Új hozzászólás Aktív témák

• #95 Eddie141 senior tag

  Új Válasz 2008-02-22 22:37:24 #95

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Eddie141

  senior tag

  Őrülten sok helyesírási hibát vétettem. Ez valószínűleg az izgatottságomnak köszönhető, és tudható be, ezért bocsánatot kérek...
  Ha valaki szeretné a levelezésünket teljes egészében, hiba mentesen elolvasni, az jelezze, és eljuttatom valamilyen módon.

  [ Szerkesztve ]

• #94 Eddie141 senior tag Dany007 #78

  Új Válasz 2008-02-22 21:54:28 #94

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Eddie141

  senior tag

  válasz Dany007 #78 üzenetére

  Hát igen. Nekem ennyi szerencsém van még, hogy nem az a legnagyobb problémám, hogyan vészelem át a következő hetet, meg mi lesz ha kijön a gázszámla. Szerencsémre.
  Az ilyen dolgok teljesen le tudják törni az embert. Ha nagyban nem is, de kicsiben azért át tudom éretzni az ilyesmit, az én anyagi problémáim határain belül maradva. A jelenben sajnos bele van nevelve egy alapvető vásárlási szükséglet az emberbe. Hisz presztige, és hatalom is egyben. És sajnos tudtomon kívül is megesik néha velem, hogy valamit megveszek amire utólag rájövök, semmi szükségem rá. És azt is észreveszem magamon, hogy ha üres a pénztárcám, bármennyire is nincs akkor a pénzre szükségem, hisz ennivaló van, meleg van a házban, internet is van azért elszomorít a tudat, hogy nincs ha hirtelen adódna bármi. Bocsánat, hogy kicsit eltérek a témától[ezért inkább OFFban írom, nehogy megszóljanak érte ]
  Szerencsémre engem már a kezdetek óta úgy neveltek, [természetesen néző pont kérdése, de lehet hogy a szüleim szerencséjére is visszatekintve az elmúlt nagyobb költekezéseimre ] hogy amit szeretnék, azért megdolgozzak. Természetesen belepótolnak, ha látják az igyekezetet, és ha tehetik. Ez már elmarad a felnőtt korban, amikor az ember a saját lábán áll. Redukálni kell az igényeket, még ha az nagyon nehéz is.
  Természetesen azt belátom[mert magamat igen anyagiasnak tartom/képes vagyok anyagi javakhoz kötődni// ] hogy bármilyen hirtelen és váratlan történés kizökkentheti az embert a mindennapi életből, és ezzel az alapvető nyugalomból is.
  Nekem könnyű, hallom sokszor mind osztálytársaktól, mind barátoktól.
  Hisz mindig van pénz a pénztárcámban, ha minimális is, de van. És hogy megvan már németből és számtekből az érettségim[10-ben letettem] Ez az általános mentalitás sajnos, ám hogy abba belegondoljanak, hogy valószínűleg enm a szüleimtől jut el hozám a pénzem 95 %-a abba nem képesek belegondolni.
  Dolgozgatok anyám élettársának a számtek szervizében, és emellet átpasszol néha egynéhány megrendelést nekem. És a PH! is sokat hoz nekem a konyhára
  De mind emögött sok munka áll. MÉg ha nem is olyan sok mint egy átlag dolgozóé, de iskola, "tanulás" mellett azért ez is megterhelő.
  Legutolsó példa:
  elhoztak hzzám egy PDA-t, hoyg raak rá magyar szoftvert. Este 6körül adhatták a kezembe. Ez egy keddi napon történt. Szerdán hajnali 2-tőkor végeztem, és kaptam érte 4e ft-t.
  Igyekszem. Minden piti munkát elválalok, már csak maga a munka mivolta miatt is. Természetesen hajtanak, és fűtenek a vágyak.
  És ezzel szemben ott van az aki mondja nekem, hogy de könnyen megy nekem, ami néző pont kérdése, hisz aki a pénzéért 2x/3x anyit dolgozik mint én, az mondhatja ezt, de az aki karácsonyra egyszerűen minden munka nélkül jobb gépet kap, mint amienre én gyűjtöttem 2,5 évig, és dogoztam érte, [természetesen ez sem jöhetett volna most össze számomra ha a szüleim nem segítenek a végén bele, mert még gyűjthettem volna vagy fél évig ] az ne mondja nekem, hogy könnyen megy. Viszont azt bátran kijelentem, ha az előző mondataimból nem is derült ki, hogy ha en szarba kerülök, és ő is, én előbb kimászok belőle [anyagi gondok] mint ő, már csak a rutin miatt is.
  Plussz engem hajt a vágy, hogy pénzt kereshessek. Sok hasznom van már abból, hogy nem utasítottam semmien normális munkát vissza, egészen a kertészkedéstől, a kapálásig, a fűnyírás, a számítógép szerelés, a hálózat kiépítés, a modding, a nyomdai és kötészeti munkák. Ennek hála voltam tavaj ingyen a szigeten, mert felajánottak a szemem láttára egy, szerintem legalábbis, nagyon jó pénzkeresési lehetőséget+még a szórakozás is adva volt, és mégis vissazutasították sokan, hisz milyen ez már?!?!? Bevallom, sőt büszke vagyok rá, hogy nyáron kukásként tevékenykedtem a szigeten. Mert amellett, hogy fogytam, és erősödtem, új barátokat szereztem, pénzt kerestem még az alapvető hozzá állásom is megváltozott a dolgokra nézve. Természetesen Kasza08 kollégát itt meg kell említenem akinek hála volt esélyem eljutni a szigetre. Minden nap 32 kmet gyalogoltunk minimum, de olyan jó társaságban és olyan jó munkakedv mellett, hogy már most visszavágyok, és akko is visszavágytam. Minden este 12 óra gyaloglás után még volt kedvünk elmenni egyet bulizni, és még aludni is maradt időnk. Ez az igazi.
