Egy 1885-ös levéltári bejegyzés nyomán bepillantást nyerhetünk egy régmúlt bírósági per jegyzőkönyvébe. A nyelvezete kissé nehézkes, de hűen tükrözi a XIX. századi bánki emberek gondolkodását.

[korabeli térkép]

Kik mikoron meg mutatták volna az bék levelét neki,
és meg értötte volna, ez választ
tötte akkoron az mi két atyánkfiának: hogy én — úgymond —
nem nektök neveltem vala az erdőt sem az tereknek, hanem
enmagamnak, de hatalmas ellen nem állhatok ha mind le­
vágjátok is. Azért tisztelendő nemes uraim, ha minket akko­
ron ellenzött volna István uram, mi reá nem mentünk volna,
hanem mást gondoltunk volna rajta ; de nem ellenzött min­
ket, ím azért tisztelendő nemes uraim, az feleledben
három ezer szál fát felel, az hivatalban penig másfél ezer
vagyon írván; azért ennek mi térvényét várjuk t i kegyelme­
tektől, mert mi ezer szál fánál többet nem vittünk, de azt
is hatalmas vitette velünk, ki t mi nem tagadunk, mert az az
ö kegyelme faluja is Bánk, igaz ugyan hódolt faluja az te­
reknek mint szinte mi, és szinte igaz ugyan, bír az törek az
ő kegyelme falujával is mint szinte mi velünk.
Erre Weöres András az felperes ismét így szóla : hal­
lod-e bíró uram, pénzön vötted volna az fát ; de ha csak két
szál volna is, ugyan rajtatok az potentia. És akkoron ezzel
mené ki mi előlönk tanácsra.
Mikoron ismét be hittuk volna, az felperes Wereös
András ismét így szóla: hogy Darvas Ferencz az úr képe
tiltotta őket az erdőn mind az ura képében s mind penig ő
maga képében, hogy ne vákják, de ők ugyan nem
gondoltanak vele hanem le vákták.
Az alperes bíró uram erre így felele : hogy őket sem
István uram sem egyéb nem tiltotta, sem ellenzötte hogy
reá ne menjenek.

Ha nem értesz egy Zvolenszkit, csodáld!

De mi a teendő, ha 5, 10, 20, 50 vagy 100 Zvolenszkivel találod magad szembe, s mégsem cigányzenekar? Akkor ki kell rakni egy táblát: ZÁRTKÖRŰ RENDEZVÉNY!
S, majd mi egymásra csodálkozunk.

Az ötletet Zvolenszki Istvánné vetette fel, s én akadtam horogra (enyém a megtiszteltetés), s egyben kérem, hogy az ötletgazda Zvolenszki Istvánnén kívül más Zvolenszki Istvánnék ne horkanjanak fel, hogy micsoda ilyen dolog, mert nem is én voltam. A ráncolt homlok érthető, vannak ebben az országban bőven Zvolenszki Istvánok, s bárkiből lehet Zvolenszki Istvánné, ha tátva marad a szája. Utolsó mondatom erősen szexuális kisugárzással bír
De egy Zvolenszki már csak ilyen, még ha én Zoltán is vagyok. Hozzátenném, hogy belőlem is van több. Ezt az országot rendesen össze Zvolenszkizták.

De térjünk vissza a 100 Zvolenszkire.
S, hogy miért Bánk, s miért nem fogod megbánni.
Ennyi Zvolenszkit Isten sem látott egyben, kell, hogy híre menjen.
Bánk szlovák nemzetiségi falu. Itt mindenki Valamiszki.
Andreaszki, Petyánszki, Puhovszki, Ivanicsszki, s 2007 augusztus után Zvolenszki.
Isten Hozta Bánkon! Ön haza érkezett.
Biztos találkoztatok már ti is azzal a jelenséggel, hogy háromszor kérdeztek vissza a hivatalban, hogy mi??? Zolencki? Aztán lebetűzöd, de még is helytelenül írják le.
Így lettem én kórházi zárójelentésen Bulönszki, vagy könyvtárban Zolenski.
Nem számít, aki igazán Zvolenszki, az az összes helyesírási hibát túléli.
Bánkon éltem át életemben először azt, hogy nem kérdeztek vissza, amikor bemutatkoztam.
Bánkon érdemes Zvolenszkinek lenni
S erre biztatlak titeket is Zvolenszkik, s Zvolenszkinék, kik ennek a nagyszerű névnek viselői, hogy gyertek el Bánkra, a nagy Zvolenszki találkozásra.

Forrás: Café Bábel

Cím: Beszélgetések Bánkról (Ascher Tamás, Eörsi Mátyás, Ráday Mihály, Várszegi Gábor)
Szerző: Rádai Eszter
Közreműködő(k): Ascher Tamás – Eörsi Mátyás – Ráday Mihály – Várszegi Gábor
Megjelenés: Café Bábel, 22.szám (Utazás), 85.o

Részlet:

Hogy lehetett bekerülni?

Ajánlás útján. Valaki, aki számított, az szólt Eszternek,
hogy lenne itt egy gyerek, és akkor Eszter elment
látogatóba hozzájuk. Például amikor az öcsémet
akartam elküldeni Bánkra (én már néhány évvel
korábban kinőttem belőle), akkor szóltam Eszternek,
és Ő eljött hozzánk látogatóba, és elbeszélgettünk…

És akkor Ő felmérte a gyereket is meg a családot is?

Gondolom, igen. Persze nem tudom, hogyan történt,
amikor nemet mondott, mert én csak azokat ismertem,
akik ott voltak, de szerintem Ő nagyon józanul
és nagyon megalapozottan döntött. Ez persze
nem azt jelenti, hogy ne lettek volna ott nehezen
kezelhet√ vagy kezelhetetlen gyerekek is, de
bennük is volt valami, ami Esztert megragadta.

Leveleki Eszter a kor haladó pedagógiai áramlataitól, elsősorban Nemesné Müller Márta Családi iskolájától megihletve, frissen végzett pedagógusként Molnár Verával először 1939-ben szervezte meg "vidám vakációját", amely az egy 1944-es háborús esztendő kivételével 1978-ig folyamatosan működött a Nógrád megyei Bánkon. Azoknak, akik Bánk története és e szeretetre méltó, igaz ember iránt érdeklődnek, a Nyugodtan tegezz! című riportkötetet ajánljuk, amelynek elején alapos és informatív Leveleki-interjú áll. (Szerk. Farkas Endre; a könyv beszerezhető Fábri Ferencnél, pipeclandi nevén Bidnél, akár e-mail útján is.)

Bánkra a kezdetektől fogva elsősorban a budapesti közép- és kispolgárság küldte nyaralni gyermekeit. Ha a harmincas években az informális hangvétel, az üres konvenciók elvetése, a meritokrácia és a plebejus demokrácia éthosza különböztette meg Bánkot a külvilágtól, az idők változásával éppen a Bánkban továbbélő individualista, származásra nem tekintő polgári szemlélet vált kuriózummá. A számháború játék volt, és nem levente- vagy úttörő-hadgyakorlat, a színház önfeledt hülyéskedés, nem pedig ideológiai továbbképzés, az ellenség támadása fantázia- és szerepjáték, nem imperialista diverzió. Ráadásul ezek a játékok szemtelen iróniával, néha nyílt gúnnyal parafrazeálták a szocialista mindennapokat. Pipecland királyság volt az államiság megannyi kellékével: Pipec király - a legkisebb gyerek - a bilin trónolt, az ország életét a régens irányította, Leveleki Eszter büszkén viselte a királyi fődada címet. Hadi ügyekben jelentős szava volt az FG-főnöknek (értsd: Forradalmi Gárda). Leveleki Esztert abban az időben valószínűleg azért nem lehetetlenítették el, mert gondja volt rá, hogy mindig ott legyen a gyerekek közt egy-egy vezető funkcionárius gyereke (mint ahogy egy állami gondozottat is évről évre magával vitt). Az ott nyaralók számára Bánk a szabadság szigete volt, a valódi gyerekkor életre szóló közösségi élménye egy olyan időszakban, amikor mindenki más úttörő- és építőtáborba járt.

Pipeclandi polgárok

Sztankay Ádám írása

[Pipecland]

Negyven év alatt hírességek gyerekei, civilek csemetéi és családtalan állami gondozottak is megfordultak a legendás pedagógus, Leveleki Eszter nyári táborában, a bánki tó partján. Pipecland birodalmában olyan útravalóval gazdagodhattak, amely a sírig kitart.

Mácsai Pálról, az Örkény Színház direktoráról a felnőttvilág szakírói óvatos udvariassággal szokták említeni: távolságtartó karakter. Amikor nyolcévesen pipeclandi polgár lett, a kölyökbirodalom éles szemű névadói nem körülményeskedtek a névadással. Azt mondták Mácsaira: "Mirelit." Nevezett pesti kávézóban mesélte: zárkózottságából kínjai is származtak, de vagy tíz nyáron át mégis visszajárt Leveleki Eszter táborába. A Kádár-rendszer bornírt struktúráján kívül létező "pedagógiai bázis" volt az egyetlen, ahol egy gyerek megtapasztalhatta az intézményes szabadság vegytiszta formáját.

Fábri Ferenc (Bid)

Egy bánki táborozó önéletrajza

A háborúban apám elpusztult, anyám özvegyen nevelt. Az ostrom, a család megfogyatkozása és a nehezedő viszonyok miatt a korábbi vidám, energikus kisgyerekből zárkózott, sokat olvasó, beteges iskolás lettem. Rosszul is ettem, ez az ostrom alatti erőltetés következménye volt: „Egyél, kisfiam, legyen benned valami, más úgysincs”.

Anyám illatszerboltot vezetett, ez elég jó életszínvonalat biztosított számunkra, egészen az 1953-as államosításig. Akkor a Corvin Áruházba ment elárusítónak, majd egy lyukkártyás cégnél végzett valami betanított munkát. Mindez érezhető esést jelentett anyagiakban.

Az iskolát egy Eötvös utcai kis magániskolában kezdtem, amely egy lakásban működött. Ez családias és eléggé személyre szóló volt, több barátot szereztem itt. A tanulás nem esett nehezemre, már iskola előtt olvastam, s ezt később sem hagytam abba. Negyedikben a Wesselényi utcai iskolába kerültem, ahol kilencévesen cserkész, illetve farkaskölyök lettem, s két táborozáson vettem részt, 1948-ban éppen Bánkon, 1949-ben Bodajkon. Az ezzel járó viszontagságok nem viseltek meg, az évközi kirándulásokon is örömmel vettem részt.

Staféta

Sokoldalú színész, rengeteg filmben láttam, sok felkérése van, a macsó szerep áll hozzá a legközelebb, az a büdös lábú, cigizős, földre köpködős, igazi ezerarcú, nincs olyan szerep, amit ne rá szabtak volna.
Az ezerarcú néző? Nagyon sokoldalú, igazi mindenevő, megnézi az összes filmjét, és még énekel is, nagy kedvenc.

S mindez én vagyok.

A férfi megállt a piros lámpánál, lehúzott ablakán beszűrődött a szomszéd autóból a rádió. Deja vu érzése támadt, kislány kelt át a zebrán, iskolás, talán alsó tagozatos, az arca ismerős. Nagyon is ismerős, megfoghatatlan, a múltbéli álmokból toppant elé, nyugtalanító érzést keltett benne, de egyben kellemes is volt. Ideges lett a tudattól, hogy nem tudja hová tenni a folyamatot, ami az agyában zajlik, épp kiesni készült a végtelenbe, de a lány arca egy beteljesült folyamat, biztonság érzetett nyújtott.
A lány felnézett egy pillanatra, ránézett a férfira, aki a szélvédő mögött ült megbabonázva, s halkan azt suttogta maga elé: neked nagyon szép életed lesz kislány…
A lámpa zöldre váltott.

