Félek, hogy egyszer belepillantok a tükörbe és nem lesz ott senki.

Régebben kerengett szájról-szájra egy poénos történet egy emberről, akire hirtelen rájött a szükség és arrébb ment a fűbe, aki vele volt meg alá tolt egy lapátot, mármint az ülepe alá. Amaz meg felállt, kereste a mutatványt és halálra vált, hogy nem találta. Az meg a térdét csapkodta nevetve.

A saját szerzeményem fölött képes vagyok elidőzni hosszú perceket és nem zavar, akkor születnek a nagy gondolatok. De ha a feleségem vagy a fiam jön ki és meleg váltás van (tudod ha leng a lánc...), akkor bizony húzom a szám.
Az állatvilágban is így van, mindegyik megjelöli a saját vizeletével a területét és ha körbesétál, akkor nyilván undorodik a másikétól és ez arra ösztönzi, hogy elzavarja onnan.
Ma olyat tettem, amit már nagyon régen nem, vagy talán akkor sem.
Csak kacérkodtam a gondolattal, vagy dicsekedtem minden alap nélkül, mint ha meg is tettem volna, pedig csak a düh beszélt belőlem.
De ma megtettem. Megütöttem egy embert, igazán szívből, igazán felindulásból, igazán elborult az agyam és egy pillanatig nem gondolkodtam. Olyan mértékű dühöt váltott ki belőlem, hogy magam is meglepődtem utána. Meg sajnálom is az öreget.
Egy 50 év körüli itókás ember, akit naponta látok a kis közértben, köszönök neki s kérdez, hogy gyerekek? Csak valahogy mindig befurakodik a territóriumomba, mint a villamoson hogy a válla hozzád ér vagy a feneke, hátizsákja, könyöke, esernyője, izzadt hónalját érzed, vagy a cigaretta füstjét ajtózáródás után, ahogy még kifújja.

Nem tudom a keresztnevét csak a feleségét ismerem látásból. Annak is köszönök aztán megy tovább.
Az öreg most ledekkolt előttem fél méterre és teljes hangerővel üvöltött a fejembe. Ittas volt már és a piás nyála az arcomba csapódott, ahogy artikulált. Nyomatékul még odacsapott a vállamra is egyet, oszt he? Érted nem? Há nem igazam van és megbökött, mint egy pont a mondat végére, hogy biztosan értsem.
Majd belefogott egy újabb mondatba és a téma közepén a könyökével oldalba bökött és vigyorgott hozzá kajánul, há nem? Nem így van? S nagyot röhögött, majd mint egy oldva a légköri feszültséget megint a vállamra csapott egyet és na jóvan öcsémmel zárta a sort.
Magamban már elszámoltam bármeddig mire elszakadt a cérna, sokáig vártam, hogy abba hagyja. Nem hagyta és még arra is emlékszem, hogy amikor meglendült a kezem, akkor még filóztam, hogy enyhítsem e pofonra, de már késő volt, ököllel vágtam az arcába és arra ügyeltem csak, hogy talpon maradjon.
Takaródj innen a büdös picsába, ha még egyszer hozzám érsz a kezedet kiszakítom a helyéből.
Ez már csak a megszokott erőfitogtatás része volt, már pontosan tudtam, hogy tovább nem ütöm, én jobban megijedtem, de kihozta belőlem az állatot, vagy eleve bennem van.

Meglepődött nagyon és nem tudta hova tenni, megsértődött és kifele menet még annyit mondott, hogy öcsém te bolond vagy!!!

Azóta is gondolkodok rajta, hogy helytelenül cselekedtem e, de azt hiszem adtam neki esélyt, tűrtem sokáig némán és vártam rá, hogy majd magától elmegy.
Egyszerűen nem fér bele az életvitelembe az, hogy én más emberekhez hozzáérjek kézfogás kivételével, vagy ha a szükség úgy hozza, hogy elesik, segíteni kell, stb.
De csak úgy nem érek hozzá senkihez és én sem tudom elviselni. Fogjon velem kezet, szorítsa meg férfiasan és nézzen a szemembe és kész, ezzel vége, nincs tovább.
De az, hogy a mutatóujjával a bordám közé bök, mint ha azzal elérné, hogy az amúgy is egyszerű gondolatait jobban megértsem.
Aztán meg egy hatalmasat csap a vállamra, nem is egyszer, háromszor?

2. Mt 18,21
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
3. Lk 17,4
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.

Kicsit furcsa belegondolni ebbe az abszurd helyzetbe, hogy valaki becsap és utána jön bocsánatot kérni, majd megint becsap és ismét ne haragudj, elnézést.
Honnan tudjam, hogy őszintén kér bocsánatot és nem mesterkélten és azt is csak azért, hogy becsapjon...?
A saját szívem, gondolataim alapján még egyszer is nagyon nehezemre esik megbocsájtani sérelmeket. Az elszenvedett sérelmeket hajlamos vagyok felnagyítani, így aztán esélyem sincs arra, hogy túllépjek rajta, spongyát rá.
Péter bizonyára nagyon jó ember szeretett volna lenni Jézus szemében és megtette a tőle telhető legtöbbet, úgy gondolta hatalmas erőfeszítésbe kerül valakinek 7X is megbocsájtani.

Mt 18,22
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

Jézus nem veregette meg a vállát Péternek látván, hogy milyen önfeláldozó szeretett volna lenni, nem bökte oldalba, hogy he mi? Érted nem?

Hogy lehet 77X megbocsájtani ugyanannak az embernek?
Számomra ez teljesen lehetetlen, Jézus biztos magáról beszél. Ő biztosan megtudja tenni, hiába fogadkozik neki valaki, hogy mától jobb ember leszek, nem hisz neki, nem bízik benne.
Hiába mondaná neki azt, hogy követlek téged Uram. Azt felelné, hogy mire a hajnal hasad és a kakas kukorékol, háromszor megtagadsz.
Ha Péternek sikerülne követnie Jézust és akár 77X is megbocsájtani embertársainak, akkor neki nem kegyelemre volna szüksége, hanem jutalomra.
Péter te igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtottál, te nem olyan vagy mint a többi ember, ez már igen és oldalba bökik meg csapkodják a vállát és nem hagyják abba.
Péter tűr némán, összeszorított fogakkal és hagyja, hogy szikrákat hányjon a szeme, a gőzt is visszafogja, nem szereti ha valaki belül kerül a territóriumán. Tudod, mint mikor villamoson más táskájának sarka beleszúr a combodba, vagy egy esernyő nedves, cigaretta füstjét fújva, csatakos hónalja bűzlik, köhög feléd, rálép a lábadra.
Péter megbántotta Istent, igazán szívből, igazán felindulásból, igazán elborult az agya és egy pillanatig nem gondolkodott. Olyan mértékű dühöt váltott ki belőle, hogy maga is meglepődött utána. Meg sajnálom is az öreg Istent, tényleg nem elég 7X, a 77 is kevés egy emberi élethez hisz naponta elborul az agyunk.

Na

Ma na

Mana mana

Mana mana, trüttűdüdüdüpp

Menő manó

Az elme és az alázat

Baj e ha okos valaki?
Nem baj, inkább hátrányos helyzetű, minden tekintetben, mert sokszor olyan, mint egy tolószékbe kényszerült hulla, tehetetlen. Csak gondolkodni tud és jár az agya, hogy hogyan szabaduljon egy adott helyzetből, ami nagyon súlyos probléma.
Pontosan tudja, hogy kéne hisz okos, nem is a képességeivel van baj, hanem a lehetőségekkel, mint ha minden megállna körülötte, lelassulva, elnéptelenedve, átnevezve, reménytelenül. Neki meg gúzsba van kötve a keze és érzi, mert vibrál a levegőben, hogy valami közeleg, feltartóztathatatlanul jön. Napról napra egyre jobban érzi, kisülése van, olyan a feszültség, a körülötte lévő emberek türelmetlenek, zaklatottak s mindenki ingerült, mint az éhes oroszlán, csillapíthatatlan éhség.
Oroszlánéknál is izzik a levegő ha leszáll a hűvös alkony és kínozza őket az éhség, s csak utána van megnyugvás ha téphették a véres húst eleget, oldalukra dőlnek és szuszognak, néznek bárány módjára, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!

Ártatlanok, nincs bűntudatuk azért, amit tettek, hogy bátor oroszlánként viselkedtek és vér tapad a mancsukhoz. Egyiket sem fogja furdalni a lelkiismeret és nincs bennük szánalom.
Ezekkel csak így lehet elbánni.

S hogy állunk az alázattal? Vagy mint minden helyzetből, ebből is kimagyarázod magad? Sosem szoktál visszakozót fújni és másoknak engedni? Tudod mit legyen neked. Mindegy mi az, igaza, ülőhelye, ennie, vagy csak úgy önzetlennek lenni vele, akár ismeretlenül is csak mert ember. Hisz az állatoknak is segítünk, vagy mi. Én így hallottam néhány állatbaráttól.
Néha mondják, hogy Guga te mekkora egy állat vagy, majd alább hagy. Napról napra ezt hiszem és pontosan tudom hogy nem így lesz.
Érezted már azt, hogy emberek nem tudnak élni a szabadságukkal? Egyszerűen nem tudnak magukkal mit kezdeni. Önként vállalt rabság, mindegy ha ütnek, vernek és ingyen dolgoztatnak halálra, de legalább van mit enni, mert azért valamit odavetnek eléd, hogy ne halj éhen.
Egy lélekben rabszolga nem tudná magát ellátni ha mehetne a világba és többé nem ütnék, nem korbáccsal ébresztenék, hiányozna neki a biztonság, a biztos halál. Menne egy darabig, megállna, kémlelne előre ahogy alkonyul és feltenné magában, hogy arra vajon mi van? Aztán megijedne, szapora szívverés, elvörösödött, néhány izzadtságcsepp a homlokán, mert kiverte a víz, a jéghideg forróság, beleborzongott a tudatba, hogy lehet ott nem lesz aki üssön és visszafordul, újra bekéredzkedik kapun belülre ahol vörös minden hajnal, a kakas is és a fél krajcár a szemétdombon.

Nem, nem csillog, az is vörös és vértől.

Azt nem ígértem, hogy meg is érted, csak felvetettem egy gondolatsort, elme vagy alázat?

Gyalázat.
De ez volt az utolsó
Modern talpra magyar, nem tangó.

Omega,2007. márc. 8., csütörtök - 20:29 Nem ez jött le a hozzászólásaiból.

Mert csak arra figyeltél, de mögötte van mindig egy ember.
Az állatvilágban a madarak például úgy védekeznek, hogy hatalmas, színes tollazatot képeznek, terjesztenek ki és felfújják magukat.
Biztos van olyan vadállat, amelyik ezt beveszi és elriad, de én látom mögötte a kismadarat, amelyik ha megkopasztod olyan árva, hogy nem jó másra csak nyársra és csorgatni rá fűszerezett olajat, veres bort, fokhagymát és ha már piros, ropogós, akkor leemelni, beleszagolni az illatába és marcangolni a húsát :Đ

Érted már bazdmeg?

Omega! Ne legyen már mindig ilyen kib. vesztes, lúzer és suicid fejed meg agyad, mert így nem lehet élni teljes tápértékű életet.
Nevetni, nevetni, nevetni...ennyi.
Nem kell sok csak mosolyogj, mindenen.
Nem azt mondom, hogy legyél hülye, hanem azt hogy ne legyél az.

Van egy biológiai rendszered, ami működne ha nem az alaplapodra élveznél rá állandóan. Menjél társaságba, szervezz társaságot, ha átvernek nem kell csalódni, pontosan tudod előre, hogy így lesz.
Ha csalódsz is felejtsd el, mert egyszer biztos befut, amit keresel. De ha nem hajtod a malmot nem is őrölsz és nincs mit elválasztani, hogy ez jó, ez rossz. Ez törek, ez meg búza.

Menjél el otthonról csak egy napra céltalanul. Bazd be magad az autóba, tankolj meg és menj oda ahová húznak a gondolataid. Addig menj, amíg nincs asszony és gyerek melletted, mert utána már nem lehet.
Nekem szerencsém volt, mert mielőtt megismertem a nejem, nekem pont akkor lett elegem az életből, megcsömörlöttem, mert annyi nőt megismertem, annyinak feküdtem az ágyába és képzeltem mellé az életem, hogy már azt hittem soha nem jön el a pillanat, mikor kimondhatom igen, igen Ő az.

Te még független vagy, pénzem nekem sem volt. Menj el városokkal arrébb, ülj be egy süteményre vagy egy kávéra és érdeklődj, hogy merre van ez meg az. Van itt a környéken bláblá? Mosolyogva mondjad, mint aki élvezi az életet és bármikor feltudsz tölteni bárkit élettel.
Ne savanyodj be.
Egyszer csak belefutsz egy csajba és fogod szeretni, tartasz is tőle, de nem megy nélküle, blábláblá.
Aztán fogtok jó sokat szexelni meg kisbabák höhhh oszt annyi, utána behánynak egy földbe.

Na fiam, utoljára szántam rád ennyi időt egyben

Most szépen összeszeded magad és hétvégén elhúzol a picsába, ha visszajöttél nem azt szeretném hallani, hogy mi nem tetszett és neked miért volt rossz, hanem képzeld guga, láttam egy és én csak ámulok, hogy ez igen Omega.
Szerettem volna a helyedben lenni.
De most nem szeretnék, egy élhetetlen, befordult hülye pina lettél.
Nem érdekelnek a problémáid, nekem is van, de fel kell tudni dolgozni és túllépni rajta.
Mit gondolsz te, hogy siránkozol itt állandóan meg nyalogatod a sebeidet, azt hiszed attól helyre jön az életed? Ha meg tudod hogy nem, akkor minek csinálod? Eddig ezt tetted, de nem mentél vele semmire, ki kell próbálni valami mást.

Az írásaidból ez jött le, te csirke :Đ

Volt egy buszvezető haverom, akit már régen láttam. Egy kiadós részegség után elindult haza és behajnalodott mire hazaért taxival. Végigaludta az utat, a taxis ébresztette fel. Félig öntudatlanul nyitotta ki a bejárati ajtót és ledobta a kabátját egy fotelbe, majd felébresztette a barátnőjét, hogy kell már fel, süss húst!
Ráparancsolt a csajra, hogy süssön neki rántott húst mert éhes. Csaj nekiállt, vett ki a fagyasztóból húst, felolvasztotta a mikrosütőben és kiklopfolta, panírozta. Sercegett az olajban, belengte a lakást az illata. Gondolta két nagyobb szelet elég lesz és éppen indult megkérdezni, hogy kenyér van friss jó lesz vagy süssön hozzá burgonyát?
A buszsofőr hanyatt dőlve hortyogott vastagon az ágyban, a cipő is rajta és elfoglalta az egész ágyat.
A csaj abban a percben elköltözött tőle, megelőzve a további sorsát.
Süss fel nap, az legalább felkel.
De ez már politika, azt meg nem szeressük, kerüljük a nyílt állásfoglalást.

A fostás

Napokban jövök haza kerékpárral és az egyik utcában megláttam a postásunkat letolt gatyával két bokor között. Nagyon zavart pillanat volt. Karácsonykor adtam neki egy ezrest és megköszöntem neki az éves munkáját, hogy külön behozta a céges leveleket, mert lehetett volna éppen tuskó is és csak lerakja a ládák tetejére, hogy ez mi ez?
Láttam már ilyet, van a házunkban egy utazási iroda székhelye. A másodikon egy hölgy a tulaj és ide kapja a céges leveleit. Többször vettem fel a földről számukra fontos levelet, legalábbis a feladóból ítélve. Ha helyettesítő postás van, akkor az is csoda hogy a bejárati ajtón belül kerülnek a levelek.
Szóval ez az ember ott guggol a két bokor között és könnyít magán. Nem is tudom a mai napig mit gondoljak magamban. Akkor és ott nyilván nem köszönhettem rá hangosan, mint máskor hogy tiszteletem, jó munkát vagy valami ilyesmi és egy kicsit lendítek a jobb karomon.
Látta, hogy láttam és azt is hogy megpróbálok úgy tenni, mint aki a túloldalon keres egy házszámot vagy valami ismerős kiszögellést, amiről tudom merre járok.
Miután elhaladtam még azt is hallottam, ahogy kínkeservesen nyög és csavarodik ki belőle, tehetetlen volt, nem tudott rajta uralkodni, nagyon sajnáltam Őt.
Másnap előfordulhat, hogy le kell hoznia a műhelybe egy levelet és a szemembe kell néznie, előre köszönnie és próbálni nem gondolni rá, hogy mi történt.
Próbál majd velem szemben udvarias és illedelmes lenni, ahogy az egy postástól kijár és már előre elvörösödik, még mielőtt csengetne.
Én mindig a szemébe nézek mindenkinek ha ráköszönök és ha hozzá beszélek akkor is végig a szemébe nézek, vagy ha elköszönök.
Nem a padlót vagy a plafont bámulom, nem egy ablakon ki, hanem egy ablakon be.
Lelkészünk mondta mindig, hogy figyeljük meg ha valakihez becsöngetünk miként nyit ajtót, olyan a lelke, olyan a nyugalma.
Ha csak résnyire nyitja ki, hogy éppen kilát a szemével s tessék ki az? Mit akar? Nincs itthon, keresse máskor és becsukja, részéről letudva. Ez a bizalmatlanság jele, fél, van takargatni valója.
Vagy kitárja szélesre, tessék jöjjön be és mosolyog.
Volt régebben egy munkatársam. Kérdezgettem tőle, hogy miért veszel át a cigányoktól minden szart? Minek veszed meg ha kidobod a szemétbe?
Azért mert ha egy hónapban hoz 4-5 használhatatlant, azért általában jól fizet a betörés, ne máshoz vigye a finom árut, inkább bevállalok tőle mindent és vihogott meg kissé összedörzsölte a tenyerét, májójárt.
Egyszer becsöngettem hozzá, hogy korábban kell bejönnie dolgozni. Hiába voltam vele együtt napi nyolc órát, egy résen keresztül beszélt hozzám, aztán becsukta hogy jó majd megyek, ne várjam meg.

Na ezzel kell szembenéznie legközelebb a postásnak ha hozzám lejön. Egyáltalán nem vetem meg Őt, sőt pont ezért írom le mindezt, mert átérzem a kényszerű helyzetét. Biztos volna olyan ismerőse, aki beengedné wécére, de vagy nem volt rá ideje, vagy megváltozott a világ és nem engedik be.
Angliában van egy törvény, hogy ha valaki wécére kéredzkedik be, csönget be, hogy elvégezze a nagy dolgát, de te nem engeded be és ezt tudja bizonyítani ill. miattad csúszott a gatyába, akkor büntethető a lakás tulajdonosa. Nem emlékszem már, hogy pénzbírság vagy börtön, de maga a tény hogy felelősségre vonhatnak érte.
Ezt Magyarországon is be kéne vezetni. Közelebb hozná az embereket egymáshoz. Én ha diktátor lehetnék, akkor csak is olyan törvényeket hoznék, amikkel az embereket közelebb tudnám hozni egymáshoz, hogy törődjenek egymással, figyeljenek a másikra. Ne legyen ez a bezárkózott elidegenedés, hogy ha kimegyünk az utcára, akkor csak dudálni tudunk, így köszönünk, ennyibe vesszük a másikat.
Engedélyezném az esténkénti kötelező szalonnasütéseket a lakótelepeken, hogy a családok menjenek le együtt és nevessenek, a gyerekek meg legyenek rakoncátlanok, de azok amúgy is azok, nem lehet Őket kötelezni rá, Ők még gyerekek.
Vagy egyszerűbb lenne tüntetni a hegyek ellen, hogy legyenek laposak?
Na elvarrom ezt a szálat, mert még rám fogják, hogy egy szentimentális hippi vagyok gyöngyökkel a nyakamban, fehér bő ujjú ingben, virágok közt táncolok a napfénnyel és nem tudok szabadulni a hatvanas évek hatásától.

Pár másodperces jelenet volt, hogy megláttam, összevillant a szemünk és zavaromba elcsaptam a fejem majd hallottam a hangokat, de kényszeresen elgondolkodtam rajta. Tegnap velem is történt egy hasonlóan kellemetlen helyzet. Reggel elvittem a fiamat iskolába és kerékpároztam haza a ligeten át. Indulás előtt egy kicsit ideges is voltam, mert nem voltam wécén, hogy fogom bírni hazáig?
A ligeten át jöttem és belefelejtkeztem a gondolataimba. Egyszer csak megreccsent a valagam de úgy hogy zenget az amúgy csendes környék és egy kicsit belefájdult. Az első érzés az elégedettség, ami eltöltött, hogy alább hagyott egy olyan feszültség, amire nem figyeltem oda csak tudat alatt zavart és nyomasztott. De aztán megértettem, hogy mi volt, majd lopva hátrapillantottam a szememmel úgy hogy a fejem ne mozduljon meg. Mögöttem egy idősebb nő jött kemping kerékpárral és tudom, hogy belehajtott.
Felállva gyorsítottam bele, hogy ne kelljen egymás mellett állnunk a pirosnál és ne kelljen kényszeredetten a szemébe néztem, mire befordultam a sarkon már hangosan röhögtem a biciklin. Nem is néztek hülyének, akik akkor láttak, nem is tudom melyik volt kellemetlenebb, cseberből vederbe.
Szóval én remekül beletudok érezni a postásunk helyzetébe, ráadásul neki annyival nehezebb, hogy amíg itt dolgozik még sokszor a szemembe kell néznie és előre kell köszönnie, a jattot pedig még hálásabban s közben ott motoszkál benne, pontosan tud róla, hogy tudom.
Nem egy természeti nép szülöttje, mint az erdélyi cigányok, akik a kelenföldi piac mellett ami már régen megszűnt, egy gyepre jártak. Nyüzsgő forgatag, széles derekú, színes szoknyás asszonyok itt a tessék és hármat vesz négyet kap.
A piac mellett egy széles rét, se bokrok, se fák. Odamentek, felhajtották a szoknyát és letolták a nadrágot, csak úgy világított a valaguk. Ez aztán a kommunikáció fellegvára. Régebben a seregben egy katonatársam öngyilkos lett egy lány miatt. Felvágta az ereit és a wécébe véreztette a kezét.
Közvetlenül ez után a laktanya parancsnok levetette az összes wc ajtót, hogy legközelebb legalább ebből ne legyen baj.
Minden reggel ott ültünk egymással szemben és néztük a plafont, a padlón a mintát, a felmosórongy maradékát, milyen szép ez a minta, rozsdás a wc fala, stb.
Nem tudtunk felállva elhajtani onnét, a postás sem tud többet soha.
Remélem azóta rendbe jött, karácsonykor majd adok neki egy ezrest, hogy lássa még bízok a munkájában, rá vagyok utalva, fontos hogy kézhez vegyem a küldeményeket.

Romolda

Azt mondja Böce, hogy már több alkalommal feltűnt neki, kutattak az öltöző szekrényében. Kis zavaró apróságok de nem kerüli el a figyelmét. Szereti a szappantartót például elvágólag a polccal rakni, a széléhez, párhuzamosan. 2db törölközője van, az egyik a nagy törölközéshez és ha már vizes lesz, akkor veszi a másikat, puha, illatos és jobban esik neki, mint amelyik már átnedvesedett. Dezodor mindig jobb oldalt és mögötte egy doboz, amiben a borotvája van. Figaro borotvakrém és borotva pamacs. Nem eldobhatós borotvát használ, hanem Wilkinson cserélhető pengés lehúzót. A borotválkozós dobozhoz mindig hozzáér a dezodor doboza. Nem zárja a szekrényt soha, mert kevesen dolgoznak a cégnél, mindenkit ismer a munkatársai közül. Két műszakban dolgoznak, egy nyomda, egyetlen újságot nyomnak csak egy napilapot, meg még ami beesik fusi.

Belép az öltöző ajtaján és ott találja a sötétben a főnököt, ahogy motyog az orra alatt valamit, aztán felkapcsolja a villanyt. Főnök erős gondolkodást mímelve kiviharzik és dörzsölgeti az állát. Szappantartó ferde, egyik törölköző sarka félrehajtva. Máskor meg a titkárnőt találta ott. Széles derekú csoroszja, mindig sötét szoknyában jár és szódásüveget hord szemüveg gyanánt. Az is bent motoszkál, felzizzen és egy jaj csak a beosztást keresem, mert valaki elvitte az asztalról aláírni. A dezodor nem ér hozzá a borotválkozós dobozhoz, a melós póló a szekrény bal oldalán lóg, pedig mindig a jobb oldalra tolja. A legdurvább az volt, amikor a pár cipőjét a szekrény előtt találta, de elhessegette a gondolatot, hogy biztos a takarítónő porszívózott a szekrény aljában hisz mindig nyitva van. De a por ott van, akkor meg?

Kitalálta, hogy hoz otthonról mégis egy lakatot és a pánt közötti poros részhez direkt nem ér ill. a lakatot oldalára fordítja a szekrényen. Végzett, mindent a helyére rakott, ahogy szokta és a lakatot elfordította vízszintesre, mint ha a kulcsot oldalról vette volna ki belőle.
Másnap a lakat függőlegesen állt és tiszta ujjlenyomat volt a poros rész középen, valaki összefogdosta. Böce akkor már biztosan tudta, hogy valaki szándékosan megpróbált belenézni a szekrényébe.
Böcéről még tudni kell azt is, hogy amikor együtt serdültünk és még nem volt 18 éves, akkor kiugrott a szobája ablakán és óvatosan becsukta az ablakot a félig lehúzott redőny mögött és bent az ajtókilincsre egy apró papírszeletet rakott, hogy lássa ha hazajön, hogy az Apja járt e bennt a szobában ellenőrizni Őt.
Rendre hajnal háromig piáltunk és ritkán fordult elő, hogy pont azelőtt mászott vissza az ablakon, hogy az Apja elment dolgozni. Ha nagyon el is csúsztunk időben, akkor is már az ágyban feküdt, mikor a fater felbőgette a hajnal csendjében a Komár kismotort. Egyszer előfordult, hogy elaludt de arra ébredt, hogy hánynia kell, végighányta a szobába a szőnyeget és a wc-t is teljesen. Az Apja kijött és megkérdezte mi a baja. Ugyan tök részeg volt de eltudta játszani, hogy megbetegedett. Az orvos kiírta pihenni egy hétre de már aznap este az én szobámban vigyorgott egy szatyor sörrel. A szülei vakon megbíztak benne, ilyen volt Ő gyereknek, nem volt semmi gond.

Egyik délután már rég lejárt a műszak és állt a zuhanyzó alatt, épp elzárta a vizet és nyúlt a törölközőért mikor hallja hogy valaki sziszlet az öltözőben. Egyből eszébe jutott a szekrénye és a sok apró részlet, amit nem tudott hova illeszteni eddig, elhinni meg nem akarta csak tudta.
Kinézett óvatosan és meglátta a főnökét, ahogy túrja az öltöző szekrényeket, emelgeti a holmikat, kinyitja a táskákat s belenéz. Kiveszi a reklámszatyrokat és belenyúl, átforgatja, visszarakja. A zsebeket mindkét oldalt és ha talál valamit kiveszi megnézni és csörgeti, hmm kulcs és közben motyog. Az egyikben kajás doboz, felnyitja és csettint a nyelvével, hogy ez igen, miből telik rá vajon és egy kérdőjel. Nem sejthette a főnök, hogy bárki is bent lesz, mert nagyon sokáig zuhanyozott. Rutinból jött be, mert a délutános műszak már a gépek mellett van. Befejezte a kémkedést és még egy székbe belerúgott, majd lekapcsolta a villanyt és kiment. De hosszú percekig állt némán a zuhanyzóban, mert igen kellemetlen lett volna kilépni onnan és lebuktatni a főnökét. Csekk is igen sok van, meg kell becsülni az állást, részletre vásárolt ez meg az, óvatosnak kell lenni és inkább csöndben marad.
Hazafelé átgondolta az egészet és úgy döntött inkább lenyeli, ez még elviselhető. Ugyan felháborodott rajta de az egzisztenciális színvonal tartása érdekében tartja a száját.
Napokkal később egy munkatársa kezdett el panaszkodni kérdőn, hogy nem tudod ki piszkált be a szekrényembe? Eltűnt egy újságom, amit a felső polcon hagytam, hogy majd a vonaton jó lesz. Nem is volt olcsó, ez az egyetlen egy hobbim, voltak benne új tesztek is.
Böce csak csóválta a fejét, hogy igazából még olvasni sem tud, de magában elraktározta az információt és megint tovább zuhanyozott a kelleténél.

Figyelte az öltözőt csendben, hátha valaki belép. Nem jött senki, le is zuhanyozott és már indult volna, amikor lejött a titkárnő. Szemmel láthatólag részeg volt és elmosottan beszélt. Kicsit megbotlott a küszöbnél és eleresztett egy elharapott végű zmegazanyád.
Jött az egyik műszakos srác, a délutános és kérdezte a titkárnőtől, hogy visszategye az asztalra a jelenlétit?
Neeeeeeeeeeem neked nem kell, teee nem vagy olyan, mint a Peti, az zárja a szekrényét.

Böce ott állt és kérdőre vonta, hogy honnan tud maga arról, hogy zárom a szekrényem? Honnan tudja, hogy bezártam? Mióta tudja? Miért probléma ez? Nem az én holmijaim vannak a szekrényben? Kérdezte felindultan és kérdőre vonó hangnemben. A titkárnő próbált menekülni a szorításból és aztán foghegyről odavetette, hogy a szekrény a cég tulajdona, nem lehet zárva tartani és elviharzott nyomban, válaszra sem várva.
Böcében hazáig vihar dúlt és aznap este át is jött hozzám néhány sörre s közben elmesélte.

Mondtam neki ember, te megfogtad Isten lábát. Ha megfelelő bizonyítékokat gyűjtesz és vannak tanuk meg egy jó ügyvéd, akkor szénné perelheted a tulajt és sírva fog könyörögni, hogy peren kívül hagy adjon neked vagy tízmilliót.

Böce eleve egy hitetlen, bizalmatlan alkat, még ebben sem hisz hogy ez megtörténhet. Pedig mennyire, hogy ugye?
Csak az ombuccmannak kell írni egy levelet, hogy Európai Unió, Magyarország, 2007, nyomda, munkáltató, aki nap mint nap átkutatja az alkalmazottak szekrényét.
Elsőként raknám ki a netre a filmet, amit titokban vettem fel és írnám oda a céget, a tulaj nevét, mail címét és telefonszámát?
Miféle személyiségi jogokra hivatkozhatna?
Vagy a magyarokkal mindent meglehet tenni? A magyar ennyire hülye, vagy ennél is azabb?
Hát miféle emberek irányítják az országunkat? Némán tűrik, féltik az egzisztenciát és inkább befogják a szájukat, részletre vásárolt ez meg az, plusz még vagy két hitel.
Majd valaki más.

Sehol Európában nem etetnek fel az emberekkel annyi élelmiszer hulladékot akciósként hirdetve, mint nálunk. Ezt is tűrik némán.
Még a szemetüket is ide hordják, még a koldusaikat is ide exportálják.
Ma mentem kerékpárral a Dagály fürdő előtt és megláttam egy mozgássérült embert az autók között, ahogy lépett a rossz lábára és tartotta a sapkát. Megyek fel a hídra és ott van még egy ugyanolyan görbebottal, az az egyen műanyag.
Aztán egy árokban még ült kettő és mellettük három ugyanolyan görbebot.
A híd feljárójánál közvetlenül is szintén behajol egy autó ablakán és tartja a sapkáját.
Ezek az emberek erdélyiek, cigányok, jó eséllyel tudnak magyarul. Mindegyiknek egy rosszul összetört törése van a lábán, rosszul lép, te pedig megindulsz a lelkedben és megnyitod a tárcád. Mégis miért ne lennének ott ha van rá alapjuk? A nem kapnának egy forintot sem, akkor nem állnának ott csőstül. A nejem azt mondja, hogy nem maguktól mennek oda, hanem viszik Őket autóval és kiállítják.
Gondolom reggel Ők is felkelnek, kávé :rotty-potty: kis reggeli aztán ajtó bezár és irány munkába, mint bárki más. Kiérnek és elosztják a terepet, tiéd ott lent. Ebédre összegyűlnek az árokban és kibontják a kockás konyhakendőbe csomagolt elemózsiát, mint ha az asszony indította volna Őket útnak. Köpnek egyet a fa tövében és egy sanda bagó még elfér utána, menjünk mert mindjárt itt a főnök. Neked mennyi? Csak 6000, tegnap jobb volt.
Én már túl vagyok nyolcon, de nem vallom be mind, kicsit vihog és mutatja a foga hegyét hozzá, hogy milyen ravasz hozzá.
A lámpa 3 percenként vált, mondjuk egy százas, de legfeljebb kétszáz.
Ha egy óra, akkor számoljuk annak a felét, mert nem mindenki ad. De számoljuk inkább a negyedét, az biztosabb. Az óránként kb.

Az szélsőséges esetben is óránként egy ezres. Ha van 4-6 embered, akkor az kb. napi 30 ezer mínusz rezsi, mert este beléjük kell verni egy kanna szőkített bort a hentestől, aki belenyúlt nemrég egy jó bizniszbe, fekete vágás. Nem kell felháborodni így van.

A magyar az olyan ember, hogy eltűr némán mindent, mint a birka, száját sem nyitja fel az Őt nyíró előtt.

Egyszer szívesen a szeme közé néznék annak, aki kiad egy százast az ablakon szánalomból, mert nem bírja elviselni a látványt. S akkor a szemébe mondani, hogy te szoktattad ide ezeket az embereket a kocsik közé, csak is miattad jönnek hiszékeny Úr!
Egyszer szívesen a szeme közé néznék annak az Úrnak, aki beletúrt az életembe, kifordította a sarkát, hogy nem ér semmi semmihez, semmi nem elvágólag és párhuzamosok. Mondanám neki, hogy verjek rád, megkarózlak nem szédülsz

Tényleg felveti a pénz, nem tudom mennyi vagyona van, de nem is ez a fontos, a lényeg hogy átlépett egy határt, ami után sokan vágyakoznak.
Ismerem Őt, látom hetente, de nem egy boldog ember. Van egy apró testi hátránya, ami miatt automatikus komplexusai keletkeztek. Az egyik kezén egy születési rendellenesség folytán négy ujj van. Abból is a szélső béna és görbe, nem tudja mozgatni. Mivel a jobb kezén van állandóan azt nyújtja ha kezet fog.
Férfias jellem és úgy is öltözködik. Személyre szóló bőrkabát, annak a tapintása is róla szól. Deréköv fekete bőrből és ezüst csat, a csaton futó lovak és puska.
Farmerba jár, ami kopottas és western csizmát sarkantyúval. Van egy motorja is Moto Guzzi, hatalmas jószág, mint ha egy tehénre kapaszkodnál fel és a hangja kegyetlenül megemeli a tesztoszteron szintem. A tankon a Motörhead mozdonya az elefánt agyarral. Téglavörös színű a motorja, a gázkarról bőr rojtok lógnak le.
Kedvem lenne élni az életét, no nem a pénzét, amije van, hanem az érzést, ahogy felül a motorra. Szívesen utánoznám az öltözékét és megülném azt a motort. Van hogy elindul pénteken csak úgy bele a világba, mikor kezdődik a barátok közt Ő éppen valahol motorozik és szállást keres. Megáll egy motelnál és újra estig húzza a gázkart és ismét megáll. Idegen ágyakban hál, keres valakit.

Magányos, és nem csak úgy félvállról, hanem igazán mélyen magányos, látszik, mert kiül a szemére, mint a bezárt oroszlán, amelyik csak álmában fut a szavannán. Mélységes mély fájdalom és kétségbeejtő kiáltás, ziháló, fékezhetetlen, zuhanó és hideg, nyirkos mint egy hűvös kút, amelyik felett ha félrehajtod a gazt a szúnyogok rebbenek fel a faláról, nincs benne élet és nem adja a vizet senkinek, nem táplál senkit.

Mikor nevet is, érzem hogy nem őszinte. Gúzsba kötötte a magány és az egyedüllét, hogy nincs neki társa, akinek odamondhatná a szíve vágyát, fájdalmát és megértő lenne hozzá, s akkor sem taszítaná el magától ha a világ helyett alázná meg, akkor is türelmes lenne hozzá és elnéző, félre tenné a saját baját, hogy túléljék azt az időszakot.
Ilyen egy igazi társ, szerető.

Ezt keresi Ő már régen. Minden mondatában benne van, azzal van megfűszerezve.

Zoknikereskedőként kezdte, meg női alsókkal. Egy kelenföldi piacon árult a zöldséges mellett. A kínain vette nagy kartonokban és nagyon sokat eladott belőle. Akkoriban újdonságként hatottak a kínai termékek, jóval olcsóbbak voltak a hazai aranypóknál, de hordhatatlanok. Vagy két napig volt jó, vagy három. Aztán vehettél másikat. Van egy zsebkendőm, majdnem velem egyidős, s még mindig abba fújom az orrom. Nem használok soha papírzsebkendőt, repülnek szét a papírcafatok.
Miután jólment a zoknizás felvett oda egy helybéli lányt és Ő meg nyitott egy másik pultot Németországból behozott édességeknek. Mogyorókrém, Milka, akkoriban ezek még nem voltak az üzletek polcain, hamar elkapkodták.
Testépítőknek hozott be díszdobozos tápanyagokat, az is fogyott.

Következett pár év szünet, hogy nem láttam. Mikor megjelent már volt motorja és stílusa, de nem szívesen beszélt arról, hogy miből él. Én meg nem feszegettem, biztos jó oka van rá, hogy hallgatag, ha egy fagylaltos pultja lenne két csöcsös bagamérivel, akkor nem vibrálna körülötte a feszültség. Nem nyugodt, forgolódik, folyamatosan figyeli a környezetét, mint ha számítana valamire.

Egyszer Apám mondta, hogy egyek meg egy tányér levest anélkül, hogy felnéznék. Nem sikerült. Legközelebb egyedül voltam otthon, halászlé volt, szeretem. Megvártam míg jó forró lesz és egy fél tányérral szedtem, hozzá omlós, friss kenyér. Leültem s utoljára még jól körbenéztem a konyhában magam körül.
Tudatosítottam magamban, hogy nyugalom van, semmi zavaró tényező, nincs mitől tartanom. Belenéztem a tányér halászlébe és elkezdtem kanalazni. Ügyeltem rá, hogy ne nézzek fel, miért is tenném? A leves finom, egyedül is vagyok, eszek, csak arra kell figyelnem. Nem sikerült, egy óvatlan pillanatban felnéztem és nagyon megkönnyebbültem, francnak erőszakolok magamra olyasmit, ami nem természetes. Kiszedtem még egy tányérral és újra leültem. Mondom ez nem igaz, nehogy már Apámnak legyen igaza. Kivettem egy konyharuhát a szekrényből és bekötöttem a szemem, hatalmas masni volt a fejemen hátul. Elcsöndesedtem és ismét kanalazni kezdtem a forró halászlét, kicsit kényelmetlen volt, hogy a szálkát nem láthattam, csak a számra és a kezemre hagyatkozhattam. Már egész jól belejöttem és elöntött a büszkeség, hogy lám-lám csak sikerült, fater hazajön egyből szembesítem vele. De sajnos előbb ért haza Anyám és már nem volt időm levenni a konyharuhát a fejemről. Hát te meg mit csinálsz ??? Szegezte nekem a kérdést. Veszed le a fejedről az új konyharuhám, megvagy te húzatva, minek ülsz az asztalnál bekötött szemmel? Jobbnak láttam nem mondani semmit, mert olyan paprikás hangulatban jött haza, hogy eldurrant volna egy pofon. Fölnőttek.

Ült a motoron és a mondandóját úgy intézte hozzám, hogy közben folyamatosan más irányba nézett. Mosolygott egy életidegent és elhajtott.
Róla eszembe szokott jutni, hogy mi a helyes viselkedési mód ha az embert felveti a pénz, annyi van neki, hogy nem tud vele mit kezdeni.
Ha megkérdezel valakit, hogy mit tennél az első napokban ha temérdek, elkölthetetlen mennyiségű pénzhez jutnál, akkor általában az a reakció, hogy nagyobb lakás, de inkább ház, új autó, rokonoknak osztogatni, elutazni körbe a világban meg minden olyan, amit soha nem engedhetett meg magának, csak álmodozott.
Azt hiszem én is utaznék egy keveset, de nem azonnal. Elindulnék motorral, mögöttem a nejem és csak szerényen. Mennénk, amíg meg nem unnánk a látottakat és esténként keresnénk egy útszéli motelt. Nem hinném, hogy keresnénk a felső osztályú szállodákat, ahol tipródnak körülötted a pincérek, csak ideges lennék tőle és az elsőt nyakon is vágnám. Utána meg címlapra kerülnék, hogy az újdonsült milliomossal elszállt a ló és eljárt a keze.
A motor a szabadság, kötetlenség érzetét keltette bennem mindig is.
Apámnak volt egy oldalkocsis Czetkája, sokat vitt magával nyaranta csak úgy céltalanul. Reggel elindultunk és késő éjjel értünk haza.

Ez a srác tud viselkedni. Hiába van annyi pénze, mint a szemét nem költ semmire. Eszik meg legyen benzin, aludni meg mindig van hol. Már többen magyarázták neki, hogy hidd el ezt érdemes megvenni, ez most tuti üzlet, nem fogod megbánni. Mindig észrevette a mögöttes szándékot, nem hülye hanem milliomos.
Nem ugrik bele mindenféle jött-ment üzletbe, alaposan átgondolja és mindent a háttérben intéz, még telefonálni sem hallottam soha, mert ha megcsippan a telefonja, akkor inkább visszahívja később ha már senki sem zavarja. Magányos farkas. Autója sosem volt és nem is vágyik rá, legalábbis egyszer sem nézett utána elismerően járgánynak és nem csettintett a nyelvével, hogy ez igen. Ha lehet úgy fogalmazni „leszarja”. Számítógépe sincs, ne zaklassák mailban, ha valaki akar valamit, akkor menjen oda hozzá. Rémesen egyszerű gondolkodás, néha úgy érzem nem tud élni, pedig amit csinál azt élvezettel teszi.
Szereti a finom borokat, néha csak azért motorozik, hogy felkeresse a hazai pincészeteket. Bevág egy üveggel a hűvös borból és arrébb megy 100 kilométert. Megint egy domboldal, megint egy nyirkos borpince, leül egy asztalhoz egyedül és rendel. Estére motel, fáradtan zuhan a paplan alá, hűvös van, látszik a szemén.

