...jut eszembe a jób könyvéről (33:14-15), még nem is meséltem mit sikerült álmodnom ma reggel:
azt, hogy megállt (véget ért?) az élet
szó szerint
leállt vmiféle forgó mozgás és kicsit úgy, mint a dark city c. filmben
(tehát elvileg volt honnan összeszednie a részleteket az én agyamnak is!)
tudtam hogy mindjárt megáll és még gyorsan be tudtam "ugrani" a szobába
a kisebbik lányom még megpróbált felém fordulni, de már nem érkezett
puhán lehanyatlott az ágyra
én pedig megsimogattam a fejét, adtam egy hosszú puszit és elköszöntem, hogy "szia kiscsillagom...szia..."
reméltem, hogy ezt még hallja
a feleségem és a nagyobbik lányom kicsit távolabb voltak, hozzájuk már végképp nem értem oda
nekik már csak egy búcsúpillantás jutott
aztán felébredtem és (immár félig ébren) csavartam még egyet a dolgon, mert nem hagytam annyiban:
sikerült még egy villanásnyi időre újra "mozgásba hoznom" a világot
a kislányom - mintha nagyon-nagyon álmos lenne - félig felemelte a fejét és azt kérdezte: "apa...?"
mondom "igen, apa...itt van apa..."
hogy ne féljen attól ami történik és hogy ne érezze magát egyedül, mikor el kell mennie

...és "szerepelt" ám isten is
miután meghaltak vmi olyasmit gondoltam, hogy "navazz most már azt csinálhatsz velem amit akarsz..."
sztetek ez mit jelenthet?
isten üzent, hogy fogytán az időm?
és nektek is ilyesmi fajsúlyú személyes tapasztalataitok vannak ,vagy ennél egyértelműbben istennek tulajdoníthatóak?

[ Szerkesztve ]

Soha többet DPD!