Azt mindenki tudja, hogy egyszer meg fog halni, de hogy mikor, azt nem, a nap eljön, amikor ma van. Az ilyesmit minden alkalommal vagy holnapra tesszük, holnap lehet, de ma nem. Aztán eljön a nap, amikor a holnap ma van. Ma van a napja.

Végignéztem egy filmet, a befejezését a nézőre bízták.
Stand up guys, két nagyon jó színész Al Pacino, és Christopher Walken, 12 éven aluliaknak nem ajánlott. Ördög ügyvédje, Szemtől szemben, Keresztapa trilogia. A filmezz.eu oldalán megtalálod. Már régóta nem töltök le semmit, online nézek, ami elérhető és emészthető. Nyálgiccs filmek tökömet sem érdeklik. Filmvígjáték hülyegyerekekkel, és ostoba niggerekkel szintén skip. Csak is olyan filmeket nézek meg, ami valami hatást képes kiváltani belőlem, vagy nálam keményebb, vagy kiüt. Már az elején tudtam, hogy nem fogja kivégezni, nem is ezért néztem végig, hanem a párbeszédekért.

Jövök haza, és nem jövök haza. Honda, automataváltós sportautó, fakormányos. Szerintem ezt a napájok, japánok a japán autópályákra találták ki, ahol nem esik hó soha. Ma begurultam rá. Egész család fuvarozva. Két gyerkőc végzett a suliban, nejem is a tanítással, én meg nem kaptam a Husqvarna-hoz láncot. Viszont kihívtak Felsőpeténybe egy laptophoz, hogy nincs internet. Leültem a gép elé, kábellel volt, wifi sehol. Nem lehet bekapcsolni sem a gombjával sem az FN gombbal. A kijelzőn egy kis elszíneződés. Emberünk ismert ember, tévéből is. Kérdezem mi történt? Nem tudja. Én meg biztos voltam benne, hogy cipelés közben valaminek nekikoccantotta a laptopját a táskával. Egyszer már elmagyaráztam neki, hogy a tápegységet és az egeret ne közvetlenül a laptop mellett tárolja, hanem a külső zsebben. A laptop alaplapja kontakthibás lett, már nem érzékelte a wifi panelt, a hdd sentinel is hibát jelzett, pedig, amikor utoljára láttam hibátlan volt. Internet volt, a laptop eldobható, mert a kijelző, wifi panel, szerviz munkaóra többre jön ki, mint egy új laptop.
Ezen felbuzdulva berongyoltam Bagyiékhoz és vettem a nejemnek egy MP3 lejátszót. Heti 2 órát tart gimiseknek énekórát. Eleinte István a király történelme, komolyzene, nagyjából az a lényege, hogy az óra fele arra megy el, hogy maradjanak csöndben, mert mindenki üvöltözik, lehetetlen tananyagot leadni, vagy bármit. Köszönjük meg mélyen benyalva a liberális törekvéseknek, amikor a tanárnak már nincs tisztessége, mert bármit a fejéhez lehet vágni, szülő bejön a haját lekiabálni, s megfenyegeti, hogy holnaptól már nem lesz állása. Ez nem fikció, teljesen reális, ez a valóság. Liberális gondolkozás. Akár egy budi, amit nem takarít senki. Hja, az iskola államosítva lett. Krétát, szivacsot a tanárok veszik, ha kapnak fizetést, megköszönhetik. Az egyik már kilépett a logopédiáról, mert 3 hónapja nem kapott fizetést. Nem takarít senki, mert a takarítókat kirúgták.

