Persze hogy az! Az első szerelem elvesztése nem volt trauma? De nem szabad erre gondolni, legalábbis nem sokáig. Ha úgy érzed, h Te akartad, megpróbáltad és már nem rajtad múlott (fordított esetben ha már nem tudod elviselni, újabb esélyek, stb.) akkor tovább kell lépni. Persze innen ezt könnyű leírni, ilyenkor jól jön pár jóbarát, akik megfogják és viszik az embert, mert otthon punnyadni a legsz@rabb ilyenkor. Csak arra kell gondolni, hogy jobb így, hogy kiderült, és nem hazugságban vagy önámítva, kényszerből maradtatok egyben.

Csak arra szabad gondolni, h így a jobb. A mi lett volna ha... Ha máshogy csináltam volna... ezek most nem segítenek. Persze később, X hónap múlva érdemes lehet egy-két sör mellett kielemezni , hogy mi volt a baj, mert ez is tanulságul szolgálhat a jövőre nézve - viszont ilyen frissen csak szärabb lesz ha agyalásba fordul a dolog. Persze mindenki más, nekem az segített, h sokat dolgoztam és buliztam. 2 héten belül volt másik nagy szerelem, akár csak napokra is, de volt

Mindenféleképpen mielőbbi jobbulást Nektek

Hold on, trying to give a fuck... Nope, not Happening • Powered by Fedora Linux • "Az élet olyan sz@r, szerencsére a felén már túl vagyok" Al Bundy