Emlékeztem régebbről, hogy munkavállalóként jó alkuhelyzetben vagy, érdemes is kihasználni.
"Inkább a parton zabálta mindneki az olajos lángost, meg az ujjnyi vastag palacsintát, minthogy tisztességes kaját ett volna, nem sokkal drágábban 300 méterre a parttól.
És itt már tényleg nem arról van szó, hogy a vásárló nem engedheti meg, hanem talán arról is hogy nincs rá igénye, mert ha Balaton, akkor "hekk, lángos, főtt kukorica", meg kint vagyunk a parton, a franc akar mozdulni... Már csak Kádár elvtárs krumplilevese hiányzik, oszt' jók is vagyunk. Ha ez az igény, akkor ezt fogjuk kapni."
Szívemből szóltál. Ha Balaton, akkor mi ide megyünk strandolni. Ne kérdezd meg, kié... Eltaláltad. 
Sokak szemében nyilván én leszek az a hülye, akit lehúznak, de majd csak túlélem valahogy.
Jól látod, a éttermi vállalkozás az a műfaj, ahol nem lehet megspórolni a strapás tanulóéveket.
Azért van jópár kivétel, pl. ha felmész a várba és beülsz egy étterembe, az valószínűleg Zsidai Royé lesz. De hozzáteszem, Ő a NER nélkül is remekül megél, profin csinálja.
