Ha Istent lestoppolod...

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

[3. rész: Isten nem kíváncsi rád!]

2Móz 13,21
Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.

A 3. részben azt ígértem, hogy Káin és Ábel lesz a téma, de a műsorváltoztatás jogát fenntartom eszembe jutott egy nagyon jó ötlet, fogjátok szeretni. Nagyjából arról van szó, hogy azon az íráson keresztül be tudom mutatni, hogy milyen vesszőfutás volt megjárni azt a rengeteg (agy)halott gyülekezetet Isten vezetésével. A végére, annyira elfáradtam lélekben és annyira kiábrándultam a kifosztásra berendezkedett gyülekezetekből, felekezetekből, egyházakból, rendekből és mindenféle Isten nevében összeverődött hazug és csaló csoportosulásból, hogy mikor Isten megkegyelmezett, akkor az olyan volt, mint vándornak a hűs kút vize a tikkasztó napon. Pont emiatt Káin és Ábelre várni kell egy hetet, de majd megértitek, nagyon szigorú és egyben mulatságos lesz. Isten szemszögéből nézve szigorú, mert ugye, amit ő közölt azt csak egyféleképpen lehet értelmezni. Az ember szemszögéből meg, hát…na ez lesz a meglepetés.

Isten nem kíváncsi rád!

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

[2. rész: Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni]

Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

Ötödik napja nem eszem egy falatot sem, csak a szokásos gyógyteák, citromfű, orbáncfű, golgotavirág + 1-2 citrom levét kifacsarom és vízzel felhígítva megiszom. Egy valamit nem értek, még mindig van székletem reggel mi vagyok én, fényevő
Aránylag egész nap tünetmentes vagyok, tegnap például, összevágtam egy kocsi fát, a fizikai leterheltség hasznos. A pánikrohamnak csak enyhe tüneteit észlelem, az utolsó hétfőn volt, most péntek van, szóval határozottan javul a helyzet. A legfőbb oka ugye a fáradtság, mert nem kímélem magam, egész nap kemény munkát végzek, este annyi erőm sem marad, hogy megszólaljak.

[1. rész: A világ vagyok beteg, nem én]

Zsid 10,31
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.

Eddig az összes írásom úgy kezdődött, hogy adtam neki címet. Kínosan ügyelve rá, hogy már maga a cím is nagyon sokatmondó legyen, tömény, kifejező, lehetőleg egyszerre több értelmet is hordozzon. Érted, olyan gugás, mondanám, hogy skizofrén, mert, hogy bennem is egyszerre több értelem lapul, így nem csoda, ha olyan címet adok neki, ami kétértelmű minimum
Határozottan állítom, ez most megváltozott, fogalmam sincs, hogy ki vagyok. Csak az Isten tudja, remélem mire a történet végére érek, a címét is a fülembe súgja, mert azt már említettem, hogy az írás képessége ajándék tőle, magától. Én amúgy elég tanulatlan vagyok, általános iskolában nem jeleskedtem, na az meg, hogy elvégeztem egy szobafestő mázolót, manapság már kit hat meg?

Ézs 55,12
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.

Kedves naplóm! Mekkora baromság már a saját magad által vezetett naplódat megszólítani, hogy kedves. Nem kicsit nárciszizmus, na de mindegy, csapjunk a lovak közé. Régen írtam, lehet ez is baj, hosszú évek óta kiírtam magamból mindig örömet, s bánatot. Kezdem a végén. Miután machete-val kiirtottam egy négyzetkilométer kökényest (muszáj, mert másképp nem lehet kiszedni belőle a szemetet), és kihordtam az erdőből egy traktornyi téglát, betont, sörös üveget, pálinkás üveget, s egyéb valamikor szebb napokat látott alkoholos italokat tartalmazó palackokat, meg bezsákoltam fűtésre 8 zsák igen száraz gallyfát, megálltam és…, mi erre a legjobb szó? Észrevettem az erdőt. Eddig nem nagyon érdekelt, girbe-gurba fák aszt jóvan, meg elég meredek lejtő. Kaptatós volt felballagni a betontörmelékkel, rendesen átizzadt a pólóm és a két pulóverem, a kopasz fejem gőzölgött, guga egy munkagép, munkaterápiára fogtam magam.

Hátrahagyott üzenetem (véka alá).

Mindig is számoltam ama bizonyos hattyúdallal.
De van egy kis különbség, nem a halálom okán kívánom hátrahagyni, hanem az életem okán. Nem a világvége jön, hanem a kezdete. Mi előzi ezt meg? A jelenlegi világ úgy dől össze, mint a kártyavár. Nem azt látod, hogy a házak, az épületek. A valóság fog elpusztulni, amit eddig hittél. Miért? Mert nem valóság, hanem hazugság, egy kitalált világ. Az igazságot nem kell kitalálni, kilépsz az ajtón és sikoltozik hozzád, hogy vegyél már észre, elég lenézned a fűbe, ahol egy piciny virág, és egy méhecske végzi a dolgát. Ez a világ teremtett, egy szakrális rend alapjaira épülő tökéletes rend, ahogy a magyar nyelv is a legkifejezőbb és habár használod, magad sem tudod, hogy mit. De minden szavad, ahogy kimondod, bizonyságtétel, Isten tökéletes rendjéről, az életvirágról beszél. Közösség? Közös ég. Szórakozás? Amikor még a szakrális rend uralkodott és nem a mocsok, és az erkölcstelenség, a tartalmatlan, hitvány, értéktelen, akkor az emberek számára nem volt más kikapcsolódás, mint hogy beszéltek egymással. Egymásra rakodták a szavaikat. Egymásra voltak kíváncsiak, megosztották egymással a lelki problémáikat. Szavaikat adták egymásnak őszintén és nyíltan, s csak is egymás társaságára volt igényük.
Mit jelent az egész? Ég és ész. Mit jelent a fél? Gondolkodj! Ha valami nem egész, akkor automatikusan elkezdesz félni.

[Ha megérdemlik ezt, ha nem, osztozom.]

A film csak illusztráció, vagy népi nyelven megfogalmazva: guga, elment az eszed?
Szó sincs róla, minden a legnagyobb rendben, sőt, most kerülnek a helyére a dolgok. Bánkról elköltözünk, a szélnél sebesebben, az élet kárpótol, mindig is tudtam, hogy, amiket gondolok, érzek, ahogyan élek, ahogyan viszonyulok másokhoz, az nem selejt, hanem igaz értékrend.
Ahogy a fákról lehullottak a lombok megérted.

Eddig őszintén és nyíltan beszéltem, ha kérdésed van olvas vissza. Már nem tehetem meg, csak annyit mondhatok, hogy, ami fent az lent, ami bent az kint. Ami eddig felül volt, az nagy sírás közepette legalulra kerül, ami belül volt, legyen akármekkora titok, kívülre kerül.

Az utolsó védvár (én vagyok)

Hol kezdjem? Bárhol fogok bele a történetbe őrültség.
Eszembe jut néha, hogy milyen az őrült ember lelkiállapota, láttam eszement embert kórházban, még szakmunkástanuló voltam, festettük a kórházat. Csodálatosak voltak, akár az állatok. A cica nem viselkedik, a kutya nem magyarázkodik, egyetlen háziállat sem színészkedik. Ezek a társadalom számára elzárt, kizárt, megkülönböztetett és begyógyszerezett emberek úgy viselkedtek, mint az állatok.
Nem tudom hány éves voltam, csak azt, hogy szerettem volna megfelelni a soha ki nem mondott elvárásoknak.

Anyám azt mondta, legyen szakmád, szobafestőnek adott. A lelkem mélyén éreztem, hogy valami nem stimmel, én nem ezt szeretném, ez nem az én életem, de játszani kellett a játékot.
Páfrány, Zolcsi, Jani, és még egy csomó név, nagyon szerettem őket, emberek voltak, mind be nem vallottan alkoholista, az élet szép és van neki külalakja. Páfrány nekem példaképem volt, apaszimbólum, nagyon erős egyéniség, brigádvezető. Bármire rá tudott venni. Egyszer a kedvéért szétlocsoltam egy épülő házban 2 deci pálinkát. Hülyén hangzik, de totális manipuláció volt. Egy másik brigád, a művezető kedvencei a legjobb munkákat kapták. Nekünk alapmeszelés, glettelés, genyó munkák, ami alig fizet. Ők jöttek utánunk, s mázolás, meg úri melók, ami mind laza és kényelmes, 4-5X többet fizet.
Miután a pálinkát szétlocsoltam, a művezető megszondáztatta őket, s azonnal levezényelték őket. Minden munka a miénk lett.

Bút

(szakmaji)

Senkiháziak kezében van a popszakma
Nem szokásom szakmai cikkeket írni, holott volna miről, írni tudok, 1998-óta a szakmában vagyok, láttam már karón varnyút. S tudjátok mit? Csak a technika szaladt el a lóval, a felhasználók ugyanazon a szinten vannak. Az agy lusta, az indokok sem változtak.

Van egy kedves ismerősöm, Kalimba de Luna, nem használ jegyzetfüzetet, sem okos telefont, sem semmi más okos dolgot, ami az agyát kiválthatja. Szeret mindenre emlékezni, oké, nem fiatal, de valljuk be őszintén, ha valaki bevállalja, hogy szereti használni a fogaskerekeit, az dicséretes dolog. Mozgással még rá lehet segíteni, meg olvasással, hogy az agy megfelelően karban legyen tartva. De kezdjük az elején. Bootolni mindenki szokott, aki meg nem, előbb vagy utóbb fog. Én is csak tátom nagyra a szemem, amikor azzal jön, hogy kéne egy számítógép. Guga! Tudsz valamit ajánlani? Mondom ez, vagy inkább Ő? Mit akar ez a neten?

Biztos van rá magyarázat

A határozottság néha látszat, aki beenged az életébe, és szemtelen. Mindig ilyen társat keress, a többi csak placebo. Igen. Nekünk, akik Istennel is képesek szembeszállni, mert annyira szeretünk valakit, ez a sorsunk.

Meg van írva:

Mk 10,9
Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.

Az égben köttetett. Ráadásul ez egy filmkritika, nekem ez a film vízválasztó, az első olyan, amiért megülte leülni a vászon elé. Guga nem filmkritikus, csak egy érző lélek, akiben van.
Amúgy nem volna hozzá bátorsága, hogy filmkritikát írjon, de amióta látta, igazolva látta az életét, hogy nem számít semmi sem, csak Isten, aki ugyan azt mondta, hogy az írás nem változik, egy pontot sem. Ez a predesztináció lényege, nem amit érzel.
De amikor mélyponton voltam, nem ismertem, s utána megismertem a feleségem, s minden megváltozott. Ez a film az én életem, eddig is így éltem, így gondoltam, s csak azt éreztem, hogy mindenki hülyének néz. Ők is emberek, csak nem élnek, nem teljes, nincs életük, boldogtalanok.
Nem számít ez sem, hiába hatolt csontig az összes fullánkjuk, hiába gyaláztak, bántottak. Még mindig együtt vagyunk, és együtt is fogunk maradni, nem számít semmi. És ez nem szerelem, amit egy átbalhézott Valentin nap estéjén már eldobsz. Ez egybe van szerkesztve, az ember ezt érzi, és bármit képes érte letenni, elhagyni, kérni sem kell, csak ő számít, a másik, akiért létezel. A nagy beteljesülés, ahogy találkoztok, jelentéktelen, nem is érted, nem ismered fel a helyzetet, velem is így történt, de arról majd külön, nagyon kerek, felkavaró, és életre szóló történet, ahogy megismertem a feleségemet, a legszebb dolog, ami valaha történt velem.

Borsosberény (3.2.1. kilövés)

Pont a lényegről maradtunk le, a tűzijáték, na de előtte. Szerintem sokkal érdekesebb volt.
Ez egy falunap, az ember nem is gondolná, hogy végig arról van szó. Botrány.

Azzal kezdődött, hogy a Girasek Karcsi felhívott, hogy vállaljam el légyszi, mert Ők elutaznak. Én azonnal igent mondtam, mintha megkérte volna a kezem, s ekkor megértettem, hogy a lányok miért mondanak ilyenkor igent.
Mert ez egy akkora szabású rendezvény volt, nem holmi lézeng pár, fogatlan alkoholista, olcsó sörért áll sorba, füstös a cigaretta, krákognak és nagyokat köpnek a fűbe, utána hajnalban gyűjtik utánuk az eldobált üvegeket.

S, hogy mi volt a feladatom? Amit mindig is szeretek csinálni, mert sokat gondolkodtam azon, hogy másik lábra kéne állni, de baromi nehéz. Emberek kényszerből vállalnak munkát, teher a munka, kevés a fizetés, megy a szitok és az átkozódás minden négyzetméteren. Én nem, én nem így élek, a munkám az életem, hja nem úgy, van családom is, de a kettő egymástól tisztes távolságban. Amikor dolgozom, azt tisztelik, békén hagynak, lábujjhegyen járnak, mint amikor nekiállok írni. Meg sem próbálnak a közelembe jutni. Amikor viszont a családé vagyok, akkor kikapcsolom a telefont és hátra sem nézek. Na ilyesmi utoljára nem is tudom mikor volt, de a nejem is ilyen. Ha felveszi a hámot, akkor húzza, mint az igásló, nem számít, mekkora teher.