Jó felé keresgélsz szerintem.

Nem igazán ismerjük Istent.

De én ebből nem azt a következtetést vonnám le, hogy Isten nem személy. Hiszen minden tapasztalat ennek ellentmond. A Biblia megismerése fontos Isten megismerése szempontjából, és mi magunk keresztyének is elég keveset foglalkozunk vele, igazán a lelkészek akik napi 8 órában (kellene, hogy) ezzel foglalkoz(za)nak.
De maga Pál is leírja, hogy itt a földön sok minden nem tiszta még, de vannak amik biztosak és az egyik az hogy Isten személy.
Szerintem, de erősíts meg, hogy Istent nagyon antropomorfizáljuk. És igaz, hogy a képmásai vagyunk, de Isten nem a mi képmásunk. Bennünk egy egy szikrája visszatükröződik, de mi magunk nem vagyunk Istenek, hogy Isten hasonlíthasson ránk.
Szóval, Isten haragja, szeretete, kegyelme nem nagyon hasonlítható a mi haragunkhoz, szeretetünkhöz, megbocsátásunkhoz, mert nálunk Isten sokkal tisztább. A haragja is tiszta és tökéletes, ahogy a szeretete is. A mi szeretetünk és haragunk is nagyon labilis.

Isten nem a mi jóságunk vagy rosszaságunk alapján fogad el minket, hanem Krisztus miatt. Ez a keresztyénség és a Biblia tanítása. (Jób 19, 25-26) Ezért nincs harmadik út.

És nem kell hogy rohamosan romló bibliai ismereted legyen, bármikor kinyithatod és olvashatod, virtuálisan is

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.