Kommentár nélkül.

Anyu, úgy érzem, megjött. Tudsz adni valamit?

Persze, hogy tud. Görcsoldót.
Elképzelem, hogy miután bevette, megkönnyebbülten ül a csaj, miközben átázik a bugyija. Alatta a szék trutyis lesz, de hát nem ez a lényeg a reklám szerint.

Egy intim betéttel jobban járt volna. No meg a takarító néni is.

Nem, nem a filmről van szó, hanem a kínai üveghídról. Jót nevetek, ahogy nézem az emberi reakciókat, de ha ott lennék, tériszonyos lévén hamar megtanulnék sikítani, no meg elöl sárga, hátul barna lenne a nadrágom.

Íme egy reklám:

Mit láttok? Egy áruházlánc reklámját.

Én egészen mást.
A manus próbálkozik, kérdez, a nő kijelent, vitának helye nincs. Nem, nem akarom a nőt gyalázni, megteszi, mert megteheti. Inkább a manust minősítem. Nem más, mint egy idomított papucs.

No de van ennél idomítottabb papucs is:

A nő ül a kanapén, élete párjának valami dolga van a mosogatónál. Vajon mi lehet? Biztos valami házi feladat. Mivel a nő még arra is lusta, hogy megtegyen három lépést a szekrényig, provokatív módon megkérdi a manust, hogy "hoznál egy kis csokit?" Szerintem ez gúnynak is beillik, hiszen jól tudja, a manus azonnal ugrani fog, hogy úrnője parancsát teljesítse.

Első kukkra eléggé fura társaság megy a dzsungelbe, főleg, hogy ha igaz a hír, hogy Cicciolina is köztük lesz.
A cikk szerint ennek a kivénhedt pornósnak Olaszországban százezer euró (erős harmincmillió Forint) adótartozása van. Vajon mennyi lehet a "tiszteletdíja" a játékban, ha ráharap az ajánlatra?

A fenti sorokat korábban írtam, immáron egyértelmű a szereplők kiléte.
ÉNB Alexa, Anger Zsolt, Cicciolina, Herczeg Zoltán, Kabát Péter, Köllő Babett, Lukács Mikike, Pintér Tibor, Pumped Gabo, Survivor Klaudia, Tóth Andi és Wossala Rozina.

A műsorvezetők Kiss Ramóna és Puskás Peti.

A játék két napja elkezdődött, valahogy átsiklott a figyelmem fölötte, de nem túl nagy a veszteség.

Az adást az RTL Klub közvetíti, 18:55-kor kezdődik, az ismétlés másnap 14:15-kor nézhető, de ezek az időpontok változóak.
Az adásokat utólag itt lehet megnézni.

Én inkább a Sóhajok útjának nevezném, hiszen hét párosnak kell ötezer kilométert megtennie "gyalog" Vietnamtól Laoszon és Kambodzsán át Thaiföldig, napi egyetlen Dollár apanázzsal. Ez az összeg nem használható utazás, szállás céljából.
Embert próbáló, kitartást igénylő, gyötrelmes feladat.

A párosok:
Ambrus Attila – Berki Krisztián
Pallavicini Zita – Cseke Katinka
Muri Enikő – Fésűs Nelly
R. Kárpáti Péter – Kárpáti Rebeka
Kulcsár Edina – Csuti
Megyeri Csilla – Molnár Zsolt
Gaál Noémi - Németh Lajos

Ma láttam egy nőt, akinek afro fonott frizurája volt. Elismerően hümmögtem, határozottan jól állt neki, bár a bőre színe nem stimmelt. Egy kedves emléket élesztett fel bennem.

Mikor kórháznál dolgoztam, a hallon keresztül vitt az utam. Megláttam egy csöpp kislányt, aki háttal állt, cirka ilyen volt a haja. Adtam egy barackot a buksijára, mire odafordult. Egy klasszikus csokoládébarna arc nézett rám csodálkozva. Mosolyogva megsimogattam az arcát és mentem dolgomra.

Dolgom végeztével ismét a hallon keresztül vezetett az utam. A kislány már nem állt ott. Épp szemben jött egy nő, aki a karján hozta. Mikor a kislány meglátott, izgatottan mondott valamit a nőnek, közben ficánkolt a karjában. A nő letette, mire a csöppség hozzám szaladt. Leguggoltam, elemi erővel robbant kitárt karjaim közé, majdnem fellökött. Karját a nyakamba fonta, én megöleltem, jó volt egy pillanatig átélni a kislány szeretetét, de szólított a kötelesség. Adtam neki két puszit, aztán kibontakozva öleléséből, mentem a dolgomra. Pár lépés után visszafordultam, és pápát intettem neki. Arcán örömöt láttam, és ez bearanyozta a napomat.

A Spar-ban bóklásztam, épp vöröshagymát válogattam, amikor egy idős hölgy szavaira felfigyeltem. Maga elé mormogott, ez idős korban általános jelenség. Mondandójának lényege az volt, hogy a dobozolt sárgabarack 600 Forint, nem engedheti meg magának, pedig szereti.
Köszöntem neki és felajánlottam, hogy készséggel kifizetem helyette a sárgabarackot. Zavarba jött, veszettül tiltakozott, hogy ugye nem azért mondta, meg persze nem nekem szánta mondandóját.
Rajtam volt a sor a zavarba esésre, és szinte mentegetőzve mondtam neki, hogy én csak segíteni akartam. Hogy mentsem a helyzetet, felajánlottam, hogy vegyük meg közösen.
Nyertem. A hölgy arca kivirult, segítőkészségemet méltatva egyetértően bólogatott. Belekotorva a zsebembe előhalásztam 300 Forintot és nyújtottam felé. Nem akarta előre elfogadni, de aztán engedett erőszakos lényemnek.
Nagyon igyekeztem, hogy gyorsan végezzek a vásárlással. Meg akartam lépni, kell a görcsnek a sárgabarack, egyébként sem szeretem.
Nem sikerült. A hölgy gyorsabb volt, már várt a pultnál, ahol a kosarakból ki lehet pakolni a megvásárolt ezt, meg azt. Még nejlonzacsit is hozott, hogy ne legyen gond az osztozás. Feltépte a műanyag doboz fedelét, és kezdte átpakolni a sárgabarackot a nejlonzacsiba. Majdnem közelharcot vívtunk. Elég lesz, de nem, ne tessék már többet tenni... A lényeg az, hogy szemre többet vitt haza, mint én.

Azzal kezdem, hogy tériszonyom van. Ha fellépek egy sámlira, az nem gond, ha fellépek egy székre, bizonytalanná válok, magasabb alkalmatosságon, helyen elfog a rettegés. Aki átélte, az tudja, hogy miről beszélek.
Megesett, hogy egy baráti házaspárnál voltunk látogatóban, akik épp befejezték az építkezést. Mikor a padlásra invitáltak, hogy azt is megmutassák, én is felmentem, de sejtettem, hogy nem lesz jó buli. Ugyanis a lépcső egyik felén ugyan fal volt, a másik felén viszont egy jó nagy semmi. Felfelé nem is volt gond, de lefelé szégyenszemre ülve jöttem, lépcsőről lépcsőre.

No de hol marad a hősiesség? Máris mondom.

Az első eset kamasz koromban volt.
Akkoriban a Népligetben tartottak Építők Napja ünnepséget. Volt ott minden, mint egy búcsúban, még körhinta is. Baráti társasággal mentem, jól éreztem magam. Egész addig, míg a nagy szerelmem ki nem találta, hogy körhintázni akar. Alapjában véve ez nem lett volna baj, csak ragaszkodott hozzá, hogy én is üljek fel, méghozzá az előtte lévő székbe. Utóbbi kívánságát ugyan nem értettem, de a szerelem vak, nem éreztem meg a veszélyt.
Indult a ringlispíl, irány az ég alja. Nem voltam túl jól, de állapotom betetőzése még csak ezután következett. Szívszerelmem hátulról megragadta a székemet, és egy határozott mozdulattal rúgott rajta egyet. Repültem a semmibe. A halálfélelem lett úrrá rajtam, de ezt nem mutathattam ki, hiszen én volnék ugye a hím, a teremtés koronája. Életem rettentő élményei közé tartozik az a néhány perc, amit a nagy szerelmem rugdalásai kapcsán átéltem.
Nem szégyenültem meg, elfojtottam a hányingert. Azt viszont megígértem magamnak, hogy ilyen szituációba nem kerülök többet.
Tévedtem.

No nézzük. Kattints a képre.

Akár humoros is lehetne, én nem tudok nevetni rajta.
Ez a szerencsétlen valamikor rájött, hogy ezzel a mozgással ki tud kunyerálni az emberektől némi kaját. Nem jókedvében csinálja, korgó gyomra hajtja.