Az áruház hetekkel előtte megszórta a lakótelepeket az akciós termékek listájával.
Aznap nyitás előtt órákkal hatalmas tumultus alakult ki a bejáratnál, egyesek alig kaptak levegőt, a tömeg nekipréselte őket a vastag üvegfalnak. Bentről a biztonsági őrök gúnyosan, megvetően néztek végig a szánalmas tömegen, ahogy acsarkodtak, a karjaikat nyújtogatták és küzdöttek, hogy egy lépéssel közelebb kerüljenek a bejárathoz.
A nyitásig még 50 perc, a parkolóba már nem engedtek be a rendőrök több autót, akik kívül rekedtek hangosan szitkozódtak és feltartották a forgalmat.
A hangulat a nyitási időhöz közeledve egyre paprikásabb lett.
Dörömböltek az üvegen, kórusban skandálták, hogy: nyissák ki, nyissák ki!
Nyitás előtt 5 perccel az összes őrt a bejárati ajtóhoz vezényelték, hogy felügyeljék a rendet.
Ahogy levették az ajtóról a láncot megindult a csorda, mint, ha napokig szomjúhoztak volna, s végre nyitva a karám, s rohantak a vízhez.
Elsodorták a biztonságiakat, ketten a földre kerültek, sáskajárás, nincs tekintettel senkire és semmire, a tömeg megállíthatatlan volt.
Nyomukban leborult minden a polcokról, recsegve-ropogva szilánkosra tört a lábuk alatt hajsütő, fényképező, falióra…
A műszaki osztály irányába tartott a tömeg, akciós, nagyképernyős lcd tévé.
Kettesével, hármasával vitték, a szomszéd is kért magának, nem akart szabadnapot kivenni.
Hatalmas kazlak sorjáztak a pénztár felé, a hoppon maradottak az öklüket rázták, ez nem igazság, nem azért álltak sorba órákig, hogy üres kézzel távozzanak.
Lekiabálták a biztonságiakat, szitokszóval illették a pénztárosokat.
Egy órán belül elfogyott a készlet, az üzlet úgy nézett ki, mint ha bombatalálat érte volna.
A személyzet fellélegzett miután kiürült az eladótér, s csak egy-két vásárló lézengett.
Otthon aztán elégedetten huppantak le a részletre vásárolt, puha fotelba, sorba szisszentek a sörök, arcukon letörölhetetlen, boldog mosoly, megvan a nagyobb tévé.
Lehet újságolni a szomszédnak, hadd egye a nemes penész, hogy neki nem lehet.

Kilenc perces (+ videó)

[Jutubos prezentációs filmecske]

Csak kilenc percem maradt, nincs több hátra, talán néhány remittenda másodperc.
Ennyi időm maradt, hogy valamit közöljek, akármi világraszólót.
Vagy éppen semmit.
Kilenc perc nem elég, egy élet is kevés, Isten végtelen.
Szabadok vagytok, megszabadított bennünket minden bűntől.
A helyszín a bungi, ellentmondásos.
Ez nem az a hely, nem méltó Isten nevének említésére, mert itt én lakozom.
Jézus istállóban született, azt is mondta, hogy te vagy az én hajlékom, a rókáknak meg barlangja vagyon.
Köszönöm kérdésed, nem ülök kényelmetlenül.
Tudom, hogy most azt figyeled, mi az, ami hozzád képest.
Valamit gondolsz magadban rólam, még ha nem is feltétlenül jó.
Akár meg is vethetsz, kevés ember van, akire felnézel.
Fel tudnád őket sorolni fejből?
Vagy egy kezeden?

Szólj anyádnak, hozzon pénzt!

2007 augusztusában ellátogattunk Bánkra házat nézni, s megláttuk az üdülőterületen az embereket felhőtlenül sétálni, törölköző a vállra vetve, fürdőnadrág, strandpapucs, kezükben egy bederesedett dobozos sör. Kertekben izzott a parázs a bogrács alatt, finom illatok terjengtek a levegőben, hagyma, fokhagyma, sült szalonna és kolbász.
Hmmmm, beleszagoltam hosszan, annyira idilli volt a látvány, hogy részesülni szerettem volna belőle, éreztem a zsigereimben, hogy haza érkeztem.
Költözésünk után minden reggel felmentem a nagyobbik fiammal a bánki hegyre szalonnát sütni. Korán keltünk, hátizsákba finom, húsos szalonna, friss kenyér, mindenféle hagymajóság és egy kupica pálinka. Fent a hajnali, nyári erdőben egy földbe vájt lyukba tüzet raktunk, evés után elheveredtünk, s mire felkelt a nap, már a tóban fürödtünk.
Igyekeztünk bepótolni a Budapesten elvesztegetett éveket.