Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Tíz novemberi fotóm

  A kamera még mindig az öregecske Canon PowerShot A630. A kedvenc szakterületemre való tekintettel a gombák a főszereplői a novemberi képválogatásomnak is.
  A képek sorrendje: gyilkos galóca (halálosan mérgező), cirmoskalapú pereszke (nem ehető), olajszínű csigagomba (ehető), téli fülőke (kalapját fogyasztjuk), gyűrűs tuskógomba (20 perc főzés után kalapját fogyasztjuk), déli tőkegomba (kalapját fogyasztjuk, finom), kígyógomba múmia (kígyógombák közt nincs ehető faj), petrezselyemgomba (ehető), hangulatkép és 8 faj spóranyomata.

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 6 napja 8

• Jaj, nyomorult lelkem

  Eredetileg "a történetmesélés szerepe a lelki egyensúly megőrzésében" volt a téma, de ahogy írtam a bejegyzést, egyszeriben a személyes élettörténetem szarságainál találtam magam. Igen, hétéves korom óta fejemben élek le párhuzamos életutakat, miközben elviselem a valódit. A sok történet segít a feszültség feloldásában, hozzájárul a józan eszem megőrzéséhez, de a lelki nyomoromat nem oldja fel. De azért a mesék megóvtak az alkoholtól/drogtól, az elkallódástól, és egyéb veszélyektől. Ezen azért csodálkozom, mert amilyen elveszett voltam, simán halottnak kéne lennem. A történetmesélés megóvott és életben tartott. Pech, hogy a problémáim mélylélektani okát képtelen megszüntetni. Egyszerűen nem alakulhatott ki bennem az ősbizalom. Eleve az első sztori, amit kedélyesen mesélt nekem valamelyik szülőm, hogy hároméves koromig nem beszéltem, és már a dédi javaslatára orvoshoz akartak vinni, mert valami baja van a másodszülöttnek... hülye lehet. Aztán ott volt a másik "kedélyes" sztori, hogy a nagyapám, amikor meglátott koraszülöttként, lecigányozott, hogy ez a kis vakarék nem lehet a vére, vigyenek vissza a kórházba. A fene sem tudja eldönteni, hogy anyám szeretett-e, nagyon leterhelte, amikor már hárman voltunk. Minden erejével igyekezett minket életben tartani, hiszen kisgyerekként nulla veszélyérzettel ön- és közveszélyesek voltunk. Megértem, hogy lelki pátyolgatásra nem futotta erejéből.

  Folytatás...

  Algieba 6 napja 11

• Tíz októberi fotóm

  

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 4 hete 9

• Tíz szeptemberi fotóm

  

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 2 hónapja 4

• Őszi bakancslistám

  A lista pusztán csak kifigurázása a közösségi oldalt elárasztó negédes mémeknek. Valójában kedvelem az őszt, mert ilyenkor lehet a legjobbakat túrázni.

  - Reggel káromkodni, hogy milyen sötét van.
  - Forró csokit inni automatából nyilvános vécé mellett.
  - Szitkozódni, miután majdnem eltaknyoltam a csúszós faleveleken.
  - Elővenni és kimosni a dohos pulóvereket.
  - Belélegezni a csípős/mérgező füstöt, mert mindenki szeméttel fűt.
  - Tököt faragni, majd szétrúgni, mert ronda lett.
  - Rinyálni a közösségi oldalon, hogy eltelt a nyár.
  - A Covidtól parázva gyilkos szemet mereszteni bárkire, aki csak köhintett.

  Te mivel bővítenéd a listát?

  Algieba 2 hónapja 20

• Illa berek, nádak erek

  Kár, hogy az élet negyvenen túl már semmi újat nem tud mutatni, és csak azért élek, mert a testem meglepő módon még él. A francba! Túlélőgépként gondoskodnom kell a testemről, ami egy igazi követelődző barom. A tudatom pedig egy haszontalan információs szalmakazal. Elbaszott figuraként, ami kopott nőszemélynek látszódik, semmi illúzióm a kilátásaimat illetően. Persze lövésem sincs, hogy mihez kezdjek aluliskolázott, önképző, hisztis művészlélekként. Csináltam már sok mindent. Majd csak adódik valami. Csak lazán. Kötél mindig van nálam.

  Algieba 2 hónapja 53

• Hogyan veszítünk önmagunkkal szemben?

  Áprilisi írásom. Második közlés. Először a blogomba raktam ki. Blogtárs írása ihlette az itteni publikálását. Ez a téma sokszor eszembe jut. Sajnos nekem sem sikerült igazán hatékonyan visszafognom a fogyasztásomat. Jelenleg 1,8 Föld kellene az életmódom fenntartásához, vagyis bőven az egyik felélője vagyok a földi bioszférának. Ha pedig elfogy a természet, akkor tényleg csak a másik ember marad mint "erőforrás".

  

  A fajunk a 20. században átlépett a természet erőivel vívott harcból az önmaga ellen folytatott háborúba. Jelenleg is zajlik a háttérben a világháború, egyelőre puhának nevezhető módszerekkel. Számítottam rá, de így is elképesztő látni, hogy hogyan épül fel a populációnkon belül a "tápláléklánc". Ez nem teljesen pontos kifejezés és egész könyv kellene a gondolatom kifejtésére, de a lényeg röviden, hogy a földi erőforrások elfogyásával, mivel azokat feléltük, a másik ember lesz a "nyersanyag". Egyelőre az adatainkkal kereskednek, amik egyébként a mi tulajdonaink, de világcégek adják-veszik azokat. Miközben fogyasztók vagyunk, termelőkké lettünk. Önként hajtottuk fura rabigába a fejünket. Ez lenne a fejlődés következő foka? Érdekes.

  Folytatás...

  Algieba 3 hónapja 24

• Tíz augusztusi fotóm

  

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 3 hónapja 7

• Mindig akad egy-két gyöngyszem

  Hajnali dara, 13 rész, nézette magát. Előfordul, hogy egy gyengébb animének csak az első és utolsó részét játszom le és annyi elég is belőle. Ez viszont tíz pontos nálam. A 10. rész érzelmes 4 perce volt a csúcspont. A zenéi meglepően jók. Ritkán szoktam az anime megnézése után egyből a zenéire keresni és döngetni.
  Kb. két hetente vagy havonta tartok maraton anime estét, amikor reggelig pörgetem a részeket. Keresem az újdonságokat vagy a még nem látott gyöngyszemeket. Az Id: Invaded-re is így akadtam rá. Jó kérdés, hogy mi tesz vonzóvá számomra egy animét. Bár már a Mentalistánál is bejött a főszereplő tragédiája. Akkor puff, megvolt az első horog, ami behúzott. Aztán az ismétlés. Hogy mindig ugyanaz az áldozat. Ki lehet a lány? Egyébként a misztikus ellenség kiléte kb. a harmadik részben már nyilvánvaló, de ettől még jó szórakozás volt nekem. Jók a mellékszereplők is. Könnyed szórakozásnak tökéletes volt.

  Akkor még pár anime, amiket érdekesnek találtam.

  A Beastars nem gyerekeknek való!

  Folytatás...

  Algieba 4 hónapja 2

• Tíz júliusi fotóm

  

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 4 hónapja 6

• Üstökös

  

  Hajnali fél négykor a város határából a kis kompaktommal megörökítettem a NEOWISE üstököst. Évek óta vártam egy északi féltekéről szabad szemmel láthatóra. Az avatárom garbóján a Hale-Bopp üstökös a dísz, ami 1997 telének látványos égi vándora volt. Életem egyik felejthetetlen csillagászati élménye. A NEOWISE is bőven látható szabad szemmel. Sőt, amikor reggel rongyoltam kifele a kapun, az utca végén a kis szabad égrészleten pont ott szemezett velem. Leesett állal bámultam. Aztán spuriztam a város határába, hogy képem is legyen róla.

  Kiegészítem a bejegyzést még egy képpel, amit a városból lőttem július 14-én hajnalban.

  

  Algieba 5 hónapja 21

• Tíz júniusi fotóm

  Canon PowerShot A630 a fő kamerám. Ahol lehet kis tripodra ültetem a gépet képkészítéshez. 2 másodperces időzítést használok. Amatőr fotós vagyok. A képeim zömével természetismereti blogom cikkeit illusztrálom, de szívesen osztom meg azokat közösségi oldalamon és az egyik csoportomban, ahol én vagyok az adminisztrátor. A használt, öreg, nyugdíjazott gépet ajándékként kaptam. Nálam új életre kelt. Szellemi szabadúszóként sose lesz pénzem másikra. Totál megéri fotózni.

