Hogy miért ez a cím? A nők könnyen megsértődnek. Jobb, ha nem is olvassák tovább soraimat.

Nos, a nők zöme még akkor sincs megelégedve alakjával, ha abban semmi hiba nincs. Már hogy a csudába lenne megelégedve az a nő az alakjával, amelyik bár siránkozik, semmit nem tesz azért, hogy ki is nézzen valahogy. Tömi magába a kaját, aztán csodálkozik, ha meglöttyed. Jön a siránkozás, önsajnálat, és ha a férje nem elég fickós, akkor ez hatványozódik.

Semmi baj, csajok, itt a megoldás!
A Slim 'N Lift Aire!

Ilyen vagy:

Nem baj, ilyen leszel:

Egyél csak kedvedre, nem gond. Akciós áron megveheted a szépséged, és ha most rendelsz a cuccból, kapsz még egyet.
Na ja, meg viszketőport, hozzá meg "Kéjmámor" hátvakaró kefét...

Ha minden igaz, ősztől újra borzolja az idegeket a sorozat legújabb része.

Pillanatnyilag nincs más szándékom, minthogy előre lefoglalom a sorozatot. Ha eljön az ideje, ezeket a sorokat természetesen kiegészítem, és indulhat a banzáj.

- o -

2013 szeptember 26.
Másfél éves késéssel úgy néz ki, hogy indul az őrület. Már tombol a reklám, és akinek kedve tartja, itt jelentkezhet szereplőnek.

Hivatalos oldal

- o -

2014 január 3.
Van már tuti időpont. Még kilencet alszunk, és kezdődik az idegeket borzoló kukkolós műsor. 12-én megnyitja kapuját a villa.
Vajon ki(k) fog(nak) csúfosan leszerepelni, vajon ki(k) lesz(nek) szimpatikus(ak)? Majd kiderül.

- o -

Nem én írom, de lehet, hogy fekete téntával leszek bejegyezve a nagy magyar egészségügy ellátási rendszerébe.

Két napja voltam a dokinál. Nem vagyok beteg, vagyis mégis, de szerintem nem, vagyis... A fene egye meg, ebből hogy jövök ki jól?

Itt a kezdet.
A végén ott a lényeg.

"Reszketek. Ha tűt látok végem, a többiről nem is beszélek.

Mi a franc lesz velem?
Én csak nyugodtan szeretnék élni."

Szóval mentem a rendelőbe, csak pár percet kellett várnom, hiszen időt kaptam, így egyszerű a dolog. Három havonta recept, aztán nyugi. Jól van ez így.
Vagy csak volt?

A recepteket megkaptam, de a szép új rendeletnek köszönhetően már csak havonta váltsam ki, egyszerre nem szabad.
Rendben, köszönöm.
Ohó, még nincs vége, bár kaptam újabb időpontot április 26-ára, 15 órára.

Hol van, hol nem van, van egyszer egy BSK névre hallgató kombinált hűtőgépem...

A rossz a gumi, a jó a gumi, a korrektség pedig a végén.

Magasabb nálam, bár nincs nehéz dolga felülmúlni engem, hiszen 168 centi az alacsonyságom. Kaján vigyorral mondom, hogy ő se lenne ilyen magas, ha a tervezője másként dönt.
Magasabb, hát magasabb. Legyen övé a dicsőség.
Felül hűtő, alul fagyasztó. Kombinált a lelkem, és története van.

Na, üljetek csak le körém, mesélni fogok.

Ugye tudjátok, hogy a nénik, meg a bácsik dolgozni járnak. Sokféle munka van, és bizony vannak olyan nénik, meg bácsik, akik hűtőgépet préselnek, sajtolnak, szerelnek össze.
Az én kombinált hűtőgépem is így készült, gondos kezek csomagolták, erős bácsik szállították az üzletbe, ahol türelmesen várta leendő gazdáját. Várt, csak várt, békésen tűrte, hogy nyitogatják ajtóit, és csak remélte, hogy egyszer ő is kell valakinek.

Végre találkozom a rég látott távoli rokonokkal.
Gyerek koromból emlékszem rájuk. Gömbölyded bácsi, karcsú néni, valamelyikük anyu uncsitesója. Hogy melyik, azt nem tudom, és nincs a pofámon bőr megkérdezni.

Megterítjük az asztalt. Ilyen kihúzhatós, a közepe eltüntethető, de ha kell, akkor nyolc személyre is lehet teríteni.
Akar a franc teríteni, egy kicsit elment a kedvem az egésztől. Ünnep van, legalább ilyenkor ne kéne csinálnom semmit. Enni akarok, passz.
Apám tenyere csattan a nyakamon, és ez valahogy kihozza belőlem a szorgalmas énemet.
Na, végre kész.

Hajj, nehéz kamasznak lenni. Még borotválkoznom is kell, de a lábmosást ellébecolom.
Öltöny, nyakkendő, nem akarom. Apám tenyere lendületből csattan a nyakamon. Ennek hatására megváltozik a szemléletem.

Hétre jönnek, legalábbis így ígérték. Már fél nyolc. Éhes vagyok!

Nyolc óra.
Már bánom, hogy délután nem kértem a libazsíros kenyérből, amit anyu kent. Spejzoltam a vacsira.

Tudjátok mit? Nem érdekel.
Nekem nem volt mitől félnem, ahogy a feleségemnek sem. A hűség egyik jutalma az egészség.

A csapodárok, óvatlanok betegsége.
Hányszor indítottak kampányt, hogy ne bonyolódj pillanatnyi kapcsolatba?
Hányszor indítottak kampányt, hogy használj óvszert?

Ja, hogy piás volt az illető, és a dizsi háta mögött, vagy az autó hátsó ülésén megdöngette azt a jó kis bögyös macát, akit nem is ismert?
Ja, hogy piás volt a bögyös kis maca, és a dizsi háta mögött, vagy az autó hátsó ülésén alámászott egy olyannak, akit nem is ismert?

Még pia sem kell. Szabados viselkedés, szexuális kulturálatlanság.
Hány csaj szűz még a középsulikban?

Mondok borzasztóbbat.
Van egy olyan ugye, hogy orvosi titoktartás. A 90-es években akadt egy srác, akiről kiderült, hogy HIV fertőzött, de megtiltotta, hogy ezt az egészségügyiek közhírré tegyék. Már nem emlékszem, hogy mennyit, de ha jól emlékszem, több, mint öt lányt fertőzött meg betegsége megállapítása után.

Jövőre megszűnik a korengedményes nyugdíj. Ha jól értettem, visszamenőleges lesz az intézkedés.

Igen, betojtam, rinyáltam, libabőrös lett a hátam.
Még szinte el se kezdtem, és vége a dagonyázásnak?
Csókolom, két hónap híján negyvenöt év munkát tudok felmutatni. Nem elég?!

Tévedtem, nem rólam szól a dolog.
Előrehozott nyugdíjba mentem, és ez egész más. Engem, és sorstársaimat nem érinti a változás.

- o -

Szóval fuccs a 25 év szolgálat utáni nyugdíjas létnek.
Jogos? Attól függ.

Mi késztet arra embereket, hogy a lángok közül hozzanak ki ájult gyermekeket, embereket?
Mi késztet arra embereket, hogy életüket kockáztatva szálljanak szembe azokkal, akik fegyverrel a kézben veszik semmibe az élet szentségét?
Tőlük veszi el a hatalom a megérdemelt pihenést? Tőlük, akik az életüket teszik kockára nap mint nap?
Nem tartom tisztességesnek.

Van ugye a háttér.
Raktárosok, irodisták, egyéb hasonló kategória. Olyanok, akik még véletlenül sem kerülnek olyan helyzetbe, hogy remegő térdekkel menjenek haza.
Nélkülük nem lenne teljes a kép, de ha csak rájuk vonatkozna az új törvény, bizonyára nem okozna felháborodást.

Újabb törölt bejegyzés. Weißturul kínosnak találta a hozzászólásokat, így radírpókot játszott.

A bejegyzés.

Kicsinyes, nevetséges.
Egy felnőttnek tudnia kell, hogy kinyilatkoztatása mekkora vihart kavar, és vállalnia kell következményeit. Nem volt rá képes.
Nem csoda, gyerek még.

Tegnap volt a híradóban, meg lehet nézni.

Természetesen mindenkit sajnálok, akinek a feje fölül elárverezik a lakást. Nincs ez másként a riportban szereplő családdal sem.
Bebukták a hitelt. A családfő nyilatkozik.

- 59-ről indultunk, és 119-nél már nem bírtam fizetni. Ez volt 2009-be'. És azóta húzódik a per, most itt állunk.
- És mennyi a bevételük egyébként?
- Körülbelül 48.735 Forint.

Nem értem.
1., Egyszer azt, hogy miként kaphatott a család kölcsönt ilyen alacsony jövedelemmel.
2., Másrészt azt, hogy felnőtt emberek miért nem gondolkodnak előre.
3., Harmadrészt meg azt, hogy miként lehet akár 59-et kicsengetni ilyen alacsony jövedelemből úgy, hogy a megélhetés is biztosított legyen. Persze lehet, hogy közben lettek rokkantnyugdíjasok, de akkor azonnal keresni kellett volna megoldást.
4., Negyedszer azt, hogy két éve nem fizetnek. Sem adósságot, sem a társasház költségeit. Gondolták, hogy elvegetálgatnak, aztán majd Isten megoldja a problémáikat?
5., Ötödször meg azt, hogy a látottak alapján a gyerekük munkaképes korú. Miért nem dolgozik, hogy segítse rokkant szüleit?

Viszonyszám? Nem.
Van mágikus tartalma? Nincs.
Akkor mégis mi ez?

Ennyi a nyugdíjam jó magyar kincstári pénzben.

Ma kaptam meg a paksamétát, amely végre megnyugtatott.
Igen, véglegesen regisztrált nyugger lettem, nyűg a melósok nyakán. Dagonyázhatok kedvemre, dől a lóvé. A kisujjamat sem kell érte mozdítanom.

Akad valaki, aki irigyli? Ha igen, miért?

1966 szeptemberében lettem szakmunkástanuló, ez már beleszámít a nyugdíjamba. Tanuló létemre is eladható terméket gyártottam, hasznot hajtottam a "népgazdaságnak".

Első munkahelyem a Hungarocamion volt, sok autó azért róhatta az utakat, mert én esztergáltam hozzájuk keréktőcsavarokat, vagy bármit, ami a szakmámba vág.

Két év katonaság. Őriztem a hazámat, fagyos éjszakákon bámultam az égen a sziporkázó csillagokat, miközben csak ábrándozhattam arról, hogy szép paplanos ágyban alhassak, mint azok, akik álmának nyugalmát biztosítottam.
Hú, de fellengzős duma...
Tény, hogy rab voltam. Bár fegyver volt a kezemben három tár lőszerrel, hazám iránti kötelezettségem rabja voltam.
A két évből huszonöt hónap lett. Aki volt katona, az átérzi azt, amit én éltem meg az utolsó hónapban.