'' Mindenki fontosabbnak találja a családtagjait''
Nem mindenki

Az ''Egoizmus'' (Hely de rossz kifejezés rá), szóval az éntudat az meg általánosan munkál midnenkiben. Vannak azért olyanok, akikben mondjuk kevésbé ...

''A tükör teljességgel ego és értelem nélküli. Ha virág van előtte, virágot tükröz vissza, ha madár jön, madarat. A szép tárgyat szépnek, a csúnyát csúnyának mutatja. Mindent olyannak láttat, amilyen. A tükör részéről nem nyilvánul meg semmilyen különbségtevő értelem vagy öntudat. Ha valami jön, a tükör visszatükrözi; ha eltűnik, a tükör hagyja eltűnni… semminek nem marad nyoma. Az ilyenfajta nem-tapadás, nem-értelem állapot vagy a tükör valóban szabad működésmódja az, ami Buddha tiszta és világos bölcsességéhez hasonlítható.'' (Zenkei Shibayama: On Zazen Wasan, Kyoto, 1967., p. 28.)

Ez nem jelent mást, mint hogy a zen tudat nem különbözteti meg vagy nem kategorizálja azt, amit lát társadalmi és kulturális normák szerint. Nem próbál meg dolgokat beilleszteni mesterséges, előre megalkotott struktúrákba. Nem a kanonizált ízlésszabályok szerint ítél valamit szépnek vagy csúnyának - jóllehet nagyon is lehet saját ízlése. Ha úgy tűnik, ítélkezik és különbséget tesz, ezt csak annyiban cselekszi, amennyiben túlmutat az ítéleten a tiszta üresség felé. Ítéleténél mint véglegesnél nem horgonyoz le. Itéletét nem emeli be valamilyen struktúrába, hogy megvédje minden újabbal szemben.
Ezen a ponton gyümölcsözőnek ígérkezik felidézni Jézus mély értelmű mondását: ''Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek''. A mindenki számára jól ismert erkölcsi vonatkozáson túl az evangélium eme igéjének van egy zen dimenziója is. Csak ha ezt a zen dimenziót megértjük, válik teljesen világossá az ige morális jelentősége!
.....
A probléma az, hogy mindaddig, amíg hajlamosak vagyunk a megkülönböztetésre, ítélkezésre, kategorizálásra és osztályozásra - vagy akár az elmélkedésre -, ráerőszakolunk valamit a tiszta tükörre. Rendszeren keresztül szűrjük meg a fényt, mintha meg lennénk győződve róla, hogy ettől jobb lesz.
Kulturális struktúrák és formák léteznek, semmi kétség. Képtelenség létezni nélkülük, vagy úgy kezelni őket, mintha nem lennének. De végül elérkezik az a pillanat, amikor Mózeshez hasonlóan hirtelen azt látjuk, a kulturális és vallási formák csipkebokra ég, és felszólíttatunk, hogy közelítsük meg cipő nélkül - sőt esetleg láb nélkül. Más a tűz, mint a Bokor? Több, mint a Bokor? Vagy inkább a Bokor, mint a Bokor
maga? Mózes második könyvének égő csipkebokra különös módon a Pradnyápáramitá-szútrát juttatja eszünkbe: ''A forma üresség, az üresség maga forma; a forma nem különbözik az ürességtől (a kitöltetlenségtől), az üresség nem különbözik a formától; bármi is a forma, az az üresség, bármi is az üresség, az a forma...'' És így hangzanak Mózes második könyvében is a lángról és bokorról szóló igék: ''Vagyok, aki vagyok''. Ezek a szavak túlmennek az állításon és a tagadáson, valójában senki nem tudja igazán, hogyan értendő a héber szöveg. A tudósok az idők szavának megfelelően más-másféleképpen vélekednek: hol esszencialisták (''Tiszta-önmagában létező-cselekvő''), hol egzisztencialisták (''Nem szándékozom megmondani-ezért foglalkozz a magad dolgával-amit nem tudni, hanem csinálni kell-amit legközelebb teszel, annál én is ott leszek'').

[Szerkesztve]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain