A tehenészet bejáratánál trágyaszagú ember állt overálban, tehéntrágyás gumicsizmában. A műszak vége, kiállt a bejárathoz szusszanni egyet és rágyújtani egy Románcra. Ahogy pöfékelt begurult a placcra Traktoros Bandi, széles ívben kanyarodott le a kerékpárjáról, aminek csomagtartóján két megviselt kosár fityegett. Már kanyarodás közben mosolygóra fogta, aztán azzal kezdte, hogy mi újság Lacikám? Lefejted őket?
Le ám, mára vége, még elugrok egy fröccsre az öcsibe, aztán elteszem magam holnapra.
Megvolt a liter?
Most soványka, meleg van, nem úgy tejelnek.
Kifújta a füstöt, gumicsizmája sarkával elnyomta a csikket és befordult a tej és trágyaszagú öltözőbe. Beállt a zuhany alá, percek alatt végzett, barna öltönynadrágot és fűzöld vállalkozó kabátot öltött magára, alatta viseltes, vasalatlan ing, nyakkendő nélkül.
Eloldozta a lovat a karámtól, amaz méltatlankodva nézett hátra a nagy szemeivel, mert éppen egy fűcsomóval babrált. Laci a tehenész felszerszámozta a lovat és befogta a kocsiba, majd felült a bakra. Az ülés alatt egy üveg bor lapult szénacsomóba göngyölve, óvatosan. Nagyot húzott a szilvániból, nagyot nyelt a gigája és eleresztett egy hőőőjjjt, mert ez jól esett néki.
Nahhh, gyí, eriggyé, indujjá meg, ne teeeeee…
A ló megszaporázta lépteit, megindult a kocsival.
Kifordultak a placcról az útra, el a mázsaház előtt és a Laci intett Erzsinek, aki a mázsaházban mázsálta a téeszbe érkező terményeket.
László az égnek emelte újra az üveget és lenyelte belőle az utolsó kortyot, majd a szeme elé vette egy ejjjhhhel és böfögött egy embereset.
A ló már türelmetlenül rázta a sörényét és csapkodott a farkával, hogy kezdődjön végre, még mielőtt kiérnek a dobozi útra és Gyula felé veszik az irányt.
László körbekémlelt, erőt gyűjtött, összpontosított, majd rázendített.
…
Volna.
A ló figyelmeztetően hátrafordult, hogy a hangsúlyozásra figyelj, majd tovább patázott.
László újra koncentrált, majd elkezdte.
…
Volna.
A ló megint hátracsapta a fejét, hogy „de a kedvenc részemmel kezdd!!!”.

Fehér folt

Írhatnám azt is, hogy. De nem teszem. Ezzel szemben az egész úgy kezdődött, hogy böngésztem a google earth-al a környékünket és fölfedeztem a szolokaljapusztai [repülőgép-katasztrófát], ami persze nem az. A kisebbik fiam Benjámin úgy mondaná, hogy kakas strófa, mert nem tudja kiejteni, he-he.
Nem repülőgép-kakas strófa, hanem éppen ott repült egy utasszállító. De ha már…
Kicsit tovább görgettem és Bánktól nyugatra, a körfogalmon túl észrevettem egy[fehér foltot], a hegyen, érdekes, felkeltette az figyelmemet. [Mutattam a], a nagyobbiknak, kisebbiknek s feltüzeltem őket, hogy vasárnap lelécelünk [oda], egy fél napra, megmásszuk a hegyet, hátha kőbánya. Mondom a nejemnek, hogy vasárnap ne hívjon ide senkit, mi sem megyünk sehová, hatalmas kirándulás, ha valaki váratlanul állít be, kéretik leüttetni a fejét.
Nosza, vasárnap reggel, virsli, rántotta, fokhagyma, lilahagyma on.
Hagytunk egy kevés időt pocak simogatásra, gyerekek is kérleltek, hogy még ne induljunk el, mert legóznak. Mikor láttuk, hogy már végképp nem bírnak magukkal, akkor bezsupszoltuk őket a kocsiba, de eleve feszülten indult neki mindenki, rossz előjel.
A kiszemelt terep, annak ellenére, hogy ismeretlen, kb. 5km. Kilométerenként kellett a gyerekek haját leüvölteni, hogy ne húzd le az ablakot, maradj nyugton, ne zörögj. A tankolást tekintetében sem egyeztünk, én azt mondtam, menjünk kircsi után, a nejem előtte szeretett volna odafordulni, mert kirándulás után Göröcre indultunk volna homokért. Ippeg átépítjük a lakás bélését, Göröcön meg minden homokból van, elég fellapátolni az útról.
Leparkoltunk a Suzival az úttól kicsit távolabb, befordultunk balra és a füves talajon. Kiszállás, séta, a nejem még rá is szól a nagyobbikra, hogy nem ismered a saját Apádat? Ne zaklasd már, mindig volt valami kérdése, ami nem odaillő, gondolkodni sem hagy. Vagy telihold és mindenki feszült. Balra homokfal, benne hatalmas lyukak, fecskefészkek.
Várakozással teli, jónak ígérkezik, Levente meg is jegyezte, hogy az út nem arra fordul, amerre a műholdon láttuk, nejem meg azt, hogy ne nézzek már rá ilyen csúnyán.

Milyen cignál fec be?

Bánkra költözésünk első éjszakáján történt velem egy apró, de annál elgondolkodtatóbb baleset. Éjjel, félálomban, megtaláltam a vécét, a sötétben botorkálva. Próbáltam visszajutni a földre ágyazott matrachoz és, ahogy feküdtem volna le, belehajoltam egy kb. 1 méter magas szekrény sarkába. 2 cm-en múlott a jobb szemem épsége. Akár ki is loccsanhatott volna. Felordítottam, hogy atyaég, mi történik velem???
A nejem felugrott, felkapcsolta a villanyt és mondta, hogy egy nagy vágás van a jobb szemem alatt, megrepedt a bőr, mint a rózsa kifordult és folyt a vér az arcomon.
Próbáltam viszonyítani, uralkodni a fájdalmon, sokáig nem tudtam elaludni, de végül álomba szenderültem. Reggel hatalmas sebbel, bevérzett szemmel ébredtem, látok, nem homályos, csak csúnya. Megúsztam.

Én és a nejem egy hiten vagyunk, hiszünk Istenben, tudjuk, hogy ok nélkül semmi.
Előfordul, hogy nem kapunk azonnali választ, hisz Isten az Isten, szuverén joga, lehet, hogy évekkel később értem meg. Erre is volt példa, de ez az apró baleset…

Sayonara [revolution], csak Istennek fájt.

Zsid 12,6
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.

Még az [emmnullás] építésén elvállaltam 2-3 hét munkát. Apósom kért meg, hogy segítsek be a gépek [őrzésébe], mert nem találnak megbízható munkaerőt. Vagy isznak, mint a kefekötő és hulla részegen rabolják el mellőlük a gépeket, gépekből a gázolajat, vagy Ők maguk szólnak a haveroknak, és utána azzal védekeznek, hogy nem hallottak semmit, sajnos elaludtak.
Egy autópálya építésén megfordul mindenféle náció. Senkiről nem lehet tudni, hogy ki fia borja, jobb, ha mindenkivel tisztelettudó az ember.
Befut egy terepjáró, böhöm, kopasz, fontoskodó alak, a kocsiból is úgy száll ki, mint Fáraó. Fél pillantás erejéig rám néz, majd megkérdezi a munkavezetőt, hogy „ez” az őr? Honnan szedtétek elő ezt a bunkót?

Hozzávalók:
1db feleség, aki 6 napja koncert turnén van a Balaton körül.
1db telefonhívás, utasítás, hogy menj le a Tengerszembe, ebédelj meg rendesen, egyél valami finomat.
2db csirke farhát, 72 Ft volt a Filep hentesnél.
2 fej vöröshagyma
kevés fokhagyma
ribizli
marék csiperke a fenyőfa alól
petrezselyem
2 krumpli
házibor

A lelkészünk egyszer megdicsért, mert a lakásban fellelhető alapanyagokból, olyan finomat rittyentettem, hogy megnyalták utána.
Ellentétben a gyülekezet hivatalos szakácsával, aki listát készített és mondta, hogy nem lesz olcsó. Mellettem döntöttek, vállaltam, hogy benézek a hűtőbe és meglátjuk mi lesz belőle.

