Volt itthon minden egy szívhez szóló sertéspörkölthöz kivéve gomba és vöröshagyma. Kiszaladtam a Gizella utcai zöldségeshez és csodálkoztam is, hogy még nyitva van szombaton késő délután.
Láttam, hogy szedelőzködik befelé, rakosgatja a zöldséges ládákat, egy piros Lada utánfutóval felparkolt a járdára, szorosan a bejárat elé, nyilván hogy ne kelljen nagy távolságokat cipelni. A nő egy narancsos ládát ragadott meg s megkérdeztem jónapot, nyitva vannak még?
Zárva vagyunk dörmögte az orra alá és befordult az üzlet ajtaján anélkül, hogy rám nézett volna.
Na mondom nem fogok itt értetlenkedni, elindultam a sarok felé, mert a túloldalon van egy kis abc és előtte egy zöldséges. Biztosan tudtam, hogy zárva vannak, de mivel csak pár lépés azért megnéztem. Kilestem a sarok mögül féllábra állva kissé oldalra hajolva, persze hogy zárva.
Aztán az eszembe jutott az Ilka utcában a kisbolt, egy zöldséges. Nyitva van estig és egy idősebb hölgy a kiszolgáló. Meg van egy Real kisbolt is, de oda nem szeretek bemenni. Személytelen és közönséges az egész, pénzért köszönnek s csak felületesen, mert az illem megkívánja. Persze ritkán megyek be. De akkor is érződik. Ott van a Semsey utcában a Zsolti, a semsis zsolti, csak úgy hívjuk, bolti zsolti, néha így is. Ott bezzeg nem sietek, félórákat is eltrécselek, megosztom vele a legféltettebb titkaimat is. Az a bolt része az életemnek. De előbb térjünk vissza az Ilka utcai kisboltba. Már előre elhatároztam, hogy ha nem lesz nyitva, akkor eltekerek a tesco-ba, mert sertéspörinek főnie kell, mindenek előtt.
Már nagyon fentem a nyelvem rá. De nyitva volt és láss csudát van hagyma. Vettem vöröset is lilát is meg gombát. A nő még traktált kis zöldség zöldjével is, hogy megmaradt ne száradjon itt el vigye csak el ingyen. Mondom neki szeretem az illatát és vinném is, de csak egy pörköltöt szeretnék főzni, ahhoz tényleg nem kell, mondta és hozzátette, hogy váljon egészségükre.
Nem tudom miből feltételezte, hogy többen lakunk otthon, biztos kinézte belőlem vagy amolyan családias fejem van. Érződik a kiegyensúlyozottság, az elégedettség vagy mi?
Na mindegy, meg kell hagyni szöges ellentétben volt a modora a Gizella utcai zöldségesével. Kedves, érdeklődő és udvarias volt, ha nem vagyok kellően szemfüles, akkor biztos kibeszélt volna a zsebemből még 500 forintot. Nem baj, majd legközelebb. Az ember szívesen viszi a pénzét ilyen helyre, ahol nem pénzért köszönnek.
Aztán ott van a bolti zsolti. Ma is lemegyek a fiammal és már előre megbeszéltük, hogy kifogjuk rabolni. Csak kéne találni valami álcát, hogy mivel takarjuk el az arcunkat.
A Levente beöltözött Zorro-nak, mert szereti a filmet, olyan hősies meg minden. Nekem is volt annak idején példaképem, az szerb indián Gojko Mitic. A rézbőrű, talán az NDK-ban is forgattak filmet.
Mondom a Zsoltnak, hogy mit tennél ha kirabolnánk és elvinnénk a napi bevételedet? Feljelentenél a rendőrségen?
Az biztos, hogy nem úsznád meg vágta rá teleszájjal, rizses húst evett gombásan.
Nem tudnál rajta átlépni csak úgy, megbocsájtani és előbb megtudni az okát, hogy miért? Mint egy szülő, aki előbb megóvja a gyerekét és inkább elintézi családon belül, mint sem értesíteni a rendőrséget.
Nem, mert nem kérted el, hanem elloptad, csak azért. Ha kérnéd más lenne.

Pont ez az mondom neki, lehet hogy akkora bajban lennék, hogy biztosan tudnám nem adnád oda azt a pénzt, kérném de te nem azt a megoldást választanád a probléma megoldására, hanem inkább valami mást keresnél.
Én meg pontosan tudnám, hogy nincs más választásom kell a pénz. S mivel kellően bugyuta vagyok egy bankrabláshoz, így inkább téged rabolnálak ki, mert bíznék benne, hogy nem fordulsz ellenem.

Közben az egyik vevő felkapott egy fél literes fantát és nekiállt kardozni a fiammal, aki zorro jelmezben ugrált a kisbolt közepén és még hagyta győzni is Őt, mert tudta hogy szüksége van a fiamnak sikerélményre.

Azt mondja a bolti Zsolt, hogy nem is tudja, lehet megbeszélné velem de tuti rám verne kettőt a bosszúság miatt. Na mondom ez a beszéd, ide pénzt és kussolj, közben röhögtem meg mindenki mögöttem.
Levente diadalittasan nyitotta ki az ajtót és még az utcán is pörgette a köpönyegét úgy feldobódott. Zsolt búcsúzóul még hozzám vágott egy kétforintost én meg behúztam fülemet s farkam.

Volt sokszor olyan, hogy nem volt itthon egyetlen forint sem. De estére tej kell, reggelre virsli, tojás, sajt és kenyér. A sörről nem is beszélve.
Bemész eldarálod és kegyelmet kérsz, de csak holnapig. Általában működik is, de egyszer előfordult, hogy 2-3 napig csak így tudtunk vásárolni és összejött 6000 Ft tartozás. Nem azért nem mentem felé, mert féltem elé állni, hogy nem tudom megadni a tartozást, inkább nem jött össze, kedvetlen és befordult voltam azokban a napokban. Szerencsétlen véletlen, de Ő hozta helyre azzal, hogy átjött s becsöngetett hozzánk. Megszokta, hogy minden este megyek, de már pár napja nem tettem. Csak annyit mondott, hogy nagyon reméli nem azért nem megyek felé, mert tartozom neki.

Megnyugtattam, hogy nem csak mostanában megakadt a fogaskerék és nincsen lendület. Nem szégyellem, nem rajtam múlik és ez nem csak engem érint. Mindenkit kirúgnak.
Az ismerőseim zömének megszűnik a munkahelye, az egyik pont ma számolgatta, hogy lassan 10 éve ott dolgozik. 10 év sok idő, manapság az embernek nem terveznek ennyit. Apám 40 éve dolgozik ugyanazon a helyen, már nyugdíjas és még mindig bejár, azt hiszem Ő tartja a lelket a gyárban, Ő az utolsó bástyája.

Zsolti mondta este feltétlen menjek át és egy sör mellett elbeszélgetünk.
Aztán a sors megkegyelmezett, kinyitott egy csapot és aznap este pénzhez jutottunk. Vittem át hozzá felszabadultan, jól esik az embernek megadnia a tartozását és letudni egy terhet, amit lélekben cipel napokig, hetekig, hónapokig, évekig és a végén rádolbálnak földet. Ő meg szótlanul tűri.

Rm 13,8
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

Lk 6,31
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.

Mert a színész nevessen,
a zenész zenéljen.
A bohóc sírjon és kacagjon, csapkodja a térdét.
A parodista bújjon más bőrébe,
ha drámai a helyzet, akkor a végén halljon meg.
Mindenki tegye a dolgát, még Isten is álljon be a sorba.
Ha úgy tartja kedvem, akkor tegyen velem csodát,
mindenki szolgáljon engem, tegyetek kedvemre.
Most éppen sírni akarok, mert megindult a lelkem.
Mikor ilyenkor? Egy finom üveg bor és egy szál gyertya, pulóver a hátamra, hogy ne fázzak és közönség, aki olvassa, akinek kisírhatom a lelkem, végtelenül üres.
Megvan mindenem. Takaros feleség, rántott húst is süt.
Van két szép gyerek, nőnek mint a gombák és szerencsére égetni való mindkettő, van bennük élet.
Este ha lefekszem a hasam is tele minden nap és fűtött a lakás, a takaróm lábig ér, nem szenvedek hiányt.
Vannak barátaim is, akik minden nap keresnek, meghallgatnak, adnak a szavamra, megbíznak bennem.
Vannak dolgaim, amiknek élhetek. Egy gitárom, amit naponta egy órát nyúzhatok, félelmetes micsoda magányos extázis, mikor egyedül maradok abban a helységben és csontig hatolnak a hangok, beleborzongok, jó dolog ha valaki kitudja magát fejezni, hogy mit érez éppen csupán hangokkal, húrokkal. Semmi előre begyakorolt elem, csupa improvizáció.
Van egy kerékpárom, amire felülhetek és átszelhetem a várost. Imádok gurulni, tekerni s abból veszem észre, hogy öregszem, hogy már beöltözöm, kesztyűt veszek óvatosan tekerek, a walkmant is otthon hagyom, ahol lehet járdán megyek.
Bezzeg 10 éve, mikor még 30 voltam. A kamionok között negyvennel, bent a Hungária körúton. Büszkén és lihegve a szmogtól néztem a kilóméterórára és tekertem, dübörgött a fülembe a walkman, még táncoltam is a felső testemmel.

