Hadd idézzek egy blogposztomból a hitem elvesztése előtti napról (ííí...):

Nincs igazság, "az" igazság, több is lehet, egy sem, vagy teljesen más.
Nincs valóság, illetve van, de minden ember másképp látja, mást lát belőle. A világ olyan, amilyen, de puszta történésekbe összefüggéseket, erkölcsöt, igazságot csak az emberi elme tesz.
Nincsenek akadályok, csak mi magunk. Szembe kell nézni saját félelmeinkkel, gondolatainkkal. Szembe kell néznünk másokkal és a káros nézeteikkel. Nincsen ideológiai igazság, csak saját kis valóságukat védelmező emberek.
A társadalom és főképp a média csak a szart táplálja belénk, feleslegesen nyugtalanít minket és kelt bennünk feszültségeket. Mindenhonnét azt hallani: "nem vagy elég jó".
Ráébredtem, nem tudok semmit, de mégis ez talán a legnagyobb bölcsesség, amit kaphattam.
Egyelőre felhagytam a vallásgyakorlással. Hitem amúgy se volt.

vagy:

Hinnem kell, mert a génjeimbe van kódolva <> Hinnem kell, mert Isten ezt akarja, ez a tervének a része.
Az emberek vallási élményei pusztán egyes agyterületek túlterhelődése. <> Isten úgy alakította ki az emberi agyat, hogy képes legyen érzékelni őt.
Az emberek lelkiismerete az önzetlenség és az altruizmus létrehozásával segíti a közösségek olajozott működését és evvel a biológiai fennmaradást. <> Az emberek lelkiismerete Isten hangja, maradványa az eredetileg követett törvényeknek, melyektől az emberiség saját döntése által elfordult.
A tények nem bizonyítják Isten létét vagy nem-létét, csak magyarázni lehet őket, olyan szemlélettel, ami hit általi axiómákon alapul. Az hogy van Isten, ugyanúgy hit általi axióma, mint az, hogy nincs.

(igen, rá lehet keresni, már fél éve nem írtam bele, én is meglepődöm, ahogy olvasom. De emléknek jó. Meg bizonyítéknak, hogy akkor is gondolkodtam )

Specs: Ryzen 7 5800X, 48Gb RAM, RTX 3060Ti 8Gb, Fedora Linux | Kawasaki ER-6F 2006