Napok óta egyedül vagyok, a nejem emberek közt, a gyerekeim egy faluval arrébb a nagyszülőknél. Elhanyagoltam magam, nincs kedvem kávét főzni, nincs kedvem enni.
A pénz a zsebemben, megyek be Rétságra, nem reggeliztem, nem kávéztam.
Nem ettem két napja, ingerült vagyok, megfordul a fejemben, hogy elmegyek lángosért, félúton visszafordulok. Egy óra múlva a hamburgeres felé veszem az irányt, betömöm a számba, nyeldekelem. Csalódott vagyok, nem csillapodott az éhségem.
Nem testileg vagyok éhes, a család hiányzik, megszoktam a mindennapos sistergést.

Hmmm, tahoma, hmmm times new roman, hmmm ízletes, ínycsiklandó lucida console, megnyalom a tíz ujjam egy verdana után

Az írásból nem látszik, de közben leültem megvacsorázni, és elfogyasztottam két pohár jó bort. Nem szűntem meg gondolkodni, fejben írni, és már a felére sem emlékszem azoknak a világot jelentő deszka gondolatoknak, amit nyelés és kortyolás közben cikáztam. Pedig komolyan mondom, jók voltak. Aztán ennyiben maradtunk, akár a fellegek, elmúltak nyom nélkül.

Ma hajnalban arról álmodtam, hogy bereggelek egy másik nick néven a netre és új arculatot hozok létre. Nagyjából, olyan horderővel bírt, mint amikor füveztem, elsöprő volt. Reggel tájt nyitott szemmel, nem vettem észre, hogy ébren vagyok, csak besütött a nap. Nyitott szemmel álmodtam tovább egy darabig, a lábfejem légy röptére megrezdült, valaki tyúkot káráltatott, és egyszer csak feleszméltem, hogy ébren vagyok. Semmire sem emlékeztem az álomból, csak arra, hogy nagyon jó ötlet volt. Aztán ennyiben maradtunk, akár a fellegek, elmúltak nyom nélkül. Sosem használtam másik nicket, mindig is guga voltam, szigorúan kis gével, mert Isten létezik, (Pál fordulás). Saulusból lett Paulus, nagyból kicsi…

Lélek equalizer

Jövök haza Rétság-Bánk hátság vagy hegytetőn, amit búzamező övez. Nagy kanyarulat, előttem a búzából felbukkan egy középkorú nő, rángatja fel a bugyiját és a nadrágját, a tekintetét körbehordozza, lassan jut el hozzám, és ijedten néz rám a hatalmas napszemüvege mögül. Akár egy szitakötő, ahogy villant rajta a napfény, és hirtelen visszahúzódott a búzába.

Vagy házába?

A csiga csinál ilyet, ahogy az ujjammal közelítek a szarva felé, hirtelen behúzza, összezsugorodik, megpróbál láthatatlanná válni, ami azt jelenti, hogy Ő nem lát. Strucc csinál még ilyet, bár lehet ez hiedelem, nem láttam még Struccot a fejét homokba dugni.

Nem fordultam vissza, nem akartam tapintatlan lenni, hagy higgye azt, hogy nem vettem észre. Eltelik fél óra és már nem is emlékszik a kellemetlen incidensre, hogy majdnem csorbát szenvedett a becsülete. Mert valljuk be arra ügyelt, mi másért guggolt vissza a búzába, az önbecsülése késztette rá. Mást szeretne elhitetni a külvilággal önmagáról, mint ami valójában.
Őszintén, senki nem ezzel kezdi az önéletrajzát. Vótam ez meg az, ennek is az élén, becsüljetek, nézzetek fel rám. Nehéz, ha közben leguggolsz.

Az idő nem alkalmas.

Meteorológiai fogalom. Amikor egy meleg, és egy hideg légtömeg érintkezési felületének földi nyomvonala mentén, a meleg légtömeg a hideg levegőtömeg fölé emelkedik, és az alányomuló hideg légtömegek felemelik azt. Gyakran heves viharok, zivatarok kísérik.

