Hirdetés

2021. május 14., péntek

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Algieba és az öreg zászlóshajó

    Hat napja van nálam és beköltözött az ingzsebembe, a helyre, ahol munkanapokon az elsődleges phablet tartózkodik. Nem terveztem teljes szolgálatba állítani, aztán mégis beleraktam a fő számomat. Túlságosan tetszik. Más érzés felvenni mint a Mi 9 Litét, ami szintén gyönyörű, de a Note 4 mégis csak Note. Van saját karaktere. És nekem mindig is bejöttek a tollas okostelefonok. Örök kedves emlékek a SE P800 és P990. De azokkal ellentétben már jóval korszerűbb, nagy kijelzős készülék. Jó ránézni és kézbe venni. A fotóm visszaadja a szépségét. (Bár nem volt könnyű elkészíteni a képet, egyik kézzel kitartottam a 176 grammos Note 4-et, a másikban a bő egy kilós tükörreflexessel exponáltam.) Annyira jól néz ki, hogy kizárólag ultravékony, átlátszó szilikon tokot tennék rá, ha kapható lenne. Egy üvegfóliát kapott, ami a finoman ívelt kijelzőjén kissé furán áll, de legalább ad némi védelmet. Egyébként nem volt nagyon karcos. A fémkeretén, ami masszív érzést ad a készüléknek, csak szolid kopásnyomok vannak. A vékony, de jól illeszkedő műanyaghátlap a bőrhatású felületének köszönhetően tapad a tenyérhez. Nem csúszik. Nem kell attól tartanom, hogy szappanként kipattan az ujjaim közül, ami a Mi 9 Liténél reális veszély.

    Folytatás...

    Algieba 1 napja 4

  • "Írástudó óriás"

    Abszolút érzelmi döntést hoztam, amikor megvettem a Samsung Galaxy Note 4-est ma kora délután.
    2014-ben jelent meg, abban az évben vásároltam meg, így májusban, a Nokia Lumia 520-ast, ami négy éven át szolgált. Életem eddigi legjobb telefonja volt, hiába számított fapados okostelefonnak. Sajnos 2018 októberében végleg tönkrement. Most pedig itt van negyven centire a bal kezemtől az íróasztalomon 2014 egyik zászlóshajója, egy komoly üzleti phablet. Olyan szeretettel simogatja a tekintetem, ahogy az egy kütyü bolondnál teljesen normális. Fülig ér a mosolyom. (Bármeddig is bírja, akár már holnap kileheli lelkét, nem érdekel. Persze ez ne történjen meg, maradjon működőképes.) Megszerzésének pillanata örökre beleégett a memóriámba. Imádom. Szegény Mi 9 Litét arrább "dobtam", a tévé előtt hever a töltőjén lógva. A helyén fekszik a Note 4 és bitang jó ránézni. Pedig a Xiaomi bevált, remek munkás telefon, megbízhatóan működik, de mégsem tudta tartósan megragadni a kütyübolond szívemet. Ilyen a szerelem, totál kaotikus és mindig az igazira vár. A Note 4 közel van az eszményihez.

    Folytatás...

    Algieba 1 hete 24

  • Szabadvers a mai napra

    Nehéz feladvány volt és belebuktam.
    Nem tudtam zöld ágra vergődni anyámmal.
    Semmi idilli nem volt a kapcsolatunkban.
    Szomorúan nézem a sok virágot.

    Algieba 2 hete 4

  • Társadalmi felelősségvállalás, az vajon mi?

    A járványhelyzet engem is negatívan érint, csökkent a bevételem, szűkösen élek, plusz stressz van rajtam. Azonban a brit Covid variáns még jön-megy a társadalomban és sokkal genyább mint a tavaly fertőző alap vírus. Mire észleli magán az ember az életveszélyes oxigénhiányt és mentőt hív, addigra a tüdeje tönkrement és kicsi az esélye a túlélésre. Ezért halnak meg a korosztályomból is, a negyvenesek közül többen a Covidba. Ugyan tényleg sokan kaptak már oltást (én nem), de sokaknál még nem alakult ki az immunválasz. Valamint szerintem erősen túl van becsülve a Covidon rejtve átesettek száma. Nagyon korai a lazítás. És az emberek totálisan megőrültek. Olyan jövés-menés volt szombat este még az én csendes kisvárosomban is, hogy nem hittem a szememnek.
    Öt éves korom óta gondolok a halálra, olvastam könyvet, amit szakorvos írt a halál módjairól, például infarktus, rák, baleset stb. Így jól tudom, hogy a nagypofájúak, akik még nem szaladtak bele a Covid súlyosabb lezajlásába erősen túlbecsülik saját tökösségüket és lekicsinylik a vírust. Ami valóban kicsi, de veszettül hatékony. Engem nem nyomaszt az újabb veszélyforrás, de nem vagyok ostoba, hogy alábecsüljem a megfulladás kínját, amivel a kétoldali tüdőgyulladás jár.

