Pitienzisz

Előfordulási helye: Bárhol.

Tünetek: Kifejlett mérlegelési készség, firtató tekintet, az arcon látszik a latolgató gondolkodás.

Kórisme: A beteg következetesen törekszik arra, hogy mindent a lehető legolcsóbban ússzon meg.
Látszik az arcán a pazarlás fájdalma, amikor két ujjára csöppent egy kis olcsó arcszeszt borotválkozás után, amelyet kínos gondossággal ken szét az arcán.
Cipőfűzője csupa rongy, és ha elszakad, képes összekötni a darabokat, hogy ne kelljen másikat venni.
Semmit nem dob ki, igyekszik pénzt csinálni belőle. Mivel senkinek nem kell semmi, így tele van a lakása mindenféle kacattal.
Mindent megeszik, még a romlott ételt is, hogy ne vesszen kárba.

Rövid idővel ezelőtt kaptam egy privit. Mivel engedélyem van rá, hogy idézzem, megmutatom.
Kattints a képre.

Cigány... jaj, mit nem mondok, romaútra ment a kávé.

Nem tudom, hogy kik szavazták meg nekem ezt az aranyos ajándékot, de illőképp köszönöm nekik.

Tény, hogy ez a szép új avatar nem egyezik az eredetivel, de talán még jobb is. Zsivány arckifejezése, vigyora egyre jobban tetszik.
Tamoo és koxx voltak a megalkotói.

Megszülettem, éljek én! Hip hip hurrá!

Mese? Bakfitty!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bakfitty. Állandóan jó kedve volt, énekelgetett, ugrándozgatott.
Hogy esett, hogy nem esett, egyszer találkozott egy vénséges vén anyókával. Sajnos éppen leszálló ágban volt ugrása közepette, így felborította a matrónát.

- Ejnye, te izé, hát nem láttad, hogy itt vagyok? Vagy talán a kifogyhatatlan erszényemre pályázol?
- Ne haragudj, öreganyám, annyira jó a kedvem, hogy elvakít, nem láttalak. Ahogy látom semmi bajod, a kifogyhatatlan erszényed pedig nem érdekel. Add a kezed, felsegítelek.

Az anyóka ifjú menyecskévé változott, hiszen megtört a varázs. Végre akadt valaki, aki nem undorral nézett rá, szóba is elegyedett vele, és szükségében segítséget nyújtott.
Kölcsönös volt a szimpátia, így egybe is keltek. A bakfitty ugrándozhatott kedvére, énekelgethetett, hiszen a soha ki nem fogyó erszény biztosította az anyagi hátteret.

Az "anyóka" is boldog volt, hiszen az ugrándozás a hitvesi ágyban is rendszeressé vált...

Matekos emlékek

Matekból mindig ötös voltam, pedig nem kellett tanulnom hozzá. Egyéni adottság.

Mikor katona voltam, és szabira engedtek, akkor az egyik általános sulis kishaver elmondta, hogy a matek tanárnő még mindig emleget.
Hú, volt nekem egy tanítványom, jegyezzétek meg a nevét, mert őt kéne lepipálnotok. Solymosi Jóska...
Erre büszkének lehet lenni.

Gimiben egy komplikált egyenletnél elcseszte a tantó néni, és nem találta a hibát. Én kisegítettem, rögtön el is nevezett Sólyomszemnek.

Ipari tanulóban országos versenyen vettem részt. Öt feladat volt, három megoldás tökéletes, kettő 0 pont. Körcikk, körszelet. Nem ugrott be a képlet, és vagyok annyira becsületes, hogy nem puskáztam. Négy pont volt egy feladat jutalma, a győztes tizennyolc ponttal nyert. Nem bírtam ki, hangosan közöltem, hogy szégyellném magam, ha két pont levonásom lenne. Nagyképűség? Talán. Ám én úgy vagyok vele, hogy vagy tudom, vagy nem. Ha pedig tudom, akkor a megoldás csak tökéletes lehet.

Adott egy írás, aram01 fórumtársunk a szerzője. A topicban ígértem valamit, idézem.

"Ezzel kapcsolatosan lesz egy személyes írásom blogom rejtekén.
Van rá okom, méghozzá kézzel fogható, szó szerint. "

Tessék, betartom ígéretem.

Nos, elfogadtam az itteni feltételeket, ebben hiba nincs. Szépen haladtam a ranglétrán, közben volt jónéhány címlapos írásom, közülük kilenc kiemelt lett. Személyes blogomban is alkottam, érzelmeket kavartam, no persze nem negatívakat.

Állítólag hasznos tagja vagyok a PH! közösségének, holott a szakmai dolgokból kimaradok. Azonban a hideg vas mellett érzelmek is szükségesek, márpedig nálam abban nincs hiány.
Adok, érezd, éld át, felejtsd el egy kicsit napi gondjaid, nevess velem.

Csoffadalom barátom arra ösztönzött, hogy felváltva meséljünk közös múltunkról. Miért ne?

Rendhagyó az írás, hiszen csak kedvcsináló. A mesék a topicban olvashatók.

Első mese

(2012-06-06) Második mese

(2012-06-12) Harmadik mese

(2012-06-18) Negyedik mese

(2012-06-25) Ötödik mese

Csak úgy, egy kis igaz mese

Jelen időben is írom, hiszen amikor az eredeti írás megszületett, még aktívan adóztam. Átemeltem, picit átdolgoztam, de ez hadd legyen az én szabadságom.

Van egy nő a cégnél. Nem szép, asztmás, mégis vonzó. Nem a külső, hanem a belső értékei szépek.
Az a dolga, hogy egy kart húzgálva ellenőrizze a legyártott terméket. Berakja a sablonba, meghúzza a kart, és a szerkentyű ellenőrzi, hogy ellenáll-e a nyomásnak a munkadarab.
Tudok magamnak annyi időt varázsolni, hogy átjártam hozzá dumcsizni. No persze, felfigyelt rá a nagyérdemű, összeboronáltak minket.

Egy másik nőnek - mivel egy irányba haladtunk - felajánlottam könyökhajlatom, és ő belém karolt. Így vonultunk végig a csarnokon, miközben a nászindulót danásztam jó hangosan.
Újabb összeborona, holott a férje jó cimbora, és tudván tudja, hogy nem vagyok csábító.

Jön egy szőke nő váltás melóba, én pedig felordítok, hogy szeeervusz Zsuzsikaaa! Szervusz drágám, mondja, és mosolyogva megy tovább.
Borona, de össze, úgy ám!

Az öreg halász és Cápika

A mese megértéséhez szükséges elolvasni a Kakaska mesék első részét.

Tararapp, tiriripp, mondta a halász.
Nem gondolta komolyan, de ha már évek óta ezt mondta, nem volt szíve felborítani a megszokást. Ugrándozva ment a csónakjához, amelybe be is ugrándozott. Ugrándozva evezett, és ugrándozva képzelt el egy hatalmas ugrándozó halat, amelyet majd ő ugrándozva kifog.

Épp köpni készült, de meggondolta, három okból is. Egyrészről nem akarta szennyezni a folyót, másrészről nem akart olyan halat enni, amelyik lenyelte a köpését, de a harmadik indok volt a legfontosabb. Laza volt a protkója, és ha beesik a folyóba, akkor annyi.

Evezett, evezgetett, és épp ki akarta vetni a hálóját, amikor meglátta, hogy valami hatalmas lény van a folyó mélyén.
Ez elijeszti a fogásomat, gondolta, és mégis köpött egy nagyot. A protkó is repült, és a pórul járt halász látta, hogy bár Cápika orra előtt fúródott az iszapba, semmi mozgás nem volt. Alszik, vagy dög-e már?

Tarhalitisz

Egyre jobban terjedő betegség. Egyedül nem él meg a beteg, szüksége van közösségre.

Előfordulási helye: Aluljárók, forgalmas helyek. Bizonyos réteg a munkahelyén alkalmazza kényszeres tevékenységét.
Tünetek: Vizslató tekintet, tapadás másokra, szövegelési készség.

Három válfaja van.

1., Tarhalítisz normalusz.
Kunyerál, mindegy mit. Kaját, cigit, a munkahelyi válfaj tollat, hogy írni tudjon. Nemtörődöm, így semmije sincs, amire épp szüksége lenne.
Példamondata: Volna egy szál cigid?

2., Tarhalítisz forte.
Tevékenysége megegyezik az előző réteggel, csak ő nem kér, nem kérdez, hanem elvesz. Letör egy darabot a kajádból, kihúz egy szál cigit a dobozból, amely a tiéd, természetesnek veszi, hogy a tolladdal ír.
Bizonyos értelemben szimpatikusabb, mint az előző réteg, mert megtanult mosolyogni, és még meg is köszöni zsákmányát.
Példamondata: Köszi a cigit.

Egérkés mese

- Úgy fázik a talpam! - Mondta egy kisegér, és ugrándozni kezdett.
Hallotta is, látta is az eseményt egy cica, és vigyorogva úgy döntött, hogy sovány vacsorája a kisegér lesz.

Ugrott egy nagyot, de addigra a kisegér már tovább ugrándozott. Nagyon mérges lett a cica, és bizony kajakra vette a dolgot.
Némi célját tévesztett ugrándozás után lehuppant a cica a fenekére, és keservesen sírni kezdett, miközben a gyomra hatalmasakat korgott.

A kisegér le se tojta volna a cicát, de meghallotta az éhség hangját, és nagyon megsajnálta. Tudta mit jelent éhezni, így a cica elé ugrándozott, és megszólította.

- Te cica, meg akartál engem enni, de én nem haragszom. Segítek neked, tudok egy jó kis raktárt, ahol mindenféle kaja van.
- Az jó! - Mondta a cica, és elpirult. Nagyon szégyellte magát, hogy a kisegér életére tört, mégis tőle kap segítséget.
- Vigyél oda, kérlek, már nagyon éhes vagyok.
- Mutatom az utat, de csak ugrálva tudok menni, mert fázik a talpacskám. Lassan fogunk haladni.
- Az is gond, öcskös? - Mondta a cica, és mancsát a földre tette, hogy a kisegér bele tudjon huppanni.