"De megmondom őszintén, nem érzem magam rossznak csak azért, mert milliókat mészároltam le a virtuális valóságban. Ráadásul, én mindíg viszek moralitást a játékokba. Máramelyikbe lehet. Nem egy szerepjátékot kezdtem el úgy, hogy én most köcsög leszek (evil alignment) aztán mégsem tudtam az lenni."

Nem teljesen erről volt szó. Épp az volt a gondom, hogy elvesztettem a játékban a tudatot, hogy csak egy játék. És elképzeltem / ráeszméltem, hogy ba****ameg ez a valóságban is így történik. Hogy megtörtént már ilyen. Egyszerűen elképesztő. A túlélésért persze, igen, de ott csak a játékélmény volt a cél. Hát, meg is volt az élmény.
És nekem meg sz.tem az emberek nagyrészének se volt hasonló élménye a valóságban. Mi vagyunk talán a 2. generáció magyar o.-on akik nem voltak már részesei semmilyen háborúnak közelről. Így azt látni, és belegondolni, hogy a valóságban is így mészárolnak embereket, olyanokat is mint én, vagy te vagy akárki, úgy, mintha vágóhídon lennének....áh kész... A mai napig emlékszem az érzésre ill. töredékére, amit akkor éreztem.
Volt már olyan, hogy halálra ijesztett egy játék és kiléptem kifújni magam, de ilyen, amikor egy ilyen ok miatt egyből kilépjek még nem volt.