  Vissza térve:
  még így is, hogy nem az eltartásomról van szó, hanem csak "hobbyként" vagy pénz gyűjtés céljából dolgozok engem is megvisel idegileg sokszor...De MÉG konpenzállja az az öröm amit ezáltal szerzek magamnak és másoknak is szerezhetek[nem egyszer szereltem gépet, és nem egyszer raktam már új konfigot valakinek ingyen össze, mert tudom mien az, ha az ember a meglehetősen szűkös anyagi keretből szeretne minnnél többet kihozni]
  Másrészt meg hála, hála nem tudom kinek/minek megvan az a nyugodt családi környezetem aminek hiányában én is biztosan gyorsan lemorzsolódnék, megváltozna a gondolkodásom és a felfogásom, és énis céltalanul bojonganék az életben. Kel az embernek egy kis boldogság, egy cél és főképp nyugalom. Ha az embernek az utóbi nincs, az hosszú távon nem jó, de az előzőkkel kiegyenlíthető valamien szinten. Sehol nem kell szenvedni. Mindenből lehet kiutat talállni! Nem szabad feladni, és a reményt fenn kell tartani!
  Hisz ez visz mindket előre. A remény. Ez a megmagyarázhatatlan eredetű erő húz minket magával egy jobb élet irányába, ám néha csaló módon megjelenik, majd etűnik örökre. Ilyenkor van a baj...
  De cél nélkül minek a remény? Felesleges teher még az is az illető vállán. Nincs minek az irányába terelje, csak van, és csak arra szolgál, hogy legyen.
  Igazad van, hogy a rohanó mindennapokban nehezebb az apróbb örömöket megfogni. Ezért is emeltem ki. Hisz tiszteletre méltó ember az, aki minden problémája, gondja mellett még képes az ilyen apró sokszor teljesen különálló dolgokba fogást találni, és megtartani magát a szakadék felet.
  És az sem igaz, ha valaki elindult a szakadék mélye felé, hogy az nem tud visszajönni. Bizalmat kell az embernek szavazni. Ha azt eljáca, akkor valóban nincs esélye, de mindenkinek meg kell adni a lehetőséget[szerintem ] a változásra.
  Változás. Az sem egyszerű. Én sem tudom mi irányába változok, de észreveszem magamon, ha komolyodom, vagy elkezdek másképp gondolkozni. Régebben amikor olyan 12 éves voltam úgy éreztem, hogy már elég éretten gondolkozom, és már felfogok mindent. Mára rájöttem, hogy ez nem hogy közel sem igaz, de egyszerűen lehetetlen..
  Az ember egyszerűen emberi mivolta miatt nem képes megfogalmazni, és felfogni az örökévalóságot, és a végtelenséget. Ezt az eggyik tanárom mondta. Éppen ezért vagyok képes minden naygképűség nélkül beszélgetni barátaimmal, és ezért vagyok képes elkerülni az irigységet nagyrészt.
  Természetesen erre is van ellenpélda.
  Sok országban jártam már, sokmindent láttam. Az hogy sok országban jártam, nem mindig önszántamból történt. Szabadkán születtem, és onan a szüleimmel el kellett menekülnünk a háború elől. Német országban telepedtünk le.[ mindenféleképp be kell jelentenem: szüleim magyarok, aápm nyomdász volt és az is jelenleg, és egy akkoriban épült szabadkai nyomda csábította oda]
  Ám a nem is oylan régmultban teljesen felháborított egy olyan dolog ami tűnhet másnak természetesnek, számomra nem az.
  Eggyik ismerősünk, aki családos apa, és eltartja az egész családját, elmesélte a nemrégen lezajlott Afrikai útját. A gyerek crossozik, a lány meg mindent megkap amit csak akar[még ha szüksége sincs rá] Az apát elősször bekategorizálltam a tőlem igen távol áló burzsoár népcsoportba, de helytelenül. Egy végteleül rendes, vicces ember. Erősen érződik rajta, és a stílusán, hogy ő keresi a pénzt.
  Elősször a felesége kezdte el mesélni az utat. Olyan megvetéssel beszélt róla, mintha csak a szoszéd faluban látogatták volna meg a vadasparkot. Ez számomra nagyon rosszul esett. Pedig igazán kevés alkalommal vagyok irigy. De most igazán az voltam, hisz tudom, hogy valószínűleg soha nem lesz lehetőségem oda kijutni, nemhgy ilyen megvetéssel beszélni az utazásról.
  A férfi, aki a pénzt keresi, sé megalapozta a családja jövőjét azzal hogy reggel hattól másnap reggel hatig dolgozik sokszor, és mindemellett még a céget is vezeti megmaradt a földi határok között.
  Teljesen elment a kedvem a képnézegetéstől. Egyszercsak a feleségének valami fontosabb mondanivalója volt a házigazdához, és ekkor a férje kezdett el mesélni. Ahogy elkezdte a történeteit elmondani, és amiylen áhitattal volt azokat képes elmondani, rögtön másmien érzés fogott el.
  Ilyenkor jut eszembe, ha ez nem is egy családban, rokonságban, vagy ismerős körben történik meg, akkor is fájdalams lehet mások számára a dicsekvés....
  Nem értem, mikor valakinek az a legnagyobb álma, hogy egyszer egy jót ebédeljen[afrika] akkor akik odalátogatnak azok hogy gondolkodhatnak ugyanúgy vagy még drasztikusabban mint amikor visszajönnek a gondtalanságba.
  Na megint eltértem a témától Nagyon megeredt a nyelvem. Még soha nem kommentoltam ekkorákat. Beszélni sem szoktam sokat. Bocsánat a hosszú OFF-ért. És köszönöm, hogy újra elmondhattam a véleményem.

  [ Szerkesztve ]

• #70 Eddie141 senior tag

  Új Válasz 2008-02-22 16:59:17 #70

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Eddie141

  senior tag

  Kifejezetten kiváncsi vagyok a véleményetekre, az én írásom alapján.
  Erre a pontra, hogy én így gondolkodjak erről sok idő, és sok fájdalom árán jutottam el. De ugye a végeredmény számít a legtöbb esetben.
  Végre. Bár azt be kell vallanom, hogy a mai napig, amikor a halálra gondolok, elfog egy üres érzés, egy fájdalmas érzés, hogy soha többé nem lessz ez, nem tehetem azt. Bár ugye ki tudja? Terjeng sokminden. Kell egy hit amit megfoghat az ember kapaszkodóként, nehogy életét gyötrelmek és félelmek közt kelljen leélnie. Ezzel nem arra céloztam, hogy mindenki válljon hívővé, hiszen a szó szoros értelmében én sem vagyok az. Templomba nem járok túl sűrűn, ám a magam módján hiszek istenben. Viszont felül kerekedik bennem az az érzés, hogy nem ennyi, nem lehet ennyi! Mikor az életben, nagyon az alapjaira bontva logikusan, vagy legalábbis okkal történik minden, akkor ebben is kell legyen valami. Nem lehet itt vége.
  Természetesen a remény is beszél belőlem, és a kiváncsiság. Nem a halálra vagyok kiváncsi, hanem a jövőre..A jövőre amit nagy valószínűséggel nem élek meg.
  De ez a gondolat is csak a modern emberben, a mondern világban ebben a rohanó, és kusza életben jöhetett létre. Régen elég volt ha az ember átadta a stafétát a gyerekeinek, és megelégedhetett magával. Mai szemmel nézve ez már nem kielégítő.
  Természetesen a nyiltabbnak nevezhető gondolkodásom ilyen téren csakis a neveltetésemnek köszönhetem, bár be kell vallanom, hogy az ez iránti érzéseimet és gondolataimat most osztottam meg másokkal elősször. Megkönnyebbülés. Köszönöm!

  [ Szerkesztve ]

• #68 Eddie141 senior tag

  Új Válasz 2008-02-22 16:30:00 #68

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Eddie141

  senior tag

  Végig olvastam a cikked. Érdekesnek találtam, bár azért a cím alapján valami komolyabb megfontolásból íródott, vagy inkább dokumentáltabb cikkre vártam. Nem vált be, de mégis jó volt a cikk. Sajnos a vége felé, már gondlkoztam, megéri-e végig olvasni. Végül jól döntöttem. A tanulság:
  "Hogy mi a tanulság? Talán csak az, hogy becsülni kell az életet amíg van! Mert szó szerint bármikor véget érhet. Becsülni kell, de nem csak a sajátot, a másét is, mert az is egy ugyan olyan élet mint a tiéd!"
  Teljesen igazad van. És gyönyörűen fogalmaztad meg. Én is a te kategóriádba tartozom, aki sokat gondolkodik az ilyesmin. Véleményem szerint ez meg is látszik a viselkedésemben, a közvetlenségemben más emberekkel szemben, és a tiszteletemben az élet iránt.
  Ám abban nem értek egyet veled, hogy az életnek nincs értelme. Hisz jó esetben ,és most nem speciális esetekre gondolok, felneveled gyermekeid, találsz egy esetemben nőt, hölgyek pedig egy férfit, akikkel le élik életüket, vagy egy pár boldog évet. Életednek viszont akkor, és csakis akkor van értelme, ha alkotsz valami maradandót, valamit amire büszke lehetsz, és fennmarad a jövő számára. Nem egy műalkotásra, egy könyvre, esetleg egy új fajta üzemenyagra. Inkább az utódokra gondoltam.
  Ha képes vagy azt elérni az életedben, bármien áldozat árán is, hogy egy embert adtál ki a kezeid közül, mikor elengeded útjára, akkor mondhatod, volt értelme annak amit tettél!
  Ha megalapozod azt, hogy képes legyen magától problémákat megoldani, vagy akár azt megisméteni, ha jól csináltad, amit te tettél, az már valami, amit felmutathatsz.
  Természetesen egy élet akkor is lehet tartalmas,"értelmes" ha az ember más célt tűz ki maga elé, hosszú távon, és eléri azt! Céltaláanul bojongva, mint a mai fiatalok akiknek nem mutatnak egy irányt, egy utat amin járhatnak tűnhet az élet értelmetlen dolgonak. Aki ebbe beletörődik, az vagy megnyomorodva, szomorúan és egyhangúnan éli végig az életét, vagy feladja a küzdelmet, és idő előtt meghal. Mi az hogy idő előt? Szerintem az idő előtt kifejezés olyasmit jelenthet, hogy egy 20/30 éves fiatal, teljesen a létra aljáról szemlélődve már csak egy kiutat lát, mégpedig az ön károsítást. Egyre többen halnak bele/nyomorodnak meg a kábítószerek hatásaitól, és egyre többen próbálják ki mind a lágyabb mind a kemény drogokat az ifjuságból...
  Viszont létezik egy másik "fajta" ember is. Azt aki képes az apróbb örömökből létezni, és képesek fenntartani a morálját, az jól csinálja.
  Szeméyes példa:
  Előző héten szombaton idultam Pestre. El szerettem volna adni a teleszkópomat a bivajomból[ami nem jött össze hála a vevőnek ] és vásárolni szeretem volna egy N73-mast. De legfőbb célom a meghívásom teljesítése volt, hiszen aznap hivatalos voltam egyik legjobb barátom szülinapjára, Dunaharasztira.[ennyi előzmény elég lessz]
  Nem jutott ülő hely a buszon, tehát beáltam a középső ajtóba, és a válaszfalnak támaszkodva néztem kifelé az ajtó ablakán.Alapból egészen jókedvűnek, és viccelődősnek tartom magam, ám aznap valami miatt elég rosszul kezdődött a napom.
  Mikor Alsónémedi előtti erdőhöz értünk, megláttam azt a gyönyörű fény/árnyék játékot , ahogyan a nap beszűrődött a rügyező fák között, a földön pedig meg-meg csillant az avar. Egyből elfogott egy megmagyarázhatatlan, jóleső érzés. ÉLEK! És szép az élet. Természetesen ehez nagyban hozzájárul, hogy szeretem a munkám, szeretem az iiskolám, és szerencsére nagyobb anyagi gondjaink sincsenek. Rájöttem, hogy [tűnhetnek gyerekesnek is az érveim] szeretek reggelente úgy felkelni, hogy van egy célom, amit a nap végére elérek, szeretem azt az érzést, ami elfog amikor ránézek szerelmemre, szeretem azt amikor beszélgetek vele[még beteljesületlen szerelem, remélem nem sokáig kell kiírnom a még szócskát ] szeretem amikor PH!-n megvédenek, amikor felfedezek egy alapvető összetartást, de az is szerepet jácik, hogy jól esik az embernek, ha egy barátja, esetleg több is mellé áll, segíti, esetleg én segítem őket. Szerencsére nekem ebből is sok jutott. Ezzel az írásommal semmiképp nem dicsekedni szeretnék. Mindenképp csak arra szeretném rádöbbenteni az olvasót, hogy mindaz mellett, hogy óriási problémái vannak az embereknek, és nekünk is van nem egy/1,5 hónapja váltak pl el a szüleim háttér információként elmondom/ azért lehet kapaszkodni az életben biztos pontokba. Egy jól eső érzésbe pl...
  Mindemellett meg kell említeni a vasárnapi esetet, amikor a kisfiú éppen az annyának dicsekedett egy számítógépes játékban elért eredményével, mikor hirtelen minden előzmény nélkül össze esett és meghalt. Szörnyű, és szörnyű belegondolni, hoy ez bármeik közeli ismerőssel, netalántán családtggal megtörténhet. Valahogy, abba nem gondolok bele, hogy velem is, így előzmény nélkül megtörténhetne. Abban sem maga az a mivolt bántana, hogy én velem mi történt, hanem az, hogy mit hagytam magam után. Azt amit te most itt leírtál, hogy becsülni kell az életet, és másét is, énmár ilyen fiatalon, sőt már régebben rájöttem. Éppen ezért, mert felkészületlenül nem érhet semmien esemény, én mindig úgy köszönök el a szüleimtől reggelente, hogy elmondom mennyire szeretem őket. Mégis megtörténhet, hogy pont mikor valami apróságon összekapunk, és valami helyre hozhatót mondok valameiküknek, akkor történik baj. És egy apró probléma hirtelen vállik helyrehozhatatlanná.
  Egyszer halottam egy bölcsnek tűnő mondást:
  Próbáld meg úgy leélni életed, hogy mikor oda kerülsz a végén, hogy visszatekints rá, még mindig izgalmasnak találd
  Igyekszem....
  De apróbb célokat is ki kell tűznie magának az embernek. Például nekem amit most zártam le, pár hónapja az volt, hogy gyüjtöttem és dolgozgattam, hogy legyen egy igazán jó számítógépem. És jó érzés volt, hogy hajtott egy motiváció.Természetesen ez is ember függő. De semmiképp ne próbáljátok céltaláanul bojongva leélni az életeteket. Lehet hogy egy darabig menni fog, de hamar beleun az ember.
  Nagyon bele lendültem , pedig csak annyit szerettem volna közölni veled, hogy jó az írásod, és a tanulságot szerintem tökéletesen megfogalmaztad! Még tudnák írni sokat, de inkább összegyűjtöm magamban és egyszer énis írok valami iylesmit!
  Grat az íráshoz! És gondolkozz el azon is ha úgyérzed van értelme, amit írtam Köszi!

  El lehet a véleményemet fogadni, kritizálni is lehet, ám azt mindenképp becsülni kell, hogy 17 éves fejjel gondolkodom már így a dolgokról!

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák