Hirdetés

2023. február 8., szerda

Lapcsaládunk:

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Valóban az emberiség hasznára vált a technológiai fejlődés?

    A hatodik ipari forradalom előszobájába betuszkolva, ami a kibertérben található, picit idegesen pislog bennem a luddita, hogy "elveszi az AI a munkámat". Részben művészettel foglalkozom, éveket öltem az életidőmből a kreativitásom fejlesztésére, és erre középkorúként a képembe robban, hogy fölöslegesen izzasztottam az agytekervényeimet és gyarapítottam az idegi szinapszisaim számát. A szellemi tulajdon kérdését roppant lazán kezelve, az internetre felpakolt mérhetetlen adathalmazra ráeresztett gépi paraziták hamisan csengő ígérettel csábítják a felhasználókat. Jobban mondva még nem a gép hálóz be, hanem a gépisten teremtői, akik olyan szellemet eresztenek rá a nagyobbrészt együgyű emberekre, hogy félelmetes.
    Visszatérek a földhöz és zöldség termesztéssel fogok foglalkozni. A technológiai fejlődés már nem a javamat szolgálja. És talán soha nem is szolgálta. Itt van a sok technikai eszköz, egy laptopon írok, és a kibertérbe vetem szavaimat, meddő semmibe.
    Majd jön egy forró nyári nap, az elektromos hálózat nem bírja és végre a valóság győz. De szép is lesz. XD

    Kiegészítés, ami hozzászólásban írtam meg, de ide is beillesztem:

    Folytatás...

    Algieba 3 hete 41

  • A szavak jelentése

    "A regény az európai kultúra jelentős szellemi alkotása. Érdekes összefüggés van a regény fejlődése és a társadalmak fejlődése között. A regény szereplői mindannyian Dr. Faust rokonai, és egyformán részei életünknek és álmainknak. Nincs új a nap alatt. Ami az ókori görög polgár tapasztalata volt, az a modern ember tapasztalata.
    Még húszéves sem voltam, amikor rájöttem, hogy a tudatom csalóka, hogy a bennem működő agyi tevékenység ügyes illúziója vagyok, és hogy nem vagyok más, mint egy információtömeg. Valójában a tudatra ébredésem akkor következett be, amikor az agyam számára elegendő információ állt rendelkezésre ahhoz, hogy személyként mutatkozzam be. Természetesen a génjeim által meghatározott fizikai adottságaim is befolyásolták a tudatosságom kialakulását, de engem inkább a külvilágból származó információk alakítottak. Nagyon gyorsan megtelt a fejem a kultúrába ágyazott ősi történetek modernkori változataival. Olyan hősöket vagy típusokat választottam, akikkel azonosulni tudtam. Ki vagyok én? Az a szerep vagyok, amelyik a legjobban szolgálja a túlélésemet. Az emberi faj túlélési stratégiája, amely magában foglalja a kataklizmát, figyelemre méltó. Erről később egy másik cikkben írok, most pedig vissza a kultúra, a regény szerepéhez az életünkben. Isten és a lélek is kulturális gének (mémek), amelyek évezredek óta öröklődnek. Vicces, de én tudom, hogy nincs lelkem, és garantáltan nem vagyok semmilyen égi éteri lény földi hasonmása.

    Folytatás...

    Algieba 1 hónapja 8

  • Babérliget, avagy egy újabb filmálom

    Álmomban ismét belecsöppentem egy másik életbe és csak néztem mint a moziban. A látott képek alapján megírtam egy jelenetet, amit ki lehetne bővíteni egy történetté. Írás közben elindítottam a témához illő zenei válogatást és az egyik számnál bólintottam, tökéletes. Fülig ér a mosolyom és csorognak a könnyeim. Semmit se fogyasztottam, színjózan vagyok, a csúcsra járatott idegrendszerem showműsorát élvezem. Ez aztán a kaland! Életem legnagyobb ajándéka, hogy képes vagyok átlényegülni.

    Babérliget

    "Első fejezet
    Túlélők

    Egyetlen lényhez nem érhetett hozzá a kataklizma átka, aki most a manó fészek előtt állt és látszólag önmagához beszélt.
    -Kihunyt az áldás tüze a fészkükben. Sírnak a kicsik. Szerencse, hogy naplemente előtt ideértem.
    Boglya rakás hajából előbújt a fehér kígyó és az alkarjára tekeredett. Megtámaszkodott és felnézett arcába.
    - Más tervre lesz szükségünk. Kezdesz kimerülni.

    Folytatás...

    Algieba 2 hónapja 3

  • Nagyvárosi lelkek

    Hajnalban két történetbe is belenézhettem. A második ihlette a rövidke szöveget. Az alvó elmém született mesélő. Ébren viszont a világ egyik leglustább, legmotiválatlanabb írója vagyok. :C
    A bejegyzés címe félálomban beugrott munkacíme a sztorinak, amit simán ki lehetne dolgozni és megírni, de nagyon, nagyon motiválatlan vagyok. Azért az első fejezetét megírtam, mert szórakoztatott.

    Hogy mi köze van a számnak a szövegrészlethez? Hamar kiderül, amint elolvastad.

    Szeptember tizedikén délelőtt tízkor az Ébredj fel! kávézó barna-zöld egyenruhájába öltözött fiatal nő lépett be az irodájába egy pohár eszpresszóval. Az ajtót becsukta maga után. Aztán felöltötte nyarat idéző mosolyát.
    - Nyolc cukorral, ahogy szereti. Ma reggel nem jött kávézni. Így én jöttem el.
    Visszanézett az asztalán heverő dokumentumokra.
    - Nagyon kedves, Olívia, de fölöslegesen lepett meg. Ittam kávét automatából. Visszatérnék a munkámhoz. Határidős projekt.
    - Tudom, Cassius, negyven éve dolgozik rajta.
    - Miről beszél? Tegnap délután érkezett az irodához a megbízás - kapta fel a fejét, és a nő szemébe nézett.
    Olívia folytatta.

    Folytatás...

    Algieba 3 hónapja 0

  • Újabb történetmesélős álom

    Évente 4-5 alkalommal meglepem önmagam részletgazdag, filmekre hasonlító, lenyűgöző álmokkal. Ezek mindig egy történetet próbálnak elmesélni pár másodpercben, mert az álmok a közhiedelemmel ellentétben gyors agyi kisülések. A legtöbbjükre nem is emlékszünk, a jéghegy csúcsa, ami végül a memóriánkban ragad ébredés után. A történetmesélősek abszolút elit álmok. Pazarak. Az alvó elmém kreatív tűzijáték rakétái. Gyermeki lelkesedéssel nézem a szélesvásznú csodát. Aztán felvázolom a lényeges pontokat és lépek tovább. Nem vagyok író, csak írásra képes ember. Nem érdekel mások szórakoztatása. Sőt, a tapasztalataim alapján sem én, sem a másik nem túl érdekes, hogy kapcsolódjunk. Palackpostákat hajigálok egy valótlan térbe, az internet adathalmazába, és ennyi elég nekem. Itt egy újabb üzenet az elmémtől. Én értem, hogy mit meséltem magamnak. A többi lényegtelen.

    Folytatás...

    Algieba 4 hónapja

  • A gombaszakellenőr "titkos" élete

    Vasárnap a délelőtt során összegyűlt vegyes termőtestek, vagyis ehetők és ehetetlenek válogatása egy dobozban. Ezeket hazahoztam, mert másnap videót készítettem.

    Az egyik legfontosabb mérgező és ehető hasonmás pár: karbolszagú csiperke és erdőszéli csiperke. Egymás mellé téve látszódnak a különbségek. A karbolszagú a fenol tartalma miatt mérgező.

    Reggel munkába menet találtam pár darab ízletes csiperkét. Jól látszik a fotón a dupla gallér, ami jó határozóbélyege a fajnak.

    Folytatás...

    Algieba 4 hónapja 20

  • A legjobb haláljelenet

    All that jazz végén látható. Zseniális.

    Algieba 5 hónapja 0

  • Négy phablet, avagy az okostelefon a házi kedvencem

    Kicsit zavarban vagyok, hogy mennyire normális a négy működő phablet a közelemben. Mindegyiküknek megvan a saját feladata.
    A Nokia 2.1 három éve van meg, butasága ellenére sok emlék kötődik hozzá és meglepő, de van egy-két jó tulajdonsága, amik miatt nem nyugdíjaztam: a sztereó hangszóró, fülessel is szép a hangja, masszív, és napfényben is látható a kijelzője. Fényereje csak picit gyengébb mint a Pixelé. A méretaránya kézre álló nekem és még pont nem akar kiborulni az ingzsebemből. Telefonként használom.
    A Motorola E7 Power hálás igavonó, csak hamar kiderült számomra, hogy tizenhat centinél hosszabb készülékháza miatt borulékony. Kecsesen hátrabukna kezemből, amikor gépelek rajta. És a fényereje kevés! Nem látom a kijelzőt napfényben. Most csak itthon videókat nézek rajta.

    Folytatás...

    Algieba 5 hónapja 0

  • Náthás vagyok 2022

    2021-ben augusztus 31-én voltam náthás. Évszakváltó göthösség ON.
    Vége a tomboló nyárnak, itt az ősz, és egyből október végi időjárás alakul ki. Addigra le is győzi az immunrendszerem a betolakodót. Akárcsak tavaly.
    Egyébként mi van a "hírhedt" Coviddal, ami mégis csak végzett 45ezer emberrel hazánkban. Egyre többen köhögnek mindenfelé. Oké, hogy cirka kétszáz légutakra specializálódott kórokozó van, de a Covid továbbra sem cukimuki "csak használlak egy kicsit önmagam terjesztésére" náthácska.

    Algieba 5 hónapja 4

  • Algieba, a dráma királynő

    A Logout blogom az online napló speciális változata. Ritka nyíltsággal írok a szarról, ami sokunk fejében hömpölyög. A lelki nyomorom alapját néhány mélyre ütő gyerekkori trauma adja, amik beleégtek az idegrendszerembe, akár a villámcsapás nyoma a testen. Vagy egy égési sérült is szörnyű, undorító, minek jött ide? Ez a blogom. És tudom, hogy van, akinek titkon pont ez ad erőt, hogy keressen segítséget, mert nem kell szégyellni a szart, amit nem is ő mért a saját fejébe!
    Nem haragszom senkire. Tárgyilagosan szemlélem a szart és a traumák egyre abszurdabbak. Lehetetlen, hogy ez így ott akkor a bántalmazómnak normális volt... Pedig az volt, én pedig megvert állatkaként nyüszítettem... Boldog gyermekkor, életünk alapja.
    Tehát le lehet szállni rólam, pontosabban, akinek nincs ilyen tapasztalata ne köszörülje rajtam a nyelvét, én se teszem ezt mással.

    Algieba 5 hónapja

  • Piaci fotók

    Folytatás...

    Algieba 6 hónapja 9

  • Nincs véletlenül önök közt valaki, aki tud országot vezetni?

    3perc 50másodperctől van a jelenet, amilyen az ország lesz szeptemberben.
    A többit tárgyaljuk ki a Politika topikban.

    Algieba 6 hónapja

  • Egy séta képei

    Google Pixel 2 XL és a telefonon Snapseed, az asztali gépen Gimp utómunka a képeken. Régen voltam "zöldben", így kihasználva a kellemesebb nyári időjárást sétáltam több mint tíz kilométert.

    Megjegyzés: Valaki szerint klisésen és inkompetensen írok és beszélek a klímaváltozásról. Nos, khm, próbálok gyöngéd és nőies lenni, ezért ##>@>&#{{[{[{ neki. Lásd kiégett gátoldal. Ilyen aszályt még nem éltem meg 44 évem alatt.

    Folytatás...

    Algieba 7 hónapja 4

  • Eltékozolt élet

    Én egy senki vagyok, egy művész, aki a pusztuló táj krónikása. Semmi esélyem a nagyobb erőkkel szemben. Felmértem önmagamat, körülnéztem és látom a saját egyéni tragédiámat. Megteszem, ami erőmből telik, de csepp a tengerben és valójában hatástalan. Talán ideje lenne változtatnom a nézőpontomon és szabadesés közben nem a földet bámulni, hanem az eget és a derűs kékséget csodálva megfeledkezni az elkerülhetetlen becsapódásról és halálról. Ami elveszett, nincs többé. Miért fájdítom a szívemet és ártok magamnak a nehéz érzésekkel? Kisember vagyok, és semmit sem jelent, hogy a művész szemével születtem. Hetykén vállalni, hogy az értelem is elveszik, és semmi sem marad csak a túlélésért küzdő emberállat zihálása és elkerülhetetlen kimúlása. Enjoy!

    Folytatás...

    Algieba 7 hónapja 37

  • Búcsú a téltől

    Három év képanyagát néztem át, hogy össze tudjak szedni pár képet a bejegyzéshez, vagyis mindenki nyugodjon meg, a tél egyre erőtlenebb évszak, és ahogy gyengül úgy erősödik a nyár. Pár nap és ismét élvezhetjük a 40 Celsius fokos napi maximumot. Nem véletlen, hogy a jelenlegi klímaváltozást nevezzük globális felmelegedésnek is. A növekvő hőmérsékletnek komoly következményei vannak. Helló, Mad Max! Érdekes megélni, ahogy a sokféle jövő forgatókönyv közül az egyik éppen megvalósul. Létrehoztunk egy disztópiát. Minden felívelő szakasz után jön a hullámvölgy.

    A Fehér-Körösön lévő duzzasztó látható a januári képen. Nem volt hótakaró a tájon. A fagyos éjszakán fagyott meg a víz. Döbbenetes, hogy milyen kevés havas képet találtam a mappáimban és milyen rövid ideig tartanak a hótakarós időszakok, hogy mennyire erős a téli napfény.

    Folytatás...

    Algieba 7 hónapja 0

  • Icike-picike alma, vagyis iPhone SE

    Fórumtárs ajándékaként ma megérkezett hozzám egy icike-picike alma. Megdöbbentően kicsi. Valami nagyobbra emlékeztem iPhone SE kapcsán. Maga a készülék tökéletes állapotban van. :R Asztroszürke színű. Döbbenetes élmény. NAGYON PICI! :Y Nincs nagy kezem, de még a tenyeremhez mérten is apró. Hűha. Újabb feladvány, hogyan fogjak biztonságosan egy ilyen édes almácskát. Lehet, hogy visszasírom a péklapátjaimat. ;] A fotón a bal oldali phablet a Nokia 2.1, amit 2019. januárjában vásároltam, miután 2018. őszén a négy évig használt Nokia Lumia 520 végleg megadta magát és leállt. WP vonalról ugrottam át Androidra. Kell a változatosság, és végre egy iOS rendszerű okostelefonnal gyarapodott a gyűjteményem.

    Megjegyzés: a fotót a Google Pixel 2 XL lőtte és a Snapseed app "cukrozta meg".

    Algieba 7 hónapja 51

  • Történelmi uszadék

    2017. július 16-án publikáltam a blogomban.

    Uszadék jelentése: valami, amit visz a víz. A képen nincs se folyó, se vízi hulladék, csak a szántók. Azonban a történelmi uszadék sorozatomban a folyó az idő, és az uszadék az ősök nyomai a szülőföldemen.
    Ma Atival a szüleimnél ebédeltünk Fényesen. Ebéd után kigurultunk Békéscsaba határába. Februárban még a fagy idején gondoltam rá, hogy meg kéne nézni a Kápolna-halmot. Akkor elmaradt a túra, de most ismét felötlött bennem. A fagy után az aszály dermesztette meg a földet. Esős időszakban legendásan rossz a határban közlekedni, mert magas agyagtartalmú kötött talajaink rettenetes sárrá változnak. Ennek emlékei a traktorkerék vájta mély barázdák a földúton, amiket Ati igyekezett kikerülni. A felkavart por követte az autót. Az erős napsütés gyorsan melegíteni kezdte az utasteret, de az ablakot letekerni rossz ötlet volt, mert a por egyből fojtogatni kezdett. Szerencsére nem kellett messzire mennünk. A Kápolna-halom kb. három kilométerre van a családi háztól.

    Folytatás...

    Algieba 7 hónapja 6

  • Napfelkelte idején a városban

    Nem érdekel a profi fotózás. Egyszerűen élvezem a pillanatok begyűjtését a valóságból. Keresem, amikor a valóság elemei harmonikus összeállásban vannak és van elég fény megörökíteni a szépség illúzióját. :))

    Folytatás...

    Algieba 7 hónapja 9

  • Vasárnapi fotók tükörreflexessel

    A margarétás kép szerkesztése során belém mart a keserűség, a hiábavaló élet keserve. Hiába törekedtem egyről a kettőre jutni, valahogy átadni az "üzenetet", úgy érzem, kudarcot vallottam.

    Folytatás...

    Algieba 8 hónapja 16

  • Piaci fotók

    Algieba 8 hónapja 6

  • Esztelenség, de akartam

    Google Pixel 2 XL 2017 őszén jelent meg a testvérmodelljével együtt. Idén lesz öt éves, de nekem friss élmény. Mindig is vágytam egy Google phabletre, de borsos áruk és ritkaságuk miatt pusztán távoli vágyálmok voltak. Ezért csillant fel a szemem, amikor a hirdetések közt találtam egy helyi példányt. Irracionális vakvágányra ugrott az elmém: kell, kell, kell. Okéééé. Talán kicsit felvidít, hiszen egyetlen technikai eszköz hat rám, az okostelefon. Oh. A vágyott reakció következett be. Fülig szaladó mosoly, szerelem első látásra. Kézbe venni a fém és üveg burkolatos, vékony, könnyűnek tűnő, de 175 grammos Pixelt, karácsonyi élmény. Nagyon kíváncsi vagyok a kamerájára. Ez volt az egyik ok, amiért lecsaptam rá. Kedden sétálunk egyet. :))

    Algieba 8 hónapja 8

  • LMBTQ+

    Zavar, hogy az emberjogi küzdelmeket felülírja a hatalmi elit az LMBTQ téma erőltetésével. Szerintem a szexuális irányultság magánügy, és vannak ennél fajsúlyosabb problémái az emberiségnek.

    Algieba 8 hónapja 9

  • Posztoló abszurditás, avagy a poszt-abszurd disztópia

    Előbb a képek, aztán utánuk a szöveges magyarázat.

    Folytatás...

    Algieba 8 hónapja 3

  • Az élet iszonyatos és nincs szeretet

    Hogy a fenébe tud fájni 31 év távlatából is a felismerés, ami tizenhárom évesen villant át rajtam, és megreccsent a gerincem, amikor előrerántott a kín és szájamra tapasztottam tenyerem, hogy senki se hallja meg a családból a fájdalmas nyögésem és a feltörő zokogásom, mert egyébként senkit se érdekelt a szenvedésem. Senkit. Ha egy évvel később nem szán meg egy kortársam és lesz a barátom, biztosan megölöm magam tinédzserként. Ja, tizennégy évesen ismertem meg a barátságot. A fiatalkori szerelem, de úgy egyébként a szerelem, teljesen kimaradt az életemből. Szeretethiányban nőttem fel, azzal a belém vert tudattal, hogy elcseszett lény vagyok. Őszintén meglepődtem, amikor egy haldokló ismeretlen a szemembe mondta 2007-ben, hogy nincs velem semmi baj. Ő már tisztán látott a végzetével küzdve. Hihetetlen, hogy életem során akadt pár személy, akik szalmaszálat nyújtottak, amibe megkapaszkodva időlegesen kikecmeregtem a létcsapdámból, amibe a gyerekkori traumám zárt, de el nem engedett.
    Vasárnap este van és bár nem akarok sírni, maguktól hullanak a könnyeim. A felnőtt énem lehet bármennyire racionális és nagy tudású, a kicsi énem mély bánata nem enyhül. Semmit sem tehetek. Ülök és nézem. Sosem sírja ki magát. Aztán arcot vált, és okos tekintete villan:

    Folytatás...

    Algieba 8 hónapja 142

Hirdetés

Támogatóink

Copyright © 2000-2023 PROHARDVER Informatikai Kft.