Szereted az ősi hangszereket? Szereted a néptáncot?
Én igen, mutatok is valamit. Kattints a képre.

Az ilyenek hallatán, láttán borsózik a hátam. Talán őseim bennem csörgedező vére okozza.

Reszkess, audit lesz!

Reszkess, audit lesz!
Jönnek a németek, csehek, ezek-azok, és ellenőriznek mindent. Minden előírás betartandó, patika tisztaság, lehajtott fejek, alázatosan görnyedt tartás megkívántatik.

Nem értettem az első alkalommal sem, hogy ennek az egész cirkusznak mi értelme.
Ha eladó vagyok, érdekli a fenét, hogy mit kezdenek, hogy bánnak a vevők az áruval, ha kifizették. Ha vevő vagyok, érdekli a fenét, hogy a termék milyen körülmények közt készül, ha a minősége kifogástalan, és megéri megvenni.
Habár érthető a dolog, ha hihetünk a szóbeszédnek.
Jó kis kaják, tömött zseb az ára annak, hogy megmaradjon a termék a cég gyártói profiljában.
Már csak az a kérdés, hogy hova vinnék a cuccot gyártatni, ha olcsóbban és jobban senki nem csinálná meg...

Már írtam a bolondságról, a magaméról viszont még nem. Itt az ideje.

Akkor még nem voltam köszörűs, én is a meleget okádó gépek kiszolgálója voltam. A tevékenység egyszerű.
Megnyomjuk a gombot, kijön a Mariska, megnyomjuk a Mariskát, kijön a gomb, kezdhetjük elölről. Nem! Már megint bolond vagyok?
Szóval megnyomjuk a gombot, indul a gépezet. 200 atmoszférával zár a hidraulika, befröccsen a gumi, felveszi a formát, és megsül szépen. Teszi ezt általában 180 C°-on. Idővel, ami 2-3 perc, kinyit a szerkezet, függőlegesen eltávolodnak egymástól a szerszámlapok, lehet kiszedni a kész terméket. Van vagy 40 centi hézag a lapok közt jó esetben. Mélyre kell nyúlni, sok vulkanizálónak még a homloka is viseli a nyomát. Dupla cérnakesztyű elengedhetetlen, mint ahogy a karvédő, vagy hosszú ujjú ing is.
Hogy a köztes időben ne unatkozzon a melós, a fölösleges gumitörmeléket, úgynevezett sorját le kell cibálni a termékről.
Mire végez, minden kezdődik elölről.

Pökhendiség ezerrel, ráadásul baromság. Kattints a képre.

Ha én csaj lennék, eszem ágában se lenne összehasonlítani a pasimat ezzel az izékével. Hogy jön ahhoz ez a fószer, hogy erre szólítson fel?
Na ja, yacht, meg kagyló, gyémántok, fehér ló. Úgy baromság az egész, ahogy van. Mindettől függetlenül ez a szerencsétlen csak a szagával dicsekszik.
Bárgyú, elfuserált reklám.

Old spice kilőve. Tuti, hogy nem veszek. Nem szeretnék hasonlítani semmiben ehhez a pökhendi izékéhez.

Szerintem nagyon jó Kasza Tibor zenéje. Kattints a képre.

Kár, hogy követi a divatot, és a klipben kínaiakkal veszi körül magát.
Muszáj?
Arról nem is beszélve, hogy a lányka szerintem nem túl vágygerjesztő falat. Az arca még elmegy, aztán vége is a dicséretemnek.

Drága Margitom!

Jó magasra ragasztottam celluxszal az ajtóra ezt a levelet, mert tudom, hogy nem szoktál lefelé nézni, hacsak a férfiak nadrágjának tartalmát nem fürkészed.

Tudom, hogy nem érdemellek meg téged, ezt sokszor el is mondtam. Mivel egyszer sem cáfoltál meg, tényként kezelem a dolgot.

Mikor először omlottál karjaimba, hajtottad fejed a vállamra, boldogan hoztalak haza. Végre nem a drogos, piás társaságodban lehetünk együtt.
Az inget kidobtam, nem volt kedvem kimosni a hátamon lefolyó hányás nyomait.

Tudod, jól esett ölelésed, és mámoros élvezettel töltött el az első alkalom, amikor eggyé váltunk. Az viszont zavart kissé, hogy idegen szót kiabáltál éhesen, miszerint mandingo!
Mára már tudom, hogy mit jelent.
Tudom, hogy többet, nagyobbat érdemelsz annál, amennyit én nyújtani tudok. Benned jöttem rá, hogy mennyire túlbecsültem magam.

Tudod, azt sem vettem jó néven, hogy a hűtőgépben találom a mosatlan bugyidat, és rendszeresen kenyér a vacsora, ha én nem főzök.

Pontosan három hónap múlva lesz az első napja nyugdíjas korszakomnak.

Eljön végre az az idő, amikor mindent szabad, de semmi se muszáj!
Aki ezt irigyli tőlem, az ne tétovázzon, húzzon le közel 45 évet úgy, hogy akkor is dolgozik, amikor lábon kihord egy vakbélgyulladást.
Majd' meghaltam, állandó hányinger, nem mertem tömegközlekedéssel melózni menni. Taxi oda-vissza, naponta 60 froncsi. Akkor még tellett rá, nem volt vadkapitalizmus, csak az a "kizsákmányoló" rendszer, amelyben 40 évig volt állandó a kenyérke ára.
Ne bonyolódjunk bele, nem kívánok politikai vitákat gerjeszteni.

Élek. Túléltem, méghozzá orvosi beavatkozás nélkül.
Mint ahogy túléltem a feleségemet, holott a statisztikák szerint nem így kellett volna lennie.
Szerintem sem.
Egy nő sokkal könnyebben viseli a magány nyűgét, és "rendeltetésénél fogva" karbantartja a lakást, környezetét.
Hogy az én környezetem milyen, azt inkább ne feszegessük. Hiányzik a gondoskodás, az áldott asszonykéz.

Már régóta forr bennem ez a dolog, ideje, hogy kilihegjem magamból. Talán egy sorozat kezdete, még nem tudom.
Munkaadóm akkor sem kezdhet velem semmit, ha rájön, kicsoda is Vakegérke. Csakis az igazság oldaláról beszélek, véleményem a sajátom. Ráadásul hamarosan nyugdíjba megyek, így csúfos fintorral intek pápát mindazoknak, akik dicsérni sosem tudtak, ezzel ellentétben folyamatosan a fenyegetés volt hétköznapi fegyverük.
Három éve nem kaptam béremelést, most is csak éppen hogy. A képzetlenek X pénzt, én pedig szakmunkásként a kétharmadát. Fájintos. Jól jön ez így nyugdíj előtt. Aztán hol a szakma becsülete, jó uraim?

Tény, hogy a dolgozómban semmi nem biztos. Állandóan új, és még újabb változtatásokat eszközölnek azok, akik megtehetik.
Most például csutkára bekamerázzák a területet. Jelenleg a csarnokon kívül izzik az infra ledek köríve, az optika lesi, hogy a melósok mikor érkeznek, bár ez kevésbé fontos. Az a poén, hogy mikor távoznak.

Mi a francért nem lehet olyan telefont piacra dobni, amely használhatóságában lekörözi a nagy elődöket?

1.,
Van egy Samsung X660-asom, teszi a dolgát tisztességgel. Amolyan másodtelefon, mióta... Elérhetőségét tudják a dolgozómban, ezért ritkán van bekapcsolva.
Adódott, hogy egy hét szabit kaptam. Hétfőn megcsörrent a telcsi, kedden be kell mennem, nélkülözhetetlen vagyok. Bementem. A hét további részében már nélkülözhető voltam, mégsem engedtek vissza szabira.
Hogyaza...
Ám legyen. Ezt a számot tudjátok, de toll a fületekbe.

2.,
Másik telcsi másik kártyával.
Samsung Z560, akkor hipiszupi volt. Megjegyzem, ma is az számomra.
Szóval megvétele óta nincs melóhelyi zaklatás, ennek az elérhetőségét nem tudják a főnökeim.
Toll a fülükbe!

Végszó.
Az X660 probléma mentes, megtartom, hiszen hamarosan nyugdíjas leszek, és akkor be is lesz kapcsolva, hiszen "nélkülözhetetlen" vagyok a dolgozómban. Ha kellek, szólnak, és ha nekem is megfelel, akkor megyek egy kis pénzt keresni.

Sétál a manus az ócskapiacon, le is szólítja egy árus. Ezt vegye meg, tuti jól jár, na meg ezt a korai mittudoménki festményt, pár év múlva tudja, hogy mennyit fog érni?
Nem kell semmi a manusnak. Az árus váratlanul megkérdezi: ön kinél bankol?

Üzemi, vagy nagyüzemi konyha, sürgölködnek a szakácsok. Egyikük megkérdezi a másiktól, hogy nem fog-e hiányozni neki ez a bolondok háza. A válasz elfogadható. Párizsban tanulhatja a mesterséget a megkérdezett. A kérdés adott: te kinél bankolsz?
Utókép.
Keszköszé? Lecsó. Löcsó? Sze manyifik...
Na ja. Egy prózai lecsóval lenyűgözi a mesterszakácsot. Egy gyerek is képes rá, hogy elkészítse.

Már bocs, de két problémám is van.
Először is ki a franc találta ki ezt a magyartalan kifejezést, hogy bankolni?
Másodszor ennek az egész buta reklámhadjáratnak a kitalálója miből gondolja, hogy ezen reklámoktól indíttatva rohanunk az "X" bankba, hogy számlát nyissunk?

Pucolom a hagymát, étel kell az asztalomra. Jófajta makói, marja a szemem. Így van jól. Könnyeimmel áztatom a lefosztott héjat, közben ezernyi emlék tolul az agyamba.

Nagyanyám egyszer megátkozott valakit, aki lopással vádolta.

Az illető csak vergődött az ágyon, a kihívott orvos kórházba akarta küldeni. Nem ment, nem engedte, hogy elvigyék a mentők. A doki sajnálkozva ment dolgára.
Nem maradt más megoldás, mint Elvira mama.
Nagyanyám ment is egy hívásra. Egy kis taperolás, kérdezgetés után itthon kutyult valami keveréket, amely saját szedésű növényekből állt. Főzőcske, de okosan, aztán naponta ment a beteghez, hogy megitassa vele a gyógyteát.
Telt az idő, az illető egyre jobban lett. Már fel tudott kelni, sőt, rövid sétákat is tett az udvaron.
Egy napon rádöbbent, hogy eltűnt a családi ereklye, egy színarany pecsétgyűrű. Miután kiderült, hogy családtagja lopta, adta el, akkor is kötötte az ebet a karóhoz, Elvira mama a tolvaj.