    Folytatás...

    Algieba 3 hete 60

  • Írom a végrendeletemet

    Tök nyomi kis életem volt. Nem halmoztam fel javakat, szóval egy oldal elég lesz felsorolni ingóságaimat és szellemi javaimat. Három ember közt osztom szét ezeket. Szerintem negyvenen túl időszerű gondolni a halálra. Megöregedni szar. Bárki bármit is mondjon. A halál félelem pedig teljesen zsigeri, valójában lényegtelen a dolgok kifutását jól ismerve. Amit akartam láttam, átéltem. Nem lep meg, ha hamarosan vége életem történetének.

    Algieba 3 hete 122

  • Mielőtt meghalok lesz egy Samsung zászlóshajóm

    200 dpi

    Havi használt gsm bolti látogatásomat ma megejtettem. Két kézzel szorongattam a kütyümániám torkát, hogy engedje el a pénztárcát és ne vegyen még egy phabletet. A Mi 9 Lite jó választás volt, nincs szükségem újabbra. Persze a kütyümániám nyüszített, bokán harapott és síró smájlivá változva adta vissza a kikért Edge pluszt. :DDD Jaj-jaj. Ugyan sikerült győznöm, de csak csatát nyertem. Még idén biztosan lesz a kezemben Samsung zászlóshajó. :))

    Egyébként melyiket ajánlanátok? Ki melyiket használta? Mik a tapasztalatok?

    Ui.: A zászlóshajó birtoklása nem létszükséglet számomra. Egzotikus gyümölcs, ami nélkül lehet élni. A sóvárgás a csúcstechnika iránt szimpla hóbort nálam. Bár tény, hogy egyetlen egy technikai eszköz érdekel igazán, az "okostelefon".
    A havi fotóválogatásomnál ott van, hogy mivel fotóztam. Van kompaktom és tükörreflexesem is. :)

    Algieba 1 hónapja 48

  • Algieba, kettőscsillag az Oroszlánban

    200 dpi

    Az Oroszlán a tavaszi égbolt ura, könnyen felismerhető csillagkép, amiben az egyik legszebb kettőscsillag található, a Gamma Leonis, Algieba. A képen sikerült megörökíteni a Rák Jászol nevű csillaghalmazát, a Hydra főcsillagát, az Alphardot, a Bereniké haját.
    Ha derült égen megtaláltad az Oroszlánt, akkor tőle balra lefelé látni fogsz egy kékesfehér csillagot, ami a Spica és a Szűz főcsillaga. Ha innen felfelé tekintesz balra és fényes, narancs csillagot pillantasz meg, az az Arcturus, az Ökörhajcsárból. Ez a három csillagkép a tavaszt jelzi. Mindig szívesen gyönyörködöm bennük.

    Algieba 1 hónapja 2

  • Csillagfotók mobillal

    Felkaptam a Mi 9 Litét, a tripodot és kimentem az udvarra pár tesztfotót lőni. Két éve, március 28-án a Lumia 925-öst vittem az ég alá, hogy megtudjam lehetséges-e mobillal csillagokat fotózni. A maximális ISO és záridő láthatóvá tette az éjszakai égboltot. A sokkal újabb phablet még jobb fotókkal lepett meg. Itt is ugyanannyi volt mindkét érték, vagyis 3200 és 4 másodperc. Sokkal szebbek a képek. Bár az állvány is sokat segített. Elégedett vagyok.

    200 dpi

    200 dpi

    Folytatás...

    Algieba 1 hónapja 7

  • Phabletekről

    A képen látható trióból mindhárom működik, a jobb oldali HTC Wildfire S 2011-es és a bátyám egyik régi mobilja volt, a bal oldali Huawei Y3 II 2016-ból ismerőstől landolt nálam mint nyugdíjazott készüléke. A középső a Nokia 2.1, ami hasznos igáslovam volt, amíg a 10-es frissítéssel a gyártó szinte lenullázta a használhatóságát.
    Kicsit fura, hogy kütyümániám ellenére a 2010-es trendforduló elrobogott mellettem és évekkel később váltottam Androidra. Ez azért is lehet, mert nem városhoz, irodához vagy tech szektorhoz kötött munkám/életvitelem van, és bár vonzanak a kütyük, de nem fontosak számomra. Legyen megbízható, tegye a dolgát, ne legyen kényes és kész.

    Folytatás...

    Algieba 1 hónapja 9

  • Tíz márciusi fotóm 2021-ben

    Az első fekete-fehér képet a Xiaomi Mi9 Litével, hármat Nikon D7500 vázzal és 70-300 kit objektívvel, hatot Canon PowerShot A630 kompakttal készítettem a hónap során.

    Folytatás...

    Algieba 1 hónapja 1

  • A mobilok aranykora 2000-2010

    Feltúrtam a fiókot, szekrényt és összeszedtem pár nyugdíjazott mobilt, amik az ágyon szétszórva hevernek. Van itt Motorola V3i almazöld színben, Nokia 6131, Samsung X160, amik kagyló kialakításúak, és a finn gyártó dizájn szériájából Nokia 7210, és egy mai napig működő Nokia C2-01, valamint néhány egyszerű Alcatel és a képen látható trió a múltból: Alcatel A1018s, Nokia 7650 és Siemens MT50.

    Folytatás...

    Algieba 2 hónapja 14

  • Mobilokról

    2005-ben vettem meg az első színes kijelzős mobilomat, ami mp3 csengőhangot is meg tudott szólaltatni, a Sony Ericsson K508-ast. Erre már lehetett telepíteni apró java alkalmazásokat. Töltöttem rá magyar-angol szótárt, planetáriumot, és böngészőt, ami az Opera volt. Aztán még abban az évben megszereztem az első telefon+pda hibridemet használtan, a Sony Ericsson P800-ast. A buszon utazva internetezni a színes kijelzőjét böködve a tollával nagyon cool élmény volt. Utána volt még három E szériás Nokiám: E61, E60, E65 és még egy P szériásom, a 990-es. Aztán évekig nem volt okostelefonom. Hiába indult hódító útjára a modern okostelefon, az első tapicskolós mobilomat 2014-ben vettem meg, amit 2018-ig használtam. A Nokia 520 nagyon jól eltalált alap okoska volt. Tökéletes méret, megbízható működés. Csak a rendszer lett kihúzva alóla. Használhatatlan lett. Szomorúan nyugdíjaztam. Mivel nincsenek extrém igényeim, a Nokia 2.1-est választottam utódjának. Akciósan harmincezer forintért nem vártam csodát. A komótos tempója sosem zavart. Egyszerűsége ellenére két évig szolgált. A gyártó tolta el, hogy erőltette a főverzió frissítést, és a gyenge hardverre ráküldte a 10-est is, amitől szinte használhatatlan lett. Képes újraindulni a legkisebb terhelésre is. Kénytelen voltam nyugdíjazni.

    Folytatás...

    Algieba 2 hónapja 9

  • Egyről a hatra

    Ma nyugdíjaztam a 2018. decemberében vásárolt Nokia 2.1 telefonomat. Sokáig jól szolgált, de 10-esre frissült Go rendszerével megkergült, a legkisebb terhelésre is újraindulással reagált. Nagyon visszafogottan tudtam csak használni. Kellett helyette egy másik korszerűbb okostelefon. Átgondoltam, hogy mik a lehetőségeim és végül a használt piacon néztem körül. Véletlenül akadt meg a szemem a Xiaomi Mi 9 Lite helyi hirdetésén. Látom, hogy jó ideje népszerű a márka, tavaly a Redmi Note 8T már felkeltette a figyelmemet, de ettől a gyártótól még nem volt mobilom. Egyébként a Xiaomi olyan sok modellt adott ki, hogy rég elvesztettem a fonalat a készülékeivel kapcsolatban. A Mi 9 Lite is totál homály volt számomra. Ezért elolvastam a tesztjét, megnéztem Mobeel tesztvideóját és rájöttem, hogy bőven jó nekem. A "kell" érzése egyből felugrott bennem. Egyik napról a másikra leszerveztem az adás-vételét az előző tulajával, aki hirdette. Most itt van a kezemben és fülig ér a mosolyom.

    Folytatás...

