Tegnap mikor mentem a fiamért az iskolába, azt kérdezi tőlem a hangjából kicsengő felelősségre vonással, hogy anya megengedte 5. osztályos koromban egyedül járjak kerékpárral az iskolába.
Legbelül Ő ezt már elhatározta, nem a véleményemre volt kíváncsi, hanem az engedélyemet kérte.
Mondom neki ez nem az ötödik osztálytól függ, hanem az érettségedtől. Ha megbízok már benned annyira, hogy biztosan tudjam eljutsz iskolába és haza is jössz, ha úgy ítélem meg akkor természetesen járhatsz egyedül.
De egyébként is miért lenne jó neked egyedül iskolába járni, nem jó neked velem? Sok gyerek, akinek elváltak a szülei hogy megörülne ha az apja vinné iskolába, mert neki nincs, nem megy vele soha. Az rád irigy, a te apád nyom az iskola előtt egy pacsit, utánad néz az ajtóba, hogy felértél e a lépcsőn, nem botlottál e meg. Aztán megy a dolgára, viszont napközben is sokszor eszembe jutsz fiam, hogy ki ül melletted, hogy beszélnek veled, mit ettél, nem fázol, és legfőképp figyelt rád valaki, amíg én nem? Kilátszik az inged alól a hasad, pacuha vagy, megfázik a derekad, odalépett hozzád és betűrte az inget vagy elnézett mellette és dolgára, hogy nem az enyém, nem én nemzettem.

Fiam!

Így csak én szólíthatlak. Ez az én tisztem, az apád vagyok, egyszerű szavak, mégis elhordozzuk egy életen át, amit hallottunk apánktól.

Egy darabig jött mellettem a kerékpárral de éreztem magába zárkózott, nagyon bántotta, amit mondtam, hogy én döntöm el mikor mehet egyedül majd iskolába.
Duzzogott, de nem az a hisztis fajta, hanem mélyebb fájdalom, beletörődés. Aztán a piros lámpánál odafordult hozzám és azt mondta, hogy apa te engem rosszul ítélsz meg.
Kicsit felemeltem a hangom, hogy ezt azért bízd rám fiam, még kicsi vagy. Majd vigyorogva odadugtam az övé mellé az arcom, hogy együtt néztünk ugyanabba az irányba, Ő direkt nem vette észre, hogy a kerékpárról oldalra hajolva a derekamat ketté törve kockáztattam meg, hogy mosolyt csaljak az arcára. Mikor már feladtam, elvigyorodott és rácsapott a térdére, hogy apaaaaaaaa, de már rötyögött hozzá, ne csináld ezt veleeeeeeeeeem és sértődötten nevetett, mint aki már szabadulna belőle, nevetne, de még meg akarja mutatni, hogy Őt bizony ki kell engesztelni.

Mondtam is magamban, hogy kutya vigye tényleg megszakadt a szíve, de még is én döntöm el s tényleg nem bízom meg benne. Fontosabb neki, hogy elengedett kézzel menjen, mint hogy biztonságba hazaérjen, még gyerek.
Valahol mélyen azért éreztem a következő nap szelét.
Annak reggelét. Hajnalban azt álmodtam, hogy egy ember nyomja be az ajtónk kis ablakát és belül van már a keze, ordítottam a nejemnek, hogy hívd a rendőrséget és vidd a gyerekeket ki az ablakon. Tartottam az ajtót és az ember körme belehatolt a kezembe, felszakította a bőröm, de nyomtam az ajtót, nekifeszültem és tartottam. Megvártam, amíg a nejem a gyerekekkel biztonságba ér közben kerestem valamit, amivel felsérthetem a kezét, hogy visszarántsa. Éppen emeltem a kezem, hogy fiam feküdj le, mert arra ébredtem hogy felült mellettem az ágyban de nem ébredt fel. A kisebbik átjön hozzánk az ágyba és rendre azt csinálja, hogy a kezével a hátamat kaparássza vagy a lábát nyomja a hátamnak. Most egyszerre mindkettőt. Nyomott a talpával el és a körmével kaparászta a hátamat, beépült az álmomba.

Sietnünk kellett, mert Benjámint vitte a nejem kórházba én meg leventét iskolába.
Kicsit feszült voltam a kisebbik műtétje miatt, hányingerem és hasmenésem lett ettől, tudtam hogy muszáj őt műteni és el fogják altatni. Félelmetes, eszembe jut hogy volt már olyan szülő, aki mikor nyílt a műtő ajtaja sikoltott, mert meghalt a fia és utána temették. Pedig hogy eltekerhettek volna másnap iskolába és csaptak volna egy orrtörlőt, utánanézett volna, hogy nem e botlott meg lépcsőn, amíg látja s ment ő is a dolgára. Napközben meg eszébe jutott, hogy figyel rá valaki? Törődnek vele?

Fiam!

Így csak én szólíthatlak, ez az én tisztem, az apád vagyok.
Mint Isten a teremtő, az ember a teremtmény.

Ellopták a kerékpáromat. Indulnék a gyerekkel iskolába, a nejem már a kocsiban ül a gyerekkel s látom a tekintetében, hogy ideges, zaklatott. Nem baj apa, majd megoldod, feldolgozod, ez csak egy helyzet. Legalábbis így szoktuk egymásnak mondani ha keményedik a helyzet, majd feldolgozod.
Hisztis, raplis picsát látunk együtt, aki semmiségekért vinnyog s nem jutott neki dinnyeföld, akkor összenézünk, hogy nem baj majd feldolgozod.
Tényleg ezek a hisztisek tudják olyankor, hogy Ők csupán hisztiznek, érzik a dolog súlyát vagy ennyire ostobák? Érzelmi zsarolás, gyere egy pacsira, az hat.

Fiam! S kerestem a megfelelő szavakat, hogy hogy is mondjam el, hogy mondjam meg neki. Fiam! Isten ma a pártodra állt velem szemben. Tegnap nagyon is tévedtem, te eltudsz már menni egyedül iskolába. Futottam egy darabig mellette, be a ligetbe és utána elengedtem Őt életében először, a kényszer vitt rá, ha rajtam múlt volna még várok vagy 5 évet. De most sietnem kellett a kisebbhez, talán éppen altatják, futottam át a liget végébe. Eszembe sem mert jutni, hogy a nagyobbikat éppen most gázolja el egy autó, biztosan érezném a lelkemben ha megtörténne. Látványosan összeesnék vagy valami ilyesmi. Bele sem mertem gondolni, olyan kis gyámoltalan.

Közben beértem. Be a kórházba de még az ágyon ült és számára ez egy szokványos reggel. Bőven volt még idő a műtőbe kerülésig, megöleltem és megiramodtam gyalog hazafelé. Elküldtem pár üzenetet, feladtam hirdetéseket és eszembe jutott, hogy kiszaladok a verseny utcai piacra és megnézem nincs e ott a kerékpárom. Már terveztem is, hogy oda állok a nigger elé, aki támasztja és rajta a tábla, eladó. Nyakon verem kétszer és közben hívom a rendőrséget. Majd ha könyörög, hogy ne tegyem, visszaveszem a kerékpárt s kérek még ötezret, mert a lakatot is levágta. Már azt is elképzeltem, hogy nekiáll méltatlankodni az a lakat nem is ért ötezret, nem a zapád faxát és leverek még egyet, erre ideadja a pénzt vita nélkül. Felülök a kerékpárra, megyek veszek egy 4000 Ft-os lakatot, a maradékot meg elsörözöm stressz ellen.
De nem is ilyen ember vagyok, a kerékpárom sem volt kint. Csak eszembe jutott, hogy a rendőr kit hív ha bajban van. Magát Istent? Van olyan rendőr, aki hisz Istenben? Na nem úgy vasárnapi kiöltözömösen és sutba vágom a viperát, addig amíg a pap prédikál. Hanem az a szívből fajta, hogy éjjel is eszébe jut Isten, meg nappal is, meg este s aztán ha álmodik, hogy nyomják be az ajtót és ordít, hogy hívd a …..és megakad a lemez. Rendőrséget?

Aztán napközben, de el is telt. Majd megint mentem a fiamért. Nejem még reggel lecsekkolta telefonon, hogy beért. Engem meg várt az egész tanári kar, ahogy mentem érte. Na jó kicsit túlzok, de a nevelő tanár az felelősségre vont, hogy a Levente azt mondta mehet haza egyedül, mert a szülei megengedték és a nap vége felé hisztizett, hogy őt elengedjék. Megköszöntem hálásan a tanárnak, hogy nem engedte, láttam rajta nagy kő esett le a szívéről, biztos harcolt a gyerekkel.

Fiam! Reggel mikor életedben először elengedtelek egyedül, akkor azt gondoltam magamban, hogy Isten megmutatta számomra, hogy neveljelek minél előbb önállóságra és ha lehet engedjem el a kezed. De ez a hiszti, amit ma előadtál, hogy engedjenek egyedül haza és csóváltam a fejem, hisz megvolt beszélve fél kettőre megyek érted. Eszembe jutott apám, hogy mit kellett kiállnia miattam, amikor én ekkora voltam. Feljelentették a rendőrségen, pedig nem álmodott rosszat, nem is sejtett csak elkerekedett a szeme. Az előzmény az volt, hogy a Lukucz Pista volt külföldön repülővel és miután visszajött elkértem tőle a repülőjegyét is kisatíroztam majd átírtam az úti célt is és az adataimat Rómára.
Szeméttelepen találtam 2db díszes konyakos üveget, mindkettő római kort ábrázoló kupakkal volt ellátva. Én a nyári szünidőt Vésztőn töltöttem egy juhász mellett, szenzációs nyár volt, de a többiek előtt szégyelltem bevallani, mert Ők tehetős szülők gyermekei voltak. Ha nem is külföldi nyaralás, mert akkoriban nem nagyon lehetett külföldre menni, de egy Zánkát simán bevasaltak a szüleiktől.
Hogyan állhattam volna eléjük, hogy egész nyáron birkákat őriztem és megtanultam elletni őket meg azt, hogy mi a száj és körömfájás, hogyan védekezünk ellene, mit kell tenni vihar idején. Még kolbászt is csináltunk birkából és egyszer mindentől messze kint aludtunk a réten egy fa alatt és bográcsban főzött az öreg szegfűgomba levest, csodálatos íze volt.

Már az első nap megmutattam a repülőjegyemet mindenkinek és az egyik üres üveg is a táskámban volt, meséltem a tengerpartról, a halakról, kagylókról, sziklákról és fehér homokról, apró szigetekről és fagylaltról amit ingyen adnak ha lemész a partra. Szép a naplemente is, ahogy felemészti a tenger a lemenő napot.

Valamelyik okostojás rögtön szaladt a tanáriba elújságolni, hogy a Zvolenszki Zoli volt külföldön Rómában és tengeralattjáróval is mentek az Apjával, olyannal, amelyikből lehet látni a cápákat meg a tenger alját. Behívattak és több tanár is kihallgatott, megnézték a repülőjegyet.
Másnap Apámat elvitték a rendőrök kihallgatásra, az öregem teljesen magába zuhant aztán meg röhögött, hogy egy 10 éves gyerek rászedett egy egész tanári kart. Csak nagy a képzelőereje, tudni kell kezelni. Nem lett következménye a füllentésemnek, apám egyáltalán nem szidott meg, az igazgatót kereste meg a lakásán egy este és a helyére tette a fejét.

Ilyen az élet, add tovább Fiam

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó