Ma reggel megvolt az első vészfékezés.
Jobbra kanyar zöld lámpánál, előttem valami konzervdoboz méretű autó.
Semmi boyracerkedes, hagytam 5 méter helyet, hadd kanyarodjon, engedje el a gyalogosokat, stb., bár Pesten már ez is határ eset, hogy emiatt nem loknek le az útról, de ez volt a szerencsém.
Nyilván a forgalmat figyelve, gyalogosokat szemmel tarva, amikor tisztult a terep, azért a rám jellemző lendülettel elindultam, közben a konzervdoboz már a zebrán volt, így nem is számítottam semmi más akadályra előttem, közben már a tükröt is néztem, ahogy szoktam, mert 1 sávból kanyarodtam 2 sávos útra, ilyenkor tudnak hátulról (oldalról) meglepetést okozni az autóstársak.
Amit nem láttam, és nem is tudom hogy kellett volna-e látnom, hogy velem egy irányából érkezve a járdán egy biciklis száguldott át a zebrán, persze az előttem lévő megállt, a zebrán telibe, hogy ne üsse el, én meg ugye eközben a mögöttes forgalmat csekkoltam fél mp-re.
Na ezt követte a satu fék, -4 fok, száraz út, szerencsére minden gond nélkül megálltam, pedig lelki szemeim előtt már ott figyelt az összetört lökhárítóm.
Mondjuk utána szerencsétlen másik autós kapott szép szavakat, pedig a gyökér biciklist kellett volna elkapni.
Nem fagynak le ezek ilyen időben a bicikliről