Hey Dj.*

Ma már mindenki dj, annak tartja magát, ha van otthon egy kotvák Pentium és letorrentezte a virtual dj. programot. Kevesen tudják rólam, hogy néhány éve technikusként, háttéremberként fesztiválokon híres, nevezetes, s névtelen, de néha annál jobb dídzséket szolgálok ki.
Van tapasztalatom, erről fogok most mesélni. Előrebocsátom, hogy kétféle dj van, akit annak tartanak, ill. aki annak kiáltotta ki saját magát, na ő a rossz dj. Velük fogom kezdeni a mesémet.

Ha valaki úgy dönt, hogy közönség elé áll, nem árt egy kevés zenei alapképzettség, pl. zenei általános iskola, nem kizáró tényező, ha nem részesült kottaolvasásban. Láttam már pörgős kavirnyát, a srác szakmáját tekintve mezőgazdasági gépszerelő, de a tömeg úgy porzott, mint amikor a gnú csorda beindul. Többségében jobban nyomják a taktot azok, akik megtanulták, hogy kell átkeverni számokat sármosan, észrevétlenül, s egyre vadítóbban.

A tűz nem ismeri a „pause” fogalmát

Ülök a bungiban, nézek egy sokatmondó filmet, és pisálnom kell, elég sok sört behúztam.
Rányomtam a pause-ra, és nézem, hogy üres a fásláda. Nem passzolt a fejemben lévő gondolat.

Jer 17,4
És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtől, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tűzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.

Az én tüzem, ha nem rakom meg, kialszik. Raknom kell rá, a zsebkendőmmel, amit mindig a zsebemben hordok, azzal fogom meg a kályha kilincsét. A zsebkendőm híres és nevezetes, viseltes. Képes vagyok egy hónapig is a zsebemben hordani gyűrötten, használtan. Ha nyugovóra térek, rutinszerűen magam mellé rakom az ágyban, hogy kéznél legyen. Reggel, ébredés után a kisebbik fiam elkéri. Apa kifújod az orrom!? A nejem nem szereti ezt a jelenetet, a papír zsebkendő híve, de azt nem tartunk, mert eldobható. Engem a nagymamám arra tanított, hogy mindig legyen a zsebemben zsebkendő. Kicsit túlzásba vittem a tanítását, mert Ő elvette tőlem, kimosta, kivasalta. A nejem is igyekszik néha elkunyerálni, de én elég makrancos vagyok (nem hölgy) nem adom. Leintem, hogy még fér bele. A fiam belefújja az orrát, igyekszem elkerülni a friss részeket és úgy összegyúrni. A nejem kitalálta, hogy a fiamnak lesz saját zsebkendője, és megtanította, hogy össze kell hajtani, majd szétnyitni, és a közepébe fújni, majd újra összehajtani, akkor nem érheti meglepetés. Nálunk az apa zsebkendője családi használatban van. Ha a nagyobbik fiammal kirándulni megyek a Bánkot övező erdőkbe, és igyekszünk megsütni valami tűz fölött különböző disznóságokat, akkor simán előfordul, hogy nem hozott magával wc papírt, ami minimum 3 funkciót tölt be. Orrfújás, fenéktörlés, tűzgyújtás. Elkéri, hogy apa van nálad zsebkendő? Ő anyával ellentétben bevállalós. Anyától és apától más-más dolgokat örökölt.

Leültem a műhelyben, hogy elfoglaljam magam, de valami belül zizegett, nem hagyott nyugodni, eszembe jutott a nagyobbik fiam Levente, hogy jókat szoktunk túrázni a környéken. Bepakolunk kolbászt, szalonnát, macsétát, távcsövet, jókat vihogunk, valahol letáborozunk, tüzet rakunk, megsütjük, hazamegyünk. A nejem kérdezett rá, mert látta, hogy üresjárat a nap, hogy: nincs kedvetek elindulni valahová?
Levente kapott az alkalmon, én csak kimondani nem mertem, de olyan mehetnékem volt, mint a földindulás, késő este értünk haza, alig bírtam járni, vérhólyag volt a talpamon, és három napig sántítottam.

Egy gyors útvonaltervezés, google maps, nagyít, kicsinyít. Mindig elhatározom, hogy kinyomtatom, de aztán legyintek. Odahívtam a fiamat. Nézd csak, erre a hegyre felmegyünk, ott van az a sövénysor, elég hosszú, nem lehet szem elől téveszteni, az egyenesen egy tisztásra visz, ha a tisztás közepén átmegyünk az erdőn, kb. 1-2 kilométer és egy hosszú és keskeny tisztáson találjuk magunkat, amit ha légvonalban meghosszabbítunk, az pont Legéndre mutat és csak tartani kell az irányt, oda jutunk. Elméletben ez nagyon jól hangzott, egyetlen tisztáson sem jártunk, de elértük végül Legéndet.

2000 környékén nagy világvégevárás közepette a Verseny utcai piacon álltam sorban a büfénél kávéért és olcsó felesért. Előttem hajléktalanok, kukázók, akik az éjjeli martalékokat szórták fillérekért. Járták a lakótelepeket, boncolgatták a kukákat, durva recycling ment. Márkás cipők, pólók, műszaki cikkek, kidobott, megunt holmik. A rendszer úgy működött, hogy a selejt éjszaka begyűjtötte és a PECSA hiénái felvásárolták fillérekért, majd hétvégén a PECSA-ban eladták drága pénzért annak a rétegnek, akiknek státusszimbólum volt a PECSA-ban vásárolni secondhand. Nepper leste a Rozit, Katit, akik batyuval jöttek. Batyus cigányok.
Kiterítették a lepedőt, benne az éjszaka lajstromba sem vett drága holmi. A nejem micsoda arzenált spájzolt be 20 Forintos blúzokból. A nepperek ölték egymást, az utcán elébe sitettek, hogy mutasd mid van? Valami jó? Valami régi? A tömeg lábai között nyúltak be és markolták el, hogy valami jusson. Úgy kezdődött a mese, hogy ez megvette, ez hazavitte, ez kivasalta, ez kiglancolta, ez kivitte hétvégén a PECSA-ba és a vastag pénztárcával kibélelt emberek nem győztek csillogó szemmel büszkélkedni egymásnak, hogy nééézd mit vettem! Jól jártam?

1Kor 11,27
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

1980 Kuznyeck lakótelep 15. fsz 1. családi lakoma, egyszobás lakótelepi, a konyhában forgalomkorlátozás, fogalmam sincs, hogy fértünk el annyian, a mama sürgött-forgott, sorra hozta be az illatozó tálakat, a finomságokat. Tyúkleves, a piacról vásárolt, tyúkvérrel öntözte az aszparátuszt, az meg befutotta a szekrény tetejét. Nagyapám szótlanul ült a fotelban, nem szerette a nyüzsgést, maga elé meredt és azt várta, hogy mikor lesz újra csend. Leül a konyhában, tekergeti a Sokol rádiót 2 band 7 transistor, vékony ragtapasszcsíkkal volt megjelölve, hogy Kossut és Petőfi. A család körbeérte az asztalt, mama nem ült le közénk. Megvárta, amíg mindenki végez a levessel, összeöntötte magának a maradékot, és azt ette meg, nem mehetett pocsékba semmi. Sokat mesélt a szegénységről és az éhezésről.

2Kor 4,2
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.

Több alkalommal álmodtam azt, hogy meztelen járok az utcán emberek között, szimbolikus álom. Halakkal is álmodom, vagy nagyon sok hal, vagy nagyon nagy és repülni is szoktam álmomban, szárnyalok, mint a madár. Valaki üldözőbe vesz, lehetetlennek tűnik megmenekülnöm és az utolsó pillanatban egy ismeretlen erő felránt üldözőm elől a levegőbe, nagyon magasra, látom az egész földet, aztán elenged, zuhanok, majd széttárom a kezeimet, és evezek a levegőben, mint ha úsznék. A Sas neveli így a fiókáit, azok aztán a világ minden kincséért ki nem mozdulnának a fészekből. Minek? Az anya finoman megragadja, felrepül vele nagyon magasra és elengedi, a sasfióka automatikusan kitárja a szárnyait, egyrészt megtanulja, hogy milyen a levegőben lenni, megszáradnak a tollai, másrészt a Sas anyuka (de hülye szó) vigyáz rá, még mielőtt lezuhanna, megragadja és visszaviszi a fészkébe.

Kevés az ismerősöd a fészbukon?

Bármit osztasz meg a „közösségi” üzenőfalon, nem lájkolja senki? Hozzá sem szólnak, nem reagálnak, némák és úgy lépnek át rajtad, mint ha nem is látnák? Ha felteszel egy kérdést, nincs rá válasz? Ne keseregj, itt a kész megoldás.

Jelöld ismerősnek a fészbuk által mesterségesen generált profilokat. Minden jutubos számhoz hozzászólnak, hogy phűűű, de tetszik, ezt a számot én is nagyon szeretem, emlékeztet a gyermekkoromra.
Ha kiírod, hogy ma rossz napom van, akkor megkérdezi, hogy: segíthetek valamiben?
Ha jó napod van, veled örül. Felköszönt a születésnapodon, névnapodon, s küld egy virtuális virágot, képeslapot, vagy egy rekesz sört, és koccint az egészségedre.
Ön beállíthatja, hogy mik az igényei, hogy ne legyen tolakodó.

Megadhatja neki a kedvenc szokásait, a betegségeit, s így időben értesíti, hogy nehogy elfelejtsd a gyógyszereid, hogy vannak az aranyhalak? Az előre generált profilok felkészülnek az ön személyiségéből, és minden nap meglepik önt egy kis kedvességgel. Ha új képet tölt fel az albumába, akkor analizálja és megdicséri az új haját, ha fodrásznál volt, vagy az alakját, hogy egész csini. Ha a ruhatárát bővíti arra is figyelmes lesz, hogy nahát, nahát, csak nem egy kosztüm? Nem túl mély az a dekoltázs? Így nem tudsz nyugodtan sétálni, minden férfiszem téged fog vizslatni.
Nem tud előle elbújni, figyeli önt, ha új autója van, de azt is kiszúrja, ha lecserélte sportkipufogóra, vagy nőtt a bicepsz. Öcsém, ez nem lehet, nagyon megszaladt valakinek.

Egy soha el nem megírt regény (leállat)

Csak a címe nem fért ki.

2012. március 5. 13:54
Én a guga vagyok, ez pedig egy igen bonyolult regény (lesz). A legegyszerűbben úgy tudnám felvezetni, hogy vagyok én, aki írja, de nem vagyok benne biztos, hogy rendelkezem oly mértékű felkészültséggel és lexikális tudással, hogy ezt az igen bonyolult regényt megírjam. De engem nem abból a fából faragtak, hogy ilyen apróságok eltántorítsanak a célomtól.
Kitaláltam egy írót, aki teljesen biztos, hogy ezt a regényt meg tudja írni, mert már befutott és sikeres író. A regény témája pedig egy 1800-as évekbeli világítótorony, Phare de La Vieille, egy aprócska sziget, tényleg pici, csak is a világítótorony van rajta és benne egy ember, aki gondoskodik róla, hogy éjjel a hajósok el ne tévedjenek a kereskedelmi útvonalon.
A regény erről az emberről fog szólni, hat hónap magány, s havi egyetlen alkalommal kiköt nála egy hajó, friss vizet és élelmiszert hoz. Majd hat hónap után leváltják. Erről a hat hónapról lesz szó. Jól hangzik?

Amikor pedig kígyóval (röpirat)

[4. rész: Amikor pedig Zvolóval (röpirat)]

[3. rész: Amikor pedig Robival (röpirat)]

[2. rész: Amikor pedig Csigával (röpirat)]

[l1. rész: Amikor pedig Böcével (röpirat)]

Még Budapesten, amikor Ria néninél laktam, és Istenről semmit sem tudtam, volt egy álmom. Egy kígyó jött be a szobámba, féltem, a hátamon jeges veríték, borsódzott és próbáltam a hűvös, tekergődző állat elől menekülni. Majd a mennyezetről leesett egy fekete könyv, és elnyelte a kígyót. A Bibliát akkoriban még nem ismertem, miután úgy gondoltam, hogy megismertem, hosszú évek múlva jöttem rá, hogy még ma sem ismerem, de már bátrabb vagyok. A kígyóval semmi dolgom.

Amikor pedig Zvolóval (röpirat)

Nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy a négyesfogatból nekem a legnagyobb az arcom, s én vagyok a legmerészebb Egyenként megszólítottalak benneteket, így természetes, hogy én sem maradhatok ki a (név)sorból, így lesznek utolsókból elsők .
Oké, get rédi.

Önmagammal szemben bármit megtehetek, lehetek kíméletlenül őszinte, veletek szemben ezt nem tehetem meg, s nem is lenne értelme. Mindegyikőtökről tudok olyan dolgokat, amit saját magatoknak sem vallanátok be, mert volt egy kényszeredett bizalmi pillanat, amikor valakivel muszáj volt megosztani, hogy ne egyedül kelljen tovább hordozni a terhet. Én sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mert az egész világgal megosztom, hisz ez a világháló. Többet is követel, ahhoz viszont többet kell elkövetni. Hát ebben nem volt hiba, már négyesfogat időnk alatt sittre kerültem