Tegnap már nagyon fáradt voltam, mikor válaszoltam, és nem is tellett többre, most egy kicsit összeszedettebb vagyok.

A Bibliában szerepel a gyermekek tanítása. A zsidó ünnepkör része, hogy egy meghatározott rend szerint (kérdés-felelet) a család rendszeresen emlékezik arra, hogy Isten hogyan szerzett szabadulást a népnek.
Sőt többször szól arról, hogy Isten igéjére tanítsák a gyermekeket.

A gyermekkorban tanult dolgok akár egész életben megmaradnak. De ez önmagában csak tudás. Ez nem hit. Más dolog, hogy el tudom mondani, hogy Isten gondoskodik az emberekről, és ezt szépen írja le a Hegyi beszéd. De más dolog azt mondani, hogy pld nem fogok adót csalni, akkor sem, ha úgy tűnik hogy nincs más megoldás, mert bízunk abban, hogy Isten gondoskodik rólam is.
Más dolog hinni, hogy Jézus meghalt az emberek bűnéért és más dolog bízni Jézusban, hogy megállhatok az érdeméért az Úr előtt az ítélet idején.
Az egyik tanulható, a másik nem, a másik hittel ragadható meg.
Hitet nem ad a tanítás, de az ismeret segíthet abban, hogy tudjuk kiben és miben hiszünk.
Beszéltem olyan ma már idős emberrel, aki hívőként az ötvenes évek elején volt katona. A kommunista gőg azt próbálta elhitetni vele, hogy kinevelik belőle a hitet... el is vették a Bibliáját... csakhogy részeket kívülről tudott... Gyermek korában, mikor még ez nem okozott nehézséget sok igeverset megtanítottak neki kívülről. Ezek a katonasága idején erősítették. Három év után a parancsnoka nem akarta elhinni, hogy nem tudták megtörni őt, pedig volt hogy egyszerre nyolcan is agitálták... Olyan Isten és ember ismerete volt, hogy átlátta az agitálók hazugságait...

A gyerekek nem mindenben akarnak megfelelni apucinak, anyucinak. Tapasztalatból mondom. De az hatással van rájuk, ha azt látják, hogy a szülők hite nem üresen kongó, tartalom nélküli, értéktelen kacat. De ettől ő még nem fog tudni hitből döntést hozni....

És végül, Isten igéje a hívő ember számára nagyon sokat jelent, az Istennel való kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze. Számtalanszor vigasztalt, erősített az Ige. Sokszor tudtam a hálámat kifejezni együtt a zsoltáríróval, és döbbentem meg azon időnként az igét olvasva, hogy mennyire félreismertem egy-egy dologban Istent, vagy épp a körülöttem levő embereket.

www.refujvaros.hu