Elvtársak! Köszöntöm önöket gusztus 20 alkal. Kenyérszentelő ünne.

Beszédemet azzal kezdeném, hogy öröm. Lóduljunk a sebbek generációjával, őket illeti a tisz.
Sokat hallottuk től, hogy a régi rendsz, milyen jó v. Biztonságosság, hatékonyságosság, kiskunság, hass, alkoss, gyarapíts, és a tüzifát idej.

Magasságos ég, mi lesz így ebből? (magamban). Vagy ezt mikrofonba mondtam? Nincs gond, a közönség közönségesen viselkedik, a szemük se rebben. Békegalambot nekik.

Elvtársak! 2010 senki sem gondolta, hogy megérjük a napot, amikor feljön az esthajnal csillaga és ragy. Még nem tudtuk, hogy Orbán Viktor, aki a nevében hordozza a kódot, a győze. Annuit Coeptis. Find you! Vihar előtti csend, csak most érezzük, ahogy az enyhet adó hűvös szellő megérkezett, a távolban már morajlik, az első villámból kiszámítható. Dörrenés után számold a másodperceket, ahány másodperc, annyi kilométerre van tőlünk a vihar. Készülődni kell.
Az ember ilyenkor eszébe. Beszedi a ruhákat, ablakokat becsukja, a tyúkokat bezárja, elrejtőzik a házában, s belül várja. Nos kérem, ömömmel jelen. Nem vagynak heten.
Orbán Viktor nem gonosz ember, az a gonosz, aki irányítja. Ő a mi jótevőnk, ünnepeljük őt.

[Gabor Partos & Annamaria Bene: (Leonard Cohen: Hallelujah)]

Érdekes, hogy a link, linkként teljesen oké, de, ha tyúktubos linkként másolom be, akkor nem működik
Nem értem, valaki mondja el a titkot jól

[Chiken rallye I.]

[Poptikai csobbanás I.rész]

A látszólagos egyensúly vége.

2Móz 36,15
És egybefoglalák az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön.

Szlovákia, Ukrajna, Románia, volt Jugoszlávia, Österreich, aztán ez még több részre tagolódott. A Kárpit medence, Kárpát medence, mint origo, mi vagyunk a középpontban, mint kiemelt célpont. Ezt nem fontos észrevenni
Nem véletlenül őrzi a Margit hídon két obeliszk a leláncolt szentkoronát.

A mindenkori amerikai elnök egy obeliszk alatt teszi le az esküt, a kezét a Bibliára téve. Mi magyarok a magyarok Istenére esküszünk
Még egy kis adalék, utána belefogok, nemsokára augusztus 20, és lesz szentjobb körmenet, meg előadás a Margit szigeten, István király.
Vegyük a honfoglalást, kedvenc témám, István király jelen volt végig, az előkészületek, indulás, s végig a honfoglaló magyarokkal utazott. Majd megérkezett velük együtt.
Az előkészületek logisztikai szempontból meglesve embertelen feladat. Főleg, hogy úgy tanítják, hogy a besenyők elől menekültek. 500 ezer emberről beszélünk, s az őket kísérő élő állatokról. Menet közben szülések, legeltetés, étkeztetés, előcsapat, hátvédek, s mindenkiről gondoskodni. Árpád fejedelem ezt végig gond nélkül levezényelte.
Megérkeztek, s mindenki elfoglalta a számára vérszerződés alapján kijelölt helyet.
Megérkezésük után Ópusztaszeren a vérszerződést megerősítették. Hozzáteszem István végig, minden pillanatban jelen volt. Látta, hogy min mentek keresztül a magyarok a honfoglalásig. S itt álljunk meg egy pillanatra, mert a honfoglalás szó pejoratív értelmet nyer, ha úgy oktatják, hogy idejöttünk, s elvettük a földet az itt élőktől. Nem így történt, harmadjára jöttünk vissza. Harmadjára foglaltuk el az örökségünket, de valamiért csak a harnadik nyer figyelmet, az sem úgy, ahogy kellene. Volt a primus ingressus, second ingressus, és a honfoglalás néven elhíresült maszlag. Kalandozó, portyázó népnek állítanak be, de ha belegondolsz, hogy valaki arra kényszerül, hogy elhagyja azt a lakhelyet, ahol mindig is élt, nyilván okkal teszi. Betörtek hozzánk idegen népek, s elvitték a kincseinket, többek között a szentkoronát. Általánosságban véve nem kalandozni, portyázni indultunk, a magyar, mint nyilas nemzet nem viking. Az örökséget indultunk visszaszerezni.

