Azért nem szabad elfelejteni, hogy minden emberi tökéletlensége ellenére Isten hiteles üzenetét közvetíti.

Idézetek a Katekizmusból:

"A Szentírás minden szavával Isten egyetlen szót mond: az Ő egyszülött Igéjét, akiben teljesen kimondja önmagát."

A Szentírás sugalmazásáról és igazságáról

A Szentírás szerzője Isten.

Isten sugalmazta a Szent Könyvek szerzőit. "A Szent Könyvek megírására Isten embereket választott ki, akiket erejük és képességeik birtokában úgy használt föl, hogy miközben bennük és általuk Ő maga cselekedett, mint valódi szerzők mindazt, de csak azt foglalják írásba, amit Ő akar." (Dei Verbum II. Vat. zsinat.)

A sugalmazott könyvek az igazságot tanítják. "Mindazt tehát, amit a sugalmazott szerzők, vagyis a szent írók állítanak, a Szentlélek állításának kell tartani, ezért hinnünk kell, hogy amit Isten a mi üdvösségünkre le akart iratni a szent iratokban, azt a Szentírás könyvei biztosan, hűségesen és tévedés nélkül tanítják."

A keresztény hit mégsem "könyvvallás". A kereszténység Isten "Igéjének" a vallása: egy olyan Igéé, amely nem írott és néma szó, hanem "megtestesült és élő Ige". Szükségünk van tehát arra, hogy Krisztus, az élő Isten örök Igéje a Szentlélek által megnyissa értelmünket, hogy megértsük az Írásokat, nehogy olyanok maradjanak, mint a holt betű.

A Szentlélek a Szentírás értelmezője

A Szentírásban Isten emberi módon szól az emberhez. A Szentírás helyes értelmezéséhez ezért figyelnünk kell arra, hogy az emberi szerzők valójában mit szándékoztak mondani, és hogy Isten mit akart az ő szavukon keresztül számunkra kinyilatkoztatni.

A szent szerzők szándékának megismeréséhez figyelembe kell vennünk koruk és kultúrájuk viszonyait, az adott korban általános irodalmi műfajokat és a korabeli általános gondolkodás-, beszéd- és elbeszélésformákat. "Az igazság ugyanis más és más módon nyer előadást és kifejezést a történeti, a prófétai, a költői és más műfajú szövegekben."

Mivel azonban a Szentírás sugalmazott, van még a helyes értelmezésnek egy további, az előbbinél nem kevésbé fontos alapelve, ami nélkül az Írás holt betű maradna: "a Szentírást ugyanazzal a Szentlélekkel kell olvasni és magyarázni, akinek sugalmazására készült".

A II. Vatikáni Zsinat három kritériumot jelöl meg a Szentírás -- az azt sugalmazó Szentlélek szerinti -- magyarázatához:

1. Gondosan kell ügyelni az egész Szentírás egységére és tartalmára. Bármennyire különbözők a Szentírás könyvei, a Szentírás egységet alkot Isten tervének egysége alapján, melynek középpontja Jézus Krisztus és az Ő húsvétja után megnyitott szíve.

Krisztus "szíve" a Szentírást jelenti, mely föltárja Krisztus szívét. Ez a szív a szenvedés előtt zárva volt, mert az Írás homályos volt, a szenvedés után azonban a megnyílt, mert értő lelkek olvassák, akik meg tudják itélni, hogyan kell értelmezni a próféciákat."

2. A Szentírást az "egész Egyház élő Hagyományát figyelembe véve" kell olvasni. Az egyházatyák egy mondása szerint "a Szentírás inkább az Egyház szívébe, mint pergamenra van írva". Az Egyház ugyanis hagyományában Isten Szavának élő emlékezetét hordozza, és a Szentlélek adja ennek lelki értelmezését ("...a lelki értelem szerint, melyet a Szentlélek ajándékoz az Egyháznak").

3. Figyelemmel kell lenni a "hit analógiájára". A hit analógiáján értjük a hitigazságok összefüggését egymás között és a kinyilatkoztatás egészében.

Régi hagyomány szerint a Szentírásnak kettős értelme van: szó szerinti és lelki. Ez utóbbi lehet allegorikus, morális és anagogikus. E négyfajta értelem mély összhangja biztosítja az Egyházban a Szentírás élő olvasásának egész gazdagságát.

Szó szerinti értelem (sensus litteralis)., A Szentírás szavainak jelentése, melyet a helyes magyarázat szabályait betartó egzegézis talál meg. A Szentírás "egész értelme egyen alapszik, tudniillik a szó szerinti értelmen".

Lelki értelem (sensus spiritualis). Az isteni terv egységének következtében nemcsak a Szentírás szövege, hanem az elmondott valóságok és események is jelek lehetnek.

1. Allegorikus értelem. Az eseményeket sokkal mélyebben megérthetjük, ha ismerjük azt a jelentést, amit Krisztusban bírnak. Így pl. a Vörös-tengeren történt átkelés Krisztus győzelmének, s így a keresztségnek jele. [91]

2. Erkölcsi értelem. A Szentírásban elbeszélt eseményeknek a helyes cselekvésre kell vezetniük. "A mi okulásunkra írták meg mindezeket" (1Kor 10,11).

3. Anagogikus értelem. Hasonlóképpen a dolgokat és eseményeket örökkévalóságba mutató jelentésükben is szemlélhetjük, amennyiben örök Hazánk felé vezetnek (a görögben: anagógé) minket. Így például a földi Egyház a mennyei Jeruzsálem jele.

Ha érdekel a teljes akkor ITT elolvashatod. Illetve még ajánlom a Dei Verbum zsinati konstitúciót, mely az előbbinél jóval részletesebb.

[ Szerkesztve ]

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor