Reggelre szeletelt fekete retket ettem, keveset, mert levet eresztett.

94kg vagyok, és 192cm magas, ahhoz képest, hogy 2011-ben még 135kg voltam, ez már kellemes. Akkoriban a 220/180 belépő szintű vérnyomásommal azt mondta a doki, hogy vagy mehetek az elfekvőbe, vagy lefogyok. Észre sem vettem, hogy magas a vérnyomásom, csak sokat köhögtem, s hiába adagoltam hagymát, fokhagymát, pálinkát, nem csillapodott.
Elmentem a tüdőgyógyra, ahol egy nagyon kedves és humoros bánki doktornő fogadott.
Ő sem értette, hiába vizsgálgatott, végül úgy döntött, hogy mérjük meg a vérnyomásomat. Nem tudták, mert a digitális kiakadt. Keresni kellett egy régit, azzal is csak harmadjára jött össze. A doktornő gratulált a kiemelkedő eredményhez és valami spray-t fújt a nyelvemre, ami azonnal leviszi, hogy ne kapjak agyvérzést. Akkor sebtében pár hónap alatt lefogytam, az étrendemen nem változtattam, elfelejtettem a vacsorát. Bőséges reggeli, mértékkel ebéd, s max. 1-2db gyümölcs vacsorára. Az akció sikerült, a vérnyomásom magától helyrejött.

Apa: Különleges alkalom, a két fiam is beszáll a ringbe, Levente született 1996 november 9-én, Benjámin született 2003 július 15-én. Itt ülnek mögöttem, s magassági sorrendben adjuk egymásnak a billentyűzetet. Az első ütés/leütés az enyém. Feszült a hangulat, már alig várják, hogy odacsapjanak a nagyközönségnek. Az apjuk már bizonyított, hogy hatással van, ez csak egy játék, de komolyan vesszük. A téma nincs előírva, Benjámin előre jelezte, hogy hosszú idő lesz, amíg ő legépeli, Levente megkérdezte, hogy miről fogunk írni? Egyelőre ennyi. Staféta.

Levente: Sajnos eléggé lehangolt napunk volt a macskánk miatt, kb. kétnapi szenvedés után elpusztult. Érdekes módon mikor az egyiket temettük el, ott volt a másik is és abban a pillanatban elkezdett szédelegni, nem tudta hova nézzen. Mi is eléggé ki vagyunk borulva, pedig ez csak egy macska volt. Ahhoz képest eléggé megszállta az agyunkat, mind ki vagyunk borulva, pedig túl sok okunk nincs rá. De hogy az időt elüssük valamivel úgy döntöttünk hogy ezzel próbáljuk a gondolatainkat másfelé terelni.

Valamikor 2003 tájékán, rekkenő hőségben a haverommal Denivel nekiláttunk halakat menteni a lecsapolt városligeti tóból. Építkezés miatt leengedték a vizet a jégpálya felőli részen, s a szélében, ahol volt egy méteres betonárok, rengeteg hal megrekedt, kishálóval merítettük ki őket és vittük át a másik oldalba, ahol élhettek tovább, mint hal a vízben.

Tőlünk nem messze 10 éves forma srácok elkaptak egy vadkacsát, kifejlett példányt és ugyan nem vettük időben észre, de kínozni kezdték. Arra lettem figyelmes, hogy a kacsa a földön rugdalózik, a feje lefittyenve, levegőért kapdos, a srácok hangosan röhögtek, s néha belerúgtak egyet. Odaléptem hozzájuk, s szó nélkül felemeltem a kacsát, s egyetlen mozdulattal kitekertem a nyakát, a srácok megdöbbentek, elrontottam a játékukat. Nincs pedagógiai érzékem. Így nem fogtam bele, hogy megneveljem őket, amilyen rusnya liberális szemléletű világba kényszeríttettek minket, még a szüleik megtaláltak volna, hogy mit képzel maga?

Soha nem úgy fogok bele egy írásba, hogy előre tudom, miről szeretnék, improvizálok, nincs más lehetőségem, az elvégzett nyolc általánosom, ami állt hat elsőből, s két másodikból kényszerít.