    Algieba 2 hónapja 5

  • Tíz februári fotóm 2021-ben

    Öt kép Canon PowerShot A630 kompakttal készült, a másik öt viszont Nikon D7500-assal. Továbbra sem érdekel a fotózás magasabb szintű elsajátítása, mert kizárólag saját örömömre fotózok. Pusztán extra, ha másnak is tetszenek a képeim. Szeretek fotózni, de utálom, amikor bonyolódik valami. Ha már nyűg az adott tevékenység, akkor nincs benne élvezet számomra. A spontán cselekvés motivál, az elkapott pillanat és eszem ágában sincs vacakolni a beállításokkal. Nem az a típus vagyok.

    Folytatás...

    Algieba 3 hónapja 3

  • Tíz januári fotóm 2021

    Egy éve is osztottam meg januári képeket, amiket a zúzmarás héten lőttem. Most többféle témáról készítettem fotót enyhébb és zordabb körülmények között. Azért voltak napok, amikor nappal is fagyban jártam a terepet vagy a várost. Az utolsó, cinegés képet nem a Canon PowerShot A630-assal lőttem, hanem az új tükörreflexes vázzal és egyik kit obival.

    Folytatás...

    Algieba 4 hónapja 6

  • Tíz decemberi fotóm

    A kamera most is a Canon PowerShot A630 2006-os kompakt. Az utolsó hónapban kevesebbet fotóztam, az időjárás nem kedvezett a terepjárásnak és külterületen nagy a sár. A gombák: süngomba (védett), júdásfülgomba, téli fülőke, kései laskagomba, osztrák csészegomba, fenyő-pereszke, bimbós pöfeteg múmia. A növény a szöszös ökörfarkkóró tőlevélrózsája.

    Folytatás...

    Algieba 4 hónapja 4

  • Awesome

    Vincent Reffet idén novemberben elhunyt, pont jetpack edzés közben, de a szomorú tény ellenére az öt éves videó igazán bámulatos. Élvezet nézni. Persze eszem ágában sem lenne jetpackkel repülni, de még ejtőernyőzni sem. Nekem untig elég volt két nagyobb utasszállítóval interkontinentális utazásra menni tavaly decemberben. Boeing 777 és Airbus A380 volt a két "madár", amivel repülhettem. Bűnös élvezet volt, mert jól tudom, hogy mennyire környezetszennyező a légi közlekedés, viszont még mindig bámulatos. Engem teljesen lenyűgöz, és csodálkoztam, hogy utastársaim zöme, amint felszállt a gép, bealudt. Én meg majd szétestem az izgatottságtól, hogy mennyire fenséges, ahogy a tolóerő fellöki az égre a több száz tonnát, és milyen kecsesen fordul az óriás. Imádtam a fel- és leszállásokat. De sokszor bámultam a kamera képét, ami az alant lévő világot mutatta. Odakint -51 Celsius fok volt az utazási magasságon, ami tízezer méter volt. Amikor az utazás előtt pár nappal a kastélyparkból mutattam a barátomnak a Budapest-Dubaj járat gépét, ami éppen átrepült felettünk, más volt a nézőpontom. Totál megérte megjárnom a déli féltekét és kivételesen nagy ívben teszek a környezeti károkra, amiket az önzésemmel okoztam. A repülés nagyszerű élmény.

    Algieba 5 hónapja 1

  • Társas magány

    Tinédzser voltam, amikor az iskolából hazaesve, ebéd után az edényeket mosogatva leesett, hogy huszonnégy órája a sablonos udvariassági formulákon kívül mást nem mondtam és senkivel sem beszélgettem. Úgy megijedtem, hogy innentől kezdve akaratlanul beszélni kezdtem önmagamhoz, vagyis néha hangosan mondom ki a gondolataimat. Magamhoz szólok, hiszen megtapasztaltam, hogy senkit sem érdekelek. Irigylem a pszichopatákat. Csodálatos lehet empátia nélkül, tökéletesen önző dögként létezni, és nem sírni holmi hazug emberi kapcsolatok után. Ma sem szóltam senkihez sem, pedig itt van a barátom, de nyolc év után fél szavakból is megértjük egymást és ő jól elvan a videók nézegetésével. Én pedig megcsináltam a házi munkát, foglalkozhatok valamelyik kreatív projektemmel, amik egyébként nem jelentenek kikapcsolódást, szinte kötelező elfoglaltságok, hogy tudassam létezésemet. Palackposták. Értelmetlen az egész. De legalább átlátom a becsavarodásom történetét. Nincs itt semmi meglepetés. Ennyire nyomorult az ember.

    Algieba 5 hónapja 45

  • Csak úgy

    Szabadvers

    Oh, te feudalizmusban ragadt kis ország.
    Jó neked a valóságshow.
    Jó neked a használt ruha.
    Jó neked az áruhitel.
    Jó neked a nemzeti kormány.
    Egyik szemem sír, ami temet.
    A másik szememben az élet izzik és keres.

    Algieba 5 hónapja 18

  • Miért szopás írónak lenni?

    Korán keltem, fáradt vagyok, az agyam sivalkodva követeli a pihenést, de még mindig facsarnám. Pedig tény, a gondolkozás megterhelő és fáj. Vajon mi van a könyvekben? Gondolatok hosszú sora. Elárulom a titkot, ha nem lenne egyértelmű, az írás semmi más mint folyamatos gondolkozás. Az agyam pedig ordít, hogy menjek a... Véletlenül sem repesne az örömtől, hogy esetleg jó lenne, ha írna valami hosszabbat. Hiszen képes a mesélésre, élénk a képzelőereje, ismeri az írás egy-két szabályát, tud karaktert építeni, konfliktusokat tervezni stb. És mindezt akár negyedéven át napi nyolc órában... Annak komoly esélyével, hogy a kész mű egy lyukas garast sem ér. Természetesen a közösségi oldalon elbaszni az időt hasonlóan értelmetlen, és azért garantáltan egy lyukas garast sem adnak. Esetleg az írás mégis csak értelmesebb tevékenység lenne egy hangyafasznyival, ha éppenséggel nem lenne ott az ára, a fájdalom.
    Elmentem inkább gombászni.
    ...
    Éjszaka mégsem megyek az "erdőbe", így folytatom a gondolatmenetet. Az agyam szerint én egy szemét, utolsó szadista vagyok és hagyjam békén...

    Folytatás...

    Algieba 5 hónapja 5

  • Nyugalomban lévő test

    Pont egy éve, 2019. december 7-én fotóztam le mobillal a naplementét Nyugat-Ausztráliában valahol Margaret-river közelében. A nagy utazás sok élménnyel gazdagított. Igen, Ausztrália a fejlett világhoz tartozik, gazdag ország, a veszélyesnek tartott élővilága ellenére sokak számára vonzó. Azonban kétlem, hogy boldog lennék ott vagy bárhol a világban. Egy-két történet a lét nyűgéről odaát is a memóriámba ragadt. Perthben az öböl mentén lévő apartmanházak közelében, ahol egy-egy lakás ára csillagászati, egy nyilvános mosdó takarítása közben a spanyol származású takarító fiú keze beszorult valahová. Segítségért kiáltott. Vagy a hajléktalanok Fremantelben, akik pont ugyanolyan kilátástalan félhullák voltak mint az itthoni balsorstársaik. Csak odaát a mediterrán klíma miatt télen sincs igazán hideg. Legalább a fagyhalál kevésbé fenyegeti őket. Vagy Perth olyan kerületében volt a szállásom, ami kissé lecsúszott, így teljesen normális volt, hogy többször rendőr autó szirénáját hallottam vagy láttam is a zsarukat, mert a drogos/zűrös bérlőket kellett a helyükre tenni.

    Folytatás...

    Algieba 5 hónapja 37

  • Tíz novemberi fotóm

    A kamera még mindig az öregecske Canon PowerShot A630. A kedvenc szakterületemre való tekintettel a gombák a főszereplői a novemberi képválogatásomnak is.
    A képek sorrendje: gyilkos galóca (halálosan mérgező), cirmoskalapú pereszke (nem ehető), olajszínű csigagomba (ehető), téli fülőke (kalapját fogyasztjuk), gyűrűs tuskógomba (20 perc főzés után kalapját fogyasztjuk), déli tőkegomba (kalapját fogyasztjuk, finom), kígyógomba múmia (kígyógombák közt nincs ehető faj), petrezselyemgomba (ehető), hangulatkép és 8 faj spóranyomata.

    Folytatás...

    Algieba 6 hónapja 8

  • Jaj, nyomorult lelkem

    Eredetileg "a történetmesélés szerepe a lelki egyensúly megőrzésében" volt a téma, de ahogy írtam a bejegyzést, egyszeriben a személyes élettörténetem szarságainál találtam magam. Igen, hétéves korom óta fejemben élek le párhuzamos életutakat, miközben elviselem a valódit. A sok történet segít a feszültség feloldásában, hozzájárul a józan eszem megőrzéséhez, de a lelki nyomoromat nem oldja fel. De azért a mesék megóvtak az alkoholtól/drogtól, az elkallódástól, és egyéb veszélyektől. Ezen azért csodálkozom, mert amilyen elveszett voltam, simán halottnak kéne lennem. A történetmesélés megóvott és életben tartott. Pech, hogy a problémáim mélylélektani okát képtelen megszüntetni. Egyszerűen nem alakulhatott ki bennem az ősbizalom. Eleve az első sztori, amit kedélyesen mesélt nekem valamelyik szülőm, hogy hároméves koromig nem beszéltem, és már a dédi javaslatára orvoshoz akartak vinni, mert valami baja van a másodszülöttnek... hülye lehet. Aztán ott volt a másik "kedélyes" sztori, hogy a nagyapám, amikor meglátott koraszülöttként, lecigányozott, hogy ez a kis vakarék nem lehet a vére, vigyenek vissza a kórházba. A fene sem tudja eldönteni, hogy anyám szeretett-e, nagyon leterhelte, amikor már hárman voltunk. Minden erejével igyekezett minket életben tartani, hiszen kisgyerekként nulla veszélyérzettel ön- és közveszélyesek voltunk. Megértem, hogy lelki pátyolgatásra nem futotta erejéből.

    Folytatás...

    Algieba 6 hónapja 15

  • Őszi bakancslistám

    A lista pusztán csak kifigurázása a közösségi oldalt elárasztó negédes mémeknek. Valójában kedvelem az őszt, mert ilyenkor lehet a legjobbakat túrázni. :D

    - Reggel káromkodni, hogy milyen sötét van.
    - Forró csokit inni automatából nyilvános vécé mellett.
    - Szitkozódni, miután majdnem eltaknyoltam a csúszós faleveleken.
    - Elővenni és kimosni a dohos pulóvereket.
    - Belélegezni a csípős/mérgező füstöt, mert mindenki szeméttel fűt.
    - Tököt faragni, majd szétrúgni, mert ronda lett.
    - Rinyálni a közösségi oldalon, hogy eltelt a nyár.
    - A Covidtól parázva gyilkos szemet mereszteni bárkire, aki csak köhintett.

    Te mivel bővítenéd a listát? :DDD

    Algieba 8 hónapja 20

  • Illa berek, nádak erek

    Kár, hogy az élet negyvenen túl már semmi újat nem tud mutatni, és csak azért élek, mert a testem meglepő módon még él. A francba! Túlélőgépként gondoskodnom kell a testemről, ami egy igazi követelődző barom. A tudatom pedig egy haszontalan információs szalmakazal. Elbaszott figuraként, ami kopott nőszemélynek látszódik, semmi illúzióm a kilátásaimat illetően. Persze lövésem sincs, hogy mihez kezdjek aluliskolázott, önképző, hisztis művészlélekként. Csináltam már sok mindent. Majd csak adódik valami. Csak lazán. Kötél mindig van nálam. :D

    Algieba 8 hónapja 53

  • Hogyan veszítünk önmagunkkal szemben?

    Áprilisi írásom. Második közlés. Először a blogomba raktam ki. Blogtárs írása ihlette az itteni publikálását. Ez a téma sokszor eszembe jut. Sajnos nekem sem sikerült igazán hatékonyan visszafognom a fogyasztásomat. Jelenleg 1,8 Föld kellene az életmódom fenntartásához, vagyis bőven az egyik felélője vagyok a földi bioszférának. Ha pedig elfogy a természet, akkor tényleg csak a másik ember marad mint "erőforrás".

    A fajunk a 20. században átlépett a természet erőivel vívott harcból az önmaga ellen folytatott háborúba. Jelenleg is zajlik a háttérben a világháború, egyelőre puhának nevezhető módszerekkel. Számítottam rá, de így is elképesztő látni, hogy hogyan épül fel a populációnkon belül a "tápláléklánc". Ez nem teljesen pontos kifejezés és egész könyv kellene a gondolatom kifejtésére, de a lényeg röviden, hogy a földi erőforrások elfogyásával, mivel azokat feléltük, a másik ember lesz a "nyersanyag". Egyelőre az adatainkkal kereskednek, amik egyébként a mi tulajdonaink, de világcégek adják-veszik azokat. Miközben fogyasztók vagyunk, termelőkké lettünk. Önként hajtottuk fura rabigába a fejünket. Ez lenne a fejlődés következő foka? Érdekes.

    Folytatás...

    Algieba 8 hónapja 24

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.