Mostarba menet azt láttuk, hogy a zöld kártyán (biztosító igazolása) pörögnek a határőrök, akinek nem volt, út visszafordították. Nekünk Mostar kötelező volt, én 1997-2002 között sokszor jártam a Balkánon nemzetközi szervek megfigyelőjeként, akkor azért más volt Bosznia-Hercegovina (és persze Koszovó is...). Mostarban 1998-ban voltam, akkor még ott elég kemény volt... A fél város romokban, iszonyú erős katonai jelenlét mindenhol, a város két része teljesen szemben állt, a folyó egyik partján horvátok, másikon bosnyákok, a hídon max. katona vagy megfigyelő ment át. Nagyon feszült volt a hangulat. Veszélyben azért nem voltunk, de lehetett érezni, hogy ott nem olyan régen háború volt. Turista persze és darab sem... Akkor még az Öreg-híd is romokban volt, magyar katonai búvárok akkortájt hozták fel a híd követi a folyóból.

2010-ben már nagyon más. Szép, rendezett, tiszta, tele turistákkal és bazárral... Veled ellentétben én nem hiszem, hogy ott igazi relikviákat árulnak, szerintem az kamu.

1998-ban készült egy kép, mint a lerombolt öreg híd alatt ülök egy kövön. 2010-ben ugyanazt a képet meglőttük, hát, a híd minden újjáépített méteréhez jött rám egy kiló...

"Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."