két dolog:

az természetes, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, nehéz és sziszifuszi munka ez ellen küzdeni, valószínűleg nem is fog eredményre vezetni, DE!

- nem is ez az üdvözülés útja, van az a mondás, hogy nem a büntetési tétel, hanem a lebukás esélye a visszatartó erő, ez itt is fokozottan igaz.
- az egy dolog, hogy megértem, hogy a kedvesuram nem akar adni számlát, mert haszonmaximalizáló mikroökonómiai alapegységként ilyen a természete, meg egy másik dolog, hogy ezt elfogadom-e, illetve ha el is fogadom (mert nincs más lehetőségem, vagy mert én sem vagyok szent) akkor ezt mennyire próbálom nyilvánosan legitimálni vagy megmagyarázni.

szerencsétlen kapitalista ópiumokban ez úgy működik, hogy évtizedes népnevelés árán belenevelték az emberekbe, hogy magukkal b.nak ki az ügyeskedéssel, saját magukat lopják meg, nem beszélve arról, hogy egyrészt kapugaranciával lehet ilyenkor számolni, másrészt meg pont azokat lehetetlenítik el ennek a legitimálásával, akik egyébként próbálnának felelősen, szabályosan működni.

köszönöm nem kérem senkitől a kioktatást, hogy ki hogy lop meg mi lesz az adóforintokkal, nem vagyok hülye, de nem is érdekel a téma szempontjából, mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki hogyan dugja a fejét a saját seggébe. arra vagyok kíváncsi, hogy ahol működik a rothadó kapitalizmus kokakólától mákonyos ópiuma, ott ezt hogyan csinálják. és így csinálják. civil kurázsi, társadalmi öntudat, kettőnél tovább elszámolni tudás, és a környezetet elszámoltatni akarás (legyen az piaci vagy állami szereplő).

a "mindenki lop lopjunk mi is" a létező szocializmus pszeudojelszava volt, látjuk mi lett belőle.