Odafelé
Az 1833 km-t le lehet tudni 2x8 órában autópályán is, de úgy gondoltuk, hogy ha már ennyit kell autózni, akkor egy pár dolgot nézzünk meg. Odafelé főleg a természeti látnivalókat céloztuk meg, így 3 naposra terveztük az utazást. Első nap sokáig autópályán mentünk. Itt jegyezném meg, hogy a 2 sávos osztrák, német és olasz pályákon lazán csordogálnak 100 km/h-val a belső sávban, és a külsőben még ennél is lassabban. Úgy tűnt, mintha itt nem sietnének az emberek sehova. A 3 sávos részeken nem volt gond, ott lehetett 130-150 km/h-val menni. Az is érdekes volt, hogy mennyi női sofőr van. Egyrészt egyedüli sofőrként is sokat láttunk, másrészt a családi kocsikat is sokszor nők vezették.

Első nap az olaszországi Passo dello Stelvio-t néztük meg. Nehéz ezt leírni, érdemes képeket nézni róla pl: Stelvio. Gyönyörű táj, élvezetes szerpentin, ha jól tudom, ez az út sok motoros álma. Estére Livigno-ban szálltunk meg (ismerős lehet a síelőknek), és ettünk egy finom Lasagne-t.

Második nap a svájci Furkapass volt a fő látnivaló, de előtte az Unesco világörökség részét képző vasútvonal mentén is autókáztunk. Estére érkeztünk meg a franciaországi Chamonix-ba, ahol ismét jót vacsoráztunk, és boroztunk.

Harmadik nap Európa legmagasabb csúcsát a Mont Blanc-t terveztük megnézni. Ehhez 3800 m-re vitt fel minket egy felvonó, pontosabban az Aiguille du Midi csúcsra 3842 m-re. Kép. Tiszta időben innen lehetne látni a Mont Blanc-t, sajnos nekünk ezt nem volt szerencsénk látni, viszont lefelé és oldalirányba messzire el lehetett látni, így ez is egy csodálatos élmény volt. És legalább van miért visszamenni oda.
Bár km-ben nem volt sok 1-1 nap, és a látnivalók között autópályán mentünk, azért eléggé fárasztó volt ez a 3 nap, de sok mindent láttunk, így nem bántuk meg, hogy ezt az utat választottuk.

[ Szerkesztve ]

Dive ever, work never.