- Digitális Állampolgárság Program
- Milyen mosógépet vegyek?
- Asszociációs játék. :)
- Fűzzük össze a szavakat :)
- Ingyen kellene, de tegnapra
- Szólánc.
- Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Windows 11 24H2
- Szivat a ONE. Digi és követeléskezelő (Második rész)
- Grand Theft Auto V - Látványosságok és érdekességek tárháza egy helyen!
Új hozzászólás Aktív témák
-
Ezesetben érezd magad szerencsésnek
Sok embernek nem pozitív oldalával jelentkezik a "pár centin múlott" hanem "ha pár centivel távolabb vagyok".A Harry Potter film egy Die Hard koppintás. A főhős éjnek évadján egy toronyban rohangál össze-vissza, és próbálja elkerülni Alan Rickmant.
-
#140
Godefroy
senior tag
Crystalheart
#118
Godefroy
senior tag
válasz
Crystalheart
#118
üzenetére
"ilyen mértékű összefogás és béke legyen a civilizáltabb országokban, mint ami van"
Szerintem te Utopiában élsz vagy nagyon idealista vagy.
Én inkább a valóságnak hiszek, ami nem mutatja, hogy az emberi kegyetlenség, hatalomvágy, ölni akarás csökkenne.A "civilizáltabb" országok fővezére épp százereket követelő háborút inditott az olajért Irakban, Afganisztánban.
De ne menj messzire 10 éve itt irtották egymást a szomszéd államban százezrek haltak meg vagy lettek földönfutók.
Rádásul az emberiség kiírtására több százszorosan elegendő atom/hidrogén töltet lebeg mint Damoklész kardja a fejünk fölött.Tehát szerintem semmi sem változott, csak legfeljebba technika, az emberket most is a pénz és hatalom érdekli.
(Catalaunumnál pedig senki sem tudja mennyien haltak meg, azt se hogy ki gyözött valójában
) De valószínüleg kevesebben mint Sztalingradnál.[ Szerkesztve ]
Arra sosem emlékezünk ami nem jut eszünkbe...
-
Plebi
senior tag
Jó lett az írás, de azért a túlzott félelem sem jó.
Féljen az ember a haláltól, de csak annyira, hogy az életében ésszerű és jó döntéseket tudjon hozni. Nőljön be a feje lágya anniyra, hogy ismerje fel, az élet nem játék.Hamár írtad az autót, van már pár éve jogsim, vezetek is folyamatosan, elején én is happynek vettem az egészet, aztán, amikor haverok elkezdtek "halni" ismerősök meséltek erről arról akkor azért elgondolkodtam. Normálisan vezetek, de ahol lehet megyek én is, de csak akkor ha nincs a közelben senki és melletem sem utazik senki. Ha valami lenne csakis velem történne meg.
Azon, hogy befog következni valami, hülyeség gondolkodni. Ha ezen agyalnék, nem mennék ki az utcára, meg nem ülnék kocsiba, de megkell tanulni tisztelni és becsülni a dolgokat és akkor nem lehet gond.
Gigabyte B450 Aorus Pro; Ryzen 5 3600; 16GB DDR4 3200 HyperX Predator, Sapphire Pulse 6600, SSD-k+HDD; NZXT H510 Elite; CM Silent Pro M2 620W; NZXT X62 Kraken; Dell 2311H; XSX; PS5
-
Hakudoshi
tag
Nem hinném, ugyanis attól nem vagy utána 3 napig kába; szvsz az valami erősebb szer lehetett...
mod: Elég sok fajta érzéstelenítőt ismer manapság az orvostudomány, bár nekem spec. még csak valami gázhoz volt szerencsém.
[ Szerkesztve ]
- SOHA ne becsüld alá a hülyeség hatalmát!!! -
-
larpi
tag
3 percig voltam kilinikai halál állapotában az orvosok szerint. Én sajna nem éltem át semmit, arra emlékszem hogy nagy volt a sürgölődés körülöttem az intenzíven, kába voltam és szédültem, fordult eggyet a világ és kikapcs...sötétség-semmi.... Arra éredtem hogy nővérek pakolásznak körülöttem és közben az egyik pofozgat-ébresztget. Még megsaccolni sem tudtam mennyi idő telt el.(kb 20 percig voltam eszméletlen). Tehát, konkrét halálközeli élményem nem volt. Az életszemléletem azonban nagyot változott. Nem tudott felbosszantani semmi.Örültem a hidegnek, melegnek, ha esett, ha fújt mindennek a szebbikoldalát láttam. Nem tudom ezt megfogalmazni, tombolt bennem az életérzés. Persze az évek során elhalványult ez a nagy tombolás, de a mai napig nagy megértést érzek a betegek és öregek iránt és még mindig optimistább vagyok mint az átlag.
-
-
Mcray
senior tag
Nagyon jó írás! Grat! Én is teljesen így érzek. Látom rád is hatott az írás amit feltettem.
2.szer végigtoltam a Cod4-et. Érdekes de nekem a Crysis valtott ki hasonlót, amikor a Hummerrel ütöttem agyon az békésen bamba képű Koreaiakat.
1 éve elém esett egy részeg fickó. Az mentette meg az életét, meg az enyémet is hogy összeakadt a lába és 50 cm után a földre rogyott, pont az az 50 centi kellett hogy ne öljem meg. Talán 5 centi volt közte és a kocsi oldala között ahogy elfaroltam mellette. Na ott akkor nagyon káromkodtam.
"Dö Pávaa det wí ár díling hír iz immezsöréböl" WoWs: das_booty
-
#133
Crystalheart
őstag
Dany007
#132
Crystalheart
őstag
a fájdalomérzet az csak egy agyi reakció, a fájdalomcsillapítók az agyban kapcsolnak ki egy részt. Halálkor az kicsit korábban áll le, mint az agy többi része. De pl csatákban, felfokozott adrenalinállapotban az ember képes eltűrni olyan sebesüléseket is, hosszú ideig, amik miatt máskor rögtön ugrana és ordítna. Pl. mindenkinek fáj, ha mondjuk felvágják az ujjbegyét, anyázik össze-vissza, ugyanez egy csatában föl sem tűnt egészen a pihenésig.
-
Dany007
veterán
aztafene! Nemsemmi!Nem, nem a lepergésre gondoltam, hanem valami ezt nálad is előidézte. Namost ha becsapódsz a földbe és tényleg ms alatt szétfröccsensz ( de jó E/1 helyett E/2-ben beszélni
) sz.tem időd se lenne felfogni a dolgot, de még érezni se. Elvégre okés, hogy az ingereg fény közeli sebességgel terjednek, de annak is van egy felső határa.Pár napja a cégnél, lehajoltam h ki dobjak v.mit a kukába, és véletlenül bevertem a fejem a két íróasztalt elválasztó ööö falba, vagy mi a szösz. Nem láttam ,mert pont az élével szembe álltam. Csak lehajoltam és puff, egyből vissza ugyan, de a fájdalom csak 1-1,5 sec után jött, de akkor nagyon. Tehát végülis sz.tem ha a nano sec alatt szétfröccsensz, akkor esélyed se lenne érezni belőle bármit is. Akkor egyből megtudod mi van a halál után... vagy épp csak simán semmi se lesz azt kész...
Azért én reménykedem, hogy lesz valami... bár nehéz elképzelni... Főleg tudományos oldalról. -
cilo9
aktív tag
Tegnap este egy barátommal beszélgettem a cikkel kapcsolatosan a halálról. Sok minden szóba jött csak pár dolgot emlitek meg (nem könnyű átzökkenni, miközben teljesen más érzéseket tapasztalok meg jelenleg...hála égnek!
)Szóval: arról beszélgettünk többek közt, hogy mi van a halál után. Sokan gondoljuk úgy, hogy valami van, pontosan ugye nem tudjuk, de azok akik már vissza jöttek azt mondják, hogy fényesség, nyugalom. Nem fizikai voltukba, de tovább élnek (a lelkük, a jellemük, ilyesmire gondolok). Akkor ezek szerint az élet után a halál bekövetkeztekor valami új kezdődik, mert úgymond akik visszatértek eltudták mesélni hogy ez-meg-az történt. De akkor az élet előtt (nevezzük fizikai létnek) is volt valami egy másik fajta létezés. Arra viszont nem emlékszünk (én legalábbis nem)...akkor a "fizikai létünkre" se fogunk emlékezni egy idő után,ha meghalunk...az új lét lesz természetes, mint a mostani (márha van ilyen).
A barátom még a buddhizmust kapcsolta ide nekem, miszerint: Te (a jellemed, a tulajdonságaid, stb) egy lélek vagy, ami a jelenlegi fizikai testedben ölt képet. Ezelőtt már voltál sok minden (jó, rossz ember, állat, növény, stb) és a lelked vándorol, addig amíg meg nem tapasztalsz mindent. És a végső állapot, amikor úgymond mindent megéltél, a dalai láma...ezért lehet akár egy kisgyerek is a dalai láma (lásd: 7 év Tibetben). Nem tudom igy van-e, én nem olvastam egyelőre utána. Ez esetben viszont az merült fel bennem, hogy mi lesz velem ha meghalok, mint dalai láma??? És ezzel szinte visszajutottam az eredeti állapotba/kérdéshez!
A mesterséges halállal kapcsolatban az Egyenesen át c. filmet ajánlották nekem.
Üdv, Cilo
-
I_Am
veterán
Hogy lepereg-e előtted az életed?
Na az egy másik story.
Nekem nem pergett le. Csak a pillanatra gondoltam, hogyan oldjam meg a helyzetet. (ütőér vágás)
Előtte meg elütött egy autó és kigurultam a szembejövő elé. Farkasszemet néztem a gumijával és fejemnél állt meg pár centire az arcomtól.Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.
-
Dany007
veterán
Igen, jójó múltkor olvastam valahol, hogy megtalálták azt az enzimet, ami ezt előidézi. És mesterésgesen a juttatk már embereket ilyen állapotba. De már meg nem mondom hol olvastam :S lehet h Tv-ben volt...
Mindenesetre érdekes dolog lehetett! El tudom képzelni, hogy ezek után már másképp állsz az élet dolgaihozBár arra azért "kiváncsi lennék", hogy aki mondjuk egy repülőgép balesetben a másodperc tört része alatt cafatokra fröccsen az mit láthat / tapasztalhat. Jó, nem vagyok kiváncsi, csak érdekelne, de az sem személyesen
-
I_Am
veterán
Mesterségesen is előidézhető? Ez érdekelne.
Igen csak klinikai halál állapota volt, agyműködés mérésére nem volt lehetőség. Azt nem tudom, hogy ment-e vagy sem. Ezekre a dolgokra sem egyből emlékeztem, hanem egy pár nappal később jött elő egy nyugisabb pillanatban.
Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.
-
Dany007
veterán
Ezt még mindig nem értem
Szóval akkor már megtörtént veled, hogy meghaltál, csak aztán mégis visszahoztak?
A klinikai halál állapotát már tárgyaltuk egyszer itt is, máshol is. Az még nem a 100%-os halál. Azt a bizonyos élményt egy agyban termelődött enzim állítja elő. Mesterségesen is előidézhető.
Vagy pedig ténylegesen meghaltál már egyszer? Úgy értem, h egy kis időre teljesen leállt a szíved és az agyműködésed is ? De 100%-ig?Csak mert ugye nehéz úgy emlékeket rögzíteni, ha pont az ami rögzíteé nem működik.
Márpedig ha emlékszel rá, akkor az ott van az agyadban. Vagyis annak rögzülnie kellett.
Na és itt jön a képbe az érdekesség, amire kiváncsi is vagyok Hogyha nem volt semmi agyműködésed, és mégis emlékszel dolgokra : ) Persze lehet, hogy volt agyműködésed, csak olyan szinten amit ma még nem tudnak mérni... -
#125
I_Am
veterán
Crystalheart
#124
I_Am
veterán
válasz
Crystalheart
#124
üzenetére
Időérzék nincs. Idő sincs. Mondom, hogy fura.
Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.
-
#124
Crystalheart
őstag
I_Am
#123
-
#123
I_Am
veterán
Crystalheart
#122
I_Am
veterán
válasz
Crystalheart
#122
üzenetére
Nem tudom, nem unalmat éreztem. Egyszerűen nyugalmat és jó volt létezni.
Fura érzés az tuti.
Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.
-
#121
I_Am
veterán
Crystalheart
#119
I_Am
veterán
válasz
Crystalheart
#119
üzenetére
Mitől félsz?
Nem értem a mondatod gúnyolódás, kötözködés, egyetértés, akármi?
Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.
-
#119
Crystalheart
őstag
I_Am
#111
Crystalheart
őstag
"Nem tudod, hogy meghaltál és nem is foglalkozol, emlékszel az előtte lévő dolgokra. Érzed, hogy létezel, viszont fizikai alakod már nincs. Nem sötétség van, hanem fényesség, minden fehér. Egyszerűen minden harmonikus, hihetetlen nyugalmat érzel.
Én eddig jutottam."
Ja, ettől félek.
[ Szerkesztve ]
-
#118
Crystalheart
őstag
Godefroy
#93
Crystalheart
őstag
A VH-k véres eseményei gyakorlatilag kellettek ahhoz, hogy most ilyen mértékű összefogás és béke legyen a civilizáltabb országokban, mint ami van. Így visszatekintve ez egyértelmű. Másrészről több ember a világban több halállal is jár, de pl. egy catalaunumi csata idején nem éltek még milliárdnyian a kontinenseken, mégis százezrek haltak meg pár nap alatt.
A középkor más világ volt, más erkölcsök uralkodtak. Európában a kereszténység idején az életet siralomvölgynek nevezték, és akár életek árán is terjeszteni akarták a hitet. (Ürügy, persze, politika volt az is.) A csata, háború is, mint olyan, a mindennapok része volt ezer évek óta, minden férfit és sok nőt hadbafogtak, ha úgy hozta a sors. Másként viszonyultak a halálhoz.
A kor, amiben élünk, itt a fejlett világban sokkal békeközpontúbb, mint annak előtte. Ez van, és elképzelni is igen nehéz, hogy mit érezhettek azok, akik mondjuk egy tízezres sereg első soraiban egy karddal és pajzzsal várták, hogy az ellenség tucatjainak húsába saját kezűleg mártsák fegyverét, mielőtt nagy eséllyel őket is felkoncolják, ha nem csak levágták valamijüket - bár éppen a filmek és játékok azok, amik emlékeztetnek minket ezekre, és elrettentenek a háborúktól.
(Persze gazdaságilag néha jól jön ellövöldözni a golyókat, de azért hosszútávon jövedelmezőbb a béke.)
[ Szerkesztve ]
-
I_Am
veterán
válasz
Godefroy
#115
üzenetére
Neeeem, félreértettél azt hiszem. Nem lettem vallásos, ha ezt vetted ki a szavaimból.
Anyagi világ és spirituális világ. Próbálok helyesebben élni a hétköznapokon. Segíteni és nem kérdezni.
Viszont érdekes módon a tetoválásaim nagy része valamilyen módon mégis köthető a vallásokhoz. Bár mindenbe bele lehet magyarázni mindent. Csak ott a bökkenő, hogy a jelenlegi Katolikus Egyház ördögi szimbólumként fogja fel a tetoválásokat. Csak elfelejtik azt, hogy a Mór is tetovált volt. És még ki tudja hány szereplője a Bibliának.
[ Szerkesztve ]
Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.
-
I_Am
veterán
válasz
Godefroy
#112
üzenetére
Nem én döntöttem...
Sokan mondják, hogy biztos még valami dolgom van. Egy ideig gondolkodtam mi lehet az, aztán arra a megállapításra jutottam, hogy ha van is, akkor megtalál majd.
Viszont sokminden átértékelődött bennem, legfőképpen az anyagi világhoz való kötöttség.
szerk: egyik versemben teszek is rá egy pár soros utalást.
Menni akartam, de maradnom kellett,
Nem tudom miért mert nem feleltek,
Most fejet hajtok, pedig nem szoktam,
És végigjárom járatlan utam.[ Szerkesztve ]
Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.
-
I_Am
veterán
válasz
Akos1994
#109
üzenetére
Nem tudod, hogy meghaltál és nem is foglalkozol, emlékszel az előtte lévő dolgokra. Érzed, hogy létezel, viszont fizikai alakod már nincs. Nem sötétség van, hanem fényesség, minden fehér. Egyszerűen minden harmonikus, hihetetlen nyugalmat érzel.
Én eddig jutottam.
[ Szerkesztve ]
Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.
-
Dany007
veterán
válasz
Hakudoshi
#104
üzenetére
Hello!
Már azt hittem ezt a cikkem ki is hagyod!Hja, tudom, hogy rosszul néz ki az a mondat, de sokszor elveszek a gondolatok áradatában... és nem mindig az sül ki, vagy úgy, ahogy az elején elképzeltem.
Az érzékenység dolgot, inkább átérzésnek hívnám... Ezt is nehéz megfogalmazni.
Tudod, van amikor azt mondják, hogy "átérzem a problémádat cimbora..." vagy ilyesmi. Na nálam ez szó szerint működik, szinte minden esetben, csak felturbózva 100x.
Sokszor kellemetlen idegesítő dolog. Manapság már próbálom kontrollálni.hmm én észre se vettem, hogy egyszerre lettünk tagok xD De grat !
-
talmida
Közösségépítő
Szia Dany007,
semmivel sincs több bizonyítékod az ellenkezőjére mint nekem, az enyémre. Csak azért mert egy ezeréves könyvben az van írva, az nem bizonyít semmit.
Ha tudsz angolul, akkor egy kis adalék vagy bizonyíték a túlvilági létrôl, ráadásul nem a több "ezeréves" könyvbôl. ( A Mennyrôl és Pokolról)
Ha nagyon idegesít a bevezetô, akkor kb a 15. perctôl nézd.
Ezen kívül nagyon sokan beszámoltak ilyesmirôl, akik "visszajöttek" az életbe.
(A tapasztaltaik nagyon hasonlóak voltak --amiket egymástól függetlenül mondtak el...egymást nem is ismerve.)[ Szerkesztve ]
IN GOD WE TRUST!
-
Hakudoshi
tag
Üdv cimbora!
Gondoltam, mégiscsak írnom kellene ide is, bár a véleményemet már úgyis ismered.
A cikkhez: A "Nem tudom rendesen megfogalmazni..." és ehhez hasonló mondatkezdések nem igazán mutatnak jól egy olyan cikkben, ami sokkal jobban meg van fogalmazva, mint az átlag...
Ha esetleg mégis rosszul (=félreérthetően) fogalmazol, az a fórumban úgyis elég gyorsan kiderül. Szóval csak no para! 
* * *
Fentebb írtál valami olyasmit, hogy mintha érzékenyebb lennél a többi embernél. Ez lehet hogy így van (egyébként szerintem is...
), de az is lehet, hogy mások is hasonlóképpen éreznek, csak nem tudják, vagy nem is akarják másokkal megosztani ezeket az érzéseiket.* * *
Amúgy majdnem egyszerre lettünk tagok, mit szólsz??
-peace-
- SOHA ne becsüld alá a hülyeség hatalmát!!! -
-
Dany007
veterán
Ez orbitális hülyeség : )
Semmi kedvem ahhoz. Hallottam, hogy valami 260 akárhány embert nyír ki a film alatt.
Ezen max röhögök, semmi köze sincs a valósághoz. Így látatlanban, és ismerve az előző 3 Rambo filmet, a Call of Duty 4-nek több köze van a valósághoz - játék létére - mint a Rambo4-nek.
Engem nem a tiszta öldöklés taszított vissza, hanem az ami a valóságban is pont úgy megtörténhet... De ismerve az előző filmeket a sériából, a valóságban már az első 20 percben cafatokra szedték volna a híres Rambot. -
Dany007
veterán
válasz
naegleria
#87
üzenetére
Értem amit írsz, és nem is azzal van gond.
De mint már írtam, nekem nem azzal volt bajom, hogy nem tudtam megkülönböztetni a játékot, a valóságtól. Tudtam, hogy az csak egy játék.
Egyszerűen elképzeltem, hogy a valóság is ilyen. És hogy Az mennyire dúrva.
Valamilyen szinten pozitív is az ilyen fajta játék! Mert aki képes beleélni magát, képes felfogni a játék mondanivalóját, az ráeszmél, hogy mennyire dúrva is a valóság. Mivel sz.tem a Call of 4 elég jól prezentállta a valóságot. -
Dany007
veterán
válasz
naegleria
#86
üzenetére
Na jó reggelt. Jó sop hsz van amit végig kell olvasnom, így lépésről lépésre válaszolgatok
Szóval
" a háborunak nagyon sokmindent koszonhetunk..."Na ez az amiben te is, meg még sokan mások is tévednek.
Az igaz, hogy a háborús fejlesztéseknek köszönhetően sokat fejlődött a technológia.
De egyrészt, vedd figyelembe azt, hogy a háborús technikát jócskán át kell / kellett alakítani ahhoz, hogy az átlag ember számára is hasznos legyen! Arról nem is beszélve, hogy a háborús technikáknak csak egy kis részét tudják felhasználni polgári célokra.
A lényeg viszont, hogy ha azt a sok sok száz milliárd dollárt amit csak az usa háborúra költ - mégcsak nem is fejlesztésekre és csakis az usa - ha ezt tisztán a tudományba és a gazdaság fejlesztésébe ölnének szerinted hol tartanánk már ???
Az az egyetlen igazság ebben, hogy háborúk kényszerítik a technológiai fejlődést! Ez tény. De ha az államok maguktől törekednének erre, és háborúk helyett a tudományba pumpálnák azt a sok ezer milliárod, már rég a Hold-ra mehetnénk nyaralni! De komolyan!
Sz.ted miért jutottak el pár évtized alatt a V-2-estől a Holdra? Azért mert verseny volt, le kellett győzni a ruszkikat. És sz.ted miért állt le az űrkutatás fejlődése a Space Shuttle-lel ? Akkoriban a Nasa úgy képzelte hogy 2000-re már "menetrend" szerinti járatok lesznek az űrbe! Csak hogy akkoriban nem volt pénz limit ! Le kellett győzni a ruszkikat, mind1 mennyibe kerül.
Csak aztán vége lett a hidegháborúnak, és jéé azóta is azzal a szerencsétlen űrsiklóval közködnek, és minimális a fejlesztésre fordított támogatás, mert kell az Iraki háborúhoz! -
SLD
tag
válasz
#65755648
#85
üzenetére
Szerintem nagyon sokan vannak akik el tudják folytani magukban, és ha egyszer sikerül bemesélniük maguknak valami sztorit, hogy háborgó agyuk megnyugodjon, akkor egyhamar a lelki válság sem jön meg.
Lehet Te vagy a naív, vagy én látom sötéten a világot, de szerintem az emberiség nagy százaléka (szóval akkor az említett kísérlet eredményénél jóval több) bármikor megölné a másikat ha érdekei úgy kívánják, ha pedig lelki válságuk lesz akkor a pszichológusokhoz mennek (feltéve, hogy őket még nem ölték meg ) És az ilyen emberek pedig pontosan tudják mennyit ér az élet, tudják mennyit ér az Ő életük nekik, ami hiányzik az ilyenekből, az az empátia.Tehát, szerintem eddig szépen fejlődtünk, de most inkább visszafejlődünk, csak mostmár nem azért vágjuk fejen egymást hogy legyen finom Mamut-husink, hanem hogy legyen pénzünk... de talán majd kijön ebből valami jó, hiszen így az emberiség jó nagy része majd szépen elintézi egymást, és akkor remélhetőleg csak a normálisabbak maradnak... (az persze rejtély, hogy ki és mi számít normálisnak
)[ Szerkesztve ]
-
Algieba
őstag
Nem tudom rávenni magamat, hogy megnézem a Sweeney Todd-ot, holott kedvelem Tim Burton munkáit.
Öregszem. Mostanra nem izgat fel a sötét képi világba befröccsenő karmazsin színű vér. Inkább taszít.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Eddie141
senior tag
Őrülten sok helyesírási hibát vétettem. Ez valószínűleg az izgatottságomnak köszönhető, és tudható be, ezért bocsánatot kérek...
Ha valaki szeretné a levelezésünket teljes egészében, hiba mentesen elolvasni, az jelezze, és eljuttatom valamilyen módon. [ Szerkesztve ]
-
Eddie141
senior tag
Hát igen. Nekem ennyi szerencsém van még, hogy nem az a legnagyobb problémám, hogyan vészelem át a következő hetet, meg mi lesz ha kijön a gázszámla. Szerencsémre.
Az ilyen dolgok teljesen le tudják törni az embert. Ha nagyban nem is, de kicsiben azért át tudom éretzni az ilyesmit, az én anyagi problémáim határain belül maradva. A jelenben sajnos bele van nevelve egy alapvető vásárlási szükséglet az emberbe. Hisz presztige, és hatalom is egyben. És sajnos tudtomon kívül is megesik néha velem, hogy valamit megveszek amire utólag rájövök, semmi szükségem rá. És azt is észreveszem magamon, hogy ha üres a pénztárcám, bármennyire is nincs akkor a pénzre szükségem, hisz ennivaló van, meleg van a házban, internet is van azért elszomorít a tudat, hogy nincs ha hirtelen adódna bármi. Bocsánat, hogy kicsit eltérek a témától[ezért inkább OFFban írom, nehogy megszóljanak érte ]
Szerencsémre engem már a kezdetek óta úgy neveltek, [természetesen néző pont kérdése, de lehet hogy a szüleim szerencséjére is visszatekintve az elmúlt nagyobb költekezéseimre ] hogy amit szeretnék, azért megdolgozzak. Természetesen belepótolnak, ha látják az igyekezetet, és ha tehetik. Ez már elmarad a felnőtt korban, amikor az ember a saját lábán áll. Redukálni kell az igényeket, még ha az nagyon nehéz is.
Természetesen azt belátom[mert magamat igen anyagiasnak tartom/képes vagyok anyagi javakhoz kötődni// ] hogy bármilyen hirtelen és váratlan történés kizökkentheti az embert a mindennapi életből, és ezzel az alapvető nyugalomból is.
Nekem könnyű, hallom sokszor mind osztálytársaktól, mind barátoktól.
Hisz mindig van pénz a pénztárcámban, ha minimális is, de van. És hogy megvan már németből és számtekből az érettségim[10-ben letettem] Ez az általános mentalitás sajnos, ám hogy abba belegondoljanak, hogy valószínűleg enm a szüleimtől jut el hozám a pénzem 95 %-a abba nem képesek belegondolni.
Dolgozgatok anyám élettársának a számtek szervizében, és emellet átpasszol néha egynéhány megrendelést nekem. És a PH! is sokat hoz nekem a konyhára
De mind emögött sok munka áll. MÉg ha nem is olyan sok mint egy átlag dolgozóé, de iskola, "tanulás" mellett azért ez is megterhelő.
Legutolsó példa:
elhoztak hzzám egy PDA-t, hoyg raak rá magyar szoftvert. Este 6körül adhatták a kezembe. Ez egy keddi napon történt. Szerdán hajnali 2-tőkor végeztem, és kaptam érte 4e ft-t.
Igyekszem. Minden piti munkát elválalok, már csak maga a munka mivolta miatt is. Természetesen hajtanak, és fűtenek a vágyak.
És ezzel szemben ott van az aki mondja nekem, hogy de könnyen megy nekem, ami néző pont kérdése, hisz aki a pénzéért 2x/3x anyit dolgozik mint én, az mondhatja ezt, de az aki karácsonyra egyszerűen minden munka nélkül jobb gépet kap, mint amienre én gyűjtöttem 2,5 évig, és dogoztam érte, [természetesen ez sem jöhetett volna most össze számomra ha a szüleim nem segítenek a végén bele, mert még gyűjthettem volna vagy fél évig ] az ne mondja nekem, hogy könnyen megy. Viszont azt bátran kijelentem, ha az előző mondataimból nem is derült ki, hogy ha en szarba kerülök, és ő is, én előbb kimászok belőle [anyagi gondok] mint ő, már csak a rutin miatt is.
Plussz engem hajt a vágy, hogy pénzt kereshessek. Sok hasznom van már abból, hogy nem utasítottam semmien normális munkát vissza, egészen a kertészkedéstől, a kapálásig, a fűnyírás, a számítógép szerelés, a hálózat kiépítés, a modding, a nyomdai és kötészeti munkák. Ennek hála voltam tavaj ingyen a szigeten, mert felajánottak a szemem láttára egy, szerintem legalábbis, nagyon jó pénzkeresési lehetőséget+még a szórakozás is adva volt, és mégis vissazutasították sokan, hisz milyen ez már?!?!? Bevallom, sőt büszke vagyok rá, hogy nyáron kukásként tevékenykedtem a szigeten. Mert amellett, hogy fogytam, és erősödtem, új barátokat szereztem, pénzt kerestem még az alapvető hozzá állásom is megváltozott a dolgokra nézve. Természetesen Kasza08 kollégát itt meg kell említenem akinek hála volt esélyem eljutni a szigetre. Minden nap 32 kmet gyalogoltunk minimum, de olyan jó társaságban és olyan jó munkakedv mellett, hogy már most visszavágyok, és akko is visszavágytam. Minden este 12 óra gyaloglás után még volt kedvünk elmenni egyet bulizni, és még aludni is maradt időnk. Ez az igazi.
Vissza térve:
még így is, hogy nem az eltartásomról van szó, hanem csak "hobbyként" vagy pénz gyűjtés céljából dolgozok engem is megvisel idegileg sokszor...De MÉG konpenzállja az az öröm amit ezáltal szerzek magamnak és másoknak is szerezhetek[nem egyszer szereltem gépet, és nem egyszer raktam már új konfigot valakinek ingyen össze, mert tudom mien az, ha az ember a meglehetősen szűkös anyagi keretből szeretne minnnél többet kihozni]
Másrészt meg hála, hála nem tudom kinek/minek megvan az a nyugodt családi környezetem aminek hiányában én is biztosan gyorsan lemorzsolódnék, megváltozna a gondolkodásom és a felfogásom, és énis céltalanul bojonganék az életben. Kel az embernek egy kis boldogság, egy cél és főképp nyugalom. Ha az embernek az utóbi nincs, az hosszú távon nem jó, de az előzőkkel kiegyenlíthető valamien szinten. Sehol nem kell szenvedni. Mindenből lehet kiutat talállni! Nem szabad feladni, és a reményt fenn kell tartani!
Hisz ez visz mindket előre. A remény. Ez a megmagyarázhatatlan eredetű erő húz minket magával egy jobb élet irányába, ám néha csaló módon megjelenik, majd etűnik örökre. Ilyenkor van a baj...
De cél nélkül minek a remény? Felesleges teher még az is az illető vállán. Nincs minek az irányába terelje, csak van, és csak arra szolgál, hogy legyen.
Igazad van, hogy a rohanó mindennapokban nehezebb az apróbb örömöket megfogni. Ezért is emeltem ki. Hisz tiszteletre méltó ember az, aki minden problémája, gondja mellett még képes az ilyen apró sokszor teljesen különálló dolgokba fogást találni, és megtartani magát a szakadék felet.
És az sem igaz, ha valaki elindult a szakadék mélye felé, hogy az nem tud visszajönni. Bizalmat kell az embernek szavazni. Ha azt eljáca, akkor valóban nincs esélye, de mindenkinek meg kell adni a lehetőséget[szerintem ] a változásra.
Változás. Az sem egyszerű. Én sem tudom mi irányába változok, de észreveszem magamon, ha komolyodom, vagy elkezdek másképp gondolkozni. Régebben amikor olyan 12 éves voltam úgy éreztem, hogy már elég éretten gondolkozom, és már felfogok mindent. Mára rájöttem, hogy ez nem hogy közel sem igaz, de egyszerűen lehetetlen..
Az ember egyszerűen emberi mivolta miatt nem képes megfogalmazni, és felfogni az örökévalóságot, és a végtelenséget. Ezt az eggyik tanárom mondta. Éppen ezért vagyok képes minden naygképűség nélkül beszélgetni barátaimmal, és ezért vagyok képes elkerülni az irigységet nagyrészt.
