Új hozzászólás Aktív témák

• #94 Eddie141 senior tag Dany007 #78

  Új Válasz 2008-02-22 21:54:28 #94

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Eddie141

  senior tag

  válasz Dany007 #78 üzenetére

  Hát igen. Nekem ennyi szerencsém van még, hogy nem az a legnagyobb problémám, hogyan vészelem át a következő hetet, meg mi lesz ha kijön a gázszámla. Szerencsémre.
  Az ilyen dolgok teljesen le tudják törni az embert. Ha nagyban nem is, de kicsiben azért át tudom éretzni az ilyesmit, az én anyagi problémáim határain belül maradva. A jelenben sajnos bele van nevelve egy alapvető vásárlási szükséglet az emberbe. Hisz presztige, és hatalom is egyben. És sajnos tudtomon kívül is megesik néha velem, hogy valamit megveszek amire utólag rájövök, semmi szükségem rá. És azt is észreveszem magamon, hogy ha üres a pénztárcám, bármennyire is nincs akkor a pénzre szükségem, hisz ennivaló van, meleg van a házban, internet is van azért elszomorít a tudat, hogy nincs ha hirtelen adódna bármi. Bocsánat, hogy kicsit eltérek a témától[ezért inkább OFFban írom, nehogy megszóljanak érte ]
  Szerencsémre engem már a kezdetek óta úgy neveltek, [természetesen néző pont kérdése, de lehet hogy a szüleim szerencséjére is visszatekintve az elmúlt nagyobb költekezéseimre ] hogy amit szeretnék, azért megdolgozzak. Természetesen belepótolnak, ha látják az igyekezetet, és ha tehetik. Ez már elmarad a felnőtt korban, amikor az ember a saját lábán áll. Redukálni kell az igényeket, még ha az nagyon nehéz is.
  Természetesen azt belátom[mert magamat igen anyagiasnak tartom/képes vagyok anyagi javakhoz kötődni// ] hogy bármilyen hirtelen és váratlan történés kizökkentheti az embert a mindennapi életből, és ezzel az alapvető nyugalomból is.
  Nekem könnyű, hallom sokszor mind osztálytársaktól, mind barátoktól.
  Hisz mindig van pénz a pénztárcámban, ha minimális is, de van. És hogy megvan már németből és számtekből az érettségim[10-ben letettem] Ez az általános mentalitás sajnos, ám hogy abba belegondoljanak, hogy valószínűleg enm a szüleimtől jut el hozám a pénzem 95 %-a abba nem képesek belegondolni.
  Dolgozgatok anyám élettársának a számtek szervizében, és emellet átpasszol néha egynéhány megrendelést nekem. És a PH! is sokat hoz nekem a konyhára
  De mind emögött sok munka áll. MÉg ha nem is olyan sok mint egy átlag dolgozóé, de iskola, "tanulás" mellett azért ez is megterhelő.
  Legutolsó példa:
  elhoztak hzzám egy PDA-t, hoyg raak rá magyar szoftvert. Este 6körül adhatták a kezembe. Ez egy keddi napon történt. Szerdán hajnali 2-tőkor végeztem, és kaptam érte 4e ft-t.
  Igyekszem. Minden piti munkát elválalok, már csak maga a munka mivolta miatt is. Természetesen hajtanak, és fűtenek a vágyak.
  És ezzel szemben ott van az aki mondja nekem, hogy de könnyen megy nekem, ami néző pont kérdése, hisz aki a pénzéért 2x/3x anyit dolgozik mint én, az mondhatja ezt, de az aki karácsonyra egyszerűen minden munka nélkül jobb gépet kap, mint amienre én gyűjtöttem 2,5 évig, és dogoztam érte, [természetesen ez sem jöhetett volna most össze számomra ha a szüleim nem segítenek a végén bele, mert még gyűjthettem volna vagy fél évig ] az ne mondja nekem, hogy könnyen megy. Viszont azt bátran kijelentem, ha az előző mondataimból nem is derült ki, hogy ha en szarba kerülök, és ő is, én előbb kimászok belőle [anyagi gondok] mint ő, már csak a rutin miatt is.
  Plussz engem hajt a vágy, hogy pénzt kereshessek. Sok hasznom van már abból, hogy nem utasítottam semmien normális munkát vissza, egészen a kertészkedéstől, a kapálásig, a fűnyírás, a számítógép szerelés, a hálózat kiépítés, a modding, a nyomdai és kötészeti munkák. Ennek hála voltam tavaj ingyen a szigeten, mert felajánottak a szemem láttára egy, szerintem legalábbis, nagyon jó pénzkeresési lehetőséget+még a szórakozás is adva volt, és mégis vissazutasították sokan, hisz milyen ez már?!?!? Bevallom, sőt büszke vagyok rá, hogy nyáron kukásként tevékenykedtem a szigeten. Mert amellett, hogy fogytam, és erősödtem, új barátokat szereztem, pénzt kerestem még az alapvető hozzá állásom is megváltozott a dolgokra nézve. Természetesen Kasza08 kollégát itt meg kell említenem akinek hála volt esélyem eljutni a szigetre. Minden nap 32 kmet gyalogoltunk minimum, de olyan jó társaságban és olyan jó munkakedv mellett, hogy már most visszavágyok, és akko is visszavágytam. Minden este 12 óra gyaloglás után még volt kedvünk elmenni egyet bulizni, és még aludni is maradt időnk. Ez az igazi.
  Vissza térve:
  még így is, hogy nem az eltartásomról van szó, hanem csak "hobbyként" vagy pénz gyűjtés céljából dolgozok engem is megvisel idegileg sokszor...De MÉG konpenzállja az az öröm amit ezáltal szerzek magamnak és másoknak is szerezhetek[nem egyszer szereltem gépet, és nem egyszer raktam már új konfigot valakinek ingyen össze, mert tudom mien az, ha az ember a meglehetősen szűkös anyagi keretből szeretne minnnél többet kihozni]
  Másrészt meg hála, hála nem tudom kinek/minek megvan az a nyugodt családi környezetem aminek hiányában én is biztosan gyorsan lemorzsolódnék, megváltozna a gondolkodásom és a felfogásom, és énis céltalanul bojonganék az életben. Kel az embernek egy kis boldogság, egy cél és főképp nyugalom. Ha az embernek az utóbi nincs, az hosszú távon nem jó, de az előzőkkel kiegyenlíthető valamien szinten. Sehol nem kell szenvedni. Mindenből lehet kiutat talállni! Nem szabad feladni, és a reményt fenn kell tartani!
  Hisz ez visz mindket előre. A remény. Ez a megmagyarázhatatlan eredetű erő húz minket magával egy jobb élet irányába, ám néha csaló módon megjelenik, majd etűnik örökre. Ilyenkor van a baj...
  De cél nélkül minek a remény? Felesleges teher még az is az illető vállán. Nincs minek az irányába terelje, csak van, és csak arra szolgál, hogy legyen.
  Igazad van, hogy a rohanó mindennapokban nehezebb az apróbb örömöket megfogni. Ezért is emeltem ki. Hisz tiszteletre méltó ember az, aki minden problémája, gondja mellett még képes az ilyen apró sokszor teljesen különálló dolgokba fogást találni, és megtartani magát a szakadék felet.
  És az sem igaz, ha valaki elindult a szakadék mélye felé, hogy az nem tud visszajönni. Bizalmat kell az embernek szavazni. Ha azt eljáca, akkor valóban nincs esélye, de mindenkinek meg kell adni a lehetőséget[szerintem ] a változásra.
  Változás. Az sem egyszerű. Én sem tudom mi irányába változok, de észreveszem magamon, ha komolyodom, vagy elkezdek másképp gondolkozni. Régebben amikor olyan 12 éves voltam úgy éreztem, hogy már elég éretten gondolkozom, és már felfogok mindent. Mára rájöttem, hogy ez nem hogy közel sem igaz, de egyszerűen lehetetlen..
  Az ember egyszerűen emberi mivolta miatt nem képes megfogalmazni, és felfogni az örökévalóságot, és a végtelenséget. Ezt az eggyik tanárom mondta. Éppen ezért vagyok képes minden naygképűség nélkül beszélgetni barátaimmal, és ezért vagyok képes elkerülni az irigységet nagyrészt.
  Természetesen erre is van ellenpélda.
  Sok országban jártam már, sokmindent láttam. Az hogy sok országban jártam, nem mindig önszántamból történt. Szabadkán születtem, és onan a szüleimmel el kellett menekülnünk a háború elől. Német országban telepedtünk le.[ mindenféleképp be kell jelentenem: szüleim magyarok, aápm nyomdász volt és az is jelenleg, és egy akkoriban épült szabadkai nyomda csábította oda]
  Ám a nem is oylan régmultban teljesen felháborított egy olyan dolog ami tűnhet másnak természetesnek, számomra nem az.
  Eggyik ismerősünk, aki családos apa, és eltartja az egész családját, elmesélte a nemrégen lezajlott Afrikai útját. A gyerek crossozik, a lány meg mindent megkap amit csak akar[még ha szüksége sincs rá] Az apát elősször bekategorizálltam a tőlem igen távol áló burzsoár népcsoportba, de helytelenül. Egy végteleül rendes, vicces ember. Erősen érződik rajta, és a stílusán, hogy ő keresi a pénzt.
  Elősször a felesége kezdte el mesélni az utat. Olyan megvetéssel beszélt róla, mintha csak a szoszéd faluban látogatták volna meg a vadasparkot. Ez számomra nagyon rosszul esett. Pedig igazán kevés alkalommal vagyok irigy. De most igazán az voltam, hisz tudom, hogy valószínűleg soha nem lesz lehetőségem oda kijutni, nemhgy ilyen megvetéssel beszélni az utazásról.
  A férfi, aki a pénzt keresi, sé megalapozta a családja jövőjét azzal hogy reggel hattól másnap reggel hatig dolgozik sokszor, és mindemellett még a céget is vezeti megmaradt a földi határok között.
  Teljesen elment a kedvem a képnézegetéstől. Egyszercsak a feleségének valami fontosabb mondanivalója volt a házigazdához, és ekkor a férje kezdett el mesélni. Ahogy elkezdte a történeteit elmondani, és amiylen áhitattal volt azokat képes elmondani, rögtön másmien érzés fogott el.
  Ilyenkor jut eszembe, ha ez nem is egy családban, rokonságban, vagy ismerős körben történik meg, akkor is fájdalams lehet mások számára a dicsekvés....
  Nem értem, mikor valakinek az a legnagyobb álma, hogy egyszer egy jót ebédeljen[afrika] akkor akik odalátogatnak azok hogy gondolkodhatnak ugyanúgy vagy még drasztikusabban mint amikor visszajönnek a gondtalanságba.
  Na megint eltértem a témától Nagyon megeredt a nyelvem. Még soha nem kommentoltam ekkorákat. Beszélni sem szoktam sokat. Bocsánat a hosszú OFF-ért. És köszönöm, hogy újra elmondhattam a véleményem.

Új hozzászólás Aktív témák