A helyesírásom is gyenge lábakon áll, garancia erre az Ulpius könyvkiadó, ugyan nem személyesen Karinthy Márton lektorál, de vannak gondok. Amikor még aktívan írtam, rendszeresen kitolták az index címlapjára a posztjaimat, a Nolblogon is kaptam bőven főcímet. Ezekre nem vagyok büszke, már nem híressé szeretnék lenni, voltam, hatalmas blablabla. A média világa azt mutatja be, amit szeretne, hogy lássunk. 1.3 millió olvasóm volt a csúcsponton, a guga név nem a jeans-ról lett Magyarországon ismeretes. Önreklám off.

Beleestem abba a hibába, de inkább csapdába, és csábításba, hogy vonzott a hírnév. Szerettem volna. Amikor először léptem színpadra, az Gyulán volt, megdobáltak zöldségekkel, főleg paradicsom, faszom se tudja honnan vették elő, de nem díjazták. Nem adtam fel, másodjára is Gyulán léptem fel, szilárdan hittem benne, hogy engem az Isten is színpadra teremtett, akkor is nem dobáltak meg, csak kifütyültek. Pedig nagyon szép szám volt, a szövegét én írtam, de gitározni soha nem tudtam úgy, hogy bárki elhiggye rólam, hogy tudok gitározni.

Délelőtt nem volt melóm, irány az erdő szemetet szedni. Laza 20 perces séta, útközben reggeliztem, 4db alma, egy fej fokhagyma és karfiol levelek. Megrázó élmény, senki se csinálja utánam, antiszociálissá válik az ember, ha kérdeznek, ne válaszolj, mert letaglózó lehet. Az erdőnek nem gond, hogy fokhagymát ettem. Találtam egy kályhát, csinos darab, komoly meló lehetet olyan mélyre becipelni az erdőbe, még nem tudom a nagyobbik fiammal hogyan visszük ki, de meglesz.

Valami furcsát tapasztaltam reggel. A menetrend az, hogy a gyerkőcöket a nejem viszi iskolába, kilépünk a teraszra, és a két macska azonnal lázadozni kezd, ételt követelnek, már megszokhatták volna, hogy addig nem kapnak enni, amíg mi nem reggeliztünk. Tanyán nőttem fel, a macskának eleve nem volt helye a lakásban, ha még is bemerészkedett, akkor farba lett billentve. Csak Hógolyó nyirvákolt a teraszon, Olajosnak nyoma sem volt. Hógolyó az anyja Olajosnak, akkor fogadtuk be őket, amikor ide költöztünk. Olajosnak azért lett ez a neve, mert kiskorában belemászott egy tartály fáradt olajba. Nem mi adtuk neki, hanem az előző gazdája mesélte el a történetet. Macskákkal itt úgy van, hogy kihozzák őket a pestiek magukkal, aztán mikor mennek vissza, cicc, cicc, de a macska sehol. Itt ragadnak, és kegyetlenül elszaporodnak. A sarkon lakik vagy 40db macska, nem gazdátlanul, de tény, hogy sokan vannak, a tulaj heti két alkalommal kijön és megeteti őket, ha tehetem én is viszek nekik. Szóval Olajosnak nyoma sincs, kanmacska, biztos szerelmes lett.

Hajnal egykor felébredtem, kimentem csövelni és megrakodtam a cserépkályhát, előző este úgy benyomtam, hogy megszólalni sem tudtam, a nejem csak annyit mondott, hogy fordulj oldalra, aludj, ne horkolj! Azt már megbeszéltük, hogy nem takargatunk semmit, forgolódtam egy darabig, aztán bekaptam egy Frontint. Nem szeretem, de rákaptam, még a pánikrohamos időszakomban átsegített, azóta is velem van. Nem minden nap, mert a 100 darabos kiszerelés eltart 2-3 hónapig, úgy hogy a nejem is bekap éjjel néha egyet.

