A miénk is ilyen volt kezdetben, szerintem nem hivatalos szemétdombként is funkcionált valamikor az utcánk újépítésű fele. A felső 40 centit betárcsáztattam, utána gereblyével, sok esetben négykézláb mászva túrtuk át a feleségemmel a felső 10 centit. Jó móka volt nagyjából 600 nm-en.

Rozsdás lópatkó, szög, ekevas darab, sörös/dekás üveg szilánkok, cserepek, csontdarabok és helyenként beazonosíthatatlan tárgyak kerültek elő belőle kukaszám. A centi átmérőjű vagy feletti köveket kirostáltuk, elfért a kerti ház és a terasz alapban.

5 év és rengeteg szerves trágya/talajjavító után már nagyjából rendben van a föld, szépen terem a konyhakert, a bogyósgyümölcsök, és elfogadható lett a fű is. Ugyan a vakondokok időnként még túrnak fel a mélyből ezt-azt (persze amikor az elején még aprópénzből lerakhattam volna a vakondhálót, a környéken nem volt egy sem, de ahogy rendbe jött a talajélet és tele vagyunk gilisztával, hirtelen megjelentek), de most már alapvetően mezitlábas a kert. A vakondokot nagyjából semmilyen riasztó nem zavarja komolyabban, de egyelőre úgy néz ki, hogy a tavaly óta alkalmazott Defenders granulátum tényleg működik, szépen megállnak a telekhatáron. Mondjuk nem olcsó.

Szóval kemény munka, de előbb-utóbb rendbe lehet tenni mindent. Ha így hagyod, csak a munkát odázod el.

A legtöbb ember nem jut el a ''Miért pont Én?''-től a ''Miért ne?''-ig.