Jutubos, prezentációs [Guga a hegyen]

Kedves Zoli!
Igaz hogy nem vagyok Bánki gyerek de azért elküldöm ezt a mesét amit én írtam.
A mese címe: A plüsskutya és a szendvics avagy a tó titka.

Remélem tetszeni fog!

Üdv: Laura
Patkós Laura (9 éves): A plüsskutya és a szendvics avagy a tó titka

Egyszer volt…de hol? Hát persze hogy Bánkon, élt egy mindig szomorú kisfiú. Minden nap csak ült és búsult. S egy napon azon gondolkodott hol lehet a plüsskutyája. Megvan!-kiáltotta. A múltkor egy osztálykiránduláson az állatkertben elhagyta. Ezután el is indult megkeresni. Ahogy odaért, éhes lett. Vett is két szendvicset. Az elsőt megette, de olyan extra nagy volt, hogy a második nem fért belé. De ahogy belépett az összes állat megérezte az étek illatát és mindegyik kitört a ketrecéből. Ugyanis volt benne Zoo csemege, zebrahús és még sok kukorica. Erre bizony a fiú futott nyomában az állatokkal. Futott át kerten, réten, tűzen-vízen, poron, kozmikus komposzton át. Amikor a rétre ért kiesett a zsebéből a szendvics és olyan nagy perpatvar lett hogy ihaj! De végül megjött az egyik gondozó és elvitte az összes állatot. Mire a fiú odanézett egy hatalmas lyuk tátongott a réten. Ezután óriási felhők gyülekeztek és 3 teljes napig zúdult az eső mintha dézsából öntötték volna. Végül olyan lett, mint egy tó. Ezért a falu lakosai elnevezték Bánki-tónak.
De egy apró dolgot elfelejtett a fiú: a plüsskutyát hazahozni.

Jutubos, prezentációs [Csipetkézés Bánkon 2010.05.01]

Megházasodott az RTL Klub sztárja. Tóth Imre az RTL Klub népszerű karbantartó munkása, aki árkot ugrik, s bokrot nyes, hason csúszik, hasznot les. Szóval Téminek beköktötték a fejét.

Jutubos, prezentációs [Témiskv]

Jutubos, prezentációs: [Ebéd utáni séta a bánki lankákon]

A nagyobbik fiam Levente

[dj.lecso (világot jelentő dexa mix)]

Kisebbik fiam Benjámin megirigyelte a "szomszéd zöldje mindig kertebb" c. jutubos, prezentációst s arra kért sétáljunk egy nagyot a környéken, mert ilyen filmet Ő is tudna csinálni. Azt a címet adta neki, hogy [Rengeteg virág a világban]

Drink Drive

Nahhh, ez elég kemény hétvége volt, szép napsütéses, langy szellő, már reggelről feltüzelték a bográcsot valami disznósággal, és sűrűn itták az áldomásokat.
Szigorúan zártkörű rendezvény, az Isten háta mögött. Volt belépő a részvevőknek, a versenyzőknek nevezési díj, kivéve engem, azért hívtak, hogy írjam le, viszont nem fényképezhettem személyiségi jogok miatt. A helyszínről természetesen nem írhatok semmit, csak is olyat, ami félrevezető, tehát egy tehenészet oldalában voltunk, átható trágyaszag, kósza tehenek, mert a tulajdonos a csőd szélén állt, sáros traktor az épület oldalában, nagyon irigykedve, hogy micsoda pezsgő élet folyik a karám túloldalán.

A Drink Drive hasonlatos az amerikai roncsderbihez, azzal a különbséggel, hogy itt szigorúan inni kell. Körmérkőzés, hatalmas, erdőkkel övezett földterület, kb. 2km hosszúságú kör, amin versenyeznek, s egy-egy kör után mindenki megáll, a kör nyertese kiszáll az autóból, átnyújtanak neki egy deci töményet egy hajtásra, és újra elstartolják őket. Különösebb szabályok nincsenek, sem köbcenti, sem kaszni kivitel. Láttam két dobozos UAZ-t, nem sok esélyük volt, mert mire elindultak, addigra a Ladák, Trabantok, tuningolt Wartburgok már a kör felét megtették. A verseny elején 48 autó indult, a végére csak 5 maradt versenyben. A kihullásnak sokféle oka volt, főleg, hogy nem lévén szabályok, hisz elvileg mindenki ittas, mert nincs megtiltva, hogy a vesztes is igyon, főleg bánatában. Egyetlen előírás van, hogy a nyertes hajtson fel egy deci kupicát, ami kedvére való. A behűtött bárpultból bármit kérhetett, nem szeretném felsorolni még a különösen ostoba ínyencek kedvéért sem. Szem s szájnak ingere alapján tárazták be.

A szomszéd zöldje mindig kertebb

jutubos, prezentációs [A szomszéd zöldje mindig kertebb]

Nyaralóövezetben élünk, nincs itt télen senki, az első madarak április környékén repülnek ki, jönnek, integetnek, s kérdezgetik, hogy: milyen volt a tél?
Elrepült, hideg napok voltak, de végre süt a nap, nyílnak a virágok, méhek döngicsélnek, madarak jó hajnalban csivitelnek, koncertet adnak.
Közelebb húzódunk a mindent elválasztó sövényhez, beszélgetésbe elegyedünk. S a néni látja, hogy a kertünkben tanyát vert a Kankalin. Az övékében már teljesen átvette a hatalmat, burjánzik, az utolsó „remegő” képkockán lehet is látni.

Kérdezi, hogy: tudom e, honnan származik ez a rengeteg virág?
Pécsről hozott egyetlen tövet, kirándulni voltak, az erdőben találta, papírba rakta, s utána a kertben elültette. Ennek már sok éve, a Kankalin nem, hogy megmaradt, de beborította a környéket, nagyon jól érzi magát. Szívós és igénytelen növény, már januárban, amikor a nap megcsillantja magát, s néha eléri a hőmérséklet a +10 fokot, kihajt, megmutatja magát, s képes elhitetni az emberrel, hogy mindjárt itt a tavasz. Pedig arra még várni kell. A Kankalin átvészeli a nagy hidegeket, a szirmait nem hullajtja el, legfeljebb kicsit még vár. Az első méhek, az első lepkék ezt a növényt találják meg, s ami számomra különleges, eddig azt hittem Kankalin csak sárgában létezik. Ez az első év, hogy kivirágzott lilában, rózsaszínben. A környékünk telítve van Ibolyával, Százszorszéppel, volt miről beszínesíteni az eddig sárga színben pompázó Kankalint. Évek múlva előfordulhat, hogy lépni sem tudunk tőle a kertben, s nem merem beindítani a fűnyírót, sajnálnám, nem szeretném legyalulni.

Stimmel-zumm

Néhány példa a kerek dolgokra: Eötvös inga, pitypang, az emberi fej, dinnye, varázsgömb, Egri János nyeremény hangszórója, diszkó gömb, labda, egyhalas akvárium, strandlabda, erőbajnokságon kőgolyó, víztározó torony gömbje, hőlégballon, a hold, és a föld, a földünk is. A legtöbb dolog a létező világban kerek, nem is értem min problémáztok, vegyétek úgy, hogy el van intézve

Csendet! És mondjátok meg nekem: mi lebeg még a vízen?
- A kenyér!
- ... alma is!
- Picike szikmag!
- Hulla!
- Hasas bankó...
- Na, na... nem... nem... - rázta a fejét az elöljáró, de óvatosságból ezúttal már sisakrostélyát megtámasztva.
- Olaj!
- A szöcske, a szöcske!
- Nem, nem, nem! - intett végre türelmetlenül az emelvényen álló.
- A kacsa!
Az elöljáró az utoljára szólóra pillantott, aki nem volt más, mint Arthur.
- Öömm... ez az! - biccentett elismerően - Vonjuk le a logikus következtetést! No! - fordult újra a csőcselékhez.