Nekem Apukám mindig ugyanazt a felhúzós Doxát hordta, gyerekkoromban tök nagy élmény volt, amikor felhúzhattam. Nagyapám kispesti volt, lelkes focitámogató, ismerte az akkori egész Kistex-et, meg Kispestet (Honvédot), Puskásékat is. Apu mesélte, hogy anno nem voltak akkora sztárok a focisták, símán össze lehetett velük futni meccs, edzés után egy fröccsre, be lehetett menni az edzésre, stb. Az órát nagyapán focistáktól vette, akik Svájcból hozták be.
Amikor beteg lett Apu, már nagyon rongyos volt az óra szíja; amikor meghalt, eltettem más dolgokkal együtt egy dobozba, ez volt 1999-ben. Az esküvőnk előtt (2007-ben) elővettem, és kerestem egy órást, aki vállalta nem csak a javítását, hanem a teljes restaurálását is - ide értve a számlap restaurálását is, nem akartam kicserélni. Egy öreg órásmester a Népszínház utcában vállalta, a számlapot pedig kiküldte Svájcba... Elmagyarázta, hogy milyen eljárással tisztították meg a számlapot a gombától, hát, nem volt egyszerű. Az esküvőnk előtt két nappal lett kész. Azóta rendszeresen hordom, nagyon szeretem. Múltkor egy ügyvéd haveromnak mondtam is, hogy vehet akármilyen Tag Heuer-t akármennyiért, a nagyfater órája az akkor is a nagyfater órája
"Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."