Ó a megkérdőjelezés, a kétely. Hallottam erről egy érdekes előadást.
Eszerint a hitnek van egy fejlődése, és stádiumokra tagolható. Az első szint a gyermeki hit, a mikulás, az istenbácsi, ádáméva, és ami a Képes bibliában megtalálható, színes rajzok, stb.
A gyerek kezd felnőni, és kezd rájönni, hogy olyan Isten nincs is, amilyenben gyermekként hitt. És rájön, hogy ez az istenbácsis hittanon tanult történet egy mese. És emberünk nem is képzi tovább magát hit területén, mert elkezdett kételkedni, megkérdőjeleződött benne a hit.

Ami érdekes, hogy ez eddig jó! El kell jönnie ennek a hitfázisnak is. Igen, a megkérdőjelezés, az ateizmus ezen formája is egy szintje a hitnek. Amit viszont jó tudni, hogy nem ez a hit legmagasabb formája. Ezt követi a felnőtt hitfázis, amiben az ember a vallást egy kicsit a maga képére formálja, a személyes hitet teszi előtérbe, és kevésbé tartja fontosnak a közösségben való megélését.

Ezt még követik magasabb szintek is, ahova elég nehéz eljutni. Az volt számomra érdekes, hogy ez működik, tényleg vannak ilyen fázisok, és megdöbbentő volt hallgatni, hogy az én hitfázisomat is leírták, és beleillenek a "tüneteim".

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy derék dolog, hogy eljutottál a 2. (igazából ez már a 3. ) fázisig, sokan idáig sem jutnak. Viszont ez nem a vége. Itt kezdődik csak z igazi, elmélyült hit. És ehhez el kell jutni a kételkedés, lázadás szakaszába is.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''