Mózes első könyve - A teremtésről » 38. fejezet, 24.
Mózesi törvények értelmében a paráználkodó feleket halálbüntetés kellett, hogy sújtsa (5Móz. 22,22 "Ha rajtakapnak valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is. Így takarítsd ki a gonoszságot Izráelből!"). És igen, a Biblia ír arról, hogy Isten népe nem vette csak félig komolyan a törvényt. Jézus később az ilyen álságosságokat keményen ostorozta. A Biblia őszinte könyv, nem fest hazug módon egyoldalú képet Isten népéről.
És hogy Támár viselkedéséről hogyan vélekedik a Biblia? Támár az egyik ős-anyja Dávidnak, a legnagyobb izraeli királynak, és így Jézusnak is a Megváltónak. Támár azon kevés nők közé került, akik szerepelnek név szerint Jézus nemzetségtáblázatában (Mt. 1,3 "Júda fia volt a Támártól született Fáresz és Zerah, Fáreszé Heszrón, Heszróné pedig Arám."). Tanulsága ennek a történetnek, hogy a Biblia őszintén ír Isten népének eltévelyedéséről is, tehát, ha valamit olvasol a Bibliában, akkor az nem biztos, hogy követendő célként van leírva, esetleg elkerülendő hibaként...
Azon lehet vitázni, hogy kell-e halálbüntetés a paráznaságért, de ez nem igazolja akkor sem a nőellenességet.

Mózes harmadik könyve - A léviták egyházi szolgálatáról » 20. fejezet, 10., 11., 12. (és mi van még itt...)
3Móz. 20,10-12
"Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik, a felebarátja feleségével paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő. Ha valaki apjának a feleségével hál, apjának a szemérmét fedte föl, halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk. Ha valaki a menyével hál, halállal lakoljanak mindketten. Förtelmességet követtek el, vérük rajtuk."
Ezt nem értem... Hol itt a nőellenesség. A férfinak ugyanaz a sorsa, mint a nőnek...
Van egy félelmem... te most szvsz célt tévesztettél... a régi törvények keménysége nem egyenlő a nőellenességgel. A paráznaság elítélése nemtől függetlenül nem diszkrimináció... A többi ilyen jellegű példádat mellőzöm, csak arra válaszolok a továbbiakban ahol a nemi diszkrimináció fájó módon bibliai alapvetésnek látszik....

Bír. 19,24 "Itt van az én hajadon lányom, meg a férfi másodfelesége, kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, ami nektek tetszik, de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot!"
Hol olvasod, hogy ezt várja el a Biblia? Hol olvasod, hogy ez a követendő cél? Ez egy nyomorúságos történet, ahol az emberek sok rossz döntést hoznak. A Bírák könyve ilyen. Leírja, hogy Isten népe Isten nélkül milyen hülyeségeket tesz, majd mikor eljut a határaihoz, akkor kéri Isten segítségét, de miután Isten segít egy bíra által, elfelejti Istenét a nép, és kezdődik minden elölről.
Innen kezdve az ilyen jellegű példáidat is kihagynám, nem szeretném ismételni magam...

Mózes negyedik könyve - Az izráeliták megszámlálásáról való könyv » 5. fejezet, 12-től
Itt sem látom a nőellenességet. Ha egy férfi azt hiszi, hogy megcsalja a felesége, akkor nem verheti ki belőle a gyanúját, hanem törvényes úton kell rendezni... Ez védi a nőket egy olyan korban, ahol a nő nem volt érték sehol a Közel-Keleten. Ez inkább előremutató, korát megelőző szabályozás...
De te tudod, hogy miért idézel újra és újra nem releváns dolgokat....

1Kor. 7,39-40 "Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van."
Kérem tőled, hogy magyarázd már meg, hogy ebben mi a nőellenesség.... A nők a férjek halála után özvegyként éltek életük végéig. Mivel nem dolgoztak, ezért éheztek, ha a család nem tudta eltartani őket. Erre jön Pál és felszabadítja az emberi előítéletektől a nőket: menjenek férjhez az özvegyek.
Most az zavar, hogy a házasság szövetségét komolyan veszi a Biblia?
Ennek több oka van. Az egyik az, hogy ez tényleg nagyon meghatároz minket. A legintimebb, legkiszolgáltatottabbá tévő emberi kapcsolatunk, a legbensőségesebb a házasság.
Ennek problémái nem csak a mi életünkre van hatással, hanem komoly társadalmat érintő vonatkozásai is vannak. Ezért a Biblia védi, komolyan veszi, velünk is komolyan veteti.
A másik, hogy a házasságban kiábrázolódik Isten és az ember szövetsége is. A paráznaság szó nem csak a házasságban előforduló hűtlenséget jelenti, hanem Isten népének Istenhez való hűtlenségét is kifejezi. A kettő paráznaság összekötődik nagyon sok helyen... pld Hóseás próféta könyvében. Nem látom tisztán, de a kettő szoros kapcsolatban van egymással.
Ezen megint lehet vitázni, de ez egy etikai értékrendet takar, nem a nem diszkrimináció kérdéskörébe tartozó dolog.

1Kor. 11,3 "Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten."
Ehhez hozzáteszem, ami szorosan hozzátartozó igevers:
Ef. 5,25 "Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.."
Így tehát, ha egy despota férfi képe jelenik meg előtted, árnyald az önmagát feláldozó férfi képével.
Korábban beszéltem a szerepekről. A cégünknél vannak főosztályok... egy-egy főosztály vezetővel... vannak osztályok.... egy-egy osztályvezetővel, vannak csoportok... egy-egy csoportvezetővel. Biztos, hogy önmagában nem diszkrimináció, hogy ahol egy közösség megjelenik, ott mi vezetőket választunk. A fociban is van csapatkapitány...
A Biblia ebben egyértelműen fogalmaz. A családban a vezető Isten, a földi vezetője a férj. De nem despotaként... úgy tegye, hogy szeresse a feleségét annyira, mint a saját testét, annyira, hogy önmagát is feláldozza érte.
Én sok nővel találkoztam már, a legtöbbjük kibékülne egy ilyen helyzettel. Nem feltétlen keresztény lányokról-asszonyokról van szó.
Évekig éltem úgy a feleségemmel, hogy nem igazán vállaltam felelősséget a legfontosabb dolgokért. Hoztam haza a pénzt, tettem a dolgom, de a pénzügyek terheit a feleségemre hagytam, meg a gyereknevelést is, mert nem volt bátorságom, türelmem ezekhez a napi ügyekhez.
Amikor egy nehéz helyzetben átvettem a felelősséget, mert ráébredtem, hogy vezető kell a családomnak, a feleségem megkönnyebbült. Nem az ő vállát nyomják azóta ezek a terhek.
Ekkor döbbentem rá, hogy jó kis egyenjogúsági mázba bújtatva valójában kibújtam a felelősség alól.
Ugyanis a vezetőhöz köthető első szó nem a parancsolás, hanem a felelősség. Pál is ezt emeli ki. Jézus vezető szerepe abban nyilvánul meg legteljesebben, hogy életét adta értünk, a férfi is érezze az előtte álló példát. a vezető első tette a felelősség vállalás.
Ezzel nem mondok újat. Korábban is mondtam, hogy a Biblia bár azonos értékűnek, de különböző feladatokra teremtett minket.
Erről ír Pál is.
Attól, hogy nem a feleségem a család vezetője, még ugyanannyit ér a családunkban. Nem egyedül hozok döntéseket, megbeszélem vele, sőt gyakran az egész családdal is. És néha baromi nehéz felvállalni a döntés felelősségét. Kísértés sokszor, hogy kimondassam a feleségemmel a döntést, mert aki dönt, annak kell tartani a hátát, ha rossz döntést hozott. És nem kárpótol a jó döntés öröme, mert az valahogy mindig közös, és nem én tündöklök dicsfényben ...

Pál Apostolnak Korinthusbeliekhez írt első levele » 11. fejezet, 9.
Sajnos erre nem nagyon tudok mit mondani. Pál érvelése itt olyan dolgokra támaszkodik, amit az akkori emberek könnyebben érthettek, a mai ember számára nem könnyű eleség.
Nem tudom, hogy mit jelentenek az angyalok bevonása az érvek közé, és nem világos teljesen a haj bekötésének a szabálya sem...
De ez még nem jelenti, hogy igazad van, mert szvsz te sem tudod, ezek nélkül pedig nagy bátorság lenne bármilyen értelmezést is kitalálni...

De azért elég egyértelmű innen ez a két igevers:
1Kor. 11,11-12 "De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van." Minden belemagyarázás nélkül nekem itt egy szintre hozásáról van szó férfinak és nőnek....

1Kor. 14,35 "Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert illetlen az asszonynak a gyülekezetben beszélnie."
Hasonlóan nem lehet érteni ezt a keretek nélkül. Ezt speciel hallottam... Korinthusban nagy becsben tartották a pogány papnőket. A keresztény gyülekezetekben is megjelentek, és magyarázták Isten akaratát a saját hitviláguk szerint. Ez vsz egy nagyon konkrét védekezés volt.
Mindamellett tényleg kérdés a mai gyülekezetekben is, hogy nő taníthasson-e, legyen-e lelkész.
Vannak női lelkészeink, képeznek lányokat és asszonyokat lelkésznek, vezetnek gyülekezeteket is, vannak köztük lelkész iskolaigazgatók is.
Velük beszélgetve azt látom, hogy ezeket a szerepeket azért vállalják el (pld gyülekezet vezetése), mert nincs férfi, aki ezt tenné. Nem érzik többnyire jól magukat, mikor az újszülött gyermek mellett kell vezetni egy gyülekezetben a templom rekonstrukcióját... Ez valahogy férfiaknak jobban megy...
De persze ebben lehet látni nemi diszkriminációt, én inkább a különböző szerepek védelmét látom...

Pál Apostolnak Timóteushoz írt első levele » 2. fejezet, 11-12.*
1Tim. 2,12 "A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg..."
Itt vsz nagy félreértésben vagy, és örülök, hogy ez kiderült, mikor a példabeszédek igéjét hoztad érvként.
A "tanítás" nem olvasás, írás, nem a természet tudományok ismeretét takarja, hanem nagyon konkrétan teológiai ismeretek tanítását takarja.
Legyen ez a legdurvább 2000 éves diszkrimináció, amit ma nem gyakorol az egyház, mert a hitoktatóink jelentős része nő... mert nincs férfi erre... a férfiak pénzt keresnek a család fenntartására...

1Péter 3,1... erről írtam.

De akkor a vallás nem megtalálni akarja az ember célját, hanem kész választ ad.
A vallás nem ad kész, instant válaszokat. Az ember életének célja a teremtettségében van elrejtve, és a nagy általánosságokon túl nagyon más mindenkinél az út a célhoz.

www.refujvaros.hu