Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Anyám szarja vagyok

  Anyámat képtelenség édesanya szóval illetni, mert a mentális betegsége miatt inkább a csípős jelző illik rá. Kedvenc mondata volt anyja után, hogy "én szartalak".
  Nagyanyám és nagyapám kapcsolata se veled-se nélküled pokol volt. Ráadásnak nagyanyám három lányt szült, és egyetlen egy fiút sem. Társadalmunkban a fiúnak nagyobb értéke van. Azonban anyámat az elsőszülöttsége folytán a nagyapám szerette és körülhalmozta ajándékokkal. Ellenben második és harmadik lányát semmibe se vette, az idősebbet szajhának tartotta, mert még tiniként várandós lett, az első szerelem ajándéka egy idősebb férfival, a kisebbik kapcsán megvádolta nagyanyámat, hogy nem tőle van. "Csodálatos" lehetett a házasságuk. Viszont keményen dolgozó földművesek voltak, tisztességgel helytálltak az életben, csak éppen közben teljesen tönkrementek. Nagyapámat előbb agyvérzés, aztán a rák kínozta meg. Gégemikrofonnal beszélt. Szerintem nagyanyám megbolondult. Anyám állította, hogy kisgyerekként megpróbálta elveszejteni, például direkt felrakta a kút kávájára, hogy esetleg beleessen.
  Mindhárom lány nagyon korán elhagyta a szülői házat. Anyám még 18. születésnapja előtt várandós lett a bátyámmal. Ekkor a kispolgári és a paraszti famíliák összeültek, és a gyermekeik házassága mellett döntöttek. Apám 24 éves volt, amikor elvette a nagykorúságát betöltött anyámat.

  Folytatás...

  Algieba 2 napja 19

• Fenséges és katartikus

  Télen a meséimet gondozom. Tizenöt év után, amiből tizenegyet ismeretterjesztéssel töltöttem, teret adok a bennem élő írónak is. Jó érzés visszahozni húszas éveim lelkesültségét, amikor megrészegített az alkotás. Jó látni a sosem volt életeket, amint ugyanolyan elevenséggel jönnek-mennek a fejemben mint a 2000 éves elején. Karnevál van az elmémben november óta. Buli. Kreatív örömtánc. Meddig bírom? Ameddig csak tudom táplálom az alkotás tüzét, mert segít kilépni a valóságból. Hőlégballonban utazom, és alattam sosem volt tájak, világok, felettem olyan égbolt, amit csak én látok, és tetszik a látvány. És ott vannak ők, a sosem volt életek. Csodálatos megélni az érzéseiket és nemcsak látni őket, hanem ott lenni velük jóban-rosszban. Potyognak a könnyeim, és nevetek. Imádom, hogy kreatív agyam van és képes a megjelenítésre és átélésre.

  A zene illusztráció. Akad egy-két "epic music" dal, ami tökéletesen illik az éppen írt sztorihoz. A linkelt dal fejbe kólintott és odarepített a két főszereplőhöz. Kell egy marék zsepi. Ömlenek a könnyeim és mosolygok.

  Algieba 6 napja 0

• A történetmesélésről

  Írni könnyű, jól írni nehéz

  Az élet igazságtalan, kegyetlen és nehéz. Tele van konfliktusokkal, amik legtöbbször sosem rendeződnek. Ezért ősi igényünk történetmeséléssel uralni a valóságot, feldolgozni a traumákat, megélni a sikert. A jó történetek erőt adnak, tanítanak szórakoztatva minket.
  Ezer évek óta mesélünk egymásnak. Általános iskolában biztosan hallottál a három irodalmi műnemről, a líráról, drámáról és epikáról. Az Iliász biztosan ismerős neked. Íróként az epikával foglalkozom. Regényeket írok. Hogyan kezdődött? Ahogy mindenkinél. A kedvenc mesémet folytattam tovább, a Békakirályfit. Aztán később egy sci-fi regényt feldolgozó képregény utolsó egész oldalas rajza gyújtotta be az írói műhelyemben a kohót, a főhős a karjában tartotta a hősnőt. Fellobbant a teremtés tüze, az alkotás vágya, és megjelent az első művészi énem, az író.
  Fontos, hogy az író előbb olvasó! Hétévesen tanultam meg olvasni, és harminc éves koromig heti egy könyvet olvastam el, vagyis huszonhárom év alatt cirka 1000 kötetet. Az olvasás meglepően hasznos. Egyik pozitív hozadéka, hogy képessé tett a folyamatos és gördülékeny beszédre, amihez alap, hogy tudok összeszedetten gondolkozni! Ez is az olvasásnak köszönhető. Jó tanácsom, kérlek, fogadd meg, olvass!
  Lektűrt, klasszikusokat és ismeretterjesztő irodalmat vegyesen.