Veresegyházon van egy piac, oda szenteltem a felgyülemlett számtech alkatrészeket. Zőccség, hús, minden jó, amit a szem megkíván + rengeteg kínai kütyü és ruha. Van egy elszeparált rész, ahol csak a használt holmit lehet árulni. Korán mentem a nagyobbik fiammal, Leventével. Hajnali négyre értünk oda. Kipakoltuk az asztalt üresen, majd visszaültünk az autóba. Egyszer csak kopognak az ablakon, hogy héé! Pakoljatok arrébb, mert mi szoktunk ide pakolni. Cigányok, nem bérelt hely csak jó szokás. Kérdeztük nagy álomszuszékon, hogy, akkor hová? Akárhová, csak ne ide! Arrébb pakoltuk az asztalt, lassan felkelt a nap, hajnali 6h, és már nagy volt a nyüzsgés. Egyszer csak kiabálnak, hogy kié ez az autó? Az enyém volt, de nem válaszoltam rá. Mikor kipakoltunk belőle, odajött egy dürhő cigány, hogy azonnal parkoljak el onnan, mert az az ő helye.

Az úttestről beszélt, ahol bárki leparkolhat, ha esetleg korábban érkezik. Azt válaszoltam, hogy nem megyek arrébb. Megfenyegetett. Kövér nőhölgy is közbelépett színes szoknyában, hogy meglásd mi lesz. Az lett, hogy kiszúrták az egyik gumit. Valaki jött, s kérdezte, hogy a te autód? Igen. Akkor menj és cserélj pótkereket, mert lapos. Nem tettem, mert, ha kicserélem, akkor azt is kiszúrják. Hadd higgyék azt, hogy végeztek velem, kibasztak velem. A mögöttem lévő Wolkswagen pólónak mindkét első kerekét kiszúrták, sehova sem tudott menni.

Ring a song

Vetül az árnyék, s nem félsz tőle, szokni kell a gondolatot, hogy ne ijedj meg a saját árnyékodtól. Dátumokkal, napokkal nem vagyok jóban, soha nem tudom milyen nap van, vagy a nejemet kérdezem meg reggel, vagy a pontosido.hu oldja meg a problémámat, vagy az automatikus időszinkronizáció internetes időkiszolgálóval, mint a time.windows.com.
2003-as gépem van, 1.7 Celeron, már rég lecserélhettem volna, de a next gép is csak annyit tudna, mint, amin most pötyögök. Ezen csak a dátumot, időt kell beállítani, mert kontakthibás az alaplap. Emiatt nem válok meg tőle.

2012 nyarán Diósjenőn jártam, idős házaspár, a probléma ugyanaz, kínai tápegység által kikészített minden belső szerv. Olyasmiből éltek, hogy, ha el szeretnél adni egy házat, akkor be kell vizsgáltatni, hogy mennyire zöldenergiás. Mennyi hő szökik meg ilyenek. A gép 2008-as dátummal indult minden alkalommal, s a nyomtatványkitöltő program is azt a dátumot vette. Elmagyaráztam nekik, hogy, ha nem akarnak rá költeni, akkor miután a Windows betöltött, állítsák be a dátumot, időszinkron, stb. Megfogadták a tanácsom. Közben a férfi elhalálozott. Ma találkoztam a feleségével. Semmit sem tudva az előzményekről, Bánkon, mert a gyermekei magukhoz vették, ápolásra szorul. Kézcsókom, hogy tetszik lenni? Nem jól!
A kérdést nem boncolgattam tovább, mert valami volt a levegőben, amiről nem szerettem volna tudni. Később a rokon, aki hívott, mindent elmondott.

Isten óvja a kivájt nőt

1985 környéke, feljártam a padlásra, elhúztam egy cserepet, és lestem a szomszéd cigányokat. Kicsi vályogházban laktak vagy húszan. Az egyik lányba szerelmes voltam. Vegytiszta érzelmek. Sokat lődörögtem velük együtt. Az udvaron egy kádban fürdőztek a lányok meztelenül. Pubertáskorom meghatározó élménye volt. A közeli szalmakazalba jártunk ki virgonckodni, ott láttam először családon belüli szexet. Suli után megyek át, s kerestem a Kanalas Évát. A függöny mögül előbújt az anyja, színes szoknya volt rajta és melltartó, na de azok a mellek. Bődületesen hatalmasan leomló hegyoldalak. Mit akarsz? Böffentette oda.
Éva? Kaparáson van, aztán behúzta a függönyt, s eltűnt a vályogházban.

