Új hozzászólás Aktív témák

• #31 cilo9 aktív tag

  Új Válasz 2008-02-22 10:40:07 #31

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  cilo9

  aktív tag

  Jó pár évvel ezelőtt rám is rámjött a halálon való folyamatos gondolkozás. Oka egyszerű: nem tudtam hova tenni a világ dolgaihoz képest. Hasonló gondolataim voltak nekem is. Minek jövök a világra, ha x év múlva eltávozom? Minek csináljak bármit is, úgyis meghalok? stb. Kb 1-1,5 évig rendszeresen álmodtam a halálról egy mindig ugyanazt a vizuális látvány hózó álomképben. A földet láttam, elöszőr közelebről, rajta egy tipikus temetővel és folyamatosan távolódtam, a föld egyre kisebb lett, de a temetőt mindig láttam. Szörnyű érzés volt minden alkalommal, szarul ébredtem, egyszerűen nem tudtam elképzelni, mi lesz velem ha elföldelnek. Hová kerülök? Ott leszek a sírban? És meddig? Mi lesz ott? Csupa olyan kérdés, amire ma se tudok válaszolni. De elmúlt az álom, (de az biztos hogy örökre emlékezni fogok erre a képre, és a kérdésekre meg arra az állapotra, amit közben megéltem) és már nem foglalkoztat ilyen szinten a dolog. Az élet egy ajándék! Amit meg kell hálálni és eszerint kell élni, cselekedni, megélni a pillanatokat!

  Én is úgy látom (ahogy már páran irták előttem), hogyha elérem az időskort, akkor már nem fog ekkora "fejfájást" okozni a dolog. Egy természetes dolog lesz (most is az azért, de egyelőre nem kívánom), ha a magammal szemben támasztott elvárásoknak eleget tudok tenni az életemben, akkor elégedett leszek, elmehetek már. Ehhez nem az kell hogy híres legyek és maradandót alkossak, hanem hogy saját magammal elégedett legyek, az életmódommal, az emberekkel való hozzáállásommal.

  Jelenleg inkább enegem is az rémiszt meg, hogy emberek milyen könnyedséggel képesek élete(ke)t kioltani. A hatalomért, a pénzért, akár már 1000 forintért is. És úgy mégrémisztőbb, hogy tudom, milyen könnyen elvehetek pusztán figyelmetlenséggel én egy másik életet, egy egész családot tehetek tönkre. Erre akkor ébredtem rá, mikor kb 6 éve totálkárra törtem a kocsinkat, az első szerelmem ült melettem, és nem elég hogy az ő életét elvehettem volna, de még a járdán közlekedőkét is, ha épp van ott valaki, mert ott fejeztem be az ütközést. Szörnyű volt belegondolni, ma is szörnyű!

Új hozzászólás Aktív témák