Van egy telkünk is, ahova kiszabadulhatunk. Ha megérkezünk első dolgom hátra menni a szőlőbe a nagy mandulafa alá. Szédületes, komolyan mondom hogy van egy saját mandulafánk. Meg rengeteg mogyoró, körte, alma és szilvafa. Fantasztikus érzés csak levenni az ágról egy gyümölcsöt. Őszibarack, hatalmasra nőttek és zamatosak voltak.
Az orgona bokor, illatozó, méterekről beleszagolok a levegőbe ha leszáll a hűvös este és kiállunk az udvarra nézni a csillagokat, ahogy elszállnak a felhők.
Meddig lesz ez így?
Feleségem nagypapája elesett az udvaron, tiszta vér lett az arca. 82 éves elmúlt, de azért még megy, bacog vagy hogy mondják arra, öregesen. Rendkívüli ember, nagyon kedves és vendégszerető, odaadná Ő a szívét, traktál szünet nélkül, Zolikám vegyél még, hisz nem is ittál még bort? Az udvarra öntsem ki? Há ne bolondítsál már meg vénségemre, fogjad azt a poharat.



Egyik éjjel meg agyvérzést kapott, nem bírt lábra állni, az arca egyik felét nem tudta mozgatni. Reggel kijött az orvos, az rögtön mentőt hívott Balassagyarmatról. Délután 3-ra ért oda és utána a Papával még átmentek egy másik faluba egy idős néniért.
Igen, igen, igen, megcsináltátok.
Doki mondta, hogy sorvad az agya, egy darabig bent kell maradnia, amíg felépül és már tudja használni a bal oldalát.
A Papa éjjel kiakart menni wc-re, mert nagyon kellett pisilnie. Előtte már bepelenkázták, de abba nem tudott. Férfi ember létére sosem csinált ilyet. Veszekedett a nővérrel, hogy vigye ki, kísérje ki. Az meg nekiállt visítozni, hogy mit képzel, ha meg elesik én leszek a felelős. Aztán kikötötte az ágyhoz az öreget és egy rácsot is elé tett. A Papa reggelre már könnyezett, annyira kellett neki.
Szerencsére jött a Mama és a szoba wc-re ültette Papát. Az egy szék, amiben van egy bili. Abba nagy nehezen sikerült, hatalmas teher gördült le a válláról.
Jól van amúgy, nap közben vidám, meg alkudozik az orvossal, hogy na ha hazamegyek iszok egy kis bort, naponta egy literke nem olyan sok az.
Feri bácsi! Maga ha hazamegy megmetszi a szőlőt meg leszüreteli, de a termést inkább adja másnak, magának az már életveszélyes.
Na csak egy pohárkával, fogta könyörgőre az öreg, az igazán nem árt meg, főleg ebben a korban.

Film: megtölt, lenéz 50mb avi.

[link]

Meddig lesz ez így?

Engem lesz akkor ki gondozzon? Lesz, aki bejön majd hozzám és megfogja a kezem? Ül majd valaki a halálos ágyamon és utoljára még megnézhetem, hallhatom a hangját? Vagy csak egy bácsika leszek, aki már mindenkinek teher, kikötnek egy ágyhoz és magam alá vizelhetek.
Reggelre kihűlve találnak rám és a nővérke már mondja is rutinosan, hogy a heteske felszabadult, jöhet a következő.

Újrahúzzák az ágyneműt, fertőtlenítő szagú. Bedobozolják a holmijaimat, kitolnak letakarva, felmosnak hipóssal és mint ha nem is történt volna semmi, másnap már senki sem emlékszik rám.

Nézem a fiatal srácokat, vagányok, teli élettel, az egyik nyomában tízzel lép ki a kapun és a falhoz vág egy almát. Nyilván ebédre kapta és most megmutatta, hogy ki is Ő. Nézem és arra gondolok biztos soha nem jut eszébe egyszer Ő is megöregedik, s nem tud majd lábra állni.
Ma voltam a fiammal a Széchenyi fürdőben szaunázni és áztatni magunkat a gyógyvízben. Láttam egy bácsikát, a lábán már nem volt hús csak csont és bőr. Aprókat lépegetett merev háttal és nem lépett az ajtóhoz, amíg az be nem csukódott, megvárta amíg megáll a lendülete és megfogta, lassan kihajtotta és becsoszogott.
Nyomában egy csapat suhanc hangoskodott, lóbálták a szatyraikat, visszhangzott tőlük a kupola.
Aztán belegondoltam, hogy ha majd alig bírok járni, akkor is eljövök?
Kicsit elkanyarodtam a boltos témától de a lényeg úgy is azon van, hogy ne legyél alpári, tahó, bunkó ha már egyszer a kereskedelemben dolgozol.
A nejem sem szeret a Gizella utcai zöldségeshez járni, mert amikor Bendzsó még kicsi volt és ment a babakocsival vásárolni, akkor a nő ráförmedt, hogy a babakocsit hagyja kint, de járdán meg nem fért el, tele volt pakolva ládákkal.
Azóta nem megy be csak ha kényszerítik.
Egy volt főnököm, akit a mai napig tisztelek mondta mindig, hogy kedvesnek és udvariasnak lenni nem kerül pénzbe, de sokat lehet vele keresni.
Mennyire igaza volt.

Ezért járok a semsibe a Zsolthoz, ha nem is veszek tőle semmit, akkor is bemegyek hozzá köszönni, Ő sem a pénzért teszi.


Rm 12,15
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.

Carmaged! Ezt az utolsó Bibliai idézetet neked ajánlom, remélem így már nincs előítéleted, főleg ha érted miről beszélek.

Film: megtölt, lenéz 25mb MP4.

[link]

Hányszor vedlik egy kígyó életében? A mi életünk is ilyen, vannak szakaszok, amikor mi is vedlünk lélekben.

Az iskola kapuja előtt van egy védőkorlát, hogy ha a gyerekek szaladnak ki ne az úttestre tegyék. Oda szoktam láncolni Levente BMX kerékpárját.
Mindig megbeszélem vele, hogy mikor jövök érte s maradjon a portásfülkén belül, amíg meg nem lát. Akkor aztán csapd bele az orrtörlőd és repülés. De most valahogy nehezen nyitotta a lakatot s közben odasomfordált hozzá egy kislány, szia Levente. Jól telt a napod, közben egy szendvicset evett, beleharapott és oldalra döntötte a fejét, ahogy nyelt még a nyelvével utána kapott egy morzsának.
Mióta van BMX-ed, mikor kaptad?
Már 4 hónapja mondja.
Csináltál valami jót vagy miért?
Erre értem oda és még hallottam a mondatot. Fel is bőszített vele rendesen, na gondoltam most megmutatom neked te kis elkényeztetett és dróton rángatott cafat.
Csak úgy, mert Ő a fiam, én meg az Apja, ezért kapta, mondtam.
A lány összerezzent és kissé megzavarodott, láttam rajta, hogy beállt a kotyokhatnékja.
Már éppen zsebeltem be a diadalittas énem egy részét, mikor megszólalt, hogy nekem sajnos nincsen apukám.
Szomorú jegyeztem meg, mi szerencsére még együtt vagyunk és tényleg átéreztem a lány helyzetét, hogy szar dolog ha valakinek elválnak a szülei.

4 éve meghalt és lesütötte a szemét.
Én meg megrendültem és csak annyit tudtam kinyögni sajnálom.

Köszönöm, válaszolta.

Próbáltam fülem s farkam behúzni, észrevétlenül eltűnni a helyszínről.
S Levente ettől a lánytól fél, jutott eszembe. Hisz ez a lány Leventét végtelenül irigyeli és sóvárogva nézi, ahogy hozom iskolába meg csapok neki orrtörlőt és megyünk együtt haza.

Jaj de kis édes,
jaj kisfiam.
Jaj te kölök,
jaj te suhanc.
Jaj te kis szemtelen,
jaj fiatal srác.
Jaj fiatal ember,
jaj tisztelt uram.
Jaj most magán a sor,
jaj ez az Öné.
Jaj kedves uram,
jaj bácsika.
Jaj tisztelt ember,
jaj már el is múlt.
Jaj apóka, csukja már be a szemét!