Tegnap láttam egy lefogyáshoz motivációs [filmet], már ledobtam a magam feleslegét 40kg-ot, de inspiráló volt. Megfogadtam, hogy reggel elmegyek futni, a Frontin miatt elaludtam, de sebaj. Mivel nem hívott senki, délelőtt nincs meló, s megyek az erdőre + a tábort is ellenőrizni kell naponta, gyalog megyek oda, s vissza. Reggelire megettem 4db mandarint és 2db almát. Kimentem az erdőre egyelőre utat csinálni. A nyaralóövezet (Jázmin utca vége) van egy hosszú rész, ami tele van kökényessel, nehezen lehet kipucolni a szemetet. A nejem amúgy is felpanaszolta a tegnapi posztomat, hogy túl kökényes lett, szúrós és fanyar, még egy vaddisznó sem érezné jó magát. Úgy voltam vele, hogy a belül elhordozott dolgok, amit nem mondunk ki, beteggé tesz, hát kimondtam, nem voltam dühös, csak, ahogy velem is tették, kíméletlen.

Ha egy látszatvilágban élsz, annak is kell látszanod, a kiugrás fájdalmakkal jár, ahogy a strucc mondaná a homok idején.
Vasárnap van, valami január, kell róla tudnunk, hogy egy pápáról kapta a hónap a nevét? Ha keresgélni próbálsz, hideg, hideg, langyos, melegszik, és mindjárt itt a február, ami szintén egy pápáról lett elnevezve. Március a mars bolygóról, ami a háború istene, direkt írtam kisbetűvel. 92 két nap van hátra, tegnap ugyanis azt álmodtam, hogy 93.

Van egy galaxis, azon belül egy bolygó, Európa, mint földrész, s egy ország, Magyarország, benne egy falu, Tengerszemnek hívják, ismertebb nevén Bánk.
No de én Guga vagyok. Semmi jóra ne számítsatok. A nejem kedvenc mondása, hogy muszáj mindent lehúzni a sárba? Őszintének lenni azt muszáj, mert, hogy senki sem az. Mindenki egy képet mutat, és megbotránkozik azon, aki őszinte és kimondja nyíltan, leplezetlenül a dolgokat. Ma kaptam egy pofont, ne írjak ilyen hosszú posztot, mert nem olvassa el.
Rendben, alkalmazkodom, nem lesz 10 oldalas, de nem ígérem meg, hogy emészthető lesz.
Valamikor nyáron benyújtottam egy pályázatot, megnyertem, magánszemélyként. Írtam egy könyvet, kiadják, azóta is azon görcsölnek, hogy vajon miről szól a Beparipa. Ez a címe.
Ulpius könyvkiadó, Karinthy Márton, váltottunk néhány emailt. Tömören fogalmazok, nem tudnak vele mit kezdeni, valószínűleg átléptem a határt, és látatlanul bevállalták.

Milyen nap van ma? Sosem tudom, évek óta bajban vagyok, nekem minden nap ugyanaz. Ami másnak péntek, az nekem is, ami hétfő, az nekem péntek. Tipikus férfi vagyok, nem tudom, mikor születtek a gyerekek, elfelejtem a házassági évfordulónkat, de a nejem ezekből sosem csinált ügyet, és nem is tulajdonítunk jelentőséget sem a névnapoknak, sem az ünnepeknek. Számunkra egyetlen nap létezik csak, a következő.

Hajnal négykor felébredtem, valami hülyeséget álmodtam. Mindig álmodok, és nem mindig hülyeséget, megálmodtam előre a 911-et, a cunamit, azt, hogy szögbe lépek, és az apokalipszisről rendszeresen álmodok, valószínűleg jelen leszek.

