Korrózióálló.
Igaz, hogy kis mértékben saválló is, tehát a gyenge savaknak ellenáll, de alapvetően korrózióálló acélokról beszélünk. A korrózióálló acélokon belül vannak kifejezetten saválló minőségek, pl. 1.4404, vagy hőállók, mint a 1.4841, vagy közepes mértékben saválló és hőálló, mint az 1.4571. De a köznyelv savállóként használja. (Vagy rozsdamentesként. Persze hogy rozsdamentes. Nem tesznek bele rozsdát )
De azért is érdemes szétválasztani szövetszerkezet szerint, mert pl. a ferrites acélok kevésbé korrózióállók, és kevésbé savállók. Viszont mágnesezhetők. És olcsóbbak.

Az 1.4301 és az 1.4307 összetételben majdnem tökéletesen megegyezik, ez 304 illetve 304DL vagy KO33, esetlen 18/10 néven is ismert. A valóban 18/10 edények, amik tényleg ebből vannak (nem csak beleütik kínában), nyilván megfelelnek élelmiszeripari célokra. A 4307-nek mindössze kisebb a széntartalma, de azonos a többi ötvöző mennyisége, kettős műbizonylatot kapnak, azaz egymás közt 95%-ban cserélhetők, az általános használatra, valamint az élelmiszeripari berendezések, konyhai berendezések, élelmiszeripari tartályok, konyhai bútorok, mosogatók gyártásához ezt rendelik az üzemek, gyártók, a sima 2B alapfelületűek szinte kivétel nélkül 4307 anyagok. Nálunk, mint disztribútornál, kb. 90% 1.4307, és mindössze 10% 1.4301 az értékesítési arány. A 4301/07 ellenáll az élelmiszeriparban előforduló gyenge savaknak.

A jól vagy rosszul megmunkálható anyagok megmunkálhatósága elsősorban az adott tulajdonságra kialakított ötvöző anyagok aránya miatt változó. Egy molibdénnel vagy titánnal ötvözött acél kevésbé lesz alakítható, mint egy "egyszerű" CrNi 4307.

Amúgy mindig érdekes nekem olvasni itt a korrózióálló acélokról történő értekezést, innen az egyik nagy hazai korrózióálló acéllemez disztribútor értékesítési irodájából

Aláírás (nem kötelező megadni)