  

  Likacsosgomba

  

  Tarka koronafürt

  

  Piruló őzlábgomba

  

  Folytatás...

  Algieba 5 hónapja 21

• Tíz májusi fotóm

  

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 6 hónapja 3

• Esti mese a férges puliról

  A gazdátlan puli az akácfa árnyékában hevert eldobott fekete rongyként. Bögöly szállt rá, majd csípés helyett elrepült. Alig volt vér a kiszipolyozott testben. A bordák csontos sora és felpüffedt has alapján akár ha dög lett volna a szebb napokat sosem látott jószág. Azonban egyszer csak felvinnyogott, ősi kétségbeesés sarkalta, hogy segítséget kérjen. Jó szándékú állatvédő talált rá, idegen nyelven beszélt hozzá és adott neki enni-inni. A puli kiéhezve falta fel az ennivalót és ivott, amennyi csak belefért. Hálás volt. Egyet-kettőt sepert a farkával. Aztán visszadőlt a földre, remélve, hogy az étel végre felerősíti és ismét tud a rónán szaladni a gulya után. Nem tudta, ahogy az állatvédő sem vette észre, hogy a puli testében miféle dáridó zajlik.
  A bélférgek régóta megvoltak győződve róla, hogy ők a teremtő legtökéletesebb és legkiváltságosabb teremtményei, hiszen nagyszerű életük van, semmire sincs gondjuk. És ismét miféle manna hullott rájuk. Dőzsöltek abból, amit a puli kapott. A főféreg, négy méter a hossza, kegyúrként pöffeszkedve kijelölte a májat szentélynek, hogy ott hódoljanak a teremtőnek, aki így felvitte a dolgukat. Aztán a nemzeti vagyonkezelő katalógusát odaadta a férgeinek, hogy válogassanak kedvükre, ki melyik bélszakaszt szeretné magának. Urak voltak, na, az ég is így akarta. Aztán sanda gyanútól vezérelve a főféreg kijelentette, hogy az utálatos bolhák gyengítik a pulit. Ideje harcba vonulni ellenük.

  Folytatás...

  Algieba 6 hónapja 7

• Az egyik hazugság

  Az ember társas lény, a csoport tagok együttműködése emelte ki az állatvilágból. Ez nagyon szép és igaz is, de a valóság, hogy rohadtul egyedül vagyunk. Legalább is az én alapélményem, ha csak rágondolok több tucat emlékkép villan be, hogy egyedül vagyok. A közösségi oldalak hazugsága a sok ismerős. Senki se ismer igazán és én se ismerek senkit igazán. Vetített képek vagyunk egymás számára. Üres az ölelés is. Lehet, hogy bennem van a hiba. Fura voltam gyereknek is, de népes generáció tagjaként senkit se érdekelt, hogy a kölkök közt ott egy idióta is. Elfértem. És megtanultam elviselni az alapélményt, hogy egyedül vagyok. Nem valami szórakoztató újra és újra szembenézni mindennel tök egyedül, de elég jól bírom, ha még negyvenen túl is életben vagyok. A japán rajzfilmeket pont azért kedvelem, azért a kedves hazugságért, ahogy a szereplők kiállnak egymásért. Mese. A valóság kiábrándító. Mindegy. Senkit sem izgat, hogy mi van. A szenvedés is alapélmény. Az élet nem séta a gyönyörbe, hanem a gyötrelmek tárháza. Én még egészen olcsón megúsztam. Legalább ennek örülhetek. Vagy nem. Még a java hátra van.

  Algieba 6 hónapja 21

• Utálom a mai napot

  Sosem köszöntem meg anyámnak, hogy világra hozott. Most sem. Bár semmi értelme nem lenne az urnafalhoz beszélni. Hibás döntést hozott, amikor az anyaságban látta a kiutat a megoldatlan lelki gondjaiból. A második gyereknél, nálam, végleg eltört benne valami. Ugyan fogait összeszorítva végig kitartott vállalása mellett, és igazi nagy családot alapított apámmal közösen, de végig érződött benne a pusztító feszültség, ami hozzájárult korai halálához. Annyira felemelő a mai nap, ahogy visszaemlékszem anyám boldogtalan vergődésére... Szóval mit is köszönjek meg? Az ő boldogtalansága az enyém lett. Nyomorult élet nyomorult folytatása vagyok. Tényleg csodás a mai nap... Egy ilyen szép napon egyszer végrehajtom magamon a megkésett abortuszt és felkötöm magam.