Valószínűleg tojásrántottát reggeliztem, s hozzá parlagfűből teát, hülyén hangzik? Nem hiába népszerűsítem, várom a tavaszt, hogy kibújjanak a földeken a parlagfű palánták, rizshez, leveshez, de simán megeszem nyersen, szó szerint lelegelem. Hja, nem most jut eszembe, hogy lecsókolbász volt, mert a nejem hirtelen vásárolt. Általában ilyesmit nem eszünk, mert kétes az eredete, de egy évben egyszer megbirkózik vele az ember. Dolgoztam húsüzemben, és olyan cégnél, ahol húsipari segédanyagokat forgalmaztak. Senkinek nem ajánlom, hogy bármilyen felvágottat, vagy ilyen belekbe töltött jobbára szójakoncentrátumokat és csapvizet vásároljon kilónként sok száz forintért. Egyszer beállt a Kárpátia hús egy teherautóval, szóját pakoltam fel nekik targoncával párizsihoz. Kinyitotta az ajtót és ocsmány bűz dőlt belőle, zöld színű sertésbőr és még ki tudja. Kérdezem ez mihez? Hát párizsi, hőkezelik, adalékanyag, ízfokozó, és jóccaka, majd röhögött egyet. Akciósan lehet vásárolni, szerintem már rég csődbe mentek, de a technika maradt.

Bánkról azt hiszik csak nyáron él, mert erről híres. Májusban kitódulnak, előtte bejárják a helyi teszkókat, márkás autókkal leparkolnak, teletosszák a toszikocsit akcióssal, és végre levegőhöz jutnak, fellélegeznek, hogy Bánkon jó.

De most január van, az összes petárda eldurrant, mindenki unalmas és depressziós, nincs mit ünnepelni, a fészbukon is csak napi ostoba bölcsességek, amit nem lájkol senki. Mindenki üresen bámul a képernyőre, a szaloncukor elfogyott, a rohadt külykök lepucolták a karácsonyfát reggelre.

Január 4. péntek, még van olyan állat, aki felhív és képes boldog új évet kívánni. Még is mire?
Kedvem lenne kiposztolni a fészbukra most és itt karácsonyfát, égő gyertyát és sablondumát, hogy meglepetésekben gazdag, és kellemes, meg hasonló szarságok, lemaradtam a karácsonyról, mert zsidó vagyok. De lehet, hogy inkább kiosonok éjjel a Duna partjára és disznólábakat dugok, hadd pörögjön a média.

Na szóval, lehet, hogy Bánk télen uncsi, és a nyaralók elhagyatottak, de mégsem. Jelentem mi itt lakunk a nyaralóövezetben, fasza mert nincs egyetlen szomszédunk sem, de így is feljelentettek bennünket, nem részletezem, mert akkor meg kéne kapirgálni a hímzett csipkével betakart szart. Lényeg, hogy rajtunk kívül nincs itt senki, napi egy autó megy el a ház előtt és az is a sajátunk. Viszont van valami, amit legszívesebben filmen mutatnék be, a népszerű villanykarók. Kétféle van, aminek a teteje sima, na azt komálják, s aminek a teteje egyenetlen és kúpos, azt nem szeretik, ennek oka van.

2012.12.21-ét túléltük, öröm és boddotááá, jöhet a következő, már mindenki bátran és kórusban zengi röhögve, hogy rajtam/rajtunk még a világvége sem fog.

Next level.

Karácsony bazdmeg, nagyobb lapostévé, rohangásznak, mint pókok a falon, az a fa nagyobb kell, hogy legyen, mint másé, drága ajándékok, még szerencse, hogy 3 napig tart, mert be lehet osztani az időt. Első feleséghez az első gyereket, és a nagyik sugárzó arccal tukmálják rá a hasznavehetetlen szarságokat, hogy ugye örülsz? Jézusról szó sem eshet, áprilisban lomtalanítás, az ajándékot majd vagy kidobjuk, vagy becseréljük, ahol vásárolták. Második feleség már kicsit zsörtös, mert készülődött apait, anyait, az asztal terítve, de a hangulat morcos. Az ajándékok itt is rendben vannak, a harmadik feleség kötelességének érzi 26-án leszólni, hogy ő drágábbat vett, és finomabbat főzött. Frusztrált az egész, Jézusról egy szót sem, mert ez az ő születésnapja, ami a bevásárlásról szól, és arról, hogy mit zabálunk, mit rakunk bele a belünkbe. Ennyit a karácsonyról.