Akkor még nem értettem, csak gondolkodtam a dolgon. Mi az, hogy kaparáson van? A macska szokott kaparni, meg a torkom. Azt is mondták, hogy kaparásra orvoshoz ment. A tüzes karcolásra asszociáltam, mert abban meg nekem volt részem. Oltóanyagot a bőrön ejtett kis karcolásokkal juttatnak be a szervezetbe, az erősebb immunválaszt eredményez, mint a hagyományos injekció. Mint kiderült Kanalas Évának már volt egy gyereke, 15 éves volt, valamelyik testvére, biztos a szalmakazal volt az oka, ahová játszani jártunk. Nem akartak másikat. Évekbe tellett mire ezeket, a dolgokat megfejtettem, már nem is Gyulán laktam a tanyán.

Alkotói válságban vagyok, úgy védekezek ellene, hogy rengeteget írok, és mindent. Ambivalens, mert, aki alkotói válságban van, azt általában fenyegeti egy kiadó. Nálam fordítva van, lassan nekem kéne őket megfenyegetni, mert nem tejesítették az általuk deklarált szerződést. De nyugton vagyok, nem szoktam konfrontálódni feleslegesen. A könyvem sem érdekel, már megírtam, strucc módjára a sorsára hagyom, ami a homokba tojja a tojását, nem költi.

Ismerkedem az új autónkkal, a Hondával, ma meglepett. Nem téli közlekedésre találták ki. Ostoba kis fakormányos, automataváltós sportkocsi. Tavasszal benevezek valami parancsnoki UAZ-ra, maradjon a nejemé, ha már beleült és elmosolyogta magát. Néha kivillan egy sárga lámpa, éppen csak egy pillanatra. Azt tudtam, hogy kevés a benzin, Rétság közel, simán beérek. Közben felhívtak, hogy sürgős, Pusztaberki, oké ez még belefér, a csomiban volt kb. félliter benzin vész esetére, beletankoltam. Pusztaberki előtt azonban sűrűn villogni kezdett a sárga lámpa, és megállt a Honda. Baszki! Kannával a kezemben besétáltam a faluba, megkerestem Zolcsit, ott sincs benya. Van vagy 5 autója, azt mondja a január az ilyen, nincs melójuk, be sem tud vinni Rétságra, autónként kb. 2 deci benzin, amilye van.
Elmentem az ügyfélhez késve, gyalog, és egy üres benzines kannával a kezemben. Melót letudtam, mondta, hogy Rétságra kell mennie az asszonyért. Odaadtam a kannát, én az autóban vártam meg, mert a környéken sok a cigány, egyszer már leszívták a tankot. Akkor a Husqvarna-ból oldottam meg keverékkel, hogy bejussak a kútig. Ember visszajött az asszonnyal, hozott egy kanna benzint, s elmondott néhány jó tanácsot, sajnos az autókhoz analfabéta vagyok. Nem rossz dolog, hogy automataváltós, olyan, mint a dodgem, fék és gáz, jóccaka, csak nagyjából szart sem ér, mert az autó nem érti, hogy én mit szeretnék.
Nejem hívott, hogy legyalogol a buszhoz, ha nem érek haza, maradj! Hazaérek.
12h-ra ment tanítani az iskolába, időben hazaértem.

Jer 17,10
Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
Rm 12,2
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

A rendőrhölgy megállított, épp az utcánkban, nyár volt, félmeztelen ültem a Yamaha Jog-on. Csak annyit mondott, hogy gratulálok, szép kezdés, szépen bemutatkozott. 30 küvecsre bírságolt meg ittas vezetésért, s jogosítvány nélküli vezetésért. Akkor költöztünk ide.
Aznap reggel Leventével korán keltünk, bezsuppoltunk némi szalonnát, kolbászt és pálinkát a katonai málhazsákba, s felmentünk a hegyre. Találtunk egy pici erdőt, mint egy sziget, rajta vadles. Tüzet raktunk, megsütöttünk mindent, én beszívtam a pálinkát, s reggel 8h-ra, mire a nejem és Bendzsó felébredt, még a bánki tóban is megfürödtünk.

A napi rutin a gyengém, nem vagyok helyes megfejtő, de már szép alakom van, a nejem is tartja a formáját. 4 év múlva leszek 50 éves, szarul hangzik, tininek érzem magam, állandóan forr a vérem. Jól alszom, éberen, minden apró zajra felébredek, észre sem veszem, hogy a nejem lefőzte a kávét, az illatára ébredek, kétszer tölt. Mi lesz ma? Hányra mész, hogy osszuk be az autót? Amíg megvolt a Suzuki és a Honda, egyszerű volt, mindenki ment a dolgára. Most csak a Honda van, ostoba kis fakormányos, automataváltós sportkocsi. Ha beülsz olyan, mint, ha a földön feküdnél, s úgy vezetnél. Délelőtt én megyek ki cégekhez, önkormányzatokhoz, vállalkozókhoz, akik egyre lejjebb kerülnek, s panaszkodnak.
A céllövöldében ők az ajándék, találd el a pálcát, ha megtörik, megnyerted. A kormány intézte így, ITT AZ IDŐ. Senki sem fogja a kezed, nincs mibe kapaszkodni, ha Isten lábát megtalálnád, hogy is mondjam, a téma mindenkinek büdös, mert nem mosott lábat. Nem kell a predesztinációt piedesztálra emelni. Avagy légy önmagad, nem kell becsülni senkit, sem Istent, sem embert, átgázolni mindenkin gátlástalanul.

Valamit tennem kell, de teljesen tehetetlenül mit tehetnék?
Előre, valaminek történnie kell, de ne legyen rossz, hanem mint a lábvíz. Hozzatok nekem lábvizet, legyen annál melegebb, mint amire gondolok, de ne túl meleg. Aztán jót röhögök, hogy nem történik semmi. A nihil arcon köpött, megérdemeltem, lemosom hideg vízzel, majd leiszom, hogy ne is tudjak róla. Ok nélkül semmit sem tesz az ember, a késztetés. Ha mást nem, dübörögtetem a zenét.

Járt nálam valaki, elsírta magát, leült a fotelbe, még a macskát is lezavartam a kedvéért. Elhagyta a családja, a ház eladó, addig albérlet. Nem szeretnék a helyében lenni. Mi az én sorsom? Mindenki életében vannak nehéz pillanatok. Még Budapesten a nejem kinyitja a hűtő ajtaját, ebben mustár nincs, ebben semmi sincs, ebben meg lekvár nincs. Felelőtlennek, s főlet teljes mértékben tehetetlennek éreztem magam. Kitekertünk kerékpárral egy tó partjára, még az is, hogy nem fogtunk semmit. Ami otthon volt, azt vittük magunkkal, akkor még csak Levente volt meg. Dió, és száraz kenyér, azt ettük meg. Ha én vagyok leülve a nejem nem, hagyja, hogy ne álljak lábra, s fordítva. Soha nem fordul elő, hogy mindketten lelkileg elesnénk, valaki mindig talpon van, és ugraszt, hogy ugyan, ez semmi. Bánkra költöztünk 2007 nyarán, senki sem ismert, nem volt munkám. Elsőként egy pár kolbászért, majd egy flaska borért, tálca süteményért melóztam. Egyszer elborult a nejem, és sírva vágta földhöz az üres pénztárcánkat, amiből csak egy van. Az asztalon csekkek. Nehéz időszak volt, túl vagyunk rajta.

A tél nem a barátom, a nyári hőségre vagyok kondicionálva. Hiányzik a napfény, és az, hogy egy szál gatyában flangáljak az udvaron. Télen mindig megfogadom, hogy az egész családdal elköltözünk egy szigetre, s a problémák halmazát leredukáljuk a napi étkezés biztosítására. Tengerparton nincs éhezés, horgászat, rákászat, fürdőzés, kék lagúna.
Volt egy régi Dakar verseny, az egyik résztvevő kint maradt. Láttam vele egy riportot, eartship építkezésre tanította a helybélieket és hulladékhasznosításból élt. A jóléti földrészekről oda exportálják a szemetet és a műszaki cikkeket, amik már nem működnek (zöld gondolkodás, mindegy csak ne kelljen látniuk a saját szemetüket).
Riporter megkérdezte, hogy miért nincs légkondi az irodájában? Magyarországon már fagyoskodtam eleget, a meleggel nincs semmi problémám.

Latyak és tükörjég minden, hegyen lakunk, lemenni még működik, de a feljövetel már nem garantált. Legurultam a szelektívhez, megpakoltam a kocsi hátulját kartonnal, majd úgy, hogy a két visszapillantóra bízva magam, elindultam. Nekifutottam többször is az emelkedőnek. Fakormányos, automataváltós kis hülye sportkocsi, csak is azért vettük meg, mert az volt az első, amibe a nejem beült és elmosolyodott. Fontos vételi szempont. Szívem szerint vagy parancsnoki UAZ-al járnék, vagy platós UAZ-al, átmegy a szántáson, az erdőn és mindenen. Sportkocsival az ember tükörjégen ne bűvészkedjen. Nem sikerült az emelkedőn felmenni. Visszatolattam, elmentem más irányba, aztán mikor már jó lettem volna, jött velem szemben a kukás autó. Dicséretes, harmadik hete nem láttam, csak a csekk jött tőlük. Ők is ritkán merészkednek fel ilyen időben. Úgy vannak vele, hogy nyaralóterület, alig lakják, majd megoldjuk, ahogy tudjuk. Mögöttem egy kilométeres szakasz, vissza kellett volna tolatnom. Kiszálltam az autóból s mondtam neki, hogy pár házat, ha visszatolat, ott parkolok, ahol az előbb a kukát kiürítették. Ez kb. 100 méter. 3-4 házat visszatolatott, majd ingerülten integetni kezdett, hogy még meddig? Mit nem lehet azon érteni, hogy ahol a kukát ürítette? Itt nem lehet félreállnom, magas a hófal, az ürge tajtékzott, de végre eljutott az agyáig. Beálltam a helyemre, amit alaposan letúrtam, de alatta lefagyva, latyak folyt rá és a kocsi segge kicsúszott az útra újra. Tolatok, megint előre, s a kukások frusztráltan elmentek.

Péld 18,22
Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!

Erről még soha sem írtam, mármint a nejemről igen, de szokás megkérdezni, hogy jöttetek össze? Volt a hányatott, széltől vetett életem, s éreztem, hogy ennek lassan véget kell vetni, hiányzott belül, hogy valaki a társam legyen a sírig. Ez akkor még nem volt világos, csak sejlett, és elindultam Tereskére. Lakott ott egy csaj, Gabi, voltunk együtt Prágában, hálózsákoztunk a pályaudvaron haverokkal, aludtunk vonatban ittasan, és ébredtünk Prágától messze valami külvárosban. Budapesten laktam Ria néninél, a főbérlőmnél, levittem a kutyáját Nérót sétáltatni. Felnéztem az égre, csillagosan fekete volt, hogy meddig még? Nincs itt semmi keresnivalóm. Volt egy 4 éves kapcsolatom, utána több is, 1 év, 6 hónap, 2 hét, 1 éjszaka, elegem volt.

Juteszembe, a 21. rész kicsit ütősebbre sikeredett és címlapra küldtem, moderálás, és lektorálás után jelentkezni fog. Ezért a térugrás időben. Majd azt is belinkelem, ott a hozzászólások is megengedettek.