  Algieba 7 hónapja

• Tíz áprilisi fotóm

  

  

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 8 hónapja 14

• Menthetetlen

  

  Ma fotóztam szülővárosomban az EU-s támogatási pénzből fejlesztett új parkunk közelében. Egy elhagyott, omladozó ház homlokzatára írt 2015-ös üzenet. 1000 év sem volt elég, hogy nyugativá lényegüljön át a szittya magyar nép, pedig annyira kevert genetikailag, igazi európai mix, de szellemileg... Menthetetlen.

  Algieba 8 hónapja 33

• A nemzeti jövő

  Algieba 8 hónapja 2

• Máshol van a baj

  Kb. 7,5 milliárd vagyis 7500 millió egyedből áll a globális populációnk. Ha tízezrével szedné az áldozatait naponta a vírus összesítve, akkor sem kéne fosnia a fajunknak ettől a kis rosszcsonttól. Persze fontos a megállításához az önkéntes szobafogság, hogy ne adogassuk egymásnak, de ez még smafu a pestis járványhoz vagy ahhoz az iszonyatos ember veszteséghez mérten, amit a 20. század háborúi során elszenvedett Európa. Pöpet elkényelmesedtünk és elhülyültünk. Szerintem nem ez az új koronavírus a fő baj. Valójában egészen máshol keresném a válság okait. Megyek gondolkozni.

  Algieba 9 hónapja 47

• Kora tavaszi fotóim

  

  

  

  

  

  

  

  

  Algieba 9 hónapja 2

• Technológiai plafon, avagy low end élet high end ígéret...

  Akik velem együtt a 70-es évek második felében születtek, fiatal felnőttként élték meg a mobiltechnológia felfutását Magyarországon. Sőt gyerekként láthatták az első mobilokat, a táska méretű hordozható Ericssont, Motorolát. Aztán utóbbi cég kiadta 2000 körül az apró, kagyló V50-est, ami igazi státuszszimbólum volt. Nekem is jó emlék a Motorola, mert az első FM rádiós mobilom a babapiskóta alakú V2288. Majd jött a Nokia aranykora, leesett állal bámultam rokonom kezében az elegáns, kecses, apró 6510-est. 2002-ben jött ki, akár a cég első színes kijelzős Symbian rendszerű okostelefonja a 7650. Ezek a mobilok nem tömegtermék voltak. Elég borsos volt az áruk. Én tökéletesen megvoltam akkoriban valamelyik Alcatel mobillal.

  Folytatás...

  Algieba 9 hónapja 1

• Másik valóság

  Bementem a helyi műszaki nagyáruházba megnézni az új Samsung szériát. Valószerűtlenül drága a Galaxy S20 Ultra 128GB, 485 ezer. A tavalyi csúcs társa S10+ 128GB 250 ezer. A méretét tekintve valóban tökéletes S10e 128GB 190 ezer. Ez utóbbi még tetszik is, de ennyi pénzt semmiképpen se adnék ki telefonért. 90 ezerért bőven nagy kínálat van olyan mobilból, ami oda-vissza minden elvárásomat teljesíti. Érthetetlen, hogy miért szálltak el az árak. Senkitől se irigylem a drága mobilját. Akinek pelyva a pénz vegye-vigye, használja boldogan. Csak emlékeztető, hogy annak idején egyik szívem csücske, 2015-ben az S6 230 ezer volt. Pár évvel később 3GB/32GB az Alcatel egyik olcsó mobilja, és újonnan pont annyiba kerül mint a mostani használt ára az egykori prémium Samsungnak. Mennyire észszerű a magyar bruttó átlagbér dupláját kiadni egy eszközért, ami nevetségesen rövid idő alatt jelentős értékvesztést szenved el?
  Ezek a mobilok nem abban a valóságban vannak, ahol én élek.

  Algieba 9 hónapja 24

• Szülinapomra...

  

  Nem vettem meg a Samsung Galaxy S6 Active okostelefont, csak ígéretet tettem, hogy pár nap múlva visszatérek az árával, ami kb. lehetetlen vágyálom, mert se munka, se pénz. Pedig imádom a ritkaságokat, és majdnem szereztem ismerőstől S6-ot, de megtartotta tartalék telefonnak.