Természetesen erre is van ellenpélda.
Sok országban jártam már, sokmindent láttam. Az hogy sok országban jártam, nem mindig önszántamból történt. Szabadkán születtem, és onan a szüleimmel el kellett menekülnünk a háború elől. Német országban telepedtünk le.[ mindenféleképp be kell jelentenem: szüleim magyarok, aápm nyomdász volt és az is jelenleg, és egy akkoriban épült szabadkai nyomda csábította oda]
Ám a nem is oylan régmultban teljesen felháborított egy olyan dolog ami tűnhet másnak természetesnek, számomra nem az.
Eggyik ismerősünk, aki családos apa, és eltartja az egész családját, elmesélte a nemrégen lezajlott Afrikai útját. A gyerek crossozik, a lány meg mindent megkap amit csak akar[még ha szüksége sincs rá] Az apát elősször bekategorizálltam a tőlem igen távol áló burzsoár népcsoportba, de helytelenül. Egy végteleül rendes, vicces ember. Erősen érződik rajta, és a stílusán, hogy ő keresi a pénzt.
Elősször a felesége kezdte el mesélni az utat. Olyan megvetéssel beszélt róla, mintha csak a szoszéd faluban látogatták volna meg a vadasparkot. Ez számomra nagyon rosszul esett. Pedig igazán kevés alkalommal vagyok irigy. De most igazán az voltam, hisz tudom, hogy valószínűleg soha nem lesz lehetőségem oda kijutni, nemhgy ilyen megvetéssel beszélni az utazásról.
A férfi, aki a pénzt keresi, sé megalapozta a családja jövőjét azzal hogy reggel hattól másnap reggel hatig dolgozik sokszor, és mindemellett még a céget is vezeti megmaradt a földi határok között.
Teljesen elment a kedvem a képnézegetéstől. Egyszercsak a feleségének valami fontosabb mondanivalója volt a házigazdához, és ekkor a férje kezdett el mesélni. Ahogy elkezdte a történeteit elmondani, és amiylen áhitattal volt azokat képes elmondani, rögtön másmien érzés fogott el.
Ilyenkor jut eszembe, ha ez nem is egy családban, rokonságban, vagy ismerős körben történik meg, akkor is fájdalams lehet mások számára a dicsekvés....
Nem értem, mikor valakinek az a legnagyobb álma, hogy egyszer egy jót ebédeljen[afrika] akkor akik odalátogatnak azok hogy gondolkodhatnak ugyanúgy vagy még drasztikusabban mint amikor visszajönnek a gondtalanságba.
Na megint eltértem a témától Nagyon megeredt a nyelvem. Még soha nem kommentoltam ekkorákat. Beszélni sem szoktam sokat. Bocsánat a hosszú OFF-ért. És köszönöm, hogy újra elmondhattam a véleményem. [ Szerkesztve ]
-
Godefroy
senior tag
válasz
misirulez
#75
üzenetére
[OFF]100 éves csatáról nem hallottam csak 100 éves háborúról
Azt meg nem úgy kell elképzelni 100 évig fojt a vér hanem voltak összefüggések a hadicselekmények között és ezért hívják 100 éves háborúnak. Volt pl 16 év közte amikor nem volt harci cselekmény...
A legnagyobb véres eseménye nem aközépkorban voltak hanem pl a múlt század világháboruiban.
9/11 re meg válaszként több százezer irakit legyilkoltak az életszerető amerikaiak."Régen lazán felgyújtottak valakit, ha úgy gondolták róla, hogy boszorkány."
Most is lazán felgyújtottak tavaly egy lányt miután megerőszakolta és kirabolta a 17 éves.Tudod Te is ezer ilyen példa van ez a kor semmivel sem jobb mint a régiek.[/OFF]
De a srác nem is erről írt itt a blogjában, hanem a halál elkerülhetetlenségének való döbbenéséről.
Arra sosem emlékezünk ami nem jut eszünkbe...
-
Godefroy
senior tag
válasz
#65755648
#74
üzenetére
Ezek nem egyedi esetek, ha nézel híradot, mindenapra akad öngyilkos merénylő.
Irakban az elmúlt években az "élet" tisztelő amerikaiak több százezer iraki haláláért felelősek..
Az is ma történik nem párszáz éve.
Igazából nem változott semmi, csak több hír jut el hozzánk.A bűnőzés pedig eléggé emelkedő tendenciát mutat, az élet ellenié is.
Nem is beszélve arról , mennyire "értékelik" az emberek saját egézségüket/életüket, ha 48% a a lakosságnak dohányzik, 34% iszik rendesen, 7% körül pedig rendszeres kábítószer fogyasztó.Fél évszázada azk az oroszok tízmillionyi embert irtottak ki, saját maguk közül.
Ma meg alkoholba oltják életük.Arra sosem emlékezünk ami nem jut eszünkbe...
-
#91
drizzt1666
tag
drizzt1666
tag
Hali!
Ne így fogd fel, h mekkora tragédia, h meg kell halnod előbb utóbb. Minden dolognak aminek van kezdete, annak van vége is. Nézz csak körül
Az álmaim rabja vagyok, de tetteimben szabad ember...
-
naegleria
csendes tag
azon meg felesleges gondolkodni hogy hogy nem fogok hamar meghalni, es hogy elhetnek tovabb...iszanyatosan nem fugg ossze azzal hogy egeszsegesen elsz e avagy sem...egesz eletedben elhetsz egeszsegesen, biokajan, no füst meg alkohol se drog, de ha ott van egy x kromoszoman levo betegseg akkor nem tudsz ellene mit tenni...es ez egy rohadt nagy kozhely hogy "becsuld meg az eletedet, es becsulj meg mindent" de tenyleg igy van, es azzal az idovel kell foglalkozni amiben most elsz, es nem arra gondolni hogy holnap meg is halhatok...ez egy eletfolyamat, amit nem befolyasolhatsz, csak kis mertekben.
-
Glomgold
tag
Pár szót írok én is ide.
De csak, mert átjön az iromány fizofista töltete.
Bár ezt a LOGOUT bejegyzést lehet, az írója nem is olyannak szánta.Akinek sok pénze van, annak lehet esélye az életben maradásra.
A halál nélkül is.
Lehet, nem úgy, ahogy sokan gondolják, de sok féle módon.
Életben maradva azért, hogy egy nap azt mondhassa: Basszus, már 200 éve élek a Földön: akkor most jó nekem?
Szerintem tök jó nekik.
Csak arra kell vigyázni, nehogy nagydobra verjék.
De vigyáznak is rá.
Mert nekik megadatott.
Hülye a világ, ez tény.
És mi lesz a többivel...?
Ahogy Ők mondják: meghalnak és a fejükben hordott emlék-gyűjtemény szétszóródik...
Persze, az is lehet, hogy amit most leírtam, az mind nem igaz...
Csak kár, hogy ez őket, a Mázlistákat nem nagyon érdekli...
De azért jó lenne egyszer egy egyszerű Magyarországinak, egy ilyen halandónak is, mint én, közéjük tartozni. -
naegleria
csendes tag
masreszt....oke, vannak veres, oldoklos jatekok, amik az erzelmi vilagat az embernek taccsra vagjak, szo szerint...nem veletlenul van rajta a karika a 18al, es neha meg azt is keveslem...tulajdonkeppen nem az a baj hogy az emberek ilyenekkel jatszanak...levezeti az idegesseget, masok azuert jatszak mert szep a grafikaja, a 3dik csak mert szeret gepet butykolni...tokmindegy a hatas ugyanaz..a nagy kerdes hogy miert nem lehet megtanitani az emebreknek hogy a jatek es a valosag kozott egy falat kell huzni...erre a feladatra a szulok kellenenek, de tulajdonkeppen, valljuk be oszinten...hogy fogja appa meg anya elmagyarazni hogy az rossz egy kisgyereknek, amikor meg egyesek szamitogepet sem erintettek, es nincs hozza tapasztalatuk...
-
naegleria
csendes tag
Tulajdonkeppen egyetertek nagyon sokmindennel amit irtal, de azt el kell fogadnunk hogy a háborunak nagyon sokmindent koszonhetunk...anelkul meg fahazakban tuzelnenk a szenet...mas kerdes hogy a mai technologiak megvalosulhattak e volna a haboru nelkul, de erre nemhiszem hogy barki is tudna valaszolni.
-
#65755648
törölt tag
Lehet hogy én vagyok naív, de nekem meggyőződésem, hogy így van.
Aki embert öl, az aszerintem nem érzi az élet fontosságát. Talán soha nem is gondolkodott rajta, vagy gondolkodott, de arra következtetésre jutott, hogy értéktelen. Vagy tudja, hogy értékes, de képes arra, hogy elfojtsa magában (ami utólag úgyis súlyos lelki válsághoz, esetleg még öngyilkossághoz is vezet). Vagy a körülmények, a környezet, más emberek befolyásolják és folytják el benne (pl. a katonákban). Aki egyik kategóriába sem esik, hanem érti és tudatosítja, mennyit ér az élet, az szvsz nem tudná meghúzni a ravaszt.
Pár évtizede folytattak egy kísérletet, aminek az volt a lényege, hogy embereket vettek rá, hogy kínozzanak másokat azzal, hogy áramot vezetnek a testükbe (film is készült belőle, sajna a címe nem jut eszembe). De az egész személytelen volt, a kísérleti alanyoknak csak a gombot kellett megnyomniuk és képernyőn látták, hogyan szenved a másik (persze valójában senkibe sem vezettek áramot, csak megrendezték). A legfontosabb az volt, hogy levették a teljes felelősséget az emberek válláról. Azt mondták nekik ha a kínzott ember meghal, őket akkor sem vonják felelősségre érte, noha ők nyomták meg a gombot. És amennyire emlékszem 1/3-2/3 volt az aránya azoknak akik nem voltak hajlandóak megölni a másikat annak ellenére, hogy felszólították rá őket hogy nyomják meg a gombot. Először soknak tűnik, hogy 60% képes lett volna megölni a másik embert, aki nem ártott neki, sőt még ellenségnek sem nevezhető. De ha belegondolunk ez azt jelenti, hogy 30%-uk érezte az élet értékét! Ez elég sok, én kevesebbre tippeltem volna. Vagyis valószínűtlennek tartom hogy azok közt, akik megnyomták a gombot legyen olyan, aki átérezte a másik ember helyzetét. Remélem érthető az érvelésem.
-
#65755648
törölt tag
Akkor itt tér el a véleményünk: én úgy érzem ha valaki belegondol, hogy a másik ugyanolyan ember mint ő, ugyanolyan életet él, mint ő, és a halála ugyanolyan tragikum, mint az övé, vagyis átérzi az ÉLET és a HALÁL fontosságát, akkor nem képes ártani neki. Vagyis ha valaki tudja, hogy mennyit ér az élet, akkor nem öl meg más embert (még egy csirkét sem, ha nem szükséges...). És az érvelés fordítva is igaz: ha valaki erőszakos környezetben nő fel (pl azt látja, hogy az apja veri az anyját) akkor ő maga is erőszakos lesz és éppen ezért nem fogja fel a halál súlyát. Vagyis szerintem a két dolog egy és ugyanaz.
-
Dany007
veterán
válasz
#65755648
#79
üzenetére
Igen szerintem is dúrva, hogy engem egy játék és az abból leragállt valóságra ébredés ennyire megérintett. De ha jól emlékszem írtam, hogy már kicsit túlzás az én esetem
Régebben is játszottam ilyesmivel. Lehet, h a grafika miatt lehet az agyam miatt, de régen csak játék volt a játék. Mostmár ez inkább olyan, ami a valóságot mutatja be nekem E/1 személyben.
Harmadrészt pedig alapból is túl sokat érzek. Minden területen... Nézek egy filmet agyonlőnek csakúgy 20 katonát...akkor sokszor szinte átérzem a fájdalmat (még azt is amit nem lehet) igaz csak pillanatokra....Meg belegondolok mi lenne ha valós esetben lennék a helyükben stb... Egyszóval túlságosan is bele tudom élni magam ezekbe. Ezért ritkán nézek horror filmet. Bár volt olyan is amit végigröhögtem... (pl magasfeszültség amikor a fazon megindul a láncfűrésszel Hát mintha valami 2-od oszályú fps kezdő képe lenne) Szóval ugyan ez van minden más területen is.
Ha beszélgetek valakivel, 90%-ban az első beszélgetésből leszűrom, hogy milyen az illető hangulata, tök mind1, hogy éppen nevet, vagy szomorkodik vagy dühös, és azt színleli.
De ez egy kicsit összetettebb dolog.... nem ide tartozik, a lényeg, hogy valamiért sokkal többet érzek sz.tem mint az átlag :S És ez miatt van talán, hogy engem jobban megdöbbentett mint az átlagot.
Mondjuk ez a beleélős dolog egy fantasy vagy Sci-fi filmnél nagyon jól jön =) -
Dany007
veterán
válasz
#65755648
#79
üzenetére
Igen a "nincsenek véletlenek" dolgot jobban is kifejthettem volna. Érződik a dolog amit írsz. Csak nemtom miért, de az előző írásomban is benne volt ez a mondat. Páran "rá is haraptak" és akkor ott megvitattuk, hogy végülis atomi, kvarki szinten lehetséges a köznapi értelemben vett "véletlen". Viszont tényleg elmagyarázhattam volna, hogy mire is gondolok
Nem kérek elnézést : P, megindokoltad, részben igazad is volt -
Dany007
veterán
válasz
#65755648
#79
üzenetére
"Lerövidítve, csak a lényeg tehát:
1. a fiatalok nem érzik át a halál tragikumát, súlyát
2. ezen nem kell csodálkozni, mert ezt lehet látni a médiában, a játékokban, a halál hétköznapi dolog.Vagyis azt mondod, hogy a média és a játékok az okai annak, hogy a fiatalok nem tudják milyen komoly dolog a halál.
Aztán most ezt állítod:
"Egyetlen árva szóval se mondtam, hogy a játékok miatt ilyen erőszakos a világunk.""
Egyálltalán nem ellentmondás. Legalább azt olvasd el amit írsz
Így van azt írtam, ahogy te is lerövödítetted, hogy a média a játékok és sok egyéb miatt nem érzik a halál súlyát, mert 7köznapi dologgá vált!
Egy szóval nem írtam, hogy a játékok miatt ilyen erőszakos a világunk! A nem érzi a halál súlyát, és az erőszakos világunk kifejezés között elég nagy a különbség
Na olvasom tovább és reagálok -
#65755648
törölt tag
Az, hogy mások egyetértenek veled néhány dologban,én pedig nem, nem azt jelenti, hogy ők megértették a lényeget, én meg nem.
A cikkedben ez szerepel:
"Szerintem a mai fiatalok nagyrésze fel se tudja fogni, hogy mi az az élet, és mi az a halál. Egyszerűen rossz helyen van az értékrendjükben. Maximum annyit fognak fel belőle, hogy egy súlyos dolog, nagy büntetést lehet érte kapni ha elveszi valaki a másikét. Megjegyzem adócsalásért sokkal nagyobb büntetést lehet kapni.
De nem csoda, hiszen a csapból is ez folyik. Elolvassa az ember a napi híreket 100%, hogy 4-5 halálesetet lehet találni. De biztos vagyok benne, hogy jóval
több is van ennél. A játékok nagyrészében is a másik legyőzése egyenlő a másik legyilkolásával. Teljesen hétköznapi dologgá vált a halál."Lerövidítve, csak a lényeg tehát:
1. a fiatalok nem érzik át a halál tragikumát, súlyát
2. ezen nem kell csodálkozni, mert ezt lehet látni a médiában, a játékokban, a halál hétköznapi dolog.Vagyis azt mondod, hogy a média és a játékok az okai annak, hogy a fiatalok nem tudják milyen komoly dolog a halál.
Aztán most ezt állítod:
"Egyetlen árva szóval se mondtam, hogy a játékok miatt ilyen erőszakos a világunk."
Ha te itt nem érzel ellentmondást...
Nem beszéltem arról, hogy engem mennyire rendítene meg a dolog (mellesleg nem kicsit...). Annyiban igazad van, hogy nem fogalmaztam pontosan, úgyhogy helyesbítek: ha te már attól is rosszul vagy, ha virtuálisan generált kép eszedbe juttatja az igazi háborúk borzalmait, amit mellesleg Te soha nem láttál, akkol sokkal érzékenyebb lélek vagy, mint a mai generációk átlaga. Hol van ezzel a probléma? Nem tagadhatod le, hogy így van, és különben sincs ezzel semmi baj.
Az írásod címe: "A halál". Nem értem miért zavar téged az, ha véleményem igazolására (vagyis hogy nem a média vagy a játékok miatt ér keveset az élet a fiataloknak) olyan példát hozok fel, amiben emberek milliói haltak meg. Embermilliók halála szerinted nem illik "A halál" című írás kommentjébe? Ezt nem mondhatod komolyan...
"A véletlenről szóló történetet már megvitattuk. A Schrödinger macskája kísérlet kapcsán. A végén arra jutottunk, hogy a mérés maga befolyásolja az állapotot, ezért nem tudjuk a mérés elvégzéséig 100%-kal meghatározni hogy melyik állapotban is van. Ergo megint csak visszajutunk oda, hogy azért véletlen az elhelyezkedés, mert nem ismerünk egy tényezőt, viszont kikövetkeztethető, hogy maga a mérés befolyásolta az eredményt.
Másrészt a 7köznapi értelemben vett véletlenre gondoltam."Igen, én is ismerem ezt az okfejtést, bár az nem igaz, hogy ti jutottatok erre az eredményre, mert sokkal előttetek kiatalálták már ezt, én sem tőletek hallom először...
Csakhogy én nem azzal vitatkoztam, hogy ez az elmélet helyes-e (mi több, azt írtam, hogy egyezik az én véleményemmel), hanem arra figyelmeztettelek, hogy mindenféle kifejtés, magyarázat és hozzáfűzés nélkül ne jelents ki olyasmit, ami egyrészt nem 100%-ig igazolható, másrészt (és ez a fontos), könnyen félrevezethet olyan olvasókat akik kevésbé tájékozottak a témában és nem csupán téves, de egyenesen káros következtetésekre juthatnak.
Ha a hétköznapi véletlenre gondolsz, akkor azt nem igazolhatod a filozófiai okfejtéssel, ahogyan a cikkben tetted: "persze véletlen nincs, csak nem ismerjük az adott eseményt befolyásoló tényezőket."Amúgy meg a cikked azon részeivel, amibe nem kötöttem bele (
) egyetértek, pl. azzal hogy a legtöbben nem érzik az élet fontosságát. És azt is át tudom érezni, amit a cikk alapélményeként leírtál. Bennem is hűlt már meg a vér, amikor rádöbbentem, előbb-utóbb mindennek vége lesz számomra, jön a halál. És én is kerestem kétségbeesetten az élet értelmét, ami kiút lehetne és katarzissá alakítaná a tragédiát. De nem találtam. Számomra a rezignáció volt a válasz.
De nem sok emberrel beszéltem eddig, akiben felmerültek ezek a kérdések, gondolatok, itt pedig úgy látom szinte mindenkiben és főként benned. Ezért minden tiszteletem a Tiéd és a Többieké.Végül pedig: ne kérj elnézést semmiért se tőlem! Te leírtad a véleményedet, én leírtam az enyémet. Tévedhetsz Te, tévedhetek én, tévedhetünk mind a ketten is, az még nem jelenti, hogy ártottunk a másiknak. Vitatkozunk és kész.
-
Dany007
veterán
Köszönöm az őszinteséget!
És csodálom, hogy ilyen fiatalon már így gondolkozol. Nemtom miért, engem akkoriban nem foglalkoztatott. Persze bennem volt, meg minden, de nem ilyen szinten mélyen és komolyan. Nemtom, más körül forgott az agyam.
Amúgy meg nagyon ritka az olyan mint te abban a korban. Én is keresem a jót, és szépséget a kis dolgokban is. Néha meg is találom
Csak sajnos az idegeimet lekötik a munka hajszolása a normális megélhetés, és, hogy olyan jövőt tudjak alakítani magamnak amilyet szeretnék. Sajnos pont ez miatt nem jut időm/idegzetem/energiám, hogy meglássam mindenben a szépet és jót.
Hiába mondják, hogy nem szabad mániákusan dolgozni, meg hogy pihenjünk, meg miegymás. Vannak akiknek a normális megélhetéshez sajnos olyan életvitelt kell tartani, ami nem fér össze ezzel. És itt most nem magamról beszélek.
Van olyan ismerősöm aki saját hibáján kívül került szar helyzetbe. Van egy fix állása reggel 6-tól este 6 ig. Utánna otthon számgépen szintén dolgozik még vagy 1-2 órát. És most vállalt be pluszba 7végi munkát is! Ja, és mindemellet gyereket nevel, és egyedül tartja fenn a saját lakását. Ja, és nő! Ja, és, hogy ezt nem lehet bírni sokáig, hát már legalább 8 éve ezt csinálja. Vannak időszakok amikor könyebb, kevesebb van amikor nehezebb. Sajnos elég balszerencsés, mindig pozitívan áll a dolgokhoz, de mégis ő baszik rá... Szóval neki pl tényleg nincs se ideje se ereje már azzal foglalkozni, hogy meglássa a kis dolgokban a szépséget.... De ez most már off volt sry.Ja, még annyit, hogy nem mondtam, hogy az életnek nincs értelme
Szándékosan nem is akartam használni ezt a kifejezést. Persze néha ez jön le tudom, de néha a való életben is ez jön le.[ Szerkesztve ]
-
SLD
tag
Szép (márha halál témában beszélhetünk ilyenről) írás!
Én nagyobbrészt egyetértek Veled, de máshonnan közelíteném meg.
Szerintem az embert, (bármennyire is hangoztatjuk, hogy mi vagyunk az evolúció csúcsa,) még mindig primitív álltai ösztönök vezérlik.
Például egy cserbenhagyásos gázolásnál, szerintem három embertípus van, az ösztönök erősségétől függően (vagy épp azok elnyomottságától).1, full részeg, valszín fel sem tűnt neki az a koppanás a szélvédőn
2, az érdek-ösztön vezérelt. Mikor megtörténik a baj, szépen lepörög előtte a rövidtávú jövő elképzelt, kicsit kiszínesített változata, hogy nehogy a lelkiismeret felülkerekedjen. Ide értendő olyan elképzelések mint pl.: jó isten, éltfogytiglani börtön, jaj kivégeznek stb. Szóval egy kicsit a valós következmények felerősítése. Az hogy a hosszútávú jövőt mikor kezdi el az agy elemezni, attól függ mennyire erős a lelkiismeret, hiszen ha erős akkor akár 10-20 km-t is megtehet míg az agy elkezdi a következő fázist (azaz észheztér és megjön a: hogy fogok ezzel én együttélni, legyen bármi segítenem kell! gyenge kísérlet az útközben felülkerekedett lelkiismeret megnyugtatására...).Tulajdonképpen az első fázis, a lelkiismeret megnyugtatásáról szól, megpróbálja elhitetni magával azt hogy amit tett és tenni fog csak a véletlen műve, és nem ő a felelős, a másodiknál viszont a már megnyugtatott lelkiismeret egy újabb érzelemmel találkozik, ami megerősíti.
3, a félelem. Talán ez a legjobb verzió, én még sosem voltam egy "félhulla" közelében, aki vérzik minden lehetséges ponton, de azt hiszem ha ilyen történne akkor leblokkolnék, szóval tulajdonképpen maga az a trauma hogy egy embert megöltem (itt is megjelenik a kiszinezés, nem ám azzal foglalkozna hogy nézzük meg a pulzusát, rögtön a legrosszabbra gondol az agy) az elég lebénító. Ha útközben az agy még ráért olyanra figyelni hogy a fékre rányomjon a láb akkor az ilyen gázoló nem megy neki a legközelebbi oszlopnak, és jó esetben nem lesz cserbenhagyásos sem, rossz esetben a 2. pontban leírtak jönnek a leblokkolás megszűnése után.
Persze ezek olyanok amikor nem rántja félre az ember a kormányt, hiszen ha már félrerántja akkor utána a kocsival visszamanőverezni és folytatni utunk mintha misem történt volna nem lehet, ezeket már előre megfontolt gyilkosságnak nevezzük.. vagy utólag megfontolt gyilkosságnak.
Azért mielőtt leskalpoltok, megmondom: nem vezettem még kocsit, és még pár évig nem is akarok, meg nem is tudnék
Csak azt akartam szemléltetni, hogy jelenleg a társadalom még annyira primitív és ösztönvezérelt, hogy a gyilkosság inkább egzotikumnak számít mint tragédiának... olyan mint amikor egy kölyökkutya megszagolja mondjuk a döglött madarat, mert még nem látott olyat...
Szóval tulajdonképpen nem a játékoknál (vagy egyéb ösztönző termékeknél) kell megfogni ezt, hanem az ösztönöknél szerintem...Mindezek ellenére én is várom azt az időt amikor az emberi élet felértékelődik, és nem lesz pénzel megfizethető. Addig viszont mind én, mind Ti két lábon járó potenciális embertársölő kézikészülékek vagytok/vagyunk és leszünk még egy ideig
SLD
-
Dany007
veterán
válasz
misirulez
#75
üzenetére
Nem mondtam azt, hogy régen nem volt rosszabb a helyzet. Erről szó sincs. Örülök, hogy nem abban a korban kellett élnem.
Viszont ettől függetlenül a jelenlegi "javulás" is kevés ahhoz mint ami kéne. Akkoriban főként talán európára koncentrálódtak ezek az esetek.
Viszont napjainkban össze vissza a világban. Ugye az 1-2. vh. Ott volt a Vietnám, Kórea, Kuvait, Irak, Afganisztán, és akkor Afrika még szóba se jött! Pedig ott van aztán írtás dögivel. Nézd meg a Véres Gyémánt c. filmet, az elég szép képet ad mi is folyik ott. Nembeszélve arról, hogy az ilyen országok hadurai délamerikában is megtalálhatók. Csak nem mindig kapnak akkora nyílvánosságot. De ha azt vesszük ugyan úgy megvan a háborúk gyilkolások mennyisége most is, mint akkoriban, csak az egész világ területén szétszórva...
B.nőm anyukája Trutykó könyvében olvasta, hogy nemrég Ruandában több mint 1 millió embert mészároltak le két népcsoport közti konfliktus kapcsán... Állítólag a Tv-ben is volt, én abszolút nem tudtam róla.
Szóval a fene tudja, lehet, hogy rosszabb volt a helyzet "akkoriban" , de most se sokkal jobb. -
-
#65755648
törölt tag
Olyan egyedi esteket emelsz ki, amik nem jellemzőek, csak nagy publicitást kaptak, nagyobbat a kelleténél. Attól, hogy akad néhány bolond aki képes lenne egész népek kiirtására és még örömet is érezne közben, még nem lesz pl. Németországban kevesebb az élet értéke.
Szerintem meg arra gondolt, hogy míg párszáz évvel ezelőtt a legnagyobb érték az volt, ha valaki aszkézisben élt és mártírhalált halt, addig ma már minden ember halála tragédia. A napóleoni háborúkban az oroszok boldogok voltak ha 20 orosz halála árán megöltek egy franciát. Most meg már ők sem szertnének katonát veszíteni. A civilekről nem is beszélve. -
fug2r
csendes tag
én is szoktam néha gondolgoni ilyesmin
hogy most élem az életemet egy darabig és aztán nem fog folytatódni örökké hanem vége lesz és utána üres semmiamugy a call of duty 4 nek az utolsó pályája amikor félholtan kell kinyirni a főgonoszt nagyon vissza adja azt az érzést, hogy bárki meghalhat
Ha olyan szuperhős lehetnék aki láthatatlan és repülni is tud...
-
Godefroy
senior tag
válasz
misirulez
#65
üzenetére
Valószínű azért most nála, mert Ő most él nem a történelmi időkben.
De egyébként mire gondolsz, hogy most nagyobb értéke van az emberi életnek?
Most, amikor valaki nekivezeti az emberekkel teli repülőgépét egy toronyháznak, hogy minnél többen haljanak meg?
Amikor 12 éves gyerek késel egy MP3 lejátszóért és nem lehet megbüntetni a tettéért?Arra sosem emlékezünk ami nem jut eszünkbe...
-
Prosector
addikt
Nekem a halál a mindennapok része(munkámból kifolyólag). A legtöbb ember iszonyodik az ilyen dolgoktól,viszont belőlem ez hiányzik. Amikor elmondom,h mit csinálok a munkahelyemen az az általános reakció,h : "te nem vagy normális !". Vhol meg is értem ezeket a véleményeket,de nem tartom magam egy pszichopata állatnak. Engem egyszerűen érdekel amit csinálok. Ettől még nem vok érzéketlen,beteg tuskó azt hiszem. Viszonylag normális életet élek.
Tudom ,ez nem tartozik szorosan az íráshoz. Azért írtam csak le,mert mindenki azt hiszi,h aki ilyesmivel foglalkozik ill. ez a munkája az alkoholista/drogos stb. Hát ez nem így van...
-
Eddie141
senior tag
Kifejezetten kiváncsi vagyok a véleményetekre, az én írásom alapján.
Erre a pontra, hogy én így gondolkodjak erről sok idő, és sok fájdalom árán jutottam el. De ugye a végeredmény számít a legtöbb esetben.
Végre. Bár azt be kell vallanom, hogy a mai napig, amikor a halálra gondolok, elfog egy üres érzés, egy fájdalmas érzés, hogy soha többé nem lessz ez, nem tehetem azt. Bár ugye ki tudja? Terjeng sokminden. Kell egy hit amit megfoghat az ember kapaszkodóként, nehogy életét gyötrelmek és félelmek közt kelljen leélnie. Ezzel nem arra céloztam, hogy mindenki válljon hívővé, hiszen a szó szoros értelmében én sem vagyok az. Templomba nem járok túl sűrűn, ám a magam módján hiszek istenben. Viszont felül kerekedik bennem az az érzés, hogy nem ennyi, nem lehet ennyi! Mikor az életben, nagyon az alapjaira bontva logikusan, vagy legalábbis okkal történik minden, akkor ebben is kell legyen valami. Nem lehet itt vége.
Természetesen a remény is beszél belőlem, és a kiváncsiság. Nem a halálra vagyok kiváncsi, hanem a jövőre..A jövőre amit nagy valószínűséggel nem élek meg.
De ez a gondolat is csak a modern emberben, a mondern világban ebben a rohanó, és kusza életben jöhetett létre. Régen elég volt ha az ember átadta a stafétát a gyerekeinek, és megelégedhetett magával. Mai szemmel nézve ez már nem kielégítő.
Természetesen a nyiltabbnak nevezhető gondolkodásom ilyen téren csakis a neveltetésemnek köszönhetem, bár be kell vallanom, hogy az ez iránti érzéseimet és gondolataimat most osztottam meg másokkal elősször. Megkönnyebbülés. Köszönöm![ Szerkesztve ]
-
Bohus
aktív tag
A CoD-ban én is halomra gyilkolom az ellenséget, egy pár éve meg elpusztult a baknyulunk, és bőgtem fölötte mint egy gyerek. Igazábó szét kell tudni választani a játékot (mint virtuális valóság) és a valós életet. Egy tizenéves erre még nem biztos hogy képes, és ilyenkor van baj, mert a játék deformálhatja, rossz irányba terelheti a személyiségét.
Minden gyerek életében eljön az a nap, mikor felfogja, mi is az, hogy halál, és onnantól kezdve tartani fog tőle. Élőben látni egy véres balesetet, vagy egy hozzátartozó halála mindenkit elgondolkodásra késztet. Addig amíg a gyerekemberben ez nem tudatosul, addig viszont igen nagy a szülő felelőssége. Igenis korlátozni kell, hogy a kölök mit nézhet a TV-ben, ill. milyen játékkal játszhat. Csakhogy hülye tehénnek, hülye a borja is, pont a legveszélyeztetebb gyerekek nem kapják meg általában a szülői kontrollt. Ez a baj.
A másik. A katonaságról eléggé megoszlanak a vélemények. Én voltam katona, egy biztos, némi alázatot, kötelesség-, és felelősségtudatot sikerült belém verniük. Ez pedig nagyon hiányzik a mai fiatalokból. Nem tudunk élni a demokráciában, a legtöbben csak a jogaikat látják, a kötelesség meg le van sz...va.
A 7.62-esről meg annyit, hogy ha fedezékbe vonulsz egy 5cm-es betonpalánk mögé, az olyan, mintha semmit sem csináltál volna...
Aki szeretne egy pár álmatlan éjszakát, az keresse meg az ogrish.com videóit.A Föld legnagyobb problémája maga az ember.
-
Eddie141
senior tag
Végig olvastam a cikked. Érdekesnek találtam, bár azért a cím alapján valami komolyabb megfontolásból íródott, vagy inkább dokumentáltabb cikkre vártam. Nem vált be, de mégis jó volt a cikk. Sajnos a vége felé, már gondlkoztam, megéri-e végig olvasni. Végül jól döntöttem. A tanulság:
"Hogy mi a tanulság? Talán csak az, hogy becsülni kell az életet amíg van! Mert szó szerint bármikor véget érhet. Becsülni kell, de nem csak a sajátot, a másét is, mert az is egy ugyan olyan élet mint a tiéd!"
Teljesen igazad van. És gyönyörűen fogalmaztad meg. Én is a te kategóriádba tartozom, aki sokat gondolkodik az ilyesmin. Véleményem szerint ez meg is látszik a viselkedésemben, a közvetlenségemben más emberekkel szemben, és a tiszteletemben az élet iránt.
Ám abban nem értek egyet veled, hogy az életnek nincs értelme. Hisz jó esetben ,és most nem speciális esetekre gondolok, felneveled gyermekeid, találsz egy esetemben nőt, hölgyek pedig egy férfit, akikkel le élik életüket, vagy egy pár boldog évet. Életednek viszont akkor, és csakis akkor van értelme, ha alkotsz valami maradandót, valamit amire büszke lehetsz, és fennmarad a jövő számára. Nem egy műalkotásra, egy könyvre, esetleg egy új fajta üzemenyagra. Inkább az utódokra gondoltam.
Ha képes vagy azt elérni az életedben, bármien áldozat árán is, hogy egy embert adtál ki a kezeid közül, mikor elengeded útjára, akkor mondhatod, volt értelme annak amit tettél!
Ha megalapozod azt, hogy képes legyen magától problémákat megoldani, vagy akár azt megisméteni, ha jól csináltad, amit te tettél, az már valami, amit felmutathatsz.
Természetesen egy élet akkor is lehet tartalmas,"értelmes" ha az ember más célt tűz ki maga elé, hosszú távon, és eléri azt! Céltaláanul bojongva, mint a mai fiatalok akiknek nem mutatnak egy irányt, egy utat amin járhatnak tűnhet az élet értelmetlen dolgonak. Aki ebbe beletörődik, az vagy megnyomorodva, szomorúan és egyhangúnan éli végig az életét, vagy feladja a küzdelmet, és idő előtt meghal. Mi az hogy idő előt? Szerintem az idő előtt kifejezés olyasmit jelenthet, hogy egy 20/30 éves fiatal, teljesen a létra aljáról szemlélődve már csak egy kiutat lát, mégpedig az ön károsítást. Egyre többen halnak bele/nyomorodnak meg a kábítószerek hatásaitól, és egyre többen próbálják ki mind a lágyabb mind a kemény drogokat az ifjuságból...
Viszont létezik egy másik "fajta" ember is. Azt aki képes az apróbb örömökből létezni, és képesek fenntartani a morálját, az jól csinálja.
Szeméyes példa:
Előző héten szombaton idultam Pestre. El szerettem volna adni a teleszkópomat a bivajomból[ami nem jött össze hála a vevőnek ] és vásárolni szeretem volna egy N73-mast. De legfőbb célom a meghívásom teljesítése volt, hiszen aznap hivatalos voltam egyik legjobb barátom szülinapjára, Dunaharasztira.[ennyi előzmény elég lessz]
Nem jutott ülő hely a buszon, tehát beáltam a középső ajtóba, és a válaszfalnak támaszkodva néztem kifelé az ajtó ablakán.Alapból egészen jókedvűnek, és viccelődősnek tartom magam, ám aznap valami miatt elég rosszul kezdődött a napom.
Mikor Alsónémedi előtti erdőhöz értünk, megláttam azt a gyönyörű fény/árnyék játékot , ahogyan a nap beszűrődött a rügyező fák között, a földön pedig meg-meg csillant az avar. Egyből elfogott egy megmagyarázhatatlan, jóleső érzés. ÉLEK! És szép az élet. Természetesen ehez nagyban hozzájárul, hogy szeretem a munkám, szeretem az iiskolám, és szerencsére nagyobb anyagi gondjaink sincsenek. Rájöttem, hogy [tűnhetnek gyerekesnek is az érveim] szeretek reggelente úgy felkelni, hogy van egy célom, amit a nap végére elérek, szeretem azt az érzést, ami elfog amikor ránézek szerelmemre, szeretem azt amikor beszélgetek vele[még beteljesületlen szerelem, remélem nem sokáig kell kiírnom a még szócskát ] szeretem amikor PH!-n megvédenek, amikor felfedezek egy alapvető összetartást, de az is szerepet jácik, hogy jól esik az embernek, ha egy barátja, esetleg több is mellé áll, segíti, esetleg én segítem őket. Szerencsére nekem ebből is sok jutott. Ezzel az írásommal semmiképp nem dicsekedni szeretnék. Mindenképp csak arra szeretném rádöbbenteni az olvasót, hogy mindaz mellett, hogy óriási problémái vannak az embereknek, és nekünk is van nem egy/1,5 hónapja váltak pl el a szüleim háttér információként elmondom/ azért lehet kapaszkodni az életben biztos pontokba. Egy jól eső érzésbe pl...
Mindemellett meg kell említeni a vasárnapi esetet, amikor a kisfiú éppen az annyának dicsekedett egy számítógépes játékban elért eredményével, mikor hirtelen minden előzmény nélkül össze esett és meghalt. Szörnyű, és szörnyű belegondolni, hoy ez bármeik közeli ismerőssel, netalántán családtggal megtörténhet. Valahogy, abba nem gondolok bele, hogy velem is, így előzmény nélkül megtörténhetne. Abban sem maga az a mivolt bántana, hogy én velem mi történt, hanem az, hogy mit hagytam magam után. Azt amit te most itt leírtál, hogy becsülni kell az életet, és másét is, énmár ilyen fiatalon, sőt már régebben rájöttem. Éppen ezért, mert felkészületlenül nem érhet semmien esemény, én mindig úgy köszönök el a szüleimtől reggelente, hogy elmondom mennyire szeretem őket. Mégis megtörténhet, hogy pont mikor valami apróságon összekapunk, és valami helyre hozhatót mondok valameiküknek, akkor történik baj. És egy apró probléma hirtelen vállik helyrehozhatatlanná.
Egyszer halottam egy bölcsnek tűnő mondást:
Próbáld meg úgy leélni életed, hogy mikor oda kerülsz a végén, hogy visszatekints rá, még mindig izgalmasnak találd
Igyekszem....
De apróbb célokat is ki kell tűznie magának az embernek. Például nekem amit most zártam le, pár hónapja az volt, hogy gyüjtöttem és dolgozgattam, hogy legyen egy igazán jó számítógépem. És jó érzés volt, hogy hajtott egy motiváció.Természetesen ez is ember függő. De semmiképp ne próbáljátok céltaláanul bojongva leélni az életeteket. Lehet hogy egy darabig menni fog, de hamar beleun az ember.
Nagyon bele lendültem, pedig csak annyit szerettem volna közölni veled, hogy jó az írásod, és a tanulságot szerintem tökéletesen megfogalmaztad! Még tudnák írni sokat, de inkább összegyűjtöm magamban és egyszer énis írok valami iylesmit!
Grat az íráshoz! És gondolkozz el azon is ha úgyérzed van értelme, amit írtam Köszi! El lehet a véleményemet fogadni, kritizálni is lehet, ám azt mindenképp becsülni kell, hogy 17 éves fejjel gondolkodom már így a dolgokról!
[ Szerkesztve ]
-
BlackSun
csendes tag
A statisztika egy kegyetlen tudomány...
Van is rá egy jó példám. Van két ember, az egyik épp két virslit eszik, a másik meg éhezik. "Statisztikailag" mind ketten ettek egy virslit.
Négy év múlva... Éhen halt akinek nem jutott virsli. A másik ugyan úgy két virslit eszik ma is.
Statisztikailag legalábbis ami a virsliket illeti: Kétszer annyi virslit esznek az emberek máma mint négy éve...Ha van egy kis időtök, akkor nézzétek meg ezt: The Five Stages of a Giraffe in Quicksand
1. Tagadás
2. Harag
3. Alkudozás
4. Depresszió
5. Elfogadás[ Szerkesztve ]
Nyugodtan mondhatsz rólam bármit, hisz a kutyák is ugatnak, ha nem ismernek valakit...
-
-
misirulez
senior tag
Szerintem elég érdekes, hogy pont most borul ki nálad a bili, az emberi élet értékén, mikor szvsz, soha a történelemben nem volt ilyen fontos egy emberi élet mint most.
Az egyik dolog, hogy tv, meg játék, de istenem ezt sneki sem veszi komolyan.
Gondolj csak vissza, hogy a történelemben mennyire átlagos volt, hogy pl egy épülettervezőt megöltek, hogy ne tudjon még egy ilyen szép épületet csinálni.
Vagy ha egyik király a másiknak hadat üzent egy futárral, akkor azt a futárt, utána meg is ölték. stb-stb.Egy szó mint szász, soha nem volt ennyire előtérbe helyezve az emberi élet, mint ma, és te mégis úgy állítod be mintha napjainkban érne a legkevesebbet. Pedig ez baromság.
-
Solten
őstag
Az ember ha meghal 5 percig még működik az agya (klinikai halál) utána -> biológia halál. Valóban lehet hogy az agy termel olyan hormonokat, hogy az egész kellemes élménynek tűnjön, de miért lát szinte mindenki fényes alagutat
(Kivételt képezhetnek pl. -> súlyos balesetek - szétroncsolódott agyszövet, stb.)
Saor Alba
-
#63
Eugene Roe
őstag
Eugene Roe
őstag
Egyébként jó az írás
It'll hurt... a lot, but you'll be better - you say?!
-
#62
Eugene Roe
őstag
Crystalheart
#5
Eugene Roe
őstag
válasz
Crystalheart
#5
üzenetére
"Gondolj csak bele, mi van, ha meg kell ölni ahhoz többezer embert, hogy másik többszázezer vagy többmillió életben maradjon? :\"
Ezzel csak annyi a gond, hogy a többit se mented meg... ugyanis egyszer ők is meghalnak
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
(mondatnánk, ha folytatnánk egy másik szálon, de ne tegyük)Szerintem a "halállal" kapcsolatban nincs igazság, akárcsak az öngyilkossággal kapcsolatban...
- Japánban ha valaki megölte magát, (régen szamurájok, most kétségbeesett családapák) azt "tisztelték" érte, szinte buzdították is rá.
- Nálunk ha valaki megöli magát, azt lenézik, elítélik (thx.: kereszténység + ne "pocsékolj" elv)Összességében felesleges erről beszélni... akiknek javíthatna az életképén azok úgyis tesznek rá. Mindneki rájön majd magától, előbb vagy utóbb.
It'll hurt... a lot, but you'll be better - you say?!
-
Dany007
veterán
Köszönöm!
Azért a klinikai halál más. Azt bizonyíthatóan egy agyban termelt enzim váltja ki. És azóta már sikerült mesterségesen is előidézni. Tehát szerintem az még nem az a fajta halál. Persze lehet, hogy a végső sötétség előtt, ez még egy utolsó megnyugvás, ahogy feljebb többen is említették : ) De hogy utánna mi jön.... Elvégre az agyad rögzíti az emlékeket is amit látsz azt is amit érzel azt is, ha meghalsz, ha ténylegesen meghalsz, akkor leáll mindne szerved...nem lesz ami elmesélje, hogy milyen érzés volt
Szerintem. -
Dany007
veterán
válasz
#65755648
#58
üzenetére
Úgy érzem sok tekintetben félreértelmezted a cikket.
Sok előtted író már ki tudta olvasni a lényeget, így sz.tem nem 100%-ig a cikkben van a hiba. A maradékért pedig elnézést kérek!Egyetlen árva szóval se mondtam, hogy a játékok miatt ilyen erőszakos a világunk. Én magam sem tartom így, sőt, egyáltalán semmi köze sincs ahhoz. Szerintem aki játék hatására kezd el gyilkolni, annak már előtte is volt gond az agyával. Teljesen más mondanivalója volt a dolognak! Egy szóval nem mondtam ilyet.
Aztán... Teljesen más egy baleset. Már írtam, nem a játékban látottak rendítettek meg, hanem az a tudat, hogy ez valójában is megtörtént, hús-vér emberekkel, és megtörténhet akár velem is, akármelyik oldalról nézve. Mellesleg, sz.tem ha te ott lennél a valóságban és végignéznél egy ilyen minigunos tömegmészárlást, ahol netán a te ismerőseid is köztük vannak, utánna te is megrendülnél. Én nem voltam ott....csak elképzeltem...
Tisztában vagyok vele, hogy a középkorban sokkal durvább háborúk voltak, sokkal több volt a halál. És a 2.vh.s dolgokkal is tisztában vagyok. De ennek megint semmi köze ahhoz amit én írtam, sz.tem olvasd el mégegyszer. A lényeget már megfogalmazták mások. Sajnálom ha neked nem az jött le
másnak érdekes sikerült.A véletlenről szóló történetet már megvitattuk. A Schrödinger macskája kísérlet kapcsán. A végén arra jutottunk, hogy a mérés maga befolyásolja az állapotot, ezért nem tudjuk a mérés elvégzéséig 100%-kal meghatározni hogy melyik állapotban is van. Ergo megint csak visszajutunk oda, hogy azért véletlen az elhelyezkedés, mert nem ismerünk egy tényezőt, viszont kikövetkeztethető, hogy maga a mérés befolyásolta az eredményt.
Másrészt a 7köznapi értelemben vett véletlenre gondoltam. -
#58
#65755648
törölt tag
Johnny Cage
#51
#65755648
törölt tag
válasz
Johnny Cage
#51
üzenetére
Szerintem egyik sem tolja fennebb az ingerküszöböt, sem a média sem a játékok. Amit a TV-ben látsz nem érzed át, fel sem fogod, hogy azok is emberek voltak, legalábbis a legtöbben. Így nem is befolyásolhatja a néző mentalitását nagy mértékben. Aki meg mégis felfogja, az valószínű arra az álláspontra jut mint a cikk írója, tehát idegennek érzi és negatívnak, nem azonosul az erőszakkal.
A cikkírónak: ha a Call of Duty számodra megrendítő élmény volt, akkor el sem tudom képzelni milyen hatással lenne rád, ha közvetlen közelről lennél szemtanúja egy halálos balesetnek vagy gyilkosságnak. Ez csak azt jelenti, hogy te vagy érzékenyebb az átlagembernél, nem pedig azt, hogy a játékok és filmek elrugaszkodottan és túlzott mértékben erőszakosak. Szerintem pont annyira erőszakosak, amennyire igény van rá.
