Majd babrálok ám veled ki hát én II. rész

Isten és a légypapír, légy papír, pír.



Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi azt.
A képpen lesz az én igém is, Amely számból kijön: Nem tér vissza hozzám üresen …


A légypapírra nem ragad bármi, légynek lett tervezve, a légyszarnak, pöttyösre, tőle, legyen szeplős a légypiszoktól. Próbáld meg lelocsolni vízzel, nem ragad rá, próbáld meg vízzel megtisztítani, nem tisztul. Léggyel van vértezve, léggyel van vérezve, léggyel van bevégezve, legyél.

Egyél:

Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével.
Leszarod? Megveted, nem is gondolsz rá? Értéktelen? Élettelen? Légypiszok?

Pedig akár egy mondat, amit még ugyan pár évesen hallottad de még ma is a füledbe cseng, aképpen Isten igéje is megragad, mint a légy a légypapíron, emészt belülről. Feszít, mindig tudod, hogy na ezt most nem kellett volna, egy kiejtett mondat, kicsit büszkébb vagyok most a kelleténél, hencegek, káromolok, gonoszul szólok, ember vagyok.
Piszkos beszéd az ajkaimon, visszaolvasva magam is megrettenek, pedig alig három éve írtam. Már most sem értek vele egyet, inkább elfordulok, a szőnyeg alá seprem, akár a púpos kondenzátort, nem baj holnapig majd kibírja és megy az napról napra, a halogatás.

De előbb utóbb cserélni kell, púposkodott, egyre nagyobbnak akart látszódni és a végén le kellett Őt vetni, el kellett távolítani. Esthajnal csillag levettetett.

Le kellett halkítani, hogy ne hangoskodjon és közben ugyanannyi levegőt szállítson. Mint Egyiptomban a zsidók, mikor Mózes ment a Fáraóhoz, hogy vinné ki a népet a pusztába, hogy ott tisztelje az Urat.
Mivel, hogy lázadozik a nép énellenem mostantól a szalmát is ők szerezzék be a téglához.
Megpróbálod elérni, hogy hang nélkül hűtse le a processzorod, de közben dolgozzon is, megy a letöltés, közben winamp.

Fickándozik itt a gondolat, néha eszköz, néha társ, rá se ránts.

Bírom ezeket a netfüggő vagy e teszteket

Otthonodból e vagy munkahelyeden vagy?
És ha mindkettő?
Megengedheted e magadnak, Apeh tudja e?
Lefizetem Őket vazze, pontosabban szájhős vagy, te fizeted meg Őket azért, hogy minden lépésedről tudjanak, a kettő nem ugyanaz.

Autód van e? Benzin? Mikor ültél utoljára kerékpáron?
Oszt a Mónikasó bejön e?

Mondom én, hogy netfüggő vagy, tévét nem nézel de a neten elolvasod a celebet, tudsz mindent, barátok közt vagyunk, a hálózat része vagy. Pedig küszködsz ellene minden porcikáddal, hogy beszervezzenek, ha Jehova tanúját látsz elküldöd, menjen anyjába, púpos a kondenzátora.

Internet előtt mosol e kezet? Gondolatot? Piszkos gondolatokat elhagyol e mielőtt csatlakozol a világhálóhoz? Minek mondod magadban, felesleges magamat tisztítanom ebben a szennyes világban, még a végén beszennyezik tisztaságomat.
Gondoltad e már, hogy netnek nemet mondani? Internem? Nemzetközi összefogás? Lázadozás? Mostantól a szalmát is te szerezd be a téglához.