Azt a címet is adhattam volna, hogy tégy valamit!
A word nem szereti a csinálj szót, s helyette felajánlja, mint elfogadható magatartás, irányadó értékelv.

No de pacsjunk a közepébe. Izé, valami erdélyi ember Budapestre jött, autókat forgalmazott, csődbe ment, végül az index csinált/tett vele egy riportot, s az illető megemlítette, hogy régen úgy működött a rendszer, hogy egymás tenyerébe csaptak, mindenki megbízható volt. Talán Csiki és Bege? Nem akarok neveken gondolkodni. Sokkal szívesebben hozom zavarba a szövegszerkesztőt, had ugráljon aláhúzásokkal.
Megteszi témaindítónak?
Ígérem rövid leszek, ilyet is tudok. Sokan szóvá tették, hogy el sem olvassák, mert 10-20 oldalas, alkalmazkodom az igényekhez, s cserébe *.zip formátumban, belesűrítem.

Azt is megígérhetem, hogy a témaindító szövegnek semmi köze sem lesz a mondanivalóhoz. Nehogy már, ha nem írhatok 10-20 oldal csúszkásat, akkor legalább had legyek *.zip csapongó, oszt hámozz ki belőle, amit akarsz, nem vagyok próféta.

Még a táborban dolgoztam, volt egy gyermekcsoport nevelőkkel, eljöttek hozzánk látogatóba, ide fel a hegyre. A tanárnő a nyuszikat látva tette fel a kérdést, a gyerkőcök csak ujjongtak a láttukon, simogatták őket. Kérdeztem tőle, hogy vega, hogy problémát jelent? Elmondta, hogy jobbára csak zöldségeket eszik, tojást és halat. Meséltem neki róla, hogy nálunk a hallal hogyan szokás. Van egy erős és brutál éles késem, egy másodperc alatt átvágom a fejét, szó szerint lenyisszantom, észre sem veszi, persze a standard az, hogy fejbe kell kólintani előtte. Szomszédink (nyaralóövezet) hétvégenként mennek horgászni, s vasárnap, amikor félrészegen kóválygok a kertben a bogrács körül, indulnak haza, s nincs kedvük kínlódni a megszerzett zsákmánnyal, így nekünk ajándékozzák.

A hölgy kiakadt a monológomon, hogy jaj ne beszéljek róla, mert nem bírja hallgatni.
Mit tett volna a múltban, amikor lemészárolták az embereket, családokat a saját családtagjaik szemeláttára? Na jó, volt egy éjszakai műsor a Kossuth rádióban, délvidéki mészárlás/betelepítés. Az érintettek megszólaltak, hogy megtalálták a tömegsírt 10 év után, s úgy ismert rá a férjére, hogy az ing, ami rajta volt, aznap vasalta neki. A beköltözők is megszólaltak, hogy a kályhán még a leves meleg volt. A műsor felénél már én is lekapcsoltam, éjszaka volt, aludni szerettem volna, valami pihentető dologra vágytam, rádiószínház, vagy ilyesmi. Ingerküszöb, mindenkinél más.

Nemrég voltam a kiccsaláddal a szlovén és horvát tengerparton, a nagyobbik fiammal búvárkodtunk szemcsiben kagylókért. Felhozott egyet, s még éppen elkaptam, ahogy a rák (remeterák) beslisszant a házba, jól behúzódott, nehogy észrevegyük.

Nem is ez a lényeg, volt szerencsém eltölteni egy hetet Budapesten, a Széna téren. Lakásfelújításban segédkeztem, vittem magammal a nagyobbik fiamat is. A körülmények úgy festettek, hogy aludni parkettán, a felújítandó lakás kellős közepén, se szék, se asztal, minden poros a lecsiszolt fal miatt, fürödni csak hideg vízben, enni csak zsíros kenyeret, de ezt majd később elmesélem, nem anyagi oka volt.

