Hirdetés

2021. július 23., péntek

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • 1000 méter felett

    A szálaskalapú nyálkásgomba a lucfenyő és jegenyefenyővel társuló gombafaj, így a magashegységi lucfenyvesekben érzi igazán jól magát, ott találja meg a fapartnereit és a létfeltételeit.

    2013-2019 között több természetismereti túrát vezettem az Erdélyi-szigethegység erdőiben önszorgalomból. Ezekért pénzt nem kaptam, aki akart "egy kávéra meghívott". A túrák célja a természet értékének a bemutatása volt, hogy feltámadjon a többiekben is a megóvásának a vágya.

    A bejegyzésben szereplő képeket 2016 kora őszén fotóztam a Bihar-hegységben. Amikor erre a patak fotóra került sor az újraszerkesztés során, majdnem kiégett a szépérzékem a túlterheléstől. Most is borzongok. Gyönyörű. Ilyen a természet. Ezt pusztítjuk el.

    Folytatás...

    Algieba 1 hete 0

  • Ami jó, az jó örökre

    2015. június 1.

    "Senki sem mutatott nekem példát, egyedül fedeztem fel az élőlényeket. A dédnagyanyám házának udvarán tipegő kicsiként belebotlottam békákba, futóbogarakba, csigákba, és hamar észrevettem, hogy az illatos lángvirágok előtt nappal pillangók, alkonyatkor szenderek röpködtek. Senkivel sem tudtam szót érteni, így teljes figyelmemmel a természet felé fordultam. A művészet a hiányból fakad. Hatalmas táj várt engemet, és feledni önmagamat beléptem a fák közé.
    A nyár első forró lehelete előtt átrohantam Erdélybe elcsípni a nyári vargánya termőhullámának végét. Az első termőtestet nem szedtem le, csak lefotóztam. Meg kell adni a tiszteletet a gombának. Ott állni a tökéletes és célszerű forma előtt a lágy napsütésben, a madarak énekét hallgatva, az édes erdei levegőt lélegezve; minden bánatomat messzire űzte. Boldogan hagytam a helyén az "élő szobrot". Mentem tovább, hogy mindent leszaggassanak rólam az ágak. Belefeledkezni a megfigyelésbe a legjobb búfelejtő. Önfeledten mászkáltam le-fel a domboldalon. Órákig képes vagyok bolyongani.

    Folytatás...

    Algieba 2 hete 3

  • Szép volt

    2013 és 2019 között számos természetismereti túrát vezettem önszorgalomból az Erdélyi-szigethegység területén. Az idei forró és száraz nyáron jó időtöltés felidézni az emlékeket. A bejegyzés fotóit az első digitális kamerámmal lőttem, ami egy nagyon egyszerű kompakt volt, HP MZ67. Azonban kiismerve a gépet számos jó fotót adott nekem, amiket a mai napig szívesen mutogatok: lásd, milyen szép volt!

    A rőt tejelőgombáról lőtt élőhelyi kép kinyomtatva díszíti az "irodámat". Ránézek, és ismét ott vagyok 1000 méter feletti lucfenyvesben. Körötte még több fotóm, mert a hátteret adják az online előadásaimon. Mostanában élőben nem szervezek oktatást, kizárólag online oktatok. Ingyenesek az előadásaim. Nem csináltam portékát magamból és a tudásomból. Utálom, ahogy árcímkét akasztunk magunkra is, és elhisszük az összeg kifizetése után, hogy ennyi az egész. Hát nem. A tudás fontosabb.

    Folytatás...

    Algieba 2 hete 2

  • Temetőben voltam

    Negyedévente meglátogatom szeretteim sírját. A temető látványa elgondolkoztat és segít letisztázni a céljaimat. Egyszerre megnyugtató és zavaró, hogy az élet véges. Egyrészt jó tudni, hogy egyszer letehetem a terhemet, másrészt ott a kérdés, hogy ennek mi a tök értelme volt?! Természetjáróként tisztában vagyok az élet alapvető céljával, ami a puszta fennmaradás. Nincs benne értelem. Egyszerűen létezik és a változó környezeti feltételekhez alkalmazkodva létezik tovább. Csak az ember kezdett el fantáziálni az értelméről és a halálról, talált ki ezerféle istent és folytatást. Pedig az egyed halála a totális megsemmisülés. Nincs tovább. Alapvetően hibás a feltételezés, hogy bármiféle égi miazma letárolja zavaros tudattartalmunkat. Minek? Eleve az állatoknak is van tudata. Tinédzserként vettem észre, hogy a tengerimalacom álmodik, vagyis van egyszerű elméje, aminek szüksége van a pihenésre, regenerációra. Lenyűgözött és egyszeriben megkérdőjelezte az ember különlegességét. A tudat nem egyenlő a lélekkel, aminek létezésében kételkedem. Nincs lélek, se isten. Abszolút gyakorlatiasan állok hozzá a saját haldoklásomhoz is, ami életem utolsó nagy tapasztalata lesz. Aztán megszűnök létezni. Ennyi volt.

    Folytatás...

    Algieba 4 hete 20

  • Depi ellen

    Az esti, hajnalig ömlő könnytengerbe kis vidám szigetet emelt a véletlenül talált klip, ami tökéletesen megjelenítette az egyik gondolatomat, hogy F.Y. posztkomcsi káderek.

    Ez annyira abszurd, hogy nevetek.

    Régebbi kedvencem. Még mindig jónak találom.

    Zseniális! Imádni való. Nyolcvanévesen is vigyorogni fogok rajta, ha élek addig.

    Amikor először láttam és hallottam, potyogtak a könnyeim a röhögéstől. Frenetikus hatással volt rám. Egy nagy klasszikus elképesztően profi kiparodizálása.

    Algieba 1 hónapja 21

  • Magyarnak lenni szívás

    Mennyi hazug illúzióval traktáltak engem gyermekként, amikről idővel kiderült, hogy egy kicsi-frusztrált nép önigazoló, nagyot mondó meséi. Magyarnak lenni egy pitiáner átverés. Skanzenbe zárt egzotikumok vagyunk a germán, szláv, latin népek közt. A nyelvünk haszontalan, és egyre inkább látom, hogy hiba volt a nyelvújítás. A németet kellett volna hivatalos nyelvvé tenni. Akkor alapból nem létezne az a vágyunk, hogy majd utolérjük Ausztriát, mert egy lenne a két ország. Szart se értünk el a külön utas bohóckodással. Nyomorultak vagyunk. Hányni tudnék a felindultságtól. Átvertek.

    Néhány példa, amikor leszakadt az állam.
    Tinédzser koromban kedvenc íróm Szerb Antal volt, elalvás előtt szívesen olvastam A világirodalom történetét. Aztán megtudtam, hogy hogyan halt meg...
    A női felmenőim boldogtalansága. Hogy soha senki sem beszélt meg semmit, hanem ordibált és duzzogott. Problémamegoldásból helyes mintát egyet sem láttam.
    Iskolai bántalmazás. Mivel későn érő típus voltam és fogalmam sem volt a helyes érdekérvényesítésről, tortúra évekig.
    Lelki-testi állapotok. Tömény szomorúság. Nem csoda, hogy csak piával tudjuk elviselni a létet. (Én nem iszom.)
    A himnusz. Miért kell folyton nyomasztani az embert?!?
    Egymás elárulása 10 forint előnyért. 42 éves koromig mindig találtam mentséget mások aljas tetteire. Aztán leesett, hogy gecik.

    Folytatás...

    Algieba 1 hónapja 224

  • Tíz májusi fotóm 2021-ben

    Hat a Canon PowerShot A630 képei, az elsőt és a nyolcadikat a Nikon D7500 18-55 kit objektívével lőttem, míg a kilencedik és tizedik a Galaxy Note 4 kamerájának a tesztfotói.

    Folytatás...

    Algieba 1 hónapja 1

  • Két hete ismét munkában

    Két hete, hogy kiszabadítottam a retro telefonok vitrinjéből az egyik helyi GSM boltban. Az elsődleges mobilom lett, mert hibátlan, tökéletesen működik. Persze az akkuideje lehetne jobb, de júniusban kap egy powerbankot. Ha munkanap közben megéhezik, enni adjak neki. Órákon át nyomkodom, piszmogok rajta a tollal, még szép, hogy gyorsan lemerül. Most is itt van kéz közelben. Azon töprengek, hogy nem taszítom le trónjáról a Note 9-cel, hanem társának egy kisebb méretű S szériás modellt kap. Valami abszurd mód vonz a klasszikus formája és a tudása bőségesen elegendő nekem. Minő csodás álom két Samsung zászlóshajót egyidőben birtokolni és használni. De a Galaxy Note 4 marad a főnök.

    Algieba 2 hónapja 8

  • Algieba és az öreg zászlóshajó

    Hat napja van nálam és beköltözött az ingzsebembe, a helyre, ahol munkanapokon az elsődleges phablet tartózkodik. Nem terveztem teljes szolgálatba állítani, aztán mégis beleraktam a fő számomat. Túlságosan tetszik. Más érzés felvenni mint a Mi 9 Litét, ami szintén gyönyörű, de a Note 4 mégis csak Note. Van saját karaktere. És nekem mindig is bejöttek a tollas okostelefonok. Örök kedves emlékek a SE P800 és P990. De azokkal ellentétben már jóval korszerűbb, nagy kijelzős készülék. Jó ránézni és kézbe venni. Annyira jól néz ki, hogy kizárólag ultravékony, átlátszó szilikon tokot tennék rá, ha kapható lenne. Egy üvegfóliát kapott, ami a finoman ívelt kijelzőjén kissé furán áll, de legalább ad némi védelmet. Egyébként nem volt nagyon karcos. A fémkeretén, ami masszív érzést ad a készüléknek, csak szolid kopásnyomok vannak. A vékony, de jól illeszkedő műanyaghátlap a bőrhatású felületének köszönhetően tapad a tenyérhez. Nem csúszik. Nem kell attól tartanom, hogy szappanként kipattan az ujjaim közül, ami a Mi 9 Liténél reális veszély. Bár azon rajta van a gyári szilikontokja, ami védi, de ugyanakkor teljesen elfedi gyönyörű üvegburkolatát. Valamit valamiért. Szerencsére a Note 4 stabilan fekszik a tenyeremen, szinte büszkén mutogatja magát.

    Folytatás...

    Algieba 2 hónapja 5

  • "Írástudó óriás"

    Abszolút érzelmi döntést hoztam, amikor megvettem a Samsung Galaxy Note 4-est ma kora délután.
    2014-ben jelent meg, abban az évben vásároltam meg, így májusban, a Nokia Lumia 520-ast, ami négy éven át szolgált. Életem eddigi legjobb telefonja volt, hiába számított fapados okostelefonnak. Sajnos 2018 októberében végleg tönkrement. Most pedig itt van negyven centire a bal kezemtől az íróasztalomon 2014 egyik zászlóshajója, egy komoly üzleti phablet. Olyan szeretettel simogatja a tekintetem, ahogy az egy kütyü bolondnál teljesen normális. Fülig ér a mosolyom. (Bármeddig is bírja, akár már holnap kileheli lelkét, nem érdekel. Persze ez ne történjen meg, maradjon működőképes.) Megszerzésének pillanata örökre beleégett a memóriámba. Imádom. Szegény Mi 9 Litét arrább "dobtam", a tévé előtt hever a töltőjén lógva. A helyén fekszik a Note 4 és bitang jó ránézni. Pedig a Xiaomi bevált, remek munkás telefon, megbízhatóan működik, de mégsem tudta tartósan megragadni a kütyübolond szívemet. Ilyen a szerelem, totál kaotikus és mindig az igazira vár. A Note 4 közel van az eszményihez.

    Folytatás...

    Algieba 3 hónapja 24

  • Szabadvers a mai napra

    Nehéz feladvány volt és belebuktam.
    Nem tudtam zöld ágra vergődni anyámmal.
    Semmi idilli nem volt a kapcsolatunkban.
    Szomorúan nézem a sok virágot.

    Algieba 3 hónapja 4

  • Társadalmi felelősségvállalás, az vajon mi?

    A járványhelyzet engem is negatívan érint, csökkent a bevételem, szűkösen élek, plusz stressz van rajtam. Azonban a brit Covid variáns még jön-megy a társadalomban és sokkal genyább mint a tavaly fertőző alap vírus. Mire észleli magán az ember az életveszélyes oxigénhiányt és mentőt hív, addigra a tüdeje tönkrement és kicsi az esélye a túlélésre. Ezért halnak meg a korosztályomból is, a negyvenesek közül többen a Covidba. Ugyan tényleg sokan kaptak már oltást (én nem), de sokaknál még nem alakult ki az immunválasz. Valamint szerintem erősen túl van becsülve a Covidon rejtve átesettek száma. Nagyon korai a lazítás. És az emberek totálisan megőrültek. Olyan jövés-menés volt szombat este még az én csendes kisvárosomban is, hogy nem hittem a szememnek.
    Öt éves korom óta gondolok a halálra, olvastam könyvet, amit szakorvos írt a halál módjairól, például infarktus, rák, baleset stb. Így jól tudom, hogy a nagypofájúak, akik még nem szaladtak bele a Covid súlyosabb lezajlásába erősen túlbecsülik saját tökösségüket és lekicsinylik a vírust. Ami valóban kicsi, de veszettül hatékony. Engem nem nyomaszt az újabb veszélyforrás, de nem vagyok ostoba, hogy alábecsüljem a megfulladás kínját, amivel a kétoldali tüdőgyulladás jár.

    Folytatás...

    Algieba 3 hónapja 60

  • Írom a végrendeletemet

    Tök nyomi kis életem volt. Nem halmoztam fel javakat, szóval egy oldal elég lesz felsorolni ingóságaimat és szellemi javaimat. Három ember közt osztom szét ezeket. Szerintem negyvenen túl időszerű gondolni a halálra. Megöregedni szar. Bárki bármit is mondjon. A halál félelem pedig teljesen zsigeri, valójában lényegtelen a dolgok kifutását jól ismerve. Amit akartam láttam, átéltem. Nem lep meg, ha hamarosan vége életem történetének.

    Algieba 3 hónapja 122

  • Mielőtt meghalok lesz egy Samsung zászlóshajóm

    200 dpi

    Havi használt gsm bolti látogatásomat ma megejtettem. Két kézzel szorongattam a kütyümániám torkát, hogy engedje el a pénztárcát és ne vegyen még egy phabletet. A Mi 9 Lite jó választás volt, nincs szükségem újabbra. Persze a kütyümániám nyüszített, bokán harapott és síró smájlivá változva adta vissza a kikért Edge pluszt. :DDD Jaj-jaj. Ugyan sikerült győznöm, de csak csatát nyertem. Még idén biztosan lesz a kezemben Samsung zászlóshajó. :))

    Egyébként melyiket ajánlanátok? Ki melyiket használta? Mik a tapasztalatok?

    Ui.: A zászlóshajó birtoklása nem létszükséglet számomra. Egzotikus gyümölcs, ami nélkül lehet élni. A sóvárgás a csúcstechnika iránt szimpla hóbort nálam. Bár tény, hogy egyetlen egy technikai eszköz érdekel igazán, az "okostelefon".
    A havi fotóválogatásomnál ott van, hogy mivel fotóztam. Van kompaktom és tükörreflexesem is. :)

    Algieba 4 hónapja 48

  • Algieba, kettőscsillag az Oroszlánban

    200 dpi

    Az Oroszlán a tavaszi égbolt ura, könnyen felismerhető csillagkép, amiben az egyik legszebb kettőscsillag található, a Gamma Leonis, Algieba. A képen sikerült megörökíteni a Rák Jászol nevű csillaghalmazát, a Hydra főcsillagát, az Alphardot, a Bereniké haját.
    Ha derült égen megtaláltad az Oroszlánt, akkor tőle balra lefelé látni fogsz egy kékesfehér csillagot, ami a Spica és a Szűz főcsillaga. Ha innen felfelé tekintesz balra és fényes, narancs csillagot pillantasz meg, az az Arcturus, az Ökörhajcsárból. Ez a három csillagkép a tavaszt jelzi. Mindig szívesen gyönyörködöm bennük.

    Algieba 4 hónapja 2

  • Csillagfotók mobillal

    Felkaptam a Mi 9 Litét, a tripodot és kimentem az udvarra pár tesztfotót lőni. Két éve, március 28-án a Lumia 925-öst vittem az ég alá, hogy megtudjam lehetséges-e mobillal csillagokat fotózni. A maximális ISO és záridő láthatóvá tette az éjszakai égboltot. A sokkal újabb phablet még jobb fotókkal lepett meg. Itt is ugyanannyi volt mindkét érték, vagyis 3200 és 4 másodperc. Sokkal szebbek a képek. Bár az állvány is sokat segített. Elégedett vagyok.

    200 dpi

    200 dpi

    Folytatás...

    Algieba 4 hónapja 7

  • Phabletekről

    A képen látható trióból mindhárom működik, a jobb oldali HTC Wildfire S 2011-es és a bátyám egyik régi mobilja volt, a bal oldali Huawei Y3 II 2016-ból ismerőstől landolt nálam mint nyugdíjazott készüléke. A középső a Nokia 2.1, ami hasznos igáslovam volt, amíg a 10-es frissítéssel a gyártó szinte lenullázta a használhatóságát.
    Kicsit fura, hogy kütyümániám ellenére a 2010-es trendforduló elrobogott mellettem és évekkel később váltottam Androidra. Ez azért is lehet, mert nem városhoz, irodához vagy tech szektorhoz kötött munkám/életvitelem van, és bár vonzanak a kütyük, de nem fontosak számomra. Legyen megbízható, tegye a dolgát, ne legyen kényes és kész.

    Folytatás...

    Algieba 4 hónapja 9

  • Tíz márciusi fotóm 2021-ben

    Az első fekete-fehér képet a Xiaomi Mi9 Litével, hármat Nikon D7500 vázzal és 70-300 kit objektívvel, hatot Canon PowerShot A630 kompakttal készítettem a hónap során.

    Folytatás...

    Algieba 4 hónapja 1

  • A mobilok aranykora 2000-2010

    Feltúrtam a fiókot, szekrényt és összeszedtem pár nyugdíjazott mobilt, amik az ágyon szétszórva hevernek. Van itt Motorola V3i almazöld színben, Nokia 6131, Samsung X160, amik kagyló kialakításúak, és a finn gyártó dizájn szériájából Nokia 7210, és egy mai napig működő Nokia C2-01, valamint néhány egyszerű Alcatel és a képen látható trió a múltból: Alcatel A1018s, Nokia 7650 és Siemens MT50.

    Folytatás...

    Algieba 4 hónapja 14

  • Mobilokról

    2005-ben vettem meg az első színes kijelzős mobilomat, ami mp3 csengőhangot is meg tudott szólaltatni, a Sony Ericsson K508-ast. Erre már lehetett telepíteni apró java alkalmazásokat. Töltöttem rá magyar-angol szótárt, planetáriumot, és böngészőt, ami az Opera volt. Aztán még abban az évben megszereztem az első telefon+pda hibridemet használtan, a Sony Ericsson P800-ast. A buszon utazva internetezni a színes kijelzőjét böködve a tollával nagyon cool élmény volt. Utána volt még három E szériás Nokiám: E61, E60, E65 és még egy P szériásom, a 990-es. Aztán évekig nem volt okostelefonom. Hiába indult hódító útjára a modern okostelefon, az első tapicskolós mobilomat 2014-ben vettem meg, amit 2018-ig használtam. A Nokia 520 nagyon jól eltalált alap okoska volt. Tökéletes méret, megbízható működés. Csak a rendszer lett kihúzva alóla. Használhatatlan lett. Szomorúan nyugdíjaztam. Mivel nincsenek extrém igényeim, a Nokia 2.1-est választottam utódjának. Akciósan harmincezer forintért nem vártam csodát. A komótos tempója sosem zavart. Egyszerűsége ellenére két évig szolgált. A gyártó tolta el, hogy erőltette a főverzió frissítést, és a gyenge hardverre ráküldte a 10-est is, amitől szinte használhatatlan lett. Képes újraindulni a legkisebb terhelésre is. Kénytelen voltam nyugdíjazni.

    Folytatás...

    Algieba 4 hónapja 9

  • Egyről a hatra

    Ma nyugdíjaztam a 2018. decemberében vásárolt Nokia 2.1 telefonomat. Sokáig jól szolgált, de 10-esre frissült Go rendszerével megkergült, a legkisebb terhelésre is újraindulással reagált. Nagyon visszafogottan tudtam csak használni. Kellett helyette egy másik korszerűbb okostelefon. Átgondoltam, hogy mik a lehetőségeim és végül a használt piacon néztem körül. Véletlenül akadt meg a szemem a Xiaomi Mi 9 Lite helyi hirdetésén. Látom, hogy jó ideje népszerű a márka, tavaly a Redmi Note 8T már felkeltette a figyelmemet, de ettől a gyártótól még nem volt mobilom. Egyébként a Xiaomi olyan sok modellt adott ki, hogy rég elvesztettem a fonalat a készülékeivel kapcsolatban. A Mi 9 Lite is totál homály volt számomra. Ezért elolvastam a tesztjét, megnéztem Mobeel tesztvideóját és rájöttem, hogy bőven jó nekem. A "kell" érzése egyből felugrott bennem. Egyik napról a másikra leszerveztem az adás-vételét az előző tulajával, aki hirdette. Most itt van a kezemben és fülig ér a mosolyom.

    Folytatás...

    Algieba 4 hónapja 5

  • Tíz februári fotóm 2021-ben

    Öt kép Canon PowerShot A630 kompakttal készült, a másik öt viszont Nikon D7500-assal. Továbbra sem érdekel a fotózás magasabb szintű elsajátítása, mert kizárólag saját örömömre fotózok. Pusztán extra, ha másnak is tetszenek a képeim. Szeretek fotózni, de utálom, amikor bonyolódik valami. Ha már nyűg az adott tevékenység, akkor nincs benne élvezet számomra. A spontán cselekvés motivál, az elkapott pillanat és eszem ágában sincs vacakolni a beállításokkal. Nem az a típus vagyok.

    Folytatás...

    Algieba 5 hónapja 3

  • Tíz januári fotóm 2021

    Egy éve is osztottam meg januári képeket, amiket a zúzmarás héten lőttem. Most többféle témáról készítettem fotót enyhébb és zordabb körülmények között. Azért voltak napok, amikor nappal is fagyban jártam a terepet vagy a várost. Az utolsó, cinegés képet nem a Canon PowerShot A630-assal lőttem, hanem az új tükörreflexes vázzal és egyik kit obival.

    Folytatás...

    Algieba 6 hónapja 6

  • Tíz decemberi fotóm

    A kamera most is a Canon PowerShot A630 2006-os kompakt. Az utolsó hónapban kevesebbet fotóztam, az időjárás nem kedvezett a terepjárásnak és külterületen nagy a sár. A gombák: süngomba (védett), júdásfülgomba, téli fülőke, kései laskagomba, osztrák csészegomba, fenyő-pereszke, bimbós pöfeteg múmia. A növény a szöszös ökörfarkkóró tőlevélrózsája.

    Folytatás...

    Algieba 7 hónapja 4

  • Awesome

    Vincent Reffet idén novemberben elhunyt, pont jetpack edzés közben, de a szomorú tény ellenére az öt éves videó igazán bámulatos. Élvezet nézni. Persze eszem ágában sem lenne jetpackkel repülni, de még ejtőernyőzni sem. Nekem untig elég volt két nagyobb utasszállítóval interkontinentális utazásra menni tavaly decemberben. Boeing 777 és Airbus A380 volt a két "madár", amivel repülhettem. Bűnös élvezet volt, mert jól tudom, hogy mennyire környezetszennyező a légi közlekedés, viszont még mindig bámulatos. Engem teljesen lenyűgöz, és csodálkoztam, hogy utastársaim zöme, amint felszállt a gép, bealudt. Én meg majd szétestem az izgatottságtól, hogy mennyire fenséges, ahogy a tolóerő fellöki az égre a több száz tonnát, és milyen kecsesen fordul az óriás. Imádtam a fel- és leszállásokat. De sokszor bámultam a kamera képét, ami az alant lévő világot mutatta. Odakint -51 Celsius fok volt az utazási magasságon, ami tízezer méter volt. Amikor az utazás előtt pár nappal a kastélyparkból mutattam a barátomnak a Budapest-Dubaj járat gépét, ami éppen átrepült felettünk, más volt a nézőpontom. Totál megérte megjárnom a déli féltekét és kivételesen nagy ívben teszek a környezeti károkra, amiket az önzésemmel okoztam. A repülés nagyszerű élmény.

    Algieba 7 hónapja 1

  • Társas magány

    Tinédzser voltam, amikor az iskolából hazaesve, ebéd után az edényeket mosogatva leesett, hogy huszonnégy órája a sablonos udvariassági formulákon kívül mást nem mondtam és senkivel sem beszélgettem. Úgy megijedtem, hogy innentől kezdve akaratlanul beszélni kezdtem önmagamhoz, vagyis néha hangosan mondom ki a gondolataimat. Magamhoz szólok, hiszen megtapasztaltam, hogy senkit sem érdekelek. Irigylem a pszichopatákat. Csodálatos lehet empátia nélkül, tökéletesen önző dögként létezni, és nem sírni holmi hazug emberi kapcsolatok után. Ma sem szóltam senkihez sem, pedig itt van a barátom, de nyolc év után fél szavakból is megértjük egymást és ő jól elvan a videók nézegetésével. Én pedig megcsináltam a házi munkát, foglalkozhatok valamelyik kreatív projektemmel, amik egyébként nem jelentenek kikapcsolódást, szinte kötelező elfoglaltságok, hogy tudassam létezésemet. Palackposták. Értelmetlen az egész. De legalább átlátom a becsavarodásom történetét. Nincs itt semmi meglepetés. Ennyire nyomorult az ember.

    Algieba 7 hónapja 45

  • Csak úgy

    Szabadvers

    Oh, te feudalizmusban ragadt kis ország.
    Jó neked a valóságshow.
    Jó neked a használt ruha.
    Jó neked az áruhitel.
    Jó neked a nemzeti kormány.
    Egyik szemem sír, ami temet.
    A másik szememben az élet izzik és keres.

    Algieba 7 hónapja 18

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.