Aktív témák

• #7474 BlacKSouL addikt Xpod #7465

  2007-10-23 16:20:42 #7474

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  BlacKSouL

  addikt

  válasz Xpod #7465 üzenetére

  Nagyanyáméknál az udvarban rendszeresen tavasztól őszig tartózkodott 12-14 tavalyi tyúk, 40-50 idei csirke, 6-8 liba, két malac, és 1 vagy 2 birka. Utóbbiak bezárva, csak néha kiengedve, mert a malac túr, a birka meg birka. Kellett is vagy 3 év, mire a talaj magához tért, és az utolsó tyúk csipegetése után kinőtt néhány vézna fűszál. Most már kaszálni kell. A nyulak az erdő szélén jó kis ketrecekben, a vadakhoz közel, de jól bezárva voltak.
  És tényleg a birkát a legnehezebb levágni. Az valahogy a legközelebb áll az emberhez. Azokkal a nagy birka szemeivel, meg a gyapjas fejével. Bár én gyerekkoromban minden egyes csirkét megismertem, és úgy is kezeltem őket, különös tekintettel egy idomított kakasra, Karcsira, akit csak 4 év után engedtem levágni, akkor is nagy duzzogások után. Másik nagyanyám meg letesztelte hogy meddig él egy tyúk. Három garnitúra is volt, az egyik saját keltetésű csibe volt, ő 7 évig húzta, és egyszercsak eltűnt. Vagy elvitte valami, vagy elment világgá meghalni. A másik az 9 évig bírta, és relatíve jól tartotta magát, de a csúcstartó az 12 évig gyártotta a tojásokat, utolsó években már nem olyan szorgosan, de asszem ennyi ideig még a történelemben nem élt baromfi. Ő egy reggel nem jött ki az ólból, viszont holtában is a rúdon ült, mintha aludna. Na ez a veszteség már felért két birkányi érzéssel is.
  Nagyapám egy birkát idomított úgy magához, hogy mindehova kutyaként ment vele. gombázni, fát szedni, kaszálni. Egyszer még a szomszéd falu kocsmájába is bement vele, és nem lehetett kizavarni semmi áron.

  Méghogy kutya meg macska... ugyan..

Aktív témák