Új hozzászólás Aktív témák

• #19 DarkByte addikt feel good #14

  Új Válasz 2008-02-22 09:21:34 #19

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DarkByte

  addikt

  válasz feel good #14 üzenetére

  Ezzel nem értek teljesen egyet. Ott vannak az "élet kis örömei". Ezek közé tartozhat egy kocsi megvétele, egy új laptop, egy mobil amire hónapig vágyik az ember. Ha élvezetet okoz neki az a valami, akkor igenis meghatározó élmény lehet az életében. Ezzel nem azt mondom hogy annyira fontos események az ember életében mint a nagy Ő megismerése, az első munkahelyi fizetés megkapása vagy az első csemete születése, vagy akár maga a halál, de azért ezek is az életünk részei és a kicsinek is tudni kell örülni (érdekes egyébként is hogy általában az ember milyen lényegtelennek tűnő dolgokra emlékezik tűélesen).

  Minő meglepő, a halál gondolatával én is néha az autóban ülve foglalkozom. Tényleg csak annyi az egész hogy vagy az én oldalamon ülő vezető vagy a szembe jövő autó vezetője véletlen elcsavarja picit a kormányt. Már is viszont láthatom az agyvelőmet a szélvédőn. (példát is tudok mondani, apám munkatársa tipikus nem lassan közlekedő.. egyik alkalommal valami pókot kezdett hajkurászni a kocsiban, és közben letért az útról és neki egy fának. egy hajszálon múlott hogy megúszta, gondolom ha valami bilivékony kocsiban lett volna már alúról szagulná az ibolyát.) De ugyanezt el lehet arról is mondani hogy megyek az utcám és fejemre esik egy erkély, vagy csak egy rosszul felrakott cserép az 5 szintes bérház tetejéről amint ott sétálok. Vagy csak egy rossz csatornafedél következtében zuhanok jópár métert és lehet átszalad a fejemen egy cső. És lehet olyan értelmetlen is a halál, mint amit tegnap hallottam a TV-ben: a kissrác a számítógép előtt egyszercsak összeesett és vége, és senki nem tudja mi történt, és mégcsak azt sem lehet mondani hogy a srác egészségtelen életet élt (nekem ettől kellene leginkább félnem azt hiszem). De ez is egy híres történet a halál értelmetlenségéről.

  Igazából én mindig arra a dologra jutok, hogy a halált semmiképpen nem lehet elkerülni, hogy igazában miben fogok meghalni azt nem tudhatom, egyrészt nem csak tőlem függ, másrészt ha tőlem is fog függeni, én is ember vagyok, hibázhatok, akár ilyen nagyot is. Lehet hogy holnap megmarkolok valamit amiről elfelejtettem hogy áram van benne és vége mindennek. Pedig bármi elektromosat szerelünk én ellenőrzöm többször is hogy tényleg áramtalanítva van-e minden. De semmiképpen nem éri meg minden nap rettegve menni bárhová is hogy jaj most vajon miben fogok meghalni. Persze azt sem mondom hogy pl. ne vigyázzunk úton való átkeléskor, de túlzásokba nem kell esni. Próbáljunk értelmesen élni, és szerintem ne mások meglátása szerint, hanem ahogyan nekünk jól esik. (egyébként nincs értelme az egésznek)

  A túlvilággal kapcsolatban pedig abban hiszek hogy mindenki a saját személyes túlvilágára fog jutni, ha létezik is valami hasonló.

Új hozzászólás Aktív témák