  Folytatás...

  Algieba 1 hete 12

• Elcseszett személyiség

  Negyvenen túl rég oda-vissza kielemeztem a múltamat, és semmi más nem maradt utána mint mély bánat, de olyan mély, hogy elég csak picikét visszatekintenem a "boldog gyermekkoromra" és feltör a zokogás. Az életem a traumáimnak "köszönhetően" 25 éves korom után indult be igazán. Teljesen kimaradtak a barátságok, kamasz szerelmek, és még sok minden más. Vonszoltam magam. Mostanra sok munka árán elértem egy szintre, kreatív-alkotó életet élek. Lásd fotóválogatásaim. Ahonnan indultam, ahhoz mérten kicsattanó boldogság a jelenem. Azonban a lelki bokaficamom egy életen át elkísér. Igen, elcseszett személyiség vagyok, de nem magamnak köszönhetem a kék-zöld foltjaimat.
  Ismét félreértesz, a teljes képet látom és a bántalmazóm kapcsán is mély bánat van bennem. Bárcsak másként történtek volna a dolgok! Ez a kívánságom, ami nem teljesülhet. És máris potyognak a könnyeim.
  Leírok egy esetet, ami teljesen átlagos családi életkép kies hazánkban a jelenben is.
  Jó lenne, ha mentális betegek nem alapítanának családot, vagy családalapítás előtt szakember segítségét kérnék! Én okultam anyám hibájából és nem szabadítottam rá az utódomra az örökölt mintát, vagyis nincsenek gyerekeim. Nem mentem férjhez. És ezzel tettem a lehető legjobbat. Az elcseszett személyiségem nem készített önmagából másolatot és nem veri el a port rajta a saját elbaszottságáért és így tovább.
  Tehát a régi emlék.

  Folytatás...

  Algieba 2 hete 11

• Egy életem van

  

  2019. december 5-én láthattam életemben először az óceánt. Képzeletemben sokszor álltam a partján. Filmekben is láttam számtalanszor. Azonban élőben szembesülni a nagy vízzel, a határtalanság illúziójával, hallani a hullámok hangját, érezni az illatát, a szelet az arcomon, megrendítő élmény volt. Életemben először döbbentem rá az élet valódi kiterjedésére. Magyarország egy reménytelenségbe temetkezett zárvány. Hamisság hona. Kiszabadulva a rabságból és meglátva a valóságot, megkönnyebbülés és nyújtózkodó életigenlés tört fel belőlem. Potyogtak a könnyeim, mert gyönyörű az óceán és fenséges az élet. Sose fogok betelni a nagy víz látványával.
  Decemberben kiborultam az ünnepek előtt. Telítődtem a közéletnek csúfolt mocsokkal. Két jelzőt morzsoltak ajkaim: pitiáner és szarrágó, és komolyan bármit kész voltam felborítani jogos haragomban. Ocsmány módon átvert a saját hazám. Hazám?! Ez a hely?! Szégyen! Sehol egy igaz jellem, és mintha sose hallottunk volna a felvilágosodásról. Negyvenkét évesen esett le, hogy a hiba nem bennem van, hanem tényleg rohadt a néplélek és magyar magyarnak toportyánférge, mert én aztán farkasnak nem nevezném honfitársaimat. Sakálok maximum, vagy reálisan nézve, inkább görények, akik egymást marják beleőrülve a saját hülyeségeikbe.

  Folytatás...

  Algieba 3 hete 32

• Tíz kedvenc fotóm 2021-ben

  

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 3 hete 4

• Különös halál

  A hétköznapi valóságommal párhuzamosan futnak a képzelt világok eseményei és a karakterek jönnek-mennek bennem és nincs annál durvább, amikor mosogatás közben lezajlik egy jelenet valamelyikük történetéből. Voltam olyan bolond, hogy beleordítottam a tudatalattim sötétségébe, hogy gyertek elő sosem volt életek, a tietek vagyok! Nagyon szórakoztató az elszabadult tobzódás csak idegileg duplán kimerítő, amikor nemcsak én vagyok a fejemben. Oldalra nézve szinte látom a fantasy világom egyik karakterét, aki türelmesen várja, hogy folytassam a jelenetét, a másik irányba nézve is várakozik valaki és a hátam mögött érzem a többieket. Jaj. A sosem volt életek teljesítik óhajom és felemésztenek, hogy ne fájjon többé a valóság. Különös halál. A legszebbek egyike. Nem kell szomorú jelenetet írnom, hogy ömöljenek a könnyeim. Szinte érzem, ahogy kezek érnek kezemhez és ujjaimat vezetik. Oh, igen. Vigyázz mit kívánsz! Itt vannak mind. Sosem volt életek. Hívtam őket és eljöttek, hogy teljesítsék kívánságomat. Emésszetek fel! Végkimerülésig, idegösszeomlásig fogom hajszolni magam. Tűzijáték van a fejemben. Meddig bírom csúcsra járatva tartani az agyam? Mikor adom fel? November 5 óta tart a sosem volt életek karneválja. Jobban ismernek a családtagjaimnál. Az igaz barátaim. És általuk olyan élményeket szereztem, amiknek valóságbeli megfelelője semmivel sem volt több! Ugyanolyan volt. Átölelem magam és érzem, hogy köröttem vannak. Melyikükké lényegüljek át?

  Folytatás...

  Algieba 4 hete 4

• Szórakozás, kaland, bajtársiasság, szerelem

  Kínzó, amikor az ember negyvenen túl a szürkeségben fuldokolva felkiált, hogy nem, nem lehet ennyi az élet! Nekem nincsenek túlvilági illúzióim, sőt, mindegyik elképzelést roppant szürkének és unalmasnak találom mindenhez mérten, amit eddigi életem során álmaimban láttam. Külön nyomasztó, hogy az élet, aminek színesnek kéne lennie, mennyire tré. Hatalmas ellentét feszül a belső és külső valóságom közt. Odabent tarka világok sokasága; körülnézve Goya sötét korszakának arcai és az égő szemét füstje... A téllel még semmi bajom sem lenne, minden évszaknak megvan a szerepe a vegetációs ciklusban, és értékelem a nyugalmát, de ami körülvesz, tébolyba taszít. Nem és nem! Tizenkét órája gyötröm magam és nem találom a kiutat a földi pokolból. A kis filmjelenet pont húsz éves, pont húsz éve januárban láttam egy őrült álmot, amiben minden benne volt, ami a bejegyzés címében olvasható. Nem érdekelnek a társadalmi elvárások, amik eleve hamisak és pusztán gonosz láncok az emberen. A megsemmisülésem előtt ki akarom tombolni magam. Egyébként nagyon visszafogott duhaj vagyok. Inkább csak cukin kuncognék egy sarokban a partit figyelve koktélos pohárból kortyolgatva valami fenemód finom alkoholos italkülönlegességet. Aztán feloldódva az élményekben mindenkivel váltanék néhány udvarias mondatot, majd a legjobb barátokkal hosszas csevejbe kezdenék. És mulatnánk hajnalig.

  Folytatás...

  Algieba 1 hónapja 5

• Miről ír Algieba, többek közt

  Megjelent elbeszélésem prológusa. Egyik kedvenc karakterem a főszereplője. Nagyon sok kedvenc karakterem van. Azonban Galeo tipikus figura nálam. Oh, imádom a kételkedő pozitív hősöket, akik sokszor keverednek életveszélyes helyzetekbe.

  "Garabonciásként járom a királyság tizenhét tartományát. Nincs olyan hegység, mocsár, sivatag, amin ne kelnék át vándorlásom során, egy cél által hajszolva. A tudás utáni vágy űz az úton, amin csak a magamfajták járnak nyitott szemmel. Garabonciás vagyok önként vállalt gyötrelmes küldetéssel.
  A nevem, amit használok, Galeo Kelidon. A rendtársaim, a többi garabonciás Azarun Mercuriusként ismer. Jobb szeretem, ahogyan apám elnevezett, Galeo Kelidon vagyis kökénytövis. A név jelentése, amit a rend mestere adott nekem, Merkúr átka.
  Amikor garabonciássá lettem, nem törődtem másik nevem jelentésével, annak örvendeztem, hogy átmentem a végső próbán és nem buktam el! A bukás rosszabb a halálnál, mivel nem az életed ér véget, hanem a létezésed. Akik elbuktak névadás helyett lakoma várt. Mindenki rettegte az évfolyamomból a lakomát, magam sem voltam kivétel.

  Folytatás...

  Algieba 1 hónapja 0

• Miért nincsenek csodák?

  "Mitől félek, attól, hogy nem tudok befejezni valami fontosat, mert megakadályoznak benne."

  2002-ben írt félkész fantasy-űroperett regényem főszereplőjének legnagyobb félelme. Pozitív karakter, az egyik kedvencem.

  Amikor rájössz, hogy a sosem volt életeknek, amikről írsz, jobb élete van a próbatételeik ellenére, kicsit összeomolsz. Na, nem is kicsit, hanem a könnyeidben ázol egész délután és este... Aztán erre rátesz egy-két lapáttal, hogy semmi értelme az írásnak, az egyik csúcsteljesítményünknek, mert pusztán hobbi. Hahaha. Álmaimat soha el nem érhetem. Egyáltalán vannak álmaim?! Ja, nincsenek. A sosem volt életek élnek helyettem és valósítják meg az álmaikat.
  Egyetlen örömöm van, hogy tudom, a haldoklás utolsó percében az agy mindent beleadva kisül és a legintenzívebb álomélmény bontakozik ki. Remélem, a sosem volt életek mind megjelennek és társaságukban nyel el a feledés. Micsoda kavalkád! Ők voltak a családom, a barátaim, a szeretőim, a gyermekeim, az életeim. Együtt tűnünk el, talán százan is leszünk a végső pillanataimban. Jobban ömlenek a könnyeim mint anyám halálakor. Az emberi élet semmit sem tud adni nekem, ami felérne a kalandokhoz, amiket a sosem volt életek társaságában éltem át. És remélem, akinek mondatát leírtam ő is ott lesz.

  Folytatás...

  Algieba 1 hónapja 6

• Enjoy

  November ötödike óta tartó boldogság hullám még mindig visz magával. Egyetlen szó a jelszavam, ami a bejegyzés címe. Lerúgtam magamról a képzelt elvárásokat. Felszabadító érzés. Oh, meglepően kellemes és tartós. Táncikálva járok a munkába. Sőt bármikor táncikálok a kedvenc dalaimra és ha nagyon feszít a boldogság, ordítok. Hahaha. Mókás. Micsoda meglepetések érik az embert önmaga részéről is.
  Aztán négyszemközt önmagammal, vállamra rakom a kezem és szembe nézek a sötétséggel.

  Algieba 1 hónapja 2

• "Good trip"

  Volt egy nagyon fura "good trip" menetem erre a dalocskára. Nem szívtam semmit, maximum a fövő húsleves illatát. A fantasy regényem karakterei vonultak fel sitcom/anime intróban, miközben a történetük picit sem mókás, azonban kegyetlenül jó. Elszálltam... 20 percen át táncoltam többször újraindítva a dalocskát, előbb a konyhában, aztán kimelegedve az udvaron az Orion csillagképnek. Mert a csillagoknak van némi szerepe a történetben. Nem romantikus. Egészen más érzelmi húrokon játszom, de gyönyörű. Közben uh, hát, amikor a főszereplő rosszul használja a mágiát és szarrá ég... az ott nem éppen a legszebb... XD IMÁDOM!

  Algieba 1 hónapja 1

• "We got a virus." :D

  Erősen sztereotip, töményen rasszista, de maximálisan zseniális, humoros kisütése a vírus során támadó belső, lelki feszültségeknek. Többször megnézve is fájdalmasan vicces. Ha tudsz kicsit angolul, érteni fogod a poénokat.

  "In space, nobody can hear you cough."

  Algieba 1 hónapja 6

• Tíz novemberi fotóm 2021-ben

  Keveset fotóztam az év 11. hónapjában és a 12.-ben még kevesebbet fogok, ha egyáltalán megyek fotózni, mert november 5 óta semmi más nem érdekel mint a menekülés a valóságból, vagyis a saját képzeletemben bolyongok és sosem volt életek társaságában kalandozok. Az élet szar, a kedvem pocsék, semmi más örömöm nincs mint a kalandozás a fejemben. Elegem van. A fotózás sem érdekel. Undorodom a valóságtól. Csak a pofára esés, a kínlódás, fölösleges erőfeszítések. Jelentősen kellemesebb írni és oda se figyelni a világra. Eleget láttam.
  Canon PowerShot A630 és az utolsó kettő Nikon D7500+70-300mm kit obi.

