Sze-sz-sz-szek-szexuális felvilágosítás. Ne dadogj! (*.zip)

Nem tudom kinél hogyan működik az Apja, fia szexuális felvilágosítás, nálunk elég egyszerű volt. Apám nem mondott soha semmit, aztán lehettem vagy 14 éves mikor rám nyitotta a fáskamra ajtaját és az ujjával mutatva rám, őszinte meglepetést tanúsítva röhögte el magát, hogy nnnni, nnnnnnnna mekkora rakétája van és közben csapkodta a térdét. Egy lavór forró vízben álltam és mostam le magam, diót vertünk, volt kilenc darab fa.

Aztán ennyi, amire emlékszem. Semmi a térdére ültet és tudod fiam vannak a lányok, és azoknak nem kukijuk van, mint neked hanem nunusuk. Mi az, hogy nunus? Érti azt egy még térdre ültethető gyerek? Fogja az adást vagy várni kell, amíg a lányok egyértelmű jelzést adnak neki és majd magától rájön?
Az első szexuális élményem az volt, hogy a Tóth Hajnival lassúztam óvodában, nagyon szorítottam és ott hagyott. A Zelenák Klári meg a Kovács Gabival puszilkodott egy piros, műbőr fotelben diavetítés alatt (A kék lámpás, ami egy obsitos katonáról szólt) és velem nem, ráadásul kinevetett a gaz, egyszer még megtalálom. A mai napig nem tettem túl magam rajta

Apámat és anyámat nem is láttam egymáshoz közeledni, vagy hogy pajkosan rávert volna a fenekére, semmi, nagyon titokban csináltak mindent. Később elváltak, aztán volt pár barátnője, egy három hónapig felesége, egy élettársa, aki miattam vált el tőle, egyet bemutatott miközben mentek focimeccsre s többet nem is láttam. Végül jött a Mari, na azt rendre csöcsörészte, elmarkolta neki mindkettőt és közben vihogott, hogy jóóóóóóó, kilátszódtak a fogai ahogy az ujjai közé fogta a bimbó udvart.
Ez a Mari annyira hülye volt, hogy tök részegen velem is leakart feküdni, támolygott a gémeskút körül és kellette magát. Apámnak próbáltam valahogy jelezni, még meg is kerestem a kertben az elásott rumos üvegeket, de sokáig nem hitt nekem. Volt egy este, láttam ahogy kegyetlenül pofozta, kifröccsent a száján a vér, a Mari nem tudott beszélni a részegségtől. Aztán kicsit lenyugodtak, a kukoricás ládában volt kirakva patkányméreg, mindet megette és még ivott rá.

Apám fejét vesztve ment telefonálni, be volt zárva a csirketelep, berúgta a bejárati ajtót és úgy hívott mentőt.
Napokkal később a Mari hazajött, ultimátumot is hozott. Vagy én megyek a háztól, vagy Ő. Apám a tyúkól mögé hívott. Fiam nagy vagy már, 16 éves, el kell menned, megállsz te a saját lábadon, nem hagyhatom hogy rámenjen a házasságom.

Ráment, pedig elmentem.

S valóban, mint ha kinyílt volna előttem a világ, hirtelen a lány, nőismerőseim elkezdtek fölöttem anyáskodni, hogy megtudták. Valamelyik a keblére ölelt és nekem nem az jutott eszembe, hogy jaj de jó biztonság, hanem Apám.
Csöcsörészte, elmarkolta neki mindkettőt és közben vihogott, hogy jóóóóóóó, kilátszódtak a fogai ahogy az ujjai közé fogta a bimbó udvart.

Az első éles bevetésen a gyulai várfürdőben vettem részt. Két lánnyal összeismerkedtem, vihogtunk jókat, pacsoltuk a vizet és megvolt mindenük, volt is hozzá szemem és éreztem a késztetést, Trabantjuk is volt és azzal vittek haza.
Végig nem történt semmi, nem mertem kezdeményezni, nem tudtam két lány közül hogyan kell, pedig nem arra vártak hogy válasszak közülük. Mindegy, mikor kiszálltam volna a kocsiból a fekete még hátrafordult a kormánytól, hogy azért egy puszit csak kapok.
Kapott.