Évekkel ezelőtt amikor egy ideig egyedül élt és még én sem voltam nős, elkapott a honvágy és szerettem volna az öregemmel kicsit együtt lenni. Este 22h felé jutott ez nekem eszembe, felpattantam a kerékpáromra és a sebtiben hátizsákba gyömöszölt apróságokkal kitekertem a keleti pályaudvarra. Elcsíptem egy éjszakai postavonatot ami levitt egészen Békéscsabáig. Ott az állomáson ténferegtem (be szép szó) egy darabig. Vártam valami csatlakozást ami átvitt volna Gyulára de nem jött semmi. Majd miután eluntam röpke félóra alatt átkarikáztam szülővárosomba. Fater akkoriban a Kuznyeck lakótelepen lakott a szüleinél. Egyszobás, földszinti lakás volt keskeny konyhával, apámnak talán a legrosszabb időszaka volt az amikor 50 éves fejjel haza kellett költöznie a szüleihez, úgy alakult. Azóta már rendeződtek a dolgai. A konyha ablakával szemben van egy sportpálya magas kerítéssel körbevéve a kipattanó labdák ellen. Mellette néhány pad. Hajnal 3 óra lehetett, leültem a padra és vártam, hogy apám felébredjen. Tudtam, hogy 5:15-kor fog felkelni mert 6-ra megy melózni a Gyulai Fa és Fémbútoripari vállalathoz ahol egész életében dolgozott. Lassan telt az idő, fülemen a walkman, Mike Oldfield-ot hallgattam. Nem való más zene ilyen hajnaltájt. Kora nyár volt langymeleg szellővel. Néhány járókelő ment el előttem és végigmért, megnézett magának. Nem tudták mire vélni a helyzetet, persze miért is tudták volna bármire vélni ? Az emberek minden lófaszon kiakadnak és gyanúsnak vélik mert ezt tanulták, hogy minden olyasmit ami a megszokottól eltér gyanúsnak kell titulálni és szörnyülködni rajta. Volt egy idősebb nő aki gondolom a piacra készült, még meg is állt előttem és nekiállt fejcsóválva ciccegni kettőt. Nem tudom mi volt abban a meglepő, hogy ültem hajnalban a padon, walkmannal a fejemen, mellettem hátizsák és oldalt kitámasztva egy Gepida kerékpár, biztos a kerékpárom márkája nem tetszett neki vagy a váltó, ill. talán még a fék szett ami megdöbbenthette. Még szerencse, hogy felkapcsolta fater a konyhában a villanyt. Molyolt egy darabig majd nekiállt kávét főzni. Leült velem szemben és bámult maga elé csendesen. Engem nem láthatott, pedig nem voltam tőle messze kb. 20 méterre és pont szemtől szemben. De mivel kint sötét volt, bent meg égett a villany így nem vehetett észre. Fáradt volt az öregem, lehetett látni rajta ahogy emelte a poharat és belekortyolt. Mókuskerék az élete és az a baj, hogy meg van róla győződve ezt másképp nem lehet. Kisember, becsület, meló ezerrel, de soha nem jutott még semmire. Egy egész életet elfecsérelt arra, hogy megszerezzen magának egy mostanra már leamortizálódott 2. emeleti lakótelepi lakást és, hogy összetartson egy mára már darabjaira hullott családot. 4-5 asszony és négy gyerek után még mindig feláll és folytatja ugyanott ahol abbahagyta. Szürcsölgette a kávéját a konyhaablakban és bámulta a Sokol rádiót. Híreket hallgatott, láttam az arcán a híreket. Később felállt és kiment a konyhából, hosszabb ideig volt távolt tehát biztos, hogy szarni ment. Visszajött a konyhába és reggelit csomagolt a táskájába, felöltözött, lekapcsolta a villanyt és bezárta az ajtót. A lépcsőházban kapcsolt villanyt, majd bement a kerékpártárazóba. Én már a biciklimen ültem és startra készen vártam, hogy mutassak neki valamit, kicsit kilendítsem a megszokottból, kicsit feje tetejére állítsam neki a világot, kicsit engedje ki a markából a dolgokat amiket úgy megragadott, hogy megduzzadtak az erei a karján és amikor szétnyitja a tenyerét nem talál benne semmit.
Megvártam amíg felül és belendül, megiramodott a piac felé. Persze mert csak ott van nyitva söntés ilyen korán.
Mellégurultam de nem néztem rá, még sötét volt így nem kellett feltétlenül azonnal megismernie. Kicsit tekertem mellette mint aki ugyanúgy indítja a napját mint ő és éppen munkába igyekszik. Magam elé engedtem újra és figyeltem a lélegzetét. Belekrákogott kettőt a lakótelep hajnali csöndjébe. Ismét mellé ereszkedtem és tudtam, hogy most észre fogja venni, hogy ki vagyok. Egy nagyon hirtelen mozdulattal és rezzenéstelen arccal ránéztem. Az öregem felkapta a fejét a hirtelen mozdulatra és felsikoltott röhögve, vonyítva, hogy NEEEBAAASSSZZZ.
Beletellett vagy 3 percbe mire magához tért. Vihogott, nyerített és pár embert biztosan felvert a legmélyebb álmából mire kiröhögte magát. N/A mondta, hogy menjünk igyunk egy áldomást erre a találkozásra. Tudtam, hogy minden reggel Hubertust iszik, de most az én tiszteletemre két fél Uniqumot kért úgy fogmosás gyanánt. Szélesen vigyorgott és nem tudott napirendre térni a dolog felett. Két deci Uniqumomba és hosszas rábeszélésembe került, hogy rávegyem ne menjen be dolgozni. Előbb hallani sem akart róla, majd a 3. feles után fontolóra vette, hogy talán de előtte mindenképpen telefonál. A 4. után már természetesnek vette, hogy egy apa igazán megtehet az életben legalább egyszer ennyit a saját fiáért, hogy bejelentés nélkül eltűnik egy teljes napra. Arra kértem, hogy kísérjen el engem azokra a helyekre amik nekem sokat jelentettek a gyermekkoromban, amihez szép emlékek fűznek és szívesen visszatekerném az idő kerekét, hogy újra átéljem azokat az élményeket. Meg kell hagyni tőle ez tényleg nagy áldozat volt, hogy se szó se beszéd lelépett velem a melóhelyéről egy napra.
Az első állomást rögtön a piacon megejtettük, a Csőke féle kolbász hőőőjjj, az ám a valami. Folyt a zsír az arcunkon és faltuk a friss kenyérrel a sültkolbászt, hozzá csalamádét. Aztán sörrel öblögettük le az egészet. Mentünkben összehugyoztuk a házak falát és vihogtunk hozzá. Ez kellett az öregemnek, egy kis ellazulás ami feledteti vele, hogy hol és miben él. Mutassuk meg a világnak, hogy a mi szívünk szabad még semmit sem szabad. Hágjuk át a törvényeket a szokásokat és ha csak egy kis időre is, de érezzük úgy, hogy Isten végre ránk talált. Kivittem őt a gyulavári duzzasztóhoz és derékig begázoltunk a vízbe, csapkodtunk és vihogtunk, pocsoltuk a vizet egymásra és belekurjantottunk a semmibe, hogy észrevegyen bennünket, mi pedig valamik vagyunk és semmibe vettük a semmit. Végigüvöltöttük a kőrös partot amint a gyulai vár felé vettük az utunkat. Felmásztunk hátul a falára, kibéreltünk egy csónakot a tavon és végig vihogtuk a délelőttöt. Rötyögtünk, hogy állva pisált a csónakból a vízbe. Kivittem őt a szanazugi összefolyáshoz és meghívtam ebédelni egy régi étterembe ahonnan egyszer hazakísértem egy lányt, akinek az apja lapáttal kergetett végig az utcán. Kimentünk a temetőbe és megmutattam neki az egyik sírt amit nagyon szerettem régen a formája és a színe miatt. Mára már benőtte a gaz és nem ápolta senki. Elmeséltem neki, hogy egyszer halottak napján összeszedtük a gyertyákat este és kiraktuk a vasút két oldalára, majd meggyújtottuk és elbújva vártunk. Amikor a vonatvezető meglátta alig mert bemenni az állomásra és az utasok kihajoltak az ablakon. Az volt a baj, hogy a vonat akármilyen lassan ment de elfújta a gyetyákat.
Elmentünk a Bodokira köveket dobálni a csatornába és bemásztunk a hobbi kertekbe, eljátszottuk, hogy mi vagyunk a gazdák és elégedetten nézegetjük a veteményesünket. Természetesen futással végződött mert egyszer belebotlottunk egy kapáló fickóba aki egy szőlőlugas másik oldalán dolgozott és felfigyelt a szövegünkre, hogy éppen az ő telkét tárgyaljuk ki, hogy máshová kellett volna fúrni a kutat. Mit csinálnak maguk itt ? Förmedt ránk, nagy jelenet volt az biztos, az öregem akkor kezdte komolyan venni, hogy tulajdonképpen mit is csinált. Még elmentünk pár helyre és vihogtunk párat, de éreztem fateron, hogy feszült nagyon. Aztán mondta, hogy csak bemegy a munkahelyére és ha mást nem az utolsó órában lejelentkezik és kitalál valami mesét. A mai napig ott dolgozik az öreg, meg van róla győződve, hogy pótolhatatlan, közben lassan bealkonyul felette és még mindig megy. hajnalban kiül az ablakba, kávét főz, leszarja a napi híreket a 7 band 4 transistorból és dünnyög hozzá nagyokat. Csak én hiányzom a képből. Itt élek Budapesten és csak elmélkedem, hogy hogy is lett volna az aznap este ha az öregem akkor délután nem ijed be és nem teker be a munkahelyére lóhalálában.
Én pedig felültem a délutáni BP-i. vonatra és otthagytam őt a felforgatott napjával és szájában a sültkolbász ízével meg a sörökével.

Fontosak az ilyen napok, olyanok mint a polcokon a rekesz elválasztók, lezárnak egy egy fejezetet és porosodhat tovább.

Könnyebb a gyomor hányás után, ha feszül a lélek és szorít a béled, hogy kigyünne már belőle a sok lenyelt mocsok amit magunkba gyűrtünk és tűrtünk és csak nyeltünk, fekélyesre feketedett a sok munkanaptól és a csekkek ahogy tornyosulnak, befizettem, befizettem, befizettem, befizettem, és be is fogod fizetni mert amíg mozdulni tudsz használnak és adnának vissza a földnek egyből mert már teher vagy, de erre az időszakra mondják azt, hogy nyugdíjas.

Minden tiszteletem az apámé, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, elcseszte az életét az elejétől a végéig. Ha nem arra adta volna a fejét, hogy az államot szolgálja akkor azzal az ambícióval és kitartással nagy sikereket érhetett volna el. Korrekt, azaz már lefújt meccs.

Remélem azért lesz ideje egy kicsit pihenni, hisz már nyugdíjas, de még mindig hajtja magát és tartja magát ahhoz, hogy pótolhatatlan.

A napokban itt járt Biribum fórumtársunk nálam és beszélgettünk egy órácskát, meséltem neki egy cigány lányról, aki ott lakott a szomszédunkban és nagy mértékben meghatározta a pubertás korom irányvonalát. Most meg eszembe jutott, hogy írok arról az időszakról bővebben.
10-től 15 éves koromig laktam egy olyan tanyán, ahol a szomszédunkban népes cigány család lakott. Közvetlenül a dobozi főút mentén sorakoztak ezek a tanyák. Mindegyikhez hatalmas birtok tartozott. A mienkében volt egy nagy akácerdő meg gyümölcsös és egy hatalmas domb, 10-15m magas, fiatal akácos volt rajta és a tetejében tisztás. Iskola után lefeküdtem a tetején a lapulevelek alá és kémleltem az eget. Estig elő sem jöttem, papsajt is volt, megraktam a bendőm és építettem egy bunkert bürökszárakból és lapulevelekből. Onnan kémleltem a szomszéd cigányokat. 30Nm körüli vályogház és vele szemben 4 faviskó. A vályogban az öregek laktak a gyerekekkel, a fiatalok meg a faviskóban éltek. Alapjában véve rendezetlen volt körülöttük minden, az udvaron csak ott nem nőtt fű, ahol éppen jártak. Lavór víz mindig az ajtó előtt egy kopottas sámlin. Az uccajtó sosem volt berakva, ki is kezdte az idő és benőtte a fű magasan. Nekik nem volt nagy birtok a tanyájukhoz csak egy kis udvar, ezért a gyerekek nem otthon játszottak, hanem kint a határban. Csúszkáltak le a szalmaboglyán és visítoztak. Szikrázó napsütés és ott szaladnak tőlem nem messze el. Ismertük egymást látásból, de nem beszéltünk senkivel. Ha elmentek az asszonyaik a házunk mellett a nagy szatyraikkal, akkor köszöntünk illedelmesen. A férfiakat nem lehetett látni, csak a hangjukat, amikor hangosan veszekedtek az asszonyokkal. Néha leitták magukat és verekedtek, olyankor kijött a rendőrség és elvitték a hangadókat. A gyerekek kergetőzve elhagyták a dombomat, én csak lestem őket és miután elmentek felálltam és utánuk bámultam. Megmosolyogtam, ahogy elkapták egymást és visongtak.

Akkor megszólalt egy hang a hátam mögül. A Kanalas Éva volt az, az egyik kisfiú anyja. Ő nem látszódott cigánynak, fehérebb volt a bőre és valahogy ápoltabbnak tűnt, megvolt mindene, húsos, formás lány vagy inkább nő volt és hatalmas keblekkel. Vitte a pálmát vitathatatlanul, a környékbeli tehenészfeleségek meg is irigyelték, aztán meg nem győzték rendre utasítani a férjüket ha arra kerékpároztak, hogy Imreee az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogott hozzá és a sapkájára csapott, próbálta az agya megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszébe juthasson.

Hé fiú, te nem jössz? Kérdezte.
Egy csecsemőt tartott a karján, valamelyik akkor szülhette és hozta ki levegőzni. Gyere te is játszani a gyerekekkel mondta, intett a szemével pajkosan, volt benne egy kis csintalanság, hogy gyere vegyél te is részt egy kis hancúrozásban, ugrálj a szalmában. Látta rajtam, ahogy bámultam a fiúk után.
Meglódultam a dombról le és futottam s megálltam bizonytalanul mellettük, azok meg csak néztek rám, ni mán fehér gyerek.
Nem mondták csak éreztem. De hamar elfogadtak és kipirulva bujkáltunk a szalmabálák között. Magamra húztam egy bálát és lélegzet visszafolytva vártam, hogy megtaláljon a hunyó, ha meg túlment rajtam, akkor loholtam kiapacsolni.
A Kanalas Éva a boglyától nem messze ácsorgott egyik lábáról a másikra. Feszes, koszos de vadóc pólóban és ringatta a kicsit. Egyszer csak fut a boglyához visítva, hangját nekierisztve, hogy micsinááááááász teeeee, eriggy nesze fogd meg és odaadta a csecsemőt az egyik gyereknek. Kicibálta a legnagyobbat a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta. A fiú egy nála fiatalabb lánytestvére bugyiját fogdosta és alányult, közben jókat vihogott, hogy megvagy, megfogtam, játsszunk fogócskát és benyúlt az inge alá is meg rámászott.
Rugdosta a Kanalas Éva, hogy takaróggyááá a szemem elűl te kölök, eriggy haza a picsába anyádhóó oszt mond meg neki micsinátáááááá te piszok ganyé.
De már újra az ölében volt a gyerek és vigasztalta, hogy jóvan kicsikém.
Másnap az iskolába menet a gyerekek már ismerősként üdvözöltek és bekiabáltak a kerítésen át, hogy dikkmán csávó nem jössz velünk és intettek, hogy menjek.
Mostoha apám mondta, hogy fiam jobb lesz vigyázni velük, mert nem lesz jó vége.

Jött a nyári szünet, hamar elmélyült a gyerekekkel a kapcsolat. A házuk mögötti kukoricásban egy lapos, ott megállt esőzések után a talajvíz. Néhol 1m magas volt. Vize felforrósodott és napközben oda jártunk le úszni. Vittem anyám bádogteknőjét és azt használtuk csónaknak. Dobáltuk egymásra a sarat meg sárpálcáztunk. Keményre gyúrt sárgolyót szúrtunk egy vessző végére és ki dobja minél messzebb. Egyik délután kiéhezve mentünk haza és mondták menjek be, egyek náluk. Az udvaron ott volt Kanalas Éva egy szál világoskék bugyiban és replikázta a kölyköket, hogy eriggyetek mossatok kezet, menj te is mondta és mutatta a lavórt az udvaron. Cukros zsíros kenyeret kent és leültünk a lépcsőre majszolni. Úgy ültünk ott, mint a verebek sorban, szorosan egymáshoz simulva.
Vihogtunk, lökdösődtünk és nyeltünk nagyokat. Ízletes étel volt ha az ember fiának nem jutott elég papsajt a mezőn.
Kanalas Éva fedetlen keblekkel noszogtatta a gyerekeket, meg terelte. Azoknak fel sem tűnt csak ugráltak el előle, hogy ne mááááán és ahogy lehajolt rajta maradt a szemem. Egyszer még a padlásunkról is meglestem, mikor mostoha apám felküldött csutkáért, de abba is hagyom ezt a részét, mert mindjárt jön a nejem hogy Guga az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogok hozzá, próbálta az agyam megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszembe jusson.

Egyszer mikor egyedül voltam otthon, akkor átjött az egyik Ónodi gyerek játszani. Előtte nem jártak nálunk. Aztán egyszer csak eltűnt, kerestem de nem találtam. Helyette a széles derekú öreganyja állított be, sorban mögötte meg a többi asszony, meg Kanalas Éva félmeztelenül, hogy a Jáni gyerek itt van? Ide jött át jáccani. Te fijjú nincs egy kis cukrod? Odaát elfogyott a kávéba, de már löktek is félre az ajtóból és nyomultak be a lakásba. Kettő a szobába húzogatta ki a fiókokat villámgyorsan, kettő meg a konyhában. Eleinte csak azt nem értettem, hogy a szobában miért keresnek cukrot? Aztán mostoha apám, mikor megjött elmagyarázta. Nagyot csalódtam a Kanalas Évában, ma már tudom hogy tényleg közülük való volt. Nem akart átmenni hozzájuk az öregem, hagyta a fenébe mert sejtette baj lesz. Teltek a napok és már többet nem játszottam velük együtt, csak lestem Őket a dombról a lapu levelek alól.
Volt egy disznó ólunk, amiben pulykákat tartottunk. Ez az Ő tanyájuk felől volt és egy trágyadombról belehetett mászni az ólba. Apám rá egy napra átnézte az egészet, hogy hogy történhetett. Biztosan tudta, hogy csak is Ők lehettek, ellopták mindet. Biztosan tudtam én is, sőt nagyon is éreztem, benne volt a levegőben. Odaát az asszonyok főztek. A jog most azt mondaná, hogy bizonyítsad, tereljük jogi útra és ütköztessünk érveket, vagy ha sehogy sem megy, akkor vegyünk az ólból is és a sült húsokból dns mintát. Mostoha apám felhergelte magát és megivott egy üveg zöldszilvánit, majd basszad meg a jogot felkiáltással átrobogott és leütött közülük vagy négyet mire lefogták. Visítoztak, rúgták, harapták és kidobták az útra. Még sokáig lehetett hallani, hogy háborognak. Apám csöndben ült az asztalnál és ivott. Ez a demokrácia alapja, tényleg jobb lett volna keresni egy ügyvédet, tyúkper.
A nyár végén egyik este mostoha apám jött haza a tehenészetből, pont fizetésnap volt. Lehet véletlen egybeesés, de elkapták. Már álltak lesben az úton, tudták mikor végez. Rárontottak, ütlegelték, rendesen helyben hagyták, elvették a fizetését is. Megint az asztalnál ült és álomba itta magát. Másnapra tiszta lila lett a feje, de nem csinált semmit. Csak mondogatta, hogy vigyázzál ezekkel fiam, mert baj lesz.

2 évvel később előzetes letartóztatásba kerültem. 17 éves voltam és nem volt otthon maradásom. Anyám nem foglalkozott velem, mostoha apám még úgy sem. Csak veszekedtek velem, meg az is előfordult nem volt mit enni. Sosem voltak otthon, akkor már tudtam hogy Anyám az egyik vadásszal csalja Mostoha apámat, az meg egyre csak ivott és üvöltött anyámmal, hogy te rohadt kurva és kergette ki az útra.
Volt, hogy nem mentem haza, bementem Gyulára és mentem sörözni ismerősökkel. A Sörpincében futottam össze egy 20 fős bandával, tetszett a vagányságuk és az összetartozásuk, ahogy felnőttesen nevettek, cigarettáztak és itták a sört. Együtt lógtunk napokig, loptunk ételt abc-ből meg cigit is, piát meg a kocsmákból zárás után. Volt olyan, hogy a campingból a bogrács állványról loptuk el a megfőtt ételt, kiadtuk a kerítésen át és kézzel tömtük magunkba. Egészen Szegedig jutottunk el egy hét alatt, le Algyőre a nudista strandra. Mindenhol garázdálkodtunk és verekedtünk. Én a lehető legkevesebből vettem ki a részem, éjszakai betöréseknél csak lestem nem e jön valaki. Étteremből is kirohantunk fizetés nélkül. Rendeltünk ételt bőven meg sört is és egy adott jelre futottunk.

Aztán ott hagytam Őket meguntam és már nagyon féltem, hiányoztak a szüleim, a parkban alvások helyett az ágyam. Egy tál étel, amit Anyám elém tesz.
Stoppal jutottam el hazáig, nem tudom a sors keze e vagy angyalok voltak, de egy fiatal pár állt meg Szeged szélén az éjszakában, egy taxiban ültek és azt mondták Pestről jönnek, nászúton vannak, üljek be elvisznek.
Mikor elmeséltem, hogy lassan egy hete hogy megszöktem otthonról és már megbántam, akkor valamiért úgy döntöttek, hogy eltérnek az eredeti úticéljuktól és hazavisznek Gyulára, mondtam merre s melyik tanyára, majd ha elhagytuk a tsz bejárót, utána a szeszfőzde és a Tokaiék mögött, az a mi tanyánk. Hatalmas ecetfák borulnak a tetőre, meg gesztenye. Nem kértek többet csak egy kávét, én meg halkan beosontam a lakásba, amíg Ők kint várakoztak. Hajnal volt és Anyám nyűgösen kelt fel, naaaaaaaa ki az, kibújt a dunyha alól és álmos szemmel kinyitotta az ajtót, kilépett a gangra és kinézett. Csak nem képzelik, hogy ilyenkor beengedem ide magukat, azonnal menjenek el, alszik a férjem is.
Nagyon szégyelltem magam miatta és restelkedve búcsúztam el tőlük, látták rajtam, hogy kényelmetlenül érzem magam. A férfi megveregette a vállam, hogy okos srác vagy te, nincs semmi baj. Aztán visszaültek a taxiba, utánuk néztem hosszan.

Napokkal később jött értem a rendőrség és kérdezték, hogy miért nem mondtad velünk akarsz jönni? Két hónapot töltöttem bent a börtönben előzetesben.
Sokat hallottam bent, hogy ha elítélnek, akkor valaki majd csicskáztatni fog, vagy te leszel a köcsög. Moshatod a zokniját, az alsóját és elveheti a fele kenyéradagod. Ha meg csomagot kapsz Ő bontja fel elsőnek és kiválogatja mit kaphatsz meg belőle.
Mikor átvittek egy nagyobb zárkába, ahol nyolcan voltak már belépés után megtalált egy nagy darab kancigány és nekinyomott a falnak. Na mi van fiú, remélem tudod mi a helyzet és mától te mosod a padlót meg a budit, egyelőre ennyi és adni akart egy pofont. De valaki megfogta a karját. Az egyik Ónodi gyerek, akivel ugráltam a szalmában akkor és napokig röhögtünk együtt a zárkában, emlékszel mikor megfogtad a testvéred fenekét és a Kanalas Éva visítozott. Ilyen hosszú évek távlatából még írni is róla olyan, mint egy mozi, ülök az első sorban s még ma is hallom az Éva hangját, ahogy Kicibálta a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta.

Nem szoktam összerakni LGA775-ös gépeket. Amíg a 478-as foglalatot használta az Intel, addig abból építettem gépeket. AMD-t csak külön kérésre. Nem magam miatt, hanem a vevők miatt. Volt olyan időszakom, hogy hetente hoztak vissza gépet, mert elromlott. Aztán kiderült, hogy azért, mert belebabrált, levette az oldallapot és a processzorról a hűtőt. Szerette volna megnézni, hogy milyen processzort tettem bele, mert a számlán Barton 2500+ szerepelt a gép meg 1833MHz-et jelzett a tesztek alatt s nem értette. A cpu hűtőjét azonban véletlenül fordítva rakta vissza és lesarkazta a processzort. Megijedt, hogy most mi lesz, egyáltalán lehetett e volna belenyúlnia, vagy ugrott a garancia. Én nem szoktam matricázni a gépeket, hogy ha sérült, akkor nem vállalom.
A saját tulajdona és a felelőssége is, mint jelen esetben. Megúszta egy Barton árával, mert azt fizetnie kellett. Miután megelégeltem, hogy többen így jártak és bizalmatlanságból belenéztek a gépbe, elhatároztam hogy nulla darab AMD-s gépet fogok összerakni. Nem volt kedvem elmagyarázni a telefonon keresztüli dühös vevőnek, hogy az tényleg 2500-ös és csak azért írja ki, csak azért mutat 1833MHz-et, mert és akkor hosszasan magyarázhattam néha a saját számlámra.
Ennyi.
Használok Intelt, ott a 2400 az annyi, nem mutat kevesebbet vagy többet. Ha belebabrál a gépbe, akkor sem fogja lesarkazni, mert azt nem lehet, de minek is babrálna bele ha egyszer az annyi, amennyi. Nincs oka gyanakodni.

A 478-at közben lecserélték LGA775-re és sokan kérdezgették tőlem, hogy akkor most ez a P5? Eleinte gond nélkül ment minden, raktunk össze néhány irodai gépet és úgy a 10. táján az egyik lap nem indult. Irodába csak Asrock lapot. Hogy miért azt majd később. De nem indul, bárhogy próbáltam, bármit cseréltem, akárhová dugta, reseteltem és még egy rózsafüzért is elmorzsoltam, nem.

Bevittem a nagykerbe másnap és a szervizes megnézte, mutatta az alaplapi foglalatot, hogy elgörbült egy láb. Kiderült, hogy a hűtő feltétele közben a cpu megmozdult és elfordított maga alatt egy lábat. Ezt a lapot buktuk, megy a falra dísznek. Később még három s végül már csak egy, de az br. 46.000 Ft-ba került és az volt az utolsó csepp a pohárban. Nincs több Intel, szakítottunk vele végleg. Összesen 5 alaplapunk ment tönkre 1 hónap alatt és 120.000 Ft. Kár. Ennyit nem ér nekünk az Intel, szerencsénkre ott az AMD, ami átvette a 478-as cpu-k formáját és helyre-pörge kis fémsapikkal látták el a processzoraikat, nulla kár, érted nulla. A döntésem véglegesítéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy az egyik vásárlónk véletlenül hűtőfelrakás közben tönkretett egy ugyanolyan 46 ezres lapot, amit én és hozta vissza értetlenkedve és játszva a naiv embert, hogy ezt cseréljük ki de azonnal, mert nem indul el. Huhh mondom ne szaladjunk a dolgoknak ennyire elébe, aztán a lámpa fényénél elővette a szemüvegét, kicsit forgatta, beállította hogy jól lássa és megdöbbent a látványtól.
Teljesen összeomlott, hogy vehet másikat, mert az csak 2 hónap múlva esedékes. Hónapok óta rakosgatta félre a pénzt a családi kasszából egy új gépre és erre tessék. Tényleg kellemetlen lehet az élmény, hogy eljön a csúcspont, megvan a pénz. Rákészülsz, alaposan eltervezed, hogy megrendeled, már rég tudod mit, mert kinézted. Munka után odagurulsz, megköszönöd, én is. Kikísérem utolsó útjára az alaplapot. Hazafelé fejben átveszed, hogy mi lesz az első lépés, például kibontod. Mindent kikészítesz az asztalra előre, mert pedáns ember vagy, aztán jöhet az aktus, de nem megy még viagrával sem, mint halottnak a csók.
Viszed vissza és leforrázva érzed magad. A helyzetet sikerült megmentenem azzal, hogy adtam neki kölcsön egy Asrock lapot és összeraktam neki a gépet én, mert már félt tőle, hogy esetleg azt is tönkre teszi. De az azért nem ugyanaz az érzés. Veszel egy gyönyörű Mercedes autót, de egy Trabant okkersárga, műbőrülés van benne.
Valamiért az emberek fejébe bekerült egy tévhit, hogy az Asrock lapok szarok. Ha azok lennének én lennék az első, aki nem venné meg. Én meg, mint aki minden nap ebből él és rakom össze a gépeket azt mondom, hogy a legjobb. Asrock lapokkal soha nem volt gondom. Hoztuk s raktuk zsinórba. Iskolákba, kórházakba, hivatali intézményekbe. Nem jött vissza egy sem.
De ha éppen nem volt raktáron és vettünk ugyanolyan felszereltségű Gigabyte vagy MSI vagy Asus lapot, akkor mindjárt volt szaladgálás, mert vagy fagyott vagy elszállt telepítés közben, vagy újraindult szünet nélkül. Hoztunk vagy 4 -féle ramot mire az egyikkel elindult és nagy teher esett le a vállunkról, hogy időben letudtuk szállítani a gépeket. Asus lap Asus NV kártyával nem indul, nem települ csak Radeonnal, de mire rájössz, hogy mi okozza a bajt már elszaladt egy fél nap.
Pedig az alaplap és a vga kártya is NV chipset, de nem megy.
Akkor meg minek erőltesse az ember? Asrock lap megeszik mindent, gond nélkül települ, időben kiszállítjuk, boldogan használják, nincs garanciális ügyintézés és még rendelnek is belőle úgy megvannak elégedve.
Elégedett vagyok a dolgok ezen részével, mert ha a kezem alól kiment egy gép, akkor azt max. szoftveres hiba miatt hozzák csak vissza vagy azért, mert fejlesztenének rajta.
100 emberből 99 hazaviszi és azt sem tudja mi van benne. Nem piszkálja, nem ügyeskedik vele és nem tuningolja. Nem csak azért, mert nem értenek hozzá, hanem minek? Végzik a munkájukat rajta. Mostanában azonban ismét megszaporodtak a telefonok, hogy a számlán A64 3200 szerepel, de nem annyit jelez a számítógép és akkor Ők most mit csináljanak, vagy átvertem Őket?
Franc essen ebbe a processzorgyártókba, faszért nem lehet azt írni rá, amennyin valójában megy, milyen idióta média órajel? Vagy legalább az Intel hagyta volna meg a lábát, már olyan jól megszoktam, hogy minden rendben, nincsenek nyűgös vásárlók meg hetekig garanciáztatás.

Jaj ezt még elmesélem. Volt egy aranyos bácsi Sopronból. Valahonnan hallott rólam és 2005 év elején megkeresett, hogy rakjak neki össze egy gépet. Meg is lett s azóta is boldogan, ha eszébe nem jutott volna a fejlesztés, ebből lett a fejvesztés.
Nézem Asrock lap és 1.7GHz Celeron. Beszámítottam és kapott helyette egy 754-es konfigot, nagyobb winchestert, több ramot, de maradt az integrált NV6100-es vga, mert azt mondta nem használ 3D-s programot, így nem fontos.
2005 eleje óta kikupálódott az öreg, az volt élete első számítógépe és volt ideje otthon tesztelgetni programokkal. Hazaviszi ezt a 754-es Asrock konfigot és másnap már rémülten hív, hogy Ő ezt nem érti, kisebb processzor van benne. Ráadásul minden dvd film piros és egy szótár és lexikon programja az el sem indul. Mondta is rögtön, hogy szar ez az AMD, biztos az a baja a gépnek, inkább Intelt kellett volna, ezen nem futnak a programjai. Még jó, hogy nem az én mobilomon keresztül nyugtattam vagy 15 percig.
Következő héten hozta fel Sopronból a gépet nagy mérgesen. Cseréljem ki Intelre és 3 nap múlva visszajön. Elmagyaráztam neki, hogy felesleges, a gépnek nincsen semmi baja. Megmutattam neki, hogy miért kisebb az órajel, nem értette vagy nem akarta mindegy. Beállítottam a dvd filmet, ment már végre minden színben és próbáltam telepíteni és futtatni a lexikon programot de azzal nem boldogultam. Kipróbáltam a szoftvert másik gépen de szintén nem ment. Felhívtam a forgalmazóját és mondták, hogy valóban, SP2 alatt nem indul el, vigyük be és kicserélik egy frissebb verzióra. 2005 elején még SP1-et telepítettem az öregnek, azért tudta használni.
De azért csak cseréljem ki a gépet Intelre, Ő bizony már nem bízik benne. Nem tudtam mit tenni, mert nagykerben nem volt már 478-as lap, vissza adtam az Ő régi lapját nagyobb processzorral.
Hja meg valaki kérdezte egyszer, hogy miért mindig Pioneer dvd írót használok a gépekhez. Azért mert jók az elhalálozási mutatói, azaz nincs egy sem, nekem legalábbis még nem hoztak vissza. Azaz hazudok, mert egyet mégis, de annak sem volt semmi baja. Forgalmas főút mellett laktak és hatalmas mennyiségű por tapadt az optikai részére. Szétszedtem, megtakarítottam kívülről, belülről és ment mint új korában. Emberem is örült, aztán mondtam neki ne örüljél, mert nyáron a nyitott ablaknál ha alszol, ugyanezt a port szívod csak éppen a tüdődbe.
Samsung vinyót is csak ezért használok. Bemegyek a nagykerbe és megnézem a szervizes polcot. Maxtor hegyekben, Seagate hegyekben, WD már nem annyi, Samsung meg csak 2db. Na ezért, mert a Samsungnak van a legnagyobb esélye, meg a Pioneer-nek. LG író szintén hegyekben, de azt hozzátenném, hogy abból adnak el a legtöbbet. Utána Samsungot, NEC-et és a többi már csak részleges. Pioneer-ből is rendesen fogy a nagyker polcairól, de abból nem garanciáztatnak csak egy keveset.
Tudom, tudom én is felhördülnék ha most pont a kedvenc márkám lenne a lajstromba, de egy darab az nem viszonyítási pont. Azt csak te használod egyedül, abból nem lehet következtetéseket levonni meg átlagolni, hogy mit vegyek.
Kedvenc gyártóm van nekem is, de nem azt használom, nem abból építettem fel a saját gépem. Gyakorlatias ember vagyok és számomra sokkal fontosabb a mindennapi használat biztonsága és az adatvédelem, hogy ha egy mód van rá ne sérüljön a hdd. Ezért aztán nem azokat az alkatrészeket vettem meg, amivel szimpatizálok, hanem amiről biztosan tudtam, hogy nem hagy cserben.
Ráadásul én évek óta Linuxot felhasználó vagyok, nem mindegy milyen alaplapi chipsetre telepítem. Pontosítok, nagyjából mindenen elfut és dolgozik, de van olyan, amin a legjobban Előtte Windows-om volt még SP1, de nem felelt meg az igényeimnek, játszani meg soha nem játszok, nincs rá időm.

Tovább is van mondjam még?

Bocsánatot kérek előre is, a téma nem ide illik de van egy olyan érzésem, hogy mindenkinek ismerős.

Tuning, anti tuning, ezek már olyan mély értelmet nyertek, mint a melyik volt előbb tyúktojás.
Mindkét oldalnak vannak fanatikus hívei.
Hogy igazságos legyek most a valóságban is feldobok egy pénzérmét (fej vagy írás alapon), hogy melyikkel kezdjem a mesét. Ha fej, akkor tuning.

Az jött ki :Đ nem véletlen :cool:
Pedig én fanatikus tuning ellenes vagyok. Van miből kiindulnom. A tuning érzése olyan, mint egy drog. Van aki tud vele élni és a legjobbat hozza ki belőle. De az esetek túlnyomó többségében a drogos kórházba kerül. Én meg az orvos vagyok.

Beszéljünk a tuningról, arról az esetről, amikor bejön hozzám egy tuningos. Szerinte minden rendbe ment, egészen addig, amíg ki nem fagyott. Itt is van két eset. Tehetős tuningos és legatyásodott. Mindenféle pénzfeldobás nélkül a legatyásodott tuningossal kezdem, mert abból van több. Fos, szénné púposodott Codegen, Acorp, Vargáné, Mercury, Sky Hawk, Pan Star, Vulcano, és még sorolhatnám, hogy micsoda átbaszás ház. Alaplap. P4, de már sd ramos, mert ha a legatyásodott tuningoson múlna, akkor megvenné a még edo ramost.
A szabadgondolkodásúak élből rambuszost hajtanak, motor, motor, de nem ugyanaz a rizszabáló, mint a tied, hanem höri-höri-hörli dévidzon :cool:
Természetesen szarrá porosodott Maxtor vinyó és szigszalag van a molexen, hogy ne csússzon ki belőle, kontaktos a lelkem. A porcicák félresöprése után veszed észre, hogy egy alaplapi kondi púpos, aztán még egy, meg az is, hát persze a táp. Mindenki így jár, aki nagy áruházban vesz gépet. Aztán nem elég, hogy zajos a ventilátor és önálló életet él, mint egy éppen távolodó autó hangja, de mindig ott van, folyamatosan távolodik és zörög a ház oldallapja is kicsit (tegyük hozzá).
Volt olyan gép, hogy kinyitottam és volt benne cigaretta csikk, meg szénné aszalódott csirkecomb, elég zanzás állapotban. Aztán kis adag lekvár odasziruposodva. Foltok kitudja mitől? A helyes megfejtők között teljes képernyős pornókép, de anyád meg ne tudja, halkítsd le jól és hunyorogj, fordulj a fal felé, álmodozz magasabb efesbéről.
A kedvencem az, amelyik este iszik, rendesen bepiál, helyére teszi a dolgokat, alaposan bezabál és teli gyomorral de magas vérnyomással vörösödik a feje, ráadásul tudatlanul, mert csak az indulatokat keresi, arra hajt. Olvas Ő is, de mint a krokodil, néha szétcsap maga körül, pedig a krokodil is csak egy gyík, de gyíkok között a legnagyobb.
Aztán behozza, leteszi az asztalra és sorolja, hogy ez van az van amaz van, álljak vigyázba. Néha kékül, reset után megy de csak kifagy. Kérdezem bizonytalanul, hogy esetleg tuning? Hát adtam neki rendesen és közben jókat röhög, ahogy előadja,. Beléptem a bios-ba, mondja. A fejedben lépkedek, del. Most a valóságban is belépek, tudod ahogy az előbb a pénzérmét.
Ha fej, akkor belépek. Jófej vagy? Vagy nem az jött ki? Dobjak fel még egyszer? :Đ

Na már bent is vagyok.

Azt mondja, hogy idő. Általában beszoktam állítani. Előrelátó vagyok mióta egy ügyfelem visszahozta a gépét, hogy bizonyos weboldalakra nem tud belépni, biztos rossz a gép. Aztán én is a homlokomhoz csaptam, hogy áhh a pontos idő, biztos az lesz. Némelyik szerver blokkolja a belépést ha nem egyezik az idő.

Szóval egyeztessünk órát. Nálam pálcika, pálcika, kisszék, hóember.

11:48, nemsokára éjfél.

Aztán megint vihog hozzá, hogy bírja ez, eddig nem volt gond, de holnapra kész legyen ám és beígér két sört, majd elrobog.

A tehetősebb tuningosra is van példa. Tudod az, amikor megjelenik és nem ábrándozik. Bemegy és megveszi. Előtte azért alaposan rákészül, mert nem szeret semmit a véletlenre bízni, szereti tudni merre hány méter, vagy mi a dörgés, még vihar idején sem fél, igazi ragadozó jellem.
Bejön hozzám a szervizbe, leül, sőt mit leül, átveszi a terepet, onnantól övé az irányítás, én meg a bábos és megrántok egy madzagot akkor nevet, egyet kicsit jobban és akkor megdöbben, húzok egyet még rajta és elkomolyodik, rájön hogy van Isten, megérti, felfogja. Mint az előző este a mágneshez rakott csavarhúzó, hogy másnap ha dolgozom és a kezemben tartom, ne essen le a csavar, ne essen be a házba, ne okozzon zárlatot, mint a csavar a húzóhoz, úgy kötődik hozzám, pedig a mágnes nem én vagyok. Hahó, pofozom, pofozom és végre kinyitja a szemét. Felfogja, hogy jé külvilág, a lámpa fénye zavarja a szemét, hunyorog. Jó napot, én az orvos vagyok, nem, nem a mágnes. Jól érzi magát? S már zakatol , hogy az a rohadt szemét, legszívesebben kitépném a szívét. Komolyan mondom ha az utcán találkoznánk nagyon megruháznám. Köcsög fless, a kis surmó elégedetten ül a gép előtt és cibálja a cerkáját, hogy milyen űber gépe van. Fórumtalálkozóra is úgy megy, hogy van hova leülni, isszák a szavát, s néznek rá, mint egy szoborra hogy tényleg s hogy sikerült elérni? Na figyelj és akkor mint apa a hülye gyerekéhez belekezd, tudod van a bios és ott beállítod a tuningot. Aztán hatásszünet. Kivár, mindenki várja az axe hatást, hogy mindjárt az ölébe hull egy nő. De helyette kinyitja a szemét, kicsit hunyorog, mert bántja a szemét. A monitoron egy pornókép, kivan nagyítva, teljes képernyős és a hang levéve, hogy a szülei ne hallják a másik szobában.

Szóval tehetős és a legnagyobbat veszi mindenből, ami kapható és utána nekiáll tuningolni. Mondjuk meg kell hagyni nem az a primitív, hanem előtte alaposan körbejárja mit hozhat ki belőle. Aztán megteszi. Belövi magát és béke van a lelkében, a legnagyobb efesbé és zavarja a flessében, hogy nem az övé a legnagyobb. Mert jön neki egy ilyen gyorsan elmúló fless, hogy ül a srác a gép előtt és élvezi a helyzetet, úgy ír, úgy fogalmaz, mint a csúcsragadozó, de fele arányban Isten, hisz magában és tudja, hogy vannak hívei, ezért ül a gép elé.
Miközben mondja, meséli neke kidagadnak az erek a nyakán, indulatos. Nekem tetszik, ahogy Ő tuningol, mert megveszi a legnagyobbat, profi módjára ül elé, mert már ismeri és megteszi. Tuningol rajta és elégedetten hátradől, mint az oroszlán a lakoma után és élvezi a napfényt, a nyelve kilóg és elernyülve liheg, a két szemfoga közt a nyelve. Nem szokott villogni vele, hogy mit ért el, nem mondja senkinek, nem olvassa a fejére, nem oktatja ki, nem nézi le, megérti, hogy nem mindenkinek lehet. Van benne empátia. Olyan, mint egy szerény ám de nagy tudású keleti mester, aki barátian, kellemesen forgolódik közöttünk és kedélyesen mosolyog, de ha baj van, akkor kézben tartja a helyzetet és megmutatja az igazi arcát, csúcsragadozó.
Nem rossz fless.

Holnap majd azokról írok, akik soha nem tuningolnak, Ők is két csoportot alkotnak.

Tudom, hogy nincs Isten, de azért csak egy pillanatra gondolj bele ha mégis van, nem kell elhinni, tényleg nem térítgetni akarlak meg minden, csak mint okos ember vedd számításba hogy „elméletileg” de szigorúan csak, mint egy lehetőség a sok közül, szóval nem lehet kizárni.
Szóval ha biztosan tudod róla, hogy létezik, de csak elméletileg, akkor százalékosan arányítva mennyi esélyt adnál annak, hogy inkább akkora mennyiségű pénzre vágynál, mint amennyit Istenből magadba fogadhatnál?

Nos jól gondold meg, képzeld el mennyi mindent vehetnél. Pont ma láttam a híradóban, hogy az usában egy idős veterán nyert 250 millió dollárt a lottón. Kicsit nehézkesen vánszorogtak be a stúdióba, de sikerült és öregesen, csak mosolyogva ingatták a fejüket, de örültek.
Azt hiszem én még tudnék ugrálni ha velem közölnék, csápolnék és körberohangálnék mindenkit magamhoz ölelve, Atya ég, egy szempillantás alatt megoldódott minden problémám, mármint ami pénzen megvehető és helyette a csúcsra emelkedtem, a csúcsosok között is, akik úgy érzik fejutottak én közülük is kimagaslok, gondold el tényleg, 1 másodperc alatt mint ha rakétából lőttek volna ki, mindenki fölé emelkedsz és eljutsz a fellegek fölé, elragadtatás.

Hamarosan bekövetkezik, a Bibliai események közül kronológiailag ez a következő. Hisz Jeruzsálem újra van, a harmadik nap hajnalán feltámadott.
S amikor újjászületett, ugyanazon a napon feltalálták a chipet. Ha nem hiszed nézz utána. Mára meg minden tiszta vonalkód lett, minden beazonosítható egyenként, személyenként, csak be kell táplálni. Pakolod ki a szalagra és csipog minden egyes darabnál. Voltál már ideges, mert 600 -féle papírt hordasz magadnál az ügyeid elintézéséhez? Személyi igazolvány, lakcím kártya, jogosítány, bankkártya, születési anyakönyv, véradó igazolvány, TAJ kártya (nekem valamiért két -féle is van, egy kék meg egy khaki színű, adókártya,egy belépő, bérlet, névjegykártya, telefonkártya, aláírási címpéldány és bélyegző (én legalábbis mindig magamnál tartom), tagsági, kötelező biztosítás és egy nyomtatvány ha baj van, de van nálad pénz is, amivel megvásárolhatod a rendőrt, aki megbüntet ha valamelyiket otthon felejtetted.

17. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.

Mondom minden tiszta vonalkód. Mennyivel egyszerűbb lenne ha a kezeden lenne egy azonosító és akkor nem kell bemutatkozni, nem kell névjegykártya, odatartod a kézfejed a futószalagra, egyet pittyen és nem kell számolgatnod a pénzt vagy rejtegetned, hogy ne lássák mennyi van nálad, nehogy valaki meglássa és kövessen, de még a bankkártyával sem kell feltartanod a sort, hogy kérsz egy számlát és túrni, tűrni a bélyegzőt.
Vedd fel a fenevad bélyegét magadra és az életed tökéletes és nyomon követhető lesz, nincs mitől félned többé, tudják hol jársz, vigyáznak rád.
Csak egy pittyenés az egész, egy apró pillanat, amennyi alatt lehet nyerni 250 millió dollárt.
Itt vagyunk ezen a kerek bolygón és falakat húzunk magunk köré, hogy ne lássuk egymást, bevackoljuk a pénzt a falaink közé és felhalmozzuk, csináljunk belőle egy kupacot és üljünk rá, mindenki más kizárt dolog.

Elragadó állapot, micsoda kényelem, benzinkúton is csak odatartod a mancsod és a számládról olvassa le, el sem hagyhatod, a bélyeg az kötelez. Bárhova mész biztonságban vagy, mert nincs otthon hagyott útlevél, vagy nincs nálam pénz éppen és bajban vagy, hisz meg vagy bélyegezve és elég csak azt felmutatnod, helyben vagyunk, mindjárt tudják, hogy ki vagy, kivel állnak szemben.

Képmutató!

Én próbálok nem az lenni, próbálok minél őszintébb lenni és elismerni, hogy nincs mit mutogatnom magamból, nem vagyok egy Isten, de Istent megmutathatom, mármint ha érdekel, nem kell benne hinni, de teljesen nem lehet kizárni a létezését. Okos vagy te, pontosan tudod, ezért nem hiszel benne.
Én sem, de félek hogy igaz, ezért kicsit óvatosabban fogalmazok, nehézkesebben, vánszorgósabban, öregesen, s csak mosolyogva ingatom a fejem, de örülök.

Tudod kiket sajnálok? Az öt szűzet, aki itt maradt. Elragadó állapot.