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 2 hónapja 10

• 10.1 colos örömöm

  Egyik családtagomnál porosodott egy öreg tablet, aminek a kijelző méretére utal a cím. 2014-es 1GB/8GB 5-ös Androidon ragadt vénség, aminek másik legelőnyösebb tulajdonsága a nagy akkuja, 6000mAh. A kijelző felbontása 1280X800. Van benne FM rádió és sim foglalat is. (Beleraktam a tartalék 30-a számomat és megcsörgettem a barátomat. Mókás óriás telefon a tablet.) Hiába ósdi, kapott tokot és kijelzővédő fóliát, mert levett a lábamról. 1998 óta vezetek naplót, vagy inkább jegyzetelek. Mindig van nálam jegyzetfüzet és több golyóstoll. Nem, nem vagyok grafomán, egyszerűen szeretem összeírni az ötleteimet, könyvekből vagy újságokból találó részleteket lejegyzetelni, megtervezni kiadványaimat stb. Évek óta az A/4-es sima spirálok helyett A/5-ösök vannak nálam. Az előző füzeteket őrzöm egy nagy kartondobozban. Gyakran előfordul, hogy valami okos könyvrészlet vagy ötlet miatt előveszem a régebbi jegyzeteimet. Meglepően hasznos papíron vezetni a gondolataimat. Sokat segített gördülékennyé tenni a gondolkozásomat. Élőben is összefüggően, folyamatosan tudok beszélni. Bármikor előadói szerepbe lépek, aztán vissza. Amilyen kis mimóza voltam kicsi gyereknek, teljesen másmilyen vagyok felnőttként. Sokan el se hiszik, amikor bizonygatom, hogy milyen félénk kislány voltam. A jegyzetelés sok mindenben segített. Ezért teljesen bele vagyok bolondulva az írásba. Nem, továbbra sem vagyok grafomán.

  Folytatás...

  Algieba 2 hónapja 7

• Boldog november

  Október végén teljesen magam alatt voltam. A bányászbéka segge alatt kúsztam át. Akkoriban esett le, hogy elszálltak a megélhetés költségei és piciny jövedelmem egyre kevesebbet ér, vagyis nagy bajban vagyok. Emlékszem, remegtem a mosogatónál és koncentrálnom kellett, hogy semmit se ejtsek el. Aztán a stressz robbanás áttört bennem néhány gátat és elszabadult az őrült életszenvedély. Egy szomorúnak tetsző novemberi hajnalon a telefonból a fülembe szólt a vidám dalocska, és szinte táncikálva mentem az üres, sötét, lámpafényes, párás utcán a munkahelyemre. Mert csak. Úgy döntöttem, hogy a halálos diagnózisig, például áttétes vastagbélrák, totál elszálltan töltöm a napjaimat. Könnyen lehet, hogy 2021 novembere volt életem egyik utolsó legboldogabb hónapja. Sáliláb.
  A Legó kaland második részéből a záródal szintén abszolút kedvenc lett.

  Folytatás...

  Algieba 2 hónapja 3

• Algieba

  

  Remek, hogy a vírus miatt erősen javasolt a maszk viselése, így nyugodtan megmutathatom, hogy ki van az avatár mögött. A héten előadásom volt, és lőttem előtte egy önarcképet. Mulatságos, hogy apró kedveteléseim eredményeként szakértője lettem a kedvenc témáimnak, és szenvedélyesen tudok beszélni róluk. Magam is meglepődök önmagamon, és visszahőkölök, hogy túl sok lennék?
  Évekkel korábban ráeszméltem, hogy egy napon eljön a pillanat, amikor szembenézek a halállal, ami a megsemmisülésem lesz. Ami voltam, nem lesz többé és semmi sem megy tovább belőlem. Kész vége. Természetbúvárként pontosan tudom, hogy gerinces állat vagyok, egy evolúciós zsákutcába futott, állítólag értelmes faj egyik egyede. Nincs lelkem és értelmetlen hinni, hogy zavaros tudattartalmam lementésre kerül egy égi merevlemezre. Szétfoszlok. Lényegtelen minden. Éppen ezért támadt fel bennem a szenvedély és nem érdekel többé, hogy mi illik. Betartom az alapvető játékszabályokat, senkinek rosszat nem kívánok, míg a vakvilágba ordítom minden örömöm és boldogtalanságom. Aztán örökre elnémulok és pontosan tudom, hogy mit jelent az örökké és a semmi. Féloldalas mosolyomban lemondás és dac. Kihúzom magam és ordítok. Imádom erős hangomat. Szeretem a tűz lobogását hallgatni. Micsoda szenvedély! Mennyit kerestem, míg rátaláltam.

  Folytatás...

  Algieba 2 hónapja 50

• Titkos életeim

  Évente párszor előfordul, hogy a szokásos, az agy töredezettségmentesítését végző álmok közé beékelődik egy-egy összetettebb, szöveget, zenét, akciót tartalmazó álom, amiket élménygazdagságuk miatt filmálmokként emlegetek a jegyzeteimben. Egy példa 2010 előttről. Amit leírok, pont így volt az álmomban, igen, a szöveg is!
  "A történet ott kezdődött, ahol a többi mese véget ér, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
  A kiskutya, miután átélt oly sok viszontagságot, otthonra lelt az ifjú hercegnőnél. Azonban egy napon kirakták őt, a kertbe száműzték. Nem érezhette többé a hercegnő illatát, amit elnyomott a krizantémok nehéz szaga, melyeket nagy csokrokba kötve vittek be majd hoztak ki egy faládára pakolva a kastélyból."
  Ezután a kiskutya elment a temetőbe a hercegnő sírjához és éjfélkor meghallotta a hercegnő gyönge hangját. Megmentheti, ha bátor és kíván tőle hármat. Sajnos a feltámadását hiába kérné, lelkét elrabolta a gonosz, akitől meg kell mentenie. A kiskutya első kívánsága, hogy legyen a hercegnő lovagja. Teljesül. Ekkor megjelenik a lótücsök falevélre írt kottáival és segítségének ajánlkozik, hiszen egyetlen lovag sem lehet meg hátas és tudós könyv nélkül. Oké, a tücsökből extravagáns ló és kottáiból veretes kódex lesz."

  Folytatás...

  Algieba 2 hónapja 7

• Mesélni jó, avagy szórakoztató pszichoterápia

  Leírom gyorsan az írásról a gondolataimat, aztán a böngészőről szövegszerkesztőre váltok és visszatérek képzeletem termeibe, hogy sosem volt életekkel játsszam el, amit a valóságban esélyem sincs átélni. Az ember egyik csúcsteljesítménye az írás, ami folyamatos gondolkozás. Gondolkodni erőforrás igényes, és valójában az agy nem is szereti csinálni, mert éppen energiaigénye miatt inkább tiltaná, ezért bünteti saját magát. Vagyis a gondolkozás fájdalmas. Bizony nekem is belefájdul a fejem a több órás írásba. Azonban a fájdalmat messze felülmúlja az öröm és a diadal érzete. Képes vagyok a csúcsra járatni az agyam és uralni a szöveget, sok mindent észben tartani és folyamatosan használni a nyelvet igényesen, változatosan, ügyelve a karaktereim egyedi vonásaira, miközben tetteik, szavaik építik, formálják a történetet. Imádom. A legjobb drog nekem. Amikor kiábrándulok az életből, istennőként vonulok be elmém tereibe és kitárom a horizontot, új világot emelek fel és előlépnek az árnyak közül a megfelelő szereplők. Mosolyom sok gyötrelmet ígér, de a konfliktusok sikeres rendezését is, akár pár karakter halála árán... A mesélés lényege, hogy feloldja a gyötrő konfliktusokat. Életünk tele pofára esésekkel, és nem igaz, hogy mindig mindenre van megoldás. Gondjaink jelentős része sosem oldódik meg, és nemcsak önmagunkkal nehéz, hanem másokkal is. A mindennapi élet kínzó taposómalom és igazából kevés élvezetet tartogat.

  Folytatás...

  Algieba 3 hónapja 7

• Tíz októberi fotóm 2021-ben

  Öt Canon PowerShot A630, öt Nikon D7500 és leginkább a 70-300mm kit obija. Az asztali képnél a 18-55mm kit obi volt a vázon. Csak a szokásos. Semmi különös. Uncsi. De mit tegyek, ha a fotózás tényleg kikapcsol és szórakoztat. Bár a folyamatos produkció, a képeim lájkokért való versenyeztetése gyilkos dühöt ébreszt bennem. Megtartom magamnak a sok szépséget.

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 3 hónapja 12

• Senki vagyok, semmi hasznom, avagy a lét nehezen viselhető értelmetlensége

  Ez nem nyavalygás, hanem beismerése a ténynek, hogy egy haszontalan megélhetési hazug vagyok, aki kellemes képekkel és cuki szöveggel bizonygatja, hogy érdemes az életre, ha már az anyja+apja volt olyan magabiztos, hogy létrehozták. De minek? Amikor az ember eldönti, hogy szülő akar lenni, nézzen már önmagába, hogy tényleg elég jó a genetikai állománya és a tudáskincse, valamint az érzelmei is rendben vannak? Mert különben egy ilyen semmire se jó, folyton kételkedő, állandó sajgásban lévő szerencsétlenség lesz a végeredmény, ami a szerencsés véletlenek összjátékának köszönhetően még mindig életben van. Negyvenen túl csak a hanyatlást látom. És rohadtul unom az újabb és újabb értelmetlen körök megtevését. Amit tudok, arra nincs szükség. Irracionális élmény megtapasztalni a létezés értelmetlenségét. Embernek lenni totál szívás. Valójában a fajunk a gubacs az Élet fáján. Paraziták vagyunk, kérlelhetetlen felélői a bioszférának. Én is. Ezen nincs mit szépíteni. Ráadásnak a többségünk sem szellemileg, sem lelkileg nincs a helyzet magaslatán. Nyomor minden szinten. Pocsék látnom napról napra a süllyedő színvonalat. Nincs kedvem kimenni az emberek közé. Semmi kedvem, és mégis a puszta létfenntartás miatt muszáj. Ez kényszerítés, büntetés, nem az a promenád, aminek állítólag lennie kell az életünknek. Vagy ha tényleg szenvedés, nemesebb szóval, küzdelem az élet, akkor a szülők kőkemény szadisták, akik élvezettel lökik utódaikat a véres arénába. Csak az erős éli túl.

  Folytatás...

  Algieba 3 hónapja 7

• Egyetlen esélyem

  Egyetlen esélyem visszajutni Ausztráliába, ha reinkarnálódok odaát óriás földigilisztaként.

  Algieba 3 hónapja 1

• Mire jó az olcsó okostelefon?

  

  Fontos kihangsúlyoznom, hogy az "igazi" okostelefon 60ezertől kezdődik, esetleg kifutó modelleket akciósan ki lehet fogni olcsóbban is. Jobban örültem volna, ha a Motorola Moto G30 landol nálam, de tekintettel a szűkös keretre és az egyszerű igényeimre örültem a Moto E7 Powernek is. Ez egy belépőszintű eszköz és egyáltalán nem olyan, amilyennek egy tini elképzel egy top tenyérszámítógépet. Én például semmiféle játékot nem telepítek, és nem is érdekelnek. Higgyétek el nekem, jobban jártok, ha erőforrás igényesebb appokhoz erősebb okostelefont választotok. 60ezer forint felett nézelődjetek. A 40ezres akciós kategória tényleg csak az alap feladatokat képes ellátni: telefon, sms, közösségi média lite alkalmazásai, levelezés, időjárás, böngészés, zenehallgatás, esetleg navigáció. A fotózásról tegyél le. Vagy az eszközzel történő érintéses fizetésről, mert NFC nincs.

  Folytatás...

  Algieba 3 hónapja 34

• Tíz szeptemberi fotóm 2021-ben

  Öt Canon PowerShot A630, öt Nikon D7500 70-300mm vagy 18-55mm kit objektíveivel.

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 4 hónapja 11

• Őszi csendélet Dr. Samuval

  

  A Samsung Galaxy Note 4 az okos tokjában tényleg doktor bácsis. Az egészségalkalmazása miatt kapta a becenevét, mert mindennap megmérem vele a pulzusomat, a véroxigén és a stressz szintemet. A véroxigén kimondottan hasznos a Covidos időszakban, hiszen a rohadék vírus képes teljesen tönkretenni a tüdőt. Ha már kevesebb az oxigén a vérben, 90% alatt van, nem mogyorókrém van a palacsintában... oh, de nagyon nem. Szerencsére mindig 95% felett van, vagyis jól vagyok. Annyira jól, hogy imádott zászlóshajómról őszi csendéletet lőttem. Egyébként a fejüregeimből kellene még valahogy kitakarítanom a taknyot, mert érzem a szmötyi súlyát. Sajnos Dr. Samu ebben nem tud segíteni, viszont eleganciájával mindig mosolyt von az arcomra, ami jó.

  Algieba 5 hónapja 5

• Náthás vagyok

  Két évig nyugtom volt, de most valami cseppfertőzéssel terjedő kórság sikeresen megfertőzött. Egyáltalán nem hiányzott a szabvány nátha sem. Most itthon dekkolok csöpögő orral, időnként a kis mocsok hatalmas tüsszentésekre ingerel, mert terjedni akar, de nem fog. Nem viszem sehová. Baszódjon meg. Az immunrendszerem majd jól lekaratézza. Bár remélem, nem alap nátha, hanem Covid. Jó lenne letudni az ellenanyag termelést ezen módszerrel.
  A cseppfertőzéssel terjedő kórságok aranyidőszaka jött el, mert a magyar önérzetes nép, ő nem hord maszkot mint azok a "vágott szeműek" normál influenzajárvány esetén is. Neki joga van nyakon türhenteni az egész világot. Mi az, hogy kézfertőtlenítés? Az csak akkor kell, amikor mondják...
  Jól van. Ennek a népnek nem kell kataklizma, önmagában hordozza a vesztét. Csodás őszünk és telünk lesz. Már most K.O. vagyok.

  Megjegyzés: Ráadásnak tegnap már valaki az utcában begyújtott műanyaggal. Szállt az édeskés bűz. Értem, hogy rövid távon fázni rosszabb mint hosszú távon megdögleni tüdőrákban. Nincs itt semmi látnivaló. Mi így élünk, önpusztító módon. XD

  Algieba 5 hónapja 63

• Tíz augusztusi fotóm 2021-ben

  Nyolc kép Nikon D7500 felváltva a két kit obi 18-55mm és 70-300mm, az utolsó két kép az öreg Canon PowerShot A630-assal készült.

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 5 hónapja 2

• Kórház a káosz szélén

  Pár napja a barátommal kis groteszk szórakozásunk elképzelni "csináld magad műtétek otthon" vlogot és "kórház a káosz szélén" tévésorozatot. Mivel a valóság igencsak abszurd, fájó humorral igyekszünk feldolgozni. Nem igazán akarok a jelenetek kidolgozásával fáradni, így csak vázlat az őrületről:
  A kórház előtt tüntetés, érkező beteg csodálkozva kérdezi a portástól, hogy kik tüntetnek, válasz: Nőgyógyászok a magasabb hálapénzért.
  Műtőben az altatóorvos a beteg után magát is elaltatja, "szippantás a jóból", mert már három napja nem aludt annyi munkája volt. Végre pihenhet.
  A rengeteg műtét miatt a várakozó betegeknek a váróban a "csináld magad műtétek otthon" vlogot vetítik.
  Jól halad a sebészi gyorstalpaló, az első hentes átképzése sikeresen megtörtént. Miért pont hentes? Mert van alapból némi anatómiai ismerete és nem fél vágni.
  Folytassam? Valamikor nagyon népszerűek voltak a kórházas sorozatok.

  Zenei aláfestésnek tökéletes. Egyébként ebben van egy zseniális kórházas jelenet.

  Algieba 5 hónapja 1

• Dr. Samu tokot kapott

  

  Végre tudtam venni okos tokot imádott Samsung zászlóshajómra. (A tokra a Hardveraprón akadtam rá.) Oké, hogy 2014-ben volt csúcsmodell, de én 2021-ben is rajongó tekintettel simogatom nagy kijelzőjét és klasszikus megjelenésű házát. A becenevét az egészség alkalmazása után kapta. Mindennap megmérem a stressz és véroxigén szintemet, valamint a pulzusomat. Azért kicsit bolond vagyok, mert az okos tokba bújtatott telefont még beledugom a kopott bőrtokba, amiben eddig hordtam. Annyi minden kacat van a táskámban, hogy nem akarom túl korán elkoptatni a gyári tokot.

  Algieba 5 hónapja 3

• Tíz júliusi fotóm 2021-ben

  

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 6 hónapja 12