Az első benyomásom a házban lakó emberekről, hogy pontosan ugyanúgy viselkednek, mint a remeterák. Megyek fel a lépcsőházban, éppen jönne ki, kulcs már az ajtóban, aztán gyorsan visszacsukja, nehogy észrevegyem. Beléptem a folyósóra, becsuktam magam mögött az ajtót, s megálltam, néma csendben vártam. Pár másodperc múlva a kulcs újra a zárban, óvatosan kijött, s sietős léptekkel távozott. Ezt többször is átéltem, hogy kerülik a szemkontaktust, a beszédet, a köszönést, eleve a kommunikációt, mert minden formációja rendkívüli terheket ró rájuk. 20 évig éltem Budapesten, 2007 nyarán költöztünk Bánkra, itt sem jobb a helyzet, de legalább képmutatóan elintézik.

Hát ez jó, már rég furdalt a kíváncsiság, hogy mit jelent a vacancy, beírtam a fordítóba, s lásd: üresedés. Biztos megvan a helyes értelmezése is a nagyon angolosoknak, meg én is vágom, mivel motelek bejárójánál villog. Az extrát azt tudom. Az egész téma az extravagánsból indult, néztem egy filmet, s volt benne egy borzasztóan tompabuta, fárasztó nő, nagyjából a kapirgáló tyúk szintjén tendált, s állandóan használta ezt a szót, hogy extravagáns.
Vagy vagány?

Tegnap kérdezte tőlem a vodi, hogy, amikor egy srác rám nézett, s azon tűnődött, hogy vajon honnan ismerhet, s bánki vagyok e, miért válaszoltam neki azt, hogy nem vagyok bánki?
A sztori lényege, hogy a srác elég zavarbaejtően lamentált, mint egy szenilis öregember, aki lázasan keresi a semmit. Mikor rákérdezett, hogy bánki vagyok e, nyersen leráztam, nem.

Azért, mert már nem vagyok nyitott, nem szeretnék új kapcsolatokat, a tapasztalatom az, hogy a legkisebb formációja is az emberi kapcsolatoknak arra megy el, hogy elszívják az energiámat. Nekem van, dübörög, nem én szoktam másoktól kérni. Engem találnak meg.
Nagyon kevés embert engedek be a bűvkörömbe, 46 évesen már megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy előbb bizonyítson, tegyen le valamit az asztalra emberileg, mert már szívtam eleget. Minek pazarolnám a lendületemet ostoba, képmutató és hazug emberekre?
Akik élik az ál életüket, nem azt, amire vágynak, hanem egy látszatot, mint ha minden rendben lenne. Szerencsére erre nem kényszerülök rá, minden nap úgy élek, aki vagyok.
Az meg nagyon leharcolt sablon, hogy légy, aki vagy, az összes képmutató pojáca, értelmiséginek álcázott félmarha emögé bújik.

Idézet következik, de már nem tudom honnan, mert ezt a posztot egy hónappal ezelőtt szerettem volna lőni. Volt egy ötletem a zsebemben, s a címét leírtam, össze is állt a kép, hogy miről szerettem volna írni, de már azt is elfelejtettem. Az írással odáig jutottam, hogy bemásoltam a doksiba ezt az idézetet, mert annyira azért nem vagyok okos ember, hogy csípőből tüzeljek, ha filozófiai fogalmak merülnek fel, bár értem.

Az oximoron egy olyan nyelvi fordulat ami (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál, leggyakrabban egy kétszavas főnév-melléknév pár: mondjuk, "néma kiáltás", "nyílt titok" vagy "Jókai: Szegény gazdagok".

Mondhatjuk hogy az oximoronon belül is egy paradox állítás vagy paradoxon áll, bár az oximoronok töbsége nem valódi ellentmondás, nem zárja ki az egyik szó teljesen a másikat. Inkább kihangúlyozza a dolgoknak azt a részét ami valamilyen humoros vagy jelentőségteljes konfliktusba kerül.