Figyelgetem a fiamat, hogy mikor kell beavatkoznom, mikor kérdez majd olyat, hogy én jövök zavarba tőle, hogy Apa és az miért van, tudod a lányok...
Lesem azt, ahogy a nőkhöz beszél, vagy az osztálytársaihoz, a lányokhoz, egyelőre nincs nagy veszély, még elpirul ha a tévében csókolóznak és el is fordul.
11 éves, azt hiszem nem lesz baj. Ma mentem ki a piacra és szerettem volna ha eljön velem. Nem akart, lógni akart a gépen. Hogy kedved csináljak neki mondtam, hogy gyere, berúgunk együtt és utána fogdossuk a csajok fenekét, vihogott, értette a poént. A helyén van az esze.

Van egy 4 éves is, annak is elkezdődött. Az óvodában a Hajós Hanna a favorit, tiszta depi ha valamiért nem viszik a kiscsajt oviba

Valami komolyabb hebrigálásra is felfigyeltem, mert az egyik tehenész öltözőjében találtam az asztalon egy szexmagazint. Ott egész máshogy festették le a férfi-női kapcsolatot, Apám megint eszembe jutott, hogy hogy jóóóóóóó, de lépteket hallottam és bedugtam az ingem alá.
Kiosontam.

Kivágtam ollóval az egyik csajt belőle és beraktam a farzsebembe. Megmutattam kecskés Lacinak, nagyon örült neki, adott érte 20 forintot és megígértem neki, hogy hozok minden nap.
Szétszabdaltam neki az újságot, a maradékkal meg begyújtottam a sparheltba, tettem fel egy lavór vizet fürdeni.

Egyszer Apám mondta, hogy menjek be a Fafémhez vacsorázni vele, cégbuli. Csörögtek a kőbányais rekeszek, melósok civil ruhában és törölgették a zsírt a bajszukról. Olyan esetlenek voltak így kiöltözve. Az egyik egy nejlonszatyorba borogatta a galuskát és a csirke pörköltet, hogy majd jó lesz otthonra, összeszedte azoktól a kajajegyet, akik nem tudtak eljönni.
Ácsorogtam a függöny mellett, nem találtam a helyemet, pedig még sört is ittam. Na mi van kisbuzgár és rácsapott az egyik a vállamra. Pelyhedzik mán a pecsed fiam? S nagyot csapott a vállamra, mert az a lényeg, a többi nem számít, aztán vihogott. Egész este német hangalámondásos pornófilmet néztek, recsegett a tv úgy fel volt tolva a hangerő és mindenki kiabált, csörögtek az üvegek, ahogy a poharakhoz koccantak és fogták a hasukat úgy dőltek hátra.

Tényleg nem tudom, hogy kéne a fiam elé állni, hogy ím eljött az idő.
Régebben volt ennek egy szabott menetrendje, no meg ugye családja válogatja. Elérte a férfikort vitték a piros lámpásba.
Nem tudom elítélni ezeket az embereket, mert végül is Ők a maguk módján csak önállóságra próbálták nevelni.
De azt hiszem ez nem túl jó ötlet, a nejem nem szorgalmazná
Van itt egy vagány srác az utcában, a Szilvi fia. Egy évvel idősebb a Leventénél és elég komolyan nyomja. Nézd azt a csajt milyen jó segge van és csücsörít hozzá, még én is utána kapom a fejem, hogy milyen jó szeme van ennek a gyereknek.
Gondoltam rá, hagyom hagy haverkodjanak, ragadjon valami rá. Csak ritkán találkoznak, néha az utcán köszönnek egymásnak.

Iskolánkban volt egy srác, nyolcadikos. Az Apja mindig érte jött és láttuk, ahogy beszállnak a Wartburgba, menő család volt, benne voltak az ötéves tervben, s már megkapták az autót a Merkúrtól.
Fickó sunyin skubizta az iskolás lányokat, némelyik tényleg formás darab volt már, kis töltött galambok, torna órán a függöny mögül lestük, ahogy öltöznek. Haverom Stuhl még a fenekét is megfogta az egyiknek.
Fickó nézi az egyik lányt és bazsajog a bajsza alatt kajánul, vén kecske.
Srác meg beszédhibás, Apja meg odafordítja a fejét a lányokhoz, hogy ott van látod, jó anyaaaggg mi és megynyalta a szája szélét...hmmmm.

Mii-A-m-p,...de mi? Ap...Apa mi???

A csajok hát te barom, mit dadogsz he?

Szerintem ez sem a legjobb módszer. Vagy tegyek úgy, mint az Apám? Ne szóljak egy szót sem, majd magától felfigyel időben mindenre, ahogy hozza az élet?

Nejemmel már beszéltük párszor a kádban ülve egy pohár pezsgő mellett, hogy nekem ne hozzon ide semmiféle cafkát, hogy ez a barátnője, mert úgy kihajítom, hogy a lába nem éri a földet, kikaparom a szemét. De legalábbis jól megnézem magamnak, akárkit nem dughat az ágyába.

Este aztán örülünk, hogy de jó nekünk. Összebújunk és legalább ez az egy dolog az életben, ami miatt senki, soha nem vonhat bennünket felelősségre, soha nem szólhat érte egy büdös szót sem és nem vonhat kérdőre. Törvénytől támogatva tesszük, házasok vagyunk, ez egy olyan közös dolog, amihez senkinek sincs semmi köze, egy porszemnyi sem és számomra ez tényleg egy olyan téma, ami tabu. Nem beszélek más emberek előtt róla, nem hozom szóba, nem árulok el részleteket, nem adom ki azt, ami a kettőnk dolga.
Jóóóóóóó dolog, legalábbis Apám valami ilyesmit mondott

Préd 9,11
Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

Kisebbik fiamat nemrég műtötték orrmandulával, kivették neki.
Lázas volt napokig és nem evett meg folyadékot sem bírt egy ideig, sebes volt a szája, csak sírt szívszaggatóan.
Végre a folyadékot lebírta nyelni és ma délután már kért tejbegrízt is. Pedig mindig odajött az asztalhoz ha ettünk és megkérdezte mi az? Elvette, próbálta a szájába venni, de csak zokogott és folytak a könnyei. Na ma délután végre megtört a jég, leültek az anyjával együtt és kezdte kanalazni, de az első kanál után felsírt és záporoztak a könnyei.
Az anyja magához ölelte és jaj kicsikém még mindig fáj?

Neeeeeeeeeeeemmmmmmmm és közben folytak a könnyei, fojjjjjjjóóóóóóóóóóó...

Klíneltem



Érzem a tavaszt a zsigereimben, bár most bizonytalanabbul, mint régen, hogy kétszeres energiával ébredtem, csak a vágyakozás van meg bennem olyan erősen.
Kicsit korábban keltem és fogtam egy seprűt, aludt még az egész ház, a család is.
Kimentem az utcára és összesöpörtem csak úgy, aztán fel is locsoltam körbe a járdát.
Rengeteg csikk, papírzsebkendő, sörös doboz, kutyaszar és minden más meg falevél.
Napokban megjegyezte az egyik lakó, hogy de szépen feltakarított Zoltán, fizet valaki ezért?

Nem, csak egyszerűen itt lakok, válaszoltam. Nem mindegy, hogy hova fogadok vendégeket és hova engedem ki a gyereket. Út szélén törött sörös üveg, asszony ha leparkol mindjárt 20 ezer, inkább felkelek egy órával korábban és nem marad egy porszem. Tényleg más hazaérkezni úgy, hogy a ház körül tisztaság van.

Volt egy alkalom, hogy a kukát nem húzta ki a ház elé senki, akinek feladata lett volna elutazott, aki meg meglett bízva (én) elfelejtette. De nem is ez a lényeg, hanem reggel jött a kukás autó és biztosan látta, hogy a kerítésen belül vannak a kukák, 2 lépés az út szélétől, de nem vitték el. Mikor felébredtem és megláttam először kétségbe estem, hogy mekkorát hibáztam.
De végül rájöttem, hogy valójában a köztisztasági alkalmazottak hibáztak, nehezen esik le nekik, hogy ez már nem a szocializmus.
Vagy ha esetleg panasz érné Őket, akkor a cég megvédené és mögéjük állna?
Biztos?
Felálltam a kukák tetejére és páros lábbal tapostam össze benne a szemetet, hogy férjen még bele arra a három napra mire újra jönnek.

Hát nem tudom, ha azt a munkát én végezném, akkor megállnék és besétálnék a kukákért, hisz rendhagyó eset, mindig kint vannak a kukák, biztos valami történhetett. Majd ha külön pénzel nem jutalmazna meg senki, bezsebelném a köszönömöt, az is hatalmas érték, főleg ha őszinte.