Rengeteg példát lehet felhozni arra, hogy az agresszió ott is megjelenik, ahol még média sincs, nem hogy szgépes játékok. A középkor talán a legvéresebb korszak volt az emberiség történelmében, pedig még elektromosság sem volt. A világon a legnagyobb bűnözési ráta a 20. sz. végén Dél-Afrikában volt. A feketék és a fehérek ölték egymást halomra. Bennük a média gerjesztette az erőszakosságot szerintetek? Vagy ott van a II.Világháború vége: Japán akkor is kapitulált volna, ha melléjük a tengerbe dobtak volna atombombát, hiszen nem voltak hülyék. Miért bombáztak le 2 várost mégis az amcsik? Mert uránium és plutónium bombájuk is volt és tesztelni akarták, hogy milyen különbség van a 2 bomba élettani hatása között (rák és torzszülött gyerekek a sugárzási területen stb.). Erre pedig nagyszerű alkalom volt nekik Japán, így nem a saját embereiken kellett tesztelniük... Szerintetek azokat akik ezt a döntést meghozták a számítógépes játékok vagy a média befolyásolták morálisan???Másik dolog:
"persze véletlen nincs, csak nem ismerjük az adott eseményt befolyásoló tényezőket"
A cikkben szereplő sok állítás közül már ennek az egynek a tárgyalásával is sok neves filozófus eltöltötte az egész életét, és nem mind jutottak arra a végkövetkeztetésre, amit Te (a cikk írója) csak úgy lazán idedobsz. Bár én is ezt a verziót tartom a legvalószínűbbnek, azért ez a téma nem ilyen egyszerű, én nem merném ilyen határozottan kijelenteni. Ráadásul emiatt a determinista felfogás miatt sok emberben csapódhat le negatív és hibás következtetés (pl. "minek tenni bármit, ha úgyis minden előre el van határozva és semmit nem változtathatok meg?"). -
#56
Dany007
veterán
Crystalheart
#52
Dany007
veterán
válasz
Crystalheart
#52
üzenetére
Hát ellennék vele : ) Látnám hova fejlődik a jövő. Amit speciell nagyon szeretnék.
Manapság már egy 12évesnek is van mobilja. Anno 7-8 éve csak néztem a plakátokat ahol a 2110-es nokiát hirdették 230 ezerért + 30 ezer belépési díjjal, és gondolkodtam, hogy vajon lesz-e nekem ilyen valaha.... Hát nem lett, de lett sokkal jobb xD
Szóval kiváncsi vagyok hova fejlődik a technika 500 év múlva. Meg mi mindent ismerünk még meg a körülöttünk lévő világban. (feltételezzük h addig nem írtjuk ki egymást) Elvégre az csak az elmúlt 100 évben is gyökeresen változott a nézetünk a világról, magunkról. Csak az én életem kevés lesz ehhez... -
#55
Godefroy
senior tag
Crystalheart
#45
Godefroy
senior tag
válasz
Crystalheart
#45
üzenetére
"De van, akire pl. örökké emlékezni is fognak, gondoljunk akármelyik nagy történelmi személyre, akiknek csak az emléke is erőt adhat az utókornak."
A legtöbb "nagy történelmi személy" egy diktátor, véreskezű szocipata, vagy szimplán hatalomvágy által vezérelt magamutogató.
Arra sosem emlékezünk ami nem jut eszünkbe...
-
Godefroy
senior tag
Szerintem jó írás volt, jó volt elolvasni!
Gratulálok."nagy büntetést lehet érte kapni ha elveszi valaki a másikét. Megjegyzem adócsalásért sokkal nagyobb büntetést lehet kapni. "
Az állam pénzből él azért van ez.Egyébként én is megcsömörlöttem már ettől a halál fetisiszta világtól, csak erőszak vesz körbe a filmeken, játékokban de az életben is.
Már egy 3 éves gyereknek szánt rajzfilm is erőszakos mit várunk mi lesz ilyen emberekből?
Kifordított világ ez, az értékrendek megfordultak.
Így marad a Carpe Diem.
[ Szerkesztve ]
Arra sosem emlékezünk ami nem jut eszünkbe...
-
#53
John Fowler
tag
Johnny Cage
#51
John Fowler
tag
válasz
Johnny Cage
#51
üzenetére
Még jó hogy valamiért bugzik az "off" kijelölésed mert pont az utolsó két bekezdésben van a lényeg. Szerintem teljesen témába vág, és helyes meglátás.
''A kocsmáros ért ehez, mert itt már öltek orvost is -régi étterem'' Rejtő: Piszkos Fred, a kapitány
-
#51
Johnny Cage
addikt
Vakegérke
#4
Johnny Cage
addikt
"Amúgy amitől megcsömörlöttél, az ugye az értelmetlen (virtuális) mészárlás volt. Sajnos a gyerekek számára pont az ilyen lehetőségek miatt válik értéktelenné az emberi élet."
Ezzel nem értek egyet, eltúlozzák ezt az egészet. Nem kéne a gyereket hülyének nézni, a gyerek pontosan tudja, hogy amit lát, az nem a valóság. 50 éve nem létezett PC sem, de akkor is néztek a gyerekek western filmeket, melyekben természetes volt a halál (gondoljunk csak a párbajokra, amikor két ember lelövi egymást). Nem jó ötlet burokban nevelni a gyereket, mert kikerül a nagyvilágba és elveszik, képtelen lesz feldolgozni az élet nehézségeit, ami addig számára cukormázzal volt leöntve.
[OFF]Az ingerküszöböt egyébként sokkal inkább a média tolja fel. Ott nem virtuális, hanem valódi halálesetekről hallasz nap mint nap, rezignált arcú hírolvasók úgy számolnak be a halálról, mint ha csak egy statisztikai adatról beszélnének - és annak is érezzük.
Én konkrétan elég sok horrort néztem kisgyerek koromtól kezdve, szörnyes, véres, mészárlós játékokkal játszottam, mégis normális ember lett belőlem - jobban felkavar egy-egy haláleset, mint béla bát vagy marika nénit, akik talán még életükben nem láttak horrort és valószínűleg számítógépes játékokkal sem játszanak sűrűn, de olyan gyermeki izgalommal nézik végig, ahogy a rohammentősök egy földön fekvő ember életéért küzdenek, mint ha csak a vészhelyzetet néznék a TV-ben (ez személyes élményem).[/OFF]
-
#47
Crystalheart
őstag
Dany007
#36
Crystalheart
őstag
"Épp az volt a gondom, hogy elvesztettem a játékban a tudatot, hogy csak egy játék."
Az mán nem a játék hibája Mondhatni, a "hiba" az ön készülékében van.
Egy játék csak szimuláció. Hidd el, egy csatatéren aki azzal foglalkozik, hogy ő most gyilkol, azt ugyanúgy legyilkolják. Olyankor az ember gép, és nem ő öli meg a másikat, hanem a Rendszer. A világháborúkban az orosz fronton a magyarok és az oroszok fegyverszünetben egymással sakkoztak, meg beszélgettek, vodkáztak, azután meg egymást ölték. Utána megint kezet fogtak, és aztán parancsra megint öltek. Satöbbi...A dolog nagy hátulütője, hogy csatában sokszor csak a szerencsén és nem a kiképzés eredményességén múlik, hogy a te beled szakad-e ki a gránáttól vagy esetleg a haverodé tíz méterre tőled.
-
#46
Dany007
veterán
Crystalheart
#45
Dany007
veterán
válasz
Crystalheart
#45
üzenetére
Ez így igaz, de valójába arra akartam utalni, hogy a "te magad" az nem marad fenn. Okés, hogy az utódaid fennmaradnak, de te attól még meghalsz. Attól még te nem fogod látni őket soha többé, nem fogsz többé beszélni a feleségeddel nem láthatod a napfelkeltét (hú ez nagyon sablonos de igaz), nem érezheted a sör ízét, nem röhöghetsz többé a haverokkal...
Szal mindezek elvesztése mellett az a tudat, hogy hurrá, azért a családom, gyerekeim emlékezni fognak rám, számomra eltörpül. (tudom ez önző volt...de tényleg így érzem. Legalábbis amikor a saját halálomra gondolok.) -
#45
Crystalheart
őstag
Grisa
#39
Crystalheart
őstag
"Ami eddig nem hangzott el az az utódok kérdése, miért is nem tűnünk el a halál után.
Miért nem hiábavaló az élet. Azért mert fennmaradunk az utódaink, ismerőseink emlékezetében. Abban ha valamire megtanitod gyermekedet, vagy bárkit, és azt ő késöbb szintén tovább tudja adni. Lehet senki nem emlékezik már rá hogy tőled indult, de az akkor is a te érdemed.
Szerintem..."Ezt én is így gondolom.
De van, akire pl. örökké emlékezni is fognak, gondoljunk akármelyik nagy történelmi személyre, akiknek csak az emléke is erőt adhat az utókornak. -
#43
Crystalheart
őstag
Dany007
#8
Crystalheart
őstag
"Ezt abszolút nem értem. Én ezt nem egyedül magamra értettem. Hanem álltalánosságban. Semmi nem utalt arra, hogy egyedül lennék a világon
Pont ellenkezőleg."Én nem azt vitatom, amit írtál. Hanem hogy nyilván nem csak magadért küzdesz, nem csak azért, hogy te előbbre juss. Aki mégis, az egy meglehetősen önző fráter...
A másik: gondolj az atombombára, Hiroshimára. Mit gondolhatott, érezhetett az, aki a gépet vezette, vagy aki a parancsot kiadta. És mégis valószínűleg így haltak meg a legkevesebben. Ezzel csak azt akarom mondnai, hogy ez szubjektív, helyzete válogatja, és mivel halál van, el is kell fogadni. Azért nem érdemes keseregni, mert valaki meghalt, legföljebb azért, mert nincs már a Földön. Én sem azért akarok élni, mert az húdejó, hanem mert addig itt tudok ténykedni. (Egyébként egyvalamitől tartok, hogy mi van, ha a halál után tényleg minden olyan bazi unalmas, mint ahogy azt a különböző vallások leírják?
)[ Szerkesztve ]
-
-
C^^
őstag
"Teljesen mindegy mit csinálok, mit teszek és hogyan az életben, előbb-utóbb nekem is ugyan az lesz a végem. Szörnyű volt ebbe belegondolni.
Az ember nap mint nap küzd. Küzd a megélhetésért, a tovább jutásért, a jobb életért, de hiába, a végén úgyis meghal."És sajnos erre vezethető vissza az emberek hanyagsága, tahósága, nemtörődése.
A saját (fiatal)korosztályomon látom, hogy ez vezérli őket... Minek tanulni, hiszen úgysem érsz el semmit, vagy ha el is érsz, úgyis meghalsz... Minek tisztességesnek lenni, hiszen egyedül nem teheted jobbá a világot... Minek foglalkozni a környezetünkkel, hiszen úgyis meghalunk, aki pedig "utánunk jön" (vagy nem), az meg már kit érdekel, ő is meghal egyszer... és sorolhatnám.És átvitt értelemben gyakorlatilag a menedéket keresik az emberek a halálban, a felmentést minden alól: Hiszen mit ér az élet, ha úgyis belehalunk... (A legtöbb ember szerint.)
Pedig ha mindenki csak megbecsülné az életet, illetve megtenné a "tőle telhetőt", ahogy valaki említette előttem, akkor máris 0 energiabefektetéssel jobbá lehetne tenni a világot. Talán...
Ez egy egyszerűbb példára visszavezetve: Ha mindenki csak a saját szemetét a megfelelő helyre dobná, máris nem lenne mindenhol ótvar.
Szerintem. -
BlackSun
csendes tag
"De azt nem tudják, és nem is mutatják be, hogy az a 25 megölt katona akik (tegyük fel) csak parancsot teljesítettek, ugyanúgy érzett, mint bármelyikőnk, ugyanúgy volt családja, gyermekkora stb. Hogy valójában 25 életet vettek el szemrebbenés nélkül, amik akár lehettek volna olyan csodálatosak, mint a mienk, vagy akár a mienk is lehetett volna az övék."
Egy ember halála tragédia. 1000 ember halála statisztika.
Nyugodtan mondhatsz rólam bármit, hisz a kutyák is ugatnak, ha nem ismernek valakit...
-
Grisa
csendes tag
Egy idézet jut eszembe az irásodról - Frank Herbert: Dűne gyermekeiből.
"Tudatára ébredni önnön halandóságodnak egyet jelent az iszonyat kezdetével; elfogadni halandóságod megváltoztathatatlanságát, egyet jelent az iszonyat végével."
Ami eddig nem hangzott el az az utódok kérdése, miért is nem tűnünk el a halál után.
Miért nem hiábavaló az élet. Azért mert fennmaradunk az utódaink, ismerőseink emlékezetében. Abban ha valamire megtanitod gyermekedet, vagy bárkit, és azt ő késöbb szintén tovább tudja adni. Lehet senki nem emlékezik már rá hogy tőled indult, de az akkor is a te érdemed.
Szerintem... -
cilo9
aktív tag
Jó tudni, hogy más is hasonlóan látja a dolgot!Mindenképp kell a dolog elfogadása, ahhoz hogy az ember kevesebbet agyaljon a dolgon. De ha jó dolog vesz körbe éppen, akkor eszembe se jutnak ilyenek, vagy ha van valaki mellettem, mert olyankor minden földi proléma eltörpül és a pozitív érzelmek teljesen a hatalmukba kerítenek. Ilyenkor érzem igazán, hogy az élet ajéndék, és igenis érdemes küzdeni, teljesíteni egyik napot a másik után.
Nostrum: a halál annyiban az élet része, hogy az a záró momentum. De ugyanakkor valami újnak a kezdete is (szvsz). Nem hiszek a reinkarnációban, meg a mennyben vagy a pokolban, ugyanakkor nem kételkedem esetleges létezésükben sem. Szerintem valami van/lesz a halál után, mert azt nehezen képzelem el, hogy semmi nem lesz, majd csak fekszem ott. Kiváncsi vagyok mi lesz majd a tudattal, a lélekkel, a nem fizikai dolgokkal.
Üdv, Cilo
-
-
Dany007
veterán
"De megmondom őszintén, nem érzem magam rossznak csak azért, mert milliókat mészároltam le a virtuális valóságban. Ráadásul, én mindíg viszek moralitást a játékokba. Máramelyikbe lehet. Nem egy szerepjátékot kezdtem el úgy, hogy én most köcsög leszek (evil alignment) aztán mégsem tudtam az lenni."
Nem teljesen erről volt szó. Épp az volt a gondom, hogy elvesztettem a játékban a tudatot, hogy csak egy játék. És elképzeltem / ráeszméltem, hogy ba****ameg ez a valóságban is így történik. Hogy megtörtént már ilyen. Egyszerűen elképesztő. A túlélésért persze, igen, de ott csak a játékélmény volt a cél. Hát, meg is volt az élmény.
És nekem meg sz.tem az emberek nagyrészének se volt hasonló élménye a valóságban. Mi vagyunk talán a 2. generáció magyar o.-on akik nem voltak már részesei semmilyen háborúnak közelről. Így azt látni, és belegondolni, hogy a valóságban is így mészárolnak embereket, olyanokat is mint én, vagy te vagy akárki, úgy, mintha vágóhídon lennének....áh kész... A mai napig emlékszem az érzésre ill. töredékére, amit akkor éreztem.
Volt már olyan, hogy halálra ijesztett egy játék és kiléptem kifújni magam, de ilyen, amikor egy ilyen ok miatt egyből kilépjek még nem volt. -
Zolesz007
őstag
Nos Nekem az a véleményem, hogy az ember is csak egy állat!
2 fő ösztön szerint tengődik! A létfentartás és a fajfentartás! MINDEÁRON!
Ott állsz a minigunnál és 100-számra gyilkolod le az embereket! És szerintem nagyban tojsz rá hogy biztos voltak gyerekei meg családja és ő is szereti a zenét! Mert ha nem ölöd meg ő öl meg téged! És mért öl meg? Mert ha nem ölne meg akkor te ölnéd meg! A lényeg a túlélés mindenáron! Az embere ezt nem ismeri be, de szélsőséges helyzetben bármire képes akár 5 percnyi életért is! Ráadásul pont a Call of Duty 4 az a játék amiben végignézed a főhős halálát ezáltal egy ilyen halál sokkot adva!Attól függetlenül van igazságod és mindenképpen érdemes elgondolkodni a mondandódon.
Fold 5
-
nostrum
tag
Na hogy az írásra is reagáljak:
Érdekes látásmód, és hozzáállás, az biztos. Jó amit sugall. (az élet értékelésének szükségessége)
De megmondom őszintén, nem érzem magam rossznak csak azért, mert milliókat mészároltam le a virtuális valóságban. Ráadásul, én mindíg viszek moralitást a játékokba. Máramelyikbe lehet. Nem egy szerepjátékot kezdtem el úgy, hogy én most köcsög leszek (evil alignment) aztán mégsem tudtam az lenni.
Ezt tovább gondolva úgy érzem, a valóságban is el tudnám venni olyan életét, aki másokét nem értékeli és elveszi. De nem tudom még nem próbáltam. Csak így gondolom.
Hogy a halálon gondolkozz, ahhoz pont túl rövid az élet. Az nem baj ha úgy élsz, hogy közben felfogtad: bármikor, bárhogyan vége lehet, például én már nem fejezem be ezt a mondatot, mert agyönüt egy műholddarab...
De akkor sem kell ezen gondolkozni... a halálunk nem életünk része, mások halála sajnos az.
Egy emberként nézve a történelem, vagy napjaink igazságtalan tömeges halálait nem sok mindent tehetsz.
Akkor jöttem rá hogy milyen szánalmas vagyok, amikor valamelyik fimben elhangzott, hogy minden egyes másodpercben éhenhal egy afrikai kisgyerek... most ... és most ... és most ... és most ... és elszomorodtam. 5 percre. Utána éltem tovább az életem ugyanúgy.
És rájöttem hogy az egész kurva szánalmas. Nem tudom hányezer ember beült valamelyik moziba, és könnyes szemmel jött ki, és a kb. másfél óra alatt 5400 elhullt néger kisgyereket siratták. Majd folytatták az életüket.
És akkor azt mondtam, hogy STOP. Hiába szeretem a kutyákat, nem fogok egyfolytában idegeskedni amiatt, hogy Kínában megeszik őket, vagy hogy kísérleteznek rajtuk. Nem áll hatalmamban változtatni. De amit megtehettem az életben (pl. amikor találtam egyet az utcán és tudtam kinek vinni, akkor elvittem) azt megtettem.
Ez volt amit még megtehettem. Azt mondhatják, hogy ez kevés. De ha minden ember csak annyi jót tenne a környezetében, amire lehetősége van, amennyire futja tőle, amit hatalma enged, akkor egész más világban élnénk. Akkor neked sem kéne a halálon agyalnod...
[ Szerkesztve ]
In space, no one can hear you scream...
-
-
#32
Dany007
veterán
Komplikato
#30
Dany007
veterán
válasz
Komplikato
#30
üzenetére
"Azt mondják bármi amit a halál el tud venni tőled, az nem is fontos ... a felsorolt dolgok meg mind ilyenek. "
De mi az amit nem tud elvenni ?
Elvégre az érzéseket, az emlékeket, mindent elvesz... Előbb utóbb az egész családodat is...
De sz.tem is megvan az értelme a dolognak. Sokkal jobban szeretem azt a felfogást, amit írtál mexicóval kapcsolatban. Csak sajnos itt a környezet nem (volt) olyan. -
cilo9
aktív tag
Jó pár évvel ezelőtt rám is rámjött a halálon való folyamatos gondolkozás. Oka egyszerű: nem tudtam hova tenni a világ dolgaihoz képest. Hasonló gondolataim voltak nekem is. Minek jövök a világra, ha x év múlva eltávozom? Minek csináljak bármit is, úgyis meghalok? stb. Kb 1-1,5 évig rendszeresen álmodtam a halálról egy mindig ugyanazt a vizuális látvány hózó álomképben. A földet láttam, elöszőr közelebről, rajta egy tipikus temetővel és folyamatosan távolódtam, a föld egyre kisebb lett, de a temetőt mindig láttam. Szörnyű érzés volt minden alkalommal, szarul ébredtem, egyszerűen nem tudtam elképzelni, mi lesz velem ha elföldelnek. Hová kerülök? Ott leszek a sírban? És meddig? Mi lesz ott? Csupa olyan kérdés, amire ma se tudok válaszolni. De elmúlt az álom, (de az biztos hogy örökre emlékezni fogok erre a képre, és a kérdésekre meg arra az állapotra, amit közben megéltem) és már nem foglalkoztat ilyen szinten a dolog. Az élet egy ajándék! Amit meg kell hálálni és eszerint kell élni, cselekedni, megélni a pillanatokat!
Én is úgy látom (ahogy már páran irták előttem), hogyha elérem az időskort, akkor már nem fog ekkora "fejfájást" okozni a dolog. Egy természetes dolog lesz (most is az azért, de egyelőre nem kívánom), ha a magammal szemben támasztott elvárásoknak eleget tudok tenni az életemben, akkor elégedett leszek, elmehetek már. Ehhez nem az kell hogy híres legyek és maradandót alkossak, hanem hogy saját magammal elégedett legyek, az életmódommal, az emberekkel való hozzáállásommal.
Jelenleg inkább enegem is az rémiszt meg, hogy emberek milyen könnyedséggel képesek élete(ke)t kioltani. A hatalomért, a pénzért, akár már 1000 forintért is. És úgy mégrémisztőbb, hogy tudom, milyen könnyen elvehetek pusztán figyelmetlenséggel én egy másik életet, egy egész családot tehetek tönkre. Erre akkor ébredtem rá, mikor kb 6 éve totálkárra törtem a kocsinkat, az első szerelmem ült melettem, és nem elég hogy az ő életét elvehettem volna, de még a járdán közlekedőkét is, ha épp van ott valaki, mert ott fejeztem be az ütközést. Szörnyű volt belegondolni, ma is szörnyű!
Üdv, Cilo
-
#30
Komplikato
veterán
DarkByte
#19
Komplikato
veterán
"Ott vannak az "élet kis örömei". Ezek közé tartozhat egy kocsi megvétele, egy új laptop, egy mobil amire hónapig vágyik az ember. Ha élvezetet okoz neki az a valami, akkor igenis meghatározó élmény lehet az életében."
Ezzel erősen tudnék vitatkozni. Azt mondják bármi amit a halál el tud venni tőled, az nem is fontos ... a felsorolt dolgok meg mind ilyenek. Ha valakinek ilyesmit jelentenek az élet apró örömei kizárólag, annak sekélyes élete lehet. Na ilyen okokból nem cserélnék celebekkel, meg gazdag emberekkel ...A halál témája meg a keresztény kúltúrában ilyen elcseszett, szinte tabu téma. Nézzétek meg a mexikóiakat a témában például. Átvették a kereszténységet, de (szerencséjükre) a halálhoz való viszonyát nem. A halál az élet része, az életből a halálba való váltás pedig az élet egy fontos része. Viszont pont ezért nem az a lényeg, hogy pl. tizenéves korodtól halálodig (ami remélhetőleg jó sokára lesz) azon kéne cidrizni, hogy a frncba meg fogok halni. Mivel mindenképpen meg fogsz nem kell ezzel foglalkozni. De azzal azért lehet, hogy elkerüld az olyan helyzeteket amikben esélyes, hogy hamarabb távozz az "örök vadászmezőkre".
"Figyelj arra, aki keresi az igazságot és őrizkedj attól, aki hirdeti: megtalálta." - (André Gide)
-
Dany007
veterán
Rendben. Akkor benne van.
Amúgy elkezdtem a Bibliát olvasni.
Az első pár sor után sajnos olyan véleményem lett róla, hogyha mesét akarok, akkor inkább valami mást... Az első pár oldalról az élménybeszámolót itt találod! Kiváncsi lennék, te ezeket hogyan is magyarázod.
De tény, elnézést, hogy félreértettem. Akkor szó van a Bibliában a halálról, persze ez mit sem változtat a valóságon, és a hsz-em lényege sem ez volt. -
Viszlát
addikt
Na ne dumáljunk már mellé. Te azt írtad, hogy nincs szó a Bibliában a halálról. Ez nem igaz. Az, hogy ki mit hisz, egészen más tészta, de az, hogy van benne szó az TÉNY, nem kell elhinni, bárki megnézheti, olvashatja. Hogy mit kezd vele, az magánügy.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
nostrum
tag
Úristen... neked ez jutott eszedbe az írásról???
Na én is voltam, lövész ráadásul, jó adagot ellőttünk a 7.62-esből, de képzeld, halvány lila fingom sincs mit csinál velem. Mert hálistennek nem belém lőtték.
De azért sejtem: megöl...
In space, no one can hear you scream...
-
helkis
veterán
nos, megpróbálom egy kicsit magasabb látószögból megközelíteni a témát.
pár dolog amihez a legközelebb áll a halál szerintem: természetes szelektáció, túlnépesedés, nem természetes szelektáció, fogyasztói tárasdalom, vallás, bosszú.
alapelvek: a legmagasabb priorítást a génjeid tárolják, ez az az ösztön ami miatt minden körülmények között életben akarsz maradni. ezért adott szituációban mindet meg fogsz tenni, akár katona vagy, vallási képviselő, bankigazgató, mindenkor és mindenhol azt nézed hogy tudsz a többi fölé kerülni. ilyen a természetünk (Smith ügynök is megmondta: mint a vírusok..). manapság már törvényekkel vannak szabályozva, hogy mit lehet és mit nem tenni, de elrettentés sincs, ill mindenkinek saját belátására/lelkiismeretére van bízva hogy ezeket lesz@rja vagy nem.
természetes szelektáció: aki erősebb életben marad. a gyenge meghal. ergo mindenki erősebb akar lenni.
mindezek ellenére túlnépesedtünk: egyre nehezebbek az életbenmaradás esélyei, egymást kell írtani, hogy legyen hely azoknak akiknek hatalmában áll, ill megtehetik. undorító, de ez van.
nem term.szeletáció: hitler és társai.. nem fejtem ki. ill orvostudomány: megpróbál mindent metenni annak érdekében, hogy kevesebben haljanak meg. ezzel is csak a túlnépesedést erősítik, ha egy természetes folyamatba avatkoznak bele. baleseteknél persze jól jönnek..
fogy-társ: élj a mának, vegyél mindenből mégegyett, élvezd az életet! fogyassz! oly rövid az életed.. ismerős? igazából van alapja, de nem kell mindig vásárolni.
vallás: előre elnézést azoktól akit sértek ezzel. szvsz köv.: megpróbálják/ták megmagyarázni az élet keletkezését ill végződését, sőt azután is a saját vizióik szerint, ezzel megfélemlítve a "buta" nyájat, ráadásul jó/rossz-ra felosztva a világot, a hívőket maximálisan befolyásolva bármire rávenni, még rossz dolgokra is (mekkora demagógia.) ill hatalmukat növelve mások kárára politizálni, más vallásokat kiírtani.. stb.stb..
bosszú: abszolút emberi vonás. még a jóöreg "szemet szemért"-ből táplálkozik. személy szerint én is áldozatává válnék, ha családomat, szeretteimet valaki fenyegetné, vagy akár tovább is menne = vendetta lenne..
személyes: tényelg nem érdemes ezen filózni, elveszi az időt azelöl, hogy emlékeket szerezz magadnak, családod legyen, élvezd az életed, úgyis minden egyes nappal rövidül. úgy élj, hogy ne ezen kelljen gondolkodnod, én kb 15évesen gondolkodtam ilyenekról azóta nincs időm rá. (3nap múlva leszek 30.) ha hosszú életet akarsz akkor minden szituációban mérlegelned kell, hogy megéri a kockázatot a "jutalom" vagy épp rá is mehet az egész. épp tegnap előztem két autót egyszerre, szabálytalanul, úgy meg hogy nem sok kellett volna így visszagondolva ahhoz, hogy történjen valami, mégegyszer nem csinálnám meg, de az a furcsa, hogy mikor a halálközeli érzés átveszi az irányítást, akkor olyan mintha 110%-on ketyegne az ember, jön az endorfin, növekszik a pulzus, minha megállna az idő is, jó érzés majdnem meghalni.. szvsz. persze nem kísértem a sorsot.. "Egyedi vagy és megismételhetetlen! Csakúgy, mint bárki más!!!'" - 3Dmarkillers - hwbot.org
-
Dany007
veterán
Elnézést. Tényleg kimaradt az, hogy ez csak saját vélemény.
Mindettől függetlenül, semmivel sincs több bizonyítékod az ellenkezőjére mint nekem, az enyémre. Csak azért mert egy ezeréves könyvben az van írva, az nem bizonyít semmit.
Ennyi erővel én is állíthatnám, hogy baromság amit te vagy a Biblia állít. Semmivel sincs rá több megalapozottság mint amit én állítottam.
Amúgy semmiképpen nem akarom a vallás témát idekeverni. A vallás topicban már kifejtettem a véleményemet erről. A kedves hívó fórumozók válaszoltak is a nagyrészére, viszont rengeteg olyan kérdés marad nyitva, amire semmi érdemlegeset nem tudtak válaszolni, csak a hablaty szöveg ment, amit már sokszor sok embertől hallottam, viszont érdemi válasz nem sok született.Az írás inkább arról akart szólni ( és elnézést ha nem teljesen így sikerült), hogy mekkora volt a saját rádöbbenésem erre a dologra. És, hogy mennyire semmibe veszik az emberi életet manapság (is). Mennyire hétköznapivá vállt a halál a mai emberek számára, nem képesek átérezni hogy valóban mit is takar, mindaddig amíg valamelyik közeli hozzátartozójukkal meg nem történik.
-
Viszlát
addikt
Azért baromság, mert most nem arról van szó, hogy elhiszed-e ami oda van írva vagy sem, hanem arról, hogy van-e benne szó a halálról, vagy nincs. Úgyhogy vehetett volna annyi fáradtságot, hogy előkap egy netes Bibliát kicsit kutakodik, mielőtt leír egy ekkora ökörséget.
[ Szerkesztve ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
-
domi007
őstag
Köszönöm, hogy megvédted a Bibliát, helyettem is.
Az írásban érdekes gondolatok vannak elrejtve, elolvasni mindenesetre érdemes volt.
Egy két hibát javíthatnál, pl:
meglehetőssen, álltalánosan, stb.DOMy
"̶d̶e̶ ̶a̶ ̶t̶u̶d̶o̶m̶á̶n̶y̶ ̶m̶a̶i̶ ̶á̶l̶l̶á̶s̶a̶ ̶s̶z̶e̶r̶i̶n̶t̶ ̶a̶z̶ ̶i̶p̶a̶r̶i̶ ̶m̶é̶r̶e̶t̶e̶k̶b̶e̶n̶ ̶i̶s̶ ̶h̶a̶s̶z̶n̶á̶l̶h̶a̶t̶ó̶ ̶S̶H̶A̶1̶ ̶c̶o̶l̶l̶i̶s̶i̶o̶n̶t̶ ̶g̶e̶n̶e̶r̶á̶l̶ó̶ ̶e̶s̶z̶k̶ö̶z̶..." - 2017. február 23. óta már létezik
-
#21
Realradical
őstag
Realradical
őstag
Kicsit olyan lehet ez, mint mikor megkérdezel egy 6-7 éves kisfiút a lányokról... Ha mondod neki, hogy majd egyszer együtt fog élni esetleg valakivel viccesen fújjol és közli, hogy a lányok hülyék.
Ugyanígy van a halál is, ha megfigyelitek az idősek egyre kevésbé félnek tőle és az élet részének tekintik.
Nekem a hobbim az olvasás, tanulás, amit meg lehet tanulni annak akár hobbiból is nekiállok. Valahogy én nagyon ódzkodok a haláltól, hogy mindez amit az egész életben teszek fölösleges, és úgyis elmúlik. Fene tudja, ha idősebb leszek lehet megbékélek vele valahogy. Ambivalensen mindemellett imádom a halállal kapcsolatos dolgokat, Anne Rice mai napig szórakoztat, és külföldről fa/műanyag/viasz koponyákat gyűjtök.
Fene tudja azért az lenne az igazi, ha valamilyen formában nem múlnék el teljesen bár erre kevés esélyt látok, szerintem a semmi fogja befogadni az embert, mint mielőtt megszületett...
[ Szerkesztve ]
Things that try to look like things often do look more like things than things
-
#06658560
törölt tag
válasz
feel good
#15
üzenetére
A halal pillanataban mar nem fog neki fajni. Az a fajdalomcsillapito. Eleg sokzszor olvastam a halal elotti utolso pillanatok bekesseget, megnyugvasat, meg akar kozuti balesetet szenvedettek eseteben is. Elotte szenvedtek x percig, oraig, de amikor eljott a "kaszas" akkor elmult minden szenvedes. Valoszinuleg az az a pont amikor bizonyos ingerek elkezdenek kikapcsolni, es az elsok kozott lehet a fajdalom...
