BENNETEK, a szélessávú kapcsolat, már tudatalattitól.
Ha netszolgáltató lennék, akkor egyszerűen benNETek lennék.
Fura érzés visszanézni ezt a filmet, a kisebbik fiam Benjámin rajong érte. Esténként lefekvés előtt mindig szalad hozzám, hogy apa nézzünk filmet, kérdezem melyiket, hát a dugósat és rötyög hozzá.
Az történt, hogy Benjámin már egy hete nem megy oviba egy kisebb műtét miatt. Van neki varrt sebe két helyen és pihennie kell, így ha a nejem délelőtt tanít, akkor én vigyázok rá, már ahogy a munkám engedi. Mert ha valaki jön hozzám, akkor rohangálok ki be, hol a műhelyben vagyok, hol futok be a lakásba megnézni, hogy nem e esett el és most ott fekszik, mert beverte a fejét vagy valami. Nem szeretem ha nem hallom, mert nem tudok figyelni senkire sem a munkámra. Az a jó ha csörömpöl vagy dobálja a legót és hozzá zajong, akkor hallom hogy minden rendben van. De ha valami lefoglalja és csak forgatja a kezébe, hogy ez mi ez. Felméri, megjegyzi az illatát, a színét a tapintását, hogy milyen hideg vagy éppen meleg. A hangját ahogy leteszi és elraktározza az agya.
Mondom a nejem tanít közben én az ágyon fekszem és nézem a híradót, meg kapcsolgatom a tv adókat. Van vagy harminc, de soha nem találok semmi nézhetőt, nehéz eset vagyok. De azért képes vagyok ilyenkor 1-2 órát feküdni a tv előtt. Benjámin számítógépezik vagy valamit épít, elvan a tv zajára, néha felfigyel érdeklődve ha állatot lát a tv-ben.
De most nem ez volt, Benjamin nyaggatott, hogy apa gyere nézd ezt, nézd azt, kérek enni, vagy éppen kimegy pisilni. Szóval nem hagyott nyugtot, tehernek éreztem felkelni a tv elől. Aztán erőt vettem magamon és gyere fiam a konyhába játszunk egyet. Beállítottam a kamerát, a konyhaasztalra raktam egy terítőt és eldugtam alá egy olyan tárgyat, amit már ismer. Vagy látta, használta, érintette. S néha becsaptam, kétszer, háromszor eldugtam ugyanazt és lestem a reakcióit. Ő végig nagyon jól szórakozott és nevetett, de én jobban. S azon hogy meglepődtem, ahogy megpróbált beazonosítani egy olyan tárgyat, amit minden nap lát, hogy használunk, de nem tudja mi a neve, csak azt hogy mit csinálunk vele.
Vagy, amikor mérgesen, indulatosan rám néz egy pillanatra és eszébe jut rögtön, hogy ez csak egy játék hát az döglesztő.
Az a helyzet, hogy egymással is kéne játszanunk néha ilyen játékot. Nem kell egymást ismernünk hozzá, csak leülünk egymással szemben és találd ki mire gondolok, ha meg ismersz régóta, akkor benned is vagyok. A szavaim, a hangom, az arcom, a mosolyom s ha szigorú vagyok, akkor is, de ha haragszunk is egymásra, csak egy pillanatra, tudjuk hogy csak játék.
Az éveken át hordott harag beteggé tesz, látom a rokonaimon.
Szóval játszok a Bendzsóval én úgy hívom Őt. Esetlenül kilóg a hasamon a póló, de így a jó, nem képmutató, könnyebb vele azonosulni.
Már bántam, hogy nem terveztem a filmet előre és nem készítettem ki a tárgyakat előre, felírva a behordási sorrendet egy cetlire, gördülékenyebb lett volna, de így hogy spontán találtam ki mindent esetlen. Olyan kis egyszerű, de a fiam rajon érte és Apa azt a dugós filmet és vigyorogva várja, közben meséli hogy mit lát és bár tudja előre mi jön, mégis a magasba emeli mindkét kezét és visong, hogy Apa vicces volt.
Szerintem ez egyáltalán nem vicces dolog, néha le kell ülni velük viccelődni.
Olyankor egy kis részem benne marad s felhasználja ha felnő, lehet kemény világ lesz de csak előveszi, rám gondol, erre a filmre, segít neki túlélni.
Egyszer gyerekkoromban feküdtem este az ágyon, behunytam a szemem és megpróbáltam elképzelni magamban, hogy milyen érintése van a szekrénynek. Hideg, fémes, lakkozott és gömbölyded az éle, képzeletben végigsimítottam.
Vajon milyen lehet a széna, a szalmakazal, amit esténként a tehenek alá hordok. Aztán nem vsak a tapintását éreztem magamban, hanem az illatát és a hangját, ahogy húzom ki villával és szórom szét a tehenek lába alá. Még azt is éreztem, ahogy a villát a saját lábamba döföm a gumicsizmán keresztül és anyám szalad, hogy mi történt veled fiam. Egész éjjel lüktetett, másnap orvos, tetanusz. Két hétig otthon voltam. Pont tavasz, minden illatozott és döngicséltek a méhek minden fákon.
Felkavaró élmény a tavasz, pont ahogy kezdődik. Tudod a sejtjeiddel, hogy vége a télnek. Szivárog a víz a fagyott talajból, szivárog a könny a fagyott lelkekből.
Na találd ki mire gondoltam?
A szívhez szól és öt betű. Nem, nem hegedű, mert az hat betű.
[link]
Hú, nagyon hosszú film :Đ kb. 180mb.
Hirdetés
Dugós film
Beszarás
[QUOTE=Kettisz,2007. jan. 26., péntek - 22:02] Jaj, hát elcsapta a hasát valamivel szegény,
veled még sosem fordult elő? :Đ
[/QUOTE]
Egyszer a budapesti ifjúsági kórussal Miskolcon voltunk énekelni egy templomban. Utána elmentünk étkezni egy önkiszolgáló étterem jellegű izébe. Arra nem emlékszem mit ettem csak a hatására. A templom mellől indult vissza a busz. Gyönyörű környék, sehol egy bokor és rengeteg ember s a fele személyesen is ismer, közülük néhányan közeli ismerőseim. Én meg állok ott összeszorított térddel, izzadok és lázasan jár az agyam, pattanásig feszül az ideg. Görcsöl a gyomrom és járom körbe a magas templomot, végül találtam rajta egy ajtót és az nyitva volt. Előtte már mérlegeltem és gondolkodtam rajta meg latolgattam az esélyeket, hogy melyik lenne kínosabb, beengedni a nadrágba úgy, hogy nincs nálam másik váltás ruha és elegendő pénz se, hogy másikat vegyek, vagy kölcsönkérjek és valaki elmegy venni, amíg valahol megtisztálkodom és vár addig mindenki a buszon. Vagy megkockáztatni azt, hogy végigfosom a templom oldalát mindenki szeme láttára majd gyermekies mosollyal az arcomon, amolyan mindenki hülye stílusban felállok, mint aki jól végezte dolgát és ülök a buszon nagy nyugodtan. Legfeljebb, akik közelebbről ismernek majd odajönnek megkérdezni, hogy mi volt ez és nekik elmondom.
De inkább nektek mondom el. Benyitottam és ott volt a pap egy kisebb helységben, ültek az asztalnál ketten, egy valószínűleg gyászoló nővel, mert feketében volt és eléggé megtört ábrázattal, kisírt szemmel. Én meg rájuk rontottam, hogy segítsen azonnal, merre van egy wc?
Itt van csak forduljon balra, felmegy egy félkört a lépcsőn, elfordul balra és megy vagy négy lépést. Ki van írva, hogy wc, csak vigyázzon a villanykapcsolóval, mert eltört a fedele, feszültség van benne. Szóval csak mindig balra, balra.
Én meg mondom sürgetőleg, hogy igeeeeeen, igeeeeeeen és szedem a lábaimat görcsösen iszkolva, a nadrágomat már előre kigomboltam és nehezen nyílt ki az ajtó, de azt a felszabadulást, az leírhatatlan. Megúsztam egy kínos esetet. A kórusvezető mit sem sejtett az egészből, csak terelgette az embereket a buszba én meg a wc-n vonyítottam. A hanghatásokat nem részletezem, de elég annyi, hogy biztosan tudtam hallanak mindent. A pap és a gyászoló nő. Lehúztam, felöltöztem és már éppen léptem volna ki, nyikorgott az ajtó és siettem volna a többiekhez a buszba, mert tuti csak rám vártak.
Amikor megint rám jött. Mint a vízcsapból a víz, úgy jött ki belőlem csavarodva és fröcsögve. Pedig a pap is és a gyászoló nő is hallotta, ahogy lehúztam és kimentem az ajtón. Mikor már úgy éreztem nincs tovább, akkor felálltam de nem öltöztem fel félve attól, hogy megint jön. Álltam vagy két percig, de lehet hogy öt is volt.
Közben a pap és a gyászoló nő csak azt hallották, hogy megint lehúztam de nem nyikorog az ajtó. Egyszerűen nem mertem felöltözni, álltam ott ledermedten, hogy most mi lesz velem? Megint latolgattam, hogy legfeljebb újabb kínos találkozás és szemkontaktus a pappal és a gyászoló nővel, majd megköszönöm és rohanok a buszhoz és ha még előtte újra rámjönne, mielőtt felszállok hát visszaszaladok, hisz ismerem már a járást, kicsit rontok a nívómon, de sebaj, inkább, mint hogy annyi ember szeme láttára összecsináljam magam vagy ami még rosszabb a falra. Ki tudja melyik lett volna rosszabb?
De térjünk vissza a mába. Egyelőre jegesre dermedt háttal álltam a wc-ben és kezem a nadrágomon, hogy felhúzzam, de nem mertem. Tartottam tőle, hogy újra elkap a görcs és megnyitják a vízcsapot. Egyik ismerősöm szokta mondogatni, hogy úgy ment, mint ha a seggemen pisiltem volna.
Aztán döntöttem, felöltöztem, kiléptem a nyikorgó ajtón és megindultam a lépcső felé jobbra a lejtőn. Mindjárt odaérek, biztos hallják a lépteimet és már felnéznek, várják, hogy megjelenek a fordulóba, mint a nap sztárja, akinek megszaladt.
Uram nagyon köszönöm, mondtam a papnak, roppant kínos ez nekem de nagyon hálás vagyok. Valami rosszat ettem egy étkezdébe a műsor után és begörcsölt a gyomrom. Láttam mindkettőn megértettek és nem megvetettek, hanem sajnálkoztak rajtam.
Hazafelé az úton végig aludtam. Feltettem a térdem az előttem ülő támlájára és arra gondoltam ha zavarja, akkor elmagyarázom neki, hogy mit úszott meg és örüljön neki, hogy nem kell két órát várakoznia rám itt a buszon, mert én az utcán összecsináltam magam.
De lehet előfordulhatott volna az is, hogy ott hagynak a fenébe :Đ hja hát így jártál, szevasz nekünk megy a buszunk. Akkor inkább a fal mellé csinálok. Igen ám de kétszer? Hisz az előbb is visszamentem és nyikorgott megint az ajtó, azok meg ketten egymásra néztek :confused:
Gondold el hogy mindenki szeme láttára letolod és azok a hangok jaj. Aztán felállsz s mikor mindenki a keze elé kapta a száját, akkor te újra vissza a fal mellé. Kéne egy olyan csuklya ilyenkor, mint amikor akasztani visznek. A hasmenés egy halálos ítélet, mérhetetlenül irigylem azokat az embereket, akiknek székrekedésük van, na azok nyugodtan ülnek a buszon és várnak napokig mire látják hasznát az életnek. Az igazgyöngy is a salakanyag betokozódása. Ezt is azért írtam le, hogy aranyba véssem. Pont ma beszéltünk a semsiben Madonnáról, hogy abban a nőben van spiritusz. Bármihez nyúl van stílusa és az emberek vevők rá. Ha lassú számot ad elő, ha táncol hevesen, ha csak áll némán, ha hirtelen hátat fordít, ha csápol mind jó, még ha leülne szarni is nyilvánosan, még azt is profin adná elő és jól jönne ki belőle.
A Kukoricás Zsolti barátom (pattogatott kukoricát árul), hogy ment a haverjával Székesfehérvárra és a srácnak már nagyon kellett pisilni. Megálltak bent a városban a főtéren, mert már nem bírta tovább és mivel nem volt sehol egy tereptárgy, így egy széles útjelző tábla elé állt. Ugyan eltakarta a fejét, de nyaktól lefelé jól látszott, ahogy megkönnyebbült. Biztos zavarban lett volna ha Ő is látja, hogy mások is látják. Van olyan ismerősöm, aki nyilvános helyen nem tud pisilni, főleg ha mások is látják. Inkább hazamegy, hazaviszi még ha fáj is. Pont Ő mesélte nemrég, hogy felment hozzá egy fiatal pár és vittek neki egy alkatrészt, amit megvett tőlük és a csaj, ahogy belépett rögtön azt kérdezte, hogy elmehetne e wc-re? Anyádért nem otthon szarod ki magad, gondolta magában, legalábbis így adta elő nekem utólag, de azért betessékelte a wc-re és mondta neki, hogy vigyázzon mert lejár az ülőke. A wc a fürdőszobában volt és az ajtón homályos ablaküveg, a lány sziluettje látszódott. Ahogy letolta és leült, hozzá a zajok még ha homályosan is. Ott állt a barátja a lánynak és kínosan vigyorgott, az ismerősöm, aki házigazda volt nem könnyítette meg a srác dolgát, inkább kínosan hallgatott, hogy kihallatszódjanak a hangok.
Apósom meséli, hogy Ők a mai napig felhangosítják a Kossuth rádiót a konyhában, mielőtt elmennek wc-re.
Intel becsinált
Intel becsinált
Lassan egy fél éve megvan a fejemben az ötlet, hogy egyszer filmre veszem.
Csak nem volt rá alkalom, mindig olyan zaklatottak a délutánok, hogy kérhetném meg a nejem, hogy segédkezzen nekem filmre venni ahogy megsütök egy procit? Ráadásul adja kölcsön a tepsijét, szeleteljen hagymát és hozzon szalonnát, de apróra vágva, épp csak beirdalva. Érdekes mondat mi? Főleg a szalonnás rész. Akkor most hozzá nyúljunk vagy ne? Vágjuk apróra vagy beirdaljuk? Jelöljük meg az A-t. Vágjunk bele bele bééééé, mert az az irdalás, az apróra meg Ááááááááá, hja nem az nagyra tátsd a szád. Lesel már? Mivan mi?
Kell e ennél többet mondanom?
Nem tagadom tényleg magyarázatra szorul, hogy miért párolja meg az ember a winchestert, hozzá meg apróra vágott sata kábelt.
Azért mert nem volt itthon egy napig a nejem és így kicsit tudtunk rendetlenkedni a fiammal. Végül együtt szőttük a tervet és filmre is vettük.
Kell neki a közös élmény, az osztálytársai megvannak őrülve a számítógépekért, hazamennek lőnek, lelketlenül járnak iskolába, mint akit kivégeztek és épp csak megúszták. Ez nem általánosítás, pontosan tudom hogy így van. Az ujjuk a ravaszon.
Ehhez képest mi nem megőrülve vagyunk a számítógépekért, hanem mi faljuk, meg is mutatjuk, de előtte megfőzzük?
Melyik részét nem értetted?
A filmben szereplő állatok nem szenvedtek
[link] 140mb
Pónua és Galika, falusi rútizmus.
Hogy mi ez? Ötvözete Levente fiam Bionicle rajongásának és az én idegenkedésemet ezektől a robotszörnyektől, urambocsá én még Pom-Pom meséin nőttem fel, meg a Lolka-Bolkán vagy ami még nagy kedvencem volt a Varázsceruza és most jut eszembe, hogy a Jamy és a a csodalámpa is élvonalba tartozott Szám bácsival és a kutyával, ami alig látott a szemébe omló szőrzetétől. Na meg a Kis vakond, Rumcájsz, Moha és Páfrány jaj és most jön elő a rengeteg mese, ahogy belegondoltam, hogy ültünk a fekete-fehér tévé előtt. Futrinka utca, Barba papa, Legkisebb ugrifüles, káprázatos mesék.
A mai gyerekeknek valamiért harcoló robotok jutnak, kíméletlen gyilkoló gépek, a mesék feszültek, zajosak és az ember nem azért süpped a fotelba, mert megfeledkezett a világról, ahogy Vilma néni perel Frakkal a vizslával, hanem a félelemtől, vészjóslóan villog a robotok szeme, izzik.
Levente pici korától kezdve nem kapott játékfegyvereket. Nem vagyok egy bigott, vaskalapos ember, hisz én magam is dobtáras géppisztollyal rohangáltam a lakótelepen. Kék volt, fémből és egy piros műanyag volt a végén, ami villogott, orosz gyártmány volt. Hasalva kúsztam a sportpálya kerítése mellett és lőttem a Dobra Zolira. Nem ezért nem kapott játékfegyvert, mert biztos voltam benne ha megvonom tőle, akkor felnőtt korában sem fogja érdekelni vagy esetleg majd kerüli a gyilkolászós számítógépes játékokat.
Pont ellenkezőleg, tisztában voltam vele, hogy nem kerülhetem el, hisz a korosztálya mind megkapja, hogy apa tudod az a kommandós játék, aztán a szülő a gyerek mögött állva elégedetten mosolyog, a sráca meg kapaszkodik a joystickba, hullanak halomra az emberek, aludj el szépen kis Balázs.
Azért nem kapott, hogy minél később találja szembe magát vele és addig is természetes dolgok iránt érdeklődjön. S tényleg elértem némi hatást, na nem a kívánalmaimnak megfelelőt, hogy reggeltől estig üljön a sarokba és bámulja a pókhálót, hogy jé lepke, verdes, rángatja a hálót de nem menekülhet, a pók lassan és magabiztosan közelít. Jaj, a körmeimet a fotel karfájába mélyesztettem.
Lényeg, hogy ha kint vagyunk a telken, akkor gyűjt falevelet, odahozza a bogarat megmutatni de szép a páncélja, felmászik a fára és képes egy órát bámészkodni. Fut a lepke után is. De volt már, hogy egész nap csak a Bionicle volt a kezében, pedig sütött a nap. Hiába hozza oda hozzám, hogy Apa az Inikák meg az egyéb kimondhatatlan nevű gépszörnyek elfoglalták és most ezek uralják. Hiába mondja nem tudok vele azonosulni, csak legyintek, hogy rendben fiam de ott hagyom s látom a gyereken, hogy nem tetszik neki. Meséld el a haverjaidnak, azok értenek hozzá. Csak vakkantanak egyet és a szüleik ugornak tessék fiam ezt gondoltad vagy a feketét, amelyiknek izzik a szeme és láncfűrész a keze, jaj de édes tessék és a gyerek ááááááááááááááá börrrrrrrrrrrrrrr, küöhhhhhhhhrrrrrr, zohhhhhhááááááárrrrrrr és csap, üt vág, legyőzi, ledarálja, kettészeli, fémforgács, fröccsen az olaj, dübörög a föld, zakatolnak a gépek, zihálnak, összecsap az acél a fémmel, ki a keményebb zohhhhhhhááááááááárgööööööööööö és vége a mesének.
A szervusz Szergejt is nagyon kedveltem, az Istállómester nagyon gonosz volt. Azzal a színésszel, aki játszotta, később együtt söröztem a Füle-Müle étteremben.
Szóval furdalt a lelkiismeret, hogy a fiam folyton traktál vele, Apa nézd és forgatja a kezében a kardját, mit kezében nincs is annak keze, vasa és a hasa is vasa meg a vese is vas vese, vas mese. Mondom neki Ok legyen, játsszunk el velük egy történetet. Az egyik robot Onua, a másik Gali volt. Kicsit próbáltam emberi tulajdonságokkal felruházni a két célszemélyt. A díszletet is közösen gondoltuk ki. Mikor már látta a fiam, hogy partner vagyok benne, akkor eszébe jutottak neki is az ötletek. Falusi környezet meg minden, Apa tojááááás és szaladt hozta, mondom szalonna meg hagyma, azt is hozta. Mi legyen a téma? Az embereket érdekli a napi aktualitás vagy az étkezés, utazás és sok -féle téma. Mondjuk falusi szemmel nézve meg mindig az időjárás, az állandó téma. Szervusz Galika, szép az időnk. Galika az majdnem Marika, az meg minden faluban van. Széles derekú naccsasszony, akinek mindenki gyanús és egy széltoló, mert kocsmába jár. De ha a kedvében akarsz járni, akkor dicséred a keze nyomát, a minden munkáját és keze elé kapja a száját, ugyan hagyja már el Pónua, nem akkora dolog az. De bizony, bizony Galika, csapja neki közben a szelet és zsíros a szája a sülttől, amit elébe tett. Összeházasodnak, lesznek gyerekek és megöregednek. Sok szép évet.
Apa a végén akkor legyen szélvihar, szaladt és jött vissza szatyorban lehullott falevéllel, meg akkor ventilátor a szélgép.
Néha kompromisszumot kell kötni velük, meg kell találni a hangot. Kinek mondaná el ha nem nekem? Ki a legfőbb bizalmasa ha nem én? Ki a legjobb haverja, ha van valami gondja hova vinné? Penge élen táncolok, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mikor vagyok szigorú Apa és mikor a haverja. Igazából mindig a haverja lennék.
Így született ez a kis film. Esetlen, ügyetlen és végtelenül nevetséges az egész. Látszik, hogy improvizálunk, a szöveget pont akkor találjuk ki, értelmetlennek tűnik az egész de közös, élménynek az. Rögtön utána javasolta is a fiam, hogy Apa írjuk meg a szöveget előre.
Nagy francokat, háborodtam fel. Némelyik szülő csak megveszi, learatja a dicsőséget hogy Ő adott, a kezébe adja és részéről rendben, köszöni szépen majd megveszi a következőt, pénze az van, türelme nincsen.
Én meg itt játszom a hülyét, lemegyek gagyurka gyerekbe, aki meztéláb eszi a papsajtot az árokparton, de nehogy már nekiálljak szöveget betanulni
Mutasson valaki egy olyan szülőt, aki ezt megtenné, vagy már megtette. De tudjátok mit, inkább ne, mert még a végén meg kell tennem.
Vagy legyek inkább úttörő ebben a dologban és mutassak példát?
Ígérgetni nem szeretek, de egy próbát azért teszek. Pedig nem vagyok színész.
Néha úgy érzem csak én vagyok egyedül ember s akik körbevesznek robotok, gépiesen élnek, egy program szerint, hogy így kell. Ez az általános s elfogadott szabály, viselkednünk kell, nem szabad gyerekeskedni.
Leül a két robot a fotelbe, fényképeket nézegetnek régről, hogy emlékszel itt még a Nenüs lakott és egyszer eltört neki a lába, na akkor vette neki az Apja, azt a robotgépet, ami megkönnyítette a dolgát. Jó kis robot volt, mosott, sütött, főzött, ugrált és megsütötte a hurkát, akciós cyberde, amolyan kettőt fizet egyet kap nem maradt egy sem, elkapkodták a polcokról, gondosan eltettem a garancia papírját. Na ebben például jobb vagyok, mármint garanciában. Kérdezted, hogy miben vagy nagyobb?
Rossz a dialektus, mert én alapvetően nem egy versenyszellem vagyok, hogy mindenképpen fitogtassak valamit, hogy elismerjenek. Én inkább azt a keleti nézetet vallom, amit a kung-fusok, hogy éld úgy az életed, ha helyzet van, akkor lépj fel, intézd el s lépj tovább, de soha ne hagyj magad mögött nyomot.
Igazából ez nem is egy keleti mondás, hanem most találtam ki. Látszik, hogy improvizáltam, a szöveget pont most találtam ki, értelmetlennek tűnik az egész de közös, élménynek az.
Ebben jó vagyok.
Garantálom
Film: 87mb
[link]
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
4
Préd 4,9 Sokkal jobban van dolga a kettőnek
Tegnap reggel miután elvittem a fiamat iskolába és jöttem haza a Dózsa György úton a járdán kerékpározva, elhúzott tőlem balra egy kerékpáros elég gyorsan ilyen sportos ruhában, ami testhez simul.
Nem telt bele egy perc és utolértem egy zebránál, megálltam mert piros volt a lámpa, az meg egy másik férfival verekedett a zebrán, hadonászott és ütötte a fejét, szánalmason hatott így az álmos reggelben. Állt az autósor, a trolibusz, a gyalogosok és Őket nézték. Csápolt a kerékpáros keményen és a másiknak reccsent a kabátja, közben üvöltött, ahogy a fogínye kilátszódott véresen, hogy mi a jó rohadt büdös kurva anyádért mész át a piroson te állta és vonszolta magát arrébb, belekapaszkodott a jelzőtábla oszlopába majd kifordította magát a szorításából.
Odalépett a zebra közepén fekvő kerékpárhoz és páros lábbal ugrált a küllőkön, nagyon dühös volt. A másik újra nekiesett, ököllel ütötte a mellkasát, nyakát, ahol érte. Hülyén is néz ki mikor két utcai ember veri egymást, látszik a rutintalanság, hogy általában csak a hangjuk nagy. Így megverném, úgy belevernék a fejébe, de mikor éles a helyzet és a kabátod ujját már a hónaljadba gyűrték, akkor groteszk módon tudsz csak kalimpálni, igazából az indulat vezérli az ütéseidet nem az ész.
Az történt, hogy drága az a kerékpár és az idő is kevés. A gyalogos a lámpára figyelt, látta hogy zöld és lelépett vesztére, mert jött a nagy Ő és azonnal elborult az elméje, ahogy elcsapta a gyalogost. Mindegy hogy mi történt de Ő a hibás és kész, miatta történt, azzal nekiesett és verte a fejét dühből.
Valahogy át kéne vezetni a sztorit a következőbe egy ügyes csellel, mert nem szeretném ha kiderülne, hogy nincs semmi köze a kettőnek egymáshoz
Egyik közeli rokonom Pécsen bekerült a kórházba, mert előbb fájlalta a fejét és a háziorvos felírt neki csillapítót, majd nem múlt és szédült is, akkor másikat írt fel, mert az rossz volt. Később kettős látása lett és az is homályosan, erre megijedt az orvos és kicsit megvádolta a maris tántit, hogy nénike miért nem szólt, hogy ennyire rosszul van, beutaltam volna kórházba. Ki is vizsgálták és kiderült, hogy egy daganat az agyában. Kicsit pihentették, eltelt egy hét utána mondták neki, hogy hazamehet. Hogy, mégis mi van (?) gondolta magában.
Bezzeg ha a gyurcsánnyi annyja lenne, akkor törődnének vele. Vagy ha Lendvai annya lenne, nem hagynák hogy szédelegjen, hogy kettőt lásson.
9. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
Nem így van?
Ha gyurcsánnyi annyját kezelnék, akkor kézről-kézre adnák az orvosok, mármint az anyját.
Letettek róla, nem mernek kockáztatni. Inkább halljon meg magától és szenvedjen otthon, mint hogy valaki felvállalja annak azt, hogy ott marad a műtőasztalon.
Ha én lennék Gyurcsánnyi annyja, akkor összekapnák magukat.
Aztán eszembe jutott a mentős, az Egressy-Hungária sarkán állt és a kocsi mellett cigarettázott unottan, egyik lába a másik elé, beleszívott és nézte a földet. Mellette egy halott ember, de lehet hogy csak egy hajléktalan, a márványlapok alá fészkelte magát be és ott meg is halt.
Gondolkodtam rajta, hogy most Ő ott minek ácsorog, miért nem megy a dolgára? Az már úgy is meghalt.
De csak halálában járt ki neki az a tisztesség, hogy nem hagyták magára. Amíg élt a kutya sem volt mellette. A mentős is csak hivatalból, mert várta a halottszállítót. Hogy is nézett volna ki, hogy kimegy, megállapítja hogy halott és aztán ott hagyja, hogy majd jönnek érte.
Aztán lesz, ami lesz, az iskolások is ott mennek el mellette meg babakocsit tolnak. Nem rossz ha kerüljük a tabukat, tegyünk úgy mint ha élne, ne törődjünk vele.
Eszembe jutott Páfrány a volt brigádvezetőm. Festőnek tanultam egy cégnél és voltunk vagy nyolcan. Egyedül csak én élek, én vagyok életben. Ha Gyulán jártam mindig megkerestem Páfrányt, elmentem a kocsmába és tudtam hogy ott ül. Megveregeti a hátam, hogy mivan Culi, aztán a lényegre tér, nincs egy kis pénzed?
Adok neki, meghívom sörre és fizetem a cigijét is, hagyom neki hogy tanoncként kezeljen. Megérdemli, mert valaha ember volt, akire felnéztem. Sztorizgat és jókat nevet, néz körbe a kocsmába, hogy látjátok itt van Culi, ne tudjátok meg mekkora arc, egyszer átverte az egész brigádot és belekezd. Megakar felelni a pénznek, amit a zsebébe raktam, hogy szolgáljon érte, valamit cserébe, pedig nem kéne. Jobban örülnék ha leülne és őszintén magába nézne, majd a szemembe, hogy Culi mit csináljak?
Akkoriban gyönyörű felesége volt, lánya, úgynevezett államszocializmus, lehetett tervezni. Lakást is vett, egy egész brigádot vezetett. Még esti iskolába is járt, volt neki tartása. Igazi apa jellem, lehetett adni a szavára. Egy darabig hittem benne, hogy nem végleges az állapot, visszafordítható még, de legbelül mindig is tudtam, hogy így fog meghalni és féltem tőle, nem mertem bevallani magamnak. Rajta csak Isten segíthetett volna, de inkább a pénzre kérdezett rá, hogy van e.
Pedig ha Istent kérdezte volna, akkor azt rá is bíztam volna. A pénzt azt nem lehetett, ezért adtam neki csak egy keveset.
Van egy ismerősöm, aki az Apehnál dolgozik elismert informatikusként. Hetente lopkodta ki a jobbnál jobb alkatrészeket, a csúcsgépéhez, amit papíron már leselejtezett. Tényleg olyan gépet épített, amiről mások csak álmodni mernének. Megrendelte papíron, mert csak úgy lehetett. S mivel Apeh ugye a legkorszerűbb alkatrészeket rendelte be. Majd kis időt várt és írt egy jelentést róla, hogy tönkrement nem garanciáztatható, leselejtezett és kilopta.
Vakargattam is a fejem mikor néha a fölösleget árulta és mondtam neki legalább adnád olcsóbban, hisz ugyanennyi a boltban. Azt mondja minek, ezek úgy is hülyék, nem tudják és megveszik aztán röhögött.
Mondtam magamban, hogy ilyenkor hol van Isten, aki azt mondta, hogy:
Ez 16,43
Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.
Biztos nincs is, hogy ez megtörténhet. Elteltek évek és már nem tudtam a telefonszámát fejből, mikor kaptam a hírt, hogy bankból kijövet az utcán összeesett és kihívták hozzá a mentőt. Mire felébredt ellopták a kabátját és 1.8 millió forintot, ami a zsebében volt, meg egy órát, amit az apjától örökölt. Elvitték azt is, nem tisztelték még azt sem.
Én is vittem már bankból ki sok pénzt egyszerű utcai ruhában és egy reklám szatyorban volt, felültem a biciklire és tekertem hazáig. Eszembe is jutott, hogy most biztos volna ember, aki ha tudná, hogy mi van nálam azonnal megölne. Utána belegondoltam, hogy hol van a legközelebbi ilyen, hány méter sugarú körben? Vagy itt jön velem szemben, pont ez? Nem értem minek mászkált az utcán közel két millió forinttal.
Ilyet nem sok ember tehet meg, az öcsém például biztos. Egyszer 25 millió forinttal egy zacskóban sétált végig a belvároson, közben fütyörészett. Ennyivel a zsebemben én sem tudnék mást tenni, hiába az oroszlán az nem tud mást tenni.
De ez nem pénz kérdése.
A srác azóta csak rosszabbul lett, néha hetekig bent van a kórházban, nem tudják mi a baja vagy nem akarják de valamivel mindig kezelik, Ő meg hány, sokat. Vagy hiány?
A Maris tánti rosszban van a férjével. Megromlott a házasságuk és elváltak. Különköltözni azonban nem tudtak, mert nem volt pénzük másik lakásra.
Így aztán maradt a közös fürdőszoba, wc és konyha használat, de külön szobával. Mindkettő zárta a magáét. Odáig fajult, hogy ellenségekké lettek. Egyik kiköttette direkt a villanyt a lakásból, a másik meg ellopta a szappant, fogkefét, megkeserítették egymás napját. Ott aludtak egymástól néhány méterre azok, akik megosztották magukkal az ágyat és tervelnek, forralnak, hogy hogyan ártsanak a másiknak. Nincs szenvedő alany, ehhez két ember kell.
Mondták is neki, hogy Tánti békülj ki a férjeddel, hidd el jobb lesz, ne a barátnőidre hallgass. De hát ha igazuk van tüzelte. Persze a barátnőinek könnyű volt, könnyen uszították Őt, mert haza csak egyedül Ő ment, a többiek meg röhögtek a markukba ha állt a bál közöttük.
Most milyen jó lenne ha törődne vele a Józsi. Eltelt sok év a haraggal, majdnem tíz. Elfáradtak, belefáradtak csak haragudni nem.
A Tánti nemsokára hazamegy a Józsihoz, de nem hozzá csak oda és kettőt lát majd belőle, azt is homályosan.
Valahogy át kéne vezetni a sztorit a következőbe egy ügyes csellel, mert nem szeretném ha kiderülne, hogy nincs semmi köze a kettőnek egymáshoz
Szóval hiába tekersz, hiába hajtasz, hiába került sok pénzbe. Ha elveszted ne okolj senkit se, Isten lépett közbe.
67.
Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te szívednek rettegései miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.
Jaj majdnem elfelejtettem:
Volt egy ismerősöm, aki még ember...mielőtt amputálták a lábát, alaposan megmosta és levágta a körmeit, lévén pedáns ember.
Ha lehet ne kattints rá, nem szép látvány.
[link]
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
6
A függetlenség napja
Tegnap mikor mentem a fiamért az iskolába, azt kérdezi tőlem a hangjából kicsengő felelősségre vonással, hogy anya megengedte 5. osztályos koromban egyedül járjak kerékpárral az iskolába.
Legbelül Ő ezt már elhatározta, nem a véleményemre volt kíváncsi, hanem az engedélyemet kérte.
Mondom neki ez nem az ötödik osztálytól függ, hanem az érettségedtől. Ha megbízok már benned annyira, hogy biztosan tudjam eljutsz iskolába és haza is jössz, ha úgy ítélem meg akkor természetesen járhatsz egyedül.
De egyébként is miért lenne jó neked egyedül iskolába járni, nem jó neked velem? Sok gyerek, akinek elváltak a szülei hogy megörülne ha az apja vinné iskolába, mert neki nincs, nem megy vele soha. Az rád irigy, a te apád nyom az iskola előtt egy pacsit, utánad néz az ajtóba, hogy felértél e a lépcsőn, nem botlottál e meg. Aztán megy a dolgára, viszont napközben is sokszor eszembe jutsz fiam, hogy ki ül melletted, hogy beszélnek veled, mit ettél, nem fázol, és legfőképp figyelt rád valaki, amíg én nem? Kilátszik az inged alól a hasad, pacuha vagy, megfázik a derekad, odalépett hozzád és betűrte az inget vagy elnézett mellette és dolgára, hogy nem az enyém, nem én nemzettem.
Fiam!
Így csak én szólíthatlak. Ez az én tisztem, az apád vagyok, egyszerű szavak, mégis elhordozzuk egy életen át, amit hallottunk apánktól.
Egy darabig jött mellettem a kerékpárral de éreztem magába zárkózott, nagyon bántotta, amit mondtam, hogy én döntöm el mikor mehet egyedül majd iskolába.
Duzzogott, de nem az a hisztis fajta, hanem mélyebb fájdalom, beletörődés. Aztán a piros lámpánál odafordult hozzám és azt mondta, hogy apa te engem rosszul ítélsz meg.
Kicsit felemeltem a hangom, hogy ezt azért bízd rám fiam, még kicsi vagy. Majd vigyorogva odadugtam az övé mellé az arcom, hogy együtt néztünk ugyanabba az irányba, Ő direkt nem vette észre, hogy a kerékpárról oldalra hajolva a derekamat ketté törve kockáztattam meg, hogy mosolyt csaljak az arcára. Mikor már feladtam, elvigyorodott és rácsapott a térdére, hogy apaaaaaaaa, de már rötyögött hozzá, ne csináld ezt veleeeeeeeeeem és sértődötten nevetett, mint aki már szabadulna belőle, nevetne, de még meg akarja mutatni, hogy Őt bizony ki kell engesztelni.
Mondtam is magamban, hogy kutya vigye tényleg megszakadt a szíve, de még is én döntöm el s tényleg nem bízom meg benne. Fontosabb neki, hogy elengedett kézzel menjen, mint hogy biztonságba hazaérjen, még gyerek.
Valahol mélyen azért éreztem a következő nap szelét.
Annak reggelét. Hajnalban azt álmodtam, hogy egy ember nyomja be az ajtónk kis ablakát és belül van már a keze, ordítottam a nejemnek, hogy hívd a rendőrséget és vidd a gyerekeket ki az ablakon. Tartottam az ajtót és az ember körme belehatolt a kezembe, felszakította a bőröm, de nyomtam az ajtót, nekifeszültem és tartottam. Megvártam, amíg a nejem a gyerekekkel biztonságba ér közben kerestem valamit, amivel felsérthetem a kezét, hogy visszarántsa. Éppen emeltem a kezem, hogy fiam feküdj le, mert arra ébredtem hogy felült mellettem az ágyban de nem ébredt fel. A kisebbik átjön hozzánk az ágyba és rendre azt csinálja, hogy a kezével a hátamat kaparássza vagy a lábát nyomja a hátamnak. Most egyszerre mindkettőt. Nyomott a talpával el és a körmével kaparászta a hátamat, beépült az álmomba.
Sietnünk kellett, mert Benjámint vitte a nejem kórházba én meg Leventét iskolába.
Kicsit feszült voltam a kisebbik műtétje miatt, hányingerem és hasmenésem lett ettől, tudtam hogy muszáj őt műteni és el fogják altatni. Félelmetes, eszembe jut hogy volt már olyan szülő, aki mikor nyílt a műtő ajtaja sikoltott, mert meghalt a fia és utána temették. Pedig hogy eltekerhettek volna másnap iskolába és csaptak volna egy orrtörlőt, utánanézett volna, hogy nem e botlott meg lépcsőn, amíg látja s ment ő is a dolgára. Napközben meg eszébe jutott, hogy figyel rá valaki? Törődnek vele?
Fiam!
Így csak én szólíthatlak, ez az én tisztem, az apád vagyok.
Mint Isten a teremtő, az ember a teremtmény.
Ellopták a kerékpáromat. Indulnék a gyerekkel iskolába, a nejem már a kocsiban ül a gyerekkel s látom a tekintetében, hogy ideges, zaklatott. Nem baj apa, majd megoldod, feldolgozod, ez csak egy helyzet. Legalábbis így szoktuk egymásnak mondani ha keményedik a helyzet, majd feldolgozod.
Hisztis, raplis picsát látunk együtt, aki semmiségekért vinnyog s nem jutott neki dinnyeföld, akkor összenézünk, hogy nem baj majd feldolgozod.
Tényleg ezek a hisztisek tudják olyankor, hogy Ők csupán hisztiznek, érzik a dolog súlyát vagy ennyire ostobák? Érzelmi zsarolás, gyere egy pacsira, az hat.
Fiam! S kerestem a megfelelő szavakat, hogy hogy is mondjam el, hogy mondjam meg neki. Fiam! Isten ma a pártodra állt velem szemben. Tegnap nagyon is tévedtem, te eltudsz már menni egyedül iskolába. Futottam egy darabig mellette, be a ligetbe és utána elengedtem Őt életében először, a kényszer vitt rá, ha rajtam múlt volna még várok vagy 5 évet. De most sietnem kellett a kisebbhez, talán éppen altatják, futottam át a liget végébe. Eszembe sem mert jutni, hogy a nagyobbikat éppen most gázolja el egy autó, biztosan érezném a lelkemben ha megtörténne. Látványosan összeesnék vagy valami ilyesmi. Bele sem mertem gondolni, olyan kis gyámoltalan.
Közben beértem. Be a kórházba de még az ágyon ült és számára ez egy szokványos reggel. Bőven volt még idő a műtőbe kerülésig, megöleltem és megiramodtam gyalog hazafelé. Elküldtem pár üzenetet, feladtam hirdetéseket és eszembe jutott, hogy kiszaladok a verseny utcai piacra és megnézem nincs e ott a kerékpárom. Már terveztem is, hogy oda állok a nigger elé, aki támasztja és rajta a tábla, eladó. Nyakon verem kétszer és közben hívom a rendőrséget. Majd ha könyörög, hogy ne tegyem, visszaveszem a kerékpárt s kérek még ötezret, mert a lakatot is levágta. Már azt is elképzeltem, hogy nekiáll méltatlankodni az a lakat nem is ért ötezret, nem a zapád faxát és leverek még egyet, erre ideadja a pénzt vita nélkül. Felülök a kerékpárra, megyek veszek egy 4000 Ft-os lakatot, a maradékot meg elsörözöm stressz ellen.
De nem is ilyen ember vagyok, a kerékpárom sem volt kint. Csak eszembe jutott, hogy a rendőr kit hív ha bajban van. Magát Istent? Van olyan rendőr, aki hisz Istenben? Na nem úgy vasárnapi kiöltözömösen és sutba vágom a viperát, addig amíg a pap prédikál. Hanem az a szívből fajta, hogy éjjel is eszébe jut Isten, meg nappal is, meg este s aztán ha álmodik, hogy nyomják be az ajtót és ordít, hogy hívd a …..és megakad a lemez. Rendőrséget?
Aztán napközben, de el is telt. Majd megint mentem a fiamért. Nejem még reggel lecsekkolta telefonon, hogy beért. Engem meg várt az egész tanári kar, ahogy mentem érte. Na jó kicsit túlzok, de a nevelő tanár az felelősségre vont, hogy a Levente azt mondta mehet haza egyedül, mert a szülei megengedték és a nap vége felé hisztizett, hogy őt elengedjék. Megköszöntem hálásan a tanárnak, hogy nem engedte, láttam rajta nagy kő esett le a szívéről, biztos harcolt a gyerekkel.
Fiam! Reggel mikor életedben először elengedtelek egyedül, akkor azt gondoltam magamban, hogy Isten megmutatta számomra, hogy neveljelek minél előbb önállóságra és ha lehet engedjem el a kezed. De ez a hiszti, amit ma előadtál, hogy engedjenek egyedül haza és csóváltam a fejem, hisz megvolt beszélve fél kettőre megyek érted. Eszembe jutott apám, hogy mit kellett kiállnia miattam, amikor én ekkora voltam. Feljelentették a rendőrségen, pedig nem álmodott rosszat, nem is sejtett csak elkerekedett a szeme. Az előzmény az volt, hogy a Lukucz Pista volt külföldön repülővel és miután visszajött elkértem tőle a repülőjegyét is kisatíroztam majd átírtam az úti célt is és az adataimat Rómára.
Szeméttelepen találtam 2db díszes konyakos üveget, mindkettő római kort ábrázoló kupakkal volt ellátva. Én a nyári szünidőt Vésztőn töltöttem egy juhász mellett, szenzációs nyár volt, de a többiek előtt szégyelltem bevallani, mert Ők tehetős szülők gyermekei voltak. Ha nem is külföldi nyaralás, mert akkoriban nem nagyon lehetett külföldre menni, de egy Zánkát simán bevasaltak a szüleiktől.
Hogyan állhattam volna eléjük, hogy egész nyáron birkákat őriztem és megtanultam elletni őket meg azt, hogy mi a száj és körömfájás, hogyan védekezünk ellene, mit kell tenni vihar idején. Még kolbászt is csináltunk birkából és egyszer mindentől messze kint aludtunk a réten egy fa alatt és bográcsban főzött az öreg szegfűgomba levest, csodálatos íze volt.
Már az első nap megmutattam a repülőjegyemet mindenkinek és az egyik üres üveg is a táskámban volt, meséltem a tengerpartról, a halakról, kagylókról, sziklákról és fehér homokról, apró szigetekről és fagylaltról amit ingyen adnak ha lemész a partra. Szép a naplemente is, ahogy felemészti a tenger a lemenő napot.
Valamelyik okostojás rögtön szaladt a tanáriba elújságolni, hogy a Zvolenszki Zoli volt külföldön Rómában és tengeralattjáróval is mentek az Apjával, olyannal, amelyikből lehet látni a cápákat meg a tenger alját. Behívattak és több tanár is kihallgatott, megnézték a repülőjegyet.
Másnap Apámat elvitték a rendőrök kihallgatásra, az öregem teljesen magába zuhant aztán meg röhögött, hogy egy 10 éves gyerek rászedett egy egész tanári kart. Csak nagy a képzelőereje, tudni kell kezelni. Nem lett következménye a füllentésemnek, apám egyáltalán nem szidott meg, az igazgatót kereste meg a lakásán egy este és a helyére tette a fejét.
Ilyen az élet, add tovább Fiam
[link]
Tudja a halál
''Kettisz,2007. jan. 18., csütörtök - 22:21] Ha előbb halok meg, megtartod a búcsúbeszédet? De röhögcséges legyen ám! :Đ ''
Jártam már úgy, hogy láttam temetési menetet és eszembe jutott, hogy az utca túloldaláról nekiállok hahotázni és a térdemet csapkodni. Szerencsére sosem csináltam meg. Mikor nagypapám temetésén voltam a szánalmas és bunkó, képmutató rokonok láttán eszembe jutott, hogy megérdemelnétek, hogy hangosan kiröhögjelek benneteket gyalázatos banda. Mennek ki a temetőből de már pusmognak az orruk alatt, évek óta jól karbantartott sérelmek jönnek a felszínre.
De nagyapám számomra nagyon kedves ember volt. Nem mertem megnézni a nyitott koporsót, félelmetes látvány volt a teste. Rengeteg emlék, rengeteg nevetés, mindegyikre szívesen gondolok, az nem lehet, hogy ő nem él, olyan nincs.
Nem mentem oda a koporsóhoz. Nem tudom melyik nehezebb. Odaállni egy nagyon közeli hozzátartozó mellé, a koporsójához és megsimogatni a jéghideg fejét és várni, hogy kinyissa a szemét vagy tűrni, hogy nem tehetek érted semmit, ez már csak a testem, elszabadult a lelkem, nem vagyok ura a helyzetnek és átadni a testünket az enyészetnek. Rossz belegondolni, hogy a halálom fájdalmat okozhat másnak, próbálnám alóla felmenteni Őket, de az én életem nem az én kezemben van.
Volt egy időszakom, amikor nagyon sokat gondoltam a halálra és félelemben teltek az estéim, rettegtem tőle. De olvastam egy mondatot a Bibliában:
Péld 14,32
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
Ez számomra egy ígéret volt, persze nem véletlen. Átéltem már néha hogy egy bekövetkező eseménytől nagyon féltem napokon át és görcsben volt a gyomrom s maga az esemény gördülékenyen ment és haszonnal szálltam ki belőle, megkönnyebbülve. A saját halálommal kapcsolatban is így gondolkodom, ha Isten létezik és ezt megígérte, akkor bizton így lesz. Ha meg nem létezik lesz, ami lesz
Közben megszületett a második fiunk Benjámin és Ő elvonta a figyelmemet erről a korszakról. Talán ha idősebb leszek már egyáltalán nem fogok félni tőle, találkoztam már olyan idős emberrel, aki várta a napját és közben mosolygott aztán békében távozott. Keveseknek adatik meg.
Pár éve azon kaptam magam, hogy a hátam közepének sem hiányoznak az esküvők. Nem szeretem, ahogy a leittasodott rokonok ugrálnak és forgatják a derekát az elhájasodott párjuknak és dobálják a tízezreseket, mindenki csak egyet a nevét gondosan ráírva, nehogy kimaradjon a névsorból. Jegyezd meg jól, hogy adtam.
Amellett, hogy kedvelem az ifjú párt még jók a levesek, forró és gazdagon. A sültek, a sütemények és mindenki összenevet, csak néha érzem hogy kötelezően örül, csak nem ülhet egy sarokba a fejét támasztva.
Egyszerűen csak nyűg és teher, nem szeretek viháncolni meg indián ugrásokkal szökdelve kipenderedni a középre és nyomni a twisztet fenyőre.
Pedig jó az, volt hogy roptam és az egész család filmezett, így mulat a magyar, Zoli elengedte magát. Dehogy, Őket engedtem el, már nem erőltetem.
Sosem értettem miért jó az, hogy vacsora közben ordítozni kell, mert olyan hangos a zenekar, kicsi gyerekek is vannak. Ha én rendezném, akkor a vacsora idején a zenészek is asztalhoz ülnének, hogy csendesedjenek el, vacsora közben kanalak csörgését és meghitt nevetést szeret hallgatni az ember, nem a sej haj rozit.
Meg egy lakodalom kellős közepén senkinek nem jutna eszébe Isten.
Egy halott mellett állva pedig csak eszébe jut, hogy ennek az embernek most hol van a lelke?
Egyik nap mentem kerékpárral a Városligeti fasorban és megláttam az út szélén egy füstölt sertéslábat vagy körmöt, amiből a körömpörkölt készül. Anyám nagyon jól tudja csinálni, tiszta ragacs utána az ember keze, meg kenyérmorzsás a tunkolás után. Jól is esik utána a langyos szappanos víz közben a számban az utolsó húscafatokkal küzdök, a nyelvemmel tolom ki a fogaim közül és nyelek egyet. Belenézek a tükörbe és hirtelen rájövök, hogy elgondolkodtam. Ilyedten a kormányhoz kaptam, hogy jajj hisz én a Városligeti fasorban vagyok. Csináltam már máskor is ilyet. Elgondolkodtam és vagy 10 perc után vettem észre, hogy előzgetem közben a kocsikat a dugóban, hol a fenében jártam eddig kilométereken át, hogy hogy még élek?
Itt van ez a füstölt sertésláb, ami ha anyám kezébe kerülne..., de ezt már mondtam és ráadásul Katalin, ez a neve.
Ez a láb nemrég még egy sertéshez tartozott, az taposott vele a disznószarba és érezte, amíg élt vele, hogy mi hideg, mi meleg a forró moslék rácseppent a hideg hóban és ilyenek, egyszerűen csak sertéskedett.
Föl sem tudta fogni, amit én, hogy Ő (egyáltalán személy?) milyen finom, sőt nagyon is nagyon, mindjárt ott van a sertésborda rántva, éttermekben a töltött.
Hogy került oda a földre? Henteskocsi zötykölődött?
Mit akartam ezzel mondani? Temetés, esküvő meg sertésborda. Az előbb még az eszemben volt, hogy hogy kötöm össze a végén, hogy fonál legyen belőle, ami követhető.
De sajnos én mindent úgy írok le, mint aki a cseresznyefára mászott éhesen és kapkodta a fejét, hogy itt is egy érett, ott egy bordó, de már a szám is tele meg mindkét kezem. Nekiülök írni és zsonganak a gondolatok a fejembe, hogy jaj ez de jó, olyan mint ha én gondoltam volna, hozzám hasonló. Hopp ott egy érett, ez meg mindjárt kicsattan és a fele már papíron van de mire kigondolnám és elérném a billentyűt már egy másik van a fejemben. Csak napok múltán jut eszembe, amikor visszaolvasom, hogy mit felejtettem ki belőle, hogy kerekebb legyen.
1.Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
5. Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
Préd 9,12
Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
0
Rent a like
Első beszélgetőpartnerünk azért kérte arca eltakarását, mert állítása szerint olyan információ birtokába jutott, mely miatt veszélyben érzi az életét.
Hagy mutassam be önöknek most csak a hangját, hölgyei és uraim, kedves nézőink, fogadják szeretettel a hangyát.
-G: Elsőként hagy kérdezzem meg, miért választotta ezt a nevet: hangya? Ez valami utalás vagy vonzalom?
-H: Úgy gondoltam jobb ha nem hagyok felesleges nyomot magam után, olyan mint Katalin, Sára, István vagy Jakab, Mónika, Eszter, Zoltán, Tamás vagy épp a Katalin, de mondtam ezt már egyszer?
-G: Nem gondolja, hogy túl egyértelmű következtetést vonhatunk le a hangjából? Mert egyértelműen nő, csak férfivé változtatta.
-H: S ha férfi vagyok csak nővé változtattam a hangomat, mégpedig olyanná, akit férfiutánzó hanggal áldott meg az ég?
-G: Mi lenne az az információ, amit szeretne megosztani velünk?
-H:
Péld 6,6
6. Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
7. A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
9. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10. Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11. Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12. Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13. A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14. Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
15. Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
-G: Úgy érti egy idézet a Bibliából?
-H: Nézze uram! Én csak egy kis hangya vagyok ebben a bolyban, hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a maguk eledelét.
-G: Nem értem önt, miért érzi úgy, hogy veszélyben van az élete, csak mert fejből tud egy Bibliai idézetet?
-H: Hagy kérdezzek én is egyet Guga úr! Ön hány Bibliai idézettel tudna nekem szolgálni fejből?
-G: Az őszintét megvallva egyel sem. De azért párat már hallásból ismerek, vagy ha látom valahol, akkor eszembe jut. Tudja, mint mikor megkérdezik, hogy ismerem e az amerikai zászlót?
Persze, hogy ismerem. Jó akkor rajzolja le pontosan! Aztán csak állok ott bambán, mert nem tudom hány csík, hány csillag, mire merőleges és van e a kéken, fehéren és piroson kívül másik szín?
Nem tudom lerajzolni pontosan, de megismerem, azt is tudom , hogy minden csillag egy-egy államot jelöl.
-H: Látja ez ebben az életveszélyes, hogy valamit csak épp, hogy megismerünk és már is hiszünk benne, de semmit nem tudunk róla pontosan.
G: Ezt értem, de még mindig nem, hogy miért érzi úgy veszélyben van az élete?
H: Képzeljen el egy olyan játékot, ahol van mondjuk ezer induló és csak egy lehet a befutó, mindenki meghal csak egyedül az az egy hitt abban, hogy biztosan él és a helyes utat járja.
G: Látom hova akar kilyukadni, de a másik 999 ember is abban hitt, hogy a saját hite helyes, aszerint élt, úgy alkotott évezredeken át, letűnt kultúrák és legújabb kori vallásburják.
H: Van egy egyetemleges törvény, ami minden országhatárt lefed. Képzelje csak el, hogy ha átlépjük az országhatárt, akkor van olyan ország, ahol egy szelet sertéskaraj főben járó bűn, tisztátalan. Furcsán érzi magát az ember olyan közegben, ahol számára megszokott dolgokat ítélnek el, sőt némely esetben kimondják bűnöző vagy bíróság ítéli el, mert olyat tett, ami az ottani törvények szerint büntetendő.
De, aki az embert alkotta, a működési elvét, a földet, hogy mint az óra úgy járjon. A felfoghatatlan erőket és távolságokat a gondolatokat, amivel vizsgáljuk, a mélységeket.
De mi van ha nem helyes a hitem, vagy ha nincs is semmi, leoltják a lámpát és kész, sötétség örökre. Se hang, se fény, se érzék, se harag, se öröm nincs, az sincs, hogy nincs annyira nulla. Akkor az emberek miért éltek annyi évezredet, gondozták és féltették, utódjaikat trónra emelték az ősközösségből, ahol még nem is volt kocsma, ide a magasba, ahol ülök a billentyűzetem előtt s beültetek egy gondolatot az agyadba, amelyik megkérdezi tőled, hogy ha Mózes, vagy Ádám és Éva most látna, vajon fontosnak tartaná e az utódlást, hogy idáig jutottunk?
Nem kéne alább szállni, esetleg Istenhez?
G: Ez igen, ezt nevezem, szépen megfogalmazta kedves hangya, hangyás, hangyagyás. (látjátok, most magamat dícsérem: a szerző)
Azt hiszem ezt le sem adom riportba, mert gyenge és nevetséges, ne haragudjon hölgyem de engem mindenki bolondnak nézne ha ezt leadnánk adásba, felérne egy öngyilkossággal. S ezzel most nem bántani akarom, biztos a jó szándék vezérelte önt, az én kezemet meg a főnök köti meg, a jövő hónapban is szeretnék kapni fizetést.
H: Áá erről van szó, a pénz, mindig az van előtérbe, pénzért mindent.
Hisz Ön Istenben, melyikben? Szokott korábban kelni ha plusz pénzért dolgozik? Szokott tovább maradni egy kis jussért vagy egyel több napot dolgozni? Számolja össze hány órát és napot dolgozott, hogy több pénzhez jusson? Mennyi mindenről lemondott a pénz érdekében, eldobott emberi kapcsolatok. Ez a pénz hatalma, egy valóságos Isten, kézzel fogható, felhalmozható és ha valakinek szólsz tedd ezt, tedd azt nézd meg megteszi, csak pénz kell neki, olyanok, mint a szolgák.
G: Hölgyem! Már bocsánat, hogy így nyíltan felfedem kilétét a kamerák előtt, már nem vesznek, nem megy ki adásba. Ön nincs tisztában az alapvető emberi értékekkel, az együttélés szabályaival. A pénz csak egy norma, egy viszonyítási alap, hogy mi az amit megengedhetek magamnak, mennyire végzem jól a munkámat és társadalmilag hol foglalom el a helyem. Ha egy éhezőt látok az út szélén, ahogy koldul, akkor kényelmesen hátradőlök és belül megjelenik egy mosoly, hogy engem nem versz át, nem elég, hogy nem dolgozol még tőlem tarhálsz, hogy ne is tudj magadról, én sem tudok rólad, csak ha kell egy indok kire haragudjak. Ez nem változott Mózes óta vagy hogy mondta, biztos az a tutajos, özönvíz vagy mi, aki megevett egy fürt erjesztett szőlőt és látomása volt tőle, becipelt egy elefántot valami teknőbe, hogy ezt most én megmentem aztán elengedett néhány galambot és kiszellőztetett, huzat lett és olyan, ami feláztatta az özönvízszerű könnyeket, há-há nevetnem kell, mindjárt sírok.
H: Uram Ön menthetetlen. Egyrészt Noé, másrészt tipikus amerikai zászlós eset. Pontosan nem tudja, de biztosan állítja, hogy amit mondd az igaz.
Így van vagy nem? Most igazat beszélt vagy hazudott? Hisz abban, amit mondott?
G: Ne nevettesse ki magát hölgyem itt mindenki előtt, nem ülök fel a kérdéseinek. Lehet nem vagyok egy rutinos vitapartner csak egy egyszerű riporter, de van végzettségem, ebből élek és mindenki elismer. Tudom mit beszélek, ne jöjjön nekem Istennel. Komolyan nem értem Önt, hogyan hiheti azt, hogy csak az az egyedüli igaz, amit ön gondol? Már eleve ezért a tényért nem is kéne szóba állnom magával, mert az emberi kapcsolatok alapja a kölcsönös tolerancia. Meghalok és biztos ott lesz egy Isteni fegyőr hatalmas dudákkal és a falhoz állít terpeszbe, megmotoz tetőtől talpig, megáll a szívem fölött és belemarkol, hogy hopp itt találtam valamit, egy eldugott dolgot, maga rejtett életet élt, másnak mutatta magát végig, adja csak a kezét. Láncra vernek egy katlanba, amit az ördög forral és Hitler lesz a szomszédom. Ennyire rossz ember lennék? Akkor milyen az Isten, akiben maga hisz, hogy ennyiért elítél?
H: Nem ennyiért és nem is ítél, hagyott egy menekülő utat, hogy aki azon jár megmarad. Az összes többi hazugság. Mindenki halott, aki azon jár.
G: Ha ez így van, akkor miért nem gondoskodott róla, hogy mindenki beérjen a célba, ebbe a nagy labirintusba? Na most megfogtam magát, erre feleljen, ha olyan nagy Isten, nincs meg hozzá a hatalma, hogy mindenkit megtartson, hogy mindenki túlélje? Tétlenül nézi és jót mulat magában, hogy én tudtam előre.
H: Hirdetik, úton, útfélen vagy maga még nem hallotta Jézus nevét, elvitte mindenki bűnét, mindenki bűntelen és tiszta, a vérével lemosta.
Vonszolták már magát erőszakkal cukrászdába s enne ott jó ízűen egy krémest?
Vegye úgy, hogy megvan hívva.
Péld 16,25
Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
3
Apja fia zsigertörténet
Zsenge koromat egy tanyán töltöttem, ott cserepesedtem fel, cserepedtem vagy mi. Felénk akkoriban nem nagyon lehetett látni rendőrt, de egyik délután a szomszédunknál kint voltak két autóval is, mindenki kigyűlt a gangra oszt onnan néztük, füleltünk. Kiderült valami rablás, betörés miféle.
Elvitték a kamrából a kolbászt meg szalonnát és 2db fúrógépet.
Mindenki értetlenkedett, hogy ki tenne ilyet? Aztán mikor rendőrök elmentek anyám csak átsomfordált, hogy mondjad mivót Icukám?
Másnap bilincsbe verve vitték haza a fiát, a piacon megbukott a 2 fúróval, szalonnát meg eladta, de valaki látta és szólt a rendőröknek, hogy megvan a tolvaj. Az annya ölelgette csak a srácot, ahogy megvolt bilincselve, furcsán vette ki magát, hogy nem tudta visszaölelni az anyját. Szív megszakad, mit csináltál édes fiam, mire kellett a pénz, aztán csak szorongatta. Rendőrök is ráhagyták, mert egyik szülő sem akart feljelentést tenni, elengedték. Az mit kapott este, zengett a ház. Nem tudom az apja lekevert e neki egyet, mert már nem kölyök volt, amolyan 25 éves forma, bajusszal. De tény, hogy sírt és záporoztak a vádak. Napokkal később elköltözött otthonról és hosszú évek múlva láttam viszont a gyulai várfürdőben, ült velem szemben oldalán egy kis könnyű nőcske vihogott, a srác biccentett, de különösebben nem ugrott a nyakamba zokogva, még mindig bilincsbe volt a keze.
Nekem meg az járt a fejemben, hogy mi visz rá egy gyereket arra, hogy kirabolja a szüleit ilyen kevésért. Annyira nincs köztük kapcsolat és annyira távol vannak lélekben egymástól, hogy nem hisz benne megtudják oldani a szülei azt a gondot, amihez a pénz kell?
Aztán lám-lám milyen a szülő, magához öleli és akkor döbben rá a saját hibájára, hogy elhanyagolták, pedig ott élnek vele egy házban, ugyanazt az ételt eszik, ugyanannál az asztalnál és mégis megesik.
Eszembe jutott az is, hogy ha biztosan tudnám, hogy valamelyik hozzátartozóm holnap meghal, akkor egész végig vele lennék és beszélnék hozzá, hogy még amennyit lehet vele legyek. Van már olyan a családunkból, akinek szívesen az ágya mellé ülnék és megfognám a kezét, beszélnék hozzá napokig, amíg még lehet. De már elengedtem, csak a tudat, hogy azt is biztosan tudom, hogy amíg élt nem nagyon kerestem, mindig találtam indokot, hogy most ezért, mert sietek. Aztán egyszer elmentem hozzá, jó is volt, örültünk egymásnak, de többször is volt, hogy megtehettem volna, ha akarom, de találtam egy indokot.
A srácról még annyit, hogy nem ment el az apja temetésére. Nem is tudom mit ítélkezek itt fölötte, mint tudója mi közerkölcs. Inkább nehezen tudok vele azonosulni s ezzel nem azt mondom, hogy különb ember lennék vagy jobb nála.
Nem ismerem milyen volt a kapcsolata a szüleivel, hogy egyszer csak meglopta őket és mindez odavezetett, hogy mikor az apjára ráhulltak a göröngyök, még akkor sem volt benne annyi tisztelet, hogy apám ne menj el és ejtett volna érte legalább egy könnycseppet, hogy ha egy kicsit visszajönnél megbeszélhetnénk. Nem lehet.
A srác mélyen még most is őrzi a haragot apja iránt és elhordozza a sírig, bilincsben van a keze, nincs bocsánat, vagyis sosem tudta kimondani azt a szót.
Péld 19,18
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.
Péld 23,14
Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
Isten szólt hozzátok.
[link]
A beavatás
A nagyobbik fiam Levente10 éves elmúlt. Már kicsi kora óta jelzik a tanárai, hogy figyelmetlen, elkalandozik menet közben, de amúgy alapvetően a feladatokat szépen megoldja.
Ma este első kézből tapasztalhattam meg, hogy ez mennyire igaz. Már régóta terveztem, hogy elbeszélgetek vele komolyan, úgy mint férfi a férfival, amolyan útravaló. Tudod, amire majd évek múlva is emlékezni fog, szerintem az férfias dolog. Csak semmi apakomplexus.
Kettőnkre maradtunk, mondom neki fiam halkítsd le a zenét és elé tettem a Bibliát.
Fiam, úgy érzem eléggé felnőttél és érett vagy ahhoz, hogy ami ebben le van írva azt megértsd. Elsőként úgy gondoltam, hogy olvass bele a példabeszédekbe, épp csak annyit, ameddig úgy érzed kellemes és érdekel, aztán gondolkodj el rajta, holnap meg kérdezd meg.
Ha úgy érzed teher olvasni, akkor tedd le. Ugyanis Bibliát nem akkor olvasunk ha körülöttünk csitt-csatt, anya mosogat, aztán a szennyest rakja be a gépbe, vagy a hűtőben leltároz és sziszeg a fogai közt, hogy ezt nem hiszem el, kifolyt a lekvár, most takaríthatom össze. De nem is akkor, amikor Bendzsó lobog, Bendzsó ugyanis a kisebbik fiam Benjámin. Valamiért Ő nem lett guga. Mert logikus volt, hogy guga (az én vagyok) nagyguga, aztán a nejem középguga, végül Levente lett kisguga. Akkoriban nem jutott eszünkbe, hogy lesz majd egy második fiunk is. Mert ha tudtuk volna biztosan előre, akkor mire megszületik kitaláltuk volna, hogy a kisnél mi van kisebb, talán a legkisebb? És ha lesz harmadik gyerekünk? Legeslegkisebb? Na érted, aztán lett belőle Bendzsó. Ő is eléggé gugás, de már eltérő, guga alternatíva. Olyasmi, amikor az ember rálel egy kincsre, egy megismételhetetlenre, egy igaz gyöngyre, valami eredetire, ami megáll a lábán és önálló életet él, na ez vagyok én a guga. Aztán ezt fel lehet használni, mint lejárt lemezt egy jobb élet reményében és ötvözni a jót és a megismételhetetlent de hosszú szó Istenem.
De nem is akkor olvasunk Bibliát ha körülöttünk csend van, de belül zaklatottak vagyunk, mert mindenre odafigyelünk, azt sem tudjuk hol áll a fejünk, annyi a probléma, de ha ezen múlna, akkor sosem múlik el, probléma mindig lesz.
Nem jut idő Istenre egy gondolat erejéig sem, mert pont ez a probléma. Ha ráfigyelnénk, akkor gondja lenne ránk, megoldaná helyettünk. Van egy olyan mondás, hogy segíts magadon és Isten is megsegít.
Na annyit azért segítek, hogy ez sosem volt igaz, csak az emberek a szájukra kapták. Isten csak a szájukon van, nem a szívükben.
Akkor olvass Bibliát ha feszít a vágy, ha éget a bensőd, hogy megtudd végre, valaki megmondja a frankót és tegyen pontot a végére, legyen igazság végre, megváltoztathatatlan, amit senki sem bírál. Na akkor ülj le és hidd el választ lelsz a problémádra, mikor lélekben szegény vagy. Egy olyan embernek, akinek nincs még a lelkében semmi annak lehet a legtöbbet adni. Akinek a szíve gazdag az mindennel telve van, nem férne be oda már egy csöppnyi igazság.
Odaadtam a kezébe és mondtam most menj aludni, de mielőtt lefeküdnél elmesélem, hogy miről szól. Volt egy király, akit apja halála után választottak azzá és mivel Isten népének királya volt így Isten megkérdezte Őt, hogy mit kérsz tőlem trónra lépésed előtt?
Az pedig a bölcsességet választotta. Isten nagyon elégedett volt és azt válaszolta, hogy ezen a földön legnagyobb kincs, ami megszerezhető, azt választottad, az mindennél nagyobb, az majd gazdaggá tesz téged és valóban. Olyan király volt, hogy messze földön híres, más királyok hónapokig utazták át a földet, hogy fejet hajtsanak előtte és halhassák szavát. De tényleg megnyerte Istent az a király, mert tudott hozni olyan döntéseket szívből, amit mindenki elfogadott.
Volt például a két asszony, akik egyszerre szültek és az egyik ráfeküdt a csecsemőre és meghalt a magzata. De amíg a másik aludt a gyerekeket elcserélte. Amaz mikor felébredt észrevette, hogy nem az övé a gyermek. Ment a királyhoz panaszra az meg azt mondta vágják ketté a gyereket. Az egyik azt mondta rendben, ez így jó lesz (tudod, mint a Süsü, süsü fogjunk lepkét, jóóóóóóóó és lebukott, hogy Ő a süsü robot, a másik meg felszisszent, hogy neeeeeeeeeeeeem, nem szabad a lepkét megfogni és magához ölelte a kiskirályfit). A másik meg azt, hogy ne bántsák, adják a másik anyának.
Kis hatás szüntetet tartottam és megkérdeztem Leventét, hogy szerinted mit mondott a király?
-Levente: elfogadta?
Látod ezért érdemes elolvasnod a példabeszédeket, mert akkor megismered ennek a királynak a gondolkodását, ugyanis annak az asszonynak adta, amelyik azt mondta ne bántsák a gyermeket, hanem adják oda a másiknak, na az volt az igazi anyja.
-Levente: hjaaaaaaa már érteeeeeeeeem és a homlokához csapott.
Isten is így viszonyul hozzánk, inkább azt választotta, hogy elszakítsanak tőle egy időre, hogy ezzel megmentse az életünket és ha már megerősödtünk hitben, akkor fedje fel az igazságot.
Levente bement és egy negyed óra után visszajött, hogy apa kérdezni szeretnék valamit egy címmel kapcsolatban és erre mutatja, hogy Isten testi és lelki áldásainak dícsérete.
De Levente, te eddig ezt olvastad? Bólogat, hogy igen és megbeszéljük a tartalmát, látom érti csak azt nem, hogy Isten miért test? Elmagyaráztam neki, hogy mi a testi és lelki áldások közt a különbség. Testi áldás az, amikor kaptad a bmx kerékpárt. Sok gyerek csak álmodozik róla de soha nem jut hozzá. Neked meg teljesen természetes, na ez testi áldás, mert tudod tekered meg élvezed, hogy mehetsz vele. De nem jutna eszedbe soha ezért hálás lenni Istennek, képzeld el, hogy vannak olyanok, akik egész nap egy tolószékben ülnek, ha Isten megszabadítaná őket attól a tehertől hidd el életük végéig térden járva hálálkodnának érte. Ezért ajándék a kerékpár Istentől, mert te nem csak hogy a saját lábadon mehetsz, kereken gurulhatsz.
De Apa! A tolószéknek is van kereke.
Neked nincs ki a négy kereked fiam, aztán röhögtünk
De fontosnak tartottam elmondani a lelki áldást is, hogy az az osztálytársad, amelyik utál téged, hirtelen anélkül, hogy bármit is tettél volna érte megkedvel téged és figyel rád, nem csak rád legyint hanem elmondja másnak és hozzá mosolyog, képzeld. Megörülsz neki, de soha nem jutna eszedbe hálát adni érte Istennek, hogy Uram köszönöm néked.
Pedig van olyan ember, akit mindenki utál és megvet. Hordozza a terhet vagy a származása miatt, vagy mert úgy tanulta, hogy Ő megvetni való. Már tapasztaltam, az ilyen emberek rendkívül hálásak tudnak lenni egy kis törődésért cserében. Ha meghallgatod őket, megérted, tanácsot adsz, együtt érzel velük.
Nos az ilyen emberek gyengeségével él vissza minden egyes egyház, mert az egyiket azzal vakítják, hogy mit neked bmx Isten Mercedest akar neked adni csak bízz bennünk és adakozz. A másik meg a vállára engedi borulni, hogy ott sírja ki hogy az élet elbánt vele, a kijáratnál találja az adomány dobozt, nem nézi senki hogy mennyit ad, de pontosan tudják. Ha keveset adott, akkor marad a legalacsonyabb pozíció a hívő. Ha sokat kapott Istentől és kulcsa is volt a ládához, akkor lelkésznek hívták, ez egy frigy. A hívő és a lelkész egymás nélkül nem tud létezni, valakinek be kell a pénzt szedni, adakozzatok.
Mit mondd ezzel szemben Isten?
Mt 10,8
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára.
Jártatok már az esztergomi bazilikában? Van ott vagy nem mind arany, ami fénylik?
A Bibliában az arany Isten igazságát és jellemét, becsületét jelképezi.
Mit is kért Salamon király Istentől? Kincseket?
19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Hogy is van ez akkor? Az egyházak olyan kincseket halmoznak, ahol a szívük? Salamon meg olyan kincset halmozott ahol az Ő szíve volt? Igaz ez?
Mondom Leventének, hogy nem azt olvastad, amit mondtam, hanem a Zsoltárok könyvét, mert onnan van a cím, az a testi és lelki áldás. Vissza adtam neki, hogy ha van kedved olvass bele lefekvés előtt a példabeszédekbe is, de láttam már unja, ezért jó éjszakát köszönte, tudtam úgy is gondolkodni fog rajta, ez lesz a szeme előtt, ezzel fekszik le és ha nem is olvassa, reggel azért megkérdezi majd, hogy Apa az miért van, hogy Isten....
Te támogatnád ezek után bármelyik egyházat?
Akkor inkább itt van az enyém hívem
Zvolenszki Zoltán 11773085-07890280
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
1




- AMD Navi Radeon™ RX 6xxx sorozat
- Milyen asztali (teljes vagy fél-) gépet vegyek?
- Házimozi belépő szinten
- E-roller topik
- Fotók, videók mobillal
- MasterDeeJay: Natív 3Dfx Glide Windows11 alatt Voodoo1 és Voodoo2-vel.
- Milyen széket vegyek?
- Azonnali notebookos kérdések órája
- Vezetékes FEJhallgatók
- sziku69: Szólánc.
- További aktív témák...