Máté Evangyélioma 25. rész
1.
Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
2.
Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
3.
A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
4.
Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
5.
Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
6.
Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
7.
Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
8.
A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9.
Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
10.
Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
11.
Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
12.
Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
13.
Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

Van olyan ember, aki abban a hitben, hogy templomba jár és el nem marad, no meg tegyük hozzá szórt már a perselybe és gondosan számon tartja mennyit tett, mekkora a tét. Szóval Ő is tudja és számol vele, számít rá.
Azzal nyugtatja magát, hogy hisz Istenben, így minden rendben, hisz készen a mennyország, neki van fent tartva, nem ennek a sok erkölcstelen embernek. De biztos nem olvastál róla, hogy:

Lk 5,31
És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

Biztos te is találkoztál már olyan emberrel, akiről azt gondoltad, hogy végtelenül képmutató. Folyvást dicsekszik, hogy egyházi iskolába járatja a gyerekét, szőrnyűlködik, hogy milyen világban élünk és gondosan eldugja a pénzét s a főztjét ha vendégségbe mégy. Kb. ilyen egy hívő, aki azt mondja vallásos és Jézus neve hallatán extázisba esik, a földre hullik vagy táncikál és körbe rohangálja a drága pénzen bérelt termet.
Jogos az érzésed, hogy Isten ezeket az embereket akarja? Ezekkel képzelte el az öröklétet? Persze, hogy nem de nekik is megbocsájt, az Ő bűneiket is eltörölte, csak Ők nem hisznek benne. Pontosabban nem abban az Istenben hisznek, aki ezt mondja, hanem kitaláltak egyet. Egy olyat, ami azt nézi jó szemmel ha a mellkasukat döngölik, hogy bűnösök vagyunk. Erőlködnek, hogy mindenki szemében erkölcsös embereknek tűnjenek, ezért hajlandóak fizetni is, hogy jobb színben tüntessék fel őket, adakoznak.
Jézusos pólót hordanak vagy éppen fekete leplet, ami beborítja a sötét, bűntől megterhelt szívét, mindegy is. Nehéz.

Csak nekem van könnyű dolgom, az én szívem tiszta, meg tudom mutatni, hogy Jézus mit tett, pedig nem vagyok egy Isten, csak a gyermeke. Isten fia, bennem van, akkora részben, amekkora a földön a legnagyobb nyeremény.

45. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46. A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.

Valamint:

Mt 6,20
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Jak 5,3
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!

Szeretnék csinálni egy filmet, egy üzenetet, miszerint már nem kell hinni Istenben, az már nem segít. S ha azt látod, hogy húzhatsz egy sorszámot, akkor menekülj, ne tartsd oda a kezed. Ez egy utolsó utáni szívhez szóló ének, fájdalmas dal, hogy Jézus eljött másodszor is de te itt maradtál, ez egy palack posta.
Az akinek van füle hallásra az hallja már érvényét vesztette, most éppen az jön, hogy:

12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.

Elragadó állapot, csak tiszta szívűeknek, bűnteleneknek, igaz embereknek, Istent kereső embereknek. Nemrég hallottam imádkozni halkan egy embert, hogy Istenem adj pénzt. Eszébe nem jutott volna, hogy magát Istent kérje, belőle egy darabot, hogy belőle egy rész legyen köztünk, de vele egy.
Hogy megismerjük.

Kell a névjegykártyám? Jó Ok nem zaklatlak, de nincs egy pár forintod? Úgy megéheztem


[link]

[link]

[link]

Istent, mint nem létező fogalom nevét kisbetűvel leírni helytelen, hisz annak ellenére, hogy nem létezik, arra találták ki hogy uralkodjon rajtad.
Jogosan gondolod magadban, hogy ha nem létezik Isten, akkor úgy írod, ahogy akarod és nem szolgálsz neki, te vagy az úr.
Megveted azokat az embereket, akik térdre hullanak egy nem létező Isten előtt? Mit gondolsz egy olyan emberről, aki nem lévén segítség úgy fohászkodik magában, hogy Istenem segíts. Annak az a név csupa nagybetű, nem csak az I. Le sem merné írni, szájára is csak félelemből veszi, mert az az utolsó reménysége, már mindent megpróbált, sok pénzbe került.

10 éves koromban szerelmes voltam a Rimba Ildibe. Bearanyozta a napomat ha együtt utazhattunk a dobozi buszon, ott álltam végig mellette, a többi tanyasi srác vele együtt vihogott és csapkodták a térdüket, de rám még csak nem is nézett. Aztán beköszöntött a tél és előkerültek a szánkók. Mindenki átment a Lukucz Pistáékhoz szánkózni, mert az ő szenes dombjuk volt a legnagyobb. Nekem nem volt szánkóm. Egy szalmakazalról letépett nylon darabbal csúsztam le 4 méter magasból. A fagyos brikettben egy hajtű kanyat és az alján még ott a melorációs árok jégbe fagyva. Visítoztunk, ahogy leértünk az aljába, onnan a gödörbe és át a jegen a túlsó partra. A Rimba Ildi is ott volt, de én nylon darabbal nem keltettem fel a figyelmét, voltak ott méretes szánkók.

Aztán látomásom volt, láttam a jövőt, ahogy 2007-ben ülök a gép előtt és írom ezt, hogy ma sincs másképp. Mercedes, bőrülés, vastag buxa és megnyílnak a női szívek, rabul ejtik őket.

A Rimba Ildiből hamar kiszerettem, csak csalódni tudtam benne. De sebeimet nyalogatni nem volt idő, mert színre lépett az egyik szomszéd nő és feledtette a fájdalmakat. Vittem neki csokit is a dobozi buszhoz, aztán megjött. Felszálltunk és hozzám is szólt, beszélt hozzám, mosolygott és belopta magát a szívembe, egyszer otthon is hagytam a táskát és szaladtam vissza. Mindig vágyódó szívvel néztem utána, ahogy leszállt a varrodánál és bement dolgozni.
De Ő is belémtaposott a galád. Egyszer hazafelé a buszon ültem és már messziről láttam, ahogy Ő és egy férfi várták a buszt, megölelték egymást és puszi is volt. Nem tudtam róluk levenni a szemem, belém égett a látvány, mint a billog és elhatároztam többet nem szólok hozzá. Erről Ő valószínűleg a mai napig nem tud, ha csak el nem mondjátok neki vagy ha olvassa. Na innen írom, hogy szia. Megoldódott a szerelmi válság, túléltelek, mert jött a Tóth Hajni.
Iskolában volt ünnepség és kaptunk csokit, szólt a zene és felkért lassúzni.
Érted, Ő engem. A karjaiba omlottam és szorongattam. Végre egy nő az életemben, beérett a bizonyítási vágyam. Próbáltam felhívni magunkra a figyelmet, hogy mindenki lássa. Látjátok egy nő van a kezeim között, lassúzunk, átölelem a derekát és egyre lejjebb. Forogtunk és szédültünk, meleg, mit meleg, langyos és örökkön tartó hőmérsékletek, éreztem a bőrét, a zenét. Akkor még Halász Judit is csak lány volt és zúzta a gitárt.
Akkor este életemben először boldog voltam, még a macis sajtot is nekiadtam, meg próbáltam elkérni mástól, hogy a kedvében járjak de nem adták.
Igen kollégisták voltunk, tudom hogy nem kérdezted. Mivel én tanyasi gyerek voltam s a szüleim nem értek rá foglalkozni velem, beadtak egy kollégiumba, csak hétvégén mehettem haza. Közben Ők elváltak, én meg nem tudtam hová legyek. Mentem Anyámhoz, de az uszított Apám ellen, Apám meg közben elköltözött valami nőhöz a Hajós utcába. Másik hétvégén megtaláltam és utána mentem. Örültek nekem, Apám is és az új anyám, délután elvittek fagyizni.
Este véletlenül összetörtem egy asztali lámpát, játszottam és levertem.
Aztán hallottam a nőt perelni Apámmal, hogy nekem ide ilyen gyerek nem kell.
Apám még aznap éjjel otthagyta a nőt és az utcán nevettünk már késő este, és közben fogta a kezem, hogy dögöljön meg az ilyen és nevettünk. Akkoriban nem volt neki más csak én. Hosszú időre ketten maradtunk. Elvitt kirándulni motorral. Megálltunk, mert darázs ment a sisakom alá és megcsípett. Apám sietve kapkodott. Lecsatolta a sisakot, megnyálazta az ujját és dörzsölte a sebet, aztán egy nagyot köpött az ujjára és erősen rányomta. De rendbe jött.
Éreztem, hogy törődik velem, még ha le is köpött, jólesett.

Apa? Nem létező fogalom, pedig térdre hullnék előtte.
Mindig siet, mindig dolga van, mindig dolgozni kell. A telefont is úgy veszi fel, fiam most dolgozok. Ő az a fajta ember, aki felemeli a két kezét, hogy amíg ezeket látom és meglengeti...én ebben bízok. A végén egy nagy betű, de az Elején is, mégis csak az Apám, Zvolenszki István, még ha ritkán is látom. Istent ki látta, előtte térdre ki állna, vagy arra vár, hogy darázs menjen a vaskalap alá? Aztán jön Isten és megnyálazza a sebet, dörzsöli.
A napokban beszélgettem a fiammal pont, hogy mennyire utálja, mikor koszos az arca és a nyálammal próbálom eltüntetni róla, én is rányomom a z ujjam és dörzsölöm, ő meg kapja el a fejét.
A kutya mindig nyalja a sebét és a kicsinyét, mindent azzal gyógyít, kutyaharapást is, vagy szőrével? Mi a szösz? Vagy nagy betű?

Köpök rá.

Ez 22,7
Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.