Gitározni is úgy szoktam, hogy lépek ki a ritmusból, egyre lassabb, hangonként lépek, nyújtom egyre jobban de csak nem akarnak elfogyni a hangok, még egy kis zöngetést neki nyomatékul de azt egy riffel lehalkítom és kicsengetem, kisípolom az utolsó hangot és egy mélyebb, kitartott akkorddal bezárom, azaz mégsem mert hagyom hogy zúgjon, begerjedjen és még odanyomok neki egy pöttyet, párosan szép az élet kis magasabb hangot és már csak a húrok zengenek maguktól, az gerjed össze, de azt is jó hallgatni, amíg meg nem szólal a cin.
Cin, cin, cin páttu, páttu, döm-döm-döm......

Ahogy leviszem a hangsúlyt ezzel jelezve, hogy most jön a mondat vége, akkor jut eszembe még egy apróság, ami nélkül nem lenne kerek az egész. De ahogy fejtegetem eszembe jut más is, amit még fontosnak tartok, hogy közöljem és minden egyes újabb gondolat magával hoz egy másikat, mint az előrecsomagolt kéztörlő. Egyszer ha belefogok csak akkor lesz véga ha kifogy az adagolóból, addig is ha kiveszek egy gondolatot a fejemből, már mindjárt ott egy másiknak a sarka és újragondolom az egészet.

Szakadó hóesés, dobozi út, temető, tópart, vasúti sín. Jólesik a hideg levegő, ami az arcomba vág és hunyorgok a hótól. Kabátomat összehúzom magamon és a kézfejemet lenyomom a zsebem aljára, még csörög benne valami fémpénz és cigaretta maradék, már rágyújtani sincs kedvem. Jó lenne otthon lenni, ágyban, még ha fűtetlen is a szoba, majd a vastag takaró alatt felmelegedem.
Vékony hang a távolból, valaki rikoltozik a hajnalban, lehet vagy 3 óra. Még legalább 5 kilométert kell gyalogolnom a város végétől a tanyavilágban.
Kocsmák már zárva, mind végigjártam ami nyitva volt. Mindenhol haverok és talponállók, nevetés, hideg esték. Valaki rikoltozik, hogy háelpk vagy mi hadarja a szöveget. A hófüggöny mögül feltűni egy alak sziluettje, aki ül a padon félmeztelenül és a feje felett forgatja a kabátját és üvöltözik, hogy hellósztok pinák, hellósztok faszok és pörgeti a kabátját. Csiga bazmeg, ismertem meg a hangját. Hát te meg mit csinálsz itt? Közelebb megyek, országos cimborám és az egész estét együtt töltöttük, rengeteg sör fogyott. Kérdezem hát te mit csinálsz itt?
Józanodom s vigyorog hozzá meg pedergeti a bajszát. Mióta egyszer hajnalban magára rántotta a ruhákkal teli fogast és az egész család felébredt, az anyja meg leüvöltötte a haját, hogy hol lettél ilyen részeg Attila? Másodjára meg leült a konyhában és lehajolt kikötni a cipőjét, reggel az anyja ébresztette fel, ahogy a széken előredőlve aludt. Szép látvány volt az biztos, de az ólajtót azt tette be mikor csigát bevitték detoxikálóba abba a kórházba, ahol az anyja dolgozott.
Mindenhol híre ment, mert Piri néni köztiszteletben álló ember volt.
Csiga azóta nem mer hazamenni részegen. S most még mindig az, én is. Jólesne egy sör, ki vagyok száradva.
Csiga a buszmegálló padjának támláján ült és a szakadó hóesésben levetkőzött félmeztelenre. Arra számított, hogy így hamarabb kijózanodik. Velünk szemben egy hatalmas épület, valami hangárféle lehet, a vízműé. Lakodalmas nép ropja a táncot és húscafat lóg ki mindenki szájából, üvegek csörrennek egymás felé megbillenve, egészségedre. Csiga artikulálatlan hangon próbálta meg felhívni magára ismét a figyelmet, hogy hellósztok pinák, hellósztok faszok.
Neki is ugyanaz járt a fejében, valahogy kivenni a részünk ebből a forgatagból, egymásba kapaszkodó derekak, egyet jobbra, egyet balra tünc, tünc, tünc, négynegyed.
Én rocker gyerek voltam. AC/DC, Iron Maiden, Saxon, Helloween, Metallica, szegecselt bőröv még a vállamon is, a csuklómon is és a nadrágom citromsárga s fekete csíkos, mint a Scorpions gitárosa. Miközben ezt írom is Venomot hallgatok, segít felidézni azt az időszakot a hangulata.
Csiga azt javasolta, hogy előbb járjuk be a hivatalos utat, beállt a hangár bejáratához félmeztelen és miközben esett, zuhogott a vállára a hó megkérdezte, hogy elvihetne e két sört? A násznép kipenderítette. Amíg nyalogattuk a sebét elszívtunk a padon egy simphony-át és vázoltam neki az én tervem. Megkerüljük az egész telepet és hátulról közelítjük meg a hangárt, csak találunk valami ajtót. Felöltözött és mentünk vagy tíz percet még erdőben is, bokáig ért a hó. Csoszogtunk és porzott a friss hó a bakancsunk előtt, hajnal három múlt. Mit keresünk itt? Nem is érdekelt, enni és inni akartunk.
Ajtót azt nem találtunk de egy ablakot igen, ami résnyire nyitva volt, csak át kellett szakítani a szúnyoghálót és benyúlni az egész grill csirkéért. Kettőt vettem ki és arrébb álltunk marcangolni egy fenyő mellé, hallottuk, ahogy a konyhások ki s be járnak, sürgetik egymást, hogy azt a tortát is hozd, levesből van még a bal oldalon? Megint kimentek és ismét edénycsörömpölés, tedd abba bele, azt holnapra hagyjuk. Jaj de hát már ma van és közben röhögnek, megint eltűnnek a fehér kötényekben. Dobáltuk a félig lerágott csontokat a hóba, szó szerint zsíros vigyor, ahogy egymásra néztünk. Belemosakodtunk a hóba. Osontunk a fal mellett, mert inni is kell valamit. Egy utánfutón rekeszek voltak, elemeltünk egyet és ráérünk majd később rágódni rajta, hogy mi az. Kőbányai sör, egy egész rekesszel, gondolom utánpótlás lett volna ha elfogy. Az erdőben megálltunk és egy kulcs csomóval bontottunk fel belőle, fogtuk a hasunkat, röhögő görcs, hogy bazmeg de állatok vagyunk, na mindegy igyunk.
Nem azt mondtad nem mész addig haza, amíg ki nem józanodsz?
Majd megyünk aludni hozzád Zolikám, aztán pödört egyet a bajszán.
Gyalogoltunk az úton kezünkben a rekesszel, ketten fogtuk. Sehol semmi élet, sztorizgatunk az elmúlt nyárról, hogy Csicsó mikor jött, meg a Bozó Robi, tényleg mi van Böcével?

A marha s közben hazaértünk. Nyitom az uccajtót, mert be volt téve.
A havat takarítom el vele félkörívben és megyünk be a gangra sutyorogni.
Hang nélkül próbálunk bejutni a szobámba, de közben vihogunk ahogy csörögnek az üvegek a rekeszben, Atya ég ha Apám felébred mi lesz? Mit mondunk neki, hogy mi a szart keresel itt hajnal háromkor egy rekesz sörrel?
Nagy nehezen bejutottunk a szobámba és felkapcsoltam a villanyt, baromi hideg volt bent. Egy vert falú vályogház tanya, két szobás. A szobában egy régi, ódon diófa szekrény, cserépkályha, egy régi ágy és tükrös szekrény, azon tartottam a relikviáimat. Mint lemezjátszó (már sztereó), walkman a lemezjátszón kierősítve és egy fordított kereszt. Csigától kaptam, azt mondta ez a sátánizmus jele és elég kemény dolog. Az ablakot becsuktam, mert általában nyitott ablaknál aludtam még ha mínuszok is voltak, de most vendég is van. Csiga azon vihogott, hogy totál hangerőn be kéne rakni valami zenét, mondjuk Krokus-t és kirohanni a házból, megnézni mit csinál Apám.
Ittuk a söröket és egyre nagyobb gondban voltunk a vizeléssel, nem mertünk kimenni, mert ha Apám felébred az ajtónyitásokra, akkor balhé lett volna.
Fogtuk a kiürült üvegeket és belepisáltunk, közben visszafojtva vihogtunk, hogy mekkora állatok vagyunk. A szoba közepére gyűjtögettük a vizelettel teli üvegeket és az ágy melletti rekeszben voltak a sörösek. Egyre sűrűbben álltunk fel brunyálni a hideg szobában s suttogva röhögtünk hi-hi.
A végén már annyit ittam, hogy nem emlékszem semmire, elaludtam s Csiga utólag mesélte el, hogy Apám reggel benézett, a szoba közepe tele sörösüvegekkel, a szőnyegen hányás és én Csigával alszom egy ágyban a takaró alatt ruhástól. A szoba meg jéghideg, mert nem fűtöttem be a kályhába. Hajnal három felé nehéz lett volna.
Áldom az Istent, hogy nem támadt kedve egy kis sörre munka előtt éhhomra és nem húzott bele egyikbe sem, ami a szoba közepén hevert.
Csiga felébredt az öregemre és összenéztek, Apám a szőnyegre, látta mi a helyzet és jobbnak látta nem balhézni. Csigának csak annyit mondott, hogy azt majd takarítsátok fel, ne az anyjának kelljen. Elment.
Csiga csak annyit mondott, hogy belehánytam a saját tenyerembe és Ő meg lefordította, hogy Zolikám ezt tedd le és úgy került a szőnyegre.
Utána mellém feküdt és lehúzta rólam a takarót.
Másnap reggel vagy is pont aznap, mert hajnalban jöttünk meg rohantam a kinti budiba. Fagyos volt az ülőke, odaragadt a seggem és kegyetlenül spriccelt ki belőlem az előző nap emléke. Le kéne fürdeni, fáj a fejem, nem is vagyok ember, botorkálok vissza a hóban. Anyám a segítségünkre siet, hogy ott egy kis pálinka, Apád ott hagyta nektek.
Ültünk a konyhában bambán, ma ne menjünk iskolába, jelentsünk beteget. Mért nem vagyunk azok, nézett rám Csiga kérdőn és elröhögte magát, ittunk még egy kis pálinkát, marta a belem, de jól esett.
Anyám megkért, hogy etessük meg a disznókat. Melegített vizet és baromi jól esett kavarni a forró moslékot könyékig, adjál hozzá hideget mondtam Csigának, mert kiégeti a malacok belét és betegek lesznek. A vályúban hó, disznószarszag és ott röfögnek, túrnak az orrukkal, meg böködik a vályút, ami tele van hóval. Belöttyintem és nyomban elolvad a hó, egymást túrják arrébb és visongva méltatlankodnak, csám-csám-csám, hangosan.
Erre igyunk egy kis pálinkát és bementünk. Tiszta disznó szagú volt a ruhám meg a kezem, de már mindegy volt egy ilyen éjszaka után. Bementem a szobába, hogy eltüntessem a nyomokat. Előbb a szőnyeget vittem ki, hogy felmérjem mit szól Anyám, utána jöhetnek az üvegek. Fiam azzal mi van?
Lehánytam éjjel, megyek leslagolom. Morgott érte, de elengedett. Az üvegeket a rekeszbe szedtem és kisurrantam vele hátra a disznókhoz, ráöntöztem a trágyára.
Mire Apám hazajön el kell tüntetni, ne emlékeztesse a reggelre.
Elkéne menni orvoshoz igazolást kérni. De már előre félek, hogy ha meglátnak, akkor a markukba kuncognak. Múltkor is mikor volt a kezemen egy nyílt seb és mentem be a rendelőbe. Kérdik neve? Zvolenszki Zoltán. Hol lakik? 5700 Gyula, Nagyfenék 9. és összeborultak vihogni mind a négyen még a gyakornokok is, ahogy ott álltam a szegecselt műbőrdzsekimben, citromsárga-fekete csíkos gatyában, mint a Scorpions gitárosa és adtam a kemény gyereket.
Hol? Kérdeznek vissza és már fuldokolnak a röhögéstől. Gyula 5700 Nagyfenék 9.

Na fiam, akkor üljön le és mutassa mi baja, de már törölgette a könnyét. Tehettem én róla, hogy ez volt a címem?

Menjünk el tejért, mondtam Csigának. De vegyünk hozzá kenyeret is, akkor előbb a boltba menjünk. A boltban aztán bontottunk még kőbányait, hogy szellősebb legyen a napunk. Finom illata volt a kis közértnek. Friss péksütemény és illatszerek, felvágottas pult. Vettünk kenyeret, aztán irány Apám a tehenészet. 7 decis befőttes üvegből ittuk a frissen fejt , langyos tehén tejet. Tépkedtük hozzá a meleg, omlós kenyeret, jóllaktunk és még guggoltunk egy darabig a fal mellett, néztük, ahogy Apám tehénről megy tehénre és aggatja rájuk a fejőgépet.

Aztán még kötelességünknek tartottuk elmenni a csirketelepre, mert ha becsöngettünk, akkor egy asszony jött ki az erkélyre szoknyában, hogy ki az és lehetett látni a bugyiját.
Csókolom teccik tudni mennyi az idő? Valakit várhatott, mert idegesen mondta oda, hogy mindjárt dél lesz és kivillant a világoskék bugyija, ahogy kilógott a fanszőrzete és odapréselte a combjához. Beteltünk a látvánnyal és vihogva néztünk egymásra, hogy láttad? Van egy délután is, de annak akkora feneke van, hogy felérne kilenccel.

A képek nem ott, de abból az időszakból.

[link]
[link]