Ma már nem dolga senkinek semmi, nincs felelősség. Miután feltakarítottam és fellocsoltam jött egy srác és a még vizes járdára rúgta lábbal a taknyos papírzsebkendőt. Nem szóltam neki semmit, kimentem, felvettem és bedobtam a kukába, ami 2 lépés.
Kigondoltam egy érdekes dolgot, patentra felsepertem és lelocsoltam a járdát szépen, tényleg porszem sem maradt, de az út szélén ott hagytam a nagy kupac összesöpört szemetet, mint egy kisebb vakondtúrás olyat.
Ezt még gyerekkoromból hoztam magammal, mindig én takarítottam a tanyánkat, két szoba, konyha, kamra és gang. Férfi létemre imádok takarítani és szeretem a rendet magam körül és a precízséget. Tudjam mit hova pakolok, behunyott szemmel tudjam merre van és ott legyen. Jött haza Apám és dicsérgetett, hogy milyen szépen kitakarítottál, de mikor meglátta az összesöpört szemétkupacot, amit ott hagytam és közben már rég játszottam, akkor azonnal megszidott.
Soha nem sepertem lapátra a szemetet, nem raktam kukába. Patent rend, minden elvágólag, fénylik a padló de a sarokban ott egy szemét kupac. Hiába kíméltem meg a szüleimet egy hatalmas munkától, hogy végigtakarítsák a lakást, ami nekik teher, nekem meg játék, hiába. Meglátták a szemetet tornyosulni a szőnyeg végénél, amit felszedni és a kukába rakni kb. egy perc, nem. Ők ezért rendre megszidtak.

Gondoltam vegyük elő újra és poroljuk le az eseményeket. Sosem látott rendet csináltam a ház előtt és tényleg szép volt a szemnek, de egy vakondtúrást ott hagytam jól látható helyen és boldogságtól sugárzó arccal leültem a lépcsőre, bekapcsoltam a rádiót, rockfélóra vagy mi, napsütés és sört is bontottam.
Látszódott rajtam az elégedettség, a nyugalom, mint akinek semmi dolga.
Jól éreztem magam tényleg és már előre röhögtem magamban, csak tudnám miért nem vettem filmre.
Jött ki az egyik lakó és a boldogságtól sugározva, mint aki átvette a nap fényét és legszívesebben ugrálna virágok között, mert megtalálta Jézust, él a megváltó.
Köszönök neki mosolyogva. Tényleg. (nem ciki ennyiszer használni ezt a szót?)

Nem?

Kérdem hová megy, gellértbe, reuma, orvos, ingyen, de szépen feltakarított Zoltán, elégedetten körbenéz, mint ha része lett volna a munkában.
Aztán a tekintete rávetődik a szemétkupacra. Azt ott hagyja, vagy mi lesz, vagy elfelejtette?

Na ezt már szeretem, mikor nem játssza az eszét és nem keresgéli a szavakat, nem kombinál, hogy mi legyen a történet, hanem csak úgy ösztönösen kibukik belőle.
Hetekig eljárkál úgy, hogy a lépcsőházban ott egy leesett zsebkendő, hirdetési újság, csikk, cigis doboz, sörös doboz, egyszer még emberi ürülék is meg hányás.
Kikerüli, átlépi, nem néz oda, nem az Ő dolga. Csinálja meg más, azért fizetik, hogy legyen egy felelős, akit kérdőre lehet vonni, hogy miért nem szedte még fel, 3 napja ott van a lépcsőn.
Elbúcsúztam tőle, teljen jól a napja és már vártam a következőt, jó reggelt, szevasz. Segítsek valamit kérdem? Nem köszi, válaszolta ridegen.
Fasza.

Mi?

Faszául feltakarítottál, odabólint elismeréssel és somolyog az orra alá, beszáll és már csukná az ajtót mikor odatéved a szeme a szeméthalomra, aztán néz rám kérdően. Nem mondja ki, csak gondolja. Nem baj, nem is az a lényeg, ott volt a nézésben, most megfogtam.
Értetlenkedve elhajtott.

Érdekes, hogy alig van ember ebben a társasházban, aki fogná a seprűt magától.

Jön a next és tolja le maga előtt a levegőt úgy szalad, párosával szedi a lépcsőt.
Csak odavet egy szevaszt rámnézés nélkül és kulcs zörög. Riasztó pitty, néz jobbra, balra és feltűnik neki a rend. A kocsijától jobbra a szemétkupac, mivel ránézett tudja, de nem nézett rám, nem kérdezett semmit.

Apámnak van egy ilyen hülye szokása, hogy ebéd megevése után (tudom lehetett volna elfogyasztása is, de tényleg), ott hagyott egy falat kenyeret a tányéron. Azt mondja azt már nem tudja megenni, az nem esik neki jól.
Mindig ott marad a tányéron, ez már tézis. Mint ahogy én is takarítás után az összesöpört szemetet, bár a feleségem mellett leszoktam róla. Pontosabban leszoktatott, néha rám ripakodott és meguntam, jobbnak láttam felszedni a földről.

Egyik számítógép boltos a másikhoz:

Mivan tufa, eladtál már ebben az évben legalább egy potmétert?
Üvegvisszaváltás, most az a biznisz, parkban tudod mennyit elhagynak?

Volt egy lány az Eszter, akivel már 4 éve éltem egy fedél alatt. Úgy ismerkedtem meg vele, hogy mikor Budapestre költöztem az unokatestvére volt számomra az egyetlen kapcsolat. Automatikusan jött, hogy elmentünk együtt sétálni a hegyekbe, koncertekre, moziba s boltba, majd vettünk egy mosógépet magunknak.

Albérletben laktunk, ami a barátnője lakása volt, tanácsi. 3 ezer forintért béreltük a szoba-konyhát, wc a folyosó végén, fürdeni lavórban. Viszont volt színes tévénk és videónk, feltörekvő félben lévő vállalkozó voltam. Téglazöld öltöny, bordó aktatáska és tűzpiros nyakkendő, olasz bőrcipő, felejthetetlen élmény lehettem.

Németországba jártam ki egy barátommal a MediaMark-ba üres videókazettákért.
Megpakoltuk a Dacia-t rendesen és kötegszámra hoztuk az áruházak ingyenes magazinjait, hogy eladjuk pénzért és úgy is lett. Piacokon vették, mint a cukrot és hasonlítgatták az árakat, hogy mennyi démárk, de szép is volt, nem győztük behozni. Éjjelente parkolókban aludtunk és hajnalonta végigjártuk a lakótelepek szeméttárolóit. Csak a műszaki cikkekre utaztunk.
Olyan hi-fi berendezésekre tettem szert, amiről akkoriban csak álmodtak. Torrens bakelit lemezjátszó, csöves erősítő és egy sokáig kedvencem az AIWA R450 forgófejjel, bele is szerettem, hjaj meg a Dansk rádiós erősítő.
Hoztuk haza és vonszolta magát a Dacia, egy piacon árultuk a cuccokat meg a videókazettákat, tényleg szezonja volt, vették kartonszámra, a hangalámondásos horrorfilmek, pornófilmek még kelendőbbek voltak. Micsoda kéj mikor az extázisban lévő német pornószínész hjá gut, hjá és élvez, közben egy monoton basszus kommentálja az eseményeket, hogy ja édesem, most jövök, vigyáááááááázzzzzz és sehol egy hanglejtés benne, látszik papírról olvassa.

Eszter a mellettem lévő standon árult cigarettát Petinek egy 160 kilós cipófejű ex sportolónak, aki miután leállt az aktív sportolással elhízott. Péternek volt konkurenciája is a piacon, mások is árultak kartonszámra cigarettát és Petinek még az alkalmazottat is fizetnie kellett.
Muszáj volt bevetni egy kis fortélyt.
A legnagyobb tételben fogyó cigaretták elől voltak sorban. Mittudomén kérek 5 piros szimfóniát, vagy szofilájgtot. Kilestem melyik fogy a legjobban és ráírtam a doboz elejére, hogy mesés piros szimfónia és leáraztam egy forinttal, vagy elragadó szofiána és álltak az emberek sorba, lekésték a buszt inkább, mint hogy a másiknál vegyék meg. Eszter fekete hajó hippi lány volt és mosolygott, melle is volt.
Ennyit tudok róla, ez a kapcsolat igazából rólam szólt. Magamról még rengeteg dolgot tudnék mesélni, hogy milyen jó fej voltam és hogy mennyire kedveltek és a menő fiúk, az igazi pénzeszsákok is szerettek velem lógni, sörözni és vidultak.
Egyik este is mondták menjek fel biliárdozni és kártyázni pénzben.
Nem volt egy vasam sem, de nem akartam hogy megtudják, nem szerettem volna kilógni a sorból, csak míg nekem hatalmas küzdelem, addig nekik megadatott. Mindegy nem irigylem tőlük, sőt tisztelem őket, mert sok mindenre megtanítottak, hogy az embernek legyen stílusa. Legyen saját élete és ez látszódjék meg rajta, egy férfi legyen önálló és panasz helyett oldja meg. Ha kesereg magában tegye, ne világ szégyenére. Én sem akartam szégyenben maradni. Kértem kölcsön az egyiktől 2-3 órára pénzt. Bementem a helyi abc-be és megvettem az összes tojást. Egy raklapon kitoltam és a bejáratnál árultam majdnem kétszer annyiért.
Figyelem, ez amolyan egyszer volt Budán kutyavásár eset, azt hiszem ezt azóta már nem lehetne megjátszani. Én sem mehettem be többet abba a boltba, pedig nagyon tetszett az egyik pénztárosnő, miután Eszterrel szakítottam még randira is hívtam. El is jött.
Az összes tojást eladtam. Morogtak ugyan és volt aki kiabált velem, hogy micsoda szemtelenség, itt meg ott annyi. Akkor ott kell megvenni kiskezitcsókolom és ne tartsa fel a sort, de azért megvette. Csak nem fog 6 megállót buszozni olcsóbb tojásért és most az egyszer kibírja azt a kis különbséget.
Ezzel én is így voltam, lett egy kis plusz pénzem és a kölcsönt is vissza adtam.
A pénzemet viszont elnyerték, nem hiába, nem bújhatok ki a bőrömből.
Aztán ott volt a Keravill. Nagyon jóban voltam az ott dolgozókkal, szénné röhögtük magunkat rendszeresen, egyszerűen életet vittem a szürke kis hétköznapjaikba. Ők 3 -féle videoszalagot árultak, de mind szar volt és nagyon drága. Én velük szemben árultam egy standon vagy 25-30 félét + a horror és pornófilmeket. De megfigyeltem, hogy rendszeresen akadt olyan vevő, aki inkább megvette a szart ott és az enyémet meg majdnem leköpte, hogy maga biztos hamisítványokat árul és megvetően rám nézett.
Az anyátok mindenit faragatlan tuskók, majd én adok nektek.
Megbeszéltem a Keravill vezetőjével, hogy adok nekik hitelbe a kazettáimból, hogy azokat a vevőket se veszítsem el, akik kizárólag csak hivatalos helyen, üzletben akarnak vásárolni.
Eleinte nem tetszett a vezetőnek, hogy amit én a pulton adok 150-ért, ők azt miért kapják tőlem 300-ért és adják 400-ért.
Azért bazmeg mert ez eredeti és ha látják mekkora az árkülönbség a piaci meg a bolti között, akkor jogosan gondolják, hogy az enyém hamis és az üzletben lévőnek megnő a szemükben az értéke.
Közel ugyanakkora forgalmat bonyolítottak, mint én csak nekem dupla haszon, hiába a minőséget meg kell fizetni
Egyszer mikor Eszter megkapta a fizetését és mondtam neki, hogy mibe fektessük, akkor teljesen kiakadt és a fogai közé vette a pénzt, letérdelt elém és rámköpte, hogy itt van nesze, vedd el az egészet és sokáig zokogott. Nem vigasztaltam meg, nem öleltem át csak magamban megjegyeztem, hogy jó nagy ökör vagyok, lejárattam magam. Látták az egészet a keravillból és a vevők, akik minden nap arra járnak és a nevemen köszöntenek.

Azt sem tudom mi volt a kedvenc színe, virága, étele, itala és mire vágyott. Biztos tervei voltak a fizetésével, hisz egész hónapban keményen dolgozott és bár élvezte biztos sokszor elfáradt.
Elvettem az életéből 4 évet és nagyon nehezemre esett megválni tőle s nem is volt egy hétköznapi eset.
Nem vettem észre, de Péterrel egyre többet nevetgéltek, Péter figyelmes és gondoskodó volt. Meg is hívott bennünket a lakására születésnapját ünnepelni.
A feleségével már rég jeges volt a kapcsolata, ezért a gyerekkel együtt elzavarta őket arra az időre. Engem meg leitatott egy görög itallal, miután kidőltem nekiláttak az ágyon mellettem csókolózni. Arra ébredtem és azonnal felpattantam, ráparancsoltam, hogy azonnal indulunk és kint az utcán a kerítésnek nyomtam és lekevertem neki egy pofont. Miért tetted ezt velem? Miért nem szóltál inkább időben?

Meghallottál volna bármit is kérdezte.

Aznap este próbáltam vele szexelni de nagyon ideges és feszült volt, csak kötelességből tette én meg, hogy pontot tegyek az ügy végére beleélveztem, holott előtte soha. Gondoltam majd ezzel magamhoz láncolom a szívét.
Másnap magamhoz vettem egy kis pénzt és eltűntünk egy hétre Szilvásváradra.
Végig ott volt mellettem, beszélgettünk is, kirándultunk, étterem, mindent megadtam neki, amit addig sosem és csak este jött meg az életkedve és akkor virult ki, amikor visszaértünk a szállodába és végre telefonálhatott.
Egyszer kihallgattam, hogy kivel beszélget, Pétert hívta és felszabadultan kacagott.
Miután visszamentünk Pestre elszökött a Petivel és 2 hónapon keresztül bujkált, Peti kivett neki egy szobát és nem is dolgozott.
Végig reménykedtem benne, hogy visszakapom Őt, hogy majd visszajön. Nem tette, csak a pontot a végére. Küldött egy levelet és írta, hogy nagyon szeret és ne haragudjak rá, de Ő Petivel szeretné élni tovább az életét.
Kiszakadt belőlem egy világ, megsemmisültem, talán a halál tud ilyen magányossá tenni, mert azzal is egyedül kell majd szembenézni, nem lesz ott mellettünk senki csak maga Isten, a puszta valójában, ahogy ígérte.

Potyogtak a könnyeim, nem látta senki mert az első mondat után rohantam egy közeli parkba, tudtam hogy baj lesz.

Összetéptem a közös fényképeket és kórházba kerültem egy napra, idegkimerülés, remegtem és benyugtatóztak.

Hetekig csak kóvályogtam, nem találtam a helyem. Volt olyan, hogy a Két Pisztoly sörözőben megismerkedtem egy lánnyal és kértem aludjon aznap éjjel nálam, nem akarok tőle semmit, csak nehéz egyedül, rettegek ha hazamegyek abba az albérletbe, amiben együtt laktunk.
Azért a csajt csak megdugtam, de nem esett jól, másnap alig vártam hogy elmenjen és csak utána nyugodtam le.
Elteltek évek, tíz is. Pétertől született egy gyereke, egy kislány de Eszter családi vonalán beütött valami elmebaj és a kiscsaj kicsit zavaros volt. Később Péter elhagyta, azóta magányosan él. Ennyit tudok róla, ha most találkoznék vele valószínűleg megkérdeznék tőle pár dolgot, hogy hogyan emlékszik rám, együtt éltünk 4 évet, egy ágyban aludtunk, ugyan azt az ételt ettük és nem is ismertük egymást.

Azt nem mondom, hogy más ember lettem, vagy hogy gyökeresen megváltoztam volna, inkább olyan feleséget találtam, aki ezeket eltudja nekem viselni és ha kell visszavág, van ám neki szája, megmondja mi legyen
Született is két stramm kisfiunk, égetni való mindkettő.

Napokban itt járt a Böce és megjegyezte, hogy Levente milyen önálló. Neki is fia van a Bendegúz, de nagyon gyámoltalan, állandóan az apja mellett áll, nem menne tőle arrébb, a két fiú között van 3-4 év.
Aztán mondja, hogy biztos azért, mert te is önálló vagy, ezért önállóságra neveled.
Én nem tudnék így élni, én inkább elvégzem a munkám profin és utána fizessék ki, ha meg kevés verem az asztalt.

Ez valóban így van, én meg azt nem tudnám soha elképzelni, hogy én valahova időre bemenjek és ott nekem mondjanak valamit. Nem megyek sehová és maradjanak csendben. Inkább jöjjenek ide hozzám és majd én megmondom mi lesz, én meg így élem az életem.

Veszélyes.

Hja és hogy mi ebből a tanulság? Semmi, de ebből kell kihozni a legjobbat.

Böce, a haverom :cool:



Éppen munkát keres... megtölt, lenéz 92mb mp4

[link]

Egy fiatal tölgyfa elszáradt leveleit fotóztam, ahogy fújta a szél s megállt mögöttem egy féllábú ember mankóra támaszkodva, félszemmel láttam.
A fiam Levente ott állt mellettem a kerékpárjával és hunyorgott a naptól. A féllábú ember úgy állt ott, mint aki valaki, éreztem hogy Ő a telek tulajdonosa és ösztönösen elkezdtem neki magyarázkodni, hogy csak a tölgyfát fényképezem.

Egy hirtelen gondolattól vezérelve azt hazudtam neki internetes újságíró vagyok és egy pillanatig hittem is benne, hogy igazi rámenős és kényes kérdéseket fogok feltenni.

-Zoltán vagyok... és (nyújtottam a kezem csak nem tudtam hogy miközben a mankóra támaszkodik tud e velem kezet fogni). (tudott)

Ferenc, Becskei vagy mi, elharapta a szó végét és nyújtotta a kezét s közben mélyen a szemembe nézett.
Motyogott az orra alá és miután megkérdeztem merre lakik és mióta mutatta az irányt, hogy ott az alsó sorban, 1946, de mióta az asszony rám gyújtotta a házat szabad vagyok.

-hogy égett le a háza? Kérdeztem őszinte elképedéssel.

A fiam, meg az asszony is dohányzik...nézett rám sandán, cinkost keresve.

-az egész ház leégett, lakhatatlan?

Csak a konyha meg az előtér, de leomlott a tető is, lakhatatlan, a kulcsi önkormányzattól kapta az asszony ezt a tanyát, mutat körbe.

-magyaráz még focistákról, tehén istállóról, s közben a szememet fürkészi és Ő is próbál információt nyerni, hogy ismeri a Kiss Csabát?

-nem, még senkit sem ismerek, egy éve költöztem ide és csak a hétvégéken járunk ki. Csak a telekszomszédokat...
Lábát hogy vesztette el?

Elmeséljem? Néz rám értetlenül, nincs hozzászokva, hogy szóba állnak vele. Kaján tekintet és mondja hogy csúnyán berúgtam, s volt az egyik szomszédnak egy kútja, inni akartam belőle és belezuhantam.
8 métert zuhantam, az alsó lábszárcsontomat egy halott embertől kaptam, beültették, de elfertőződött, utána kicserélték platinára de befeketedett.
Mondta a doktor, hogy le kell vágni.
Ha le kell hát vágja le doki, maga tudja.

-nehezen törődött bele?

Muszáj volt, de 5 éves herce-hurca volt, mán én nékem jobb a mankó, tudja ha elfáradok csak rátámaszkodom.
-hisz Istenben?

Néz rám elkerekedett szemekkel. Úgy a magam módján, már sokszor megakartam halni, de nem sikerült.

-lába miatt?

Az is, meg sok más, de nem engedte, itt vagyok és mutat előre a mankójával, menjünk és meggyorsította a lépteit én meg úgy mentem mellette, hogy ha esetleg eldőlne a földbuckákon, akkor elkapjam, de hát mi vagyok én, Isten?
1946 óta itt lakik,

-Apámmal egy idős.
Mondtam is neki.

Üdvözlöm.

-Gyulán él.

Nem jártam még ott, arra. Még nem jártam sehol.

Megy haza ez az ember és már jó előre végiggondolta, hogy leül a gép elé, elolvassa a leveleit, megnézi a híreket, a kerékpár alkatrész kereskedés oldalát, pornó oldalt, egy hi-fi fórumot s utoljára még a leveleket. Éppen készítette elő a lakáskulcsot, hogy belép, kinyitja a hűtőt és megnézi van e valami hideg maradék. Volt, töltött káposzta, sárgán virított a fagyott zsír a tetején, félrerakta kanállal.
Visszacsukta a hűtő ajtaját és benne hagyta a kanalat a fazékban.
Bontott egy sört és nyúlt volna a székért, hogy hátrahúzza és leüljön.
Volt valami furcsa a levegőben, valaminek a hiánya, nem volt ott a monitor, de a gép sem és semmi, egér sem billentyűzet és a hangfalak is eltűntek.
Önkéntelenül fordult minden irányban, keresve hátha talál valami logikai megoldást, hogy azért...
De miért?
Érthetetlen, kiszámíthatatlan, már rég letölthette volna a leveleit és belekortyolt volna a sörbe is. De most itt áll tanácstalanul, kiábrándultan és kétségbeesetten, receptorai még egy utolsó kísérletet tesznek rá, hogy megértse a helyzetet, de végül feladta.
Muszáj volt felhívnia a feleségét.

Voltál itthon? Vagy járt itt valaki? Nem tudod mi történt?
Nincs itt a számítógép!!!
Nem tudod mi van?

-Mi van? Nem nagyon hallom, rossz a vonal. Számla meg nem olcsó, minek fizetünk ennyit ha recseg? Most mondjad, tiszta a vonal.

A számítógép hol van?

-Beraktam mindent az ágyneműtartóba, nyisd fel.

Mi van?

-Mi?

Recseg?

Mit csináltál szívem?

-Ma reggel bemondták a rádióba, hogy péntek 13 van és figyeljünk oda a számítógépes vírusokra, a mai nap megnövekednek az ilyen jellegű támadások.

És?

Beraktam az ágyneműtartóba mindent, ott találod, ne haragudj de annyira féltem, hogy valami baja lesz.
S valóban a számítógép elfektetve, a lap monitor meg becsomagolva ágyneműbe és a feketéllő kábelek sorban.

A történet nem kitalált, megtörtént eset.

A LOGOUT nem engedélyezi a tartalom megjelenését.

No, ne tessék semmi roszra gondolni, csak egy figyelemfelkeltő reklám, a szöveg egyszerűen túl hosszú, én meg úgy gondoltam így kerek, két részletben meg úgy nézne ki, mint valami folytatás. Szóval ha érdekel töltsd le innen: [link]