Interneten keresztül kötött ismeretséged e több, mint a valós? Aztán magadban sorolod és csak nickek jutnak eszedbe, mint :

148 vendég, 144 felhasználó 22 anonim felhasználó
guga, Boba, Blaster, Sylvanus, wipes, Warton, Papesz, joshua7, Do-It-Yourself, BBalazs_, BoGyesz, Clyde béka, Inquisitor, Stefa, Brianm74, Lenny, marci3pecs, beneeto01, qnadam, SzZoli, Grass, Error.Fsi, blueboi69, Mumia, vatom, marosi50, Stumpet, Before, maci25, Suicide, Hassan, szeder, totoka2, mtubi, dani83, -=PAraNOia=-, G.Laci, Max Power, -=F.I.K.A=-, FlowM@N, lambda5, DiVaD87, Laxxon, PeppeR, Rhino666, az médium, Miki2, abducted, Dorien, Kerozin, WolfSK, Vinchenzo, diegho, blabla*, bean, Blackdeath, Brett Shaw, PPeter, L2GS-11, CSanal, tamaskaa, Szuszu, Zrasf, sadam, harley880, joker75a2000, closed, Jam., gazdi, Necros, bon, ohej, JonesC, csucsregop, bjmatt, shabba, Cadaver, acu, Gery80, Mirko, zotyesz, Doncarlo, pascal, Gandalf, gabor_b, Pedroka, Schwarzmueller, rvs, kraftxld, -Blood-, Carmaged, d n . r, Pikkolo, VINIKOR, Szekig, Nirak, charlie, Olympia, Bobby_Joe, cs0nt1ka, letix, Michael, zajcev83, Savage, matyee, Netmaster, Lev001, mhif, gabi123, gemini, Fresi, Fanatic, freemaan, Hocsi, Grillo, steven2002, hko, Cufter, tigga, lzsolt, fLeSs, saen, N_Gabber, ati999, Jareth, hybris, jackcost, Derlie, rocker69, mdani, Elrohir, komi28, gxa, GAI, harley74, tothati, LightBringer, Samott, Hans, Robbo, DOOMER, rzerge, debaj, Thoty, _Jarod_

Aztán eszedbe jut Apád, Anyád, a nővéred, az asszonyod, a fiad és hogy tegnap valamit este félbehagytatok, a gondolatok elalvás előtt nem hagyott nyugodni. Éjjel felébredtél pár percre és az álom élménye is arra emlékeztet, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyan az motoszkált volna benned s nem hagyott nyugodni.

Munkába menet már túl vagy az első érzelmi reakciókon és egész úton csak ez jár a fejedben, magadban helyre teszed. Indokok, érvek cikáznak a fejedben de majd csak később reagálhatod le. Lehet azt mondani, hogy Ő a szíved királya, királynője, bár néha semleges és igazából annak kéne lennie. Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. Van egy kis félretett pénzem, ezt most ráköltöm.

Kezdődik minden előlröl.

Leülök elé, gépies mozdulattal bekapcsolom, végtelennek tűnő idő, amíg bootol, bejelentkezés, levelező, böngésző, fene ezt a Linuxot, vibrál ide-oda az eszköz és a társ között, megadja kéréseim.

Majd babrálok ám veled ki hát én - I. rész

Akire a legtöbbet gondolunk...

Gyönyörködj az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit!

Felkelsz reggel és az érintése jut eszedbe legelőször. Valami türelmetlen bizsergés a mellkasodban, hogy leülj vele szemben, valamit szeretnél megtudni, most azonnal és nem tűrhet halasztást, valamit este félbehagytatok, a gondolatok elalvás előtt nem hagytak nyugodni. Éjjel felébredtél pár percre és az álom élménye is arra emlékeztet, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyanaz motoszkált volna benned s nem hagyott nyugodni.

Munkába menet már túl vagy az első érzelmi reakciókon és egész úton csak ez jár a fejedben, magadban helyre teszed. Indokok, érvek cikáznak a fejedben de majd csak később reagálhatod le. Lehet azt mondani, hogy Ő a szíved királya, királynője, bár néha semleges és igazából annak kéne lennie. Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. Van egy kis félretett pénzem, ezt most ráköltöm.

Nemrég járt nálam egy ismerősöm, kicsit több annál. Én is kötődöm hozzá, mert eszembe jutnak a gondolatai ha olyan szituációba kerülök. Az is eszembe jut, ahogy kimérten de az orrom alá fogja majd dörgölni, hogy látod én mondtam előre
Kérdeztem tőle mit tennél ha rájönnél, hogy megcsal a feleséged?
Nem hitte el, hogy megtörténne, de ha mégis akkor szarok rá, vegyen nekem egy jó videokártyát és annyi, mehet amerre lát.

Azt nem tudom elhinni róla, hogy ennyire érzéketlen lenne, inkább a férfiasságára színészkedik rá úgy gondolom, valahol mélyen nagyon is szereti a társát, nem csak megszokásból kötődik hozzá, mégis elleplezi, gyengeségnek tekinti az érzelmeit. Olyan helyzet ez mikor valaki a sérelmein felháborodva adja elő, hogy ő mennyire megmondta a magáét, majdnem megütötte, a keze is lendült egyet, ahogy a szájával jelezte a gyűlöletet. Persze nagyon jól tudom, hogy csak színészkedik, valójában neki szólt be egy jellemerős, aki utólag nem dicsekszik azzal, hogy ő mennyire megmondta, hanem a környezete terjeszti róla, tudják, hogy eléggé durva jellem és ha nem tetszik valami szó nélkül belever egyet a fejedbe. Legalábbis ezt mondják róla.
Tudom én is miért mondta oda a végén azt a videokártyát, meg mehet amerre lát.
Összetörne, jobban megviselné, mint bárki mást. Van neki lelke, azzal gondol rá.

Nehéz eldönteni, hogy ki a szíve királynője, királya, Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. De azt biztosan tudom, hogy a számítógépére többet költ. Állandóan arról beszél, tervez, elgondolja, mint ha már megvolna, ez ám a megcsalás.

Szerintem lélekben, legbelül gondolva erősebb, mint ha megtenné csak. Mert az ember meg van csalva és csak arra figyel, amit tesznek, a cselekedet, ha már megtette.
De előbb kigondolni kell, az van előrébb, gondolatban már többször is megtette, aztán rászánta magát. Utána jött a lelkifurdalás.

„Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az õ szívében. …”

Rangsorolom magamban, hogy kire gondolok a legtöbbet. Van feleségem és két gyerekem. Napjában többször is gondolok rájuk, de eszembe jut az is, hogy ébredés után, mint valami türelmetlen bizsergés a mellkasomban, hogy leüljek vele szemben, valamit szeretnék megtudni, most azonnal és nem tűrhet halasztást, valamit este félbehagytam, a gondolatok elalvás előtt nem hagytak nyugodni. Éjjel felébredtem pár percre és az álom élménye is arra emlékeztetett, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyanaz motoszkált volna a fejemben.

Leülök elé, gépies mozdulattal bekapcsolom, végtelennek tűnő idő, amíg bootol, bejelentkezés, levelező, böngésző, fene ezt a Linuxot, vibrál ide-oda az eszköz és a társ között, megadja kéréseim.

Ha már számítástechnika, egyik fórumos kollégánktól rendeltem egy cipőt, amiért cserébe 2db pendrive-ot postáztam és kérdezte, hogy mi van?

''Üdv! Megjött, köszönöm szépen, minden faszántos, akár ha rám öntötték volna
remélem te is beleférsz a pendrájvba ''

Van egy ismerősöm akinek van egy 10 év körüli unokája. Már több mint 70 éves és érthető, hogy mindent szeretne megadni egyetlen unokájának aki a szülei válásának köszönhetően nála maradt és ő nevel a feleségével közösen. Bátran kijelenthetem, hogy módosak. A számítógépes korszakuk kezdetén ismertem meg őket és azóta is az én irányításom alatt működik a dolog számítógépes része. Minden alkatrészt rajtam keresztül szereztek be és adtak is el mert látták, hogy érdemes. Az öreg már a harmadik gépet építi az unokájának. Volt egy kezdetleges gép, amit felfejlesztettem nekik, később azt eladták és vettek egy akkoriban csúcsgépnek számító Celeron 700-as konfigot egy Riva TNT2-vel. Majd 2 év múlva átépítettem nekik Tualatinra Gef3-mal. Az öreg sokat költ játékokra is. Mármint pc-s játékokra.

Nem kevesebb mint 400db cd van a lakásukban a fal mellett. Bőszen járja a Petőfi csarnokot és rendre hordja haza a legújabb játékokat kedvenc unokájának. Természetesen az unokának már külön igényei vannak a játékokra vonatkozóan és azt szemrebbenés nélkül be is nyújtja. Nagypapa van az az autós amiben el lehet ütni mindenkit és olyan jókat káromkodnak benne. Vagy ott az a kommandós amelyikben már csak a piros képernyőt lehet látni mert annyi a vér. Ezek a kedvenc játékai.

A nagyapa pedig megsimogatja a buksiját, hogy jól van aranyom hétvégére meglesz. Aztán hozza neki mint fiókának a táplálékot. De nagyapa ez már unalmas, ez is unalmas. Jól van kicsim ott a másik tudod az a robotos........ szünet, a gyerek gondolkodik és próbálja felidézni az életében maximum egyszer játszott játékot. Jaaaaaa az ? Hát az szaaaaaaar.

Egyszer szelíden megemlítettem az öregnek, hogy valami nincs itt rendjén. Az öreg hallgat rám mert legalább annyit tud, hogy a gépekkel kapcsolatban soha nem csalódott bennem. Vázoltam neki a problémát, elmondtam neki a különbséget. Az én fiamnak csak egy darab játéka van otthon a számítógépre a RE-VOLT, azzal én is nagyon szeretek játszani és szoktam a gyerekkel is közösen. De valami furcsa oknál fogva soha nem unja meg. Minden nap oda ül a gép elé egy-egy órát és élvezettel játszik. Van neki kedvenc pályája és autója, azzal játszik a legtöbbet. Mivel én magam számítástechnikával foglalkozom így megtehetném bármelyik pillanatban, hogy a gyereknek vagy akár magamnak is atom kemény konfigurációt rakjak össze. De nem teszem, az öreg unokája az iskolából hazahozott mentalitásával néha rákérdez, hogy neked milyen géped van otthon? Tudja, hogy ezzel foglalkozom és várja, hogy majd olyat mondok amitől elámul. Persze gúnyosan elhúzza a száját amikor megmondom neki, hogy a Levente fiamnak mekkora gépe van az övékéhez képest. Számomra az ő viselkedése nem mérvadó. Bármennyit is kaphatna a nagyszüleitől, egy percre töltené el őt örömmel és addig amíg valaki szembe nem dicsekedne neki az iskolában, hogy nekem már ez is meg van és sokkal nagyobb. Sok apuka és anyuka megfordult már a műhelyemben aki azzal az indokkal jött fejleszteni, mert az iskolában már mindenkinek jobb van és az ő egyetlen üntyülümük szenved mert csúfolják.

Évente jönnek majd vissza ezzel az indokkal és nem lesz elégedett soha. Mi hát akkor a követendő értékrend ? Mit adjunk és mennyit engedjünk ? Hol az egyensúly ?

Annyit elértem, hogy a fiamat a számítógép annyira érdekli csak mint egy doboz lego, nem jelent neki érzelmileg semmit. Nem könyörög és nincs is tőle távol. Ha kedve tartja akkor odaül és szórakozik, de egy lepke látványa ezerszer jobban izgalomba hozza. Nincs tőle tiltva a gép, ő dönti el mikor ül elé. A kortársainál sokkal többet tud a gépekről mert látja tőlem és kérdez. Mondjuk nálunk más a helyzet mert mindenhol csak gépek vannak és egész nap a számítógépek építésével, karbantartásával telik.

Én csak annyit tudok javasolni, hogy tudni kell a gyereknek megtanítani, hogy a számítógép csak egy eszköz akár a telefon. De semmiféleképpen sem társ akivel együtt tölthetjük a napjainkat. Mert ha feláll a képernyő elől akkor lehangoló lesz a valóság és főleg unalmas. A képernyőn ő az úr és minden olyan gyors. Az életben viszont néha azt is mondják nem lehet........