Nem húztam rád sablont.
Neked szükséged van az Atyára, a felsőbb útmutatóra, aki gondoskodik rólad a nagy trauma után, ami a halál.
Kell neked a rend, az igazság, hogy mindennek van célja, és odaát várnak rád.
Miért gondolod, hogy emiatt én most beledugtalak téged a vallási fanatikus skatulyába?

Szavaid érdekesek:
''Mások, máshol úgy gondolják, hogy egész mást kellett volna már Istennek tenni. Pl kiirtani az ellenségeiket. Nagy szerencsének tartom, hogy nem az emberek elképzelései alapján cselekszik Isten, annál sokkal bölcsebb.

Hogy mit vár Isten az embertől? Elfogadást, felismerést, engedelmességet. Mit kapsz cserébe? Nem a földi békét. Annál sokkal többet.''

Akik úgy gondolkodnak, hogy a nagy betűs istenüknek az óhajuk szerint mészárossá kellett volna már lennie, tehetetlen éretlenek. Ilyet egyet sem ismerek. Van itt ilyen? Aki terülj terül asztalkának használná elképzelt atyját?

Isten, a kitalált atya, senkinek sem cselekszik semmilyen elképzelése szerint, mivel egy fantazmagória bajosan főzhet ebédet. Így hát az emberiség tovább cselekedhet a saját hülye feje után futva.

Hm, hm. Micsoda?! Hogy a pótatyának igényei vannak az emberrel szemben? Miért? Minek kellene egy nagy hatalmú izének önmagát fárasztania a hangyákkal? Hangyás lehet kicsinykét az úristen. És persze, odaát, ami sokkal dögletesebb, mint az ideát, kapunk tőle bónuszt, egy nagy kockacukrot, mert olyan jó gyerekek voltunk.

Tudom, most sértő vagyok, hogy mosolygok.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.