  Algieba 10 hónapja 6

• Göncölszekér-Nagy Medve

  

  Hétéves voltam, amikor apámtól megkérdeztem, hogy melyik a Göncölszekér? Az első csillagalakzat lett, amit megismertem az éjszakai égbolton. Aztán észrevettem a Nagy Medvét is. Haloványabb csillagok rajzolják az égre a teljes figurát, amit sikerült a Lumia 925-tel lefotózni.
  1992 júniusában Orfű felett táboroztam vándortábor kapcsán. Az egyik tanárnő megkérdezte tőlem, hogy látom-e a kettős csillagot a Göncölszekérben? Akkor jöttem rá, hogy romlott a látásom, mert nem tudtam észrevenni az Alcor-Mizar optikai kettős csillagot. A tanárnő hozzátette, hogy a távoli múltban ezzel tesztelték a római légióba jelentkezők látását. Azért 10x50-es binokulárral számtalanszor gyönyörködtem a két csillagban. Sajnos a csillagkép mélyég-objektumai, a galaxisok megfigyeléséhez komolyabb távcső kell és fényszennyezés mentes égbolt.

  Algieba 10 hónapja 0

• Nahát

  

  Időnként bemegyek a helyi áruházba megnézni az okostelefonokat, hogy ne csak fotón lássam a friss modelleket. Legnagyobb meglepetésemre a felújított pulton ott van a Huawei Mate 30 Pro is.

  

  Aztán két LG mobil segítségével ismerősömnek megmutathattam az oled és ips kijelzők közti különbséget.

  Algieba 10 hónapja 2

• Nyári csillagképek téli hajnalon

  

  Kora reggel kimentem az udvarra a felhőzet elvonulása után ránézni az égre. Jól tettem, hogy nézelődtem, mert pont elcsíptem az egyik műhold felfénylését, majd örömmel nyugtáztam, hogy teljes egészében látom a Nagy Nyári Háromszöget. A fenti csillag a Vega a Lant csillagképből, a bal oldali lenti a Deneb a Hattyúból és a jobb oldali lenti az Altair a Sasból.

  

  Átmentem az udvar másik szegletébe, hogy a keleti irány után a délire lássak rá. Ismervén a csillagképek kelését és nyugvását tudtam, hogy a Skorpiót is látnom kell. Sajnos az akácfák ágai közt bujkált legfényesebb csillaga az Antares, de sikerült az egyik képen pont elcsípnem. Ráadásnak egy icipicit a kamera rögzítette a színét is, hogy nem fehér, hanem vöröses.

  Ugyan nagyon messze vagyok attól, hogy amatőr csillagásznak nevezzem magamat, de mindig is érdekelt az égbolt és szívesen gyönyörködöm benne.

  Algieba 10 hónapja 1

• Téli csillagképek

  

  Este nyolc előtt kimentem az udvarra és a veranda egyik oszlopának nyomva a bal könyököm készítettem pár képet a téli égbolt csillagképeiről a Lumia 925-sel. Sajnos semmilyen ügyeskedéssel sem fér rá egy képre a Téli Hatszög mind a hat csillaga. A Capella hiányzik.

  

  A második képen az Orionra fókuszáltam, mert mostanában többször szerepel a hírekben a bal vállát jelző csillaga, a haldokló, vörös szuperóriás Betelgeuse.
  Egyik kép 2 másodperces zársebességgel, a másik 4 másodpercessel készült.

  Algieba 10 hónapja 4

• A csecsemő kilónkénti ára

  Alapvető tény, hogy amiből sok van, annak csökken az értéke, és emberből, belőlünk nagyon sok van. Mivel mindent a pénz mozgat, piacgazdaság van, legkésőbb az embercsemete a munkaerőpiacra kilépésekor szembesül a kilónkénti árával. Ezt roppant egyszerű kiszámolni, az éves jövedelmet el kell osztani a testsúllyal. Azonban egy csecsemőnél más szempontok alapján lehet meghatározni a kilónkénti árat, a szülők jövedelme és vagyoni helyzete alapján számolandó ki. Mivel U alakú a magyar társadalom születési görbéje, vagyis a felső-középosztály és a nyomorgó alsó sokasodik, így nem nehéz megsaccolni, hogy előbbiek csecsemőinek igen magas a kilónkénti ára, míg a másik csoport utódainak rendkívül alacsony, néha a nullához közelít.

  Algieba 11 hónapja 19

• Hidegpárna alatt

  

  

  

  

  

  

  

  

  Algieba 11 hónapja 3