Azt kell, hogy mondjam, a felső vezetésünkben egyetlen épeszű ember sincs.
A rendőrség kiadta előre a „narancs”riasztást, értsd, ahogy akarod, de mindenki pontosan tudta mi várható. Összecsapások, sérülések, testileg, lelkileg. Kinek származott ebből haszna, hogy mégis engedélyezték? Ráadásul térben és időben ugyanarra a helyre…há-há.
Nem is tudom, túléltük volna, ha a rendőrség vezetősége azt mondja, hogy ácsi? Figyelembe véve a kockázati tényezőket, nem megy senki sehova!!! A buzik maradnak a seggükön, vagy egymásén, és az ellentüntetők meg széttárt karokkal értetlenkednek és beülnek a legközelebbi kocsmába verni egymás vállát és szidni a rendszert.
A rendőrségi állomány meg készenlétben pihen, vagy élvezi a szabadnapját, és rántott csirkét majszol, hozzá hideg sör. Én ez utóbbinak jobban örültem volna.
Rühellem a „nekem is van meleg barátom, de” kezdetű hozzászólásokat. Pedig nekem is van buzi ismerősöm, és mereven elhatárolódik a magamutogatástól. Éli az életét és a lehetőségekhez mérten megpróbál alkalmazkodni a társadalmi együttélés alapvető szabályaihoz.
De vegyük csak sorra. Vajon helyén való, hogy ilyen kiélezett, robbanásveszélyes politikai hangulatban, emberek faszosnyalókával, rózsaszín Bibliával és a közízlésre fittyet hányva vonaglanak a fővárosban? Erre van szükségünk? Jönnek itt az érvek, hogy bezzeg Hollandiában, mert ott házasodni is lehet. Hollandiában nem volt kommunizmus, az ország nem élesen polarizálódott politikailag, jóléti állam, az emberek zöme nagy ívben szarik a buzikra és még zsákszámra szívják a füvet is.
Mit is mondott AZTHISZI Szent Ferenc? El lehet innen menni.
De mondok jobbat. Olvasom az újság címlapján, hogy a melegek baráti köre július 5-én, sárga mellényben kiment a fővárost övező erdőkbe hulladékszedésre, hogy megtisztítsák a kirándulók által eldobált szeméthegyektől az erdeinket, mert közös érték és óvni kell. Majd a munka végeztével, közös bográcsozással ütötték el az időt…jaj, mit is beszélek. El tudja képzelni valaki ezekről, a tüllruhás majmokról, hogy képesek lennének erre?

