- Édsapám!
- No mongyad, fijam.
- Görbe a gatyáján a korc.
- Elgörbűt vóna? Nem hiszem én, csak csúfot akarsz te űzni belőllem.
- Láttam én asztat, amikó begyütt.
- Rosszul látol te mostanába...
Ültek, ittak. Hitte is, meg nem is az öreg a dolgot. Végül nem bírt a kíváncsiságával.
- Fijam!
- Mongya, édsapám.
- Télleg görbe?
- Ájjon föl, megnézem jobban. Emelje a kezit magosba, asztán fordújjon körbe.
- No, most leöntöttem magamat borral!
- A csuprot letehette vóna...
Itt kicsit elgondolkodtak.
Az öreg sajnálta a kiömlött bort, és mivel az másként nem volt menthető, lehasalva lefetyelte a földről. Miután ott már nem volt egy cseppnyi sem, az ingéből szopogatta a maradékot.
A fia nézte, aztán mielőtt az apja befejezte volna kármentő tevékenységét, gyorsan magába döntötte a bögréjében lévő bort. Az a biztos, ha már a gyomrában van. Nem akarta, hogy az apja elvegye tőle.