2024. április 24., szerda

Gyorskeresés

Mennyiért?

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

- Mit hordtok? – kérdezték kissé irigykedve segítőtársaimat hozzájuk hasonló korú gyerekek, amikor a Kilátót terítettük.
- Újságot.
- Mennyiért? – jött az újabb, lényegre törő kérdés.
- Semennyiért. Ingyen. Csak segítünk.
Ezzel lezárult a beszélgetés. Talán valami sajnálkozó dünnyögést lehetett hallani, de lehet, hogy csak képzelődtem. Abban persze biztos vagyok, hogy a gyerekek meglepőnek találták a választ.

Egy sok év előtti ügyfél jutott eszembe, aki mesélt egy országúti esetről.
Bajba jutott autóstárs intette le Emőd közelében. Az is lehet, hogy kéretlenül állt meg, nem emlékszem ilyen lényegtelen részletre. Azt se tudom már mi volt az elakadás oka, de az a lényeg, hogy ez a segítőkész ember elvitte a számára idegen autóst Miskolcra, majd vissza a kocsihoz, ahol még segített is a javításban. Már eddig is szokatlan az eset, de még csak ezután következett, amiért megmaradt az emlékezetemben.
A megjavított autó gazdája természetesen nagyon hálás volt, alig győzte köszönni a segítséget. Elanyagiasodott világunkban az is természetes, hogy megkérdezte, mivel tartozik a segítségért.
Emberünk nagyon felháborodott a kérdésen és persze nem fogadott el pénzt.
Amikor nekem mesélte, ez már akkor is régi történetnek számított. Azért mondta el, mert bosszantónak találta, hogy az emberek meglepőnek találják, ha valaki önzetlenül, csupán jó szándékból segít.
Tisztelem a hozzáállását, de sajnos azt kell mondanom, hogy ő a kakukktojás.

A fenti sorokat 7-8 éve jegyezhettem le, amikor az autós esetet hallottam, az van már 27 éve, amikor történt...az már történelmi távlat. Viszont újabb hasonló eset történt velem ...talán egy hónapja. Segélyszállítmányt vittem a kisteherautómmal, s amikor hazafelé tartottam, 17km-el az otthonom előtt (szerencsére már rakomány nélkül) szétesett a vízpumpám, vagyis kénytelen voltam leállni az út menti pici leállóba. Ott állok felnyitott motorháztetővel, s egyszer csak jön szemből egy fiatalember egy Opel Astrával, megfordul, beáll mögém, s megkérdezi, tud-e segíteni. Mondom neki, hogy sajnos nem, mert vontatni kell. Az én kocsim 2 tonna. Nem volt pofám élni a felajánlásával, pedig erősködött, hogy akár el is vontat. Na, szóval van még ilyen is, ha nem is gyakori.

Hozzászólások

(#1) Cucuska2


Cucuska2
őstag

Es akkor hogy jutottal haza?

Rock and stone, to the bone! Leave no dwarf behind!

(#2) Zsom!


Zsom!
tag

Én is hordok minden hónapban újságot, van amikor kapunk egy tábla csokit. de mi is ingyen, segítésképp csináljuk. :)

(#3) morhange


morhange
tag

Apámmal mentünk egyszer éjjel kocsival Örs vezér tértől nem messze és leszakadt a sárvédő és kis utcába megálltunk visszarakni, épp jött ki a házból valaki és megkérdezte világítson-e a kocsijával. Elég meglepő volt.

Olvastam régen olyat, hogy biciklis vak sötétben út szélén szerelt biciklit, valami gondja volt vele. Egy autós beállt mögé, hogy amíg szereli, lásson valamit a biciklis.

(#4) potyautas válasza Cucuska2 (#1) üzenetére


potyautas
csendes tag
LOGOUT blog

Telefon haza, és a feleségem értem jött a Suzukival. Késő délután az unokaöcsém pickupjával húztuk el a kocsimat a szerelőhöz. És mit tesz a véletlen? Éppen amikor elindulunk, ránk dudál előzés közben egy Opelos, és kézzel-lábbal integet. Az volt, aki segíteni akart.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.