Amikor minimális összeggel indultunk útra, egy széteső félben lévő Trabanttal és előre meghatározhatatlan időre, akkor mindig volt egy olyan előérzetem, hogy utólag már csak a fejemet fogom csóválni a történteken. Olyan ember voltam akkoriban, hogy jött Tamás, gyere, menjünk ki Angliába dolgozni. S én csapot-papot, munkát hátrahagyva a délután közepén elindultam vele. Természetesen Angliát még meg sem közelítettük mikorra a pénzünk már rég elfogyott. N/A innen szép nyerni. Most is azzal állt elő, hogy itt a nyár, gyere, menjünk le az algyői nudista strandra. A délutánok közepei már csak ilyenek, hideg sör és a maradék párezer forint kp, ami ha minden igaz tankolás után Budapest határáig sem lesz elég. Tűző nap, 37˘C meleg, lehúzott ablak, üvölt a Black Dog a sztereóból, a tank csak alig félig és maradt egy ezresünk meg pár hideg sör, ami ha minden igaz Budapest határáig sem lesz elég. Ugorjunk egy nagyot Bajára, mert Tamás kitalálta, hogy Algyő előtt térjünk ki arra, mert van ott egy volt barátnője, akivel sokat levelezett és egyszer volt is lent nála egy tartalmas éjszakára. Úgy lett, leértünk és a folyóparton sétálva vártam meg, amíg a Trabantban végeznek.
A csajnak pénze is volt, amit önzetlenül felajánlott Tamásnak, a régi levelek, vagy mittomén minek az emlékezetére, a lényeg, hogy volt megint pár ezresünk. Baja és Szeged között a főúton haladva kezdett el vészesen csökkenni a benzinünk. Kietlen terület és se közel, se távol nagyobb lakott település vagy arra utaló jel, hogy figyelj barom, még 20km és házakat találsz vagy valami ilyesmi. Egy-egy eldugott tanya felbukkant, lovakkal, traktorokkal, szalma és szénaboglyákkal. Éles kanyar után beértünk egy hat-nyolc házból álló településre, a nevére már nem emléxem, de egyszer elő fogom keríteni a térképről. Nevezzük most a történet egészének kedvéért Beregbogdács-nak, az úgyis olyan hat-nyolc ház jellegű név. Tehát mondom beértünk és akkorra már rájöttünk, hogy muszáj segítséget kérnünk, mert a tank kiapadva, és ha legalább egy liter benzint nem veszünk, vagy nem kérünk valakitől, akkor itt tölthetjük az életünket Beregbogdácson.
Mellettünk jobbra szürke, düledező léckerítésekkel körülvett, tyúkudvarhoz hozzáadott vályog valami. Lakni lakták, ezt a tyúkokból láttuk, mert békésen káráltak és kapirgászták az udvart. Jöttünkre felkapták a fejüket és értetlenkedve kitrákottyoltak, a kakas is kihúzta magát és két lépést előrébb lépett, széttárta a szárnyait, hogy nagyobbnak láccóggyék, oszt berzenkedett hozzá. De mán erre kijött a gazdasszony is. Hajlott hátú, fekete olyan egyen tanyaruhában, aminek elől olyanja van, mint a kengurué és abba lehet tárolni magot, aprópénzt, szöget, parafa dugót, papír fecnit, gombot, mazzagot. Legalább is az én nagyanyámnak ezek szoktak előkerülni a zsebéből. Jött, sietett és mi járatban fiatal emberek? Vázoltuk a helyzetet, hogy ippeg kifogyóban a szufla a járgányból. Nem tudni mi tett rá nagyobb hatást, a széteső félben lévő Trabant vagy mi ketten, vagy a Led Zeppelin, ami szelíden zörgette a Trabant ablakait, de nyomban útbaigazított bennünket. Menjenek le ott a dűlőn és a második tanya a sánta Simoné, na az itt a kutas, Őt keressék ha benzin kell. Innen szép nyerni, már söndörödöndönöztünk is a második tanya felé a sánta Simonhoz. Hasonló kivitelezésű vályog valami, mint az elébbi, csak a hajlott hát és az egyen tanya köntös maradt el. Negyvenes, gumicsizmás, körszakállas, szemüveges, szájából féloldalasan kiálló munkással füstölög és feji a kecskét, mondom jó napot, benzin kék. Van, dörren hátra otthonos mozdulattal és megnyugtatólag maga mögé bök, parkoljanak le a tanya mögé, rögtön megyek.

Idős hölgy lépett be, reszketeg kézzel nyújtotta felém a kulcscsomóját s megoldást remélt.
Az apus mérges, mert eltört a kulcs…, a hátsó kaput nyitotta évekig, kéne helyette egy másik, eltört és elhagytam a másik felét.
Elszürkült, kifényesedett kulcsvég lógott a karikán, az idő rajta hagyta az eltelt évek nyomát.
A zárba illő része hiányzott, a hölgy bizalommal hozta be a karikán fityegő részt.
Első gondolatom az volt, hogy ezzel nem tudok mit kezdeni, de láttam a néni segélykérő pillantását, hogy ezt ilyen egyszerűen nem lehet elintézni.
Mindenképpen megoldást remélt tőlem, próbáltam a tudomására hozni a nehéz helyzetem, hogy az a rész, amelyről meg tudnám állapítani a kulcs eredetét, pont az hiányzik.
Nem értette.
Nénike! Ez a fél kulcs, a kulcs azon része, ami nem másolható, ez a karikára függeszthető rész, nem ezzel nyitották eddig a zárat.
Hjaj aranyom, ne mondjon már nekem ilyeneket, mert a férjem borzasztó dühös lesz, ha megtudja, hogy elrontottam a kulcsot.
Áhhh, ne gondoljon vele néni, a kulcs felett eljárt az idő, mint ahogy felettünk is eljár majd.
Hjaj, aranyom, maga nem ismeri a férjemet, ha az egyszer ki kel magából, akkor zeng a ház.