Dolgoznak a parasztok a TSZ földjén, és csípik őket a szúnyogok. De olyan szinten, hogy az már tűrhetetlen. Átkozódva csapkolódva bevonulnak a TSZ elnök irodájába, és permetezést követelnek. Az elnök meg erre leteremti őket.
- A permetezés nagyon drága! Nincs a TSZ-nek pénze ilyen hiábavalóságokra! Tavaly is sok volt a szúnyog kibírták, bírják ki most is! Mars vissza szocializmust építeni!
Morogva visszamennek a parasztok, és átkozódva dolgoznak tovább. Este jönnek be a földről, és látják ám hogy az elnök éppen jön ki az irodából, menne a Volgájához. Egymásra néznek, bólintanak, majd odaszaladnak, elkapják az elnök urat a kocsi előtt, felkapják a kezénél lábánál, és viszik hátra a naaagy tehén istálló mögé a naaagy diófához. Az elnök ordít, fenyeget, de senkit nem érdekel. A fánál aztán levetkőztetik, és kikötik a fához mezítelenül a szúnyogoknak éjszakára, had egyék.
Reggel jönnek vissza a munkésok, rögtön mennek az elnökhöz. Hát az nagyon oda van. Megették őt egy kicsit a szúnyogok, össze vissza marták. Eloldják, adnak neki vizet, az egy kicsit összeszedi magát, majd mondják neki:
- Mondtuk hogy sok a szúnyog ugye?
- Permetezni kell!
Rájuk emeli az elnök az elborult tekintetét.
- Na most megmondom mi lesz.
Egy. Permetezés nem lesz. Túl drága.
Kettő, Én most nagyon pofán verem azt aki éjszakára nem kötötte meg a bornyúját!

A társadalom amely az egyenlőséget a személyes szabadság elé helyezi, egyiket se fogja elérni. A társadalom amely a személyes szabadságot az egyenlőség elé helyezi, mindegyikből bőségesen részesedik. Milton Freedmann