Az alapkérdés, hogy mit jelent a szent szó... mit jelent a szent ember.
Mert mást jelent a katolicizmusban és megint mást a Bibliában; másként használja a pápa és másként Krisztus a fogalmat....

www.refujvaros.hu

A szentek olyan emberek, akik olyan életet éltek a földön, ami példaként állhat minden ember előtt, egy követendő út. Persze a szentek között is van ilyen is, olyan is. Krisztus pedig több, mint akármelyik pápa valaha lehet.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

Az, hogy ki kit tart példaképnek, az alapvetően az aktuális közösségen múlik... Érdemes lenne vizsgálni, hogy bizonyos történelmi korszakok milyen katolikus szenteket szűltek... Biztos vannak mártír korszakok, hit harcos védelmezői korszakok, és a diakónia korszakai.... stb De ez nem változtat azon semmit, hogy a bibliai szent szó nem emberek példaképét jelenti... Az cél, hogy a szent példává váljon, de a példakép még nem jelent szentet önmagában, mégha az egy vallásos közösséghez kötődik is....
A szent azt jelenti, hogy Isten számára elkülönített valami vagy valaki. Isten által megjelölt, kiválasztott, Istené.

www.refujvaros.hu

[link]

Az történt, hogy a kisebbik fiam Benjamin ráejtett a lábára egy könyvet. Szerette volna lapozgatni, leemelte a polcáról és kicsúszott a kezéből majd ráesett a kis lábujjára. Éktelen visításba kezdett és nem tudtam megvigasztalni, csak záporoztak a könnyei. Én vigyáztam rá, csak ketten voltunk és nagy volt a szívfájdalma. Lefektettem az ágyra és próbáltam elvonni a figyelmét. Egy körtét adtam a kezébe és úgy tett, mint aki nem vesz róla tudomást, mert akkora fájdalma van, holott tudtam biztosan, hogy inkább lelki seb, nincs komoly baj.
Kicsit elfordultam, gondoltam ez majd segít. Olyankor az arcával nem kell színészkednie csak a hangjával és hallottam, amikor még fájdalmasan sírt, de mint aki cumit kapott közben a szájába, beleharapott a körtébe
Mondtam is neki, hogy fiam egyszerre nem megy a sírás meg a körte evés, mert baj lehet belőle, az egyiket átvállalom. Majd én sírok, addig te egyed a körtét és elkezdtem szipogni, sírni.

Elébb nem akart részt venni a játékban, csak sírt tovább szájában egy falat körtével. Aztán mondtam neki legyen, rendben. Én eszem a körtét, amíg kisírod magad, de nem adta, visszarántotta a körtét.
Mondom neki ez így nincs rendjén, kedvezned kéne nekem is. Legyen úgy, hogy én addig nevetek, amíg te sírva megeszed a körtét. Kicsit rötyögve sírt tovább, mint aki nem tudja eldönteni melyik a fontosabb, de a falat körte még ott vigyorgott továbbra is a szájában. Mesterkélten nevettem, hogy túljártam az eszén és megtarthatja a sírást a körteevéssel egyetemben, én pedig nevethettem.

Aztán nem tetszett neki, egy pillanatra átvigyorgott az agyán, hogy inkább sírna is, nevetne is meg enné a körtét, hogy nekem ne maradjon semmi, ezen olyan jót nevettem, hogy Ő is elnevette magát és még a körtét is elvette a szájától, hogy szabadon tudjon kacagni, mert sírva nyúltam a körte után.

Próbáltam színlelni a sértődött irigységemet és érvényt szerezni az akaratomnak és pityeregtem, Ő közben kacagott és rázkódott bele a mellkasa, hogy apa milyen vicces, hol sír hol meg nevet.

Nem tudom máshol is így csinálják, elvonják a figyelmét és mindjárt nem is fáj annyira?

A nagyobbik az már nehéz eset, neki ilyen színjátékokkal nem lehet beadni, hogy nem is fáj neki semmi.
Mostanában nem elesik, mint mikor kicsi volt és leporoltam, az öntudata sérül.
Mondjuk jogtalanul gondolom, hogy a testi fájdalmak már nem hatnak rá, hisz nemrég egy két órás biciklizés után elesett és tényleg komolyan fájlalta a térdét, de pár perc múltán már inkább az öntudata került előtérbe, hogy nem bírja elviselni, vele ez megtörténhetett.
Aztán hazaértünk és előre közöltem a nejemmel, hogy a Leventének most van 10 rossz híre.
Mert Ő általában olyan, hogy ha elmegy kéthetes táborba, akkor ha megjön a nyakunkba zúdítja az összes rossz hírt és minden lelki fájdalmát, hogy Őt mennyi sérelem érte s mikor már éppen megszánnád, hogy jaj szabadítsuk fel rabszolga, akkor egy hirtelen mozdulattal elmosolyodik, majd belekezd, hogy képzeld és utána napokig meséli s tulajdonképpen kiderül, hogy végig jól érezte magát, erre elengeded a tanárnő nyakát.

Mondom is magamban milyen puhányság, hol lesz ez kemény jellem, hol fogja bírni a sarat. Nekem nem volt kinek nyávogni, holott nem csak lelkileg, hanem fizikailag is sérültem ily zsengetájt.

Megyek haza s mostohaapám ül a fotelben, a dohányzóasztalon egy üveg Zöldszilváni. Mondja nekem így félrefordulva a tv elől, ami elé előző héten hozott Romániából egy színezett üveglapot, ami azt az érzetet akarta kelteni bennem, hogy tulajdonképpen ez egy színes tv, de nem erről akartam beszélni, hanem a vetélkedőről. Mert kedvelte az ilyen játékokat és nyert is pár könyvet. Épp csak odavetette, hogy fiam takarítsd ki a konyhát! Mondom neki rögtön, hogy kész van az előbb már kitakarítottam és ténylegesen úgy volt, mert én kérés nélkül is megfogtam a seprűt, nem kényszerből, zavart a kosz és a rendetlenség, ezért rendet rakta, kitakarítottam.
Mostohaapám indulatot vélt kivenni a hangomból, tiszteletlenséget és odacsapott egyet a nadrágszíjával a fejemre. Katonai nadrágszíj, egy életre szól, akárcsak a nyoma. Ha végigsimítom a fejem még mindig érzem a heget.
Nem emlékszem semmire csak a véres hóra, ahogy anyám emelt fel a földről.
Mostohaapám bent duzzogott a szobában és kizavart, hogy eridj itthonról. Megindultam ki az útra a biciklimmel, de ott elestem és egy darabig ott maradtam.

Valaki meglátott és szólt anyámnak, aki a közelben dolgozott és mentőt is hívtak. Soha akkora gondoskodást nem kaptam, mint akkor hirtelen megöleltek és próbálták elvonni a figyelmem, hogy nem is fáj az neked annyira.

Ne sírj fiam! Ez még nem a pokol.

[link]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Nem mondtam még?

Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Tegnap arról beszélgettünk a semsis Zsoltival, hogy mi előzi meg a beszédet mielőtt valamit kimondunk a szánkon. Egy bonyolult mérlegelési folyamat, hogy mit közöljünk a másik emberrel, mit kozmetikázzunk és mit változtassunk meg, hogy ne sértsék az érdekeinket. Apró kis hazugságnak tűnnek, mint amikor a háziasszony olyan ételt kínál, amit soha meg nem ennél és csak hárítod, hogy kösz nemrég ettem tele magam és még talán ki is találsz valami ételt, amit láttál, hogy evett valaki. De nem mondod ki, nem akarod megbántani, nem akarsz vele viszájt, pedig ha kimondanád, amit gondolsz magadban, ha a másik ember láthatná, hogy mi jár éppen a fejedben hát összeomlana a világ. Hirtelen rájönne, hogy megveted őt valójában azért, mert koszos a körme, koszos a ruhája, zsírfoltos is és az edény, amibe főzött ragacsos, meg sem érintenéd. Ő meg abból eszik minden nap.

12. Mt 15,11
Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
13. Mt 15,20
Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
14. Mk 7,15
Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.
15. Mk 7,18
És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?

Aztán rájöttem, hogy Jézus nem a test fertőzéséről beszél, de érthető is hisz ha erős méreg jut az ember szervezetébe, akkor az legyőzi Őt. Jézus az ember lelkének fertőzöttségéről beszél, hogy ami kijön a szánkon, amit beszélünk, amit kimondunk és mások hallják, az fertőzött és arról fog minden ember számot adni.
Igen ám, de eszembe jutott, hogy egy másik ember elől eltudom rejteni a gondolataimat, de Isten előtt lehetetlen, látja a legapróbb gondolataimat is
Zsolt 139,2
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

Ha igaz, hogy minden hivalkodó beszédért felelnünk kell, amit egész életünkben kimondtunk, akkor létezik a rendszer, amivel azt rögzíteni és visszajátszani lehet.
Kell hogy legyen akkor egy magasabb szintű folyamatnak is, miszerint mire gondoljak vagy ne gondoljak, valahol azt is mérlegelem, próbálom terelni a gondolataimat, azt hiszem az maga a lélek, amit már nem lehet lecsupaszítani tovább, nem lehet már atomjaira bontani s Isten előtt mégis meztelen.

Nemrég azt álmodtam, hogy ott állok egy számítástechnikai nagykereskedés bejárata előtt meztelenül és nézem, ahogy zárják be az ajtaját, mert záróra van és a tulajdonos megkérdezte tőlem, hogy kérek e még valamit, mert akkor visszamegy és kiszolgál. Illedelmesen mondtam, hogy nem, persze baromira zavart az is, hogy meztelenül állok előtte úgyhogy miféle illemre lehet ilyen helyzetben gondolni? Végül elmentek haza és váratlanul lejött az égből egy fehér és arany mintázatos papi ruha, amit rám öltöttek és nagyon kemény, merev anyagból készült. Más nem rémlik az álomból, de nagyon emlékezetes maradt, olyan íze volt az egésznek, mint valami ígéret. Bár túlmisztifikálni sem szeretném, kicsi lenne az esélye hogy hallgatnának rám az emberek már csak egy kolomp kéne a nyakamba. Hogyan segíthetnék én bárkin is hisz naponta kétségbe esem.

De azért furdalja az oldalam mégis, hogy mivel rögzíthetik és mivel játsszák majd le nekem. Meg egyáltalán mit, mert nem magnószalag lesz, nem egy cd lemez. Mivel lehet nagy terjedelmű anyagot rögzíteni biztonságosan? Vagy maga a lélek? Hisz emlékszek mindenre, biztos valahogy kinyerik majd a lelkemből az információt, mert akkor agyam már nem lesz, az itt marad a földön.

19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Aztán beszélgettünk tovább a Zsoltival és elmesélt egy történetet, amit hallott, hogy az egyik cigány gyereket felbérelték, hogy esténként menjen el autókat feltörni. Csomagtartókat főleg és ahol volt valami komolyabb rádiós magnó s másnap azt átvették tőle pénzért. Csinálta a srác egy hétig és egy darabig eltűnt, majd egyik reggel komoly arccal odaállt a megrendelője elé, hogy Ő ezt nem csinálja tovább. Miért kérdezték, valami baj van, történt valami?
Igen, válaszolta. Az egyik Audi csomagtartójában találtam 37 millió forintot.
Soha többet nem látták, csak hallomásból tudják, hogy elköltözött az országból nyom nélkül. Mikor hallottam arra gondoltam, hogy milyen szerencsés, aztán mégsem. Egyrészt ahhoz, hogy találjon ennyi pénzt el kellett indulnia kocsikat feltörni, vállalni a kockázatot, hogy megfogják és börtönbe kerül pár ezer forintért. Aztán eszembe jutott az is, hogy valóban én is örülnék ha sok pénzhez jutnék és nyilván lenne egy csomó tervem, házat vennék, biztosítanám a gyerekeim jövőjét, Ők meg a nagy jólétben elrontanák a sajátjukat vagy kitudja. Feltudnák vajon használni okosan? Nem sok millió forintra lenne szükségem, nem arra vágyom hanem nyugalomra. Tudni, hogy nem halok éhen, legyen hol aludnom, legyen egészségem és a feleségem szeressen, a többi már csak ajándék. Szívesen lennék én halász is, ha biztosan tudnám, hogy megélünk belőle biztonságosan és nyugalomban.

Azt sugallja nekem Jézus azzal a mondattal, hogy ne arra figyeljek, amit itt a földön összegyűjthetek, hanem arra, amit magammal vihetek.

De mi az? Mit lehet itt összegyűjteni a földön olyasmit, amit magunkkal vihetünk a halálunk után?
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Ezt mindenképpen szeretném leírni, nemrég történt meg egy ismerősömmel, remélem nem haragszik meg ha leírom (nem wipes ). Vásárolt tőlem egy elég drága telefonkészüléket, de nem egyszerű módon. A készülék vidéken volt és ahhoz, hogy Pestre kerüljön hozzá, le kellett vinnie az én telefonomat, amit a srác megvett és annak az árába számítottam be azt a készüléket, ami végül hozzá került és az Ő telefonja meg hozzám.
Sikeres volt a tranzakció és az ismerősöm haza is vitte a telefont és már szövögette a terveket, hogy ezt vesz hozzá meg amazt, meg bluetooth adaptert.
Vásárolt polírpasztát és korongot, hogy egy karc se legyen rajta, a fúrógéppel felpolírozta. Majd felrakta tölteni és másnap a készüléket már nem tudta bekapcsolni. Garanciális volt a készülék de már problémás, hisz közben ki lett függetlenítve. Adott pénzt a szervizesnek és az átvette, mondta jöjjön vissza másnap. Végül nem tudták megcsinálni a készüléket, adtak neki cserébe egy újat, ami kicsivel olcsóbb volt, de legalább egy év garanciával. A legvégén fáradtan azt mondta elég volt a telefonokból, egy időre leállok, használom ezt és kész vége.
Előző nap már volt valami sejtésem a telefonnal kapcsolatban, mert megfogalmazódott bennem egy magyarázat és el is mondtam magamban, hogy ne sajnáld, nem a lábadat vágták le, ez csak egy telefon.
Másnap pont bent voltam a nagykerbe és hív a nejem, mikor jössz itt vár (mondjuk Lóbelt) már 15 perce. Mondom magamban minek vár? Eddig ilyet soha nem csinált, nem voltam otthon továbbment és kész, jött máskor, de most ott vár rám. Biztos a telefon, elromlott, tönkrement és hazafelé azon gondolkodtam, hogy ilyenkor mi a megoldás? De megelőzött, mondta hogy közben beadta a szervizbe és egy kis pénzért átvették.
Mondtam is neki, hogy micsoda hülye egy ország, ha az osztrákoknál lennénk simán elzavarnának.
Kis apró hazugságok, gondoljuk, kimondjuk és helyezkedünk, hogy ne sérüljenek az érdekeink. Mondom Lóbeltnek, hogy nem más ez, mint bálvány imádás. Az emberek szívében Isten helyett egyre nagyobb tv készülékek, hitelre megvásárolt autó csodák, nyaralások, szép házak és mindenféle földi javak vannak s ha mindent összegyűjtöttek maguknak, akkor a végén kinek adják?
Sokszor gondolkodom azon, hogy miért beszélek én Istenről? Mi abban a jó nekem, hogy kiröhögnek ugyan menj már, csak nem képzeled, hogy tényleg van? Akkor mi ez a sok betegség meg tragédia, olyankor hol van Isten ha meghal egy gyerek, tényleg mindig ezzel jönnek nekem, naponta hallom. Meg, hogy mire vársz, azt hiszed Isten majd megsegít, hát akkor bolond vagy ha arra vársz.
Azért tudnék miről mesélni, az én életemben Isten már munkálkodott.
Ha valaki behozza hozzám a számítógépét, hogy javítsam meg mert bízik bennem, az elvégzett munkámban, hallott rólam és elégedett is velem, akkor ezt elmondja másoknak is, bizonyságot tesz rólam.
Én is Isten munkájáról.
Nehéz ügy, mert Isten nem egy tipikus számítógép szerelő, aki csak úgy tetten érhető az asztal mögött és meghívjuk egy jó sörre , nehezebb megérteni a munkáját, átadni sem egyszerű ezt másnak, főleg hogy közben magában röhög rajtam, hogy mondjad csak hülye gyerek. Apró kis titkok, bár csak láthatnám mi jár a fejedben, mi az a gondolat, rajtam is elborzadnál, hogy folyamatosan a szemedbe hazudok. Fogalmazok és mire kimondom a szavakat már rég mást jelentenek, mint amire én valójában gondolok.
Miért kell az egész életünket szünet nélkül végighazudni, társadalmi szabályok kedvéért viselkedni modorosan és képmutatóan. Nincs aki rendet tegyen és uralja a káoszt, lássa melyik gondolat igaz, melyik hamis és ketté válassza?
Itt van pont ez, amit most írtam. Egy csomó mondatot visszaszedtem, mert na ezt azért már mégse nem azt írtam le, amit valójában gondolok.
Tudtátok azt, hogy a gondolatok közt is van különbség? Van elszálló és méllyen szántó. Az egyik, mint hopp ezt most elérem és megszaporázza a lépteit, de másnap már számára az nem hasznos információ, hisz naponta többször is beletaposunk a gázba, hogy ez most még rózsaszín, feszegetjük a törvényes keretek határait kimondhatatlanul.
De van, ami nyomot hagy még bennünk is, akik gondoltuk, nem csak az aki hallotta és évek múlva is felemlegeti, fontos volt neki, volt abban a gondolatban erő, mondattá lett és valakinek bement a fülén.
A fül az jó találmány, akkor is hallod a dacosan behunyod a szemed és erősen összezárod, hogy látni sem akarom. Isten ilyen, a füleden akkor is bemegy.

Mk 4,9
És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.

Aztán meg mondom magamban, hogy micsoda egy kretén vagyok, hogy nem gondolok Isten dolgaival. Elbohókázok az ismerőseimmel, elviccelődünk és még ha tudom is, hogy komoly bajban van akkor sem hozakodom elő Istennel, inkább megtartom magamnak, csak gondolkodok, de nem mondom ki, nem beszélek róla, nehogy hülyének nézzen.

Csel 5,29
Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.

Meg ott van az Öt tálentom példázata is (bocs ez kicsit hosszabb):

14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

Azt vettem magamon észre mostanában, hogy én is a földbe ásom Isten szavait, inkább a testemre koncentrálok a lelkem helyett.

Rm 8,9
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
Zsolt 17,3
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.


Gondoljátok meg, hogy mit beszéltek inkább Istent polírozzátok.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Levél bővéremnek.

1Pt 2,12
Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

Már többször is megkérdeztem magamtól, hogy vajon azok az emberek, akik majd Isten elé állnak és megkérdezi Őket, hogy mi volt a véleményed erről az emberről? S akkor rám mutat, én meg ott állok majd megszégyenülve, hogy hát bizony ez egy képmutató, mert Ő általa bizony nem ismerhettem meg Istent. Mindig csak önmagát adta, a saját poénjait nyomta, tetszelgett és viccelődött ez a guga, jókat mulattunk rajta, de soha nem Isten akaratát cselekedte, velünk együtt volt benne a rosszba, menjen a pokolba.
S én akkor az utolsó szó jogán megkérdezem majd Istentől, hogy tudom te döntöd el felség, hogy mi rossz és mi jó, te vagy mindennek tudója, de megkérhetnélek egy szívességre? Húzz ki a névsorból, tekints le úgy rám, mint aki meg sem született. Radír, keveredjen a grafit meg a papír, írják meg hogy van olyan ember, akinek jobb lett volna ha meg sem született.

De van ebben az egészben egy nagyon súlyos hiba. Még az utolsó szó jogán is Isten fölé szeretnék kerülni, hogy az én akaratom érvényesüljön az övével szemben. Nincs benne alázat, hogy egész életemben tévedtem, a saját magam akaratát cselekedtem, döntöttem és aszerint éltem, sőt még azt is megéltem, hogy Istentelen vagyok, Istent tagadok. Aztán mikor látom, hogy mégis csak van és itt állok előtte, akkor is az jut eszembe, hogy kibújjak alóla. Pedig Isten mindent betölt, nincs hova bújni.
A düh, a dac rossz tanácsadó. Ha úgy érzem indulatos vagyok szoktam várni, nem hozok fontos döntéseket, esetleg később megbánnám.
Gyerekneveléssel vagyok így, ütni nem szoktam, csak felemelem a hangom és szigorúan beszélek, kiabálok, dühösen. De utána rendre megbánom. Mindig azt keresem hol lehetett neki igaza? Van e oka szemrehányásra, nehéz tudni hol az egyensúly, meddig mehetek el. Folyamatos kiszorítósdit játszunk, próbálgatja a körmeit, a vitában próbál felülkerekedni.
Élek e még 8 évet? Nemrég láttam egy apát sörözni a fiával a pultnál, nagyokat röhögtek. Remélem megérem és nem nekem kell majd fizetni a sört
Nekem is volt egy pillanatom, amikor önállóvá váltam. Egyik este néztem, ahogy a nagyobbik fiam Levente a mosógépen ülve vágta a körmét. Nemrég még a fenekét töröltem és figyelnem kellett még a széklet állagára is, hogy rendesen ürít e, nehogy megtámadja valami betegség. Egyszer mégis le kell vennem róla a kezem.
Már a google-t is tudja használni egyedül és méltatlankodva jegyzi meg, hogy Apaaaaaaaaa tudok én magamra vigyázni. Dehogy is fiam, még én sem, pedig én már sört is ihatok.

Jön be az egyik ügyfelem, hozza magával a fiát, aki velem egykorú. Jön, férfiasan köszön és a kezét nyújtja, korosabb ember, rég nyugdíjba vonult, szeret nálam időzni, idézni rég letűnt korokat. Én meg hallgatom és egyetértek vele, kiönti és mielőtt elmenne megvizsgálja a szemetes tartalmát, hogy nem maradt e közte valami kompromittáló.

A fia bejön és félszegen biccent, elhalkult jó napot, aminek a vége ködbe vész. Áll bizonytalanul és nézi a földet, nézi a mintáját, cizellált, keret, sárga rombusz, nemrég rakta le a Frédi a linóleumot. Pedig a föld kerek, nem cizellált, keret, sárga rombusz és erezetek.
Emlékszem gyermekkoromban felszabadulva ugráltam az utcán a 100 éves cukrászda előtt, hogy kék az ég és zöld a fű, mily egyszerű az élet. Hangosan énekeltem, a fagylalt is fantasztikus volt. Évekkel később hatalmas tömeg és az öreg tulajdonos meg rideg. Hol keressem az élményeket, hangokat, illatokat és képeket. Hiába megyek oda, nem vagyok otthon, semmi nem emlékeztet rád, szelíd gyermekkorom.

Mit fogtok mondani rólam Istennek?
Van, aki csak hallott rólam, a nevem ismeri, de már Ő is véleményt fog alkotni. Van, aki olvasott és fel volt háborodva, hát még az, aki látott. Aki meg hallott beszélni végleg elítél a porba, nem szeretek szerepelni semmilyen névsorba.

Neve mindent betölt, még azt a nem létezőt is. Nem igaz?


Mt 12,37
Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
2Sám 14,14
Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhető, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

A beavatás

A nagyobbik fiam Levente10 éves elmúlt. Már kicsi kora óta jelzik a tanárai, hogy figyelmetlen, elkalandozik menet közben, de amúgy alapvetően a feladatokat szépen megoldja.
Ma este első kézből tapasztalhattam meg, hogy ez mennyire igaz. Már régóta terveztem, hogy elbeszélgetek vele komolyan, úgy mint férfi a férfival, amolyan útravaló. Tudod, amire majd évek múlva is emlékezni fog, szerintem az férfias dolog. Csak semmi apakomplexus.

Kettőnkre maradtunk, mondom neki fiam halkítsd le a zenét és elé tettem a Bibliát.
Fiam, úgy érzem eléggé felnőttél és érett vagy ahhoz, hogy ami ebben le van írva azt megértsd. Elsőként úgy gondoltam, hogy olvass bele a példabeszédekbe, épp csak annyit, ameddig úgy érzed kellemes és érdekel, aztán gondolkodj el rajta, holnap meg kérdezd meg.
Ha úgy érzed teher olvasni, akkor tedd le. Ugyanis Bibliát nem akkor olvasunk ha körülöttünk csitt-csatt, anya mosogat, aztán a szennyest rakja be a gépbe, vagy a hűtőben leltároz és sziszeg a fogai közt, hogy ezt nem hiszem el, kifolyt a lekvár, most takaríthatom össze. De nem is akkor, amikor Bendzsó lobog, Bendzsó ugyanis a kisebbik fiam Benjámin. Valamiért Ő nem lett guga. Mert logikus volt, hogy guga (az én vagyok) nagyguga, aztán a nejem középguga, végül Levente lett kisguga. Akkoriban nem jutott eszünkbe, hogy lesz majd egy második fiunk is. Mert ha tudtuk volna biztosan előre, akkor mire megszületik kitaláltuk volna, hogy a kisnél mi van kisebb, talán a legkisebb? És ha lesz harmadik gyerekünk? Legeslegkisebb? Na érted, aztán lett belőle Bendzsó. Ő is eléggé gugás, de már eltérő, guga alternatíva. Olyasmi, amikor az ember rálel egy kincsre, egy megismételhetetlenre, egy igaz gyöngyre, valami eredetire, ami megáll a lábán és önálló életet él, na ez vagyok én a guga. Aztán ezt fel lehet használni, mint lejárt lemezt egy jobb élet reményében és ötvözni a jót és a megismételhetetlent de hosszú szó Istenem.
De nem is akkor olvasunk Bibliát ha körülöttünk csend van, de belül zaklatottak vagyunk, mert mindenre odafigyelünk, azt sem tudjuk hol áll a fejünk, annyi a probléma, de ha ezen múlna, akkor sosem múlik el, probléma mindig lesz.
Nem jut idő Istenre egy gondolat erejéig sem, mert pont ez a probléma. Ha ráfigyelnénk, akkor gondja lenne ránk, megoldaná helyettünk. Van egy olyan mondás, hogy segíts magadon és Isten is megsegít.
Na annyit azért segítek, hogy ez sosem volt igaz, csak az emberek a szájukra kapták. Isten csak a szájukon van, nem a szívükben.

Akkor olvass Bibliát ha feszít a vágy, ha éget a bensőd, hogy megtudd végre, valaki megmondja a frankót és tegyen pontot a végére, legyen igazság végre, megváltoztathatatlan, amit senki sem bírál. Na akkor ülj le és hidd el választ lelsz a problémádra, mikor lélekben szegény vagy. Egy olyan embernek, akinek nincs még a lelkében semmi annak lehet a legtöbbet adni. Akinek a szíve gazdag az mindennel telve van, nem férne be oda már egy csöppnyi igazság.

Odaadtam a kezébe és mondtam most menj aludni, de mielőtt lefeküdnél elmesélem, hogy miről szól. Volt egy király, akit apja halála után választottak azzá és mivel Isten népének királya volt így Isten megkérdezte Őt, hogy mit kérsz tőlem trónra lépésed előtt?
Az pedig a bölcsességet választotta. Isten nagyon elégedett volt és azt válaszolta, hogy ezen a földön legnagyobb kincs, ami megszerezhető, azt választottad, az mindennél nagyobb, az majd gazdaggá tesz téged és valóban. Olyan király volt, hogy messze földön híres, más királyok hónapokig utazták át a földet, hogy fejet hajtsanak előtte és halhassák szavát. De tényleg megnyerte Istent az a király, mert tudott hozni olyan döntéseket szívből, amit mindenki elfogadott.
Volt például a két asszony, akik egyszerre szültek és az egyik ráfeküdt a csecsemőre és meghalt a magzata. De amíg a másik aludt a gyerekeket elcserélte. Amaz mikor felébredt észrevette, hogy nem az övé a gyermek. Ment a királyhoz panaszra az meg azt mondta vágják ketté a gyereket. Az egyik azt mondta rendben, ez így jó lesz (tudod, mint a Süsü, süsü fogjunk lepkét, jóóóóóóóó és lebukott, hogy Ő a süsü robot, a másik meg felszisszent, hogy neeeeeeeeeeeeem, nem szabad a lepkét megfogni és magához ölelte a kiskirályfit). A másik meg azt, hogy ne bántsák, adják a másik anyának.

Kis hatás szüntetet tartottam és megkérdeztem Leventét, hogy szerinted mit mondott a király?

-Levente: elfogadta?

Látod ezért érdemes elolvasnod a példabeszédeket, mert akkor megismered ennek a királynak a gondolkodását, ugyanis annak az asszonynak adta, amelyik azt mondta ne bántsák a gyermeket, hanem adják oda a másiknak, na az volt az igazi anyja.

-Levente: hjaaaaaaa már érteeeeeeeeem és a homlokához csapott.

Isten is így viszonyul hozzánk, inkább azt választotta, hogy elszakítsanak tőle egy időre, hogy ezzel megmentse az életünket és ha már megerősödtünk hitben, akkor fedje fel az igazságot.

Levente bement és egy negyed óra után visszajött, hogy apa kérdezni szeretnék valamit egy címmel kapcsolatban és erre mutatja, hogy Isten testi és lelki áldásainak dícsérete.

De Levente, te eddig ezt olvastad? Bólogat, hogy igen és megbeszéljük a tartalmát, látom érti csak azt nem, hogy Isten miért test? Elmagyaráztam neki, hogy mi a testi és lelki áldások közt a különbség. Testi áldás az, amikor kaptad a bmx kerékpárt. Sok gyerek csak álmodozik róla de soha nem jut hozzá. Neked meg teljesen természetes, na ez testi áldás, mert tudod tekered meg élvezed, hogy mehetsz vele. De nem jutna eszedbe soha ezért hálás lenni Istennek, képzeld el, hogy vannak olyanok, akik egész nap egy tolószékben ülnek, ha Isten megszabadítaná őket attól a tehertől hidd el életük végéig térden járva hálálkodnának érte. Ezért ajándék a kerékpár Istentől, mert te nem csak hogy a saját lábadon mehetsz, kereken gurulhatsz.

De Apa! A tolószéknek is van kereke.

Neked nincs ki a négy kereked fiam, aztán röhögtünk

De fontosnak tartottam elmondani a lelki áldást is, hogy az az osztálytársad, amelyik utál téged, hirtelen anélkül, hogy bármit is tettél volna érte megkedvel téged és figyel rád, nem csak rád legyint hanem elmondja másnak és hozzá mosolyog, képzeld. Megörülsz neki, de soha nem jutna eszedbe hálát adni érte Istennek, hogy Uram köszönöm néked.
Pedig van olyan ember, akit mindenki utál és megvet. Hordozza a terhet vagy a származása miatt, vagy mert úgy tanulta, hogy Ő megvetni való. Már tapasztaltam, az ilyen emberek rendkívül hálásak tudnak lenni egy kis törődésért cserében. Ha meghallgatod őket, megérted, tanácsot adsz, együtt érzel velük.

Nos az ilyen emberek gyengeségével él vissza minden egyes egyház, mert az egyiket azzal vakítják, hogy mit neked bmx Isten Mercedest akar neked adni csak bízz bennünk és adakozz. A másik meg a vállára engedi borulni, hogy ott sírja ki hogy az élet elbánt vele, a kijáratnál találja az adomány dobozt, nem nézi senki hogy mennyit ad, de pontosan tudják. Ha keveset adott, akkor marad a legalacsonyabb pozíció a hívő. Ha sokat kapott Istentől és kulcsa is volt a ládához, akkor lelkésznek hívták, ez egy frigy. A hívő és a lelkész egymás nélkül nem tud létezni, valakinek be kell a pénzt szedni, adakozzatok.

Mit mondd ezzel szemben Isten?

Mt 10,8
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára.

Jártatok már az esztergomi bazilikában? Van ott vagy nem mind arany, ami fénylik?
A Bibliában az arany Isten igazságát és jellemét, becsületét jelképezi.

Mit is kért Salamon király Istentől? Kincseket?

19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Hogy is van ez akkor? Az egyházak olyan kincseket halmoznak, ahol a szívük? Salamon meg olyan kincset halmozott ahol az Ő szíve volt? Igaz ez?

Mondom Leventének, hogy nem azt olvastad, amit mondtam, hanem a Zsoltárok könyvét, mert onnan van a cím, az a testi és lelki áldás. Vissza adtam neki, hogy ha van kedved olvass bele lefekvés előtt a példabeszédekbe is, de láttam már unja, ezért jó éjszakát köszönte, tudtam úgy is gondolkodni fog rajta, ez lesz a szeme előtt, ezzel fekszik le és ha nem is olvassa, reggel azért megkérdezi majd, hogy Apa az miért van, hogy Isten....

Te támogatnád ezek után bármelyik egyházat?
Akkor inkább itt van az enyém hívem

Zvolenszki Zoltán 11773085-07890280

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Zsenge koromat egy tanyán töltöttem, ott cserepesedtem fel, cserepedtem vagy mi. Felénk akkoriban nem nagyon lehetett látni rendőrt, de egyik délután a szomszédunknál kint voltak két autóval is, mindenki kigyűlt a gangra oszt onnan néztük, füleltünk. Kiderült valami rablás, betörés miféle.
Elvitték a kamrából a kolbászt meg szalonnát és 2db fúrógépet.
Mindenki értetlenkedett, hogy ki tenne ilyet? Aztán mikor rendőrök elmentek anyám csak átsomfordált, hogy mondjad mivót Icukám?

Másnap bilincsbe verve vitték haza a fiát, a piacon megbukott a 2 fúróval, szalonnát meg eladta, de valaki látta és szólt a rendőröknek, hogy megvan a tolvaj. Az annya ölelgette csak a srácot, ahogy megvolt bilincselve, furcsán vette ki magát, hogy nem tudta visszaölelni az anyját. Szív megszakad, mit csináltál édes fiam, mire kellett a pénz, aztán csak szorongatta. Rendőrök is ráhagyták, mert egyik szülő sem akart feljelentést tenni, elengedték. Az mit kapott este, zengett a ház. Nem tudom az apja lekevert e neki egyet, mert már nem kölyök volt, amolyan 25 éves forma, bajusszal. De tény, hogy sírt és záporoztak a vádak. Napokkal később elköltözött otthonról és hosszú évek múlva láttam viszont a gyulai várfürdőben, ült velem szemben oldalán egy kis könnyű nőcske vihogott, a srác biccentett, de különösebben nem ugrott a nyakamba zokogva, még mindig bilincsbe volt a keze.

Nekem meg az járt a fejemben, hogy mi visz rá egy gyereket arra, hogy kirabolja a szüleit ilyen kevésért. Annyira nincs köztük kapcsolat és annyira távol vannak lélekben egymástól, hogy nem hisz benne megtudják oldani a szülei azt a gondot, amihez a pénz kell?
Aztán lám-lám milyen a szülő, magához öleli és akkor döbben rá a saját hibájára, hogy elhanyagolták, pedig ott élnek vele egy házban, ugyanazt az ételt eszik, ugyanannál az asztalnál és mégis megesik.
Eszembe jutott az is, hogy ha biztosan tudnám, hogy valamelyik hozzátartozóm holnap meghal, akkor egész végig vele lennék és beszélnék hozzá, hogy még amennyit lehet vele legyek. Van már olyan a családunkból, akinek szívesen az ágya mellé ülnék és megfognám a kezét, beszélnék hozzá napokig, amíg még lehet. De már elengedtem, csak a tudat, hogy azt is biztosan tudom, hogy amíg élt nem nagyon kerestem, mindig találtam indokot, hogy most ezért, mert sietek. Aztán egyszer elmentem hozzá, jó is volt, örültünk egymásnak, de többször is volt, hogy megtehettem volna, ha akarom, de találtam egy indokot.

A srácról még annyit, hogy nem ment el az apja temetésére. Nem is tudom mit ítélkezek itt fölötte, mint tudója mi közerkölcs. Inkább nehezen tudok vele azonosulni s ezzel nem azt mondom, hogy különb ember lennék vagy jobb nála.
Nem ismerem milyen volt a kapcsolata a szüleivel, hogy egyszer csak meglopta őket és mindez odavezetett, hogy mikor az apjára ráhulltak a göröngyök, még akkor sem volt benne annyi tisztelet, hogy apám ne menj el és ejtett volna érte legalább egy könnycseppet, hogy ha egy kicsit visszajönnél megbeszélhetnénk. Nem lehet.
A srác mélyen még most is őrzi a haragot apja iránt és elhordozza a sírig, bilincsben van a keze, nincs bocsánat, vagyis sosem tudta kimondani azt a szót.

Péld 19,18
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.

Péld 23,14
Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

Isten szólt hozzátok.

[link]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Első beszélgetőpartnerünk azért kérte arca eltakarását, mert állítása szerint olyan információ birtokába jutott, mely miatt veszélyben érzi az életét.
Hagy mutassam be önöknek most csak a hangját, hölgyei és uraim, kedves nézőink, fogadják szeretettel a hangyát.

-G: Elsőként hagy kérdezzem meg, miért választotta ezt a nevet: hangya? Ez valami utalás vagy vonzalom?

-H: Úgy gondoltam jobb ha nem hagyok felesleges nyomot magam után, olyan mint Katalin, Sára, István vagy Jakab, Mónika, Eszter, Zoltán, Tamás vagy épp a Katalin, de mondtam ezt már egyszer?

-G: Nem gondolja, hogy túl egyértelmű következtetést vonhatunk le a hangjából? Mert egyértelműen nő, csak férfivé változtatta.

-H: S ha férfi vagyok csak nővé változtattam a hangomat, mégpedig olyanná, akit férfiutánzó hanggal áldott meg az ég?

-G: Mi lenne az az információ, amit szeretne megosztani velünk?

-H:
Péld 6,6
6. Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
7. A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
9. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10. Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11. Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12. Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13. A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14. Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
15. Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

-G: Úgy érti egy idézet a Bibliából?

-H: Nézze uram! Én csak egy kis hangya vagyok ebben a bolyban, hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a maguk eledelét.

-G: Nem értem önt, miért érzi úgy, hogy veszélyben van az élete, csak mert fejből tud egy Bibliai idézetet?

-H: Hagy kérdezzek én is egyet Guga úr! Ön hány Bibliai idézettel tudna nekem szolgálni fejből?

-G: Az őszintét megvallva egyel sem. De azért párat már hallásból ismerek, vagy ha látom valahol, akkor eszembe jut. Tudja, mint mikor megkérdezik, hogy ismerem e az amerikai zászlót?
Persze, hogy ismerem. Jó akkor rajzolja le pontosan! Aztán csak állok ott bambán, mert nem tudom hány csík, hány csillag, mire merőleges és van e a kéken, fehéren és piroson kívül másik szín?
Nem tudom lerajzolni pontosan, de megismerem, azt is tudom , hogy minden csillag egy-egy államot jelöl.

-H: Látja ez ebben az életveszélyes, hogy valamit csak épp, hogy megismerünk és már is hiszünk benne, de semmit nem tudunk róla pontosan.

G: Ezt értem, de még mindig nem, hogy miért érzi úgy veszélyben van az élete?
H: Képzeljen el egy olyan játékot, ahol van mondjuk ezer induló és csak egy lehet a befutó, mindenki meghal csak egyedül az az egy hitt abban, hogy biztosan él és a helyes utat járja.
G: Látom hova akar kilyukadni, de a másik 999 ember is abban hitt, hogy a saját hite helyes, aszerint élt, úgy alkotott évezredeken át, letűnt kultúrák és legújabb kori vallásburják.
H: Van egy egyetemleges törvény, ami minden országhatárt lefed. Képzelje csak el, hogy ha átlépjük az országhatárt, akkor van olyan ország, ahol egy szelet sertéskaraj főben járó bűn, tisztátalan. Furcsán érzi magát az ember olyan közegben, ahol számára megszokott dolgokat ítélnek el, sőt némely esetben kimondják bűnöző vagy bíróság ítéli el, mert olyat tett, ami az ottani törvények szerint büntetendő.
De, aki az embert alkotta, a működési elvét, a földet, hogy mint az óra úgy járjon. A felfoghatatlan erőket és távolságokat a gondolatokat, amivel vizsgáljuk, a mélységeket.
De mi van ha nem helyes a hitem, vagy ha nincs is semmi, leoltják a lámpát és kész, sötétség örökre. Se hang, se fény, se érzék, se harag, se öröm nincs, az sincs, hogy nincs annyira nulla. Akkor az emberek miért éltek annyi évezredet, gondozták és féltették, utódjaikat trónra emelték az ősközösségből, ahol még nem is volt kocsma, ide a magasba, ahol ülök a billentyűzetem előtt s beültetek egy gondolatot az agyadba, amelyik megkérdezi tőled, hogy ha Mózes, vagy Ádám és Éva most látna, vajon fontosnak tartaná e az utódlást, hogy idáig jutottunk?
Nem kéne alább szállni, esetleg Istenhez?
G: Ez igen, ezt nevezem, szépen megfogalmazta kedves hangya, hangyás, hangyagyás. (látjátok, most magamat dícsérem: a szerző)
Azt hiszem ezt le sem adom riportba, mert gyenge és nevetséges, ne haragudjon hölgyem de engem mindenki bolondnak nézne ha ezt leadnánk adásba, felérne egy öngyilkossággal. S ezzel most nem bántani akarom, biztos a jó szándék vezérelte önt, az én kezemet meg a főnök köti meg, a jövő hónapban is szeretnék kapni fizetést.
H: Áá erről van szó, a pénz, mindig az van előtérbe, pénzért mindent.
Hisz Ön Istenben, melyikben? Szokott korábban kelni ha plusz pénzért dolgozik? Szokott tovább maradni egy kis jussért vagy egyel több napot dolgozni? Számolja össze hány órát és napot dolgozott, hogy több pénzhez jusson? Mennyi mindenről lemondott a pénz érdekében, eldobott emberi kapcsolatok. Ez a pénz hatalma, egy valóságos Isten, kézzel fogható, felhalmozható és ha valakinek szólsz tedd ezt, tedd azt nézd meg megteszi, csak pénz kell neki, olyanok, mint a szolgák.
G: Hölgyem! Már bocsánat, hogy így nyíltan felfedem kilétét a kamerák előtt, már nem vesznek, nem megy ki adásba. Ön nincs tisztában az alapvető emberi értékekkel, az együttélés szabályaival. A pénz csak egy norma, egy viszonyítási alap, hogy mi az amit megengedhetek magamnak, mennyire végzem jól a munkámat és társadalmilag hol foglalom el a helyem. Ha egy éhezőt látok az út szélén, ahogy koldul, akkor kényelmesen hátradőlök és belül megjelenik egy mosoly, hogy engem nem versz át, nem elég, hogy nem dolgozol még tőlem tarhálsz, hogy ne is tudj magadról, én sem tudok rólad, csak ha kell egy indok kire haragudjak. Ez nem változott Mózes óta vagy hogy mondta, biztos az a tutajos, özönvíz vagy mi, aki megevett egy fürt erjesztett szőlőt és látomása volt tőle, becipelt egy elefántot valami teknőbe, hogy ezt most én megmentem aztán elengedett néhány galambot és kiszellőztetett, huzat lett és olyan, ami feláztatta az özönvízszerű könnyeket, há-há nevetnem kell, mindjárt sírok.
H: Uram Ön menthetetlen. Egyrészt Noé, másrészt tipikus amerikai zászlós eset. Pontosan nem tudja, de biztosan állítja, hogy amit mondd az igaz.
Így van vagy nem? Most igazat beszélt vagy hazudott? Hisz abban, amit mondott?
G: Ne nevettesse ki magát hölgyem itt mindenki előtt, nem ülök fel a kérdéseinek. Lehet nem vagyok egy rutinos vitapartner csak egy egyszerű riporter, de van végzettségem, ebből élek és mindenki elismer. Tudom mit beszélek, ne jöjjön nekem Istennel. Komolyan nem értem Önt, hogyan hiheti azt, hogy csak az az egyedüli igaz, amit ön gondol? Már eleve ezért a tényért nem is kéne szóba állnom magával, mert az emberi kapcsolatok alapja a kölcsönös tolerancia. Meghalok és biztos ott lesz egy Isteni fegyőr hatalmas dudákkal és a falhoz állít terpeszbe, megmotoz tetőtől talpig, megáll a szívem fölött és belemarkol, hogy hopp itt találtam valamit, egy eldugott dolgot, maga rejtett életet élt, másnak mutatta magát végig, adja csak a kezét. Láncra vernek egy katlanba, amit az ördög forral és Hitler lesz a szomszédom. Ennyire rossz ember lennék? Akkor milyen az Isten, akiben maga hisz, hogy ennyiért elítél?
H: Nem ennyiért és nem is ítél, hagyott egy menekülő utat, hogy aki azon jár megmarad. Az összes többi hazugság. Mindenki halott, aki azon jár.
G: Ha ez így van, akkor miért nem gondoskodott róla, hogy mindenki beérjen a célba, ebbe a nagy labirintusba? Na most megfogtam magát, erre feleljen, ha olyan nagy Isten, nincs meg hozzá a hatalma, hogy mindenkit megtartson, hogy mindenki túlélje? Tétlenül nézi és jót mulat magában, hogy én tudtam előre.
H: Hirdetik, úton, útfélen vagy maga még nem hallotta Jézus nevét, elvitte mindenki bűnét, mindenki bűntelen és tiszta, a vérével lemosta.
Vonszolták már magát erőszakkal cukrászdába s enne ott jó ízűen egy krémest?
Vegye úgy, hogy megvan hívva.


Péld 16,25
Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

[QUOTE=Kettisz,2007. jan. 18., csütörtök - 22:21] Ha előbb halok meg, megtartod a búcsúbeszédet? De röhögcséges legyen ám! :Đ [/QUOTE]
Jártam már úgy, hogy láttam temetési menetet és eszembe jutott, hogy az utca túloldaláról nekiállok hahotázni és a térdemet csapkodni. Szerencsére sosem csináltam meg. Mikor nagypapám temetésén voltam a szánalmas és bunkó, képmutató rokonok láttán eszembe jutott, hogy megérdemelnétek, hogy hangosan kiröhögjelek benneteket gyalázatos banda. Mennek ki a temetőből de már pusmognak az orruk alatt, évek óta jól karbantartott sérelmek jönnek a felszínre.
De nagyapám számomra nagyon kedves ember volt. Nem mertem megnézni a nyitott koporsót, félelmetes látvány volt a teste. Rengeteg emlék, rengeteg nevetés, mindegyikre szívesen gondolok, az nem lehet, hogy ő nem él, olyan nincs.
Nem mentem oda a koporsóhoz. Nem tudom melyik nehezebb. Odaállni egy nagyon közeli hozzátartozó mellé, a koporsójához és megsimogatni a jéghideg fejét és várni, hogy kinyissa a szemét vagy tűrni, hogy nem tehetek érted semmit, ez már csak a testem, elszabadult a lelkem, nem vagyok ura a helyzetnek és átadni a testünket az enyészetnek. Rossz belegondolni, hogy a halálom fájdalmat okozhat másnak, próbálnám alóla felmenteni Őket, de az én életem nem az én kezemben van.
Volt egy időszakom, amikor nagyon sokat gondoltam a halálra és félelemben teltek az estéim, rettegtem tőle. De olvastam egy mondatot a Bibliában:

Péld 14,32
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

Ez számomra egy ígéret volt, persze nem véletlen. Átéltem már néha hogy egy bekövetkező eseménytől nagyon féltem napokon át és görcsben volt a gyomrom s maga az esemény gördülékenyen ment és haszonnal szálltam ki belőle, megkönnyebbülve. A saját halálommal kapcsolatban is így gondolkodom, ha Isten létezik és ezt megígérte, akkor bizton így lesz. Ha meg nem létezik lesz, ami lesz

Közben megszületett a második fiunk Benjámin és Ő elvonta a figyelmemet erről a korszakról. Talán ha idősebb leszek már egyáltalán nem fogok félni tőle, találkoztam már olyan idős emberrel, aki várta a napját és közben mosolygott aztán békében távozott. Keveseknek adatik meg.
Pár éve azon kaptam magam, hogy a hátam közepének sem hiányoznak az esküvők. Nem szeretem, ahogy a leittasodott rokonok ugrálnak és forgatják a derekát az elhájasodott párjuknak és dobálják a tízezreseket, mindenki csak egyet a nevét gondosan ráírva, nehogy kimaradjon a névsorból. Jegyezd meg jól, hogy adtam.
Amellett, hogy kedvelem az ifjú párt még jók a levesek, forró és gazdagon. A sültek, a sütemények és mindenki összenevet, csak néha érzem hogy kötelezően örül, csak nem ülhet egy sarokba a fejét támasztva.
Egyszerűen csak nyűg és teher, nem szeretek viháncolni meg indián ugrásokkal szökdelve kipenderedni a középre és nyomni a twisztet fenyőre.
Pedig jó az, volt hogy roptam és az egész család filmezett, így mulat a magyar, Zoli elengedte magát. Dehogy, Őket engedtem el, már nem erőltetem.
Sosem értettem miért jó az, hogy vacsora közben ordítozni kell, mert olyan hangos a zenekar, kicsi gyerekek is vannak. Ha én rendezném, akkor a vacsora idején a zenészek is asztalhoz ülnének, hogy csendesedjenek el, vacsora közben kanalak csörgését és meghitt nevetést szeret hallgatni az ember, nem a sej haj rozit.
Meg egy lakodalom kellős közepén senkinek nem jutna eszébe Isten.
Egy halott mellett állva pedig csak eszébe jut, hogy ennek az embernek most hol van a lelke?

Egyik nap mentem kerékpárral a Városligeti fasorban és megláttam az út szélén egy füstölt sertéslábat vagy körmöt, amiből a körömpörkölt készül. Anyám nagyon jól tudja csinálni, tiszta ragacs utána az ember keze, meg kenyérmorzsás a tunkolás után. Jól is esik utána a langyos szappanos víz közben a számban az utolsó húscafatokkal küzdök, a nyelvemmel tolom ki a fogaim közül és nyelek egyet. Belenézek a tükörbe és hirtelen rájövök, hogy elgondolkodtam. Ilyedten a kormányhoz kaptam, hogy jajj hisz én a Városligeti fasorban vagyok. Csináltam már máskor is ilyet. Elgondolkodtam és vagy 10 perc után vettem észre, hogy előzgetem közben a kocsikat a dugóban, hol a fenében jártam eddig kilométereken át, hogy hogy még élek?
Itt van ez a füstölt sertésláb, ami ha anyám kezébe kerülne..., de ezt már mondtam és ráadásul Katalin, ez a neve.
Ez a láb nemrég még egy sertéshez tartozott, az taposott vele a disznószarba és érezte, amíg élt vele, hogy mi hideg, mi meleg a forró moslék rácseppent a hideg hóban és ilyenek, egyszerűen csak sertéskedett.
Föl sem tudta fogni, amit én, hogy Ő (egyáltalán személy?) milyen finom, sőt nagyon is nagyon, mindjárt ott van a sertésborda rántva, éttermekben a töltött.
Hogy került oda a földre? Henteskocsi zötykölődött?

Mit akartam ezzel mondani? Temetés, esküvő meg sertésborda. Az előbb még az eszemben volt, hogy hogy kötöm össze a végén, hogy fonál legyen belőle, ami követhető.
De sajnos én mindent úgy írok le, mint aki a cseresznyefára mászott éhesen és kapkodta a fejét, hogy itt is egy érett, ott egy bordó, de már a szám is tele meg mindkét kezem. Nekiülök írni és zsonganak a gondolatok a fejembe, hogy jaj ez de jó, olyan mint ha én gondoltam volna, hozzám hasonló. Hopp ott egy érett, ez meg mindjárt kicsattan és a fele már papíron van de mire kigondolnám és elérném a billentyűt már egy másik van a fejemben. Csak napok múltán jut eszembe, amikor visszaolvasom, hogy mit felejtettem ki belőle, hogy kerekebb legyen.


1.Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
5. Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

Préd 9,12
Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Tegnap mikor mentem a fiamért az iskolába, azt kérdezi tőlem a hangjából kicsengő felelősségre vonással, hogy anya megengedte 5. osztályos koromban egyedül járjak kerékpárral az iskolába.
Legbelül Ő ezt már elhatározta, nem a véleményemre volt kíváncsi, hanem az engedélyemet kérte.
Mondom neki ez nem az ötödik osztálytól függ, hanem az érettségedtől. Ha megbízok már benned annyira, hogy biztosan tudjam eljutsz iskolába és haza is jössz, ha úgy ítélem meg akkor természetesen járhatsz egyedül.
De egyébként is miért lenne jó neked egyedül iskolába járni, nem jó neked velem? Sok gyerek, akinek elváltak a szülei hogy megörülne ha az apja vinné iskolába, mert neki nincs, nem megy vele soha. Az rád irigy, a te apád nyom az iskola előtt egy pacsit, utánad néz az ajtóba, hogy felértél e a lépcsőn, nem botlottál e meg. Aztán megy a dolgára, viszont napközben is sokszor eszembe jutsz fiam, hogy ki ül melletted, hogy beszélnek veled, mit ettél, nem fázol, és legfőképp figyelt rád valaki, amíg én nem? Kilátszik az inged alól a hasad, pacuha vagy, megfázik a derekad, odalépett hozzád és betűrte az inget vagy elnézett mellette és dolgára, hogy nem az enyém, nem én nemzettem.

Fiam!

Így csak én szólíthatlak. Ez az én tisztem, az apád vagyok, egyszerű szavak, mégis elhordozzuk egy életen át, amit hallottunk apánktól.

Egy darabig jött mellettem a kerékpárral de éreztem magába zárkózott, nagyon bántotta, amit mondtam, hogy én döntöm el mikor mehet egyedül majd iskolába.
Duzzogott, de nem az a hisztis fajta, hanem mélyebb fájdalom, beletörődés. Aztán a piros lámpánál odafordult hozzám és azt mondta, hogy apa te engem rosszul ítélsz meg.
Kicsit felemeltem a hangom, hogy ezt azért bízd rám fiam, még kicsi vagy. Majd vigyorogva odadugtam az övé mellé az arcom, hogy együtt néztünk ugyanabba az irányba, Ő direkt nem vette észre, hogy a kerékpárról oldalra hajolva a derekamat ketté törve kockáztattam meg, hogy mosolyt csaljak az arcára. Mikor már feladtam, elvigyorodott és rácsapott a térdére, hogy apaaaaaaaa, de már rötyögött hozzá, ne csináld ezt veleeeeeeeeeem és sértődötten nevetett, mint aki már szabadulna belőle, nevetne, de még meg akarja mutatni, hogy Őt bizony ki kell engesztelni.

Mondtam is magamban, hogy kutya vigye tényleg megszakadt a szíve, de még is én döntöm el s tényleg nem bízom meg benne. Fontosabb neki, hogy elengedett kézzel menjen, mint hogy biztonságba hazaérjen, még gyerek.
Valahol mélyen azért éreztem a következő nap szelét.
Annak reggelét. Hajnalban azt álmodtam, hogy egy ember nyomja be az ajtónk kis ablakát és belül van már a keze, ordítottam a nejemnek, hogy hívd a rendőrséget és vidd a gyerekeket ki az ablakon. Tartottam az ajtót és az ember körme belehatolt a kezembe, felszakította a bőröm, de nyomtam az ajtót, nekifeszültem és tartottam. Megvártam, amíg a nejem a gyerekekkel biztonságba ér közben kerestem valamit, amivel felsérthetem a kezét, hogy visszarántsa. Éppen emeltem a kezem, hogy fiam feküdj le, mert arra ébredtem hogy felült mellettem az ágyban de nem ébredt fel. A kisebbik átjön hozzánk az ágyba és rendre azt csinálja, hogy a kezével a hátamat kaparássza vagy a lábát nyomja a hátamnak. Most egyszerre mindkettőt. Nyomott a talpával el és a körmével kaparászta a hátamat, beépült az álmomba.

Sietnünk kellett, mert Benjámint vitte a nejem kórházba én meg leventét iskolába.
Kicsit feszült voltam a kisebbik műtétje miatt, hányingerem és hasmenésem lett ettől, tudtam hogy muszáj őt műteni és el fogják altatni. Félelmetes, eszembe jut hogy volt már olyan szülő, aki mikor nyílt a műtő ajtaja sikoltott, mert meghalt a fia és utána temették. Pedig hogy eltekerhettek volna másnap iskolába és csaptak volna egy orrtörlőt, utánanézett volna, hogy nem e botlott meg lépcsőn, amíg látja s ment ő is a dolgára. Napközben meg eszébe jutott, hogy figyel rá valaki? Törődnek vele?

Fiam!

Így csak én szólíthatlak, ez az én tisztem, az apád vagyok.
Mint Isten a teremtő, az ember a teremtmény.

Ellopták a kerékpáromat. Indulnék a gyerekkel iskolába, a nejem már a kocsiban ül a gyerekkel s látom a tekintetében, hogy ideges, zaklatott. Nem baj apa, majd megoldod, feldolgozod, ez csak egy helyzet. Legalábbis így szoktuk egymásnak mondani ha keményedik a helyzet, majd feldolgozod.
Hisztis, raplis picsát látunk együtt, aki semmiségekért vinnyog s nem jutott neki dinnyeföld, akkor összenézünk, hogy nem baj majd feldolgozod.
Tényleg ezek a hisztisek tudják olyankor, hogy Ők csupán hisztiznek, érzik a dolog súlyát vagy ennyire ostobák? Érzelmi zsarolás, gyere egy pacsira, az hat.

Fiam! S kerestem a megfelelő szavakat, hogy hogy is mondjam el, hogy mondjam meg neki. Fiam! Isten ma a pártodra állt velem szemben. Tegnap nagyon is tévedtem, te eltudsz már menni egyedül iskolába. Futottam egy darabig mellette, be a ligetbe és utána elengedtem Őt életében először, a kényszer vitt rá, ha rajtam múlt volna még várok vagy 5 évet. De most sietnem kellett a kisebbhez, talán éppen altatják, futottam át a liget végébe. Eszembe sem mert jutni, hogy a nagyobbikat éppen most gázolja el egy autó, biztosan érezném a lelkemben ha megtörténne. Látványosan összeesnék vagy valami ilyesmi. Bele sem mertem gondolni, olyan kis gyámoltalan.

Közben beértem. Be a kórházba de még az ágyon ült és számára ez egy szokványos reggel. Bőven volt még idő a műtőbe kerülésig, megöleltem és megiramodtam gyalog hazafelé. Elküldtem pár üzenetet, feladtam hirdetéseket és eszembe jutott, hogy kiszaladok a verseny utcai piacra és megnézem nincs e ott a kerékpárom. Már terveztem is, hogy oda állok a nigger elé, aki támasztja és rajta a tábla, eladó. Nyakon verem kétszer és közben hívom a rendőrséget. Majd ha könyörög, hogy ne tegyem, visszaveszem a kerékpárt s kérek még ötezret, mert a lakatot is levágta. Már azt is elképzeltem, hogy nekiáll méltatlankodni az a lakat nem is ért ötezret, nem a zapád faxát és leverek még egyet, erre ideadja a pénzt vita nélkül. Felülök a kerékpárra, megyek veszek egy 4000 Ft-os lakatot, a maradékot meg elsörözöm stressz ellen.
De nem is ilyen ember vagyok, a kerékpárom sem volt kint. Csak eszembe jutott, hogy a rendőr kit hív ha bajban van. Magát Istent? Van olyan rendőr, aki hisz Istenben? Na nem úgy vasárnapi kiöltözömösen és sutba vágom a viperát, addig amíg a pap prédikál. Hanem az a szívből fajta, hogy éjjel is eszébe jut Isten, meg nappal is, meg este s aztán ha álmodik, hogy nyomják be az ajtót és ordít, hogy hívd a …..és megakad a lemez. Rendőrséget?

Aztán napközben, de el is telt. Majd megint mentem a fiamért. Nejem még reggel lecsekkolta telefonon, hogy beért. Engem meg várt az egész tanári kar, ahogy mentem érte. Na jó kicsit túlzok, de a nevelő tanár az felelősségre vont, hogy a Levente azt mondta mehet haza egyedül, mert a szülei megengedték és a nap vége felé hisztizett, hogy őt elengedjék. Megköszöntem hálásan a tanárnak, hogy nem engedte, láttam rajta nagy kő esett le a szívéről, biztos harcolt a gyerekkel.

Fiam! Reggel mikor életedben először elengedtelek egyedül, akkor azt gondoltam magamban, hogy Isten megmutatta számomra, hogy neveljelek minél előbb önállóságra és ha lehet engedjem el a kezed. De ez a hiszti, amit ma előadtál, hogy engedjenek egyedül haza és csóváltam a fejem, hisz megvolt beszélve fél kettőre megyek érted. Eszembe jutott apám, hogy mit kellett kiállnia miattam, amikor én ekkora voltam. Feljelentették a rendőrségen, pedig nem álmodott rosszat, nem is sejtett csak elkerekedett a szeme. Az előzmény az volt, hogy a Lukucz Pista volt külföldön repülővel és miután visszajött elkértem tőle a repülőjegyét is kisatíroztam majd átírtam az úti célt is és az adataimat Rómára.
Szeméttelepen találtam 2db díszes konyakos üveget, mindkettő római kort ábrázoló kupakkal volt ellátva. Én a nyári szünidőt Vésztőn töltöttem egy juhász mellett, szenzációs nyár volt, de a többiek előtt szégyelltem bevallani, mert Ők tehetős szülők gyermekei voltak. Ha nem is külföldi nyaralás, mert akkoriban nem nagyon lehetett külföldre menni, de egy Zánkát simán bevasaltak a szüleiktől.
Hogyan állhattam volna eléjük, hogy egész nyáron birkákat őriztem és megtanultam elletni őket meg azt, hogy mi a száj és körömfájás, hogyan védekezünk ellene, mit kell tenni vihar idején. Még kolbászt is csináltunk birkából és egyszer mindentől messze kint aludtunk a réten egy fa alatt és bográcsban főzött az öreg szegfűgomba levest, csodálatos íze volt.

Már az első nap megmutattam a repülőjegyemet mindenkinek és az egyik üres üveg is a táskámban volt, meséltem a tengerpartról, a halakról, kagylókról, sziklákról és fehér homokról, apró szigetekről és fagylaltról amit ingyen adnak ha lemész a partra. Szép a naplemente is, ahogy felemészti a tenger a lemenő napot.

Valamelyik okostojás rögtön szaladt a tanáriba elújságolni, hogy a Zvolenszki Zoli volt külföldön Rómában és tengeralattjáróval is mentek az Apjával, olyannal, amelyikből lehet látni a cápákat meg a tenger alját. Behívattak és több tanár is kihallgatott, megnézték a repülőjegyet.
Másnap Apámat elvitték a rendőrök kihallgatásra, az öregem teljesen magába zuhant aztán meg röhögött, hogy egy 10 éves gyerek rászedett egy egész tanári kart. Csak nagy a képzelőereje, tudni kell kezelni. Nem lett következménye a füllentésemnek, apám egyáltalán nem szidott meg, az igazgatót kereste meg a lakásán egy este és a helyére tette a fejét.

Ilyen az élet, add tovább Fiam

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Tegnap reggel miután elvittem a fiamat iskolába és jöttem haza a Dózsa György úton a járdán kerékpározva, elhúzott tőlem balra egy kerékpáros elég gyorsan ilyen sportos ruhában, ami testhez simul.
Nem telt bele egy perc és utolértem egy zebránál, megálltam mert piros volt a lámpa, az meg egy másik férfival verekedett a zebrán, hadonászott és ütötte a fejét, szánalmason hatott így az álmos reggelben. Állt az autósor, a trolibusz, a gyalogosok és Őket nézték. Csápolt a kerékpáros keményen és a másiknak reccsent a kabátja, közben üvöltött, ahogy a fogínye kilátszódott véresen, hogy mi a jó rohadt büdös kurva anyádért mész át a piroson te állta és vonszolta magát arrébb, belekapaszkodott a jelzőtábla oszlopába majd kifordította magát a szorításából.
Odalépett a zebra közepén fekvő kerékpárhoz és páros lábbal ugrált a küllőkön, nagyon dühös volt. A másik újra nekiesett, ököllel ütötte a mellkasát, nyakát, ahol érte. Hülyén is néz ki mikor két utcai ember veri egymást, látszik a rutintalanság, hogy általában csak a hangjuk nagy. Így megverném, úgy belevernék a fejébe, de mikor éles a helyzet és a kabátod ujját már a hónaljadba gyűrték, akkor groteszk módon tudsz csak kalimpálni, igazából az indulat vezérli az ütéseidet nem az ész.

Az történt, hogy drága az a kerékpár és az idő is kevés. A gyalogos a lámpára figyelt, látta hogy zöld és lelépett vesztére, mert jött a nagy Ő és azonnal elborult az elméje, ahogy elcsapta a gyalogost. Mindegy hogy mi történt de Ő a hibás és kész, miatta történt, azzal nekiesett és verte a fejét dühből.

Valahogy át kéne vezetni a sztorit a következőbe egy ügyes csellel, mert nem szeretném ha kiderülne, hogy nincs semmi köze a kettőnek egymáshoz

Egyik közeli rokonom Pécsen bekerült a kórházba, mert előbb fájlalta a fejét és a háziorvos felírt neki csillapítót, majd nem múlt és szédült is, akkor másikat írt fel, mert az rossz volt. Később kettős látása lett és az is homályosan, erre megijedt az orvos és kicsit megvádolta a maris tántit, hogy nénike miért nem szólt, hogy ennyire rosszul van, beutaltam volna kórházba. Ki is vizsgálták és kiderült, hogy egy daganat az agyában. Kicsit pihentették, eltelt egy hét utána mondták neki, hogy hazamehet. Hogy, mégis mi van (?) gondolta magában.
Bezzeg ha a gyurcsánnyi annyja lenne, akkor törődnének vele. Vagy ha Lendvai annya lenne, nem hagynák hogy szédelegjen, hogy kettőt lásson.

Nem így van?
Ha gyurcsánnyi annyját kezelnék, akkor kézről-kézre adnák az orvosok, mármint az anyját.
Letettek róla, nem mernek kockáztatni. Inkább halljon meg magától és szenvedjen otthon, mint hogy valaki felvállalja annak azt, hogy ott marad a műtőasztalon.
Ha én lennék Gyurcsánnyi annyja, akkor összekapnák magukat.
Aztán eszembe jutott a mentős, az Egressy-Hungária sarkán állt és a kocsi mellett cigarettázott unottan, egyik lába a másik elé, beleszívott és nézte a földet. Mellette egy halott ember, de lehet hogy csak egy hajléktalan, a márványlapok alá fészkelte magát be és ott meg is halt.
Gondolkodtam rajta, hogy most Ő ott minek ácsorog, miért nem megy a dolgára? Az már úgy is meghalt.
De csak halálában járt ki neki az a tisztesség, hogy nem hagyták magára. Amíg élt a kutya sem volt mellette. A mentős is csak hivatalból, mert várta a halottszállítót. Hogy is nézett volna ki, hogy kimegy, megállapítja hogy halott és aztán ott hagyja, hogy majd jönnek érte.
Aztán lesz, ami lesz, az iskolások is ott mennek el mellette meg babakocsit tolnak. Nem rossz ha kerüljük a tabukat, tegyünk úgy mint ha élne, ne törődjünk vele.
Eszembe jutott Páfrány a volt brigádvezetőm. Festőnek tanultam egy cégnél és voltunk vagy nyolcan. Egyedül csak én élek, én vagyok életben. Ha Gyulán jártam mindig megkerestem Páfrányt, elmentem a kocsmába és tudtam hogy ott ül. Megveregeti a hátam, hogy mivan Culi, aztán a lényegre tér, nincs egy kis pénzed?
Adok neki, meghívom sörre és fizetem a cigijét is, hagyom neki hogy tanoncként kezeljen. Megérdemli, mert valaha ember volt, akire felnéztem. Sztorizgat és jókat nevet, néz körbe a kocsmába, hogy látjátok itt van Culi, ne tudjátok meg mekkora arc, egyszer átverte az egész brigádot és belekezd. Megakar felelni a pénznek, amit a zsebébe raktam, hogy szolgáljon érte, valamit cserébe, pedig nem kéne. Jobban örülnék ha leülne és őszintén magába nézne, majd a szemembe, hogy Culi mit csináljak?

Akkoriban gyönyörű felesége volt, lánya, úgynevezett államszocializmus, lehetett tervezni. Lakást is vett, egy egész brigádot vezetett. Még esti iskolába is járt, volt neki tartása. Igazi apa jellem, lehetett adni a szavára. Egy darabig hittem benne, hogy nem végleges az állapot, visszafordítható még, de legbelül mindig is tudtam, hogy így fog meghalni és féltem tőle, nem mertem bevallani magamnak. Rajta csak Isten segíthetett volna, de inkább a pénzre kérdezett rá, hogy van e.
Pedig ha Istent kérdezte volna, akkor azt rá is bíztam volna. A pénzt azt nem lehetett, ezért adtam neki csak egy keveset.

Van egy ismerősöm, aki az Apehnál dolgozik elismert informatikusként. Hetente lopkodta ki a jobbnál jobb alkatrészeket, a csúcsgépéhez, amit papíron már leselejtezett. Tényleg olyan gépet épített, amiről mások csak álmodni mernének. Megrendelte papíron, mert csak úgy lehetett. S mivel Apeh ugye a legkorszerűbb alkatrészeket rendelte be. Majd kis időt várt és írt egy jelentést róla, hogy tönkrement nem garanciáztatható, leselejtezett és kilopta.
Vakargattam is a fejem mikor néha a fölösleget árulta és mondtam neki legalább adnád olcsóbban, hisz ugyanennyi a boltban. Azt mondja minek, ezek úgy is hülyék, nem tudják és megveszik aztán röhögött.
Mondtam magamban, hogy ilyenkor hol van Isten, aki azt mondta, hogy:

Ez 16,43
Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.

Biztos nincs is, hogy ez megtörténhet. Elteltek évek és már nem tudtam a telefonszámát fejből, mikor kaptam a hírt, hogy bankból kijövet az utcán összeesett és kihívták hozzá a mentőt. Mire felébredt ellopták a kabátját és 1.8 millió forintot, ami a zsebében volt, meg egy órát, amit az apjától örökölt. Elvitték azt is, nem tisztelték még azt sem.
Én is vittem már bankból ki sok pénzt egyszerű utcai ruhában és egy reklám szatyorban volt, felültem a biciklire és tekertem hazáig. Eszembe is jutott, hogy most biztos volna ember, aki ha tudná, hogy mi van nálam azonnal megölne. Utána belegondoltam, hogy hol van a legközelebbi ilyen, hány méter sugarú körben? Vagy itt jön velem szemben, pont ez? Nem értem minek mászkált az utcán közel két millió forinttal.
Ilyet nem sok ember tehet meg, az öcsém például biztos. Egyszer 25 millió forinttal egy zacskóban sétált végig a belvároson, közben fütyörészett. Ennyivel a zsebemben én sem tudnék mást tenni, hiába az oroszlán az nem tud mást tenni.
De ez nem pénz kérdése.

A srác azóta csak rosszabbul lett, néha hetekig bent van a kórházban, nem tudják mi a baja vagy nem akarják de valamivel mindig kezelik, Ő meg hány, sokat. Vagy hiány?

A Maris tánti rosszban van a férjével. Megromlott a házasságuk és elváltak. Különköltözni azonban nem tudtak, mert nem volt pénzük másik lakásra.
Így aztán maradt a közös fürdőszoba, wc és konyha használat, de külön szobával. Mindkettő zárta a magáét. Odáig fajult, hogy ellenségekké lettek. Egyik kiköttette direkt a villanyt a lakásból, a másik meg ellopta a szappant, fogkefét, megkeserítették egymás napját. Ott aludtak egymástól néhány méterre azok, akik megosztották magukkal az ágyat és tervelnek, forralnak, hogy hogyan ártsanak a másiknak. Nincs szenvedő alany, ehhez két ember kell.
Mondták is neki, hogy Tánti békülj ki a férjeddel, hidd el jobb lesz, ne a barátnőidre hallgass. De hát ha igazuk van tüzelte. Persze a barátnőinek könnyű volt, könnyen uszították Őt, mert haza csak egyedül Ő ment, a többiek meg röhögtek a markukba ha állt a bál közöttük.
Most milyen jó lenne ha törődne vele a Józsi. Eltelt sok év a haraggal, majdnem tíz. Elfáradtak, belefáradtak csak haragudni nem.
A Tánti nemsokára hazamegy a Józsihoz, de nem hozzá csak oda és kettőt lát majd belőle, azt is homályosan.

Valahogy át kéne vezetni a sztorit a következőbe egy ügyes csellel, mert nem szeretném ha kiderülne, hogy nincs semmi köze a kettőnek egymáshoz

Szóval hiába tekersz, hiába hajtasz, hiába került sok pénzbe. Ha elveszted ne okolj senkit se, Isten lépett közbe.

67.
Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te szívednek rettegései miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Hja, igen és nem unom még nem prédikálok, csak megosztom én legalább is így hívom.

Te meg úgy, hogy hívő

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Pónua és Galika, falusi rútizmus.

Hogy mi ez? Ötvözete Levente fiam Bionicle rajongásának és az én idegenkedésemet ezektől a robotszörnyektől, urambocsá én még Pom-Pom meséin nőttem fel, meg a Lolka-Bolkán vagy ami még nagy kedvencem volt a Varázsceruza és most jut eszembe, hogy a Jamy és a a csodalámpa is élvonalba tartozott Szám bácsival és a kutyával, ami alig látott a szemébe omló szőrzetétől. Na meg a Kis vakond, Rumcájsz, Moha és Páfrány jaj és most jön elő a rengeteg mese, ahogy belegondoltam, hogy ültünk a fekete-fehér tévé előtt. Futrinka utca, Barba papa, Legkisebb ugrifüles, káprázatos mesék.

A mai gyerekeknek valamiért harcoló robotok jutnak, kíméletlen gyilkoló gépek, a mesék feszültek, zajosak és az ember nem azért süpped a fotelba, mert megfeledkezett a világról, ahogy Vilma néni perel Frakkal a vizslával, hanem a félelemtől, vészjóslóan villog a robotok szeme, izzik.

Levente pici korától kezdve nem kapott játékfegyvereket. Nem vagyok egy bigott, vaskalapos ember, hisz én magam is dobtáras géppisztollyal rohangáltam a lakótelepen. Kék volt, fémből és egy piros műanyag volt a végén, ami villogott, orosz gyártmány volt. Hasalva kúsztam a sportpálya kerítése mellett és lőttem a Dobra Zolira. Nem ezért nem kapott játékfegyvert, mert biztos voltam benne ha megvonom tőle, akkor felnőtt korában sem fogja érdekelni vagy esetleg majd kerüli a gyilkolászós számítógépes játékokat.
Pont ellenkezőleg, tisztában voltam vele, hogy nem kerülhetem el, hisz a korosztálya mind megkapja, hogy apa tudod az a kommandós játék, aztán a szülő a gyerek mögött állva elégedetten mosolyog, a sráca meg kapaszkodik a joystickba, hullanak halomra az emberek, aludj el szépen kis Balázs.
Azért nem kapott, hogy minél később találja szembe magát vele és addig is természetes dolgok iránt érdeklődjön. S tényleg elértem némi hatást, na nem a kívánalmaimnak megfelelőt, hogy reggeltől estig üljön a sarokba és bámulja a pókhálót, hogy jé lepke, verdes, rángatja a hálót de nem menekülhet, a pók lassan és magabiztosan közelít. Jaj, a körmeimet a fotel karfájába mélyesztettem.
Lényeg, hogy ha kint vagyunk a telken, akkor gyűjt falevelet, odahozza a bogarat megmutatni de szép a páncélja, felmászik a fára és képes egy órát bámészkodni. Fut a lepke után is. De volt már, hogy egész nap csak a Bionicle volt a kezében, pedig sütött a nap. Hiába hozza oda hozzám, hogy Apa az Inikák meg az egyéb kimondhatatlan nevű gépszörnyek elfoglalták és most ezek uralják. Hiába mondja nem tudok vele azonosulni, csak legyintek, hogy rendben fiam de ott hagyom s látom a gyereken, hogy nem tetszik neki. Meséld el a haverjaidnak, azok értenek hozzá. Csak vakkantanak egyet és a szüleik ugornak tessék fiam ezt gondoltad vagy a feketét, amelyiknek izzik a szeme és láncfűrész a keze, jaj de édes tessék és a gyerek ááááááááááááááá börrrrrrrrrrrrrrr, küöhhhhhhhhrrrrrr, zohhhhhhááááááárrrrrrr és csap, üt vág, legyőzi, ledarálja, kettészeli, fémforgács, fröccsen az olaj, dübörög a föld, zakatolnak a gépek, zihálnak, összecsap az acél a fémmel, ki a keményebb zohhhhhhhááááááááárgööööööööööö és vége a mesének.

A szervusz Szergejt is nagyon kedveltem, az Istállómester nagyon gonosz volt. Azzal a színésszel, aki játszotta, később együtt söröztem a Füle-Müle étteremben.

Szóval furdalt a lelkiismeret, hogy a fiam folyton traktál vele, Apa nézd és forgatja a kezében a kardját, mit kezében nincs is annak keze, vasa és a hasa is vasa meg a vese is vas vese, vas mese. Mondom neki Ok legyen, játsszunk el velük egy történetet. Az egyik robot Onua, a másik Gali volt. Kicsit próbáltam emberi tulajdonságokkal felruházni a két célszemélyt. A díszletet is közösen gondoltuk ki. Mikor már látta a fiam, hogy partner vagyok benne, akkor eszébe jutottak neki is az ötletek. Falusi környezet meg minden, Apa tojááááás és szaladt hozta, mondom szalonna meg hagyma, azt is hozta. Mi legyen a téma? Az embereket érdekli a napi aktualitás vagy az étkezés, utazás és sok -féle téma. Mondjuk falusi szemmel nézve meg mindig az időjárás, az állandó téma. Szervusz Galika, szép az időnk. Galika az majdnem Marika, az meg minden faluban van. Széles derekú naccsasszony, akinek mindenki gyanús és egy széltoló, mert kocsmába jár. De ha a kedvében akarsz járni, akkor dicséred a keze nyomát, a minden munkáját és keze elé kapja a száját, ugyan hagyja már el Pónua, nem akkora dolog az. De bizony, bizony Galika, csapja neki közben a szelet és zsíros a szája a sülttől, amit elébe tett. Összeházasodnak, lesznek gyerekek és megöregednek. Sok szép évet.

Apa a végén akkor legyen szélvihar, szaladt és jött vissza szatyorban lehullott falevéllel, meg akkor ventilátor a szélgép.
Néha kompromisszumot kell kötni velük, meg kell találni a hangot. Kinek mondaná el ha nem nekem? Ki a legfőbb bizalmasa ha nem én? Ki a legjobb haverja, ha van valami gondja hova vinné? Penge élen táncolok, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mikor vagyok szigorú Apa és mikor a haverja. Igazából mindig a haverja lennék.

Így született ez a kis film. Esetlen, ügyetlen és végtelenül nevetséges az egész. Látszik, hogy improvizálunk, a szöveget pont akkor találjuk ki, értelmetlennek tűnik az egész de közös, élménynek az. Rögtön utána javasolta is a fiam, hogy Apa írjuk meg a szöveget előre.
Nagy francokat, háborodtam fel. Némelyik szülő csak megveszi, learatja a dicsőséget hogy Ő adott, a kezébe adja és részéről rendben, köszöni szépen majd megveszi a következőt, pénze az van, türelme nincsen.
Én meg itt játszom a hülyét, lemegyek gagyurka gyerekbe, aki meztéláb eszi a papsajtot az árokparton, de nehogy már nekiálljak szöveget betanulni
Mutasson valaki egy olyan szülőt, aki ezt megtenné, vagy már megtette. De tudjátok mit, inkább ne, mert még a végén meg kell tennem.
Vagy legyek inkább úttörő ebben a dologban és mutassak példát?

Ígérgetni nem szeretek, de egy próbát azért teszek. Pedig nem vagyok színész.
Néha úgy érzem csak én vagyok egyedül ember s akik körbevesznek robotok, gépiesen élnek, egy program szerint, hogy így kell. Ez az általános s elfogadott szabály, viselkednünk kell, nem szabad gyerekeskedni.
Leül a két robot a fotelbe, fényképeket nézegetnek régről, hogy emlékszel itt még a Nenüs lakott és egyszer eltört neki a lába, na akkor vette neki az Apja, azt a robotgépet, ami megkönnyítette a dolgát. Jó kis robot volt, mosott, sütött, főzött, ugrált és megsütötte a hurkát, akciós cyberde, amolyan kettőt fizet egyet kap nem maradt egy sem, elkapkodták a polcokról, gondosan eltettem a garancia papírját. Na ebben például jobb vagyok, mármint garanciában. Kérdezted, hogy miben vagy nagyobb?
Rossz a dialektus, mert én alapvetően nem egy versenyszellem vagyok, hogy mindenképpen fitogtassak valamit, hogy elismerjenek. Én inkább azt a keleti nézetet vallom, amit a kung-fusok, hogy éld úgy az életed, ha helyzet van, akkor lépj fel, intézd el s lépj tovább, de soha ne hagyj magad mögött nyomot.

Igazából ez nem is egy keleti mondás, hanem most találtam ki. Látszik, hogy improvizáltam, a szöveget pont most találtam ki, értelmetlennek tűnik az egész de közös, élménynek az.

Ebben jó vagyok.

Garantálom

Film: 87mb

[link]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Üdv népek! Bocsánat az orcátlankodásomért, remélem nem veszitek zaklatásnak. Szeretnék kérni egy kis szívességet tőletek.

Hamarosan szeretnék saját kiadásban megjelentetni egy egylapos anyagot, amolyan hetilapot, aminek az lenne a neve, hogy:

Toalet magazin, nagy dolgokra születtem.

Vagy...

Oldalas, felér egy Atyai pofonnal.

Ketten csinálnánk a feleségemmel 1-2000 példányban, talán később nyomda, ha életre kel. Ha meg nem, akkor jó lesz emléknek vagy egy lépcsőfoknak.

Az egyik oldalon egy aktuális írásom lenne és az alján egy mail cím a visszajelzéseknek, amit a másik oldalon jelentetnék meg.
Igen ám, szép gondolat, de az első kiadáshoz még nem rendelkezem visszajelzésekkel, ehhez kérném a segítségeteket. Ha valaki olvasott és úgy érzi megfogta a dolog, akkor legyen akár egy mondat is, amit szeretne hozzáfűzni, mert megértette és eljutott hozzá, vagy megvetette, vagy dühből. Lényegtelen, bármit közre adok ha őszinte és érdekes, nem baj ha nem értesz velem egyet és éles a kritikád, remélem épülök majd belőle

Ígérem egyszer majd korrektorra is futja, hogy finomítson a fogalmazásomon, de addig is rád vagyok utalva, hogy véleményezz.

Köszönöm.

Guga kukac interware.hu


Légyszíves azt is írd meg, hogy mit írjak alá névnek.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Dugós film


BENNETEK, a szélessávú kapcsolat, már tudatalattitól.
Ha netszolgáltató lennék, akkor egyszerűen benNETek lennék.

Fura érzés visszanézni ezt a filmet, a kisebbik fiam Benjámin rajong érte. Esténként lefekvés előtt mindig szalad hozzám, hogy apa nézzünk filmet, kérdezem melyiket, hát a dugósat és rötyög hozzá.
Az történt, hogy Benjámin már egy hete nem megy oviba egy kisebb műtét miatt. Van neki varrt sebe két helyen és pihennie kell, így ha a nejem délelőtt tanít, akkor én vigyázok rá, már ahogy a munkám engedi. Mert ha valaki jön hozzám, akkor rohangálok ki be, hol a műhelyben vagyok, hol futok be a lakásba megnézni, hogy nem e esett el és most ott fekszik, mert beverte a fejét vagy valami. Nem szeretem ha nem hallom, mert nem tudok figyelni senkire sem a munkámra. Az a jó ha csörömpöl vagy dobálja a legót és hozzá zajong, akkor hallom hogy minden rendben van. De ha valami lefoglalja és csak forgatja a kezébe, hogy ez mi ez. Felméri, megjegyzi az illatát, a színét a tapintását, hogy milyen hideg vagy éppen meleg. A hangját ahogy leteszi és elraktározza az agya.
Mondom a nejem tanít közben én az ágyon fekszem és nézem a híradót, meg kapcsolgatom a tv adókat. Van vagy harminc, de soha nem találok semmi nézhetőt, nehéz eset vagyok. De azért képes vagyok ilyenkor 1-2 órát feküdni a tv előtt. Benjámin számítógépezik vagy valamit épít, elvan a tv zajára, néha felfigyel érdeklődve ha állatot lát a tv-ben.
De most nem ez volt, Benjamin nyaggatott, hogy apa gyere nézd ezt, nézd azt, kérek enni, vagy éppen kimegy pisilni. Szóval nem hagyott nyugtot, tehernek éreztem felkelni a tv elől. Aztán erőt vettem magamon és gyere fiam a konyhába játszunk egyet. Beállítottam a kamerát, a konyhaasztalra raktam egy terítőt és eldugtam alá egy olyan tárgyat, amit már ismer. Vagy látta, használta, érintette. S néha becsaptam, kétszer, háromszor eldugtam ugyanazt és lestem a reakcióit. Ő végig nagyon jól szórakozott és nevetett, de én jobban. S azon hogy meglepődtem, ahogy megpróbált beazonosítani egy olyan tárgyat, amit minden nap lát, hogy használunk, de nem tudja mi a neve, csak azt hogy mit csinálunk vele.

Vagy, amikor mérgesen, indulatosan rám néz egy pillanatra és eszébe jut rögtön, hogy ez csak egy játék hát az döglesztő.
Az a helyzet, hogy egymással is kéne játszanunk néha ilyen játékot. Nem kell egymást ismernünk hozzá, csak leülünk egymással szemben és találd ki mire gondolok, ha meg ismersz régóta, akkor benned is vagyok. A szavaim, a hangom, az arcom, a mosolyom s ha szigorú vagyok, akkor is, de ha haragszunk is egymásra, csak egy pillanatra, tudjuk hogy csak játék.
Az éveken át hordott harag beteggé tesz, látom a rokonaimon.

Szóval játszok a Bendzsóval én úgy hívom Őt. Esetlenül kilóg a hasamon a póló, de így a jó, nem képmutató, könnyebb vele azonosulni.
Már bántam, hogy nem terveztem a filmet előre és nem készítettem ki a tárgyakat előre, felírva a behordási sorrendet egy cetlire, gördülékenyebb lett volna, de így hogy spontán találtam ki mindent esetlen. Olyan kis egyszerű, de a fiam rajon érte és Apa azt a dugós filmet és vigyorogva várja, közben meséli hogy mit lát és bár tudja előre mi jön, mégis a magasba emeli mindkét kezét és visong, hogy Apa vicces volt.

Szerintem ez egyáltalán nem vicces dolog, néha le kell ülni velük viccelődni.
Olyankor egy kis részem benne marad s felhasználja ha felnő, lehet kemény világ lesz de csak előveszi, rám gondol, erre a filmre, segít neki túlélni.

Egyszer gyerekkoromban feküdtem este az ágyon, behunytam a szemem és megpróbáltam elképzelni magamban, hogy milyen érintése van a szekrénynek. Hideg, fémes, lakkozott és gömbölyded az éle, képzeletben végigsimítottam.
Vajon milyen lehet a széna, a szalmakazal, amit esténként a tehenek alá hordok. Aztán nem vsak a tapintását éreztem magamban, hanem az illatát és a hangját, ahogy húzom ki villával és szórom szét a tehenek lába alá. Még azt is éreztem, ahogy a villát a saját lábamba döföm a gumicsizmán keresztül és anyám szalad, hogy mi történt veled fiam. Egész éjjel lüktetett, másnap orvos, tetanusz. Két hétig otthon voltam. Pont tavasz, minden illatozott és döngicséltek a méhek minden fákon.
Felkavaró élmény a tavasz, pont ahogy kezdődik. Tudod a sejtjeiddel, hogy vége a télnek. Szivárog a víz a fagyott talajból, szivárog a könny a fagyott lelkekből.

Na találd ki mire gondoltam?

A szívhez szól és öt betű. Nem, nem hegedű, mert az hat betű.

[link]

Hú, nagyon hosszú film :Đ kb. 180mb.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Istent kisbetűvel, naggyal a nevedet

Istent, mint nem létező fogalom nevét kisbetűvel leírni helytelen, hisz annak ellenére, hogy nem létezik, arra találták ki hogy uralkodjon rajtad.
Jogosan gondolod magadban, hogy ha nem létezik Isten, akkor úgy írod, ahogy akarod és nem szolgálsz neki, te vagy az úr.
Megveted azokat az embereket, akik térdre hullanak egy nem létező Isten előtt? Mit gondolsz egy olyan emberről, aki nem lévén segítség úgy fohászkodik magában, hogy Istenem segíts. Annak az a név csupa nagybetű, nem csak az I. Le sem merné írni, szájára is csak félelemből veszi, mert az az utolsó reménysége, már mindent megpróbált, sok pénzbe került.

10 éves koromban szerelmes voltam a Rimba Ildibe. Bearanyozta a napomat ha együtt utazhattunk a dobozi buszon, ott álltam végig mellette, a többi tanyasi srác vele együtt vihogott és csapkodták a térdüket, de rám még csak nem is nézett. Aztán beköszöntött a tél és előkerültek a szánkók. Mindenki átment a Lukucz Pistáékhoz szánkózni, mert az ő szenes dombjuk volt a legnagyobb. Nekem nem volt szánkóm. Egy szalmakazalról letépett nylon darabbal csúsztam le 4 méter magasból. A fagyos brikettben egy hajtű kanyat és az alján még ott a melorációs árok jégbe fagyva. Visítoztunk, ahogy leértünk az aljába, onnan a gödörbe és át a jegen a túlsó partra. A Rimba Ildi is ott volt, de én nylon darabbal nem keltettem fel a figyelmét, voltak ott méretes szánkók.

Aztán látomásom volt, láttam a jövőt, ahogy 2007-ben ülök a gép előtt és írom ezt, hogy ma sincs másképp. Mercedes, bőrülés, vastag buxa és megnyílnak a női szívek, rabul ejtik őket.

A Rimba Ildiből hamar kiszerettem, csak csalódni tudtam benne. De sebeimet nyalogatni nem volt idő, mert színre lépett az egyik szomszéd nő és feledtette a fájdalmakat. Vittem neki csokit is a dobozi buszhoz, aztán megjött. Felszálltunk és hozzám is szólt, beszélt hozzám, mosolygott és belopta magát a szívembe, egyszer otthon is hagytam a táskát és szaladtam vissza. Mindig vágyódó szívvel néztem utána, ahogy leszállt a varrodánál és bement dolgozni.
De Ő is belémtaposott a galád. Egyszer hazafelé a buszon ültem és már messziről láttam, ahogy Ő és egy férfi várták a buszt, megölelték egymást és puszi is volt. Nem tudtam róluk levenni a szemem, belém égett a látvány, mint a billog és elhatároztam többet nem szólok hozzá. Erről Ő valószínűleg a mai napig nem tud, ha csak el nem mondjátok neki vagy ha olvassa. Na innen írom, hogy szia. Megoldódott a szerelmi válság, túléltelek, mert jött a Tóth Hajni.
Iskolában volt ünnepség és kaptunk csokit, szólt a zene és felkért lassúzni.
Érted, Ő engem. A karjaiba omlottam és szorongattam. Végre egy nő az életemben, beérett a bizonyítási vágyam. Próbáltam felhívni magunkra a figyelmet, hogy mindenki lássa. Látjátok egy nő van a kezeim között, lassúzunk, átölelem a derekát és egyre lejjebb. Forogtunk és szédültünk, meleg, mit meleg, langyos és örökkön tartó hőmérsékletek, éreztem a bőrét, a zenét. Akkor még Halász Judit is csak lány volt és zúzta a gitárt.
Akkor este életemben először boldog voltam, még a macis sajtot is nekiadtam, meg próbáltam elkérni mástól, hogy a kedvében járjak de nem adták.
Igen kollégisták voltunk, tudom hogy nem kérdezted. Mivel én tanyasi gyerek voltam s a szüleim nem értek rá foglalkozni velem, beadtak egy kollégiumba, csak hétvégén mehettem haza. Közben Ők elváltak, én meg nem tudtam hová legyek. Mentem Anyámhoz, de az uszított Apám ellen, Apám meg közben elköltözött valami nőhöz a Hajós utcába. Másik hétvégén megtaláltam és utána mentem. Örültek nekem, Apám is és az új anyám, délután elvittek fagyizni.
Este véletlenül összetörtem egy asztali lámpát, játszottam és levertem.
Aztán hallottam a nőt perelni Apámmal, hogy nekem ide ilyen gyerek nem kell.
Apám még aznap éjjel otthagyta a nőt és az utcán nevettünk már késő este, és közben fogta a kezem, hogy dögöljön meg az ilyen és nevettünk. Akkoriban nem volt neki más csak én. Hosszú időre ketten maradtunk. Elvitt kirándulni motorral. Megálltunk, mert darázs ment a sisakom alá és megcsípett. Apám sietve kapkodott. Lecsatolta a sisakot, megnyálazta az ujját és dörzsölte a sebet, aztán egy nagyot köpött az ujjára és erősen rányomta. De rendbe jött.
Éreztem, hogy törődik velem, még ha le is köpött, jólesett.

Apa? Nem létező fogalom, pedig térdre hullnék előtte.
Mindig siet, mindig dolga van, mindig dolgozni kell. A telefont is úgy veszi fel, fiam most dolgozok. Ő az a fajta ember, aki felemeli a két kezét, hogy amíg ezeket látom és meglengeti...én ebben bízok. A végén egy nagy betű, de az Elején is, mégis csak az Apám, Zvolenszki István, még ha ritkán is látom. Istent ki látta, előtte térdre ki állna, vagy arra vár, hogy darázs menjen a vaskalap alá? Aztán jön Isten és megnyálazza a sebet, dörzsöli.
A napokban beszélgettem a fiammal pont, hogy mennyire utálja, mikor koszos az arca és a nyálammal próbálom eltüntetni róla, én is rányomom a z ujjam és dörzsölöm, ő meg kapja el a fejét.
A kutya mindig nyalja a sebét és a kicsinyét, mindent azzal gyógyít, kutyaharapást is, vagy szőrével? Mi a szösz? Vagy nagy betű?

Köpök rá.

Ez 22,7
Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Ha választhatnál Isten és a pénz között?

Tudom, hogy nincs Isten, de azért csak egy pillanatra gondolj bele ha mégis van, nem kell elhinni, tényleg nem térítgetni akarlak meg minden, csak mint okos ember vedd számításba hogy „elméletileg” de szigorúan csak, mint egy lehetőség a sok közül, szóval nem lehet kizárni.
Szóval ha biztosan tudod róla, hogy létezik, de csak elméletileg, akkor százalékosan arányítva mennyi esélyt adnál annak, hogy inkább akkora mennyiségű pénzre vágynál, mint amennyit Istenből magadba fogadhatnál?

Nos jól gondold meg, képzeld el mennyi mindent vehetnél. Pont ma láttam a híradóban, hogy az usában egy idős veterán nyert 250 millió dollárt a lottón. Kicsit nehézkesen vánszorogtak be a stúdióba, de sikerült és öregesen, csak mosolyogva ingatták a fejüket, de örültek.
Azt hiszem én még tudnék ugrálni ha velem közölnék, csápolnék és körberohangálnék mindenkit magamhoz ölelve, Atya ég, egy szempillantás alatt megoldódott minden problémám, mármint ami pénzen megvehető és helyette a csúcsra emelkedtem, a csúcsosok között is, akik úgy érzik fejutottak én közülük is kimagaslok, gondold el tényleg, 1 másodperc alatt mint ha rakétából lőttek volna ki, mindenki fölé emelkedsz és eljutsz a fellegek fölé, elragadtatás.

Hamarosan bekövetkezik, a Bibliai események közül kronológiailag ez a következő. Hisz Jeruzsálem újra van, a harmadik nap hajnalán feltámadott.
S amikor újjászületett, ugyanazon a napon feltalálták a chipet. Ha nem hiszed nézz utána. Mára meg minden tiszta vonalkód lett, minden beazonosítható egyenként, személyenként, csak be kell táplálni. Pakolod ki a szalagra és csipog minden egyes darabnál. Voltál már ideges, mert 600 -féle papírt hordasz magadnál az ügyeid elintézéséhez? Személyi igazolvány, lakcím kártya, jogosítány, bankkártya, születési anyakönyv, véradó igazolvány, TAJ kártya (nekem valamiért két -féle is van, egy kék meg egy khaki színű, adókártya,egy belépő, bérlet, névjegykártya, telefonkártya, aláírási címpéldány és bélyegző (én legalábbis mindig magamnál tartom), tagsági, kötelező biztosítás és egy nyomtatvány ha baj van, de van nálad pénz is, amivel megvásárolhatod a rendőrt, aki megbüntet ha valamelyiket otthon felejtetted.

17. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.

Mondom minden tiszta vonalkód. Mennyivel egyszerűbb lenne ha a kezeden lenne egy azonosító és akkor nem kell bemutatkozni, nem kell névjegykártya, odatartod a kézfejed a futószalagra, egyet pittyen és nem kell számolgatnod a pénzt vagy rejtegetned, hogy ne lássák mennyi van nálad, nehogy valaki meglássa és kövessen, de még a bankkártyával sem kell feltartanod a sort, hogy kérsz egy számlát és túrni, tűrni a bélyegzőt.
Vedd fel a fenevad bélyegét magadra és az életed tökéletes és nyomon követhető lesz, nincs mitől félned többé, tudják hol jársz, vigyáznak rád.
Csak egy pittyenés az egész, egy apró pillanat, amennyi alatt lehet nyerni 250 millió dollárt.
Itt vagyunk ezen a kerek bolygón és falakat húzunk magunk köré, hogy ne lássuk egymást, bevackoljuk a pénzt a falaink közé és felhalmozzuk, csináljunk belőle egy kupacot és üljünk rá, mindenki más kizárt dolog.

Elragadó állapot, micsoda kényelem, benzinkúton is csak odatartod a mancsod és a számládról olvassa le, el sem hagyhatod, a bélyeg az kötelez. Bárhova mész biztonságban vagy, mert nincs otthon hagyott útlevél, vagy nincs nálam pénz éppen és bajban vagy, hisz meg vagy bélyegezve és elég csak azt felmutatnod, helyben vagyunk, mindjárt tudják, hogy ki vagy, kivel állnak szemben.

Képmutató!

Én próbálok nem az lenni, próbálok minél őszintébb lenni és elismerni, hogy nincs mit mutogatnom magamból, nem vagyok egy Isten, de Istent megmutathatom, mármint ha érdekel, nem kell benne hinni, de teljesen nem lehet kizárni a létezését. Okos vagy te, pontosan tudod, ezért nem hiszel benne.
Én sem, de félek hogy igaz, ezért kicsit óvatosabban fogalmazok, nehézkesebben, vánszorgósabban, öregesen, s csak mosolyogva ingatom a fejem, de örülök.

Tudod kiket sajnálok? Az öt szűzet, aki itt maradt. Elragadó állapot.

Máté Evangyélioma 25. rész
1.
Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
2.
Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
3.
A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
4.
Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
5.
Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
6.
Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
7.
Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
8.
A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9.
Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
10.
Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
11.
Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
12.
Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
13.
Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

Van olyan ember, aki abban a hitben, hogy templomba jár és el nem marad, no meg tegyük hozzá szórt már a perselybe és gondosan számon tartja mennyit tett, mekkora a tét. Szóval Ő is tudja és számol vele, számít rá.
Azzal nyugtatja magát, hogy hisz Istenben, így minden rendben, hisz készen a mennyország, neki van fent tartva, nem ennek a sok erkölcstelen embernek. De biztos nem olvastál róla, hogy:

Lk 5,31
És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

Biztos te is találkoztál már olyan emberrel, akiről azt gondoltad, hogy végtelenül képmutató. Folyvást dicsekszik, hogy egyházi iskolába járatja a gyerekét, szőrnyűlködik, hogy milyen világban élünk és gondosan eldugja a pénzét s a főztjét ha vendégségbe mégy. Kb. ilyen egy hívő, aki azt mondja vallásos és Jézus neve hallatán extázisba esik, a földre hullik vagy táncikál és körbe rohangálja a drága pénzen bérelt termet.
Jogos az érzésed, hogy Isten ezeket az embereket akarja? Ezekkel képzelte el az öröklétet? Persze, hogy nem de nekik is megbocsájt, az Ő bűneiket is eltörölte, csak Ők nem hisznek benne. Pontosabban nem abban az Istenben hisznek, aki ezt mondja, hanem kitaláltak egyet. Egy olyat, ami azt nézi jó szemmel ha a mellkasukat döngölik, hogy bűnösök vagyunk. Erőlködnek, hogy mindenki szemében erkölcsös embereknek tűnjenek, ezért hajlandóak fizetni is, hogy jobb színben tüntessék fel őket, adakoznak.
Jézusos pólót hordanak vagy éppen fekete leplet, ami beborítja a sötét, bűntől megterhelt szívét, mindegy is. Nehéz.

Csak nekem van könnyű dolgom, az én szívem tiszta, meg tudom mutatni, hogy Jézus mit tett, pedig nem vagyok egy Isten, csak a gyermeke. Isten fia, bennem van, akkora részben, amekkora a földön a legnagyobb nyeremény.

45. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46. A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.

Valamint:

Mt 6,20
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Jak 5,3
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!

Szeretnék csinálni egy filmet, egy üzenetet, miszerint már nem kell hinni Istenben, az már nem segít. S ha azt látod, hogy húzhatsz egy sorszámot, akkor menekülj, ne tartsd oda a kezed. Ez egy utolsó utáni szívhez szóló ének, fájdalmas dal, hogy Jézus eljött másodszor is de te itt maradtál, ez egy palack posta.
Az akinek van füle hallásra az hallja már érvényét vesztette, most éppen az jön, hogy:

12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.

Elragadó állapot, csak tiszta szívűeknek, bűnteleneknek, igaz embereknek, Istent kereső embereknek. Nemrég hallottam imádkozni halkan egy embert, hogy Istenem adj pénzt. Eszébe nem jutott volna, hogy magát Istent kérje, belőle egy darabot, hogy belőle egy rész legyen köztünk, de vele egy.
Hogy megismerjük.

Kell a névjegykártyám? Jó Ok nem zaklatlak, de nincs egy pár forintod? Úgy megéheztem


[link]

[link]

[link]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Bocsánatot kérek előre is, a téma nem ide illik de van egy olyan érzésem, hogy mindenkinek ismerős.

Puningolás, a PC mint drog.

Tuning, anti tuning, ezek már olyan mély értelmet nyertek, mint a melyik volt előbb tyúktojás.
Mindkét oldalnak vannak fanatikus hívei.
Hogy igazságos legyek most a valóságban is feldobok egy pénzérmét (fej vagy írás alapon), hogy melyikkel kezdjem a mesét. Ha fej, akkor tuning.

Az jött ki :Đ nem véletlen :cool:
Pedig én fanatikus tuning ellenes vagyok. Van miből kiindulnom. A tuning érzése olyan, mint egy drog. Van aki tud vele élni és a legjobbat hozza ki belőle. De az esetek túlnyomó többségében a drogos kórházba kerül. Én meg az orvos vagyok.

Beszéljünk a tuningról, arról az esetről, amikor bejön hozzám egy tuningos. Szerinte minden rendbe ment, egészen addig, amíg ki nem fagyott. Itt is van két eset. Tehetős tuningos és legatyásodott. Mindenféle pénzfeldobás nélkül a legatyásodott tuningossal kezdem, mert abból van több. Fos, szénné púposodott Codegen, Acorp, Vargáné, Mercury, Sky Hawk, Pan Star, Vulcano, és még sorolhatnám, hogy micsoda átbaszás ház. Alaplap. P4, de már sd ramos, mert ha a legatyásodott tuningoson múlna, akkor megvenné a még edo ramost.
A szabadgondolkodásúak élből rambuszost hajtanak, motor, motor, de nem ugyanaz a rizszabáló, mint a tied, hanem höri-höri-hörli dévidzon :cool:
Természetesen szarrá porosodott Maxtor vinyó és szigszalag van a molexen, hogy ne csússzon ki belőle, kontaktos a lelkem. A porcicák félresöprése után veszed észre, hogy egy alaplapi kondi púpos, aztán még egy, meg az is, hát persze a táp. Mindenki így jár, aki nagy áruházban vesz gépet. Aztán nem elég, hogy zajos a ventilátor és önálló életet él, mint egy éppen távolodó autó hangja, de mindig ott van, folyamatosan távolodik és zörög a ház oldallapja is kicsit (tegyük hozzá).
Volt olyan gép, hogy kinyitottam és volt benne cigaretta csikk, meg szénné aszalódott csirkecomb, elég zanzás állapotban. Aztán kis adag lekvár odasziruposodva. Foltok kitudja mitől? A helyes megfejtők között teljes képernyős pornókép, de anyád meg ne tudja, halkítsd le jól és hunyorogj, fordulj a fal felé, álmodozz magasabb efesbéről.
A kedvencem az, amelyik este iszik, rendesen bepiál, helyére teszi a dolgokat, alaposan bezabál és teli gyomorral de magas vérnyomással vörösödik a feje, ráadásul tudatlanul, mert csak az indulatokat keresi, arra hajt. Olvas Ő is, de mint a krokodil, néha szétcsap maga körül, pedig a krokodil is csak egy gyík, de gyíkok között a legnagyobb.
Aztán behozza, leteszi az asztalra és sorolja, hogy ez van az van amaz van, álljak vigyázba. Néha kékül, reset után megy de csak kifagy. Kérdezem bizonytalanul, hogy esetleg tuning? Hát adtam neki rendesen és közben jókat röhög, ahogy előadja,. Beléptem a bios-ba, mondja. A fejedben lépkedek, del. Most a valóságban is belépek, tudod ahogy az előbb a pénzérmét.
Ha fej, akkor belépek. Jófej vagy? Vagy nem az jött ki? Dobjak fel még egyszer? :Đ

Na már bent is vagyok.

Azt mondja, hogy idő. Általában beszoktam állítani. Előrelátó vagyok mióta egy ügyfelem visszahozta a gépét, hogy bizonyos weboldalakra nem tud belépni, biztos rossz a gép. Aztán én is a homlokomhoz csaptam, hogy áhh a pontos idő, biztos az lesz. Némelyik szerver blokkolja a belépést ha nem egyezik az idő.

Szóval egyeztessünk órát. Nálam pálcika, pálcika, kisszék, hóember.

11:48, nemsokára éjfél.

Aztán megint vihog hozzá, hogy bírja ez, eddig nem volt gond, de holnapra kész legyen ám és beígér két sört, majd elrobog.

A tehetősebb tuningosra is van példa. Tudod az, amikor megjelenik és nem ábrándozik. Bemegy és megveszi. Előtte azért alaposan rákészül, mert nem szeret semmit a véletlenre bízni, szereti tudni merre hány méter, vagy mi a dörgés, még vihar idején sem fél, igazi ragadozó jellem.
Bejön hozzám a szervizbe, leül, sőt mit leül, átveszi a terepet, onnantól övé az irányítás, én meg a bábos és megrántok egy madzagot akkor nevet, egyet kicsit jobban és akkor megdöbben, húzok egyet még rajta és elkomolyodik, rájön hogy van Isten, megérti, felfogja. Mint az előző este a mágneshez rakott csavarhúzó, hogy másnap ha dolgozom és a kezemben tartom, ne essen le a csavar, ne essen be a házba, ne okozzon zárlatot, mint a csavar a húzóhoz, úgy kötődik hozzám, pedig a mágnes nem én vagyok. Hahó, pofozom, pofozom és végre kinyitja a szemét. Felfogja, hogy jé külvilág, a lámpa fénye zavarja a szemét, hunyorog. Jó napot, én az orvos vagyok, nem, nem a mágnes. Jól érzi magát? S már zakatol , hogy az a rohadt szemét, legszívesebben kitépném a szívét. Komolyan mondom ha az utcán találkoznánk nagyon megruháznám. Köcsög fless, a kis surmó elégedetten ül a gép előtt és cibálja a cerkáját, hogy milyen űber gépe van. Fórumtalálkozóra is úgy megy, hogy van hova leülni, isszák a szavát, s néznek rá, mint egy szoborra hogy tényleg s hogy sikerült elérni? Na figyelj és akkor mint apa a hülye gyerekéhez belekezd, tudod van a bios és ott beállítod a tuningot. Aztán hatásszünet. Kivár, mindenki várja az axe hatást, hogy mindjárt az ölébe hull egy nő. De helyette kinyitja a szemét, kicsit hunyorog, mert bántja a szemét. A monitoron egy pornókép, kivan nagyítva, teljes képernyős és a hang levéve, hogy a szülei ne hallják a másik szobában.

Szóval tehetős és a legnagyobbat veszi mindenből, ami kapható és utána nekiáll tuningolni. Mondjuk meg kell hagyni nem az a primitív, hanem előtte alaposan körbejárja mit hozhat ki belőle. Aztán megteszi. Belövi magát és béke van a lelkében, a legnagyobb efesbé és zavarja a flessében, hogy nem az övé a legnagyobb. Mert jön neki egy ilyen gyorsan elmúló fless, hogy ül a srác a gép előtt és élvezi a helyzetet, úgy ír, úgy fogalmaz, mint a csúcsragadozó, de fele arányban Isten, hisz magában és tudja, hogy vannak hívei, ezért ül a gép elé.
Miközben mondja, meséli neke kidagadnak az erek a nyakán, indulatos. Nekem tetszik, ahogy Ő tuningol, mert megveszi a legnagyobbat, profi módjára ül elé, mert már ismeri és megteszi. Tuningol rajta és elégedetten hátradől, mint az oroszlán a lakoma után és élvezi a napfényt, a nyelve kilóg és elernyülve liheg, a két szemfoga közt a nyelve. Nem szokott villogni vele, hogy mit ért el, nem mondja senkinek, nem olvassa a fejére, nem oktatja ki, nem nézi le, megérti, hogy nem mindenkinek lehet. Van benne empátia. Olyan, mint egy szerény ám de nagy tudású keleti mester, aki barátian, kellemesen forgolódik közöttünk és kedélyesen mosolyog, de ha baj van, akkor kézben tartja a helyzetet és megmutatja az igazi arcát, csúcsragadozó.
Nem rossz fless.

Holnap majd azokról írok, akik soha nem tuningolnak, Ők is két csoportot alkotnak.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Az antituningot hirdetem, térj meg!

Nem szoktam összerakni LGA775-ös gépeket. Amíg a 478-as foglalatot használta az Intel, addig abból építettem gépeket. AMD-t csak külön kérésre. Nem magam miatt, hanem a vevők miatt. Volt olyan időszakom, hogy hetente hoztak vissza gépet, mert elromlott. Aztán kiderült, hogy azért, mert belebabrált, levette az oldallapot és a processzorról a hűtőt. Szerette volna megnézni, hogy milyen processzort tettem bele, mert a számlán Barton 2500+ szerepelt a gép meg 1833MHz-et jelzett a tesztek alatt s nem értette. A cpu hűtőjét azonban véletlenül fordítva rakta vissza és lesarkazta a processzort. Megijedt, hogy most mi lesz, egyáltalán lehetett e volna belenyúlnia, vagy ugrott a garancia. Én nem szoktam matricázni a gépeket, hogy ha sérült, akkor nem vállalom.
A saját tulajdona és a felelőssége is, mint jelen esetben. Megúszta egy Barton árával, mert azt fizetnie kellett. Miután megelégeltem, hogy többen így jártak és bizalmatlanságból belenéztek a gépbe, elhatároztam hogy nulla darab AMD-s gépet fogok összerakni. Nem volt kedvem elmagyarázni a telefonon keresztüli dühös vevőnek, hogy az tényleg 2500-ös és csak azért írja ki, csak azért mutat 1833MHz-et, mert és akkor hosszasan magyarázhattam néha a saját számlámra.
Ennyi.
Használok Intelt, ott a 2400 az annyi, nem mutat kevesebbet vagy többet. Ha belebabrál a gépbe, akkor sem fogja lesarkazni, mert azt nem lehet, de minek is babrálna bele ha egyszer az annyi, amennyi. Nincs oka gyanakodni.

A 478-at közben lecserélték LGA775-re és sokan kérdezgették tőlem, hogy akkor most ez a P5? Eleinte gond nélkül ment minden, raktunk össze néhány irodai gépet és úgy a 10. táján az egyik lap nem indult. Irodába csak Asrock lapot. Hogy miért azt majd később. De nem indul, bárhogy próbáltam, bármit cseréltem, akárhová dugta, reseteltem és még egy rózsafüzért is elmorzsoltam, nem.

Bevittem a nagykerbe másnap és a szervizes megnézte, mutatta az alaplapi foglalatot, hogy elgörbült egy láb. Kiderült, hogy a hűtő feltétele közben a cpu megmozdult és elfordított maga alatt egy lábat. Ezt a lapot buktuk, megy a falra dísznek. Később még három s végül már csak egy, de az br. 46.000 Ft-ba került és az volt az utolsó csepp a pohárban. Nincs több Intel, szakítottunk vele végleg. Összesen 5 alaplapunk ment tönkre 1 hónap alatt és 120.000 Ft. Kár. Ennyit nem ér nekünk az Intel, szerencsénkre ott az AMD, ami átvette a 478-as cpu-k formáját és helyre-pörge kis fémsapikkal látták el a processzoraikat, nulla kár, érted nulla. A döntésem véglegesítéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy az egyik vásárlónk véletlenül hűtőfelrakás közben tönkretett egy ugyanolyan 46 ezres lapot, amit én és hozta vissza értetlenkedve és játszva a naiv embert, hogy ezt cseréljük ki de azonnal, mert nem indul el. Huhh mondom ne szaladjunk a dolgoknak ennyire elébe, aztán a lámpa fényénél elővette a szemüvegét, kicsit forgatta, beállította hogy jól lássa és megdöbbent a látványtól.
Teljesen összeomlott, hogy vehet másikat, mert az csak 2 hónap múlva esedékes. Hónapok óta rakosgatta félre a pénzt a családi kasszából egy új gépre és erre tessék. Tényleg kellemetlen lehet az élmény, hogy eljön a csúcspont, megvan a pénz. Rákészülsz, alaposan eltervezed, hogy megrendeled, már rég tudod mit, mert kinézted. Munka után odagurulsz, megköszönöd, én is. Kikísérem utolsó útjára az alaplapot. Hazafelé fejben átveszed, hogy mi lesz az első lépés, például kibontod. Mindent kikészítesz az asztalra előre, mert pedáns ember vagy, aztán jöhet az aktus, de nem megy még viagrával sem, mint halottnak a csók.
Viszed vissza és leforrázva érzed magad. A helyzetet sikerült megmentenem azzal, hogy adtam neki kölcsön egy Asrock lapot és összeraktam neki a gépet én, mert már félt tőle, hogy esetleg azt is tönkre teszi. De az azért nem ugyanaz az érzés. Veszel egy gyönyörű Mercedes autót, de egy Trabant okkersárga, műbőrülés van benne.
Valamiért az emberek fejébe bekerült egy tévhit, hogy az Asrock lapok szarok. Ha azok lennének én lennék az első, aki nem venné meg. Én meg, mint aki minden nap ebből él és rakom össze a gépeket azt mondom, hogy a legjobb. Asrock lapokkal soha nem volt gondom. Hoztuk s raktuk zsinórba. Iskolákba, kórházakba, hivatali intézményekbe. Nem jött vissza egy sem.
De ha éppen nem volt raktáron és vettünk ugyanolyan felszereltségű Gigabyte vagy MSI vagy Asus lapot, akkor mindjárt volt szaladgálás, mert vagy fagyott vagy elszállt telepítés közben, vagy újraindult szünet nélkül. Hoztunk vagy 4 -féle ramot mire az egyikkel elindult és nagy teher esett le a vállunkról, hogy időben letudtuk szállítani a gépeket. Asus lap Asus NV kártyával nem indul, nem települ csak Radeonnal, de mire rájössz, hogy mi okozza a bajt már elszaladt egy fél nap.
Pedig az alaplap és a vga kártya is NV chipset, de nem megy.
Akkor meg minek erőltesse az ember? Asrock lap megeszik mindent, gond nélkül települ, időben kiszállítjuk, boldogan használják, nincs garanciális ügyintézés és még rendelnek is belőle úgy megvannak elégedve.
Elégedett vagyok a dolgok ezen részével, mert ha a kezem alól kiment egy gép, akkor azt max. szoftveres hiba miatt hozzák csak vissza vagy azért, mert fejlesztenének rajta.
100 emberből 99 hazaviszi és azt sem tudja mi van benne. Nem piszkálja, nem ügyeskedik vele és nem tuningolja. Nem csak azért, mert nem értenek hozzá, hanem minek? Végzik a munkájukat rajta. Mostanában azonban ismét megszaporodtak a telefonok, hogy a számlán A64 3200 szerepel, de nem annyit jelez a számítógép és akkor Ők most mit csináljanak, vagy átvertem Őket?
Franc essen ebbe a processzorgyártókba, faszért nem lehet azt írni rá, amennyin valójában megy, milyen idióta média órajel? Vagy legalább az Intel hagyta volna meg a lábát, már olyan jól megszoktam, hogy minden rendben, nincsenek nyűgös vásárlók meg hetekig garanciáztatás.

Jaj ezt még elmesélem. Volt egy aranyos bácsi Sopronból. Valahonnan hallott rólam és 2005 év elején megkeresett, hogy rakjak neki össze egy gépet. Meg is lett s azóta is boldogan, ha eszébe nem jutott volna a fejlesztés, ebből lett a fejvesztés.
Nézem Asrock lap és 1.7GHz Celeron. Beszámítottam és kapott helyette egy 754-es konfigot, nagyobb winchestert, több ramot, de maradt az integrált NV6100-es vga, mert azt mondta nem használ 3D-s programot, így nem fontos.
2005 eleje óta kikupálódott az öreg, az volt élete első számítógépe és volt ideje otthon tesztelgetni programokkal. Hazaviszi ezt a 754-es Asrock konfigot és másnap már rémülten hív, hogy Ő ezt nem érti, kisebb processzor van benne. Ráadásul minden dvd film piros és egy szótár és lexikon programja az el sem indul. Mondta is rögtön, hogy szar ez az AMD, biztos az a baja a gépnek, inkább Intelt kellett volna, ezen nem futnak a programjai. Még jó, hogy nem az én mobilomon keresztül nyugtattam vagy 15 percig.
Következő héten hozta fel Sopronból a gépet nagy mérgesen. Cseréljem ki Intelre és 3 nap múlva visszajön. Elmagyaráztam neki, hogy felesleges, a gépnek nincsen semmi baja. Megmutattam neki, hogy miért kisebb az órajel, nem értette vagy nem akarta mindegy. Beállítottam a dvd filmet, ment már végre minden színben és próbáltam telepíteni és futtatni a lexikon programot de azzal nem boldogultam. Kipróbáltam a szoftvert másik gépen de szintén nem ment. Felhívtam a forgalmazóját és mondták, hogy valóban, SP2 alatt nem indul el, vigyük be és kicserélik egy frissebb verzióra. 2005 elején még SP1-et telepítettem az öregnek, azért tudta használni.
De azért csak cseréljem ki a gépet Intelre, Ő bizony már nem bízik benne. Nem tudtam mit tenni, mert nagykerben nem volt már 478-as lap, vissza adtam az Ő régi lapját nagyobb processzorral.
Hja meg valaki kérdezte egyszer, hogy miért mindig Pioneer dvd írót használok a gépekhez. Azért mert jók az elhalálozási mutatói, azaz nincs egy sem, nekem legalábbis még nem hoztak vissza. Azaz hazudok, mert egyet mégis, de annak sem volt semmi baja. Forgalmas főút mellett laktak és hatalmas mennyiségű por tapadt az optikai részére. Szétszedtem, megtakarítottam kívülről, belülről és ment mint új korában. Emberem is örült, aztán mondtam neki ne örüljél, mert nyáron a nyitott ablaknál ha alszol, ugyanezt a port szívod csak éppen a tüdődbe.
Samsung vinyót is csak ezért használok. Bemegyek a nagykerbe és megnézem a szervizes polcot. Maxtor hegyekben, Seagate hegyekben, WD már nem annyi, Samsung meg csak 2db. Na ezért, mert a Samsungnak van a legnagyobb esélye, meg a Pioneer-nek. LG író szintén hegyekben, de azt hozzátenném, hogy abból adnak el a legtöbbet. Utána Samsungot, NEC-et és a többi már csak részleges. Pioneer-ből is rendesen fogy a nagyker polcairól, de abból nem garanciáztatnak csak egy keveset.
Tudom, tudom én is felhördülnék ha most pont a kedvenc márkám lenne a lajstromba, de egy darab az nem viszonyítási pont. Azt csak te használod egyedül, abból nem lehet következtetéseket levonni meg átlagolni, hogy mit vegyek.
Kedvenc gyártóm van nekem is, de nem azt használom, nem abból építettem fel a saját gépem. Gyakorlatias ember vagyok és számomra sokkal fontosabb a mindennapi használat biztonsága és az adatvédelem, hogy ha egy mód van rá ne sérüljön a hdd. Ezért aztán nem azokat az alkatrészeket vettem meg, amivel szimpatizálok, hanem amiről biztosan tudtam, hogy nem hagy cserben.
Ráadásul én évek óta Linuxot felhasználó vagyok, nem mindegy milyen alaplapi chipsetre telepítem. Pontosítok, nagyjából mindenen elfut és dolgozik, de van olyan, amin a legjobban Előtte Windows-om volt még SP1, de nem felelt meg az igényeimnek, játszani meg soha nem játszok, nincs rá időm.

Tovább is van mondjam még?

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Emíssszzz ám a zanyádba, cigányok között

A napokban itt járt Biribum fórumtársunk nálam és beszélgettünk egy órácskát, meséltem neki egy cigány lányról, aki ott lakott a szomszédunkban és nagy mértékben meghatározta a pubertás korom irányvonalát. Most meg eszembe jutott, hogy írok arról az időszakról bővebben.
10-től 15 éves koromig laktam egy olyan tanyán, ahol a szomszédunkban népes cigány család lakott. Közvetlenül a dobozi főút mentén sorakoztak ezek a tanyák. Mindegyikhez hatalmas birtok tartozott. A mienkében volt egy nagy akácerdő meg gyümölcsös és egy hatalmas domb, 10-15m magas, fiatal akácos volt rajta és a tetejében tisztás. Iskola után lefeküdtem a tetején a lapulevelek alá és kémleltem az eget. Estig elő sem jöttem, papsajt is volt, megraktam a bendőm és építettem egy bunkert bürökszárakból és lapulevelekből. Onnan kémleltem a szomszéd cigányokat. 30Nm körüli vályogház és vele szemben 4 faviskó. A vályogban az öregek laktak a gyerekekkel, a fiatalok meg a faviskóban éltek. Alapjában véve rendezetlen volt körülöttük minden, az udvaron csak ott nem nőtt fű, ahol éppen jártak. Lavór víz mindig az ajtó előtt egy kopottas sámlin. Az uccajtó sosem volt berakva, ki is kezdte az idő és benőtte a fű magasan. Nekik nem volt nagy birtok a tanyájukhoz csak egy kis udvar, ezért a gyerekek nem otthon játszottak, hanem kint a határban. Csúszkáltak le a szalmaboglyán és visítoztak. Szikrázó napsütés és ott szaladnak tőlem nem messze el. Ismertük egymást látásból, de nem beszéltünk senkivel. Ha elmentek az asszonyaik a házunk mellett a nagy szatyraikkal, akkor köszöntünk illedelmesen. A férfiakat nem lehetett látni, csak a hangjukat, amikor hangosan veszekedtek az asszonyokkal. Néha leitták magukat és verekedtek, olyankor kijött a rendőrség és elvitték a hangadókat. A gyerekek kergetőzve elhagyták a dombomat, én csak lestem őket és miután elmentek felálltam és utánuk bámultam. Megmosolyogtam, ahogy elkapták egymást és visongtak.

Akkor megszólalt egy hang a hátam mögül. A Kanalas Éva volt az, az egyik kisfiú anyja. Ő nem látszódott cigánynak, fehérebb volt a bőre és valahogy ápoltabbnak tűnt, megvolt mindene, húsos, formás lány vagy inkább nő volt és hatalmas keblekkel. Vitte a pálmát vitathatatlanul, a környékbeli tehenészfeleségek meg is irigyelték, aztán meg nem győzték rendre utasítani a férjüket ha arra kerékpároztak, hogy Imreee az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogott hozzá és a sapkájára csapott, próbálta az agya megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszébe juthasson.

Hé fiú, te nem jössz? Kérdezte.
Egy csecsemőt tartott a karján, valamelyik akkor szülhette és hozta ki levegőzni. Gyere te is játszani a gyerekekkel mondta, intett a szemével pajkosan, volt benne egy kis csintalanság, hogy gyere vegyél te is részt egy kis hancúrozásban, ugrálj a szalmában. Látta rajtam, ahogy bámultam a fiúk után.
Meglódultam a dombról le és futottam s megálltam bizonytalanul mellettük, azok meg csak néztek rám, ni mán fehér gyerek.
Nem mondták csak éreztem. De hamar elfogadtak és kipirulva bujkáltunk a szalmabálák között. Magamra húztam egy bálát és lélegzet visszafolytva vártam, hogy megtaláljon a hunyó, ha meg túlment rajtam, akkor loholtam kiapacsolni.
A Kanalas Éva a boglyától nem messze ácsorgott egyik lábáról a másikra. Feszes, koszos de vadóc pólóban és ringatta a kicsit. Egyszer csak fut a boglyához visítva, hangját nekierisztve, hogy micsinááááááász teeeee, eriggy nesze fogd meg és odaadta a csecsemőt az egyik gyereknek. Kicibálta a legnagyobbat a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta. A fiú egy nála fiatalabb lánytestvére bugyiját fogdosta és alányult, közben jókat vihogott, hogy megvagy, megfogtam, játsszunk fogócskát és benyúlt az inge alá is meg rámászott.
Rugdosta a Kanalas Éva, hogy takaróggyááá a szemem elűl te kölök, eriggy haza a picsába anyádhóó oszt mond meg neki micsinátáááááá te piszok ganyé.
De már újra az ölében volt a gyerek és vigasztalta, hogy jóvan kicsikém.
Másnap az iskolába menet a gyerekek már ismerősként üdvözöltek és bekiabáltak a kerítésen át, hogy dikkmán csávó nem jössz velünk és intettek, hogy menjek.
Mostoha apám mondta, hogy fiam jobb lesz vigyázni velük, mert nem lesz jó vége.

Jött a nyári szünet, hamar elmélyült a gyerekekkel a kapcsolat. A házuk mögötti kukoricásban egy lapos, ott megállt esőzések után a talajvíz. Néhol 1m magas volt. Vize felforrósodott és napközben oda jártunk le úszni. Vittem anyám bádogteknőjét és azt használtuk csónaknak. Dobáltuk egymásra a sarat meg sárpálcáztunk. Keményre gyúrt sárgolyót szúrtunk egy vessző végére és ki dobja minél messzebb. Egyik délután kiéhezve mentünk haza és mondták menjek be, egyek náluk. Az udvaron ott volt Kanalas Éva egy szál világoskék bugyiban és replikázta a kölyköket, hogy eriggyetek mossatok kezet, menj te is mondta és mutatta a lavórt az udvaron. Cukros zsíros kenyeret kent és leültünk a lépcsőre majszolni. Úgy ültünk ott, mint a verebek sorban, szorosan egymáshoz simulva.
Vihogtunk, lökdösődtünk és nyeltünk nagyokat. Ízletes étel volt ha az ember fiának nem jutott elég papsajt a mezőn.
Kanalas Éva fedetlen keblekkel noszogtatta a gyerekeket, meg terelte. Azoknak fel sem tűnt csak ugráltak el előle, hogy ne mááááán és ahogy lehajolt rajta maradt a szemem. Egyszer még a padlásunkról is meglestem, mikor mostoha apám felküldött csutkáért, de abba is hagyom ezt a részét, mert mindjárt jön a nejem hogy Guga az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogok hozzá, próbálta az agyam megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszembe jusson.

Egyszer mikor egyedül voltam otthon, akkor átjött az egyik Ónodi gyerek játszani. Előtte nem jártak nálunk. Aztán egyszer csak eltűnt, kerestem de nem találtam. Helyette a széles derekú öreganyja állított be, sorban mögötte meg a többi asszony, meg Kanalas Éva félmeztelenül, hogy a Jáni gyerek itt van? Ide jött át jáccani. Te fijjú nincs egy kis cukrod? Odaát elfogyott a kávéba, de már löktek is félre az ajtóból és nyomultak be a lakásba. Kettő a szobába húzogatta ki a fiókokat villámgyorsan, kettő meg a konyhában. Eleinte csak azt nem értettem, hogy a szobában miért keresnek cukrot? Aztán mostoha apám, mikor megjött elmagyarázta. Nagyot csalódtam a Kanalas Évában, ma már tudom hogy tényleg közülük való volt. Nem akart átmenni hozzájuk az öregem, hagyta a fenébe mert sejtette baj lesz. Teltek a napok és már többet nem játszottam velük együtt, csak lestem Őket a dombról a lapu levelek alól.
Volt egy disznó ólunk, amiben pulykákat tartottunk. Ez az Ő tanyájuk felől volt és egy trágyadombról belehetett mászni az ólba. Apám rá egy napra átnézte az egészet, hogy hogy történhetett. Biztosan tudta, hogy csak is Ők lehettek, ellopták mindet. Biztosan tudtam én is, sőt nagyon is éreztem, benne volt a levegőben. Odaát az asszonyok főztek. A jog most azt mondaná, hogy bizonyítsad, tereljük jogi útra és ütköztessünk érveket, vagy ha sehogy sem megy, akkor vegyünk az ólból is és a sült húsokból dns mintát. Mostoha apám felhergelte magát és megivott egy üveg zöldszilvánit, majd basszad meg a jogot felkiáltással átrobogott és leütött közülük vagy négyet mire lefogták. Visítoztak, rúgták, harapták és kidobták az útra. Még sokáig lehetett hallani, hogy háborognak. Apám csöndben ült az asztalnál és ivott. Ez a demokrácia alapja, tényleg jobb lett volna keresni egy ügyvédet, tyúkper.
A nyár végén egyik este mostoha apám jött haza a tehenészetből, pont fizetésnap volt. Lehet véletlen egybeesés, de elkapták. Már álltak lesben az úton, tudták mikor végez. Rárontottak, ütlegelték, rendesen helyben hagyták, elvették a fizetését is. Megint az asztalnál ült és álomba itta magát. Másnapra tiszta lila lett a feje, de nem csinált semmit. Csak mondogatta, hogy vigyázzál ezekkel fiam, mert baj lesz.

2 évvel később előzetes letartóztatásba kerültem. 17 éves voltam és nem volt otthon maradásom. Anyám nem foglalkozott velem, mostoha apám még úgy sem. Csak veszekedtek velem, meg az is előfordult nem volt mit enni. Sosem voltak otthon, akkor már tudtam hogy Anyám az egyik vadásszal csalja Mostoha apámat, az meg egyre csak ivott és üvöltött anyámmal, hogy te rohadt kurva és kergette ki az útra.
Volt, hogy nem mentem haza, bementem Gyulára és mentem sörözni ismerősökkel. A Sörpincében futottam össze egy 20 fős bandával, tetszett a vagányságuk és az összetartozásuk, ahogy felnőttesen nevettek, cigarettáztak és itták a sört. Együtt lógtunk napokig, loptunk ételt abc-ből meg cigit is, piát meg a kocsmákból zárás után. Volt olyan, hogy a campingból a bogrács állványról loptuk el a megfőtt ételt, kiadtuk a kerítésen át és kézzel tömtük magunkba. Egészen Szegedig jutottunk el egy hét alatt, le Algyőre a nudista strandra. Mindenhol garázdálkodtunk és verekedtünk. Én a lehető legkevesebből vettem ki a részem, éjszakai betöréseknél csak lestem nem e jön valaki. Étteremből is kirohantunk fizetés nélkül. Rendeltünk ételt bőven meg sört is és egy adott jelre futottunk.

Aztán ott hagytam Őket meguntam és már nagyon féltem, hiányoztak a szüleim, a parkban alvások helyett az ágyam. Egy tál étel, amit Anyám elém tesz.
Stoppal jutottam el hazáig, nem tudom a sors keze e vagy angyalok voltak, de egy fiatal pár állt meg Szeged szélén az éjszakában, egy taxiban ültek és azt mondták Pestről jönnek, nászúton vannak, üljek be elvisznek.
Mikor elmeséltem, hogy lassan egy hete hogy megszöktem otthonról és már megbántam, akkor valamiért úgy döntöttek, hogy eltérnek az eredeti úticéljuktól és hazavisznek Gyulára, mondtam merre s melyik tanyára, majd ha elhagytuk a tsz bejárót, utána a szeszfőzde és a Tokaiék mögött, az a mi tanyánk. Hatalmas ecetfák borulnak a tetőre, meg gesztenye. Nem kértek többet csak egy kávét, én meg halkan beosontam a lakásba, amíg Ők kint várakoztak. Hajnal volt és Anyám nyűgösen kelt fel, naaaaaaaa ki az, kibújt a dunyha alól és álmos szemmel kinyitotta az ajtót, kilépett a gangra és kinézett. Csak nem képzelik, hogy ilyenkor beengedem ide magukat, azonnal menjenek el, alszik a férjem is.
Nagyon szégyelltem magam miatta és restelkedve búcsúztam el tőlük, látták rajtam, hogy kényelmetlenül érzem magam. A férfi megveregette a vállam, hogy okos srác vagy te, nincs semmi baj. Aztán visszaültek a taxiba, utánuk néztem hosszan.

Napokkal később jött értem a rendőrség és kérdezték, hogy miért nem mondtad velünk akarsz jönni? Két hónapot töltöttem bent a börtönben előzetesben.
Sokat hallottam bent, hogy ha elítélnek, akkor valaki majd csicskáztatni fog, vagy te leszel a köcsög. Moshatod a zokniját, az alsóját és elveheti a fele kenyéradagod. Ha meg csomagot kapsz Ő bontja fel elsőnek és kiválogatja mit kaphatsz meg belőle.
Mikor átvittek egy nagyobb zárkába, ahol nyolcan voltak már belépés után megtalált egy nagy darab kancigány és nekinyomott a falnak. Na mi van fiú, remélem tudod mi a helyzet és mától te mosod a padlót meg a budit, egyelőre ennyi és adni akart egy pofont. De valaki megfogta a karját. Az egyik Ónodi gyerek, akivel ugráltam a szalmában akkor és napokig röhögtünk együtt a zárkában, emlékszel mikor megfogtad a testvéred fenekét és a Kanalas Éva visítozott. Ilyen hosszú évek távlatából még írni is róla olyan, mint egy mozi, ülök az első sorban s még ma is hallom az Éva hangját, ahogy Kicibálta a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Ennek nehéz címet adni, szeretném elfeledni

Hányszor vedlik egy kígyó életében? A mi életünk is ilyen, vannak szakaszok, amikor mi is vedlünk lélekben.

Az iskola kapuja előtt van egy védőkorlát, hogy ha a gyerekek szaladnak ki ne az úttestre tegyék. Oda szoktam láncolni Levente BMX kerékpárját.
Mindig megbeszélem vele, hogy mikor jövök érte s maradjon a portásfülkén belül, amíg meg nem lát. Akkor aztán csapd bele az orrtörlőd és repülés. De most valahogy nehezen nyitotta a lakatot s közben odasomfordált hozzá egy kislány, szia Levente. Jól telt a napod, közben egy szendvicset evett, beleharapott és oldalra döntötte a fejét, ahogy nyelt még a nyelvével utána kapott egy morzsának.
Mióta van BMX-ed, mikor kaptad?
Már 4 hónapja mondja.
Csináltál valami jót vagy miért?
Erre értem oda és még hallottam a mondatot. Fel is bőszített vele rendesen, na gondoltam most megmutatom neked te kis elkényeztetett és dróton rángatott cafat.
Csak úgy, mert Ő a fiam, én meg az Apja, ezért kapta, mondtam.
A lány összerezzent és kissé megzavarodott, láttam rajta, hogy beállt a kotyokhatnékja.
Már éppen zsebeltem be a diadalittas énem egy részét, mikor megszólalt, hogy nekem sajnos nincsen apukám.
Szomorú jegyeztem meg, mi szerencsére még együtt vagyunk és tényleg átéreztem a lány helyzetét, hogy szar dolog ha valakinek elválnak a szülei.

4 éve meghalt és lesütötte a szemét.
Én meg megrendültem és csak annyit tudtam kinyögni sajnálom.

Köszönöm, válaszolta.

Próbáltam fülem s farkam behúzni, észrevétlenül eltűnni a helyszínről.
S Levente ettől a lánytól fél, jutott eszembe. Hisz ez a lány Leventét végtelenül irigyeli és sóvárogva nézi, ahogy hozom iskolába meg csapok neki orrtörlőt és megyünk együtt haza.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Boltosok

Volt itthon minden egy szívhez szóló sertéspörkölthöz kivéve gomba és vöröshagyma. Kiszaladtam a Gizella utcai zöldségeshez és csodálkoztam is, hogy még nyitva van szombaton késő délután.
Láttam, hogy szedelőzködik befelé, rakosgatja a zöldséges ládákat, egy piros Lada utánfutóval felparkolt a járdára, szorosan a bejárat elé, nyilván hogy ne kelljen nagy távolságokat cipelni. A nő egy narancsos ládát ragadott meg s megkérdeztem jónapot, nyitva vannak még?
Zárva vagyunk dörmögte az orra alá és befordult az üzlet ajtaján anélkül, hogy rám nézett volna.
Na mondom nem fogok itt értetlenkedni, elindultam a sarok felé, mert a túloldalon van egy kis abc és előtte egy zöldséges. Biztosan tudtam, hogy zárva vannak, de mivel csak pár lépés azért megnéztem. Kilestem a sarok mögül féllábra állva kissé oldalra hajolva, persze hogy zárva.
Aztán az eszembe jutott az Ilka utcában a kisbolt, egy zöldséges. Nyitva van estig és egy idősebb hölgy a kiszolgáló. Meg van egy Real kisbolt is, de oda nem szeretek bemenni. Személytelen és közönséges az egész, pénzért köszönnek s csak felületesen, mert az illem megkívánja. Persze ritkán megyek be. De akkor is érződik. Ott van a Semsey utcában a Zsolti, a semsis zsolti, csak úgy hívjuk, bolti zsolti, néha így is. Ott bezzeg nem sietek, félórákat is eltrécselek, megosztom vele a legféltettebb titkaimat is. Az a bolt része az életemnek. De előbb térjünk vissza az Ilka utcai kisboltba. Már előre elhatároztam, hogy ha nem lesz nyitva, akkor eltekerek a tesco-ba, mert sertéspörinek főnie kell, mindenek előtt.
Már nagyon fentem a nyelvem rá. De nyitva volt és láss csudát van hagyma. Vettem vöröset is lilát is meg gombát. A nő még traktált kis zöldség zöldjével is, hogy megmaradt ne száradjon itt el vigye csak el ingyen. Mondom neki szeretem az illatát és vinném is, de csak egy pörköltöt szeretnék főzni, ahhoz tényleg nem kell, mondta és hozzátette, hogy váljon egészségükre.
Nem tudom miből feltételezte, hogy többen lakunk otthon, biztos kinézte belőlem vagy amolyan családias fejem van. Érződik a kiegyensúlyozottság, az elégedettség vagy mi?
Na mindegy, meg kell hagyni szöges ellentétben volt a modora a Gizella utcai zöldségesével. Kedves, érdeklődő és udvarias volt, ha nem vagyok kellően szemfüles, akkor biztos kibeszélt volna a zsebemből még 500 forintot. Nem baj, majd legközelebb. Az ember szívesen viszi a pénzét ilyen helyre, ahol nem pénzért köszönnek.
Aztán ott van a bolti zsolti. Ma is lemegyek a fiammal és már előre megbeszéltük, hogy kifogjuk rabolni. Csak kéne találni valami álcát, hogy mivel takarjuk el az arcunkat.
A Levente beöltözött Zorro-nak, mert szereti a filmet, olyan hősies meg minden. Nekem is volt annak idején példaképem, az szerb indián Gojko Mitic. A rézbőrű, talán az NDK-ban is forgattak filmet.
Mondom a Zsoltnak, hogy mit tennél ha kirabolnánk és elvinnénk a napi bevételedet? Feljelentenél a rendőrségen?
Az biztos, hogy nem úsznád meg vágta rá teleszájjal, rizses húst evett gombásan.
Nem tudnál rajta átlépni csak úgy, megbocsájtani és előbb megtudni az okát, hogy miért? Mint egy szülő, aki előbb megóvja a gyerekét és inkább elintézi családon belül, mint sem értesíteni a rendőrséget.
Nem, mert nem kérted el, hanem elloptad, csak azért. Ha kérnéd más lenne.

Pont ez az mondom neki, lehet hogy akkora bajban lennék, hogy biztosan tudnám nem adnád oda azt a pénzt, kérném de te nem azt a megoldást választanád a probléma megoldására, hanem inkább valami mást keresnél.
Én meg pontosan tudnám, hogy nincs más választásom kell a pénz. S mivel kellően bugyuta vagyok egy bankrabláshoz, így inkább téged rabolnálak ki, mert bíznék benne, hogy nem fordulsz ellenem.

Közben az egyik vevő felkapott egy fél literes fantát és nekiállt kardozni a fiammal, aki zorro jelmezben ugrált a kisbolt közepén és még hagyta győzni is Őt, mert tudta hogy szüksége van a fiamnak sikerélményre.

Azt mondja a bolti Zsolt, hogy nem is tudja, lehet megbeszélné velem de tuti rám verne kettőt a bosszúság miatt. Na mondom ez a beszéd, ide pénzt és kussolj, közben röhögtem meg mindenki mögöttem.
Levente diadalittasan nyitotta ki az ajtót és még az utcán is pörgette a köpönyegét úgy feldobódott. Zsolt búcsúzóul még hozzám vágott egy kétforintost én meg behúztam fülemet s farkam.

Volt sokszor olyan, hogy nem volt itthon egyetlen forint sem. De estére tej kell, reggelre virsli, tojás, sajt és kenyér. A sörről nem is beszélve.
Bemész eldarálod és kegyelmet kérsz, de csak holnapig. Általában működik is, de egyszer előfordult, hogy 2-3 napig csak így tudtunk vásárolni és összejött 6000 Ft tartozás. Nem azért nem mentem felé, mert féltem elé állni, hogy nem tudom megadni a tartozást, inkább nem jött össze, kedvetlen és befordult voltam azokban a napokban. Szerencsétlen véletlen, de Ő hozta helyre azzal, hogy átjött s becsöngetett hozzánk. Megszokta, hogy minden este megyek, de már pár napja nem tettem. Csak annyit mondott, hogy nagyon reméli nem azért nem megyek felé, mert tartozom neki.

Megnyugtattam, hogy nem csak mostanában megakadt a fogaskerék és nincsen lendület. Nem szégyellem, nem rajtam múlik és ez nem csak engem érint. Mindenkit kirúgnak.
Az ismerőseim zömének megszűnik a munkahelye, az egyik pont ma számolgatta, hogy lassan 10 éve ott dolgozik. 10 év sok idő, manapság az embernek nem terveznek ennyit. Apám 40 éve dolgozik ugyanazon a helyen, már nyugdíjas és még mindig bejár, azt hiszem Ő tartja a lelket a gyárban, Ő az utolsó bástyája.

Zsolti mondta este feltétlen menjek át és egy sör mellett elbeszélgetünk.
Aztán a sors megkegyelmezett, kinyitott egy csapot és aznap este pénzhez jutottunk. Vittem át hozzá felszabadultan, jól esik az embernek megadnia a tartozását és letudni egy terhet, amit lélekben cipel napokig, hetekig, hónapokig, évekig és a végén rádolbálnak földet. Ő meg szótlanul tűri.

Rm 13,8
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

Lk 6,31
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.

Mert a színész nevessen,
a zenész zenéljen.
A bohóc sírjon és kacagjon, csapkodja a térdét.
A parodista bújjon más bőrébe,
ha drámai a helyzet, akkor a végén halljon meg.
Mindenki tegye a dolgát, még Isten is álljon be a sorba.
Ha úgy tartja kedvem, akkor tegyen velem csodát,
mindenki szolgáljon engem, tegyetek kedvemre.
Most éppen sírni akarok, mert megindult a lelkem.
Mikor ilyenkor? Egy finom üveg bor és egy szál gyertya, pulóver a hátamra, hogy ne fázzak és közönség, aki olvassa, akinek kisírhatom a lelkem, végtelenül üres.
Megvan mindenem. Takaros feleség, rántott húst is süt.
Van két szép gyerek, nőnek mint a gombák és szerencsére égetni való mindkettő, van bennük élet.
Este ha lefekszem a hasam is tele minden nap és fűtött a lakás, a takaróm lábig ér, nem szenvedek hiányt.
Vannak barátaim is, akik minden nap keresnek, meghallgatnak, adnak a szavamra, megbíznak bennem.
Vannak dolgaim, amiknek élhetek. Egy gitárom, amit naponta egy órát nyúzhatok, félelmetes micsoda magányos extázis, mikor egyedül maradok abban a helységben és csontig hatolnak a hangok, beleborzongok, jó dolog ha valaki kitudja magát fejezni, hogy mit érez éppen csupán hangokkal, húrokkal. Semmi előre begyakorolt elem, csupa improvizáció.
Van egy kerékpárom, amire felülhetek és átszelhetem a várost. Imádok gurulni, tekerni s abból veszem észre, hogy öregszem, hogy már beöltözöm, kesztyűt veszek óvatosan tekerek, a walkmant is otthon hagyom, ahol lehet járdán megyek.
Bezzeg 10 éve, mikor még 30 voltam. A kamionok között negyvennel, bent a Hungária körúton. Büszkén és lihegve a szmogtól néztem a kilóméterórára és tekertem, dübörgött a fülembe a walkman, még táncoltam is a felső testemmel.

Van egy telkünk is, ahova kiszabadulhatunk. Ha megérkezünk első dolgom hátra menni a szőlőbe a nagy mandulafa alá. Szédületes, komolyan mondom hogy van egy saját mandulafánk. Meg rengeteg mogyoró, körte, alma és szilvafa. Fantasztikus érzés csak levenni az ágról egy gyümölcsöt. Őszibarack, hatalmasra nőttek és zamatosak voltak.
Az orgona bokor, illatozó, méterekről beleszagolok a levegőbe ha leszáll a hűvös este és kiállunk az udvarra nézni a csillagokat, ahogy elszállnak a felhők.
Meddig lesz ez így?
Feleségem nagypapája elesett az udvaron, tiszta vér lett az arca. 82 éves elmúlt, de azért még megy, bacog vagy hogy mondják arra, öregesen. Rendkívüli ember, nagyon kedves és vendégszerető, odaadná Ő a szívét, traktál szünet nélkül, Zolikám vegyél még, hisz nem is ittál még bort? Az udvarra öntsem ki? Há ne bolondítsál már meg vénségemre, fogjad azt a poharat.



Egyik éjjel meg agyvérzést kapott, nem bírt lábra állni, az arca egyik felét nem tudta mozgatni. Reggel kijött az orvos, az rögtön mentőt hívott Balassagyarmatról. Délután 3-ra ért oda és utána a Papával még átmentek egy másik faluba egy idős néniért.
Igen, igen, igen, megcsináltátok.
Doki mondta, hogy sorvad az agya, egy darabig bent kell maradnia, amíg felépül és már tudja használni a bal oldalát.
A Papa éjjel kiakart menni wc-re, mert nagyon kellett pisilnie. Előtte már bepelenkázták, de abba nem tudott. Férfi ember létére sosem csinált ilyet. Veszekedett a nővérrel, hogy vigye ki, kísérje ki. Az meg nekiállt visítozni, hogy mit képzel, ha meg elesik én leszek a felelős. Aztán kikötötte az ágyhoz az öreget és egy rácsot is elé tett. A Papa reggelre már könnyezett, annyira kellett neki.
Szerencsére jött a Mama és a szoba wc-re ültette Papát. Az egy szék, amiben van egy bili. Abba nagy nehezen sikerült, hatalmas teher gördült le a válláról.
Jól van amúgy, nap közben vidám, meg alkudozik az orvossal, hogy na ha hazamegyek iszok egy kis bort, naponta egy literke nem olyan sok az.
Feri bácsi! Maga ha hazamegy megmetszi a szőlőt meg leszüreteli, de a termést inkább adja másnak, magának az már életveszélyes.
Na csak egy pohárkával, fogta könyörgőre az öreg, az igazán nem árt meg, főleg ebben a korban.

Film: megtölt, lenéz 50mb avi.

[link]

Meddig lesz ez így?

Engem lesz akkor ki gondozzon? Lesz, aki bejön majd hozzám és megfogja a kezem? Ül majd valaki a halálos ágyamon és utoljára még megnézhetem, hallhatom a hangját? Vagy csak egy bácsika leszek, aki már mindenkinek teher, kikötnek egy ágyhoz és magam alá vizelhetek.
Reggelre kihűlve találnak rám és a nővérke már mondja is rutinosan, hogy a heteske felszabadult, jöhet a következő.

Újrahúzzák az ágyneműt, fertőtlenítő szagú. Bedobozolják a holmijaimat, kitolnak letakarva, felmosnak hipóssal és mint ha nem is történt volna semmi, másnap már senki sem emlékszik rám.

Nézem a fiatal srácokat, vagányok, teli élettel, az egyik nyomában tízzel lép ki a kapun és a falhoz vág egy almát. Nyilván ebédre kapta és most megmutatta, hogy ki is Ő. Nézem és arra gondolok biztos soha nem jut eszébe egyszer Ő is megöregedik, s nem tud majd lábra állni.
Ma voltam a fiammal a Széchenyi fürdőben szaunázni és áztatni magunkat a gyógyvízben. Láttam egy bácsikát, a lábán már nem volt hús csak csont és bőr. Aprókat lépegetett merev háttal és nem lépett az ajtóhoz, amíg az be nem csukódott, megvárta amíg megáll a lendülete és megfogta, lassan kihajtotta és becsoszogott.
Nyomában egy csapat suhanc hangoskodott, lóbálták a szatyraikat, visszhangzott tőlük a kupola.
Aztán belegondoltam, hogy ha majd alig bírok járni, akkor is eljövök?
Kicsit elkanyarodtam a boltos témától de a lényeg úgy is azon van, hogy ne legyél alpári, tahó, bunkó ha már egyszer a kereskedelemben dolgozol.
A nejem sem szeret a Gizella utcai zöldségeshez járni, mert amikor Bendzsó még kicsi volt és ment a babakocsival vásárolni, akkor a nő ráförmedt, hogy a babakocsit hagyja kint, de járdán meg nem fért el, tele volt pakolva ládákkal.
Azóta nem megy be csak ha kényszerítik.
Egy volt főnököm, akit a mai napig tisztelek mondta mindig, hogy kedvesnek és udvariasnak lenni nem kerül pénzbe, de sokat lehet vele keresni.
Mennyire igaza volt.

Ezért járok a semsibe a Zsolthoz, ha nem is veszek tőle semmit, akkor is bemegyek hozzá köszönni, Ő sem a pénzért teszi.


Rm 12,15
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.

Carmaged! Ezt az utolsó Bibliai idézetet neked ajánlom, remélem így már nincs előítéleted, főleg ha érted miről beszélek.

Film: megtölt, lenéz 25mb MP4.

[link]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

A legbonyolultabb szín a prizma

Végeztem egy felmérést, miszerint a legbonyolultabb szín a prizma.
Meg egy másikat is, hogy aki képes avatart cserélni az a való életben is hűtlen, azaz úgy éli az életét, hogy vannak neki olyan szakaszok, amikor rájön, hogy nem is az kell neki.
Apám háromszor nősült és már volt két élettársa.
Na várjunk csak, prizma, avatar, apám elvált, hogy jön ez ide?
Mindjárt összekapcsolom.

Egyik barátom kedvenc mutatványa, amivel én is szívesen villogok társaságban, hogy egy papírra ráír két szót: piros, kalapács és lefordítja, hogy mások ne lássák. Majd felkér valakit, hogy kezdje el sorolni 7, 77, 777, 7.777 és így tovább. Megvárja amíg az alany 777 millión túl jut és hirtelen közbevág: mondj egy színt!

-piros.....?

Mondj egy kéziszerszámot!

Kalapács..........??

Aztán megmutatja neki a papíron mi áll. Ez a mutatvány általában férfiaknál jön be és 90%-osan megjósolható, hogy ezt fogják válaszolni. Ugyanis az emberi agy így működik, ez a lustasági elv. Ha valami megterhelő van számára, koncentrál, akkor minden esetben a lehető legegyszerűbbet választja, ami energiát másra kell fordítania.

Tehát a legegyszerűbb szín a piros. De akkor melyik szín a legbonyolultabb?
Vannak a főszínek, mint piros, sárga, kék. Ebből a háromból mindent kilehet keverni, kivéve a semleges színeket, ami fehér, fekete, arany, ezüst, stb.
Aztán vannak a hátralépő színek, a hidegek. Zöld, kék, lila és árnyalatai.
Meleg színek előrelépőek.
Nem bonyolult ez, csak keresni kell. Melyik akkor a legbonyolultabb szín?
Szerintem azt le sem lehet írni. Gyerekkoromban olvastam egy sci-fi novellát, amelyik egy ember által nem ismert színt próbált bemutatni.
Mivel ember írta a sci-fit és biztos voltam benne, hogy csak egy számára létező elv, amit a valóságban soha nem látott így mindig volt egy olyan csalóka érzésem, ahogy magyarázta, hogy végig a pirosról volt szó.
Pedig próbáltam figyelni, hogy mire utalgat és hogy próbálja velem megértetni, az a baj hogy ennyit kellett neki magyarázni, mert ha azt mondja piros azt értem. De ez a kürba, ez milyen vonogattam magamban a vállam.
Minden hasonlat meleg volt, ahogy mondta, mesélte. Hogy tavasszal mint a falevelek, de amolyan üveges, homályosabb annál, de mégis éles. Kürba na érted, a füstje is olyan színű ha égeted, mint a tejüveg, mint az üvegtenger, kietlen, sós és forró érzést kelt, olyan végtelent, mint amikor lázad van és még nem alszol, csak izzad a hátad, a takarót sem mered mozdítani, mert egy centin keresztül megfagysz. De végül csak ki kell bújnod a takaró alól, mert feszít a húgyhólyagod.
Na az, amikor felkelsz és megcsap a levegő, az milyen szín?
Olyan kürbás.

Nem tudom, nekem végig az az érzetem volt, hogy a prizmáról van szó.

„A prizmán áthaladó fénysugár kétszer törik meg, a kilépõ és a belépõ sugár által bezárt szög az eltérítés szöge”

Azt hiszem elfogadhatjuk, akár tézisként, hogy ez nem sci-fi, hanem egy tézis.
A legbonyolultabb szín a prizma.

Apámnak is voltak ilyen tézisei. Ezekre a dolgokra elég nagy hangsúlyt fektetett.
Védte a maga igazát és érveket hozott fel. Hiába a másikat nem érdekelte és perelt vele, hogy jóvan már azzal az elmélkedéssel. Eredj vedd le a ruhád, mert mindjárt mosok, fürödj meg és vegyél fel tisztát.
Miért, hát nem éééééééééértedddddddd s közben mindkét kezével gesztikulált, ahogy talált egy másik érvet és hasonlatot, majd kicsit megemelte a hangját és már nyomósabban mondta el.

Ott van például a Balaton harsogja és közben kicsit vár, kezein kidagadnak az erek, már elveszítette a türelmét, kicsit idegesen mondja, acélosan, hogy évről-évre panaszkodnak a csökkenő vízszintre, hatásszünet, hogy tudjuk komoly dologról lesz szó.

S közben nem veszik észre, hogy egyre több ember megy be a vízbe, és mind vizesen jön ki, a napon megszárad és huss, a víz elpárolog.
Egyszerűen kihordják a vizet apránként az emberek, minél több ember fürdik, annál kisebb lesz a vízszint. Meg van olyan, hogy többször is bemennek, meg ki-be rohangálnak, főleg a gyerekek.
Azt akarják ezek, hogy a Balaton elsivatagosodjon? Ki kéne onnan tiltani a gyerekeket, meg korlátozni, hogy hányan mehetnek oda. Vagy bevezetni, hogy mindenki vigyen be magával egy pohár vizet.

Fater! A férfiak pótolják azt a vizet, mert egész nap söröznek és aztán bele huggyoznak. A gyerekek meg visonganak, hogy Anyaaaaaaaaaaaaa csípi a szemem.

Szóval Fateromnak nehéz a dolga, nem tud bánni a nőkkel, mindig érvel.

Hja az avatart majdnem elfelejtettem. Azok az emberek, akik az első pillanattól kezdve ugyanazt az avatart használják, zavarban érzik magukat ha azt látják, hogy valaki cserélt, mert zavaró. Megszoksz egyet, már tudod mire számíthatsz, kiismered, a szemeddel keresed, ismered a gondolatait, tudod előre, mire hogy reagál, aztán egyszer csak hopp. Mint, akit pofon vágtak, leforráztak és marad benned egy űr, nem szeretem azt a szót, hogy megszokás, mert az olyan eszközies, csak egy elem.

Ez olyan új apukás, új anyukás. Apád fogja a kezed és tessék fiam, ismerd meg az új anyádat, vagy éppen fordítva, rohadt egy dolog.
Nekem volt benne részem többször is, atyaég még vidéki városokba is le kellett költöznöm emiatt. Nagymányok, újsághirdetésen keresztül találkoztak és elhatározták, hogy összebútoroznak.
Szerencsére gyerek az nem lett. Jöttem haza suliból és kérdeztem a Mamát (Isten nyugosztalja), hogy Apám? Az új asszonynál van kint Váriban és elkezdet mesélni, hogy mész a híd felé és a második kanyar után egy piros kőporozott ház.
Mondtam szia Apám! Az meg itt az új anyukád, ismerd meg. Ez volt a hideg család Nagymányokról, ideköltöztek mind ahányan voltak. Nagyszülők, gyerek, vettek egy házat és odaköltözött Apám.

S én most mit csináljak?
Mert az asszony közölte, hogy én neki nem kellek. Érdekesek ezek az új anyák, volt kettő is, amelyiktől ezt hallottam. Pedig nagyon kedves is tudok ám lenni. Eltudom mondani a hideg színeket és a meleget, meg hogy 7, 77, 777 és így tovább.

Elzavart a Hideg család. Azóta Apámat is és még évekig láttam a kapun az arany színű névtáblát, hogy Zvolenszki Istvánné. De tudtam, hogy csak azért hagyta kint, hogy lássák férjezett, rendezett életet él, még hosszú évekig ott volt, megette a rozsda és akárhányszor láttam, mindig arra gondoltam, hogy teeeeeeeeeeeeee nincs is semmi közöd a nevünkhöz, csak ott díszeleg és próbálsz mögé bújni, de mi igazi Zvolenszkik vagyunk, minket nem lehet hamisítani.

Egy Zvolenszkit még két kilométerről is széllel szemben, egy Zvolenszkitől a Balaton is kiürül.

Így cserélgesd legközelebb az avatarodat! Mindig jusson eszedbe, hogy milyen törést okozol ebben mások lelkében, mint a prizma, kétszer töri meg.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Hentesek

Régebben is próbáltak a hentesek ügyeskedve egy kis plusz pénzhez jutni a borravalón felül.
Tényleg, miért borravaló a neve? Aki kapja az borra költi? Valaki vett már belőle bort?
Szerintem, aki bort iszik az adja és magából indul ki, nesze itt van igyál te is.
Na mindegy, odavágták a mérlegre azt a 20dgk felvágottat, hogy 25-ig lengett ki és meg is kérdezte, hogy 25dkg, maradhat?
Meg dupla papírba csomagolta, ha kiszámolod, hogy egy évben hány kiló papírt ad el és azon felül is duplát, de indokolatlanul.
Mondjuk vegyünk 2-300kg papírt, amit eladhús árban + még mellé vagy 100-at csak úgy, hogy fogyjon.
Napokban nejem bemegy, mert szeret odajárni, megismerik és sürögnek körülötte, ha a gyereket viszi beszólnak a kicsinek ahogy pipiskedik, hogy szia te kis és valami jelző.
De valami megváltozott. Az eladók egyre idegesebbek, feszültek, mindenre ingerülten válaszolnak, mint ha teher lenne nekik a vevő.
Kért a feleségem 20dkg tavaszit, mert a gyerekek azt szeretik, abban sajt is van nem csak zöldség. Lehet egyben? Jaj kicsit több lett 25dkg, maradhat?
Ismerős a jelenet?
Igen ám de tényleg 25dkg volt és azóta ez megismétlődött már többször. Azt mondja a nejem így adják el a fölösleget. Mindegy mennyit kérsz többet ad és kész, sebesen becsomagolja a választ meg sem várva és egy műmosoly.
Meg sem próbál rábeszélni másra, hogy esetleg egy kis szalontüdőt? Friss most érkezett Anyuka. A kis gyerkőc is biztosan falná vagy valami ilyesmi, hogy érezze az ember nem az a gépies nagyáruház, hogy előre vonalkód, előre tartósított és tülekednek érte, meg egyszerre ötöt is vásárol.
Hanem személyes.
Szóval egyre ingerültebbek, én nem értem mi lehet a baj, csökken a forgalmuk? Az emberek már nem esznek? Vagy valami elszigetelt eset és a többi hentes ugyanaz a széles derekú, bajszos, mosolygós, hogy igen aranyom?

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Levél a 12 halnak

Üdv! Megvallom őszintén, hogy ez idáig sokan szóvá tették számomra, hogy kerüljem a vulgáris megnyilvánulásokat, mert néha elég szélsőségesen fogalmazom. Magamat visszaolvasva 2002-2003 tájékáról még én is hátrahőköltem, attól amit leírtam. Az internetes jelenlétem behatárolható szavakra épült, mint hőőőjjj, höhhhnyeee meg ilyenek. S ez tetszett mindenkinek, azaz dehogy. Biztos volt, akinek nagyon is nem tetszett, hogy ilyen szabad szájú, alpári stílusom van, de voltak olyanok, akiknek nem csak tetszett, hanem átvették, továbbfejlesztették és ott ragadtak velem évekre.

Préd 9,21
A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azon képen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.

Számomra mindig is elsődleges dolognak számított, hogy Istent megismertessem az emberekkel, mert pontosan tudtam, hogy vannak köztük olyanok, akik Istennek jó gyermekei lehetnének csak rossz gyülekezetbe járnak és hamis igéket hallgatnak, nincsenek üdvözülve csak a szájukkal tisztelik. Vagy mert gőgösek, dacosak és sértődöttek lélekben, de legbelül pontosan tudják, hogy létezik Isten. Olyanok, mint én csak én kegyelmet kaptam.

Aztán hiába a nagy igyekezetem, hogy átadjam Istent, vagy a szándékét, akár csak egy szikrát is belőle, mindig azon kapom magam, hogy elidétlenkedem az egészet, nem fegyelmezem magamat és nem példát mutatok, hanem én viszem Őket bele a rosszba. Bujtogatom Őket és jókat röhögünk.
Mindig az lesz a vége, hogy höhhhnyeee. Sokszor szégyenlem magam, hogy ugyan mindenki önmagáról köteles majd számot adni Istennek, de azért hatalmas az én felelősségem is. Vannak rám bízott feladatok, amiket tovább kellene adnom. Ott van például az ige helyes ismerete. Mondhatni maga az igazság, birtokában vagyok s tudatában vagyok Isten munkájának, mert ez számomra Isten ajándéka.

De soha nem beszélek róla, úgy vagyok vele, hogy Istennek biztos az is megfelelő ha jó kapcsolatokat ápolok emberekkel, kedvelnek és keresik a társaságomat. Úgy gondolom, hogy ha Isten munkálkodik az Ő életükben, akár rajtam keresztül, akkor sosem késő számukra Istenről beszélnem, már ha kérdeznek.
Mert én magamtól nem mondom. Megjön egyik is éppen, kimegyünk a semsibe, iszunk egy sört meg egyet viszünk a műhelybe is. Leordítjuk a Zsoltit, hogy mi van nigger, megint szeded a gyapotot, aztán vihogunk meg csapkodjuk a térdét.
Otthon is hangosak vagyunk, harsányak, zeng tőlünk az utca.
Megint höhhhnyeee a vége.
Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenről szólt vagy neki szántam? Meg az is eszembe szokott jutni, mikor érzem, hogy most kicsit messzire mentem, hogy ez az Ember egyszer Isten előtt fog állni. S ha megkérdezik tőle, na az a guga, mit tudsz mondani róla?
Hja a guga, hát jó hülye volt, sokat röhögtünk meg bzui.

Más valami?

Mindig eszembe jut ilyenkor egy idézet a Bibliából:

13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

A föld az mindig az ember testét jelenti, mert az ember onnan vétetett s ha én az Istentől kapott igazságomat a földbe ásom, azaz mindig arról beszélek, hogy ma mit ettem, melyik egy finom bor, borotválkoztam, wc-n voltam, vagy éppen nem és még az állagát is részletezem.
Fürödtem, új cipőt vettem, kerékpárt is, voltam szaunázni, dagadt a prosztatám, benőtt a körmöm, rossz a hangulatom, menjünk igyunk egy sört. Höhhhnyeee és megint ez a vége.
Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenről szólt vagy neki szántam?

Semmit nem adok át Isten lelkéből, nem is a lélekről szól az életem, minden csupa testi s nem hogy azonosulok velük, hanem én vagyok az élükön a legrosszabb.

Olyannyira borzalmas állapotban vagyok, hogy már nincs semmi biztosítékom csak azon ismeretem, hogy Isten kegyelmes, csak a kegyelmében bízhatom.
Folyamatosan ott lebeg a szemem előtt a mondat a Bibliából, hogy:

30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Tudok róla, de nem hiszem el, nem vagyok képes elfogadni, hogy ez megtörténhet. Talán azért vagyok néha ennyire bátor és szemtelen. Egyszer azt mondta a lelkészem, hogy Zoltán te egyáltalán nem félsz Istentől.

Mindig hessegetem el magamtól a gondolatot, hogy ááá biztos nem igaz az, csak viccelt és majd elröhögünk Jézussal a mennyben, hogy höhhhnyeee, csapd bele az orrtörlőd.

Aztán eszembe jut a köztársasági elnökünk a Sólyom László, akiről néha már azt hiszem Nő, mert annyira nem férfias. Kiskorában biztos felcsúszott a heréje és azért lett ilyen a hangja. Hogy odatudnék e menni hozzá, hogy hőőőjjj bakker, nyomd ide az orrtörlőd tata, aztán praclizunk. Vagy ott van a Mádl Ferenc. Az férfias, csak hát könyörgöm, mindenki szabadságon volt a takarítónőn kívül, amikor lovaggá ütötték és a seprűnyéllel avatták fel Elnöknek? Nincs kiállása neki, az ember nem is mer odanézni.
Gönc Árpád már más eset, az komoly ember, tényleg látszik rajta, hogy elnök.
Szeretem is, olyan apókás, apa feeling, de kicsit becsúszik az anyaiság is, mert olyan ártatlan arca van, mint ha Ő rázná Holle anyó dunyháját és attól havazik. Mióta leváltották még az időjárás is megbolondult, hó sem esett.
Odamernék menni bármelyikhez is így, hogy csapd bele az orrtörlőd?
Biztos hogy nem. Vagy mondjuk ki van náluk a földön nagyobb ember? Angela Merkel? Nem hiszem, hogy röhögne a markába ha meglátna. Vagy ott van Kiszeli Katalin vagy ki, az országgyűlés elnöke, akiből majdnem köztársasági elnök lett, de a sors kegyes volt. Szép is lett volna magyarországon egy olyan köztársasági elnök, akinek a fogorvosa egy sült szalonnáról mintázta a protézisét.
Hozzá sem sétálhatnék csak úgy oda, hogy höhhhnyeee. Pedig valójában Isten fia vagyok höhhhnyeee.

1Jn 3,2
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.

Elvileg neki kéne összekapni a bokáját előttem, de nem ragaszkodom hozzá.

Jézushoz odamehetnék, hogy csapd bele az orrtörlőd? Ő mindenkinél nagyobb. Az Ő kezében van az én életem, a Sólyom Lászlóé, Szili Kataliné, Kiszel Tünde is az Ő reszortja, a fiam is és még a te lelked is, ami ha kimegy a testedből mérlegre kerül.
Ez nem fenyegetés, én is rühellem ha valaki úgy beszél Istenről, mint Anya, mikor nem bír a gyerekével és vigyázz ha Apád hazajön kapsz. Akkor az a gyerek automatikusan elkezd félni, rettegni az Apjától csak nem helyes módon.
Mert Isten is azt kéri tőlünk, hogy féljük az Ő nevét, de nem úgy hogy jaj pók, jaj kígyó, jaj mély árok, jaj baleset, jaj Isten, mint valami, ami csak rossz és gonosz dolgok származnak tőle meg átok, hanem mint a fiam.
Ha átmegy a zebrán, akkor eszébe jut, amit mondtam neki, hogy várd meg, amíg zöld és ha nincsen lámpa, akkor előbb nézz balra és utána jobbra.
A Biblia is egy használati utasítás az élethez, hogy át tudj menni a zebrán, így kell félni Istent, ez a helyes.

A hal a kegyelem jelképe, a tizenkettő meg egy tucat.

20. És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

A halak és a madarak túlélték Isten ítéletét a vízözönt. S mikor Jézus megetette az ötezer embert, akkor is halat adott nekik eledelül és kenyeret.

Most is van ez a kiélezett politikai helyzet, ami hamarosan kiforrja magát és ahelyett, hogy békíteném az ellenfeleket élvezem, ahogy összeugraszthatom Őket. Ha balos, akkor jobbosként beszélek, ha meg jobbos, akkor fordítva.
Ugorjatok már egymásnak oszt annyi legyen vége végre. Isten tuti nem szakad meg a röhögéstől, ahogy látja mit csinálok.

Na mindegy, tartozom neked egy vallomással, eddig nem hallgattam senkire ha kritikával illetett. De te úgy tudtad megfogalmazni, hogy muszáj volt utána felülvizsgálnom magam, hogy tényleg ilyen állat lennék, mint amilyennek mondják?
„

Szia Zoli,
(Szólíthatlak így?)
Most olvastam az ''A legbonyolultabb szín a prizma''-t . Nagyon tetszett!!

Nagyon ügyesen írsz! Néha olyan ''vasveretes'', szépirodalmias hangulata van a ''műveidnek''
Éppen ezért szerintem a helyesírásra sokkal jobban ügyelj. (meg természetesen a szalonképességre továbbra is..de észrevettem, hogy mostanában a-téren valóban óvatosabb vagy. . Köszi!
További sok sikert kívánok neked!
Ildi”

Bocs, hogy beidéztem a leveled, szerintem nincs benne olyasmi, amit ne vállalnál fel mások előtt is.
Biztos nem tudtál eddig róla, hogy miattad, de észrevetted, hogy óvatosabban fogalmazok.
Sajnos annak ellenére, hogy hiszek Istenben nagyon kevés kritikát fogadok el. Mindig úgy vagyok vele, hogy jóvan öreg, mondjad csak a magadét, nagyon nem érdekel. Én ilyen vagyok s valóban, elvárnám még Jézustól is, hogy csapjon egy orrtörlőt és azt mondja höhhhnyeee.
Pedig még Sólyom Lászlóhoz sem mennék oda, Jézus pedig királyok királya, furcsa egy helyzet.
Azt hiszem visszaélek a bizalmával, ez a valós helyzet. S ami még rosszabb, hogy nem találok a környezetemben példaértékű embert, akire azt mondanám, hogy ez valóban Isten szolgája és számomra is mintaértékű az élete.
A lelkészem a legrosszabb, s így feljogosítva érzem magam arra, hogy úgy viselkedjek, ahogy akarok, pökhendien, lekezelően.
Nem annak szánom, de valamiért másoknak úgy jön le.
Kit érdekel?
Na látod erről beszéltem, elszalad velem a ló.
Pedig Isten előtt nem menthetem ki magam azzal, hogy ez is azt csinálta, az is úgy élt, én miért ne tettem volna?
Azért mert rám bízta Isten, hogy miként kéne élnem, belém égette és mindig ott lebegnek a szavai a szemem előtt, vált a lámpa, zöld.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Attól függetlenül, hogy ateistának tartom magam, végigböngésztem csapongásaidat, és nagyon sok mindenben egyetértek Veled.
Olyan kis magyar életképek... Érdeklődéssel várom a folyatást.
Legyen egy szép napod !

Annyi mindenhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít...

Üdv! Köszönöm a hozzászólásodat és bár azóta lefolyt némi víz a dunán, legyen neked is egy szép vasárnapod

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Pocket

Hatalmas előrelépést jelentett az életünkben ennek a noname pocket fényképezőnek a jelenléte, ami leváltotta a filmes fényképezőgépünket.
Régebben nagy várakozás előzte meg az előhívást, mikor még 8-10 napra vállalták meg két hétre, ez még szocalista időben volt.
Aztán gyorsult a világ és mindenhol hirdették, hogy 24 óra alatt. Fekete-fehér orwo, majd a színes 100 dines. De szép idők voltak. Akkor is szerettem, amikor mentem érte és kezembe vehettem a fekete-fehér képeket két hét után, Ofotért.
Ámulva cserélgettem a fotókat a kijárat előtt és percek alatt alig néhány lépést haladtam. Oda sem néztem hova lépek, a képeket néztem. Sok idő telt el mire megengedhettem magamnak a 24 kockás színes filmeket. Emlékszem egyszer a barátaimmal voltam kint a tanyánkon, buliztunk és zenekart alapítottunk, ugráltunk a tűz körül és elfogyott a sör. Én elővettem a péniszem és úgy tettem, mint ha egy késsel éppen levágnám. Éjszaka, tűzközel és villant a vaku. Nem is mertem a tekercset bevinni az Ofotértba, úgy sem adták volna oda a fotót, vagy az egész tekerccsel kidobják. Akkor még figyeltek arra is, hogy az ember mit fotóz, volt rá idő. Elmentem egy maszekhoz, az is ritka nagy szó volt, hogy valaki nem állami intézményben dolgozik, hanem maszek. Érted, saját magáról gondoskodik.
Én mindig úgy gondoltam rá, mint valami bűnös dolog, még hogy maszek, hogy jön Ő ahhoz, hogy különb embernek érezze magát, szemét az ilyen hogy vinni is akarja valamire. Miért nem áll be inkább a sorba és csinálja ugyanazt, mint a többi ember?
Az előítéleteim ellenére muszáj volt odavinnem, mert tudtam hogy Ő is megnézi a tartalmát, de nem engedheti meg, hogy kidobja a filmet vagy hogy ne adja oda azt az egyet, mert vevő orientált, Ő arra szakosodott, hogy az állam elől szipkázza el a vevőket.

Előhívta, nem szólt egy szót sem, de láttam a szemén, egy fiatal csaj volt, az apja üzletét vitte. Tiszta vörös voltam, nagyon szégyelltem magam, de siettem vissza a munkahelyemre. Medenceőr voltam a gyulai várfürdőben. Mutogattam ott a haveroknak, hogy nézd a Csigát, hogy hunyorog, Robi meg úgy csinál, mint ha basszusgitározna és jót nevettünk a végén a péniszen, Böce fényképezte le és elmeséltem az egészet, a haverok meg úgy hallgatták, mint ha ott lettek volna Ők is.
De nem maradt el a büntetés. Vittem át a fotókat egy másik medenceőrhöz, hogy megmutassam neki, erre elhagytam a péniszest, kiesett a kisujjam alól, azt tettem legalulra, hogy ha lapozza akkor az legyen a csattanó. Az lett, egy idős néni látta, hogy elejtem és utánam hozta. Uram ezt elhagyta és nyújtotta felém.
Láttam a szemén, hogy megnézte csak ismerte az illemet, biztos jót röhögött magában.
Egyszer aztán elkerültem Gyuláról és Budapesten összeismerkedtem egy fényképésszel a József körúton, ódon üzlete volt, az a fekete kendő alá bújós szitu mikor fotóz és volt a háttérben egy nagy ezüst színű lap, hogy az is visszaverje a fényt. Nagyon szép igazolványképeket készített. Tökmagos zacskóban adta át a 4db képet és hozzá beszélt egy félórát. Hajlott hátú bácsika volt. Az Ő unszolására vettem magamnak egy Practica fényképezőgépet, nagyon finom tapintású készülék volt, az öreg elmondott minden csínját-bínját meg fénymérő.
Mindenhova vittem magammal a fényképezőgépet és vártam a szituációkat, hogy mit fotózzak. A filmmel spórolnom kellett, mert olcsó volt már ugyan a 36 kockás, de az előhívás még mindig sokba került. Vittem lányokat kirándulni és ahogy a szélben lebegett a haja, kilátóban sörözés, ezek mind megmaradtak. Még ma is élvezettel nézem át azokat a fotókat, némelyik nek már rongyos a széle, annyit dobálták a gyerekek a szőnyegen. Az illatuk sem ugyanaz, mint amikor előhívattam és percekig csak centinként haladtam a járdán az Ofotért előtt, annyira ámultam, hogy az életemből itt egy pillanat előttem.

Az öreg fotóssal úgy ismerkedtem meg közelebbről, hogy elmentem hozzá csináltatni fotót a bkv bérletemhez. De nem szemből, hanem hátulról, azt kértem, hogy a tarkómat fényképezze le. Mondta menjek vissza délután. Záróra előtt értem oda és nagyon meglepődött rajtam, hogy megjelentem. Jaj ne haragudjon fiatalember, rettentően röstellem de mikor mondta, hogy a tarkóját fényképezzem le nem hittem el, hogy visszafog jönni a képekért így filmet sem raktam a gépbe, csak kattintgattam párat.
Olyannyira kellemetlenül érezte magát, hogy záróra ellenére nekiállt, hogy no üljön le gyorsan, meglesz az hamar. Gyorsan megcsinálta és vitte az előhívóba. Bentről szólt ki és tompán hatott a hangja a sötétszobából, hogy tudja nagyon furcsa kérés volt ez és csak azért, mert még ilyet a világ sem hallott, hogy valakit hátulról fényképezzek le.
Aztán hozta elő szaporán, hogy meg kell még száradnia, legyezgette, üljön le, kér egy kávét.
Addig-addig, hogy elmesélte közben az egész életét. A házmester is bejött és értetlenkedett, hogy nem tudtam honnan a fény, azt hittem valami baj van.
Akkor még figyeltek egymásra az emberek, pedig ma már nekem sem tetszene, mit okvetetlenkedik ez itt, minek üti bele más dolgába az orrát. Összetartoztunk, mert összetartott bennünket a rendszer.

Később vettem egy Olympus-t és már minden sarkon volt egy fotó bolt. Csak 24 óra, ajándék film is csak vigyem oda előhívatni. A kirakat mögül bámultam a gépet, ahogy adogolta magából az előhívott fotót. Nagyot dobbant a szívem mikor megláttam az öcsémet, ahogy vigyorog a kétméteres, langaléta az ágyról, legénybúcsú volt és másnaposak voltunk kegyetlen, gyűrött a takaró és ruhástól aludtunk egy ágyban hárman. De szép is volt, akkor még vele is beszéltem. Már évek óta alig láttam, ha találkozunk is csak 5 percre. Szia Anya, hogy van? Fater? Megittunk egy-két sört, biliárdoztunk, semmi, öregszenek. Aztán siet, beszáll az autóba, mosolyog, int és elmegy megint vagy 10 év mire látjuk egymást.

Érződik a levegőben ez a rohanó világ, zacskós leves, mirelit főzelék, porított majoránna, bazsalikom, kömény, koriander, borsfű, kakukkfű, porított mustármag, édes-nemes paprika, porított zeller, só keveréke.Porított árpafűlé szárítmány, Bio céklalé szárítmány, Bio répalé szárítmány.
Régen meg ettük a puliszkát. Nagymamám ledarálta a kukoricát és egy 20 literes edényben megfőzte, nem volt otthon más csak kolbászzsír, felmelegítette és azzal öntöttük le a kukorica kását, fejedelmi étek volt, megnyaltuk utána mind a tíz ujjunk. Azt mondta egyszer a lelkészünk, hogy nem az a jó szakács, aki bevásárol gazdagon és főz belőle, hanem aki szegénység idején is úgy lakatja jól a családját, hogy évek múlva is emlékeznek rá.
Nagymama ilyen csak egy van, szegénykém már rég nem él, mennyi emberséget próbált belém verni és tisztességre nevelni, ahogy illő.
Erre én hátulról fotóztatom magam.

Siessünk...

Jó de ne menjünk elébe a dolgoknak. Egyszer aztán megtört a jég, mint a mobiltelefonnal is. Évekig hangoztattam, hogy nekem aztán nem kell soha, nem akarok még az utcán is telefonálni. Jön valaki velem szemben és úgy néz ki, mint aki magának él, magában beszél. Aztán elképzelem, hogy vajon ki lehet a vonal túlvégén. De az egyik ismerősöm vette nekem direkt ajándékba egy mobiltelefont, Siemens C25. Egy pillanat alatt beleszerettem, egyedül a feleségem hívott rajta, de nagyon furcsa érzés volt, hogy kint állok a piac közepén és onnan beszélek a nejemmel, aki otthon főz és mikor jössz, mert még meleg. Hajajj megyek én drágám és konyha asztal, forró leves.
Vettem ezt a pocket fényképezőgépet, nagy szó volt mert 12000 Ft. Volt az ára, egy régi konkurenciámtól vásároltam az S. Petitől. Hja Peti! Innen üzenem, hogy én a mai napig szeretettel gondolok rád, mindig is irigyeltelek, számomra te voltál az az ember, aki képes rá, hogy a tarkóját fényképeztesse le. Eleinte sokat tanultam tőled, a mai napig nagy koponyának tartalak, életre való ember, aki soha nem adja fel és másnak is képes erőt adni ahhoz, hogy életben maradjon.
Jó volt az a piacos időszak, amolyan emberismerő, a mai napig szívesen járok oda vissza.

De térjünk vissza a pocket gépre, amit a Petitől vettem. Kis, átlátszó-piros, műanyag gép volt és a számítógép LPT portjára csatlakozott. Valami hihetetlen hosszú idő alatt töltötte le a kezelő programja azt a 15db fotót, amit eltudott tárolni a memóriája. De nagyon felszabadultan vittük magunkkal kirándulni és már alig vártuk, hogy hazaérjünk. Odaültünk a gép elé és türelmetlenül vártuk, hogy átmásolja. Volt egy hátránya a gépnek, ha kikapcsoltuk, akkor elvesztette az összes fényképet, a memóriája csak addig tárolta el, amíg bevolt kapcsolva. De nem bántuk, imádtuk az érzést, hogy nem kell rohangálni előhívatni a képeket. Egész nap magammal cipeltem és ha valamit érdemesnek találtam rá azt lefényképeztem, ügyelve rá, hogy nehogy véletlenül kikapcsoljam a fényképezőgépet.



Utána modernebre váltottam, vettem egy pencam-ot. Az már magától kikapcsolt, de 24db képet tudott készíteni és USB portra csatlakozott, a fényképek másolási ideje meg elenyésző volt. Miután azt elajándékoztam vettem a Francii-tól egy Fuji Finepix gépet, Atyaég már filmet is vett föl és hangot, zenét tudtam alákeverni. Most meg egy Olympus-om van, ez már MP4-et is vesz fel hanggal együtt és egyből megy ki a netre. Te meg 20 perc múlva végignézheted az életemnek nem csak egy pillanatát, hanem hallod a hangját, belátsz a konyhámba, szobámba, az életembe és a fejembe, pedig lehet még sosem találkoztunk.

Siessünk...

Napokban kezembe akadt egy cd lemez, Apa mentés volt ráírva és az összes fotó abból az időből, amikor megvettem ezt a Pocket gépet az S. Petitől.
Azonnal a gép elé ültem és hevesen vert a szívem. Kirándulás Letenyére a strandon, a Benjamin születése, egy tóparti horgászat, Apám látogatóban, ahogy az edény fölé hajol és szed levest, mert azt szereti, nagyon leveses az öregem. Ilona az udvaron, focizik a fiammal és párás meleg, fellocsoltam a kisudvart, mert 40 fokos hőség volt.

Elkapott a nosztalgikus hangulat, eszembe jutott mikor Percecutor húzta a pocket géppel az agyamat, mondogatta Ő, hogy adjam el neki, meg guga ilyen gépet csak egyet gyártottak, azt is neked. Jogosan mondhatta hisz az élete párja fényképész a mai napig. Nem irigyelem Őt, hogy nem állami intézményben dolgozik, hanem maszek. Érted, saját magáról gondoskodik.
Én mindig úgy gondoltam rá, mint valami bűnös dolog, még hogy maszek, hogy jön Ő ahhoz, hogy különb embernek érezze magát, szemét az ilyen hogy vinni is akarja valamire. Miért nem áll be inkább a sorba és csinálja ugyanazt, mint a többi ember? Mostanában mindenki tönkremegy.
Ott a Szabó család, micsoda undorító dolog, hogy egy nemzeti érték, saját tulajdon és azt mondják nincs rá pénz. Vagy ott az Antikvárium, az Andrássy út végén, az is bezár. Mindent bezárnak és megszüntetnek, amitől az ember egy kicsit is magyarnak érezhette magát és tudta, hogy tartozik valahová. Azt is észrevettem, hogy nem szánakozik senki. Napokban újságoltam egy ismerősömnek, hogy képzeld bezárt az az étterem, tudod, az egyszerűen Budapest része volt, státusz szimbólum volt oda bejárni, a 70-es években élte fénykorát, most meg bezárták, csődbe jutott. Kit érdekel, hagy hulljon a férgese, vágta rá. Fordított világ, mindenki a hátát mutatja én meg csak vakuzok, nem rakok be filmet, mert félek nem jön érte senki, nem jön el senki. Mindenki siet valami felé...

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

A megújuló weboldalunkhoz szükség volt egy képre, a házi áldásra, ami úgy kezdődik, hogy Hol hit, ott szeretet...találtunk a neten egy tányérra festett változatot, de ragaszkodtam hozzá, nekem a szandai mamáé kell, amelyik ott van a nyári konyhában. Hétvégén úgy is megyünk hozzájuk és lefotózom.
Viccesen meg is jegyeztem, hogy küldj egy mailt a mamának, hogy fotózza le és küldje át. Még életében nem hallotta azt a szót, hogy mail. Mobiltelefonra is azt mondják minek az már nekünk vénségünkre, aztán legyint.



Szemmel láthatóan fáradt az öreg. Néhány hete elesett a hátsó kertben és tiszta seb lett a koponyája, véres. Akkor kapta az első kisebb agyvérzést csak nem vették észre. Onnantól kezdve folyamatosan romlott az állapota. Egyik hajnalban rosszul lett és kihívták a háziorvost, az meg egy mentőt, ami 12 óra alatt ért oda és nem is a kórházba vitte, hanem egy másik faluba egy néniért és onnan mentek a sürgősségire.
Mint kiderült ez volt a második agyvérzése, aminek köszönhetően lebénult részlegesen a bal keze és lába. Éjjelre bepelenkázták az öreget és lett is belőle gond. Ma már nincs ágytál meg kacsa, az luxusnak számít. Aki nem tud kimenni wc-re azt bepelenkázzák. Az öreg csak noszogatta a nővért, hogy kísérje ki wc-re, mert nagyon kell neki pisilni, az rárivallt, hogy maradjon nyugton bácsika, mert lekötözöm. A papa se az a fajta ember, aki nem tudja irányítani a sorsát, mondogatta neki, hogy én nekem sosem volt dolgom pelenkával, még ilyen szégyent és csettintett a nyelvével dühösen, na...értse már meg.
Hogyne, ha meg elesik én leszek a felelős, ezzel kikötözte az öreget és egy rácsot tett az ágy mellé, majd kapott nyugtatót. Szerencsére reggel jött a mama és az rásegítette Őt a szoba wécére, ami egy négykerekű szék az aljában egy vederrel, addigra az öreg már csillagokat látott, nem tudott belepisilni a pelenkába.
Egy másik reggel meg arra ért be a mama, hogy a papa a földön ül és nem tud onnan felkelni, nem vette észre senki. Voltak a betegszobában még rajta kívül hárman, de mind agyvérzéses, benyugtatózva és csak bámulták a plafont magatehetetlenül és üveges szemmel. A papa mellett egy alig negyven éves férfi feküdt, aki miután agyvérzést kapott elfelejtett beszélni és járni, csak a kezével kalimpált, mikor látta hogy a mama készülődik elmenni. Félrefordította a fejét és a kezével mutogatott a papa felé és hangosan nyögött, mint egy elmebeteg.
A mama egy ideig értetlenkedett, hogy mit akar? Aztán a Tündi rászólt, hogy hagyja mama, majd jönnek a nővérek és elintézik, jöjjön menjünk. Erre a férfi még hangosabban nyögött és az ujjával böködte a levegőt. Végre észrevették, hogy a mama járóbotja bedőlt az ágy mögé és nem is lehetett látni csak onnan, ahol Ő feküdt. Nagyon kellemetlen helyzet volt, nem győztek neki hálálkodni, hogy nem adta fel. Nekem meg rögtön eszembe jutott, hogy nem is tudom melyik a jobb helyzet egy agyvérzés után, hogy totál észnél van csak nem tud mozogni meg beszélni vagy az eszméletlenség, hogy ugyan még életben van de nem tud semmit magáról.
Egyébként ezt a bepelenkázást nem úgy kell elképzelni, hogy minden egyes aktus után cserélik, francokat. Volt ott egy bácsi, aki nagyon nyöszörgött, hogy cseréljék le rajta a pelenkát meg alatta az ágyneműt, mert elviselhetetlenül büdös. Nővérek nem ugrálnak ám, majd ha nyakig szaros, addig meg kap egy kis nyugtatót.

Volt ott egy bice-bóca nővér, csípőficamos. Egy beteg emelése során megroppant a térde és kórházba került, micsoda véletlen pont arra az osztályra, ahol dolgozott. Na róla elmondta a feleségem, hogy valóban elkötelezett a szakmája irányában. Az betegen kétszer annyit sürgött, mint a kollégái, akik szolgálatban voltak. Hallotta, hogy nyöszörög a bácsi a pelenka miatt. Ment a kolléganőihez, akik ott ücsörögtek az üvegfal mögött. Az egyik vihogás közben hátrafordult és odaadta flegmán a kezébe a pelenkát. Aztán a papa kérte az egyiket, hogy hajtsa feljebb az ágytámláját, de akkor is a beteg nővér jött oda és már nyomta is a dumát mosolyogva, hogy hajoljon előre bácsika, azt már csak félhangosan jegyezte meg, hogy éjjel ha felizgul majd jövök, mert ott állt mellette a mama.
Régebben volt egy főnököm az elektromos műveknél, ahol villanyszámlásként dolgoztam, az azt tanította nekünk, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül semmibe, de rengeteget lehet vele keresni.

Ez annyira igaz volt és ma is az, hogy több borravalót kaptam néha, mint a fizetésem. Soha nem osztottam a kollégáim véleményét, akik a leolvasóknak fenntartott helységben szívták a cigijüket keresztbe rakott lábbal és szidták a fogyasztókat, hogy teeeee ezek milyen szemetek, az mekkora paraszt... be sem mentem hozzájuk, csak intettem és már siettem is vissza a körzetembe. Volt olyan ügyfelem, aki meghívott ebédre, egy lánynál még ott is aludtam. Az egyik étteremben mindig mondták, hogy üljek le és egyek valamit, a szakács elkészíti nekem a kedvencemet, egy író felolvasta nekem egy versét, a görög katolikus pap keresztelt meg esküvőm előtt, mert a körzetemben volt egy templom is. Egy büfében csak miattam rendeltek Paulaner sört, egy kis kocsma volt, senki nem ivott olyat, de egyszer elkotyogtam, hogy jártam Münchenben a sörfesztiválon és azóta nekem az etalon. Egyet mindig behűtve tartottak, tudták melyik nap megyek és pénz kikészítve + egy kis jatt. A karácsony előtti időszak volt a legnehezebb, mindenki beszélgetni akart velem és a zsebembe dugtak ezreseket, hogy kellemes ünnepeket. Egy néninek, aki egyedül élt kitakarítottam a konyháját és tőle nem fogadtam el a pénzt, pedig nagyon adni akart. Sorolhatnám még, mert nagyon sok érdekes dolgot tudnék mesélni.

A mama csúsztatott egy ötszázast a nővérnek, amiért segített, a másikok meg a folyosón pöfékeltek.
A mama csak annyit kért, hogy jaj Istenkém ne hagyd Őt itt meghalni idegen emberek között, csak egyszer még hazajöjjön. Meg is lett, az öreg elénekelte, hogy porzik, porzik a szandai utca, ha végigmegyek rajta és a lábával dobbantott egyet a végén. Régebben biztos eltáncolta volna, de már nem engedelmeskedik neki a lába.
Mi hétközben nem akartunk zavarni, mert nagy volt ott a nyüzsgés, jöttek-mentek a rokonok.
Vasárnapra terveztük lemenni. Direkt nem is reggeliztem, minél több helyet szerettem volna biztosítani a szandai étkeknek. Megérkeztünk és az öreg már felöltöztetve ült a székben, várt minket, mosolygott. A feleségem szerette volna videóra venni, ahogy az öreg énekel. Ezért vittem a digitális fényképezőgépet.
Kiosontam a nyári konyhába egy kis házi pálinkára, magamra húztam az ajtót. Töltöttem egy felest, de annyira finom volt hogy muszáj volt még egyet.
Visszamentem a papához és kezdte nekem magyarázni, hogy menjek le a pincébe és fejtsem át az egyik hordóból a bort egy fehér műanyagba, majd mossam ki és fejtsem vissza. De annyira belebonyolódott a hordókba, hogy elvesztettem a fonalat, nem értettem mit akar. Mivel járni nem tudott és kivinni meg nem akartuk a hidegre, hogy nehogy még betegebb legyen, így támadt egy mentő ötletem.



Leszaladtam a pincébe és mindenféle szögből lefotóztam a hordókat. Megmutattam a papának a kis tft kijelzőn és lépésenként elmagyarázta.
Annyira belefeledkeztem a finom étkekbe meg a kamra szagolgatásába, hogy majdnem elfelejtettem lefotózni a házi áldás fali hímzést.
Álltam a hideg kamra közepén és jóllaktam az illatokkal, harapni lehetett a levegőt. Rengeteg füstölt kolbász, szalonna és oldalas, sonka, befőttek, demizsonba pálinka. Nem győztem betelni a látvánnyal. Főleg mikor az egyik tyúkólban megláttam a tojást, mondtam is magamban „tipikus tesco feeling”.





A papa amellett, hogy most nem tud járni még ráadásul rosszul hall. Komikusan hat, hogy miközben ott a család apraja, nagyja papa meg ül a tv előtt és maximális hangerőn üvölt a magyar nóta. Beszélgetni azt lehet vele, mert ha határozottan beszélsz és figyel is, akkor érti. Néha tart csak félperces csöndeket, mikor kicsit lehajtja a fejét, valamire gondol, egyet legyint, köhhent, nyög és belekezd megint, hogy annak idején a fiatal férfiak összejöttek a faluban vagy a szomszéd faluban, ahol megismerte a mamát. De nem lehetett sokáig zajongani, mert ha meglátták a kakastollas csendőrök, akkor kardlappal hazazavartak mindenkit. Szerintem az öreg nem is tud róla, hogy nemrég rálőttek a rendőrpalotára, micsoda fordulat kardlap ügyében, hanyatlóban a kakastoll.



Belekezd egy énekbe, a közepe táján már szenvedélyesen énekel, megfeledkezik magáról és megannyi bajáról. Az elmúlt évben minden falusi rendezvényen énekelt, máshová is hívták, most meg a hóna alá nyúlunk, hogy jöjjön papa sétáljunk egy kicsit, meg kell mozgatni a lábát. Kétszer is kimentünk a folyosóra, amit belengett a kamrából kiáradó illat. Rossz így látni az öreget, hisz ha bacagott is nehézkesen de legalább járt, csak-csak leosont a pincébe egy flaska borért és kortyolgatott napközben ha térült s fordult. Most meg csak ül és ordít a tv. A mamának mostanában nagyon nehéz, nem elég a maga öregsége, még az öreggel is harcolnia kell. Ma is alig tudtuk visszafogni, hogy ne menjen le a pincébe megnézni a bort, hogy nem e csöpög valamelyik hordó. Nem engedelmeskedik a lába. A papa mindig a hordókkal fantáziál.

Nemrég egy késő délután is lent volt és matatott. A mama a nyári konyhában és látta megáll a házuk előtt egy autó. Két férfit látott kiszállni, cigány embereket. Fekete bőrkabát volt rajtuk és jöttek be az udvarba. Mire kilépett az ajtón az egyik már ott is állt előtte és úgy beállt elé, hogy nem tudott kimenni. Jöttünk felmérni a telket, hogy mekkora, a tanácstól vagyunk. Mama közben a szemével kereste a másik embert, hogy hova lett. Aztán rárivallt, hogy nincs itt maguknak semmi dolguk, kivan ez már mérve és félrelökte a férfit. Megindult a ház felé, mert sejtette, hogy a másik férfi bement. Felment a lépcsőn, kinyitotta az ajtót és két magas férfi állt vele szemben. Nem tudom mit élhetett át akkor a mama. Mögötte egy idegen férfi, előtte meg kettő. Nem vesztette el a fejét, nagyon hangosan kiabálni kezdett, hogy kik maguk, mit loptak el? Hangosan veszekedett és rájuk parancsolt, hogy mutassák meg a zsebüket. A két férfi némán tűrte, hogy átkutassa a mama a zsebüket, aztán jobbnak látták tovább állni.
A mamának ritka nagy szerencséje volt. Talán a hangjától ijedtek meg, hát igen tud a papával is perlekedni, csak úgy pörög a nyelve, mikor az öreg megmakacsolja magát.
Micsoda világ, már a falvakban sincsenek biztonságban az emberek. Napokban meg megállított egy rendőr, mikor meglátott, hogy a járdán kerékpároztam. Rám parancsolt, hogy azonnal szálljon le és tolja! Hanyatlóban a kakastoll.

A mama kerített egy üveg pálinkát, egy kis krumplit, sonkát a szögről, pár kolbászt és elhoztuk a kocsinkban a kamra illatát. Mindig ketten kísértek ki bennünket, de most csak a mama integetett. A papa bent ült a széken és közben üvölt a tv. Miközben fordultunk meg az egyik ház előtt a nejem mondja, hogy itt is agyvérzéses van, de ez az ember teljesen lebénult, már csak nézni tud és a lánya ápolja.

De legalább otthon van és jól van dolga, nem idegen emberek közt, akik sorsára hagyják.



A szandai papa dalra fakadt, megtölt, lenéz 115mb MP4

[link]

[Szerkesztve]

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Üdv! Köszi, megfogadom
Eddig csak azért másoltam be, mert úgy éreztem szorosan kötődnek a gondolataim a topik témájához ill. maga a topik számomra prioritást élvez.

De tartom magam ahhoz, amit kértél.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Mi a véleményetek az apokrifekről, holt-tengeri tekercsekről, és hasonló dolgokról(szent életű emberek iratai)?
Az az igazság, hogy ez inkább a keresztyéneket érinti jobban bár a holt-tengeri tekercsek érintik a zsidó vallásúakat is.
Mennyire lehet ezeket komolyan venni, Biblia mellett vagy ellen vannak? Mostanában elég sok hasonló dologba belefutok és nem tudok vele mit kezdeni.

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

hello nem tudom jo helyre irok e remélem igen ,nos egy Hila nevezetű szektárol ,gyülekezetről vagy nem tudom milyen szervezeti formában vannak,szoval valaki hallot e már róluk esetleg valami infot tud e? thx

PSN:BiZzare_0 ️

Nos, véleményem szerint ezeket nem lehet egy kalap alá venni.
Holt tengeri tekercsek: Amit tudok erről, hogy ószövetségi bibliai könyvek illetve magyarázataik. Számos az ószövetségi kánonban (zsidók által ''szent'' iratnak tartott könyvek halmazában) nem szereplő, ószövetségi korú könyvet tartalmaz. A ''kjönyvtárat'' létrehozó közösség életével kapcsolatos leírások is vannak még benn... Ezek nagyon jelentős leletek, mert az időszámítás kezdete körüli időből kevés írásos emlékünk van, és ezek az iratok a zsidó vallási élet egy elég zárt közösségéről, a qumráni közösségről adnak információt. Hasznos a keresztényeknek is, mert mert bepillantst nyerhetünk Jézus korába, hogy milyen szakadások keletkeztek a zsidóság vallásosságába, hogyan váltak ki a templomi kultuszt elutasítók, és hogyan szerveződtek elszigetelt közösségekbe. Látható továbbá az ézsaiási lelet kapcsán, hogy a több ezer év alatt szinte szövegromlás nélkül olvashatjuk a jézusi próféciákat és más bibliai verseket.
Az ószövetségi apokrifek kialakulása zsidóság egy nagyon izgalmas és fordulatos korszakára tehetők, az intertestamentális korra, mikor is a fogságból visszatért zsidóság a puszta létéért küzdött. Ezek többnyire át vannak itatva a kor pogány szemléletmódjával idegen, új elemek, gondolatok találhatók benne. Sokszor történelem szemléletű írások, a hősies küzdelem megörökítései, amik földi és mennyei téren is zajlanak. A hányattatás elviselése úgy válik könnyebbé, ha megjelenik benne az Isten végső ítélete, ahol a zsidó nép felszabadul, az elnyomók, szorongattatók pedig elnyerik méltó büntetésüket.
Nos ezek az írások sokszor történelmi tévedéseket és egyéb más problémás állításokat is tartalmaznak. Érdemes elolvasni őket, de mind a korabeli zsidóság, mind a korai kereszténység nem tartotta a Szentírás részének. Olyan hatalmas eltérések nincsenek bennük, ami miatt ma megremegne a keresztény dogmarendszer, de mindegyik kimaradt irat okkal maradt ki.
Az apokrifek következő része, az újszövetség korára tehető. Ezek többnyire évszázadokkal Jézus után születtek, de a hitelesség (népszerűség) megszerzése érdekében nagy nevek 'ál'nevei alatt. Ezek a Mária, Tamás, Péter, Júdás stb evangéliumai.... Érdekesek, izgalmasak, de egyrészt helyenként egymásnak is, no meg a kánoni (elfogadott) könyveknek is ellentmondanak. Döntő érv a hitelességük ellen a keletkezés kora. De sok érdekességgel szolgálnak. Ezeke többnyire már ''fertőzőttek'' a gnoszticizmussal, ami fénykorát Jézus halála után több, mint száz évvel élte, és Jézus személylt és tanításait is részbnen felhasználva egy új vallási irányzatként a kereszténység ''konkurenciájaként'' megjelent.

www.refujvaros.hu

Értem, ez is nagy segítség volt, most már legalább tudom a különbségeket.

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

Sziasztok!

A Moderátor kérésére, hozzászólásomat a vallási topicban is szeretném közzé tenni.
Mielőtt megírnám, kíváncsi vagyok a véleményetekre.A következő témával kapcsolatban, amelyet a http://it.news.hu/c.php?mod=10&id=22702 linken találhattok meg.
Szeretettel várom válaszotokat!

Feri

Bocs, ha nem lenne elég az elérhetöség, a Téma címe:''Jézus-és Amerika barát Online lexikon''.

Feri

Én nem keverném össze a tudományt a Biblia kijelentésével. Mert a Biblia nem tudományos mű (nem biológia könyv, nem történelemkönyv, nem földrajzkönyv, nem pszichológia könyv).
Mindamellett bizonyára számos olyan tudományos tézis létezik és létezett, amikiderül, és ki fog derülni, hogy viszonylagos, vagy nem is igaz, de a bibliai igazságok mindig is is állni fognak.

www.refujvaros.hu

Egyébként nem tartom jónak, hogy a konzervativ keresztényeknek külön lexikona van. Látszólag jó, mert így a konzervatív keresztény tudományos gondolkozás, világszemlélet is publicitást kap, de valójában két külön világot hoz létre. Valójában egy világ létezik, a reremtett világ, és a keresztényeknek ebben a világban kell élniük. Nem megoldás az elszigetelődés.... szvsz

www.refujvaros.hu

Várjuk a megígért hozzászólásod!

www.refujvaros.hu

Az elszigetelődés lehet kétélű fegyver, szerintem pont a tudományos világ szigetelődik el ettől a világtól, a tudományos világ zárja kalitkába a kereszténységet és lehet, hogy ezért kényszerültek külön lexikon kiadására. A konzervatizmusnak sose voltam híve, szóval valószínűleg ezzel a lexikonnal is átestek a ló túlsó oldalára.

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

A tudománytól nem szabad elvárni a hitet, de számos példa alapján mondhatom, hogy az Istenbe vetett hit inspiráló lehet a tudományos munkában... A hit és a tudományosság nem ellentétek, nem versenytársak.... az egyik nem zárja ki a másikat. Én remélem, hogy az a tudós, aki alázattal közeledik a tudomány felé megérez valamit Istenből....

www.refujvaros.hu

Igen én is így gondolom de sajnos nem mindíg ezt tapasztalom. De jó tudni, hogy vannak akik így gondolkodnak.

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

Sziasztok!

Nemrég egy web-site révén halottam egy különös helyzetről és kiváncsi lennék a véleményetekre.

A website a Repülő Spagetti Szörny Egyházának honlapja. [link]
Az egész onnan indult, hogy egy Kansas-i gimiben a helyi vallási közösség unszolására a biológia órán az evolúció mellett az ún. kreacíonizmust (teremtéselmélet) is oktatják. Mivel a kettő gyökeres ellentétben áll, így a diákra bízzák, hogy melyiket hiszi el. Ha hinni akar, akor nyilván a mesét választja a világ teremtéséről, ha pedig hisz a szemének, a tényeknek és elgondolkodik akkor az evolúcionista lesz. Néhány természettudós mintegy ellen propagandaként megalapította ezért a Repülő Spagetti Szörny Egyházat, a maga sajátos teremtéstörténetével. (szerintük egy nagy repülő spagetti kupac teremtett mindent 1 napon, majd 6 napig sörözött) Most kérik a Kansas-i oktatási hivatalt, hogy az ő verziójukat is oktassák! Végül is ennek is csak annyi köze van a valósághoz, mint a teremtés könyvének.
Kérdésem: Ahelyett, hogy néhány vallási közösség (de ez vonatkozik a katolikus egyházra is) elzárkózik jelenkori tényektől és ezeréves dogmákba kapaszkodik, miért nem dolgoznak inkább azon, hogy fedésbe hozzák Istent a természettudomány jelen állásával. Szerintem nem is kelene sokat gondolkodni rajta. Még egy természettudós sem tudta tagadni Isten létét és bebizonyítani sem tudta. De egyben biztosak lehetünk: a természettudományon keresztül egyenes út vezet Istenhez, hisz akár tetszik akár nem a kutatások révén bizony az Ő tervrajzába pillanthatunk be! Én a magam részéről úgy hiszem, hogy az egészet átlátni és megérteni nem fogjuk soha, nem kell attól félni, hogy fölfedezzük Istent! Ezzel csak anyit akarok mondani, hogy a tudományt használni kellene az egyháznak és nem elzárkózni előle, mert így csak hitelét veszti a gondolkodó emberek előtt.

Why have I been summoned?

''A hit és a tudományosság nem ellentétek, nem versenytársak...''

Vsz ezt elég sok befolyásos kutató nem így gondolja. (természettudományos területen legalábbis, biológiában, fizikában, csillagászatban)
Sőt, a mainstream kifejezetten a tudományos monizmus felfogását követi, akkor is, ha nem p.c. a bibliai vallásosság cikizése. (vidéki USA sokkal vallásosabb mint Európa, tekintettel kell rájuk lenni)
Azaz, ha egy kérdés értelmezhető a tudományosság kritériumai szerint, a tudomány fogalmi apparátusával, akkor létezik rá tudományos válasz is (legfeljebb nem tudjuk mi az). Ha nem értelmezhető a kérdés tudományosan, akkor egyátalán nincs értelme: tautologikus kérdésre csak tautológiákkal lehet felelni. A tudományos monizmus szerint a valóság egységes, rendszerbe foglalható, megismerhető. Tehát minden, a valóságra vonatkozó kérdést lehet vizsgálni a tudomány módszereivel.

Azt én is fenntartom, hogy nem lehet egyidejűleg hinni a Bibliában és a természettudományban. Nem lehet azt mondani, hogy X állítás ugyan benne van a bibliában de mivel a tudomány tételesen megcáfolta, hát abban _már_ nem hiszünk, de a többiben igen. Milyen alapon hisszük el Y állítást, ha ugyanabban a forrásban X-ről beláttuk, hogy nem lehet igaz?

Vallást és tudományt konzisztensen összebékíteni csak azzal az agnosztikus vallásfelfogással lehet, ahová pl. Wittgenstein is eljutott. Ebben a vallás illetékességi köre egyetlen ponttá zsugorodik a logikai térben: Isten nem nyilvánul meg a világban. A világ értelmének a világon kívül kell lennie. (De van értelme, amit csak misztikusan megtapasztalni lehet.) Ezért nem tehetünk semmilyen etikai kijelentést - az etikát csak mutatni lehet, és ''amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.''

(ui.: olyan bosszantó, hogy nem tudok a saját korábbi hozzászólásaimra rákeresni: régen, még 2005 előtt, volt egy másik vallás topik is. Hová tűnt? Vagy, ha csak én nem találom, mi volt a címe, ha a ''vallás'' kulcsszóra nem dobja fel a kereső?)

Asus TUF Gaming A17 / Ryzen7 6800H / 16GB / 512+1024 GB SSD / GeForce RTX 3050Ti "Vízen járni is könnyű, ha az ember tudja, hol vannak a cölöpök..."

Kérdésem: Ahelyett, hogy néhány vallási közösség (de ez vonatkozik a katolikus egyházra is) elzárkózik jelenkori tényektől és ezeréves dogmákba kapaszkodik, miért nem dolgoznak inkább azon, hogy fedésbe hozzák Istent a természettudomány jelen állásával.....Ezzel csak anyit akarok mondani, hogy a tudományt használni kellene az egyháznak és nem elzárkózni előle, mert így csak hitelét veszti a gondolkodó emberek előt
Én már kb 14 éve intenzíven részese vagyok a keresztény ''vallásnak'', ,érnök, tanár és informatikával foglalkozó ember vagyok, de eddig még nem tapasztaltam, hogy az ezeréves dogmáink szembehelyezkednének a tudománnyal. Hívő barátaim bölcsészek, mérnökök, biológusok, pedagógusok és náluk sem érzem ezt a feszítő ellentétet. Nem érzem, hogy az egyházunk elzárkózna a tudományos felfedezésektől, sőt sokkal inkább azt érzem, hogy élünk vele.
Nem vagyok öntudatos kreacionista, de azt azért nem állítsuk, hogy a tudomány tényei az evolóció mellett szólnak.... De ezzel nincs szándékomban vitát nyitni, csak megállapítom, hogy az evolúció bizonyítéka ma az, hogy maga az evolúció elmélete változik, fejlődik, átalakul...

www.refujvaros.hu

Vsz ezt elég sok befolyásos kutató nem így gondolja. (természettudományos területen legalábbis, biológiában, fizikában, csillagászatban) Számos más kutató meg úgy gondolja, hogy a hit és a tudomány nem versenytársak, sőt vallják, hogy a hitük segítségével jutottak el tudományos felfedezéseikhez. Én nem vagyok tudományos kutató, de volt szerencsém beszélni pár hívő tudóssal. Nem okozott gondot nekik a hitük a tudományos életben... Nem érdemes ellentétté formálni, ami nem az. Bár akkor már nem is olyan izgalmas a téma .
Azt én is fenntartom, hogy nem lehet egyidejűleg hinni a Bibliában és a természettudományban. Nem lehet azt mondani, hogy X állítás ugyan benne van a bibliában de mivel a tudomány tételesen megcáfolta, hát abban _már_ nem hiszünk, de a többiben igen. Milyen alapon hisszük el Y állítást, ha ugyanabban a forrásban X-ről beláttuk, hogy nem lehet igaz?
Én meg fenntartom, hogy lehet együtt a kettő. A keresztény hit nem csupán arról szól, hogy hiszek egy többezeréves kijelentésben, hanem arról is, hogy Isten velünk van a mindennapokban, kijelenti magát, vezet. Ez egy élő napi kapcsolat. Lehet azt mondani, hogy nem hiszel az édesanyám létezésében, mert nem tapasztaltad eddig a létét, de nekem ez nem tudományosan eldöntendő kérdés... Nekem napi valóság édesanyám létezése.
A tudományt és a vallást folyamatosan szeretnék egyesek összeugrasztani, mások pedig kibékíteni, közben pedig nincs ellentét a kettő között. Isten jelen van a világban, megtapasztalható, de legkézzelfoghatóbban Jézus Krisztusban vált szó szerint elérhetővé. Ez mutatja, hogy Isten nagyon is benne van a világunkban.

www.refujvaros.hu

Már megint a tudomány és a Biblia.... Nem fáradtál még bele abba, hogy feltétlenül összehozd a kettőt?

1Kor. 1.18
Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.

1Kor. 1.27
Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket:és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.

Többiek:
Első idézet nem kiközösítés akart lenni és nem a magasabbrendűség hangoztatása. De logikus, hogy akik nem fogadkák el az evangéliumot azok nem menekülhetnek meg.

[Szerkesztve]