-
DarkByte
addikt
válasz
feel good
#14
üzenetére
Ezzel nem értek teljesen egyet. Ott vannak az "élet kis örömei". Ezek közé tartozhat egy kocsi megvétele, egy új laptop, egy mobil amire hónapig vágyik az ember. Ha élvezetet okoz neki az a valami, akkor igenis meghatározó élmény lehet az életében. Ezzel nem azt mondom hogy annyira fontos események az ember életében mint a nagy Ő megismerése, az első munkahelyi fizetés megkapása vagy az első csemete születése, vagy akár maga a halál, de azért ezek is az életünk részei és a kicsinek is tudni kell örülni (érdekes egyébként is hogy általában az ember milyen lényegtelennek tűnő dolgokra emlékezik tűélesen).
Minő meglepő, a halál gondolatával én is néha az autóban ülve foglalkozom. Tényleg csak annyi az egész hogy vagy az én oldalamon ülő vezető vagy a szembe jövő autó vezetője véletlen elcsavarja picit a kormányt. Már is viszont láthatom az agyvelőmet a szélvédőn. (példát is tudok mondani, apám munkatársa tipikus nem lassan közlekedő.. egyik alkalommal valami pókot kezdett hajkurászni a kocsiban, és közben letért az útról és neki egy fának. egy hajszálon múlott hogy megúszta, gondolom ha valami bilivékony kocsiban lett volna már alúról szagulná az ibolyát.) De ugyanezt el lehet arról is mondani hogy megyek az utcám és fejemre esik egy erkély, vagy csak egy rosszul felrakott cserép az 5 szintes bérház tetejéről amint ott sétálok. Vagy csak egy rossz csatornafedél következtében zuhanok jópár métert és lehet átszalad a fejemen egy cső. És lehet olyan értelmetlen is a halál, mint amit tegnap hallottam a TV-ben: a kissrác a számítógép előtt egyszercsak összeesett és vége, és senki nem tudja mi történt, és mégcsak azt sem lehet mondani hogy a srác egészségtelen életet élt (nekem ettől kellene leginkább félnem azt hiszem). De ez is egy híres történet a halál értelmetlenségéről.
Igazából én mindig arra a dologra jutok, hogy a halált semmiképpen nem lehet elkerülni, hogy igazában miben fogok meghalni azt nem tudhatom, egyrészt nem csak tőlem függ, másrészt ha tőlem is fog függeni, én is ember vagyok, hibázhatok, akár ilyen nagyot is. Lehet hogy holnap megmarkolok valamit amiről elfelejtettem hogy áram van benne és vége mindennek. Pedig bármi elektromosat szerelünk én ellenőrzöm többször is hogy tényleg áramtalanítva van-e minden. De semmiképpen nem éri meg minden nap rettegve menni bárhová is hogy jaj most vajon miben fogok meghalni. Persze azt sem mondom hogy pl. ne vigyázzunk úton való átkeléskor, de túlzásokba nem kell esni. Próbáljunk értelmesen élni, és szerintem ne mások meglátása szerint, hanem ahogyan nekünk jól esik. (egyébként nincs értelme az egésznek)
A túlvilággal kapcsolatban pedig abban hiszek hogy mindenki a saját személyes túlvilágára fog jutni, ha létezik is valami hasonló.
[ Szerkesztve ]
-
#18
Viktor0610
MODERÁTOR
twollah
#1
-
Viszlát
addikt
Hát persze, hogy nem beszél róla a Biblia, mert akik írták fogalmuk se volt arról milyen is lehet a halál. Ami előtte van azt ismerték, ami meg utánna, azt kitalálták. Pontosan a halál ismeretlen mivoltából kiindulva.
Ekkora orbitális baromságot régen olvastam. Legalább írnád a végére, hogy szerinted, vagy te így tudod, de így tényként kijelenteni... mondjuk passzol az íráshoz...
Kopi: olvasd még kicsit tovább, rengeteg helyen beszél a Biblia a halálról, fontos szerepe van. Gondolj csak Jézusra, hogy az ő halála mit jelent, mennyi minden változott általa.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
#16
Komplikato
veterán
Komplikato
veterán
"Ugyan úgy járt iskolába, voltak barátai, szerelmei, családja, álmai, ugyan olyan teljesértékű ember volt, és mégis,..."
Na ez ki van zárva. Az ilyen embereknek egy vagy több fontos dolog kimaradt az életéből, sebzettek, így teljes emberek sem lehetnek. Persze erre ráébredhetnek, és ha van erejük hozzá válhatnak teljes emberré ... de nem sok példa van rá."Figyelj arra, aki keresi az igazságot és őrizkedj attól, aki hirdeti: megtalálta." - (André Gide)
-
feel good
aktív tag
Tegyük fel, hogy Pista talál valamit, amiben ő a legjobb az országban.. Legyen 20 éves.. 50 éve alatt felépít egy óriási céget, napi 16 órát dolgozik, van nyolcezer alkalmazottja, hétvégén néhány órára tud ebből kiszakadni, és a végén 70 évesen, amikor már mindene fáj, és kimerült, hátradől a székben és felsóhajt: igen, megcsináltam! Majd agyvérzést kap.
Az ambíciózusság egy jó dolog, de sose felejtsük el, hogy semmi se tart örökké. Itt hagyjuk a végén a kocsit, a pénzt, a nőt. Ezért nem kell semmibe belegebedni..
Sokan ezt nem képesek felmérni. Hajtanak, robotolnak, lestrapálják magukat, és a végén minden bajuk lesz. -
Dany007
veterán
válasz
#06658560
#12
üzenetére
Hát persze, hogy nem beszél róla a Biblia, mert akik írták fogalmuk se volt arról milyen is lehet a halál. Ami előtte van azt ismerték, ami meg utánna, azt kitalálták. Pontosan a halál ismeretlen mivoltából kiindulva.
Elképzelhető, hogy bizonyos ilyen halál utáni élet teóriák abból alakultak ki, hogy azok az emberek is féltek a haláltól. A félelemből, és a sokszor elképzelhetetlen ismeretlentől tartva kitalálták a túlvilágot. Egyértelmű, hogy azokban az időkben az embereknek lövésük se lehetett ilyesmiről, még mostanában se nagyon van. Ezért nyugtatás, valamiféle támaszként kitalálták a túlvilágosdit. Persze ki tudja kitaláció-e vagy nem.
Mindenesetre ha kiállnék egy csomó ember elé, és megmondanám nekik, hogy a halál után a Marsra kerülnek, nem hinném, hogy bárki is hinne bennem. Pedig több valóság alapja a Menynek és a Pokolnak sincs. Vajon miért mindig felhők közt az égben ábrázolják a menyt? Mert akkoriban elérhetetlen volt. Fogalmuk sem volt, hogy mi van a felhők, és az ég felett. Legalábbis nem sok. Ezért pont jól beleillett a történetbe. Ugyan ez a pokollal is. Talán lehet, hogy tűzhányókból szerzett "tapasztalat" ihlette a pokol leírását... De tény, hogy sok ilyen mítosz szerűségben felfedezhető, hogy valójában 100%-ig valós alapokból kiindulva, szimpla emberi tapasztalatokból ihletet merítve találtak ki érdekes történeteket és meséket. -
#06658560
törölt tag
Szerintem nem feltétlen fájdalmas a halál. Pl nagynéném mintha aludt volna, szinte mosolygott. Másokról is hallottam, hogy mosolyognak. két esetet tudok elképzelni: amikor valaki szenvedések után hal meg- ekkor tuti nem lesz fájdalmas, inkább fájdalommentessé válik, megnyugszik. Vagy ágyban párnák közt, ekkor megitn nem fáj semmi...
Egyébként kicsit félreértetted amit mondtam. A halál az élet fontos eleme. Mert ővele válik teljes egésszé, záródik be a kör.
Megéri elgondolkoznod azon, hogy egyes helyeken a halotti tor vidám esemény. És a gyász során fehéret viselnek. Ami általánoan a tisztaság színe, jelképe. Szerintem a halállal nagy bajunk európaiaknak, hogy ránktelepedett párezer évnyire egy olyan hitcsoport- egészen a zsidóságból kiindulóan- amelyik egy idő után a halálhoz való viszonyt eltorzította, a halált ...-nehéz megfogalmazni- szóval a halálhoz való viszonyát az embereknek erőteljesen eltorzította. Pl a halálról beszél valahol a Biblia, mint olyan? Még nem siekrült végigolvasnom, ez igaz, de ami részleteket ismerek azok mind a halál előtti, és a halál utáni élettel foglalkoznak, a halállal, mint "kapoccsal" nem.
[ Szerkesztve ]
-
Dany007
veterán
Igen. Sz.tem is az élet a lét egy fontos eleme. Elvégre mindenhol megtalálható a Földön
Viszont azt nem értem, mért kell úgymond rossznak lennie. Esetleg fogalmazhatnék úgy is hogy fájdalmasnak... Mért kell az embernek az utolsó pillanatában pont a legnagyobb szenvedéseket megélnie. Persze ki tudja milyen is az valójában.... Majd egyszer meglátjuk...vagy nem. -
Dany007
veterán
Hmm örülök, hogy nem vagyok egyedül.
Persze azért nem úgy van ez, mint amikor egy kisgyerek rádöbben, hogy már suliba kell mennie, de szar neki. Hanem nemtom milyen érzés...De sokk volt az biztos. Attól függetlenül napközben nemigazán foglalkozom vele. Csak amikor valamiért elmélyülök a dolgokban, akkor jön elő.
Valamilyen szinten szemétségnek, és értelmetlennek tartom ezt a halál dolgot. (a népesség szabályzáson kívül)
Olyan mintha elindulnál egy úton, egy nagyon rögös úton. Sőt, szakadékokkal teli úton. És mindenen átvergődsz, megszenvedsz a szakadékokkal csak hogy tovább tudj jutni az úton, de valójában a saját "halálod felé rohansz".Nem azt mondom, hogy baj, hogy 7köznapivá vállt a halál. Persze, hogy nem. Sőt, ha mindenki úgy fogná fel mint én manapság, akkor sötétbe borulna a világ
De túlzásokba sem szabad esni. Sem egyik sem másik oldalon. Tisztába kell lenni vele, hogy mi az, mekkora súlya van, de attól még élni kell az életet amíg van, úgymond beletörődve... -
#06658560
törölt tag
Szerintem tekintsd a halált úgy, hogy az nem más, mint az utolsó elem az élet teljessé válásában. Ami nélkül nicns élet, nem lehet élet. én legalábbis így nézem. És bármikor tudom azt modnani, ha meg kellene halnom, akkor az életem szépen fejeződik be, teljessé válik általa.
emiatt nem is tudok sajnálkozni, szomorkodni egy-egy ember halálán. Már. Még ha nagyon tiszteltem, vagy akár rokonom volt, akkor sem.
Egyébként megéri gondolkodni ilyen kérdéseken, mert ezzel lehet rájönni mi az, ami fontos abban a kevéske időben, ami megadatott egy-egy embernek, amire fordítani kell.
[ Szerkesztve ]
-
#8
Dany007
veterán
Crystalheart
#5
Dany007
veterán
válasz
Crystalheart
#5
üzenetére
""Az ember nap mint nap küzd. Küzd a megélhetésért, a tovább jutásért, a jobb életért, de hiába, a végén úgyis meghal."
Fenét, hát csak egyedül vagy a világon? Nem. Akkor meg?"
Ezt abszolút nem értem. Én ezt nem egyedül magamra értettem. Hanem álltalánosságban. Semmi nem utalt arra, hogy egyedül lennék a világon
Pont ellenkezőleg."Gondolj csak bele, mi van, ha meg kell ölni ahhoz többezer embert, hogy másik többszázezer vagy többmillió életben maradjon? :\"
Ez már teljesen más kérdés
De ha mindenáron választani kell... Te melyiket választanád? A mondatod szerint vagy több 1000 ember hal meg, vagy több 1.000.000 !
Ilyen kevés info alapján egyértelmű, hogy a több ezer ember haljon meg mint a több millió, nem is kérdés. Ha ismernénk a részleteket, akkor már persze lehet, hogy más a helyzet. -
feel good
aktív tag
Ez egy nagy sokk, amikor rádöbbensz. Évek kellenek, mire tudsz a gondolattal mit kezdeni.
Én ezen már végigmentem, és arra lyukadtam ki, hogy fölösleges magunkat a világon bármi miatt idegesíteni, vagy esetleg aggódni valami miatt. Minek? Elmúlik..
(az igazán fontos dolgok meg úgyis túlélnek minket )"Teljesen hétköznapi dologgá vált a halál"
Baj ez?
Dél-amerikai népeknél, vagy az indiaiaknál ez a természet része!
Európában valami megfoghatatlan, amitől viszolygunk, és nem tudjuk a helyén kezelni.[ Szerkesztve ]
-
#5
Crystalheart
őstag
Crystalheart
őstag
"Az ember nap mint nap küzd. Küzd a megélhetésért, a tovább jutásért, a jobb életért, de hiába, a végén úgyis meghal."
Fenét, hát csak egyedül vagy a világon? Nem. Akkor meg?
Egyébként mega halál az egy olyan dolog, amin nem kell sokat agyalni, ha már bekövetkezett, vissza nem lehet csinálni. Én pl. biztosan nem fogok megsiratni túl sok embert a sírjánál, az csak a magam sajnáltatása lenne. Viszont a világ sorsát lehetőleg olyan irányba kell vinni, hogy minél kevesebb embernek legyen rossz, többen éljék túl...
Gondolj csak bele, mi van, ha meg kell ölni ahhoz többezer embert, hogy másik többszázezer vagy többmillió életben maradjon? :\ -
Vakegérke
félisten
Mikor megkaptam a jogsim, büszkén mutogattam a melóhelyen. Egy idős bácsika mondott valamit, amit egy életre megjegyeztem.
Vigyázz, öcsikém. Törheted az autókat, legfeljebb ki kell fizetned. De ha csak egyetlen ember is megsérül a Te hibádból, bűnössé válsz.
Aktív sofőrként ez a mondat vezérelt. Megúsztam, tiszta a lelkiismeretem.Amúgy amitől megcsömörlöttél, az ugye az értelmetlen (virtuális) mészárlás volt. Sajnos a gyerekek számára pont az ilyen lehetőségek miatt válik értéktelenné az emberi élet.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
nike_
addikt
Teljesen igazad van. Néha én is el szoktam merengeni, hogy mondjuk egy 2 éves gyerek meghal valami betegségben, vagy egy felelőtlen hülye elüti. Szörnyű. Ismerősömet biciklizés közben egyszer elcsapta egy kocsi, ráadásul cserbenhagyásos gázolás volt. Ismerősöm ott feküdt az aszfalton több percig, eszméletlenül, végülis kiderült, hogy szerencsére egy agyrázkódással megúszta. Az a felelőtlen barom meg otthagyta.
Sok embernek nem pozitív oldalával jelentkezik a "pár centin múlott" hanem "ha pár centivel távolabb vagyok".
) De valószínüleg kevesebben mint Sztalingradnál.
aztafene! Nemsemmi!
) sz.tem időd se lenne felfogni a dolgot, de még érezni se. Elvégre okés, hogy az ingereg fény közeli sebességgel terjednek, de annak is van egy felső határa.
)
Attól félek, hogy esetleg bazi unalmas lehet a halál után. Ehhe. 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
(mondatnánk, ha folytatnánk egy másik szálon, de ne tegyük)
Új hozzászólás Aktív témák
lo Az írás azért született, mert kb 1-1,5 éve elég sokat jár az agyam a halálon. De kezdjük az elején.
- Kuponkunyeráló
- Audi, Cupra, Seat, Skoda, Volkswagen topik
- Honda topik
- Azonnali fáradt gőzös kérdések órája
- Digitális Állampolgárság Program
- Ötletek, javaslatok, hogy még jobb legyen a PH! lapcsalád
- Autós topik
- NVIDIA GeForce RTX 5080 / 5090 (GB203 / 202)
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Kezdő fotósok digitális fényképei
- További aktív témák...