Hirdetés

Aktív témák

  • ngabor2

    nagyúr

    A buszozásra visszatérve egy kicsit. ''Nagy tapasztalattal'' a hátam mögött már elég jól meg tudom különböztetni a valóban beteg öregeket az ''alibibetegektől''. Aki szó szerint fel tud rohanni, furakodni a buszra, és érdekes módon csak ott kezd fáradni, annak én nem adom át a helyemet. Akinek segíteni kell a felaszállásnál, annak viszont át szoktam adni.
    Egyes vénasszonyoknak (bocs, de ezekre csak ezt a szót tudom alkalmazni) az a szokásuk, hogy még javában megy a busz, de előretolakodnak az ajtóhoz. Nem érdekli őket, hogy a fél busz le fog szállni, ők sietnek...
    Mivel ugyebár tolakodás közben nem lehet kapaszkodni, ezért borulnak neki a többi utasnak. Mikor megáll a busz, és kinyílik az ajtó, akkor természetesen piszkosul lelassulnak. Az iskolások rohannának a villamoshoz, de 1-2 vénlány fél percekig vánszorog le a buszról, és természetesen az ajtó előtt várják be a busz hátuljában maradt társaikat... Az ilyenek miért nem bírják kivárni, hogy a fiatalok leröppenjenek a buszról, utána is ráérnének leszállni, sehova nem sietnek.

    A másik, hogy van nálunk egy vénasszony, akinek egy időben szokása volt az ''iskolajárattal'' piacra menni. Hivatalosan nem iskolajárat, de az utasok 95-99%-a tanulóbérlettel száll fel, és az első megállóban elfogy az állóhely is a csuklósbuszon (emiatt kell nekem egy órával hamarabb felkelnem, de ez más sztori...). Szóval régebben, mikor még kevesebben utaztunk ezen a buszon, a vén szatyor 1 kosár tojást kitett a buszmegállónál az első sorba, aztán hátrament trécselni. Bejött a busz, ő meg hangos rikácsolással előretolakodott, hisz ő ott állt... lett volna alkalmam, hogy felrugjam a kosarát ''véletlenül'', sajnálom, hogy nem tettem azt. Megtanulta volna, hogy nincs a buszmegállóban foglalt hely, ha beállt, álljon is ott!

Aktív témák