Ez amúgy is egy szar hét. 15 év után ma elbúcsúztam a legjobb barátomtól. Szegényem kicsit már vak volt, és teljesen süket, szívbeteg, vesebeteg, és kissé talán demens is, de roppant önérzetes. Ha pár lépéssel arrébb mentem a lakásban, mar ugrott fel, és jött velem. Fura lesz megszokni, hogy nincs láb alatt állandóan. Csak az vigasztal, hogy hamarosan úgyis csak arra fogok emlékezni, hogy milyen jó volt vele 15 évig, és nem erre az utolsó két napra…
p
I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.
